Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
tf<8. augusztus 11. ounantmi napto 9 Cserjés nőtt a palahányón Az utolsó robbanás új korszak nyitása volt — Munkanélküliség helyett munkaerőhiány — Mindkét üzemben nyereségre számítanak X robbantómester lyukakat túrt a bányabejáró fedőkőzetébe, betöltötte a dinamitpat- ronokat — s aztán leplezetlen szomorúsággal elrendelte a környék kiürítését. A detonáció megzörgette a közeli épületek ablaküvegeit, valamelyest megrázkódtatta a földet — s ezzel a „mini” földindulással egyszer s mindenkorra lezárult a hidasi bányászkodás története. A búcsúztatásra ösz- szejött népes csoportban már többen voltak az „új emberek”, mint az egykori bányászok, s miután elhaltak a föld mélyéről jövő morajlások kiki indult is dolgára, mert egy születőben lévő üzemben minden percnek kétszeres ára van. A bizonytalanság hónapjai A bányabezárás előkészítő időszakában, majd később, a „visszavonulás” heteiben, feszült, nyugtalan légkör uralta a községet. Érthető, az emberek kenyeréről volt szó. Hírek és rémhírek borzolták a kedélyeket, s a legkülönbözőbb. nyugtalanító híresztelések mindaddig tartották magukat, míg az üresen maradt bányaépületekben dolgozni nem kezdtek a „honfoglalók”. A bányatelep felső részét — a fürdőépület, a gépház, a mentőállomás, a központi irodaház és az anyagraktárak tartoznak ide —, a SZÖVOSZ fennhatósága alatt dolgozó VOSZK (Szövetkezeti Áru- és Anyagellátó V.) „örökölte”. Az alsó részben — fatelep, lóistálló, fürdő, Diesel-garázs —, a ládagyár (hivatalos nevén Gyümölcs-, Zöldség Göngyölegellátó és Gyártó Országos Vállalat 13. számú üzeme) kapott helyet. Azok a bányászok, akik ragaszkodtak a föld alatti munkához a komlói szén-, illetve a nyugat-mecseki érctermelő bányákba kerültek át, a két hidasi „újszülöttnek” tehát csak az így fennmaradó létszám elhelyezéséről kellett gondoskodni. Mindennek éppen két esztendeje, s bár a termelés a két új üzemben csak 1967 január 1-gyel indult, az elmúlt időszak tapasztalatai megfelelő alapot nyújthatnak bizonyos következtetések levonására. Az első. Hidason nincs munkanélküliség. A felszabadult erők elhelyezése tervszerűen folyt, s az újonnan létesített egységek befogadták mindazokat, akik az utazgatás helyett a helybeli munkalehetőségeket választották. És a másik: a község — rácáfolva a jóslatokra —, nem indult hanyatlásnak, a közeli falvakra gyakorolt vonzása fennmaradt, ugyanakkor azonban az is kétségtelen, hogy némileg „szegényebb” lett, az átlagkeresetek korábbi színvonalát ugyanis ez ideig még nem sikerült visszaállítani. Harc a piacért A két új üzemnek a felettes hatóságok és a megyei szervek minden segítséget megadtak az indulás nehézségeinek áthidalására, ez azonban az új mechanizmus viszonyai között nem jelenthetett védettséget piaci vonatkozásban. Különösen a VOSZK üzeme előtt álltak ijesztően magas falak, gép-, illetve papíripari vonatkozásban ugyanis rendkívül erős versenytársak ellenében kellett „levegőhöz” jutniuk. — Az első időszakban máról holnapra éltünk — mondta Losoncz József főkönyvelő —, stratégiánk azonban bevált: amit más nem vállalt, mi elvállaltuk, s — mintegy névjegyet —, a lehető legjobb minőségben tettük a megrendelő asztalára. Másfél év alatt egyetlen kötbéres üzletünk se volt... Az összlétszám 220 fő. Az üzem négy egységre tagozódik, melyek közül a dobozgyártó részleg a leggazdaságosabb és 6 legnagyobb. A rangsorban ezután a gépműhely következik, mely éppen a közelmúltban fejezte be 1000 darab motoros (rotációs) kerti kapa gyártását. A másik két, egyelőre még sok gonddal járó részleg: a színesön tődé és az alugrafika. Ez utóbbi kettő fejlődését a súlyos anyaghiány (egy a kis és ráadásul ismeretlen üzem anyagbeszerzője elől bizony mindent elhappolnak az „öreg rókák”) és a megrendelések hiánya akadályozza. Az üzem vezetői mégis optimisták: térhódításuk a piacon megfelelő ütemben folyik, s az eddigi tapasztalatok szerint a négy különböző egység oly szerencsésen egészíti ki egymást, hogy üzemi szinten viszonylag könnyen elviselhető, ha egyik-másik részleg hullámvölgybe jut. A „szomszédvár” — a ládagyár — ebben a vonatkozásban összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben van: a parketta mellett gyümölcs- és zöldségtároló ládákhoz készítenek elemeket — s ezekből a sok is kevés. Az itt foglalkoztatott létszám egyébként 160— 170 között mozog, s mintegy 70 százalékban nő. A legfájóbb pont A VOSZK-nál a dolgozók mintegy 15 százaléka volt bányász, de a többiek közül is sokan bányászcsaládból származnak. A ládagyárban 30 százalék körül van az egykori bányászok aránya, s bár annak idején valamennyien önként választották a helyben felajánlott munkát, most többségük panasszal kezdi a beszélgetést: kevésnek találják a pénzt. A VOSZK üzemében 1370, a ládagyárban pedig 1430 forint az átlagbér, ez azonban nem tükrözi pontosan a bérviszonyokat, mert a bányától örökölt emberek jelentős része szakmunkás (lakatos, esztergályos, szerelő), s az ő fizetésük ennél jóval magasabb. (A korábbi szintet természetesen ők sem érik el, márcsak azért sem, mert új beosztásuk alapján a könnyűipari tárcához tartoznak.) A jelenlegi bérhelyzet hoszszabb távon különösen a gépüzemben és az öntődében okozhat gondokat. Munkaalkalom bőven van, s a csábítás is elég nagy. A keresetek növelése érdekében egyébként augusztus elején jelentős kísérlet kezdődött: az öntődében és a forgácsolóban az órabérről darabbérre tértek át, a kollektív szerződés értelmében ugyanis a túlteljesítés minden egy százalékából 0,9 százalék béresíthető... „Bányász-szemlélet?” ládagyár különösen körültekintő e téren: üzemi boltot épít, ahol az asszonyok mindent beszerezhetnek háztartásuk részére... Nemrégiben még a bánya- bezárás híre okozott riadalmat, most pedig már azzal ijesztgetik a községet a „jólértesültek”, hogy az új üzemeket is leállítják — gazda- ságtalanságuk miatt. Hogy honnan röppentek fel e hírek — ki tudja? A két üzem ugyanis — valós és súlyos gondjaik ellenére —, nyereséges évre számít; a ládagyár például az I. félévet is 110 százalékkal zárta. A VOSZK pedig újabb „hódításra” készül: rövidesen szőnyeggyártó részleget nyit, mely — ingyenes tanfolyam után — bedol- gózásos alapon asszonyok tucatját foglalkoztatja majd. Békés Sándor Mentesítő autóbuszjáratok Az Autóközlekedési Tröszt felügyelete alá tartozó vállalatok autóbuszai — az előzetes felmérések szerint — augusztus 19—20-án mintegy 120 000—130 000 utast szállítanak. A menetrend szerint közlekedő járatokat megerősítik, körülbelül 2500 mentesítő, illetve kisegítő autóbuszt indítanak. Főleg Budapestről, illetve a megyeszékhelyekről. A MÁV vezérigazgatósága tájékoztatta az autóközlekedési trösztöt, mikor és hova indít mentesítő vonatokat. A nagyobb vasúti gócpontokról az utasokat el kell szállítani a kisebb vidéki helységekbe is. Ezért az AKÖV-ök a szokásosnál több autóbuszt irányítanak a vasútállomásokra, állandó kapcsolatot tartanak a vasútállomások irányítóival, hogy szükség esetén újabb kocsikat bocsáthassanak rendelkezésre. Az AKÖV- ök egyébként megerősítették a jegyelővételi és az információs szolgálatot. A Szigeti úti városrész építkezéséhez a régi lakások egy részét már lebontották. A napokban kezdték meg a Szigeti úttól északra esú házak bontását is Kossuth-bányai vendégek Vasason A robbanás négy sérültje már nem szorul kórházi ápolásra Mindkét üzem gazdasági és tömegszervezeti vezetése egyöntetűen leszögezte: a volt bányászok a legmegbízhatóbb munkások közé tartoznak, szorgalmuk — különösen kampány-feladatok esetében —, kimagasló, fegyelmük példamutató, egyetlen vonatkozásban azonban gondot okoznak; nem érzékelik a kezük alá Béla kerülő anyagok értékét. Pedig az ilyen kisüzemekben sorsdöntő lehet az anyaggazdálkodás. A magyarázat nyilván a bányászmúltban keresendő: a föld alatt nemigen törődnek az emberek „filléres” dolgokkal — kár lenne tagadni. A vihar elült, a víz azonban még mozog — így lehetne talán a legszemléletesebben jellemezni Hidas mai helyzetét. Jönnek-mennek az emberek, s nemcsak azért, mert elégedetlenek. Egy vájár például — miután felesége az új üzemben megfelelő munkát kapott —, a közelmúltban végleg leszámolt az Ércbányánál, mert ketten — könnyebb munkával! —, otthon is megkereshetik ugyanazt a pénzt. A két új üzem egyébként szociális vonatkozásban is sokat tett a kedélyek lecsillapítása érdekében. Éttermet rendeztek be, felújították a fürdőket, üzemorvosi rendelőket építettek. A Az elmúlt hetek nem éppen kellemes élményei után váratlan és nagyon kedves meglepetés érte tegnap délelőtt Lafferton Győző bányamérnököt; Brandt Béla Kossuth-bányai főmérnök vezetésével nyolctagú küldöttség kereste fel Komlóról, hogy a Mecseki Szénbányák legnagyobb üzemének dolgozói nevében jókívánságaikat fejezzék ki kórházból való hazatérése alkalmából... Mint ismeretes, július 22-én robbanás történt a vasasi Petőfi-aknán, melynek következtében hatan súlyos sérüléseket szenvedtek. Lafferton Győző bányamérnököt, Lovász vájárt, Nagy Gergely, Vér Sándor és Weintrauth Ádám csilléseket a sebészeti klinikára, az életveszélyes állapotban lévő Réder György vájárt pedig az idegklinikára szállították. Az óriási hővel járó robbanás valamennyiüket megégette. Tizenhét napi kezelés után a hét közepén a hat sérült közül négy — Lafferton Győző, Lovász Béla, Nagy Gergely és Weintrauth Ádám —, hazatérhetett otthonába. Vér Sándor állapota gyors ütemben javul, s feltehetően hétfőn már ő is elhagyhatja a kórházat. Réder György Is túl van az életveszélyen, felépülése azonban még hosszú időt vesz igénybe. Természetesen a szörnyű élményt nem lehet marói holnapra elfelejteni, s a meglehetősen rossz idegállapotban lévő emberek nagy meghatottsággal fogadják az érdeklődés és szeretet minden megnyilvánulását. A Lafferton Győzőt meglátogató Kossuth-bányai delegáció értékes ajándékokat adott át a fiatal mérnöknek, s rajta keresztül jókívánságait fejezte ki a tragikus eset valamennyi sérültjének. A nehéz hetek mielőbbi elfelejtése érdekében egyébként a vállalat vezetősége a hónap végéig tartó pihenő után szeptember elején soproni üdülésre küldi a rendkívüli helyzetben oly keményen helytálló embereket. Kedvező változások A megyei párt-végrehajtóbizottság januárban tárgyalta az úgynevezett érdek- képviseleti műszakok alakulását. Ezt követően lapunk hasábjain nyilvános sajtóvita zajlott le, tizennégy vállalat, intézmény vezető munkatársa fejtette ki véleményét, javasolt Intézkedéseket Valamennyi hozzászóló megegyezett abban, hogy az érdekképviseleti műszakok a szocialista demokrácia szerves velejárói, szükséges forma a társadalmi tevékenység kibontakoztatásában, felhasználása azonban nagyobb tervszerűséget kíván, számukat a szükséges szintre kell csökkenteni. „Figyelemmel kísérjük az érdekképviseleti műszakok alakulását és fél év múlva visszatérünk a témára. Bízunk abban, hogy jelentősen csökkenni fog a felesleges igénybevételek száma” — mondotta Rapai Gyula, a Megyei Pártbizottság első titkára a vitazáró interjúban. Nos, a párt-végrehajtóbizottság a héten megvizsgálta az idei félév tapasztalatait. Megállapította, hogy a sajtóvita az érdeklődés középpontjába állította a kérdést, minden érdekelt szerv felmérte tennivalóit, intézkedéseivel a helyzet normalizálására törekedett. Ennek eredményeként — a múlt félévhez viszonyítva — jelentősen csökkent az érdekképviseleti műszakok száma. Jól bizonyítja ezt a Mécseid Szénbánya Vállalat összehasonlító statisztikája. 1967 első félévében összesen 13 943 műszakot használtak fel a nyilvántartott 26 kategóriában, viszont az idei év első felében már csak 11 ezer 985-öt, tehát közel kettőezerrel kevesebbet. Érdekes képet mutat az egyes kategóriák összehasonlítása. A huszonhat közül 19-ben csökkenés volt, mindössze hétben mutatkozott némi emelkedés. A legszembetűnőbb a változás a párt és a szakszervezeti kikéréseknél, az előbbi négyszázzal, az utóbbi pedig közel ötszázzal kevesebb. Ez azt mutatja, hogy a mozgalmi szervek most már ügyelnek arra, hogy tanácskozásaikat lehetőleg munkaidő után rendezzék. Viszont feltűnően megnőtt a felsőoktatással kapcsolatos távoliét, a múlt évi 147 műszakkal szemben több mint másfélezret vettek nyilvántartásba. Ennél valamivel alacsonyabb, de emelkedő tendencia jellemzi a katonai ügyekben számon- tartott érdekképviseleti műszakok számát Hasonló pozitív változás tapasztalható más vállalatoknál és intézményeknél is. Kialakulóban van tehát az a szemlélet és gyakorlat, hogy a társadalmi tevékenység a szocialista demokratizmus megvalósulásának szerves része, de ezt mindenkor ésszerű keretek között kell szervezni, lefaragva a korábban elszaporodott túlzásokat. Ennek szellemében az államhatalmi szervek ma már az igénybevételt órára igazolják, az MHSZ a megyei szintű rendezvényeit, különféle továbbképzéseit jórészt munkaszüneti napo-. kon tartja. A párt-, ifjúsági és szakszervezetek értekezleteiket az esetek többségében munkaidő utánra teszik. A munkásőrségnél a hat óránál több időt igénybevevő kiképzéseket szombaton és vasárnap szervezik, az elméleti foglalkozásokat decentralizáltan és munkaidő után, a társadalmi parancsnokok pedig az évenkénti kétszeri továbbképzés helyett az idén már csak egy alkalommal vesznek részt. Nagyon helyes a rendőrségnek és a katonai kiegészítő parancsnokságnak az az intézkedése, hogy este 7 óráig tartanak félfogadást, kihallgatási körzeteket alakítottak ki. Az ésszerű arányok megteremtésére irányuló intézkedések nem vezettek a társadalmi munka színvonalának és mennyiségének csökkenéséhez. Fontos ezt hangsúlyozni, mert kárt okoznánk, ha a fürdővízzel a gyereket is kiöntenénk, a rendteremtés ürügyén az indokolt érdekképviseleti műszakok számát is csökkentenénk. Fontos tanácskozásokra, testületi ülésekre ma is eljuthatnak azok, akik a dolgozók megbízása, választása alapján képviselik a közvéleményt, hivatalosan igazolt ügyeit mindenki továbbra is a szükséges időpontban intézheti el, ameny- nyiben a jelenlegi körülmények más lehetőséget nem biztosítanak. örvendetes, hogy az elmúlt félévben tovább növekedett azoknak a száma, akik munkaidőn túl, fizetség nélkül végeznek társadalmi munkát olyan területen is, ahol korábban szinte elképzelhetetlen volt az érdekképviseleti műszakok igénybevétele. A fölösleges munkakiesések megszüntetésének csak egy állomása volt ez a félév. A végleges következtetések levonására, a helyzet teljes normalizálására hosz- szabb időre van szükség. Ezért továbbra is gondosan elemezni kell a körülményeket és felkutatni azokat a lehetőségeket, amelyek újabb intézkedéseket válthatnak ki. A jövő évre pontosabban meg kellene tervezni a várható igénybevétel mértékét, időpontját, egyeztetve az érdekelt szervekkel. ugyanakkor számításba kell venni az egyre gyarapodó szabadszombatokat is. A tervszerű, átgondolt döntések, a munka ösz- szehangolása az egyik legfontosabb feltétele lehet annak, hogy a most tapasztalt kedvező jelenségek állandósuljanak. Bocz József Bővítik a Szigetvári Cipőgyárat A Szigetvári Cipőgyár rekonstrukciós munkáinak előkészületei jól haladnak. A gyár bejárati részét és a belső üzemi utat meg kellett építeni abhoz, hogy az építőipar gépekkel és szállítóeszközökkel megközelítse as üj gyár- csarnok kijelölt helyét. A régi épületek egy részét lebontották és a megmaradt épületeket átépítették. Az építők a közeli napok® ban látnak munkához.
