Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
1968. augusztus 14. mmanmii namo 3 Egy év múlva premier í ütemben halad ! a bensinhontó építése Beruházási költség 119 millió forint — Az ola-z Cituindus cég szállítja a gépeket — Tucatnyi vállalat összefogása Szinte percnyi pontosságú „menetrend” készült. A milánói Cituindus cég első gépszállítmánya október 15-én fut be Pécsre, ezt követően — január 15-ig bezárólag —, folyamatos lesz a gépek érkezése. Ez idő alatt a beruházási területen szerelhető állapotba kerülnek az épületek, s az utolsó gépküldemény megérkezésével egyidőben a Pécsre delegált olasz szakemberek is „hivatalba” lépnek. A 119 millió forintos költséggel épülő benzinbontó-üzem komplett szerelése 1969 június 15-én fejeződik be. Rögtön ezután indul a próbaüzem, mely július 20-án ér majd véget. Évekig tartó előkészítő munka (és huza-vona) után ez év elején megkezdődött a Pécsi Gázmű területén a város gázellátása szempontjából sorsdöntő jelentőséggel bíró benzinbontóüzem építése. A program első szakaszában nagymérvű szanálásra került sor. A beépítésre kijelölt területről tizenegy építményt távolítottak el, melyek között olyan jelentős létesítmények voltak, mint az egykori brikettüzem. a kazánház és a tűzálló anyagraktár. (Az öreg épületek bontását nagyrészt saját építőbrigádjaival végeztette a Gázmű — ezzel is gyorsítva a program megvalósulását.) A felszabaduló területeken a Baranya megyei Építőipari Vállalat és a Vegyiműveket Szerelő Vállalat látott munkához. Ez ideig a tűzoltószertár és egy raktár készült el. Pillanatnyilag egy vasvázas raktártömb és a 20 ezer köbméteres gáztározó építése folyik. Ez utóbbinak az alapozását végzik. Megkezdődött a 730 köbméteres benzintároló kivitelezése, sőt a Vegyiműveket Szerelő Vállalat 5-ös építő gyáregysége hozzálátott a 700, illetve 400-as gázvezetékek felállításához is. E nagyátmérőjű csövek 6 méter magasan húzódnak majd, s a benzinbontót a 20 ezer köbméteres tárolóval kapcsolják össze. A munka érdekessége: a tervezők folyamatosan szállítják a dokumentációt. A generáltervező egyébként a külföldön is nagy tekintélynek örvendő Kőolajipari Tervező Vállalat, de jelentős munka vár a VEGYTERV-re, sőt, a Mecseki Ércbányászati Vállalat tervező csoportjára is. Júliusban Milánóban találkoztak a magyar beruházó és a gépi berendezéseket, felajánló Cifuindus S. P. A. vállalat képviselői. A találkozót megelőzően itthon gondosan elemezték a különböző cégek ajánlatait, a pécsi benzinbontóra ugyanis versenytárgyalásokat hirdettek. A nagyhírű olasz cég nemcsak technológiájának korszerűségével, de szolid áraival is túlszárnyalta ellenlábasait. A Cifuindus elvállalta, hogy két 100 ezer j Nm3/nap teljesítményű gép- [ sort szállít, csövekkel és tartozékokkal kiegészítve. A magyar partnernak az a feladata, hogy az üzemeléshez szükséges alapanyagokat és energia rendszereket biztosítsa. A szerelést az olasz cég a Vegyiműveket Szerelő Vállalatra bízta, a munka irányítására azonban szakembereket küld Pécsre. A szénhidrogének katalitikus (ciklikus) vízgőzös bontásán alapuló gépsorok 5000 kalóriás gázt produkálnak. A tervek szerint a műszaki átadás után az egyik gépsor folyamatosan termel majd. míg a másik meleg tartalékként üzemel. Az első magyar benzinbontó üzem a jelek szerint Győrben lép üzembe (építése most folyik, és némileg előrehaladottabb állapotban van, mint a pécsi), az itteni azonban még ennél is korszerűbb lesz. Vezérlése teljesen automatikus, a különböző kapcsolásokat a katalizátorok feletti védőrétegbe beépített hőelemek végzik. A speciális berendezések üzembiztonságának alapja természetesen a hozzáértés, ezért a Cifuindus cég a próbaüzem ideje alatt a gépsorok leendő magyar kezelőit mindenre kiterjedő kiképzésben részesíti. B. S. Magyarország története tíz kötetben Pamlényi Ervin, az Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője, aki a tízkötetes Magyar- ország története című összefoglalás szervezési munkálatait irányítja, nyilatkozott az MTI munkatársának. Elmondta: az elmúlt időszakban sok jele mutatkozott annak, hogy növekszik az érdeklődés a történettudomány eredményei, népünk története iránt. De történet- tudományunk belső fejlődése is igényli a felszabadulás utáni több mint két évtized rendkívül kiterjedt kutatásainak az összefoglalását, értékelését. Az első kötetek felszabadulásunk 25. évfordulója körül készülnek el; a mű tehát mintegy summázása lesz a magyar marxista történettudomány 25 esztendős kutatómunkájának. Ugyanakkor alkalom lesz arra is, hogy történetírásunk felmérje az előttünk álló teendőket. A szerkesztőbizottság arra törekszik, hogy a tízkötetes összefoglalás tükrözze a marxista történettudomány fejlődésének legújabb tendenciáit. Felhasználjuk majd a történetkutatás legutóbb előtérbe került ágainak, így a modern, gazdaságtörténetnek, történeti statisztikának, eszme- és ideológiatörténetnek stb. eredményeit is. A munkálatokat mintegy húsztagú szerkesztőbizottság irányítja. Az első nyolc kötet szerzői gárdája már kialakult. A kollektíva körülbelü 60 tagú, s tagjai a történettudományi kutatóintézetek, egyetemi tanszékek, levéltárak stb. dolgozói közül kerülnek ki. Házasság magyar módra Az első külföldi pár a pécsi házasságkötő- teremben: Maria Luisa Nave pármai operaénekesnő és Alessandro Bordin pármai zongora- művész, mint menyasszony és vőlegény, mögöttük Giuseppe Negri és Sergio Monica pármai városi tanácsnok, mint tanúk. Gyenge volt a lentermés Átszervezések a dráyaszabolcsi lengyárban Az aszály kényszerítette a franciákat, hollandokat és a belgákat arra, hogy a gubós lenkóró jelentős részét ki- szántsák. Az importcsátornák ezzel leszűkültek. Súlyos az aszály okozta terméskiesés nálunk is. A termelő gazdaságok a 3200 hold lenből 1495 holdat kiszántottak, és az a veszteség érzékenyen érinti a Drávaszábolcsi Lengyárat is. Az üzem évi szükséglete százezer mázsa gubós lenkóró, és talán 35—36 ezer mázsát ha sikerül begyűjteniök. Ebből előállítanak 24 ezer mázsa osztályozott kórót és — szerencsére — tartalékban van még 29 ezer mázsa, ez összesen 53 000 mázsa osztályozott kóró. A tartalék 29 ezer mázsa osztályozott kórót azonban már nem kell gubózni, mindjárt áztatósra kerül. A dolgozókat viszont foglalkoztatni kell s ez egy másik nagy problémát vet fel. A gyár jelenleg 290 fővel dolgozik és a korábbi évek szokásaihoz híven az idei szezonra is ötvenfős emelést terveztek, de most egyetlen embert sem vesznek fel. Bizonyos munkákat még lassítanak is, hogy a téli időszakban — jól fűtött üzemrészekben — legyen alapanyag a törzsgárda foglalkoztatásához. A gyár — amelyik rendszerint munkaerőhiánnyal küszködött — most szünetelteti a felvételt jövő júliusig. A drávaszabolcsi gyár eddig a testvérgyáraktól kapta a kévekötőzsineget, mert soha nem volt annyi emberük, hogy ezt helyileg előállíthatták volna. Az idén két és félmillió darab zsineget szeret- I nének saját maguk részére I összeállítani: ezzel 10—15 embernek hosszú időre biztosítanák a munkát. Számítanak arra, hogy a már ismert osztrák cég az idén is elvisz vagy 100 tonna lenkócot. Ezt elő kell készíteni. Az áztatás befejeztével — októberben — 75 dolgozót a gubózóba helyeznek, arra az időszakra már ott is lesz munka. Csupán néhány kiragadott elképzelés a munkaszervezési programból, amelyet ha sikerül végrehajtani, akkor a gyár viszonylag könnyen átvészeli az elkövetkezendő 12 hónapot. Menyasszonyt nézett tegnap a pécsi városháza. A tanács tisztviselői, az arra járó ügyfelek másfél órát lesték az anyakönyvi hivatal ajtaját, mikor lép ki vőlegényével a Sevillai borbély Rosinája, az Aida Amnerise: Maria Luisa Nave, a pármai operaház énekesnője. A művelődésügyi osztályon, s az anyakönyvi hivatalban pedig már másfélnapos volt az izgalom. Azóta tudták, hogy a művésznő éppen Pécsett szeretne házasságot kötni. De hát ilyen még nem volt: a menyasszony, a vőlegény s a két tanú egyaránt külföldiek, az Igazságügyi Minisztériumba ment a telefon, sürgősen keresték az olasz nagykövetséget, működésbe lépett a pesti hivatalos tolmácsiroda. Sokan Sophia Loren házasságára emlékeztek és romantikát sejtettek Maria Luisa Nave meglepő pécsi házasságkötése mögött is. De biztosat senki sem tudott. A Pécsett vendégszereplő pármai művészek már tegnap délben megérkeztek a Nádor Szállóba, de a menyasszony és a vőlegény a délszláv származású, de már Páduában született Alessandro Bordin — még mindig hiányzott Végre fél négykor befutott az I betűs olasz kocsi és Maria Luisa Nave elnézést kért: nem olyan egyszerű egy ilyen gyors házasság, amit méghozzá külföldön kötnek meg. Odabent az anyakönyvi hivatalban aztán bemutatták a két anyakönyvi kivonatot, s az olasz nagykövetség hites igazolását, miszerint a hajadon Maria Luisa Nave és a nőtlen Alessandro Bordin házasság- kötése előtt az olasz törvények szerint nincsen semmiféle akadály. Romantika mégis van a dologban; Maria Luisa, aki most jár harmadszor Magyarországon és nagyon megszerette a magyarokat, kedves kalandképpen akart itt házasságot kötni, de magyar népviseletben. Azt kérte: mezei virágból kössenek neki menyasszonyi csokrot, s népviseleti menyegzősruhát kölcsönözzenek számára. Méghozzá nem is fehéret, hanem minél szín- pompásabbat, virágosabbat. A művelődésügyi osztály villámgyors intézkedései, telefonjai, rohanó gépkocsija következtében hamar előkerült minden. A menyasszonyi csokrot, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat kötötte, tizenhat féle színű virágból, a ruhát a Jel- mezkölcsönzó Vállalattól kapták. hozzá piros csizmát is. Aztán a kíváncsi várakozók előtt végre megnyílt az ajtó: j — Piano, piano! — mondta a művésznő, Balatonyi Zoltán olaszra fordított utasítását követve, s valóban pianóban, vagyis lassú léptekkel bevonultak a díszterembe. Meg- • szólalt a kamarakórus is, — I mégpedig erre az alkalomra kitalált végleges nevén: a Vox Az alumínium program keretében erőteljesen bővítik az Almásfüzitői Timföldgryárat is. Képünkön: szerelik a vasúti teherkocsik gyors kirakodását szolgáló vagonbuktatót Sopianae — s Bach Ó nézd mily szép az élet című korál- feldolgozását énekelte. A hivatalos formaságok gyorsan lezajlottak. Alessandro és Maria Luisa meg sem várva a tolmácsot, azonnal ráfelelték: — Si! Si! Vagyis: Igen. Igen. A rövid beszéd után dr. Borsos József, a Városi Tanács népművelési csoportjának vezetője átnyújtotta a művésznőnek a karádi népviseletbe öltöztetett babát, s az újdonsült férjnek egy díszes vázát. Közben beszélgettünk a negyedórás pármai házaspárral — Nem hiányzik a mama, a papa, a rokonság? — Dehogynem — mondta Bordin úr. A művésznő nem szólt, csak könnybelábadt a szeme. Valahol, a Riviera San Benedetto 58. alatt most őrá gondolnak. A férj pedig gondolatban kicsit ottjárt a Via Rogati 4-ben. Néhány szót meséltek a pármai operaházról, ahol Maria Luisa Nave főleg az Aidában, a Sevillai borbélyban és Domenico Ci- marosa: Titkos házasság című operájában aratott sok sikert. A 280 ezer lakosú városhoz közel van a nagy egyetemi központ: Padua, mindkettőjük szülőhelye. Örömmel mondták: a környékre igen hat ez az egyetemi ifjúság, s ők ennek elsősorban azért örülnek, mert a fiatal olaszok között az ő hatásukra sokkal többen rajonganak a klasszikus zene, mint a modern tánczene iránt. Húszadikáig maradnak Magyarországon, ez a nászútjuk. Estére a Nádorban magyaros esküvői vacsorát rendelt nekik a művelődésügyi osztály, s ennek fő étele a tejfeles csirkepaprikás lesz. Huszonegyedikén pedig fellépés odahaza, Olaszországban. Ez volt tehát az első külföldi pár házasságkötése Pécsett. Olaszok esküdtek örök hűséget, magyar módra. Földessy Dénes Danái Sándor porcelángyári csoportvezető Bízom Europa békéjében Dunai Sándor, a Porcelán- gyár kályhagyár-részlegének masszakészítő csoportvezetője egyáltalán nem jön zavarba, amikor arra kérem, hogy mondja el véleményét ez európai béke és biztonság megteremtésének kilátásairól. — Pártcsoportvezető, rendszeresen figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását, de meg ebben a témában közvetlen tapasztalatokkal is rendelkezik. — Tizennyolc éves voltam 1944. november 3-án, amikor Szálasiék elrendelték az országos mozgósítást; elvittek leventének. A csehszlovákiai Tornán sikerült megszöknöm a munkácsi Fedorka Tibivel és a pápai Rebe Sanyival együtt. Innen elkerültem Debrecenbe, s jelentkeztem az akkor alakuló 2. önálló magyar vasút- és hídépítő zászlóaljba. Három hónapi munkával hoztuk rendbe a Tatár-hágó alatti alagutat, melyet a németek tönkretettek. Oroszokkal, lengyelekkel és románokkal együtt hidakat vertünk a Visó-völgy- ben, 1945. májusától pedig már Magyarországon dolgoztunk a felrobbantott hidak és vasútvonalak helyreállításán. Itt is „alapos” munkát végeztek a németek, nem hiszem, hogy egy tagban lehetett volna 100 kilométer egészséges vasútvonalat találni akkoriban. Hitlerék mindig azt hangoztatták, hogy a szövetségeseik vagyunk, de akik éltek és látták, azok tudják, hogy az előrenyomuló szovjet csapatok nem okoztak annyi kárt Magyar- országon, mint a visszavonuló „szövetségesek”. — Három országban saját szememmel láthattam, milyen szörnyű pusztítást vitt véghez a világuralomra törő nácizmus hadi gépezete, ezt a barbár munkát csak betetőzték a hírhedt haláltáborok. És a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi gyakorlata azt mutatja, hogy a szellem, az ideológia, mely a II. világháború idején ezt az óriási pusztítást, emberek millióinak legyilkolását ered- ményezte, ma is él. Én nem tudok hinni annak a bonni kormánynak, amelyik ma is megengedi a fasiszta kitüntetések viselését, amelyik mindent elkövet azért, hogy újra erős hadsereggel és a legmodernebb fegyverzettel rendelkezzen, beleértve az atomfegyvert is. Európára ma az Egyesült Államok és Nyugat-Német- ország szövetsége jelenti a legnagyobb veszélyt. Az USA világosan látja a revans- szellem újjáéledését az NSZK-ban. Mégis, vagy talán éppen ezért támogatja egy ütőképes nyugatnémet hadsereg létrehozását. — 1962-ben kint jártam az NDK-ban, voltam Berlinben, Rostockban is. Bizony még fellelhetők voltak a háború maradványai, de amit építettek, az szép volt, biztató volt, látszott, hogy békés célokat szolgál. Beszéltem sok német dolgozóval, egyszerű munkásokkal és értelmiségiekkel is, mindannyian elítélték a bonni kormány felelőtlen kalandorpolitikáját. A becsületes németeknek elege volt a háborúból, békében, félelem nélkül szeretnének élni. És én bízom is abban, hogy Európa békéje fennmarad. — Mert van már egy német állam, mely elismeri más népek jogait és nem akarja leigázni őket. Mert Európa népei saját bőrükön tanulták meg, mit jelent az, ha a Wermacht az úr, és nem kívánják vissza még egyszer Bundeswehr formájában sem Mert Európában kialakult a szocialista országok közössége, mely népességénél, gazdasági erejénél és elsősorban a Szovjetunió katonai potenciáljánál fogva képes útját állni minden imperialista és revansista törekvésnek. (Kéri)
