Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-10 / 187. szám

9968. augusztus 10. Diinantmt napto 9 Az ország egyik legérdekesebb iája a kettős törzsű törökmogyorófa Pécsett az Állami Pincegazdaság Mecsek vidéki Szokolai felv, A nyomokat tervszerűen és tudatosan tüntette el ÍK A Pécsi Halálra ítélték a négyszeres kéjgyilkost Orvostudományi j Egyetem i Sebészeti : Anatómiai ' és Műtéttani I Intézetében kutyákon végzett 23. heterotop- szívátültetés, 1968 augusztus 6-án. A TR 23-as kísérlet Hasonló kísérlet folyik ma Európa számos kísérletes se­bészeti Intézetében Moszkvától Zürichig. Mindnek az a célja, bogy a transplanrátum sorsába mélyebb betekintést nyerjünk. Ez így folyik már 1933 éta. A két, szívátültetésre előké­szített kutya egymástól há­rom méterre fekszik a két műtőasztalon, az üvegtisztasá­gú vezetékek, sebészeti műsze­rek, tűk, elektroberendezések labirintusában. Baloldalon a donor (a tizenhat hónapos Ki­csi) jobbról a TR 23-as, a be­fogadó kutya. Laikus lelki­állapot: a levegőben mintha érinteni lehetne az izgatottsá­got, a pillanat azonban elmú­lik. A két műtőasztalnál mint­egy tízfőnyi gyakorlott tudo­mányos asszisztencia a trans- plantáclóhoz készenáll. Mi ií fehér köpenyt öltünk. 9 óra 55 pere. A két team munkához kezd. Baloldalon halkan felrebben az elektromos kés. Hamaro­san sebészollóval felnyitják a mellkast. A vérzés minimá­lis. A donor szíve ütemesen le- és felemelkedik a szívbu­rokban. Először a jobboldali tüdőt izolálják, majd meg­kezdődik a szívburok feltárá­sa. A másik műtőasztalon fek­szik a TR 23-as. A nyakát, ahova a másik kutya szivet fogják átültetni, felnyitják, az artériás és a vénás ereket szakszerű biztonsággal szabad­dá teszik. A kutya nyakán ér­csipeszek lógnak. A kutya lassan, de erőteljesen léleg­zik. vet, így biztosítva a keringés- nélküli életet. A 4 fokos hi- potermiás oldattal a kioperált szívet 15—16 fokra hűtik le. Ezzel körülbelül egynyolcadá- ra csökkent az anyagcseréje. Egy óra múltán is biztosan életrekelthető, de még hat óra után is valószínű az életrekel- tése. (Voltaképp a közlekedési balesetet szenvedett emberi donor transplantációs előké­szítése is így történik.) 10 óra 31 pere. A szívet kivették. A sebé­szek egy gézpárnára helyezik, és ollókkal, csipeszekkel dol­goznak. A gyilkos 10 óra 13 perc. Gyors, gyakorlott mozdula­tokkal folyik az erek elkötése. — Most már artériás vér nem áramlik a fej felé. Most már izolálódik a szív ... Lé­nyeges, hogy a szív saját ke­ringése az utolsó pillanatig biztosítva legyen, másképp károsodik... 10 óra 24 pere. Most kezdődik az izgalom: sikerül-e életképes transplan- tátumot kapni? Tízmásodper­ces technikai megbeszélés kö­vetkezik. Minden mozdulatnak külön élete van most a má­sodperc töredékeiben. Vissza­fojtott pillanatok. — Indulhat a perfúzió!... Jó, jó ... Ollót!... Folyadé­kot! ... 10 óra 26 pere. A donor szíve kezd elszín­telenedni, lassan eltávozik be­lőle a vér, mozgása megszű­nik, legfeljebb egyet-egyet rámdul még. — A kutya már nem él — hallom. 10 óra 29 pere. A kutya szíve végleg meg­állt. — Most lehűtjük. A pex-fúzió lényege, hogy a hipotermiás oldat mélyen le­hűti az átültetésre váró szer­10 óra 39 pere. A szívet egy tálban átviszik a másik műtőasztalhoz. — Most következik a fárad­ságos rész... Ez a legnehe­zebb, a vénásvarrat... A baloldali műtőasztalon | fekszik nyitott mellkassal, szív nélkül a donorkutya. Míg a TR 23-asnál bámulatos preci­zitással folyik az érvarrás, a j donort csöndben „leszerelik” és elviszik. 10 óra 56 perc. Elkészült a vénás érvarrat. Kezdődik az artériás érvarrat. — Ez elég nehéz, mert az aorta fala nagyon vastag, de rendkívül törékeny. Csipeszek, ollók fémes per- cegése hallatszik, s közben a kutya légzését segítő gumi­tömlő egyenletes horkantása. Az elektromos mérőberende­zések a gumikerekeken las­san előregurulnak, rövidesen szükség lesz rájuk. Türelmet­len félszavak. A TR 23-as nyald ereire közben ráépítik a másik kutya egyelőre még élettelen szívét. Nagy techni­kai tudást és idegmunkát igénylő folyamat. 11 óra 17 perc. Egy sóhajtás a visszafojtott csöndben. — Itt van most, bevarrva, de még nem működik. Izgalmas pillanatok követ­keznek. Az új szívet bekap­csolják a TR 23-as vérkerin­gésébe. A precíz érvarratok ellenére többször is pótölté­sekre van szükség. — Tartsátok!... A szívet is!... Ez a bosszantó, hogy a vérzések rendkívül nehezen csillapíthatok... 11 óra 31 i>ere. A nagy perc. Az élettelen­nek látszó szívből élő lesz. A színtelen szív felduzzad, meg­telik vérrel, majd spontán működni kezd. Egyelőre gyön­gén, összevissza var. — Ez még nagyon gyenge szívműködés. Eltart fél óráig is, hogy ilyen gyengén műkö­dik. Megkezdik a szív rögzítését. 11 óra 40 perc. Előre nem látható kompli­káció áll be: a visszafelé j áramló vér nyomása a bal szívkamrát túlfeszíti. Döbbent perc következik. Az eddigi 23 itteni szív-transplantáció kö­zött ez a harmadik ilyen mo- dea — Megpróbáljuk leküzde­ni... 11 óra 46 pere. A szív a kutya nyakán kis­sé még gyöngén, rendszertele­nül, de dolgozik. Él! 12 óra 11 pere. Meglátogatjuk a TR 23-as kutyát. A nyakán' alul, a bőr alatt dolgozik az új szív. Az) EKG-ellenőrzés biztató. í — Javult egy kicsit — \ mondják. A TR 23-as két szívvel él; most. Az új szív is szabályo-; san dolgozik. Ha kiveszik, a > kutya az eredeti szívével él > tovább. A kutya egyelőre a' műtött betegek narkotikus j aléltságával fekszik a műtő­asztalon, de estefelé már fel fog éledni, s antibiotikumot, fájdalomcsillapítót kap. Thicry Árpád és utolsó áldozata A Budapesti Fővárosi Bíró­ság pénteken ítéletet hirdetett Kovács Péter 34 éves gépko­csivezető, tiszaföldvári lakos bűnügyében, akit az ügyész­ség aljas célból, több embe­ren elkövetett emberöléssel vádolt, mint ahogy arról an­nak idején a sajtó hírt adott. A bíróság Kovács Pétert ha­lálbüntetésre ítélte. A bíróság széleskörű bizo­nyítási eljárás alapján meg­állapította, hogy a vádlott 1957. július 22-én a munkából hazafelé tartó Sz. Margitot megtámadta, vasdarabbal fej­beütötte, majd kézzel megfoj­totta. A holttestről leszaggat­ta a ruhát, majd a testet és a holmikat a közeli vizesárok­ba hajította. 1962 március 5- én S. Ilona sérelmére követett el bűncselekményt. A leányt megfojtotta, letépte ruháit és testét, miután követ kötött a nyakára, a Tiszába dobta. Ha­sonló módon végzett 1965 március 20-án a 14 éves M. Évával, akit szintén a Tiszába lökött. 1967 június 19-én Sz. Károlynét szemelte ki áldoza­tául. A rábízott tehergépko­csin Sz.-nét kocsizni vitte, út­közben megfojtotta, a ruháit 1 letépte, majd a holttestet az öcsödi Körös-hídról a folyóba dobta. Kovács 1963 és 1964 években a homoki vasútállo­más mellett, illetve Tiszaföld- vár területén is megtámadott egy-egy nőt. Az áldozatait ka­lapácsai ütötte le, azok azon­ban életben maradtak. A gyors és hatásos orvosi kezelés meg­mentette őket. A bíróság a cselekmények jellegére tekintettel több or­vosszakértőt is meghallgatott, akik rámutattak Kovács rend­ellenes személyiségére, ösztön­életének zavaraira. A külön­böző vizsgálatokra alapozva azonban kifejtették, hogy nem elmebeteg, nem gyengeelméjű és tudatzavarban sem szen­ved. A bíróság a szakértői vé­leményeket elfogadta. Indoko­lásában hivatkozott arra, hogy a vádlott mindig magányosan közlekedő, vagy vele egyedül levő nőket támadott meg. Cse­lekményeit olyan helyeken követte el, ahol a fölfedezés veszélye csekély volt. A nyo­mokat tervszerűen és tudato­san tüntette el, dobta vízbe áldozatait és rejtette el ru­házatukat. Tudatában volt te­hát annak, hogy amit tesz, az súlyos bűncselekmény és hogy azt titokban, rejtve lehet csak egy ideig a leleplezés veszélye nélkül elkövetni. Ösztönélete zavart volt ugyan, de általá­nos életvezetésével cselekmé­nyének összes körülményeivel bizonyította, hogy magatartá­sa társadalomra veszélyessé­gének a felismerésében nem volt korlátozott, ezért felelős tetteiért. Az ítélet nem jog­erős. Pincészetének a kertjében díszeleg. A védett fa becslések szerint százötven éves. Ritka ünnepség Ritka születésnapi ünnepsé­gen vettek részt csütörtökön délután a Mecseki Állat- Növénypark dolgozói. Lullt, a vidrát ünnepelték negyedik születésnapja alkalmából. Luli, mintha csak érezte volna hogy ö az ünnepelt, egész nap ele­mében volt. Úszómedencéiében Olyan produkciókat hajtott vég­re, mely még egy vidrának is becsületére vált. Estefelé a terített asztalnál kapta meg születésnapi aján­dékait, egy gumimackót, egy műanyag hattyú-öntözőkannát, egy szép rózsacsokrot és egy babát. Kijutott a gratulációból Alpár Alfrédnénak — Luli nép­szerű Keresztmami”-jának is, aki a vidrát úgyszólván szüle­tése óta neveli és gondozza. Ennek köszönhető az a ritka eredmény, hogy egy vidra, fog­ságban, ilyen hosszú időt ért meg. A nap nem a legtökélete­sebben kezdődött. Félhatkor még zuhogott az eső, de az­tán szerencsére elállt, s mire élétrekel a piac, már tűrhető az idő, csupán a felhők ko- morodnak az ember feje fö­lött. A piac közepetáján szigo­rúan hirdeti egy tábla: „Egy mérgesgomba egész csa­lád halálát okozhatja!” Az út közepén, a mozgó tömeg sű­rűjében egy sötétszemüveges, fehérbotos sovány öregember ácsorog, a karjárr kis dobozt tartogat, és a fehér papír­zacskókat időnként maga elé nyújtogatva rendületlenül is­mételgeti. — Kutyából, macskából a bolhát!... Egy forint a por! Elpusztítja a bogarakat, a hangyát, a molyokat... A bérház mögött kutya vá­sár folyik. A kéthónapos pu­lik közül a nőstény már el­kelt, kétszázötvenért egy ju­hász vette meg. A kis nős­tény boldogan ugrál, mintha felfogná a nagy eseményt. A két hímpuli összekuporodva, mintegy magukbazárkózva fi­gyelik az eladott lány testvér bohóckodásait. Asszonyok gyű­rűjében guggol egy fiatal férfi, kínálva szórja a zöld- kukorica-csöveket az asszo­nyok elé. — Bontsa ki, ne sajnálja! Ha hibásat talál berme, rá­adást adok! Gyönge női hang szólal meg lentrőL A PECSENYESÜTŐ — Hisz ez mind hibás ... Dehát, mindez csak vásári semmiség eddig, szinte a vé­letlen műve, hogy ott van és megtörténik, Mert az intéz- ménj' — a pecsenyesütő. Ott áll a sarkon a zöld sátor, szemben a terményesbódéval. A sátor alatt kövérkés, fiatal nő hajladozik, hófehér köté­nye ide-oda villog a szűk he­lyen. A köralakú gáztepsi szélén, mint a szári tkozó fó­kák, egymás hegyén-hátán duzzadnak a zsírtól s gőztől a szál sülthurkák, kolbászok. Középen a zsírban sülnek a legfrissebbek. A fiatalasszony háta mögött letakart ruhás­kosarakban várakozik a nyers áru. Mennyi lehet? Gondo­lom., sok. Nem fogynak a ve­vők, legfeljebb egy-egy pil­lanatra marad üresen a sátor előtere. Jobbról egy tálban friss kenyér, egy szelet ára harminc fillér. A sátor mel­lett összecsukható műanyag asztal áll, enni lehet rajta. A fiatalasszony gépiesen dol­gozik, tisztán és célszerűen. Félszavak hümmögnek ide- oda: Két szál hurkát kérek! Egy szál kolbászt! Kenyeret is hozzá!... Hatkileneven! Tizenháromhúsz!... Fölösle­gesen senki se beszél. Ez üz­let, minek itt sokat beszélni? Van olyan pecsenyesütő, aki összeharsogja az egész piacot, nem is nagyon lehet eladni tőle — mondja csöndesen egy terményárus. A pecsenyesütő sátra körül egy keményarcú öregember mászkál, lassan, töredezett járással, nem nehéz észreven­ni, hogy rossz a lába. Körbe­járja a zöld sátrat, aztán me­gint, időnként megáll kissé féloldalasán, lógó vállal, vé­gigméri a vevők sorát, majd élvezettel beleszagol a kedé­lyes sültillatba. Először úgy tűnik: vékonypénzű öregem­ber, aki egy kis alkalmi szol­gálatért néhány jó falatra vár, csupán pillanatok kérdése, hogy a fiatalasszony mikor veszi észre, de később nem kis csalódással látom, hogy a „céghez” tartozik. Talán a nagypapa. Szigorúan őrködik, vigyáz, nehogy lopjon valaki, vagy fizetés nélkül meglép­jen. Időnként, ha bepiszkoló­dik a kertheíyiségül szolgáló műanyag asztal, a sátor alól előhúz egy rongyot és letö- rölgeti. Ismertem egy pecsenyesü­tőt, vagy húsz éve. Benjamin volt a neve, az egyik lábát elveszítette a háborúban, a kerületi elöljáróságtól kapott iparengedélyt a lacikonyhá- zásra. A falábával minden komolyabb nap ott volt a piacon a ponyvája alatt. A gyerekeknek gyakran a kezé­be nyomott egy-egy darab sülthurkát: Fald be gyorsan, te gazember, mondta ilyen­kor, és időnként a környék szegényebbsorsú diákjai is ingyen megtömhették a hasu­kat nála. Benjamin szerette a dalt, és ha meglátott a piac táján egy ismerős muzsikust, odarendelte magához és ját­szatott vele. Jókedvűen köz- be-közberikkantott, s akkor volt a legboldogabb, ha va­lahonnan előkerült az öccse, és ketten együtt énekeltek. Benjamin minden nap az utolsó vevőjének, aki az utol­só darab hurkát vagy kol­bászt megvette, fizetett egy liter bort, s azt közösen meg­itták. A piaci vagányok, leb- zselők a legtöbbször már egy órával előbb ott álltak les­ben, hogy ők legyenek az utolsók. Benjamin tudta ezt, de nem haragudott érte. nem is szólt. Szegén3'en halt meg. A vevők nem fogynak el a pecsenyesütő sátor elől. A sültszag most is kedélyesen permetez szét a piaci tájon, mint egykor, de most csak az az illattal lehet kedélyesked- ni. A többi pénzre megy. A barátommal megbeszéltük: utánamjön a piacra nézelőd­ni. Mielőtt elmegyek, a sa­roknál, megbeszélt helyen, a lábommal csináljak egy ke­resztet a salakra, ebből tud­ni fogja, hogy elmentem. Ha pedig ő előbb jön. ő csinál egy keresztet, s ez azt jelenti: itt van valahol a. tömegben. Nem vártam meg. Győzhe­tek majd magyarázkodni, Benjamin... th i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents