Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
tttS. «eptember 22. Dutvcntmi napio 1 Pécsi beszélgetés Major Tamással Á művészetek egysége Művészházaspár találkozott a pécsi közönséggel: Beck Judit képikiállítását férje, Major Tamás színművész nyitotta meg. A tárlat képei elárulják a színházzal való kapcsolatot, a portrék többsége ismert színészarc, és a megnyitóbeszéd a művészetek egyetemességét éreztette. Nyilvánvaló tehát a téma: a művészetek egysége. Erről be- azélgettünk Major Tamással. — Szinte hagyományos dolog hangoztatni, hogy a művészetek egymásrautaltak. Ennek ellenére a legutóbbi Időkig sem valósult meg a „gesammtkunst”, a művészetek egységének elve. — Ez igaz. De most igen érdekes jeienség alakul ki a színházi életben: keressük a módját annak, hogy a színház komplex művészeti egységén belül az egyes társművészetek hogyan tudják a legjobban szolgálni az előadást Ebben a komplexitásban ugyanis mi a közös, mi az összefogó kapocs? A mondanivaló. Ez nyilvánul meg már a darab kiválasztásában. Eddig az volt a divat, hogy a rendező ez után megalkotta a maga koncepcióját, ami abból áll, hogy a szerző darabját hogyan helyezi el a térben, milyen ritmust ad az egyes jeleneteknek, melyik pillanatban állítja meg az előadást és így tovább. Ezt ml úgy hívjuk, hogy „színpadra vitel”. Eddig alá nem az említett önállósággal kezdte el a darabot, arra azt mondtuk: „Nem készült!” Éppen ezért nagyon meglepte a színészeket, képzőművészeket és minden fajta művészt az utóbbi időben bevezetett új szokás. — Lényegében milyen változásról van szó? — Egyszerűen arról, hogy a rendező nem szól bele a munkába. A legérdekesebb pillanatnak azt tartja, amikor a színész, vagy a képzőművész, a díszlet- vagy jelmeztervező elolvassa a darabot és rácsodálkozik az egészre, vagy rácsodálkozik a darab egyes részére, a darabban lévő esetleges ellentmondásokra, — s ennek a csodálkozásnak ad kifejezést. A képzőművészettel kapcsolatban most azt a módszert alkalmazzuk, amit egy könyv illusztrációjához alkalmazni szoktak, valakinek odaadjuk a könyvet és azt mondjuk, válassza ki azt a négy-öt jelenetet, ami a legjobban hatott rá, és illusztrálja nekünk. Ez az illusztrálás aztán túlmegy azon a módon, amellyel eddig a díszletet készítették. Most viszont embereket, figurákat rajzolnak bele, csoportosítanak és ennek az összmunkának az eredményeképpen sokszor jóval élőbb, sokkal jobb, képzőművészetileg is tökéletesebben megszerkesztett képek jönnek létre, mintha csak a rendező koncepciója alapján és utasítása szerint készültek volna. — S » színészeknél? — Nálunk ugyanígy van. Most dolgozunk például Dobozi Imre egyik darabján. Ebben egy sereg ember összejön és bizonyos események, megrázkódtatások hatására kén ideien visszaemlékezni a múltra, ugyanakkor Saját régi magatartását is szembesíti önmagával. A próbákon egész egyszerűen a színész rendezi magát Előfordul, hogy miközben olvasta a szöveget, megkérdezi: „Ezt miért mondom?” S a rendező közben csak annyit mond neki: „Ezt a figura is megkérdezi önmagától. — Végűi !• ebben nyBvanW meg a művészetek egysége, tudniillik e példában a rendezd és a színész egysége, a fegesanrmtkanst** ? — A „gesammtkunst” nem volt ilyen igazi együttműködés. Most egy sokkal modernebb összműködésről van szó a különböző művészetek között Ez még a zenére is vonatkozik. Ezért lett olyan modem ma a színházi zene. Ezért szakított azzal a gyakorlattal, hogy kiváló zeneszerzők tulajdonképpen újra megírták a darabot a zene nyelvén. S ezért van, hogy a maga nemében akármilyen kiváló például a Szentivánéji álom zenéje, egyszerűen nem lehet a kettőt egymás mellett eljátszani, mert nyomja egymást Szóval ahelyett, hogy a zeneszerző újra elmondja ugyanazt, amit a darab írója, csak a zene nyelvén, —most a zene lényeges részét képezi a drámai előadásnak. Ezáltal nem a direkt hangulati alátámasztásra, hanem legtöbbször a dialektikus ellentétek kihangsúlyozására törekszik. Így sokkal élőbb összműkő- dést tud teremteni. Most megvalósulhat, hogy mindegyik művészet önállóan szolgálja az előadást a régi sokat óhajtott kapcsolaton túl egy ilyen új kapcsolat jöjjön létre a képzőművészet, a színház, a zene és többi művészetek között. — Ex az új Jelenség vajon spontán alakul ki, vagy sugallatra? — Ezt a modern színház követelte, sugallta. Szeretnék emlékeztetni bizonyos XIX. századbeli színházi hagyományokra. Akkor, az úgynevezett kukucskáló színház időszakában, a közönség belement abba a játékba, hogy az egész előadás alatt szinte a darab helyszínén volt, mintegy helyszíni megfigyelő, mintha a három oldalról határolt színpad negyedik, közönség felé lévő elképzelt fala mögött ült volna, s figyelte volna a történteket. A modern színház alapvető követelménye: szakítani ezzel a negyedik fallal. Üjra nem tagadjuk, mint ahogy a görögök, a misztérium színház és Shakespeare sem tagadta, hogy színházban vagyunk. Ezáltal a közönséggel az addigi úgynevezett elvarázsoló kapcsolat helyett egy sokkal élőbb kapcsolatot lehet találni. Ezt a Brecht kísérelte meg először és mi Brecht műveinek szín- padravitelekor jöttünk rá egyre inkább. — Milyen lehet a «rfnháx éa képzőművészeti absztrakció viszonya? — Mi nem vagyunk hívei sem a naturalizmusnak, sem az absztrakt művészet egyedülállóságának. De a színház nagyon is kibírja a tehetséges absztrakt művészt, tehát a felhasznált absztrakció, ami a dráma részesévé vált, nagyon jól szolgálhatja a realista drámát. Ugyanis egy szépen kiművelt, mondjuk naturalista részlet, például egy asztal, egy szék nem naturalizmus, mert ebben az egészben elhelyezve és felhasználva nem az. Vagyis: a felhasznált naturalizmus, nem naturalizmus, a felhasznált absztrakció nem absztrakció. Végül is az olyan modem művészettől is kell és lehet tanulnunk, amely a maga nemében absztrakt, de megtanít a tér izgalmasabb kihasználására. A művészetek modem értelemben vett egységének ilyen érdekes, kiegyenlítő, ellensúlyozó hatása is van. Földessy Dénes Gazdag program a Pécsi Zenei Hét műsorán A hét elején a Városi Tanács VB Művelődési Osztályán találkoztak Pécs zenei szakemberei, hogy jó előre rögzítsék a december első felében megrendezésre kerülő Pécsi Zenei Hét műsorát. Az eseménysorozat mintegy ösz- szefoglalója az éves zenei programnak, s ennek megfelelően az idén is rendkívül színvonalas rendezvényeknek „nézhet elébe” a zenekedvelő közönség. A Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának Puccini-be- mutatója — A köpeny és a Gianni Schicchi egy műsorban — már a zenei hetek bevezetője december 6-án. Másnap este azután, a „Mecsek” Énekkar, a „Bartók Béla” férfikar és a „Mecsek” fúvósötös közös fellépésével, a naptári hetet két nappal mégtol- dó hangversenysorozat kezdődik. December 8-án a Tanárképző Főiskola vegyeskara, női kara és kamarazene- kara lép dobogóra, 9-én a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene- és Énektanárképző Szakának hangversenye következik, míg egy nappal később a Pécsi Nevelők Házának tízéves kamarakórusa jubilál — ünnepi műsor keretében. December 11-e a pécsi főiskolai zenetanárok napja: a Filharmónia Bállá Mária ének-, Gerő Pál zongora-, Gyermán István hegedű-, Pa- láncz Tamás klarinét- és Hol- lai Keresztély orgonahangversenyét rendezi e napon. December 12-én viszont az Építők Madrigál Kamarakórusa, Barth István és a Pécsi Vonósnégyes hangversenyeznek. A következő napon nagyszabású ifjúsági ének- és zenekari hangversennyel folytatódik a program: fellép a Művészeti Szakközépiskola leánykara és zenekara, a Zenei Általános Iskola énekkara valamint a Zeneiskola zenekara. A Pécsi Filharmonikus Zenekar és a Pécsi Liszt Ferenc Kórus közös hangversenye a zenei „hét” utolsó két napján — a rendezvény színvonalához méltó befejezés. Írjuk id« a részletes műsort is! —: Kosa György: Cantata humans, Mozart: F-dúr zongora- verseny az osztrák Hans Kann közreműködésével, s Verdi: Requiem. A Pécsi Nemzeti Színház bemutatója elé A BRECHTI SZÍNHÁZ BERTOLT BRECHT századunk német irodalmának egyik legnagyobb alakja, Thomas Mann, Lion Feucht- vanger, Johannes R. Becher méltó társa és barátja. Hetven esztendeje született, munkássága a weimari köztársaság idején bontakozott, s pályájának gerince az erősödő majd uralomra jutó fasizmus időszakára esik. Hitler elől emigrálnia kellett, Dániába, Svédországba, majd Amerikába utazott, de ott sem fogadták szívesen. 1947 végén az ún. Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé idézték, a gyanúsítás okát egyik vádlója, Stripling így fogalmazta meg: „Brecht úr műveinek olvasása után ... ez derül ki, hogy Brecht úr a nemzetközi forradalmi kommunista mozgalomnak egy fontos személyisége.” Stripling úrnak igaza volt: egészen pontosan megértette, miről van szó Brecht műveiben. Brecht igyekezett megnyugtatni a bizottságot, hogy az amerikai kormányt nincs szándékában megdönteni, aztán Svájcon keresztül hamarosan hazatért a Német Demokratikus Köztársaságba, megszervezte a híres Berliner Ensemblet, s dolgozott 1956- ban bekövetkezett haláláig. Brecht drámaírónak és költőnek vallotta magát, de az előbbi műfajban alkotott jelentősebbet. Nemcsak új drámát, hanem új színházat, színjátszást, dramaturgiát teremtett. Nemcsak író, hanem kitűnő kritikus és rendező volt, az „epikus színház” elmélete, melyért a húszas évektől küzdött, ma már világszerte ismert, és élő hatóerő a drámairodalomban és színjátszásban egyaránt. Brechtnek — miként kora többi polgári származású művészének — meg kellett küzdenie a század nagy társadalmi válságának problémáival. Az európai kultúra nemes illúzióinak ábrándképe — Goethe és Beethoven öröksége — a szeme előtt foszlott szét két világháborúban. A német Brecht nem lehetett csupán szemtanú: a fasizmus idején népével együtt kellett járnia a kárhozat útján. Tudta. hogy az igazi művészet nem hazudhat harmóniát ott, ahol nincs. Az igazságért bálványokat kellett rombolnia. Művelt „a Kilencedik Szimfónia visszavételének” jegyében írta, mint Thomas Mann, uralkodó látásmódja a harmónia helyett a groteszkség és a paródia. Illúziótlansága hűvös józanságot követelt, s néha — korábbi kísérleteiben — a nihilizmus felé taszította. A groteszk ellenmérgét az értelemben kereste. „Hiszek az értelemben és azért hiszek az emberben” — mondatja drámájában Galileivel. NAGT DRÁMÁI: a Kurázsi mama, a Galilei, a Jó embert keresünk, az Állítsátok meg Arturó Uit az emberi magatartás új erkölcsi normáit keresik, többnyire a járhatatlan utak kegyetlen feltárásával; A kaukázusi krétakör az egyetlen műve, amelyben az emberi jóság győzedelmeskedik. Műveivel nem feloldani akart, hanem eszmél tetni, gondolkodtatni, állásfoglalásra kényszeríteni. Az „epikus színház” elméletének is ez a lényege. Ügy érzi, a régi, drámai színház az embert ismertnek és változtathatatlan- nak ábrázolja, az ő epikus színházában az ember vizsgálat tárgya, változó és változtatható. Ä régi színház az érzelmekre épít, a néző a cselekménnyel érzelmileg azonosulva feloldódik a drámában, elhasználódik aktivitása — ő ezzel szemben az értelemre épít, a nézőt a cselekménytől elidegeníteni igyekszik, hogy ezáltal felkeltse aktivitását és döntésre kényszerítse. Szuggerálás helyett érvelni, bizonyítani akar, a színészeket is arra kényszeríti. hogy az „átélés”, a szerepben való feloldódás helyett, „mutassák meg” a hősöket, a szöveget mintegy idézzék csupán. Az elidegenítés érdekében a színpadot és a nézőteret meg akarja tisztítani mindgp „mágikus elemtől”. Elveti a naturalista díszletezést. helyette jelképeket táblákat alkalmaz. A cselekménytől való eltávolítás érdekében használja fel sokszor — A kaukázusi krétakörben is — az elbeszélő, a narrátor lehetőségeit. Brechtet Magyarországon nehéz feladat jól bemutatni. A magyar drámairodalom és színjátszás túlnyomórészt naturalista hagyományai, Brecht drámáinak távoltartása a magyar színpadtól az ötvenes évek közepéig, a közönség beidegződései — mind megnehezítik a színház és a rendező dolgát. ÉPPEN EZÉRT természetesen a legszebb feladatok közé tartozik Brecht bemutatása, s A kaukázusi krétakör pécsi bemutatóját érdeklődéssel várhatjuk. Tíz egynéhány éves Brecht-hagyománya azért van már a magyar színjátszásnak, nemrég járt itt a Berliner Ensemble is, Brecht szellemében fogant „original” előadásokkal — s emellett Brechtnek a Pécsi Nemzeti Színházban is vannak előzményei. A Krétakör jó erőpróbája lesz az együttesnek, a fiatal és tehetséges Babarci László rendezőnek — és nem utolsó sorban a pécsi közönségnek. Szederkény! Ervin KRISTÁLY VÁROSUNKBAN A KÉPCSARNOK KOSSUTH LAJOS UTCAI BOLTJÁBAN NÉGY MŰVÉSZ, A KRISTÁLY IPARMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSI CSOPORT KIÁLLÍTÁSI MUNKAIBÓL MUTATUNK BE OLVASÓINKNAK. Janáky Viktor keramikus : Drótos tál Kopcsányi Ottó ötvös: Bronz lovas falikép Marik Eszter textiltervező: kézifestési falikép (részlet) (Szokolai fejv.)
