Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-20 / 221. szám

1968. «September 20. ounantmt napio 3 Okos előrelátás, jó üzleti érzék Megfelelő piacra találtak fi Keresettek a pécsi bútorok U Együttműködés a kereskedelemmel Ä .mérleg", amely mutatná néhány kisipari szövetkezet 1968-as évi tevékenységét, nem egészen kilenc hónap után, nem is lehet hiteles. Már csak azért sem, mert a kereskede­lem éveleji óvatossága miatt a megrendelések zöme a má­sodik félévben futott be, kö­vetkezésképpen a jövedelme­zőség alakulásáról ma még csak elnagyolt képet lehet kapni Viszont annál figyelem­reméltóbbak azok a tapaszta­latok, amelyek jelzik a szö­vetkezetek megváltozott viszo­nyát a kül-, illetve a belföldi piachoz. Közel kétszeres export Ismeretes, hogy a szövetke­zeti ipar elsőrendű feladata a szolgáltatás, illetve olyan mér­tékben az árutermelés, hogy fedezné a helyi kereskedelmi, fogyasztói igényeket. Az per­sze külön elismerésre ad okot, hogy ezen felül néhány szö­vetkezet elég jelentős volu­menben exportra is termel. A baranyai szövetkezetek közül a „fő szállító” a Pécsi Faipari Ktsz. Páratlanul szép stílbú­torainak hosszú idő óta pia­cuk van Svájcban, Franciaor­szágban, s ebben az esztendő­ben körülbelül ötmillió forin­tos megrendelés érkezett Szov­jetunióból is. Ezek a remek­művek hallatlanul munkaigé­nyesek, s ezért az áruk is szép. A szövetkezetnek jelen­leg nincsenek eladási gondjai. A múlt évi kiszállításokhoz viszonyítva az idei export- rendelés 184 százalékra, a ha­zai 139 százalékra nőtt. A Fatömegcikk Ktsz rende­Í ésállománya viszont a tava- yihoz mérten jelentősen csök­kent, legalább is az első fél­évben. De a szövetkezet tár­gyalásokat folytatott úgyneve­zett ruha-klamerok gyártására és itt export-lehetőségekről is szó van. A hagyományos cik­kek mellett új termékre kö­töttek szerződést. A Pécsi Kos­suth Cipész Ktsz, illetve a Gyorsszolgálat Ktsz részére exportládákat gyárt, a TÜZÉP pedig szintén előnyös üzletet ajánlott fel: a korábban hiány­cikknek számító nyílászáró szerkezetekből jelentős tételt vár a szövetkezettől. A Pécsi Vasas Ktsz kényte­len volt lemondani külföldi partnereit. Éveken át gyártot­ták ' a pázsitnyírógépeket, ké­sőbb a párhuzamos satukat is exportra. A két termék minő­ségével tulajdonképpen nem volt baj, annál inkább az ön­költséggel. A dollárkihozatali é.rték meghaladta a 100 forin­tot, s ha azt vesszük, hogy ma az elfogadható érték az ipar­ban körülbelül 60 forint, ak­kor éppen ideje, hogy a szö­vetkezet elálljon a külföldi piactól. A termelés folyama­tosságát azonban biztosítandó, a szövetkezet nagyon helyesen belföldön keres felvevő pia­cot. Üzleti kapcsolatba lépett több budapesti és vidéki vas és műszaki nagykereskedelmi vállalattal, legutóbb pedig a termékek előállítására sikeres i a szövetkezet kísérleteket folytatnak. A kis- járulékot fizet, traktorra szerelhető fűmagve­tőgép prototípusa kész, be is mutatták, de próbálkoznak műanyagbevonatú sodronyfo­nat, továbbá víznyomásos rendszerű általános permete­zőkészülék gyártásával is. eszközlekötési Bemutatók, kiállítások A tanulópénz A kísérletezések során te­hát a „tanulópénzt” meg kell fizetni. De az említett szövet­kezetek ezt a tanulságot nem is vették zokon, hiszen té­nyek bizonyítják, hogy a piac diktálta szigorú törvényekre okos előrelátással, kellő üzleti érzékkel mégis csak gyorsan reagáltak. Rab Ferenc Százharminc vagon zöldségárut tartósít ebben az évben a mohácsi tartósító üzem. Paprika, paradicsom, káposzta, uborka cs más zöldségfélékből összesen huszonhat terméket állít elő az üzem. Képen: tisztítják a zöldbabot, melyből összesen öt vagonnal kerül az üvegekbe. Kilépni az ismeretlenségből Újjáválasztották a Magyar Építőművészek Szövetsége pécsi csoportjának vezetőségét A szövetkezeti textiliparnak komoly gondokkal kell meg­birkóznia ebben az esztendő­ben. A Pécsi Minőségi Ruhá­zati és a Mohácsi Szabó Szö­vetkezet képviseli az iparágat a megye szövetkezetein belül. A pécsieknek sikerült kapcso­latot teremteniük a Budapesti Minta Ktsz-szei és e társulás révén lehetőségük nyílik arra, hogy exporttermelésüket nö­veljék: körülbelül egymillió forint értékű export-terme­lésre számítanak. Dehát ez a mennyiség közel sem meríti ki a szövetkezet kapacitását. Az esztendő közepén a két szövetkezet rendelésállománya, 45—60 százaléka volt csak a tavalyinak. A pécsiek és a mohácsiak is most a piacku­tatás eredményességétől vár­ják a „gyógyulást”. A pécsiek — akik korábban a szokásos budapesti börzén nem tudtak jelentős volumenre szerződé­seket kötni, most itthon divat- bemutatókon, termékkiállítá­sokon nyújtották be ajánlatai­kat a kereskedelemnek. A ke­reskedelem választékbővítést kért, másfelől viszont a széria- nagyságok . csökkentésére fi­gyelmeztette a szövetkezetét A Pécsi Minőségi Ruházati Ktsz már az első félévben közvetlenül a kiskereskede­lemnek másfél millió forint, a nagykereskedelemnek pedig egymillió 250 ezer forint érté­kű terméket szállított. Kap­csolatba lépett a Centrum Áruházzal és a földművesszö­vetkezetekkel is. Elgondolkoz­tató viszoht az, hogy a szö­vetkezet a második félévben megrendelés nélkül is legyár­tott például női felsőruhát és blúzt elég nagy mennyiség- ben. Az a tervük, hogy a szomszédos megyék kiskeres­kedelmi hálózatában dobnák piacra termékeiket Az első szállítás alkalmával el is he­lyeztek vagy ezerkétszáz felső­ruhát és ez a piac további bővítésre nyújt reményt Kísérletképpen talán érde­mes ezt a módszert megismé­telni, dp azért ez veszélyes is. Ami indokolja: a termelés fo­lyamatossága, a dolgozók fog­lalkoztatása. De a raktárra termelés visszaüthet, különö­sen ma, amikor az eszközlekö­tési járulék a szövetkezeket is terheli. A kereskedelem szinte naponta szemmel tartja saját raktárkészletét és csak akkor veszi át a szállítmányt, ha azonnal túladhat rajta. A Mo­hácsi Szabó Ktsz kétezer nad­rágot gyártott a Déldunántúli Textil Nagykereskedelmi Vál­lalat részére még júniusban. Az átvételre azonban csak augusztusban került sor — eh­hez ragaszkodott a vállalat. Nyilvánvaló, hogy az árut raktározni kellett addig, így Állami támogatás a nyárfatelepítéshez A Magyar Közlönyben meg­jelent á mezőgazdasági és élel­mezésügyi, valamint a pénz­ügyminiszter együttes rende­leté, amely a mezőgazdasági eelluloze-nyár telepítését sza­bályozza. A rendelet intézke­dik a nyártelepítés állami tá­mogatásáról és meghatározza a kivitelezés módját. A most kiadott rendeletre lényegében azért van szükség, mert a nyárfa 15 év alatt for­dul termőre, a haszon későn jelentkezik és emiatt a mező- gazdasági nagyüzemek saját üzemviteli keretükből nem tudják fedezni az addig fellé­pő költségeket. Ezért a jövő­ben a nyártelepítéshez cél- csoportos állami beruházási hl telt vehetnek igénybe. A ren­delet ugyanakkor számol a várhatóan magas minőségi kö­vetelményekkel is. Ezért elő­írja, hogy csak fajtahasznos, minősített és ellenőrzött ülte­tési anyagot lehet felhasználni Erdélyi Zoltán Ybl-díjas ter­vezővel, a Magyar Építőmű­vészek Szövetsége pécsi cso­portjának újonnan megválasz­tott titkárával, a Szövetség s azon belül a dél-dunántúli jelleggel működő pécsi cso­port terveiről, elképzeléseiről beszélgetünk. A csoport, mely­nek jelenleg 21 tagja van, az elmúlt időben meglehetősen keveset hallatott magáról. A vezetőségválasztó taggyűlés, amely nagyszerű alkalom volt a számvetésre, önkritikus szel­lemben, s ugyanakkor a nagy­fokú kezdeményezőkészség je­gyében ülésezett. Erdélyi Zol­tán szavait is ez a jótékony türelmetlenség jellemzi. — A szövetség hatáskörének bővítését, az ismeretlenségből való kilépést tartjuk a legfon­tosabbnak. A pécsi csoport Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék szakembereinek összefogására hivatott, s bár a tagfelvételeknél — a szövet­ség jellegéből fakadóan — a jövőben is figyelembe kell vennünk a jelöltek munkás­ságát és eredményeit, a jelen­legi arisztokratikus zártság nem tartható fenn tovább. Már számba is vettük a ren­delkezésre álló erőket — közel hatvan kiváló szakember neve szerepel a listákon. —, s az első és legfontosabb lépésnek éppen az ő bekapcsolásukat tartjuk. Aztán jöhet a másik: szélesíteni a csoport kapcso­latait, eddig ugyanis a sze­mélyes kapcsolatokat leszá­mítva, ilyesmiről nem lehetett beszélni. Pedig az Építőipari Tudományos Egyesület, TIT- tel, városi és megyei építési hatóságokkal való szoros együttműködés nélkül nemigen remélhetünk pezsgő és tartal­mas szervezeti életet A taggyűlésen szóba került a Szövetség profiljának eset­leges módosítása is... — Az utóbbi időben egyre erőteljesebb a kérdés, hogy a Magyar Építőművészek Szö­vetsége Magyar Építé­szek Szövetségévé alakuljon, mely az eddigieknél sokkal szélesebb alapokon állna. — Ezen belül aztán esetleg kü­lön szekciót képezhetnének az építőművészek. Ezt a javasla­tot a pécsi csoport mostani taggyűlése Is felvetette, s a vezetőség teljes mértékben egyet is ért vele. — A jelenlegi 21 tagból 16 baranyai vállalatoknál, illetve tervező intézeteknél dolgozik. Ez meglehetősen rossz arány... — Kétségtelenül, bár Pécs építőipari vonatkozásban már hosszú idő óta régió-központ­nak számít, ami nyilván a tag létszámban is kifejezésre jut. A mai helyzet azonban ennek ellenére nem nevezhető nor­málisnak, ezért minden me­gyei székhelyen legalább 5—6 főre szeretnénk a helyi „sej­tek” taglétszámát felemelni. Mindenekelőtt a fiatalokra számítunk. A teendők óriási­ak, hisz a vidék építőipari színvonala enyhén szólva sze­rény ... — Gondolom, ezzel is ju­tottunk a feladatok kellős közepébe.♦. — Valóban, mert célkitűzé­seinket ez az egyetlen mon­dat tartalmazza: közvetlen és hathatós segítséget adni az építőipari tervezés és kivitele­zés színvonalának gyors eme­lése érdekében. — Néhány közelebbi konk­rét elképzelés? — Vegyük sorba: 1. Kap­csolatok felvétele, rendezése, 2. Tagfelvételek. 3. Tehetséges fiatalok összegyűjtése. 4. Ta­nulmányutak, előadások. 5. időszerű építőipari (elméleti és gyakorlati) kérdések elemzése és végül, de nem utolsósor­ban: tartalmas és színes klub­élet megteremtése. — önálló építőművész-klub­ra gondolnak? — Régi vágy ez, de nem azért, hogy „magunkban” le­hessünk, éppen ellenkezőleg: a többi művészeti ág képvise­lőivel való rendszeres találko­zások fórumát szeretnénk meg teremteni. Olyan klubra gon­dolunk, ahol a festők, szobrá­szok, írók, újságírók legkülön­bözőbb területeken dolgozó műszakiak épp úgy Otthon ér­zik majd magukat, mint mi, tervezők. Hogy hol és mikor valósul meg ez az álom, nem tudom, a jelek azonban bizta­tóak: a Műemléki Felügyelő­ség ígért egy szobát... — Építészkörökben gyakori a panasz: nincs hozzáértő, elvszerű építészeti kritika ... — Elképzeléseink mélyén talán éppen ez van. Minden­kit meg szeretnénk Ismerni és be szeretnénk avatni gond­jainkba, akit érdekel az építé­szet, mert — akár egyszerű iparnak, akár művészetnek fogjuk fel az építőipari ter­vezést, — önmagában nem lehet eredményes. Rendszere­sen szeretnénk részt vermi építőipari kiállításokon, g ha lehet, magunk is rendezünk ilyent. Az lenne jó, ha a köz­vélemény nemcsak tudna ró­lunk, de törődne is azzal, mit csinálunk... , B. S. Kiállítás Északon Elismeréssel fogadták Haraszti Pál képeit Svédországban A Gallert Sju Härader, vagyis a „Hét megye Galé­riája” — kiállítások, tárlatok befogadására szolgáló intéz­mény csakúgy, mint magyar társai, legfeljebb egy kissé északabbra keressük „szék­helyét” a térképen. Ez a „kis­sé” mintegy 2000 kilométert jelent a valóságban: a közép­svédországi Boras város és a dél-dunántúli Pécs között ugyanis körülbelül ennyi a távols4g. És ki az, aki igazá­ból is megizlelte ezt a távol­ságot? — Haraszti Pál pécsi festőművész. Feleségével együtt szeptember első nap­jaiban érkezett haza Svédor­szágból. — A kiutazást augusztus 3-án megkezdtük, s egy-két városnéző megtorpanás után „kötöttünk ki” svéd földön. Képeim sajnos alaposan le­késtek a 18-ra tervezett meg­nyitót, melyet végül is kény­telenek voltunk 25-re áthe­lyezni. így aztán, személye­sen, csupán néhány napig örülhettünk a sikernek. Hat képemre még a megnyitó nap­ján kitétték a „megvásárol­va” címkét, s az egyiket ép­pen a borasi modern képtár. Bevallom, ez rendkívül jól­esett Az újmecsekaljai „héteme­letesek” egyikének magaslati műteremlakásában, itthonma­radt képek „példatárán” ka­landozó tekintettel, északi si­kerének titkát elemezgeti a művész. — A svéd ember lelkülete alapjában véve optimista, s erős realitásérzéke elutasít minden erőszakolt vagy ép­pen cinikus absztrakciót. A délszakinál visszafogottabb életöröm... én azt hiszem, hogy ezt keresik ők a színek­ben és formákban is. Valamivel később hozzá­teszi: — A korszerűség persze na­gyon is követelmény! Azután a szakmai tapasz­talatok izgalmát idézi Haraszti VENDÉGLÁTÓIPAR! VÁLLALATOK KULTŰROTTHONOK SPORTEGYESÜLETEK! Vendégeik szórakoztatására béreljenek új, modern rexasztalokat A BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALATTÓL Központ: Budapest, IX., Közraktár u. 30. szám. Telefon: 336-499. Pál. A Kunsthistorisches Mu­seum és a 20. század művé­szetének múzeuma... már Becsben. Ugyanitt egy sereg kisebb kiállítóhelyiségben is megfordultak: sok a raffinált vagy az egészen átlátszó giccs. És a művészek jóleső érdeklődése Svéd ország ban! Az ifjú festőnemzedék ígére­tes képviselőjének, Bili Flo- dinnak a barátsága és a nem­zetközi hírű Kolo Greennel való találkozás, aki a meg­nyitójára Is eljött. Egy másik „találkozásra” a fentemlített művészekkel, így emlékezik Haraszti Pál. — Feltűnt már a villamos­ról, hogy a város központjá­ban itt-ott előforduló tűzfa­lakat feltűnően igényes „fres­kók” borítják, messziről is jól olvasható szignóval. Az ott Bili Flodin, az meg Kolo Green! — mutatja a kísérőm. Megtudtam azt is, hogy a vá­rostól bérelik ezeket a „nyil­vános vásznakat”, aztán ké- nyükre-kedvükre pingálnak rajtuk. Szuperméretű önrek­lámozás volna ez? Nem tu­dom ... Mindenesetre náluk egészen természetes. Nézegetjük a Pécshez ha­sonló nagyságrendű Boras ter­jedelmes helyi lapjának fény­képes beszámolóját „Pál Ha­raszti” kiállításának bemuta­tójáról, azután szó esik a „vál lalkozás” technikai előkészü­leteiről is. Miként kap egy ilyen valóban rendhagyó kol­lekció Észak-Európára szóló útlevelet? — Reprodukciók nyomán figyelt fel a kiállítási csarnok vezetője az anyagra, illetve az abban rejlő lehetőségekre, s létrejött a meghívás. Azután a hazai zsűri, a Nemzeti Ga­léria kiviteli engedélye, a cso­magolással egybekötött vám- ellenőrzés, s az izgalmas vá­rakozás odakint, amiről már beszéltem. Most két újabb meghívásom van, sőt, ha meg gondolom, egy harmadik is... Mosolyogva teszi elém a frissen kapott levelet. „Szív­ből jövő vágyam, hogy Ame­rikában is keblünkre öleljük és gyönyörködjünk a képei­ben” — írja California állam­ból az idegenbe szakadt honfi­társnő: Hoffer Jolán, aki egy újsághírből szerzett tudomást ! a borasi kiállításról. Haraszti j Pál nagyon is jól tudja, hogy az ismeretlen levélíró távolból j előlegezett bizalmának, sza- ; vai melegségének első számú \ alapja a honvágy, mégis, szin- ! te gyerekes örömmel forgatja ■ a levelet. És ez egészen természetes. Boda Miklós Időjárásjelentés Várható időjárás péntek estig: keleten is felszakadozó felhőzet, néhány helyen még, inkább csak keleten, eső, zivatar. Elénk, időn­ként erős északnyugati, északi szél. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 8—13, legma­gasabb nappali hőmérséklet 1«— 21 fok között.

Next

/
Thumbnails
Contents