Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

1968. szeptember 17. Dunonmu naoio 3 Kell — nem kell? iá lassúi előtt a Hogy a TTI ellenfelei, vagy lelkes szószólói vannak-e több­ségben — nehéz lenne meg­mondani. Egy azonban biztos: a két tábor közötti vita egyre erőteljesebb. 1966 áprilisában — amikor a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat fiatal mér­nökei és technikusai létrehoz­ták a megye első ifjúsági Tár­sadalmi Tervező Irodáját —, a kezdeményezést egyértelmű örömmel fogadta minden érin­tett szerv és személy, az el­múlt két év azonban tucatnyi tisztázatlan kérdést hozott felszínre, s ma már minden reális szemlélődő látja, hogy néhány alapvető elvi problé­mát annak idején jó lett vol­na egyértelműbben ' tisztázni. Önképzés és segítség No, de kezdjük az elején. 1965-ben több budapesti nagy­üzemben — köztük a Ganz- MÁVAG-ban —, társadalmi jellegű ifjúsági tervező irodák alakultak a KISZ védnöksége alatt. Az indok: szűk a nép­gazdaság tervezési kapacitása, s emiatt évente sok százmillió forint értékben maradnak el beruházások. S a másik fő­érv: a fiatal szakemberek te­ret és lehetőséget kérnek az önképzésre és a gyorsabb üte­mű kibontakozásra. A TTI-k tehát az önképzést és a hasz­nos, népgazdaságot segítő al­kotó munkát voltak hivatottak egységes keretbe foglalni. Az ötlet fiatalos volt és merész, s ezért az irodák száma a vártnál is gyorsabb ütemben emelkedett. Baranyában az uránbányászok voltak az út­törők, de saját TTI-t alakított a Pécsi Tervező és a Baranya megyei Építőipari Vállalat is. Később még két iroda léte­sült — a Pécsi és a Komlói Vízmű KISZ-szervezetének védnöksége alatt —, s ezzel Baranya a TTI „nagyhatal­mak” közé emelkedett. A szervezés gyorsan és za­vartalanul ment — minden fiatal műszaki örömmel vál­lalta a szakmájával összefüg­gő, alkotó jellegű sőt kisebb nagyobb pénzösszegeket is ho­zó megbízatásokat —, s miu­tán a tervezői kapacitás tény­legesen gondot jelentett a vállalatok számára — megbí­zatásokban sem volt hiány. Gazdasági szempontból még egy nagy előnyük van a Tár­sadalmi Tervező Irodáknak: az olcsóság. Az alapító ok­mányok ugyanis kimondták: a TTI-k a normálárak 30 szá­zalékáért végzik munkájukat. Ebből 10 százalék az ifjúsági szövetség helyi szervezetéé, a maradék 20 százalék pedig a tervezésben részt vevő fiatal műszakiakat illeti meg. A két év alatt végzett mun­kákról nagyon tiszteletreméltó névsort lehetne összeállítani. A mágocsi, szigetvári, mohá­csi, pécsi KISZ-házak, Mágocs új négytantermes iskolája, a Jókai útj iskola stúdiószobá­ja, a Komarov Gimnázium ud­vara — mind-mind a TTI-k életképességét és becsületes munkáját dicséri. A tervek túlnyomó többsége gyorsan és megfelelő minőségben készült el, s közülük nem egy telje­sen díjtalanul. Mégis miből származnak a viták? Kezdjük talán a vállalato­kon belül. 1. Az „anyavállalatok”, me­lyek kebelén belül a társadal­mi irodák létrejöttek, nem­csak munkaadói a TTI-tagok- nak, de az irodák jogi képvi­seletét is ellátják. Miután a TTI-k kifelé kezdtek dolgozni (kezdetben szinte valamennyi „otthon” segített) joggal ve­tődött fel a kérdés: mi haszna van ebből a vállalatnak? 2. Az irodák tagjai a terv­dokumentációkat vállalataik eszközeivel készítik és sokszo­rosítják — s ez bizony pénzbe kerül... És végül: 3. Bármennyire is igyekeztek a TTI-tagok meg­őrizni munkájuk társadalmi és túlmunka jellegét, óhatatlanul becsúszott egy-egy fontos el­intézni való hivatali időben Megváltozott viszonyok De viták, illetve vitalehető­ségek keletkeztek „kint” is. Mert nézzük csak: 1. Az új gazdasági mecha­nizmus életbelépését követően, meglehetősen érthetetlen mó­don, máról holnapra megnőtt az ország, s azon belül a me­gye tervezőkapacitása. A TTI-k tehát segítség helyett egyre gyakrabban jelentenek kon­kurenciát. 2. Az indulás időszakában nem tisztázódott, mekkora a TTI-k vállalási lehetőségeinek felső határa. Egymillió, vagy tízmillió? A MÉV irodájának minden adottsága megvolt ah­hoz, hogy elvállalja a gör- csönyi téglagyár technológiai kiviteli terveinek elkészítését — (10 millió forintos munka lett volna) —, a KISZ MB azonban közbeszólt. Helye­sen, mert ez már valóban nem „társadalmi” jellegű feladat De az ügy már napirenden volt, s bizony súlyos nézetel­térésekre adott okot 3. A megváltozott viszonyok között felvetődik a verseny tisztességességének kérdése is. A törvény által meghatározott hivatalos árak 30 százalékáért egyetlen „profi” tervező inté­zet sem dolgozhat — a TTI- vel szerződni tehát főnyere­mény ... Egyetlen válasz van: kell! Felvetődhet tehát a kérdés: kellenek-e egyáltalán a Tár­sadalmi Tervező Irodák? Erre a fentebb elmondott gondok és visszásságok ellenére egyet­len válasz lehetséges: kelle­nek! A lényeg az — s ezt mind a KISZ, mind a TTI-k vezetői közül mind többen is­merték fel —, hogy ne egy­szerű gazdasági, hanem na­gyon fontos politikai eszköz­MEGNYÍLT! A BARANYA MEGYEI FODRÁSZ SZÖVETKEZET KORSZERŰEN ÁTALAKÍTOTT női fodrász szaküzlete PÉCS, RÁKÓCZI ÚT 49. SZÁM ALATT. AZ ÜZLETBEN BEVEZETTÜK A kozmetika SZOLGÄLTATAS T IS. KULTURÁLT KISZOLGÁLÁSSAL VARJUK KEDVES VENDÉGEINKET. ként kezeljék ezeket az irodá­kat. Mert: egy üzemi gépház terveit nem célszerű és nem politikus 30 százalékos árért megcsinálni, de egy isten háta mögötti kisfaluban fürdőt csi­nálni igenis az. Vagy: egy vál­lalati beruházást — például új termelő egységek építését —, nem indokolt a KISZ-fia- talok plusz-tehervállalásával valamelyest olcsóbbá tenni, de a lakásra váró fiatal házasok építési akcióját minden esz­közzel segíteni kell. A TTI-k körül dúló viták tehát végülis hasznosak és szükségesek voltak, mert ezek tüzében vált világossá, mi is e nagyszerű lehetőségeket rej­tő intézmények feladata. A Társadalmi Tervező Irodák a KISZ „gyermekei” — azt kell hát mindenekelőtt segíteniük. S aztán itt vannak a politikai szempontból is oly fontos út-, kút- és vízügyek. A falusi KÖFA-pénztárak sajnos nem aranybányák, a megoldásra váró feladatok azonban ége- tőek. Itt sokat jelent és méltó helyen lesz a TTI-K 70 száza­lékos „árengedménye”... S ami a „belső”, vállalati gondokat illeti: arról, nyilván szó sem lehet, hogy a Társa­dalmi Tervező Irodák nyere­ségnövelő tényezővé váljanak, azt azonban — akár a válla­lási költségek 10—20 százalé­kos emelése útján is —, min­denképpen el kell érni, hogy a vállalati anyagokért és esz­közökért a TTI megfelelő el­lenértéket fizethessen. Békés Sándor l Esti és levelező oktatás A művelődésügyi mi­niszter más érdekelt fő­hatóságok vezetőivel egyetértésben utasítás­ban intézkedett az esti és levelező oktatás be­vezetéséről a kereske­delmi, valamint a köz- gazdasági szakközép- iskolákban. Az utasítás értelmében a dolgozók közgazdasági techniku­mainak kereskedelmi és földművesszövetkezeti ta­gozatait az 1968—69-es tanévtől fokozatosan ke­reskedelmi szakközépis­kolákká kell átszervezni. Az átszervezés az idei oktatási évben a belke­reskedelmi miniszter fel­ügyelete alatt álló keres­kedelmi tagozatú köz- gazdasági technikumok­ban az első és második osztályra, az utasítás ha­tálya alá tartozó többi technikumban pedig az első osztályra terjed ki. A dolgozók közgazda- sági technikumainak ipa­ri, mezőgazdasági, pénz­ügyi, közlekedési és sta­tisztikai tagozatait — ugyancsak az 1968—69-es tanévtől — fokozatosan közgazdasági szakközép- iskolákká szervezik át. A dolgozók közgazdasági szakközépiskoláiban az esti és levelező oktatást általános irányú és pénz­ügyi ügyviteli szakirá­nyú osztályokban lehet folytatni. €LŐTT Vasárnap az Cdülő teraszán Erb János felvétele A NÉGY PÁNCÉLOS ES A KUTYA Egy kedves, bensőséges hangulatú, csata- és vidám jelenetekben bővelkedő len­gyel filmsorozat ért véget a héten. Mondják: Lengyel- országban e sorozat olyan közönségsikert aratott, hogy az írók és a rendező máris hozzáfogtak a történet foly­tatásához, mely nyilván már a felszabadult, de bel­ső politikai viszályoktól so­káig nem mentes Lengyel- országban játszódik. A film­sorozatnak nálunk is vi­szonylag szép sikere volt. Miért? Hisz a második vi­lágháború témáját számos kitűnően s kevésbé kitűnően sikerült filmben, filmsoro­zatban feldolgozták már, s a huszonöt-harminc év múl­tán a közvélemény bizo­nyos idegenkedéssel vegyes jártassággal fogadja ezeket a témákat. A siker titka minden valószínűség szerint az, hogy a háború borzal­mai mellett — sőt, egy ki­csit helyette is — az embe­reket mutatta be vidám egyszerűséggel, túlbeszélés nélkül. Ez a természetes életvidámság (amelyet csak kiegészített a film kedven­ce, a pompás kutya) köl­csönzött elsősorban vonz­erőt a filmsorozatnak. A háború kegyetlenül borzal­mas, de a háborúnak van­nak derűsebb, az emberek­re jellemzőbb percei is, mint a halál. A kalandok, az életvidám percek, ame­lyeket Janekék átéltek, míg kiértek a tengerhez, és Ja- nek rátalált szigorúarcú ap­jára — itt-ott talán meg- döccentek, de ilyenkor a szerzők mozgásba hozták azt a néhány harcieszközt, ami a forgatáshoz a rendelke­zésükre állt,, és két kaland között harcoltak egy ki­csit ... Felvetődik a kérdés, hogy mi miért nem csiná­lunk egyszer egy hasonló jellegű tv-sorozatot? Gon­doljunk csak A tizedes, meg a többiek hangos kö­zönségsikerére! VIDÁM PÉNTEK ESTE A második összeállítást is megnéztük. Nem különbö­zött az elsőtől. A szerkesz­tői törekvés világos: a péntek estét, amely a sza­bad szombatok révén ünnep előtti estévé lépett elő — változatos műsorokkal, szó­rakoztatva kitölteni. Ennek a jegyében készülnek a Vidám péntek esték. Az összeállítás azonban részeire bontva sokkal jobb képet mutat, mint együtt. Ennek va lószínűleg összetételbeli okai vannak. Ugyanis az igé­nyek sokaságát egy est® műsorában lehetetlen ki­elégíteni. A Szende-szélhá­mosok filmsorozat most be­mutatott kuruzslója érdekes társadalmi téma, kitűnő szatirikus lehetőség, itt azonban egy lapos folya­mattá vált. Egy szokványos riport1 színvonalán beszélte el a hiszékeny emberek tör­ténetét, amelyet ráadásul, mintha sűrű ásítgatások közepette filmeztek volna. A Shadows-együttes bra- tiszlavai koncertjének rész­letei ízelítőt adtak az el­múlt két-három év egyik, rádióból jól ismert — leg­népszerűbb beat-együttesé- ről Kellér Dezső korrfe- ranszai mindig „időszerűek”. A portréfilm éppúgy zavart keltett e vidám műsorban, mint a múltkor a Prokof- jev-mű előadása Egy vidám összeállításba miképp kerül­nek rendre be az egyéb­ként önálló műsor igényét is kielégítő szép opera­részletek? Ezt a jövőben még ki kell deríteni. KAKUK MARCI BEMUTATJA GAZDÁJÁT... Egy kis rosszmájúsággal azt lehetne mondani, hogy a televízió nyolcvanéves ko­rában fedezte fel Tersánszky J. Jenőt. Ami egyébként igaz is. Tersánszky Józsi Jenő egy nagy irodalmi korszak tanúja és alkotója. A társadalom elesettjeinek, a társadalom perifériáján élőknek barátja, az ő éle­tük, derűjük és bánatuk művészi ábrázolója. Főhőse, Kakuk Marci népihős lett. A televízió összeállítása — Bárány Tamás forgatóköny­ve és Katkó István szer­kesztése — az életmű han­gulatát igyekezett sűrítve összefoglalni és közvetíteni. A keretjátékba foglalt, helyesebben egy magyará­zat-monológgal indító Ka­kuk Marci a művek soka­ságából csupán néhányat választott ki. Néhány jelleg­zetes színkompoziciót, ame­lyek Tersánszky J. Jenő egész életművét. írói világát jellemzik. A szivarozó hiva­talnok, a faház biztonságát szívszenvedélyért fel nem cserélő leányanya, az iskola­rém kesernyés megjelenése az érettségi találkozón, és az egymást kifosztó sipisták a vidéki vendéglőben — jellegzetes foltok az író hallatlanul gazdag és egyéni színvilágából. A műsor ré­szeit — az egyetlenül le­hetséges módon — az írói világ hangulata kapcsolta össze egységes kép alakjá­ba. (T.) jríz éve verték le először ■ sátorfájukat a pécsi Irányi Dániel téren és azóta minden évben ott tanyáznak júliustól októberig. Nem is értik a hevesi dinnyéseket, akik évenként változtatják standjukat, mintha bizony azon állna vagy bukna a jó üzletelés. Pedig ők hárman Bács megyeiek — hadd mu­tassam be egyúttal őket: Ziel Ferenc, Torma József és Nógrádi István — esküsz­nek rá, hogy hálásabb dolog a helyhez ragaszkodás. — Tudja, nem mindegy az, hogy csak futólag isme­rik meg az embert a felek, vagy megszokásból, mert nagy különbség van a kettő között. A mi standunkhoz szívesebben járnak vissza a környékbeli lakók, mint az ismeretlenéhez, mert tud­ják, hogy ami dinnyét mi egyszer megkocogtatunk, azt lékelés nélkül is nyugodtan megvehetik. Ezt Ziel Ferenc mondta. — Na persze, ehhez a bi­zalomhoz évek kellenek — tette hozzá a maga tapasz­talatait Torma József —, mert eleinte bizony nem egyszer több heréit dinnyét Ősz a diwtüifasíandokowt olvastunk meg esténként, mint érintetlent. Az ilyet már hiába kínáljuk a vevő­nek, ha még oly leveses, cukros is a húsa. Dobhatjuk a selejtbe. Nógrádi István példákat is mondott a „selejtgyártó” kuncsaftokról. — Egyik fajtája az, aki nem is akar vásárolni, csak jóllakni a kóstolásból. Meg- lékeltet 6—8 dinnyét, aztán ráfogja, hogy egyik se jó. De ez még a jobbik eset, mert volt már olyan is kö­zöttük, aki végigkóstolta mindannyiunk dinnyéjét és estefelé zsákokkal jött visz- sza ajánlkozni, hogy meg­venné disznóeledelnek, ha már úgy sem tudjuk más­képpen hasznosítani. Persze ma már nem igen fordul elő ilyen példa, mert ők is „selejteznek — Egy-két hiábavaló kós­tolás után istennek ajánljuk az emberünket — mondták. így lehet, mert a hármuk standján sem olvastam meg négynél több lékelt dinnyét, mégis szépen fogynak az 5—10 kilós golyóbisok. Még „exportálnak” is belőlük. — A hét elején egy dán és eQy nyugatnémet rendszámú kocsi állt meg előttem — mondja Ziel Ferenc — és a két úrvezető kiválasztott egyet-egyet a legnagyobbak- ból, minden kóstolás nélkül kifizették, s csak annyit mondtak, hogy amire ők Hamburgba, Koppenhágába érnek, addigra még a zöldje is kipirosodik. Na, persze csak forinttal fizettek ér­te ... Nem panaszképpen mond­ta ezt, hisz nagyon elégedet­tek ők a forinttal is, csak most már mielőbb váltsák fel vele a fejenként még eladásra váró 5—600 mázsa dinnyét, amíg be nem kö­szönt a ködös idő. Mert nem a „Lőrinc”-től tartanak ők, hanem a peronoszpórától. Megtámadja a még kinn lévő termés indáját és ettől foltos lesz a dinnye, ami az­tán megrontja a belsőségét is. Sietni kell hát a boltó- lással. — Mintha csak a vásár­lók is tudnák ezt, mert mostanában kitartóbban al­kudoznak, és sokan a vég­kiárusítást várják — mond­ta Torma József. Hát ezzel várnak még egy keveset, és úgy segítenek a forgalom gyorsításán, hogy meghosszabbították a „nyit­vatartási”. Reggeltől éjfélig talpon vannak és, ha netán hajnal felé is odatéved egy- egy „gyomorégős” vevő, hát persze, hogy azt sem hagy­ják kínlódni a „bajával”. Hajnali fagyokat, tartós ködöket „ígér” a meteoroló­gia, ami azt jelenti, hogy takarodót parancsolnak ha­marosan a dinnyeárusoknak. Helyüket átveszik a geszte­nyés nénikék És hajnalon­ként, késő esténként már az ő standjuk előtt állnak majd meg a munkába induló, a hazafelé tartó dohánygyári, kesztyügyári asszonyok. Pálinkás György 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents