Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-14 / 190. szám
Ara: 70 fittéi Világ proletárjai, egyesüljetek I Dunámon napio XXV, évfolyam, 190. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. augusztus 14., szerda A tartalomból: „Iz új keleti politika” csődje ▼ Telefonos gyilkos Floridában T Súlyos harcok Saigon környéken ▼ Házasság magyar módra ▼ Jó ütemben épül a benzinbontó T Bízom Európa békéjében ▼ Amok futó gépkocsivezető ▼ A szerkesztőség postájából Megnyílt a Gyógyászati Segédeszközök Gyára pécsi fiókja Kiállítás a gyár termékeiből Páncélcsövekben a fő ellenség A pécsiek által jólismert Stock-házban nyitotta meg az országban a nyolcadik vidéki fióküzletét a Gyógyászati Segédeszközök Gyára. Egy kis felvevő iroda, két méretfelvevő szoba, egy műhely a gipszminták öntéséhez, egy pedig a gyógycipők készítéséhez, valamint egy nagyobb műhely a műszerész munkák elvégzéséhez — ebből áll az új fióküzlet, továbbá nyolc szakemberből és természetesen a megfelelő mennyiségű alapanyagból és szerszámból. A fiók vezetője Tóth Kázmér, régi ortopéd-szakember. Tegnap délután Antal István igazgató ünnepélyesen is átadta a fiókrészleget a város tanácsi és szakszervezeti, valamint egészségügyi vezetői, számos szakorvos jelenlétében. Ott volt két szovjet szakember, a gyár vendégei, akik harminc napja ismerkednek a magyarországi hálózat munkájával — M. Ca- turov, a leningádri Ortopéd Cipőgyár igazgatója és I. N. Pakugyin, a kirovi Művégtag Gyár igazgatója. A meleghangulatú, mégis szakmai jellegű ünnepség után alkalmunk volt néhány kérdést intézni Antal Istvánhoz, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára igazgatójához. Elsősorban magának a gyárnak múltjáról és jelenÉvcntc több mini harmincmillió pár w készül hazánkban bőrcipt Befejeződött Pécsett a bőripar epapi beruházása Az .Igények növekedése szükségessé tette a cipőgyártás és az ehhez kapcsolódó bőripar termelésének gyors növelését. 1955-ben alig több mint 13 millió pár bőrcipő készült hazánkban, tavaly 30 millió 800 ezer pár. A következő években is várhatóan 30 millió párnál jóval több cipőt készít iparunk és termelése várhatólag 1980-ra eléri a 38 millió párat. A bőrfeldolgozó ipar termékei hagyományos és egyre keresettebb exportcikkek is. Külkereskedelmünk tavaly több mint 11 millió pár cipőt és két és félmillió pár bőrkesztyűt exportált. A cipőgyártás és a többi bőrfeldolgozó iparág — bár megkezdte a műanyagok alkalmazását —, többségében, főként a cipők felsőrészéhez jelenleg is és előreláthatólag még sokáig bőrre tart igényt. Ez indokolta a bőrgyártás kapacitásának fokozását, a bőrgyárak korszerűsítését. A Simontornyai és az Űjpesti Bőrgyár rekonstrukciója után a Pécsi Bőrgyárban került sor az iparág legnagyobb beruházására. A napokban adják át rendeltetésének a Pécsi Bőrgyár új üzemét. 103 millió forintos beruházással új üzemcsarnokot emeltek, szociális létesítményeket építettek, 82 új gépet helyeztek üzembe, gépesítették a legnehezebb munkafolyamatokat és a szállítás nagy részét. Olyan műszereket szereltek fel, amelyekkel ellenőrizni, irányítani tudják a fcőrcserzö kádakban végbemenő biológiai folyamatokat és így a bőr minőségének alakulása már kevésbé múlik a külső tényezőkön. A négy hónappal határidő előtt befejezett beruházás eredményeként a feldolgozóipar az eredetileg tervezettnél jóval több, jövőre összesen mintegy hárommillió négyzetméter bőrt kap a pécsi gyártól. legi helyzetéről kértünk felvilágosítást. — Gyárunk tavaly ülte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Az első világháború után az amputált betegek ellátására alapították, s persze hosszú ideig korszerűtlen kisüzem volt. 1963- tól új székházban, nyíregyháj zi, szegedi, debreceni, miskolci, győri, szombathelyi, | keszthelyi és most végre pécsi fióküzemekkel, összesen 600 szakemberrel dolgozunk. Jólképzett ortopéd-műszerészeink, mérnökeink vannak s egy főorvosi rangú szakorvosunk, aki konzultánsként működik együtt a beutaló orvosokkal. — Mi a legfontosabb előnye a fiókhálózat kiépítésének? — Nyilvánvaló, hogy a betegeknek is jobb, ha a minimumra csökkenthetjük a küldözgetésüket. Van azonban ennek egy népgazdasági vonatkozása is. A betegek ! utazási költségei, különösen ha többször fel kell utazniuk a fővárosba megpróbálni a nekik rendelt gyógy- cszközt, komoly összegekre nigtak. Emellett a helyben dolgozó ortopéd-részleggel a helyi szakorvosoknak sokkal nagyobb lehetősége nyílik az állandó konzultációra, ami nemcsak azt segíti elő, hogy a beteg egyetlen napig se viselje az esetleg nem jól sikerült eszközt, hanem azt is, hogy állandóan újabb és tökéletesebb megoldásokat lehessen kidolgozni. A fiókhálózat emellett jelentősen lecsökkenti az átfutási időt, egy falokos műláb esetében például 120 napról 70 napra. — Mit készítenek majd a pécsi fióküzletben? — Amit a szakorvos rendel a betegnek ... Haskötőket, sérvkötőket, gerincrögzítő fűzőket, ortopéd cipőket, sínvázas, tokos, gunri- szövetes, acél és könnyűfém készülékeket a végtagok és a törzs kezeléséhez, művégtagokat, csivőficam- lcezelő és nyújtókészülékeket. Az orvosi előírásokon kívül néhány egyszerűbb készülékeket, eszközt privát is meg lehet rendelni. — Hogy állnak a gyár termékei a világszínvonalhoz képest? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy a világszínvonalon dolgozunk. Természetesen nem exportálunk, a feladatunk az, hogy a hazai betegeket a lehelő legtökéletesebben ellássuk. Állandóan javítjuk a már meglévő készülékeket, s kikísérletezünk újakat. Itt van például az inzulin-önfecskendö, amely- lyel néhány nap múlva kint leszünk a piacon, nem is gondoltuk, milyen nagy érdeklődés lesz iránta. Ez a kis egyszerű szerkezet, amelyet a beteg a karjára helyez, s a készülék automatikusan benyomja a tűt, semmivel sem marad el a hasonló nyugati gyártmányok mögött. Erről egyébként a megnyitáson résztvevők is meggyőződhettek, mert a gyár kisebb kiállítást rendezett az érdeklődő orvosoknak termékeiből. Sőt bemutatták a legkorszerűbb gyártmányok közül a bioelektromos és a pneumatikus műkezet. Gásleesapolás Kossuth-hányán A lecsapoló üzem oxigcnelcmző gyors vizsgáló ja az órlánggaS Foto: Rónaszéki Helytállnak a komlói asszonyok Tíz évre biztosították a piacot Biztonságosabb lesz a termelés „Mind nagyobb szárnyakat növeszt magának", prózaian szólva felfutás előtt éli a budapesti Elektroakusztikai és Villamossági Ktsz legfiatalabb telephelye, a komlói üzem termelési értéke. Nem is csoda, „fogyasztói” tíz évre előre ellátták az üzemet munkával, s a legfőbb gond inkább a szerszámozás kérdésé, azaz egy-egy új termék sorozatgyártásának megindítása. A hazai piacon kívül külföldre, különféle kivitelben konnektoraljzatok, valamint villásdugók garmadát exportálják az NDK-ba. A kelet-német üzletféltől öt évre szóló rendelést kaptak. Eszerint az idén négy, jövőre már tizennégy millió forint értékben gyártanak villásdugókat. A termelési tervük ennek megfelelően ez évben 16 millió forintról 20 millió forintra emelkedett, s tegyük hozzá, a terveket időarányosan teljesítették is. Ehhez a 4 millió forint pluszhoz szűknek bizonyulnak az üzem jelenlegi méreIluszonnégy tantermes általános iskola építését kezdték meg a nyugati városrészben, az Építők utján. A tervek szerint a beruházási összeg a régi árakon számolva meghaladja a tizenötmilliót. Átadási határidő jövő év augusztus 15 — Szakolai felv. — tei. Bővíteni kell. Az AKÖV- től egy kihasználatlan legényszállást vettek át, ahol szeptembertől 20 új munkaerőt foglalkoztatnak. Itt ké- ziszei'elés, folyik majd. A telep munkáslétszáma ezzel köze] 120 főre növekszik. A megnövekedett feladatok indokolták továbbá, hogy a nyári hónapokban könnyebb munkára diákokat is alkalmaztak a szereidében, napi 6 órában, havi 500 forintos keresettel. Mindezt azonban csak a teljesség kedvéért mondtuk el. A tulajdonképpeni „szárny bontogatást” az épülő új műhely jelenti. A modern műhelycsarnok építésének első üteme már befejeződött, a második ütemmel a tervek szerint 1969 június 30-án végez a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat. A műhely részleges beindítása azonban már előbb megtörténik, mondhatni küszöbön áll. Már megérkeztek, s az udvaron hatalmas ládákban várakoznak az NDK- ból vásárolt félautomata esztergagépek. A műhelycsarnokban gyártják majd Csenki László, a ktsz főmérnökének találmányát, a szenzációs számba menő gépkocsi antennákat. Egymás mellé téve: a japán gépkocsi antenna hét kilogramm súlyú, a német ennél valamivel könnyebb: 5 kilogramm, a Csenki-féle ezzel szemben mindössze 70 deka (!) és 220 helyett 3 wattos motorral működtethető. Ez a keresett exportcikk bombaüzletet, éves szinten körülbelül százmillió forint termelési értéket jelentene a ktsz-nek. (összehasonlításul: jelenleg 65 millió forint a ktsz éves termelési terve.) A gyártást Budapesten kísérletezik ki és indítják meg, később azonban fokozatosan, teljes egészében leadják a komlói üzemnek. Ekkor ösz- szesen 350—400 főre fut fel a komlói üzem létszáma. Jú- I! lius elsejével egyébként áttértek a 44 órás munkahétre. A termelés riem csökkent, s készséggel tolmácsoljuk a telepvezető elismerését: a komlói asszonyok százszázalékoson helyt állanak. Üzemépületeket fűtenek a gázzal Havi 100 ezer köbméter tiszta metánt szivattyúznak ki a komlói Kossuth-bányán a művelés alatt álló széntelepekből, s ezzel a bányászok legalattomosabb „ellenségét” teszik ártalmatlanná. Mint ismeretes, a mecseki medence mélyében húzódó széntelepek rendkívül sok metángázt tartalmaznak, mely nemcsak a levegőt szennyezi, de könnyen okozhat elemi erejű kitöréseket is. A „metán-párolgás” ellen többnyire erőteljes szellőztetéssel védekeznek a bányaüzemekben, egy bizonyos metánmennyiség felett azonban ez a módszer már hatástalan, s akkor — mint most Kossuth-bányán is —, gázlecsapoló berendezéseket kell üzembe helyezni. Kossuth-bánya Ilt-as aknai térségében 1967. végén helyezték üzembe azt a nagyteljesítményű speciális szivattyú-rendszert, mely ma már 100 ezer köbméter gázt távolít el havi átlagban a fellazult telepekből. Ezt megelőzően helyi elszívókkal kísérleteztek. A fejtési térségben fúrt lyukakon keresztül így is jelentős metánmennyiséget vezettek el, a gáz azonban e technológia alkalmazása mellett a bánya kihúzó légáramába került, s ott további veszélyeket jelentett. A gázlecsapolás lényege: a fúrólyukrendszeren át kivezetett nagymennyiségű gázt csővezetékbe kényszerítik, mely az immár megzabolázott „ellenséget” a külszínre vezeti. A rendszerbe beépített villamos meghajtású vákuumszivattyú teljesítménye 20 köbméter percenként. A berendezés automatikusan méri a szívatott gáz kalória- értékét, oxigéntartalmát, a szállított mennyiséget — sőt biztonsági készülékekkel is el van látva, melyek veszély esetén leállítják az üzemet és működésbe hozzák a vészjelző kürtöt. A lecsapolás elsődleges célja a termelés biztonságának növelése, az értékes gázt azonban hosznosítani is fogják: a páncélcsövekbe kényszerített „főellenség” 1 üzemépületeket fog fűteni.
