Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-03 / 181. szám

f968. augusztus 3. DUTiantmi napio 5 A leggazdagabb és legszebb múzeumok (Varga Gyula felv.) Védett területek Baranyában A Természetvédelmi Törztkönyvbe kerül Orfű környéke, a Keleti-Mecsek és a szaporcai mocsárvilág A leggazdagabb és legszebb múzeum maga a szabad ter­mészet, s egyúttal legolcsóbb is. Az országostól eltérő ég­hajlati adottságai folytán, Ba­ranya különösen gazdag egy­részt délszaki, másrészt észa- kias jellegű ritka növénytár­sulásokban. A tájegység jel­legzetes növényi flóráját, még- inkább az egykori igen gazdag állatfaunáját — mint minde­nütt a kulturált világon — itt is pusztulásra ítélte a civili­záció. A baranyai erdőségek­ből már kipusztult a hiúz. A vadmacska és a hermelin is kiveszőben van, a Dráva ho­mokos síkját kivéve, nincse­nek már mérgeskígyóink sem, a délszaki kapcsolatot állatvi­lágunkban már csak néhány ritka madár, lepke- és bogár- faj őrzi. Az ember tájátalakí­tó munkája az eredeti nö­vényvilágot is kihalással fe­nyegeti. Ha nem védjük meg, lassan örökre elveszítjük a nagy szabadtéri múzeum leg­értékesebb kincseit. Törölték a fekete góly át E múzeum gazdag anyagát jelzi, hogy Baranyában há­rom ezer bogárfaj és 800 lep­kefaj él, és hozzávetőleg 1400 virágos növény. Ez utóbbiak közül 12 hazánk területén csak itt ismeretes és őshonos. Ilyenek a Nagyharsányi-hegy oldalán nyíló magyar kike­rics, vagy az ugyancsak dél­szaki lónyelvű csodabogyó, az olasz müge, a rozsdás gyűszű­virág, az illatos hunyor és a kaukázusi zergevirág, vagy a Keleti-Mecsek legszebb délsza­ki növénye, püspökszentlászlói vad pünkösdi rózsa. A „múzeumi katalógus” vagyis a Megyei Tanács me­zőgazdasági osztályán őrzött Baranya megyei Természetvé­delmi Törzskönyv, mégis igen szegényes. Gyér bejegyzései­nek sorából az elsőt 1940 au­gusztus 10-én írták be, ekkor nyilvánították védette a pécsi Istenkúti forrást. Néhányat már töröltek. Az 1941-ben be­jegyzett ritka egzotikus ma­darunkat a fekete gólyát már nem keil védeni, hisz a hábo­rú alatt — miután kivágták fészkelő helyét, a kölked— karapancsaj erdőt — teljesen kipusztult. A ugyanabban az évben bejegyzett abaligeti barlang azóta országos hírűvé vált. Az 1942-ben törzsköny­vezett Tenkes-hegyi cseppkő­barlang azonban a mai napig nincs feltárva, bejáratát kő­törmelék zárja el. Feltárásá­ért sokat tehetne a terület gazdája, a Siklósi Magyar— Bolgár Testvériség Tsz, mely a barlang közelében üzemel­teti kőbányáját. A sellyei arborétum A törzskönyv utolsó bejegy­zése 1966-ban kelt, ekkor nyilvánították védetté a sely­mei arborétumot, s ezzel ter­mészetvédelmünk új, korszerű szakaszához érkezett. Az 1780- ban telepített arborétum fran­cia parknak készült, s csak az 1820-as 1850-es években alakították át angol parkká. Messze földről, Ázsiából, a két amerikai kontinensről, Afri­kából származó fáit és dísz­cserjéit alaposan megtépázta a világháború. A sellyei köz­ségi tanács azonban gondos gazdának bizonyult, s a szé­pen fejlődő arborétum ma a legjobb kézben van. 1969-re készül el a sakkszerű parko­sítási terv, a parknak saját faiskolája van, melyben a rit­ka fákat maguk nevelik fel és ültetik ki. Még a villany­kábeleket is a föld alá buj­tatják, hogy az oszlopok lát­ványa ne zavarja meg a park eredeti hangulatát. Ez az ar­borétum Dél-Dunántúl leg­szebb és fáit tekintve is legfaj- tagazdagabb parkja lesz, ahol a délszaki tulipánfától, az észak-amerikai fenyőfákig a fajok gazdag változatossága található. Három friss bejegyzés A természetvédelem mind­nyájunk ügye. Nemcsak vala­mely szerv, de bármely ál­lampolgár élhet bejelentéssel, s kérheti egy-egy természeti érték védetté nyilvánítását. E joggal mind többen élnek Ba­ranyában is. Rövidesen egy­szerre három friss bejegyzés kerül majd a törzskönyvbe; Orfű és környékének, vala­mint a Keleti-Mecseknek vé­detté nyilvánítását a Megyei Tanács vb-a javasolta, a jel­legzetes egykori drávai mo­csárvilág még fellelhető da­rabkájának, Szaporca környé­kének védettségi kérelmét, Vörös László Zsigmond, a Pé­csi Tanárképző Főiskola ta­nára terjesztette be. Ezen a vidéken a Dráva holtága és a | régi falusi kenderáztatók kör­nyékén a bejelentő olyan jel­legzetes növénytársulásokat, ritka állatokat — mint pél­dául a selyemüstökös gém, a vörösgém, a törpegém, a kis- kócsag vagy a bakcsó, együtt­élésük táji sajátosság — fede­zett fel, amelyek utolsó őrzői á táj régi arculatának. Hasonlóan ritka állatok él­nek az orfűi patakban, ősho­nos e sebes vizű patakban a ritka kövirág, a sebespiszt­ráng, őshonos halai a domoly- kó és a küllő, jövevény halai a szivárványos pisztráng, az angolna és a kínai növényevő amur. A szomszédos Vízfő- forrás a Mecsek legnagyobb karsztvize. Mögötte járható — s a becslések szerint öt ki­lométer hosszú — barlang van, melyből eddig 150 métert tártak fel. Itt található a szuadói és körtvélyesi völgyek összetalálkozásánál az erózió által kialakított festői Sár­kányszakadék a Sárkányfor­rással. Ide sétautat terveznek, hogy a szép látvány megköze­líthetővé váljék. Rákvár és Réka vára Az „őstermészetet” leghábo- rítatlanabbui megőrző Keleti- Mecsek védetté nyilvánításá­val napirendre kerülhet az alig ismert régi váraknak Máré vára — ennek rekonst­rukcióját már meg is kezdték — a Mecseknódasd vidékén lévő Réka vára és az Óbánya melletti rákvári rom feltárása is. Védetté nyilvánítják a püspökszentlászlói kastélyt — mely most szociális otthon — és annak parkját, mivel itt virul az ugyancsak védett vad pünkösdirózsa. Védett lesz a Réka-völgy vagy Halaspatak- völgye, az óbányai patak völ­gye egész Kisúj bányáig, s vé­dettséget élvez majd a pécs- várad—zengővárkonyi szelíd- gesztenyés, amely itt őshonos. Az erdő egyes fáinak életkora félezer éves ma már. Egy nagy nemzeti park lehetne akár az egész Keleti-Mecsek, ha gazdasági szempontok ezt nem gátolnák. Az itt lévő er­dők fahasználatát azonban nem tudja nélkülözni a nép­gazdaság, így csak bizonyos pontjai válhatnak védetté e tájnak, ha az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatal ráteszi a pecsétet, ami reméljük, nem késik soká. — Rné— í — Jónapot doktor úr! — Jónapot Maczák néni! Hogy van? Maczák néni kifordítja szemét az ég felé, ami azt jelenti, hogy is kérdezhetek ilyet, természetes, hogy nincs jól. Hogyan is lehet­ne jól egy ilyen idős asz- szony, amikor ebben a kor­ban ugyebár kéremszépen minden eléri az embert De ha jól volna akkor is eltit­kolná, hisz mi öröme van egy nyugdíjasnak, kérem? Az a kis buszbérlet amivel ide-oda utazik, meg ha va­lami baja van, mert miről is beszélgethetnének annyit az udvarház sok-sok néni­kéjével, ha nem egymás ba­járól. — Kedves doktor úr, ír­jon fel nekem egy doboz Gicát meg azt a Ciciéit, vagy mi a fenét — Termé­szetesen nekem tudnom kell, hogy a Gica az Anti­< neuralgicát jelenti a Ciciéi pedig az Azophein Coffein Citricumot — Meg olyan sárga drazsét — teszi hoz­zá sietve. — Melyik sárgát? — kér­dezem, mert sok van ám belőle. Kisütjük közösen barkovbázva, és megegye­zünk Belloid tablettában. Ősz a pécsi utcákon Őszi hangulatot idéz­nek a pécsi utcák és terek a lombjukat hul­lató iákról. A mecsek- alji várost díszítő pla­tánok, kársak, juharok és vadgesztenyefák kö­zül sok máris elérke­zett a téli pihenő kü­szöbére: az aranysárga vagy melegbarna leve­lek szomorkásán hulla­nak. A belváros egyes vadgesztenye fái viszont szépen búcsúznak: újra kinyíltak a gyertyaszerű fehér virágok. A vad- gesztenye másodvirágzá­sa tipikus őszi jelenség: szeptember végén vagy október elején — a vén­asszonyok nyarának ha­tására — szokott néha előfordulni. A Kertészeti és Parképítő Vállalat szakemberei elmondot­ták: a kánikula napjai­ban ötven fokon „ízzotf’ a fatörzsek lábát körül­vevő aszfalt-, illetve kő­burkolat, nem csoda te­hát, hogy a fák abnor­málisán gyors fejlődésre kényszerültek. A főpálya udvarra vezető Szabadság úton több fiatal platán el is pusztult a rend­kívüli szárazságtól és forróságról. Tv-film készül a pécsi mézeskalácsosokről Csütörtöktől vasárnapig Pécsett dolgozik a tv egy kisebb stábja. Mézeskalács művészet címmel tv-filmet készít Kútvölgyi Katalin rendező, Halász Mihály opera­tőr és mint szakértő, Csalog Zsolt, a Néprajzi Múzeum munkatársa. A kihalóban lévő foglalkozást bemutató film­ben a pécsi mézeskaláesos dinasztia két kései, ma is dolgozó tagja, Járányi Andor és Járányi Béla mutat­ják be a mézeskalácskészítés fortélyait. A tv-kamera el­kíséri őket egészen a vasár nap tartandó vásárig, ahol portékájukat árusítják. Árpád-kori aranypénzek Kincset találtak a nagyliarsányi dózeresek Ifj. Hammer Mátyás és Szentkirályi János nagyhar- sányi lakosok a kőbányában dolgoztak ezen a napon is, s a kő feletti meddő földréte­get hordták le, amikor meg­csillant előttük az arany. A dózeres abbahagyta a munkát és közelebbről szemügyre vet­te az izgalmas leletet. Arany és ezüstpénzek voltak a föld alatt, kb. 40 centiméter mé­lyen. Július 30-án Sehmieder Jó­zsef bányavezető jelentette a Janus Pannonius Múzeum ré­gészeti osztályán, hogy Nagy- harsányban, a kőbányában 70 darab régi pénzt találtak. Ne mulassza el felkeresni nakázó tavat! — olvassuk a Felkerestük. Üzenjük mindenkinek: a üzemel. Felkeresni addig is a vár északkeleti (oldalán lévő csó- szigetvári vár . előtt. ! tó kiszáradt. Őszi esők után ismét lehet, de minek? I Kiss Attila régész másnap kiment a helyszínre, és meg­állapította, hogy a XI. szá­zadból, tehát az Árpád-korból származó pénzekről van szó, amelyek azonban külföldiek. Szabályos kincslelet ez — ami muzeológus nyelven azt jelenti, hogy a lelet közelé­ben sem temetőnek, sem te­lepülésnek nincs nyoma, a talált kincset tehát egykori tulajdonosa elásta a föld alá. Kincslelet a nagyharsányi dózeresek felfedezése a szó köznapi értelmében is kb. 15 grammnyi aranyról van szó, ami önmagában is érték. — Múzeumi értéke ennél jóval nagyobb. Részint ritka az e korból megmaradt pénz, ré­szint ez a lelet nagyon jó ál­lapotban, teljes szépségében maradt meg. A pénzek köze­lében talált egyetlen darab hullámvonalas cseréptöredék azt jelenti, hogy a kincset hajdani tulajdonosa cserép­edénybe zárva ásta el. A lelet már a múzeum széfjében van, a róla készült leltár körül­belül így fest: egy arany­gyűrű (vastag, szépen meg­munkált). két aranyszalag, három Krisztus-fejes arany­érem, 23 dorob S-végű ezüst- karika és egy sereg ezüst­pénz. A pénzek a húszfillé­res és az egyforintos érmék közti nagyságúak, csak a há­rom kis aranypénz kisebb, mindössze félcentis átmérőjű. A három közül kettő kopot- tabb. egyiken viszont teljes szépségében látható a gyönyö­rűen kidomborított, parányi Krisztus-fej. A kincseket még majd szak emberek megvizsgálják, pon­tosabban meghatározzák — az azonban már biztos, hogy a laikus számára is szép lele­tek jórésze ott lesz majd az új régészeti kiállításon. A két megtaláló természe­tesen magkapja az őket meg­illető jutalmat a múzeumtól. (h. e.) MACZÁK NÉNI — Háromszor egyet szed­jen belőle étkezés után. — Nem szedek én ugyan egyet sem. — Hát mit csinál vele? — Cserélek a Gugyerák- néval. két sárgát adok neki egy pirosért. — És mi az a piros, és miért szedi a pirosat és miért nem íratja fel, ha használ? — akasztom kér­déseimet a nyakába. Ma­czák néni ravaszkodik. — A pirosat Svájcból kül­di a sógora, de nem mu­tatja meg a dobozát. A múltkor adott belőle. Na­gyon jó fejfájás ellen, meg minden ellen. De neki pont nem használ, ezért cserél velem, mert az én sárgám meg jó neki a reumájára. De nem mondom ám meg neki, hogy ez Belloid, mert akkor felíratná és nem cse­rélne velem. Azt mondtam neki. hogy ez meg a hol­landi gyógyszer. A múlt hé­ten Fuczeknétól egy sárgá­ért három kéket is kaptam. Van ám nekem minden szí­nű tablettám, több mint a patikának. — Maczák néni ezután még rám zúdított egy szóözönt, amiben a mo­dem gyógyszerelés alapel­veit fejtegette és már már bíztam, hogy átadja helyét egy valódi betegnek. De az ajtóból visszafordult. — Jaj doktor úr, majd elfelejtet­tem, írjon föl olyan tablet­tát. amitől kéket lehet (kö­zelebb jön, súgva) pisilni. — Vestint gondol Maczák néni? Nem is tudtam, hogy hólyaghurutja van. — A doktor úr! Nincs az nekem, meg nem is lesz. Hanem tudja, ennek a Gu- gyeráknénak a sógora olyan tablettát is küldött Svájc­ból. amitől kéket tud izél- ni. Most azzal flancol és amúgy is fönn hordja az or­rát A múltkor is átkiabál az udvaron amint épp tere­gettem a ruhái, aszongya, hogy — na Maczákné tud­nak-e olyan tablettát csi­nálni Magyarországon, ami­lyent Svájcban? Mert ha én beszedek egy svájcit, olyan színűt (megint közelebb jön és megsúgja, hogy mit csi­nál Gugyerákné), amilyet akarok: — Hát megérti ugye doktor úr. bosszantja az em­bert az ilyen eset. Csak nem maradhatunk le külföld mö­gött? Nem igaz? — Mondja, nincs olyan, amitől piros, fehér, zöldet lehetne? ... — kérdezte fel­lelkesülve. és arcára kiült a honszeretet. — Mert ha ilyen lenne. Gugyerákné biztosan megpukkadna mér­gében. Felírtam a Vestint. Ma­czákné az ajtóból megint visszafordult. — Még egy dobozzal ké­rek. — Elég ez Maczák néni — mondom. — De ez másra, kell - válaszolja. — Ezzel is cserélni akar? — mérgelődöm. — Dehogy kérem, felol­dom vízben a tablettákat és pulóvert festek benne Az egész környék nálam festet. A Patyolat elbújhat az én művem mellett. Azzal végleg elment, s a folyosó visszhangzott diadal­mas nevetésót"! Szala: István 1 i KIsújbánya a Keleti Mecsekben

Next

/
Thumbnails
Contents