Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-31 / 204. szám
WÍ8, trugu! ztus 3t.Donantmi naoio Vontatottan haladnak az 1969. évi szerződéskötések A vállalati kirendeltség nem egyenrangú szerződő fél? Eddig egyedül a MÉK-kel tudtak megállapodni a szerződési feltételekben a tsz-ek Tavaly októberben, mikor a két baranyai tsz szövetség megalakult, már jórészt megtörténtek a tsz-ek és vállalatok közötti szerződéskötések. A szövetségek lekéstek arról, hogy egy sor termeltető vállalattal szemben a tsz-ek érdekeit képviseljék. A szerződések körüli utólagos jogi vitákat elkerülendő, a szövetségek ezúttal időben és nagyon körültekintően készültek fel e fontos érdekképviseleti hatáskörük érvényesítésére, Pestről várják a választ A tagszövetkezetekkel történt megegyezés értelmében, a Duna- és Dráva-menti tsz-ek szövetsége megkezdte a tárgyalásokat a termeltető vállalatokkal, a szerződésmintákban nyitva hagyott, s a szerződő felek megegyezésére bízott kérdéseket — mint a fuvardíj, a rakodási költség megtérítése, az átvételi hely meghatározása, esetenként az árak rögzítése stb. — illetően. Egyidejűleg a szövetség felkérte a tag tsz-eket, hogy amíg a szerződéskötéssel kapcsolatos javaslatot meg nem küldi részükre, addig csak előzetes megállapodást kössenek a vállalatokkal. Bár tárgyalás tárgyalást ér ezekben a napokban Mohácson, eddig egyedül a Baranya megyei MÉK-kel tudott megegyezésre jutni a szövetség, s 1969-re szerződést eddig lényegében csak a MÉK-kel kötöttek, illetve kötnek folyamatosan a tsz-ek. A többi termeltető vállalat közül csak a Gyapjúforgalmi Vállalattal történt végleges megállapodás. Mint arról Bagyal István, Farkas Béla, dr. Schmidt György és Horváth Vilmos, a szövetség főmunkatársai tájékoztattak, a nyitott kérdésekben azért nem jutnak egy tapodtat sem előre, mert bármilyen furcsán hangzik is, a vállalatok nem egyenlő partnerként ülnek le a tárgyaló- asztalhoz. Legtöbbször arra hivatkoznak, hogy budapesti központjuk nélkül nem áll módjukban dönteni. A pesti válaszok pedig késnek. Az önálló partner előnye Míg eddig a tsz-eknél hiányoltuk az egyenrangúságot, most úgy néz ki, a vállalatok lettek önállótlanabbak. Ez abból ered, hogy ma már úgyszólván valamennyi csak ki- rendeltség, a gabonafelvásárló csakúgy, mint a konzervgyár, a tejipar, a Vetőmagtermeltető, a baromfiipar, legújabban az Állatforgalmi Vállalat is országos vállalat lett. A legmeglepőbb azonban az, hogy nemcsak a kirendeltség, de sok esetben az országos központ is bizonytalan a szerződések végleges rögzítését illetően. Az Országos Tejipari Tröszt képviselői a minap úgy jöttek a mohácsi szövetséghez, hogy megállapodnak a szerződéses feltételekben, de egyetlen kérdésben sem voltak hajlandók nyilatkozni, mint mondták, vegyék tisztelgő látogatásnak ittlétüket. A 100 éves Petőfi-akna Petőfi-akna centenáriumi ünnepsége alkalmából ma hely- történeti kiállítás nyílik Vas ason. A gazdag anyagot az üzem műszaki szocialista brigádja állította össze Szontag József lelkes és hozzáértő irányításával. * Dr. Tímár Mátyás a TECKNOIMPEX ítél Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese látogatást tett a Technoim- pex Magyar Gépipari Külkereskedelmi Vállalatnál, ahol Pavela Károly, a vállalat igazgatója, valamint a párt és a társadalmi szervek vezetői üdvözölték. A Kaposvári Cukorgyár ugyan hajlandó volt teljes felelősséggel tárgyalni, de ez a tárgyalás is holtpontra jutott, mivel a gyár teljesen egyoldalúan meg akar szüntetni a megye területén öt átvevőhelyet — Lippón, Borjúdon Berkesden, Palotabozso. kon és Kátolyban —, ami azt jelentené, hogy ezek a nagy cukorrépatermelő szövetkezetek leállnának a termeléssel. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a legrugalmasabb és legkészségesebb szerződők félnek, az immár egyetlen megyei hatáskörű termeltető partnernek a Baranya megyei MÉK bizonyult. Új kedvezmények, új árak A MÉK az utóbbi időben mind több jelét mutatja annak, hogy igyekszik jó kapcsolatot kialakítani a termelő üzemekkel, még ha ez nem is jár mindig teljes sikerrel. Az 1969. évi MÉK és tsz-ek közötti szerződésekben több új momentumot találunk, melyek mind e helyes törekvésre vallanak. Ilyen új momentum, hogy a MÉK a tagszövetkezeteit — a Mohácsi Tsz Szövetség 42 szövetkezete közül 19 tagja a MÉK-nek — a jövőben díjmentesen látja el göngyöleggel, míg a nem tag tsz-ek betétdíjat kötelesek fizetni a göngyöleg után. Uj és kedvező szerződéses feltétel az is, hogy az eddigi úgynevezett súly-áras térítés helyett a MÉK ezentúl a TEFU-nál érvényben lévő elszámoló áron téríti meg a tsz költségeit, ha az saját járművével szállítja be a zöldségfélét, gyümölcsöt. Mindkét fél kölcsönös megelégedésére jött létre a döntés a korábban sok vitát kiváltó kötbér kérdésben is. A megállapodás értelmében, ha a tsz az évi leszerződött zöldségmennyiségnél 15 százalékkal többet, illetve kevesebbet szállít, akkor még nem kell kötbért fizetnie A napi szállításoknál plusz-mínusz 10 százalék a kötbérmentes eltérés. Az árak kérdésében a tsz választhatott az előre rögzített fix ár és a napi ár között. A harmadik változat arra az esetre vonatkozik, amikor a tsz közvetlen a boltba szállítja a zöldségfélét, ez eset ben a forgalmazási árral csökkentett kiskereskedelmi ár illeti meg. A fix ár nem védőár, hanem a védőár feletti ár, tehát annál magasabb. Mint a Mohácsi Tsz Szövetség illetékesei elmondották, a tag tsz- ek többsége nem a fix árat, hanem a napi árat és a közvetlen szállítás esetén érvényben lévő árat választotta. A szerződés a legfontosabb alapokmány a termelés és értékesítés szempontjából egyaránt, ezért megkötését nem szabad elsietni, de halogatni sem, mert ez esetben az üzem | nem tud időben felkészülni a szóban forgó áru termelésére, a népgazdasági szükségletek kielégítésére. — Rné — Az egykori vasércbányászok emlékét már csak a község neve őrzi. Hogy hol, mennyi ércet találtak és termeltek — senki sem tudja. De egy biztos: Vasas nagyszerű múltját és sokat ígérő jövőjét a 800— 900 évvel ezelőtti vasbányászoknak köszönheti. Az egykori hámorok híre talán még a szomszéd uradalom határán sem jutott túl — az érc nemcsak kevés volt, de minőségileg sem lehetett valami jó —, a makacs „kincskeresők” fáradozása mégis meghozta gyümölcsét: a szürke vasrögök helyett szurokfekete szénerek sokaságára bukkantak. Kié legyen? A kincset rejtő terület a pécsi püspökség pécsváradi uradalmához tartozott. A kibúvások mentén élelmes jobbágyok már a középkorban „rabolni” kezdték a szenet, az üzemszerű termelés azonban csak évszázadokkal később, 1782-ben kezdődött meg. A két vállalkozó: Hasenhendel Simon módos polgár és Decker Fülöp pécsváradi iskolaigazgató súlyos arany tallérokat fizetett a művelés jogáért — az uradalom ugyanis az első pillanattól „aranybányának” tekintette a területén fúrt aprócska tárókat. A Hasenhende—Decker-vál- lalkozás méreteiben ma már Támogatjuk pártunk politikáját A zsákok tízezrei helyett... Áttérnek az ömlesztett takarmányszállításra A korszerű „tojásgyárak” és „baromfihúsgyárak” korában ugrásszerűen megnövekedett a mezőgazdasági nagyüzemek takarmányfelhasználása. A megye egyik legnagyobb baromfinevelő nagyüzeme, a lip- pói például 220 vagon tápot használ fel évente. Ezt a mennyiséget csaknem 37 ezer 60 kilós zsákba lehet csak be- letölteni. A 37 ezer zsákot darabonként mérlegelik, címkézik. rakják gépkocsira a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat valamelyik telephelyén, s amikor a tsz-be érnek, fordított sorrendben ismét el kell végezni mindent. Valamikor így, illetve hasonlóan bonyolították le a cementszállítást a cementgyárak és a cementet felhasználó építkezések között is. A zsákokkal történő takarmányszállítás maholnap tehát éppen olyan anakronizmussá válik, mint az időben az elavult ce- mentszállitás. Az élet ezúttal is egyszerűbb, olcsóbb és hatékonyabb megoldást követelt, s ezt a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál is megtalálták. Az új módszerhez tulajdonképpen az ömlesztett cementszállítás szolgáltatott mintát. Kezdetnek két darab billenős 1 ZIL gépkocsit alakítottak át. i A zárt kocsi egy speciális tartály alá áll, 10—12 perc alatt automatikusan megtelik. Ezt követően hídmérlegre áll, ahol megmérik a súlyát, majd plombálják a rakományt. A gépkocsin rakódó nem utazik, hiszen nincs rá szükség. Amikor a kocsi a tsz-be ér, megvizsgálják a plombát, ismét megmérik, a garatba billentik a rakományt — tehát ezúttal is fordított sorrendben játszódik le minden. Magától értetődik, a dolgot csak ott lehet lebonyolítani, ahol a tsz-nek ilyen garat áll a rendelkezésére, tehát átáll az ömlesztett szállításra. Elsőnek a pogányi tsz készült fel az ömlesztett táp fogadására, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat tervei illetve segítsége alapján. Hasonló törekvések tapasztalhatók Lippón és Kozármisleny- ben, s tárgyalások folynak Mágoccsal és Kaposszekcső- vel is. szállítás nemcsak azért jelentős, mert a vállalat, illetve tsz-ek számára tetemes anyagi megtakarítással, az emberi erő megkímélésével jár, hanem azért is, mert a különböző járványok — például a száj- és körömfájás — nemegyszer a tsz-ből a keverőüzembe, a keverőüzemből egy másik tsz- be vándorló zsákokkal terjedtek tovább. Az új sertéskombinátokat egyébként úgy építik meg, hogy oda is ömlesztett állapotban szállítják majd a tápot. A jelekből ítélve néhány éven belül ez a takarmányszállítási mód válik uralkoAz ömlesztett takarmány- | dóvá a mezőgazdaságban. Nyílászáró szerkezetek gyártását kezdj meg jövő hónapban a szentlőrinci FMSZ fafeldolgozó üzeme. Többféle ajtótípus mintadarabjait most készítik. Az üzem tmk műhelyében pedig készülnek a sorozatgyártáshoz szükséges gépek. megmosolyogni való — „szezonidőben” sem volt egy tucatnál több alkalmazottuk —, a kezdeményezés mégis óriási üzleti szellemre vall, hisz ebben az időben magyar területen mindössze két bánya üzemelt. A brennbergi és nóg- rádverőcei táró után így a vasasi feltárás volt sorrendben a harmadik magyar „bányaüzem”. A korabeli feljegyzésekben gyakran szerepel Vasas neve, s így viszonylag pontos képet lehet alkotni a termelés méreteiről. 1782 és 1868 között — tehát 86 év alatt —, mintegy 1 millió 100 ezer pozsonyi mérő szenet küldtek a környező kovácsműhelyekbe, ami 110 ezer tonna körüli mennyiségnek felel meg. Az üzemecske beváltotta a hozzáfűzött reményeket — a bérlők nem fizettek rá ,—, de haszon se túl sok származott bátor kezdeményezésükből, mert 1868 nyarán a vasasi bányatelkekre is lecsapott a DGT, a kérlelhetetlen „nagy hal”. Az Első Dunagőzhajózási Társaság ekkor már szilárdan megvetette lábát a mecseki medencében — s miután az egykori bérlők jó „szimata” tudományos megalapozást is nyert (kutató lyukak százait fúrták), a társaság osztrák urai semmilyen áldozattól sem riadtak vissza, hogy a Keleti- Mecsekben is megerősítsék hadállásaikat. Európa élvonalában A fordulópont tehát 1868. Vasas jobbágytelepülésből máról holnapra bányatelep lesz. A DGT a hatalomátvétel után azonnal megkezdi egy függőleges akna mélyítését, melyet 1869-ben — 195 méternél —, ünnepélyesen üzembe is helyeztek. A munkáslétszám meghaladja a százat. Megjelenik az első gép — egy 100 lóerős ikerdugattyús gőzmasina. A termelés grafikonja szinte függőlegesen emelkedik. Csak két szám: 1872-ben 140 ezer, 1912-ben 250 ezer tonna az aknakapacitás. 1912-ben a faácsolatot vasbetonfalazattal cserélik fel, 1926-ban új légaknát építenek, s miután ezzel párhuzamosan a termelés gépesítése is megindul (1909-ben állították be az első sűrített levegős, félautomatikus szerszámokat) a vasasi Thomen-akna műszaki vonatkozásban az európai bányászat élvonalába került. A széntelepek a vártnál is gazdagabbak, a minőség kifogástalan (4900 az átlagkalória érték), s ami a legfontosabb, a vasasi szén kokszolható. De beváltak az emberekkel kapcsolatos számítások is, legalábbis közgazdasági értelemben. A munkaerő olcsó, a munkások igénytelenek. Egyszóval: a vállalkozás tökéletes sikerrel járt. Emberkohó Az aprócska tárnákban többnyire „kétéltű” jobbágyok dolgoztak, a DGT-nek azonban már jól képzett, hozzáértő szakemberek kellenek. „Szerencsére” Európa-szerte sok a nyomorgó, elégedetlen bányász. A vasasi aknanyitást követő években valóságos nép- vándorlás indul a korábban névtelen falucska felé. Csehek, németek, franciák, morvaországiak jönnek a nagyobb kenyér, a nyugodalmasabb élet reményében. Az 1882—83- as iskolaév tanulónévsora nagyszerűen mutatja, hogy vált nemzetközivé az egy évtizeddel korábban tisztán magyar település. A tanúlólét- szám 86. Ebből magyar nyolc, német 52, cseh 15, tót 6, szlovák kettő... A messzi vidékről érkezett emberek messzi vidékek szokásait hozták, kitágítva az őslakók horizontját — emberi és politikai vonatkozásban egyaránt. Mindenki tanult mindenkitől. S bekövetkezett amire a DGT nem számított: az idegen, világot látott munkások hatására a türelméről és igénytelenségéről híres magyar jobbágy gondolkodni és számolni kezdett... Az első sztrájk 1882-ben robbant ki. S aztán alig volt év, amikor nem mérték össze erejüket a „bányaurak” és a „gránerek”. Vasas tűzfészek lett. A mecseki medencében 1882—1945. között ötvennyolc sztrájk volt, s ebből negyvennégy Thomen-aknáról indult. Beszédes számok A százéves Thomen-akna ma is termel, éppen csak a gépek lettek „fiatalabbak” időközben és a név változott. Petőfi-akna ma 1326 bányászt foglalkoztat, s 200 vagon szenet termel napi átlagban. A dolgozók többsége bejáró — 670 munkás 44 környező községből buszozik Vasasra napnap után —, a bánya tehát kinőtte szűkebb „otthonát”. Ez egyébként társadalmi-politikai vonatkozásban is igaz: Vasasról 43 egykori bányász került magas, vezető beosztásba az elmúlt húsz év alatt, s 37 azoknak a bányászgyerekeknek a száma, akik a telepi iskolából elindulva diplomát szereztek. A szurokként csillogó kőszén és az aktív, következetes politizálás messzi vidékeken is hírnevet szerzett Vasasnak. Csertető, az 1937-es éhség- sztrájk országos szimbóluma lett, s ez a hagyomány ma is kötelez. A szakszervezeti szervezettség 97,8 százalékos. A párt- alapszervezetnek 253 tagja van, az ifjúsági szövetség két kitűnő alapszervezefében pedig közel 150 ifjúkommunista dolgozik. Az akna dolgozóinak átlag- keresete 2470 forint. A községben 72 személygépkocsi van, s legalább 90—95 motor. Vasason nem könnyű az élet, de a jövő senkit sem aggaszt. A szelíd dombok alatt húzódó széntelepek további félévszázadra biztosítják a gazdaságos bányaművelés feltételeit. Békés Sándor Új borkóstoló nyílt Szigetváron Augusztus 29-én, csütörtökön ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a Szigetvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek a volt játékbolt helyén létesített borkóstolóját. A megnyitón megjelent a MÉSZÖV képviselője, valamint a városi és járási pártbizottság és tanács vb- vezetők. A közel 50 ezer forintos költséggel kialakított egységben zömében a helyi Zrínyi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tájjelegű borait, de más állami gazdaságok és termelő csoportok borait is értékesítik a szövetkezet hi- degkonyhás ételeivel együtti A Baranya megyei Mező- j gazdasági Vállalat dolgozói i tegnap reggel, munkakezdés előtt röpgyűlést tartottak, ahol dr. Szava Dezső, a vállalat igazgatója tájékoztatta a szocialista brigádok tagjait, a vállalati kollektívát a csehszlovák helyzetről és pártunknak a csehszlovák kérdésben kifejtett álláspontjáról. A dolgozók a röpgyűlés végén a következő szövegű táviratot küldték el pártunk Központi Bizottságának: „örömmel és egyetértéssel vettük tudomásul a moszkvai megállapodást és teljes szolidaritásunkat fejezzük ki í csehszlovák hazafiakkal, akii a moszkvai megállapodások szellemében harcolnak a szocialista rend helyreállításáért Támogatjuk pártunk helyes politikáját, melyet a csehszlovák helyzet rendezése érdekében végez.”
