Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
2 Ounanmu nauio- 1968. augusztus 23. „A szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség44 A Pravda csütörtöki számában „A szocializmus védelme fontos internacionalista kötelesség” címmel szerkesztőségi cikkben foglalkozik a csehszlovákiai eseményekkel. A cikk bevezetőben megállapítja: a csehszlovák párt- és állami személyiségeknek azt a történelmi elhatározását, hogy a Szovjetunióhoz és más szövetséges államokhoz fordulnak segítségért, az váltotta ki, hogy testvérháború veszélye fenyegetett, amelyet a csehszlovákiai reakció készített elő. A Pravda hangsúlyozza, hogy az SZKP és a szovjet kormány politikájában a Csehszlovákiával, a Csehszlovák Kommunista Párttal való viszony mindig fontos helyet foglalt el. A szláv együvé- tartozás évszázados hagyományait tovább gazdagították azok a megbonthatatlan kötelékek, amelyek a szabadságért, népeink függetlenségéért és szociális haladásért folytatott közös harcban szövődtek. Csehszlovákia területén több mint százezer szovjet hősi halott nyugszik. Pártunk, a szovjet nép meggyőződése, hogy Csehszlovákia munkásosztálya, parasztsága és becsületes értelmisége most is változatlanul közös ügyünk, az új társadalom építése oldalán áll, hogy baráti érzéseikben hűek népünkhöz és a csehszlovákiai szocializmushoz. Mi szintén hűek vagyunk ahhoz a barátsághoz, amelyet a háborút követő években pártjaink erősítettek meg. Az SZKP megértette a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának határozatait. Az SZKP vezetői januárban Moszkvában és februárban Prágában a csehszlovák vezetőkkel folytatott megbeszéléseiken kijelentették, hogy a szocialista építés útjainak, s a pártvezetés formáinak és módszereinek megválasztása teljesen és kizárólagosan a CSKP Központi Bizottságára tartozik. Ugyanakkor a CSKP Központi Bizottsága vezetőinek figyelmét már akkor felhívták a jobboldali revizionista elemek felélénkülő tevékenységére. A következő időszak bebizonyította, hogy az események reális alakulása mind jobban eltért a csehszlovák vezetők jóslataitól. Az események bebizonyították, hogy magában a CSKP- ban megkezdődött a széthúzás, az ingadozás és a bizonytalankodás. Az országban felütötték fejüket a reakciósok, a szocialista-ellenes erők, amelyek a világimperializmusra támaszkodtak. A CSKP Központi Bizottságának márciusi—áprilisi plénuma nem tudta stabilizálni a helyzetet. A plénumon elfogadott akcióprogram számos állásfoglalását — az események tanúsága szerint — a jobboldali elemek sajátos törvényes platformjának használták fel a kommunista párt, a szocializmus alapjai, a csehszlovák és a szovjet nép barátsága elleni támadásukra. Az SZKP Központi Bizottsága az elmúlt két hónap csehszlovákiai eseményeivel kapcsolatos álláspontját az alábbiakban foglalta össze: O Az SZKP Központi Bizottsága kezdettől fogva figyelemmel kísérte a CSKP Központi Bizottságának arra irányuló határozatait, hogy kijavítsák a hibákat és a fogyatékosságokat, a közélet minden területén, tökéletesítsék a pártvezetést, fejlesszék a szocialista demokráciát. O Az SZKP Központi Bizottsága állandóan hang súlyozta, a határozatok eredményes megvalósításának csakis az lehet a biztosítéka, ha megvalósítják a párt vezető szerepét, ha az események alakulásának teljes ellenőrzését a párt tartja a kezében. Az SZKP Központi Bizottsága arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csehszlovák nép szocialista vívmányainak, s a szoicalista csehszlovák államnak a sorsa szövetségesi kötelezettségekkel kapcsolódik országunkhoz és más testvérországokhoz. És ez nemcsak a CSKP bel- ügye. Az SZKP Központi Bizottsága tehát internacionalista kötelességének tartja, hogy minden eszközzel előmozdítsa a CSKP megerősödését, a szocializmus fennmaradását és megszilárdulását a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, megvédje a szocializmust az imperializmus cselszövéseitől. Mindenekelőtt komoly aggodalmat kelt az a helyzet, amelybe a Csehszlovák Kommunista Párt jutott —, írja a továbbiakban a Pravda. — A Kommunista Párt megerősödése, vezető szerepének gyakorlati biztosítása nélkül megtévesztő a szocializmus „tökéletesítéséről” hangoztatott minden szó. A csehszlovákiai ellenforradalmi erők következetesen folytatták disz- kreditáló hadjáratukat a kommunista párt ellen. A kommunistaellenes erők aktivizálódását elősegítette az, hogy a CSKP vezetőségének egy része helytelen álláspontra helyezkedett, sok kérdésben eltért a marxista—leninista elvektől. A CSKP egyes vezető személyiségei több ízben is kijelentették, hogy „véget kell vetni a kommunisták hatalmi monopóliumának”, „külön kell választani a pártot az államtól”, a többi politikai pártot „egyenjogúvá” kell tenni a CSKP-val stb. A Csehszlovák Kommunista Párt elleni zabolátlan hadjárathoz ezek a felhívások adták meg az első lökéseket. A CSKP Központi Bizottságának határozatlan és ingadozó pozícióját kihasználva, a revizionisták, a jobboldali erők durván támadni kezdték a CSKP egész legutóbbi húszéves tevékenységét, s tagadták a jogát a társadalom és az állam vezetésére a CSKP Központi Bizottságának vezetői pedig ahelyett, hogy ellenálltak volna a párt bomlasz- tását célzó kítérleteknek, továbbra is azt a vonalat körették, hogy a CSKP-t valamiféle alaktalan, laza szervezetté, sajátos vita-klubbá változtassák. A CSKP vezető szerepét aláásta az is, hogy az országban tömegkampárry indult a pártkáderek szétzúzására. Az egyes vezetők bírálata olyan elvakult követeléssé fajult, hegy a párt vezető munkatársait tömegesen távolítsák el. Számos olyan tapasztalt, párthű munkáskádert eltávolítottak tisztségéből, aki annakidején bátran harcolt a fasizmus ellen és aktívan kivette részét a szocialista építésből. A program, a káderek erkölcsi megsemmisítésének a légköre alakult ki”. Világosan kirajzolódott az a politikai vorral, hogy az aktív politikai életből el kell távolítani az eszmeileg és politikailag legjobban felvértezett kommunistákat, akik a leghatározottabban szemben álltak a jobboldali ellenzékkel Nem értékelhető másként például Cestmir Cisar-nak, a CSKP Központi'Bizottsága titkárának nyilatkozata. Cisar kijelentette, hogy 200—300 000 fiatalt kell felvenni a CSKP- ba. A vezető káderek tömeges szétzúzásának vonala kiterjedt az államapparatus fontosabb láncszemeire, s a szakszervezetekre és az ifjúsági szövetségekre. A kormány tagjainak többségét elmozdították. Az eltávolított személyek között olyanok is akadtak, akiket a C'SKP vezetői a januári plé- num utón is megbízható, szilárd kommunistákként jellemeztek. Csehszlovákiában nem kevésbé fenyegette a szocializmus ügyét az is, hogy a CSKP vezetősége a politikai és szervezeti munka lanyhulása mellett a jobboldali, szocialistaellerres erők kezébe engedte át a tömegekre való eszmei ráhatás eszközeinek ellenőrzését. Számos lap, a rádió és a televízió lényegében a nyíltan szocialistaellenes célokat követő, bizonyos csoportok rendelkezésére állt Egyszóval Csehszlovákiában olyan helyzet alakult ki, amelyben a jobboldali elemek szocialistaellenes nyilatkozataikkal nyíltan felléphettek a sajtóban, ellenforradalmi jelszavakkal tüntetéseket és gyűléseket tarthattak, miközben azokat a felszólalásokat, amelyek a helyzetet marxista— leninista szempontból értékelték, agyonhallgatták, szerzőiket pedig üldözték. A leninizmustól való eltávolodás, a leninizmus nemzetközi jelentőségének tagadása derült ki Cestmir Cisemak a marxi jubileum alkalmából tartott agyonreklámozott prágai ünnepi beszédéből is. — Csehszlovákiában olyan légkör alakult ki, amelyben divattá és előnyössé vált a marxizmus—leninizmus elleni támadás és veszélyessé vált a kommunista tanok elvi tételeinek védelmezése. Mivel magyarázható ez? Egyes vezetők elméleti tájékozatlanságával, vagy megfontolt kíméletességgel azok iránt, akik szerették volna megfosztani a pártot elméleti fegyverétől, szerették volna megingatni a CSKP és a kommunista világmozgalom összeforroftságát. Mindinkább tért hódított az ország egyes történelmi szakaszainak kritikátlan, nem osztályalapokorr történő magyarázata, újjászületett a Ma- saryk-kultusz, pajzsra emelték Benest. aki a müncheni katasztrófába taszította az országot. A „Pravda” felhívja a figyelmet az utóbbi időben j Csehszlovákiában nem kis erő feszítések történtek arra, hogy a nép körében olyan hangulatot szítsanak fel, amelyet csak nacionalistának lehet nevezni. Pontosan erre irányult az a hangos propagandahad- 1 járat, amelyet a CSKP Köz- i ponti Bizottsága elnökségének és az SZKP Központi Bízott*- | sága Politikai Bizottságának ; (tiszaágcsernyői) találkozója előtt mesterségesen szerveztek. Ez a hadjárat rrem Csehszlovákia dolgozó népének osztályellenségei, nem az imperialisták ellen irányult, hanem legközelebbi barátai ellen, a. Szovjetunió és más testvéri szocialista országok ellen. Ha a Csehszlovák Szociális- ta Köztársaság vezetői nem j akarták figyelembe venni ba- | rátáik véleményét, nem akar- j tak hallgatni azok szavára, nem akartak velük közös úton járni, akkor vajon kikre akartak orientálódni, kikkel akar- j tak tartani? És honnan akar- j tők várni a csehszlovák nép | biztonságának, szuverenitásé- j nak szavatolását, szocialista vívmányainak az imperializmus részéről jövő támadásokkal szembeni szavatolását? A CSKP egyes vezetői nyilván feltételezték, hogy a nacionalista szenvedélyek felszításával biztosíthatják helyzetük szélesebbkörü támogatását a lakosság széles rétegei részéről, beleértve a jobboldaliakat, beleértve a szocializmus ellenfeleit is. Ez azonban igen veszélyes út. Vészé- i lyes elsősorban azért, mert egyre jobban eltávolítja őket j azoktól, akik a CSKP és Csehszlovákia népének természetes szövetségesei és őszinte barátai”. A szovjet—csehszlovák barátság ellenségei kitartóan azt a nézetet terjesztik, mintha Csehszlovákia minden „baja” azzal volna összefüggésben, hogy fejlődését a legutóbbi ■ időkig valamiféle ráerőszakolt I „szovjet típusú szocializmus" irányította volna. Azok az erők, amelyek a CSKP helyzetét alá akarják aknázni, mindent megtettek, hogy úgy tüntessék fel a dolgokat, mintha országaink gazdasági kapcsolatai hátrányosak lennének és nyomasztó terheket rónának Csehszlovákiára. Az ilyenfajta megnyilatkozások egy célt. szolgáltak: előkészfteni a talajt az ország gazdasági életének nyugati irányú átállításához. A szocialista építés tapasz-1 talata arról tanúskodik, hogy í a szocialista országok gazdasági kapcsolatai újtípusú kapcsolatok. A sokoldalú együttműködés és a kölcsönös segítség az az alap, amelyen lehetségessé vált a gazdasági élet gyors fejlesztése. Az elmúlt hét év alatt a KGST- országok ipari termelésének növekedése elérte a 76 százalékot, a fejlett kapitalista országokban viszont nem haladta meg a 45 százalékot. A csehszlovák sajtó azt akarta elhitetni a munkásosztállyal és az egész lakossággal, hogy a CSKP által folytatott helytelen gazdaság- politika nem teremtette meg a lehetőséget a nép jólétének emelésére. Ismeretes azonban, hogy az elektromos áram, az acél, a cement, a szövetek és lábbeliek, a hús tekintetében Csehszlovákia megelőzi az európai fejlett kapitalista országokat. Az egy főre eső gépgyártás tekintetében Csehszlovákia világviszonylatban vezető helyet foglal eL Kedvezőtlen színben tüntették fel a Csehszlovákia és Szovjetunió közötti kereskedelmet. A Szovjetunió 12 év alatt (1956-tól 1968-ig) 17 millió tonna szemesterményt, közel 700 000 tonna gyapotot, 51 millió tonna ásványolajat stb. szállított Csehszlovákiának. Ha Csehszlovákiának ezeket az árukat szabadon átváltható valutáért kellett volna megvásárolnia, ezért összesen körülbelül 3,5 milliárd dollárt kellett volna fizetnie. Ameny- nyiben a Szovjetunió áttérne arra, hogy tisztára üzleti alapon bonyolítsa le kereskedelmét Csehszlovákiával — márpedig Ota Sik, a csehszlovák kormány elnökhelyettese ténylegesen erre orientálódott kritikájában —, ez sok nehézséget okozna a csehszlovák népgazdaságnak. Az SZKP állandóan tökéletesíti a párt- és államépítés stílusát, formáját és módszereit — hangoztatja a Pravda. — Más szocialista országok- 1 ban is folyik ez a munka, és pedig nyugodtan, a szociális- ! ta rendszer alapjaiból kiin- j dúlva. Sajnos, más alapon folyt a vita a gazdasági reform kérdéseiről Csehszlovákiában. E vita középpontjában egyrészt a szocialista gazdaság egész megelőző fejlődésének durva kritikája, másrészt az a javaslat állt, hogy a tervszerűséget fel kell váltani spontán piaci viszonyokkal és tág teret kell engedni a magántőke tevékenységének. Csehszlovákiában a revizionista és ellen- forradalmi elemek láthatóan arra használták ki a gazdasági vitát, hogy az ország gazdaságát a kapitalizmus útjára tereljék. Egyes csehszlovák vezetők megkezdték az ország számos fontos külpolitikai tételének, s a Varsói Szerződésből és a Szovjetunióval kötött kétoldali szerződésből eredő kötelezettségeinek felülvizsgálását. Csehszlovákia külpolitikájának, mindenekelőtt európai politikájának bizonyos tendenciái komoly aggodalmakat keltenek. Ezek a tendenciák eléggé kifejezetten nyilvánulták meg többek között Hájek külügyminiszter nyilatkozataiban. Bizonyos kísérletek történtek arra, hogy csapást mérjenek a Varsói Szerződésre. így például Václav Prchlik, a CSKP Központi Bizottságának felelős képviselője nyilvánosan síkraszállt a Varsói Szerződés struktúrájának felülvizsgálásáért, s árnyékot vetett a politikai tanácskozó testület tevékenységére. Azt lehetett volna várni, a CSKP Központi Bizottságának vezetősége elítéli az ilyen cselekményeket, de ez nem történt meg. Megengedhetetlen, hogy rést üssenek a Varsói Szerződésen: Az ilyen irányvonal ellentétes a Varsói Szerződéshez tartozó összes ország létérdekeivel, beleértve Csehszlovákiát. A Pravda megállapítja, hogy csehszlovák oldalról az ország nyugati határai ténylegesen nyitva vannak. Az a helyzet alakult ki, hogy a nyugati országokból özönlöttek az imperialista hírszerző szolgálatok diverzánsai és kémei Csehszlovákiába. Az imperialista ügynököknek lehetőségük nyüt arra, hogy titokban fegyvert juttassanak el csehszlovák területre. A csehszlovák vezetőknek tudomásuk van arról, hogy Nyugat-Németorszúg nem ismeri el az Európában meghúzott határokat, változatlanul el akarja ismertetni jogát „valamennyi német” képviseletére, továbbra is igényt tart Nyugat-Berlinre, s emellett az NSZK kormánya mind a mai napig sem jelentette ki, hogy teljesen lemond a nukleáris fegyver megszerzéséről, nem nyilatkoztatta ki, hogy a müncheni szerződés kezdettől fogva érvénytelen. Ennek ellenére Csehszlovákiában voltak olyan megnyilvánulások, amelyeknek célja a Nyugat-Németországhoz való közeledés, az NSZK-val való kapcsolatok erősítése volt. Végül a kormány nevében hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy Csehszlovákia európai politikáját sok tekintetben helyzetének kell meghatároznia, annak, hogy Csehszlovákia a Szovjetunió és Nyugat- Németország között terül el. Ez a hozzáállás, amelyből teljesen hiányzik az osztálytartalom, ellentétes minden történelmi tapasztalattal, s1 nem felel meg a szocialista országok, köztük Csehszlovákia biztonsági érdekeinek — hangoztatja a Pravda. Figyelmet érdemelnek azok a tények, amelyek a Varsói Szerződéshez tartozó országok csehszlovák területen nemrég megtartott törzskari gyakorlatával kapcsolatban azt mutatták, hogy Csehszlovákia megengedhetetlen magatartást tanúsít a Varsói Szerződésből származó kötelezettségei iránt. A szocialistaellenes és a jobboldali erők a szovjet katonai alakulatok ottani tartózkodását Csehszlovákia megszállásaként tüntették fel. így csak olyan fél járhat el, amely semmibe veszi a szövetségesi kötelezettségeket. A Varsói Szerződés résztvevői kénytelenek voltak levonni ebből a megfelelő következtetéseket. A barátságtalan szovjetellenes kampány sugalmazol nem tudják elfeledtetni azt az igazságot, hogy Csehszlovákia füg- j getlenségét és szuverenitását | csak mint szocialista ország, j mint a szocialista közösség tagja őrizheti meg. Csehszlovákiában lényegében véve kialakult egy politikai ellenzék, amely céljának tartotta a kapitalista rendszer visszaállítását — folytatja a Pravda. — így például a Néppárt és a Szocialista Párt vezetősége arruj beszélt, hogy ki kell szorítani a kommunista pártot a hatalomból. Megkezdte működését s a Csehszlovák Kommunista Párt ellen tevékenykedett a Szociáldemokrata Párt. Nyílt ellenforradalmár szervezetet jelentett a „231-es klub”, amelynek élén a régi fasiszta Brodsky, a volt burzsoá tábornok Pa- lecek, továbbá Ramboucek és Cech állt, akiket annak idején egy imperialista kémszolgálat ügynökeiként kémkedésért elítéltek. A cseliszlo- vákiai szoc.ialistaellenes szervezetek a legszélesebbkörű kapcsolatokat tartották fenn a külföldi emigrációs ellenforradalmi központokkal, külföldi burzsoá pártokkal es körökkel. „Szó volt egy nyilt ellenfor- adalmi áilamcsiny-kísérlet- 51. Az ellenforradalom csendben, fegyveres konfliktus nélkül Igyekezett hatalomra kerülni, de szem előtt tartott niás lehetőségeket is. Az elrejtett fegyverek leleplezésének ismert ténye arról tanúskodik, hogy a reakció nem zárta kt a szocializmus híveivel való fegyveres összetűzés lehetőségét. „Külföldi Katonák Szövetsége” néven létrejött a volt benesi hadsereg tisztjeinek szövetsége. Csehszlovákia határain túl, közvetlen közelében ellenforradalmárok nagy csoportjai gyülekeztek és egyesültek; egyesek közülük behatoltak Csehszlovákiába, fegyver is volt náluk. A Csehszlovákiában történt ellenforradalmár, szocialista- ellenes megnyilvánulások elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy e jelenségek nem ösztönösek, hanem rendkívül szervezettek voltak. Az ellenforradalmi célok megvalósítására törekvő emberek kapcsolatban álltak külföldi kémszolgálatokkal, külföldi imperialista körökkel. Az ellenforradalmi erők egyes szervezői mindamellett az utóbbi időkig igyekeztek a háttérben maradni. A jobboldali erőknek megvoltak az embereik a Csehszlovák Kommunista Párt vezető szerveiben, jól voltak értesülve e szervek tevékenységéről. A szocialista országok kommunista- és munkáspártjai mindent megtettek a csehszlovák kommunisták, a csehszlovák dolgozók támogatására, az események veszedelmes fordulatának megakadályozására. Az ágcsernyői találkozón és a pozsonyi tanácskozáson a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői megígérték, hogy megteszik a halaszthatatlan, konkrét intézkedéseket a helyzet stabilizálására, a szocialista vívmányok megszilárdítására és megvédésére. Ámde Csehszlovákia vezető szervei az ágcsernyői találkozó és a pozsonyi tanácskozás után nem tettek semmit az ellenforradalom visz- szavérésére, a jobboldali, szocialistaellenes erők viszont még jobban fokozták tevékenységüket”. Az ágcsernyői találkozón kitűnt, hogy elhatárolódnak az erők a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökségében. Amíg az elnökség tagjainak kisebbsége Alexander Dubcek vezetésével nyílt jobboldali opportunista álláspont alapján lépett fel, a többség elvi vonalra helyezkedett és kijelentette, hogy határozott harcra van szükség a reakciós, antiszocia- lista erők ellen, a reakció megtűrése ellen. Csakhogy a Csehszlovák Kommunista Párt és a csehszlovák kormány vezetőségének jobboldali revíziós elemei meghiúsították, hogy végrehajtsák az Ágcsernyőn és Pozsonyban létrejött megállapodást, amely szerint meg kell védelmezni a szocializmus állásait Csehszlovákiában, harcolni kell az antiszo- cialista erők ellen, vissza kell verni az imperializmus próbálkozásait. Ezek az emberek álcázás céljából azt hangoztatták, hogy a szocializmus megvédésére törekszenek, ténylegesen azonban csak időt akartak nyerni és az ellenforradalom malmára hajtották a vizet. Hitszegő, áruló eljárásuk következtében tényleges veszélybe kerültek a szocialista vívmányok Csehszlovákiában. Csehszlovákia politikai életének színterére lépett a reakció derékhada. Nemcsak a szocialista demokráciának az az útja került veszélybe, amelyre Csehszlovákia népe januárban lépett, hanem a szocializmusnak az alapjai, a köztársaság is. A szocialista országok számára teljesen elfogadhatatlan légkör alakult ki. Ebben a helyzetben cselekedni kellett, mégpedig céltudatosan és határozottan, nem vesztegetve az időt. Ezért határozta el a Szovjetunió és több más szocialista állam, hogy teljesíti a csehszlovák part- és állami személyiségek kérését, hogy a testvért csehszlovák népnek nyújtsanak haladéktalan segítséget, beleertve a fegyveres segítséget is. A Pravda befejezésül hangsúlyozza1 A szocializmus védelme Csehszlovákiában nem csupán eme ország népének belső ügye, hanem a világszocialia- mus állásai védelmének a problémája is. i
