Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-18 / 194. szám

Dnnanmii natiio 1968. augusrtus T& ff»} 1 Ne a könnyebb megoldást válasszák! Vándorúton az ügyirat Forintos ügyekkel a rendőrségen — „Jelzések44 helyett Egy üzemben tetten értek egy segédmunkást, amikor az öltözőben munkatársának ru­hájából kilopott egy százfo­rintost. A vállalat lopás miatt azonnal feljelentette a rend­őrségen, ahol megállapították, hogy az illető büntetlen elő­életű. A gyárban jó munkás­nak ismerték, panasz eddig nem merült fel ellene. A rendőrség a további eljárást megtagadta, arra hivatkozva, hogy ebben az üzemben eh­hez hasonló bűntettek már rég nem fordultak elő, így a bűntett társadalmi veszélyes­sége csekély, a büntetőeljárás lefolytatása nem indokolt. Felhívta ellenben a vállalat vezetőségének figyelmét arra, hogy joguk van fegyelmi úton felelösségrevonni az illetőt. „Rosszfiúk44 Sok, ehhez hasonló kisebb ügyekben érkezik a rendőr­ségre feljelentés, az a tapasz­talat, hogy a gazdaságvezetők húzódoznak a fegyelmi fele- lősségrevo'nástól. Az elmúlt esztendőben például Pécs te­rületén mindössze kilenc al­kalommal éltek ezzel a lehe­tőséggel. Jobbnak vélték a feljelentést. Ezzel az ügyet „átpasszolták”, úgy vélték a többi már nem az ő dolguk. Kétszeresen is hibás szemlé­let ez. Egyrészt nem gondol­nak arra, hogy a feljelentet­tet többszörös „meghurcolta­tásnak” teszik ki, ami nem áll arányban az elkövetett cse­lekmény súlyával, másrészt olyan munkával terhelik a bűnüldöző, nem egyszer az igazságügyi szerveket is, ame­lyek a vállalatnál, intézmény­nél helyben elintézhetőek len­nének. „De miért mi legyünk a rosszfiúk azzal, hogy fe­gyelmiket indítunk?” — mond­ta az egyik gazdaságvezető, amikor ez a téma szóbake- 11 tült Ez a másik hibás szem­lélet. Inkább a rendőrségre, ügyészségre, bíróságra „küldi” dolgozóját ahelyett, hogy él­ne törvényadta lehetőségeivel és „kapun belül” igyekezne az ügy végére pontot tenni. Nem szólva arról, hogy jogpoliti­kánk mondhatni egyik sarka­latos tétele: következetes szi­gorral eljárniok, ahol kell, de ahol erre lehetőség van, terel­jük el az ügyet a büntető út­ról, értve ez alatt a rendőr­ségi, ügyészségi, bírósági utat. A Btk. 36. §-ának módosítása többek között azt is lehetővé tette, hogy a munkaviszony­nyal összefüggésben a társa­dalmi tulajdon sérelmére el­követett, 500 forint értéket önálló intézkedési! meg nem haladó ügj'eket is a feljelentés mellőzésével fe­gyelmi úton bírálják el, ha a fegyelmi felelősségrevonás is megfelelő eredményt hozhat. Piti“ ügyek Vannak más, mondhatni ,,pi£i” ügyek is, amelyek mint feljelentések foglalkoztatják a bűnüldöző szerveket. Az egyik kórház hivatalosan jelentette, hogy két lepedője „valahol a mosatás alkalmával eltűnt”, nyomozzák ki. Arra már nem is gondoltak, hogy ott hely­ben ők nézzenek utána; ki adta át, ki vette át, hiszen van annak felelőse. S ha már felelős, akkor feleljen is érte ilyen vagy olyan formá­ban. Tapasztalat, abból a meg­gondolásból írják a feljelen­tést, hogy rövidesen értesítik őket a vizsgálat megtagadásá­ról és ennek alapján az el­tűnt kisebb értékű tárgyak a leltárból „leírhatók”. Ez az „ügyintézés” mindenesetre könnyebb, mint a felelős megállapítása. Uram bocsá, mi történne akkor, ha a gaz­dasági egység a vizsgálat után — feltételezve, hogy a felelőst megállapítani nem tudták — saját hatáskörében engedélyezné: „A két lepedő a leltárból leírható”. Termé­szetesen szó sincs arról, hogy a leírás engedélyezése gya­korlattá váljon, de adott ese­tet és adott körülményt figye- lembevéve az említett intéz­kedés is elképzelhető. Így nem kerülne a feljelentés négy-öt vagy több fórumhoz, mindenütt növelve a papír- halmazt és megkímélne a nem egyszer fölösleges munkától, több időt hagyva a valóban súlyosabb cselekmények ala­pos kivizsgálásához. A felelősségrevonásnak fó­ruma a társadalmi bíróság is. Az elmúlt évben az ügyész­ség a megyében több ügyet „küldött át” a társadalmi bí­róságoknak. A kollektíva ere­je nagy fegyelmező eszköz, ha helyesen élnek vele. Sajnos, a társadalmi bíróságok össze­hívásától sokhelyütt húzódoz­nak. Az ügyészségek által át­küldött esetekben összehívják ezt a testületet, de önálló kez­deményezés, néhány gazdasá­gi egységet kivéve, kevésbé tapasztalható. Pedig számos vállalatnál, üzemnél, intéz­ménynél nagyon hasznos len­ne például a családjával nem törődő iszákos dolgozó neve­lésére vagy a munkafegyelmet lazítok, anyagpazarlók meg- rendszabályozására. Vannak vállalatok, ahol a fiatalokkal, nőkkel megengedhetetlen dur- | va hangon beszélnek, botrány | is előfordul. A rendelkezések j lehetőséget nyújtanak, hogy az említett esetekben a tár­sadalmi bíróságok vonják fe­lelősségre az elkövetőket. Ehelyett azonban nem egy­szer ismét a könnyebbik meg­oldást, a feljelentést választ­ják. Az „ügyirat” indul a vándorútra, pecsétek és alá­írások kerülnek rá, miközben telik az idő és a helyzeten úgyszólván semmi sem válto­zik. „Mi jeleztük kérem” — mondják, ha a laza munka- fegyelem vagy egyéb, a zavar­talan munkát gátló tényezők megbeszélésére kerül sor. Tény: a jelzés is fontos, de még lényegesebb az önálló in­tézkedés. Népszerűtlen feladat? Népszerű feladat-e a fe­gyelmi bizottságok vagy a tár­sadalmi bíróságok összehívása az egész kollektívát hátrányo­san befolyásoló különböző ese­tek megbeszélésére? — teszik fel néhányan a kérdést. Azt hiszem, határozott igennel le­hetne válaszolni. Mert min­den intézkedés, ami azt céloz­za. hogy megfelelő fórum előtt kelljen a tettekért felelni és a cselekmény súlyának ará­nyában vállalni a következ­ményeket — elősegíti a mun­kaerkölcs javítását. Ez pedig valamennyi dolgozó érdeke, mert a munkahelyek hangu­lata hat a termelésre, — a termelés milyensége pedig a dolgozók pénztárcája szem­pontjából sem mellékes. Garay Ferenc 550—400 mázsa Őszi­barackot dolgoznak fel a Pécsi Állami Gazdaság daniczi gyümölcsosztályozé- jában. Ebben az év­ben eddig 70 vagont a hazai kereskede­lemnek, 26 vagont pedig exportra szál­lítottak. Naponta öt hütővagon indul Lengyelországba és az NDR-ba. — Szokolai felv. — A IN EB vizsgálata után Vendég voltam Komlón Több étterem és presszó nem telel meg osztáiybasoroiásáuak Szűk az ital- és ételválaszték Kiilönvonat a Szovjetunióba Az MSZBT és az IBUSZ szervezésében október kö­zepén különvonat indul a Szovjetunióba tizenkét na­pos túrára Pécsről Kiev— Leningrad—Moszkva útvo­nalon. Az IBUSZ kapcso­latot teremtett az INTOU- RIST-tal, hogy a progra­mot minél színesebbé, szebbé tegyék, s így töb­bek között az egyes váro­sokban baráti találkozókat szerveznek, melyek az úti- célok megvalósítását segí­tik elő. A szervezést az IBUSZ végzi, jelentkezni az 1BUSZ- irodákon lehet. T^öbb mint száz éve, Krisz Pál kötélgyártó mester alapította és rendezte be a kis műhelyt a sellyei Fő ut­cában (ma Mező Imre utca) és azóta csak egyszer festet­ték át a cégtábláját. Hatvan­négy évvel ezelőtt, amikor a mester, Lendvai Jenő nevelő­apja vette át a „kötélgyárat”. — Az apám Krisz Pálnál tanulta ki a mesterségét, én meg természetesen az ő ke­ze alatt, magyarázta Lendvai bácsi, — és így történhetett, hogy a százegynéhány év alatt szinte egymás kezéből vettük át ezt a mesterséget. És, hogy érzékeltesse, mi­lyen sok az a száz esztendő, hozzá tette még: — Nem tudom látta-e erre felé jövet a Bozdási dombot, mert azon a környéken még ma is megvannak a nyomai a régi kenderáztatóknak. Ak­koriban virágzott ám igazá­ban csak a mi szakmánk. Nem kellett messzi fuvarokkal vesződni, helyben volt min­den. Megmutatta a műhelyét is. A nyári és a téli műhelyt. — Amíg az idő engedi, ide- kint dolgozom a kapu alatt, mutatott körül a kényelmes, szellős fészerben. — Ez Itt a fonyógép, ez meg a kötélverő kerék, ilyeneket ma már leg­feljebb csak a múzeumokban láthat, pedig elhiheti fürgéb­cAz uíolió kötéloera bek, okosabbak sok mai szer­kezetnél ... Be is mutatta a fürgeségü­ket, mert ami az okosságukat illeti, én úgy láttam, hogy az inkább Lendvai bácsi nagy- nagy tapasztaltságában, hoz­záértő két kezében rejtőzhetik. — A kötélgyártás legszebb része a fonyás, ami különben a legelső művelet — magya­rázta, miközben a „fonyógép” forgó csapjára illesztette a kötényében elhelyezett kender gombolyag csücskét. — Ez a legkényesebb mun­ka, mert itt sok mindenre egyidőben kell ügyelnie az embernek. Látja a falnak tá­masztott két pálcát? Na, az az én mértékem. Nyolc sukk- nyira állítom őket egymástól, ami azért van, hogy tudjam hol kell vastagodnia, majd ismét vékonyodnia a fonyás- r.ak, mert ebből amit most lát, istrángot csinálok. Ennek pedig mindenképpen vasta­gabbnak kell lenni a köze­liénél, mert ez a része ke­rül majd a hámfára. Amikor a valóban kényes művelet végétért, nem állhat­tam ki, hogy meg ne kérdez­zem, hogyan igazodott a pál­cákhoz, amikor munka köz­ben rájuk se nézett. Elnevette magát. — Ja, hát megszokásból te­szem ám oda, mondotta — mert el is süllyednék szégye­nemben, ha ennyi év után is szükségem volna a mérics- kélésekre... ötven éve gyártja, vagy ahogy ő mondja — veri a köteleket, persze, hogy az uj- jaiban, a vérében van ez a nagyon szép, de ma már egyre sorvadóbb mesterség. Mert azt is elmondta Lendvai bá­csi, hogy több mint 25 éve szabadult fel nála az utolsó kötélverő inas, és azóta a fiatalok műhelyének még a tóját is elkerülik. — De én meg is értem őket. Ebbe a munkába bele kell születni, mint valamikor Krisz faternek, meg az apám­nak és nekem is, akik egy­mástól örököltük át a mű­helyt Sajnos úgy néz ki, hogy én már nem testálhatom át senkinek, pedig jó szívvel tenném. Majd csak úgy já­rok én is lassacskán, mint Kasznór István, a boldogult sógorom, akinek a kékfestő szerszámait utód helyett a pécsi múzeum vette át lát­ványosságnak .., Félreteszem a Népi Ellen­őrzési Bizottság súlyos meg­állapításait tartalmazó jegy­zőkönyvet. Vendég akarok lenni, tapasztalatokat szerezni a bányaváros vendéglátó üze­meiben, amelyek nívója, szol­gáltatásai sokak egybehangzó véleménye szerint nem talál­koznak a komlóiak elképzelé­seivel: Kísérőm, Kiss István NEB elnök és Szita Pál ke­reskedelmi osztályvezető. * A Hangulat presszóba té­rünk be először. Az elhasz­nálódott itallapon harminc­négy féle sütemény közül vá­laszthatunk, szörpökből négy fajta van. Ez bőségesen elég egy II. osztályú presszó szá­mara. A felszolgáló azonban lehűt bennünket. A vitrinben csupán három-négy féle süte­mény van, szörp pedig csak jaffa és málna. Szerencsére a szóda is hűtött, a jaffát jól mérik, csak a poharak tisz- tátalansága hat zavarólag, mit a mosogatóban elénk tá­ruló látvány magyaráz. Kétes tisztaságú vízben mosogatnak és hasonló az öblítővíz is. Az üzletben és a raktárakban egyébként rend uralkodik, csupán a függönyök és abla­kok szorulnának némi tiszto­gatásra. Kenderföld italboltja a Jó­szerencsét. Az asztaloknál ülők előtt friss lángosok celofán­burkolatban, pogácsa, kíván­No, de ettől egyelőre nem Igen kell tartania. Nagyon sok hozzá hasonló korú hat­vanas ember örülne az ő egészségének, erejének. De nemcsak ezt, hanem a kezdeményezőkészségét is el­irigyelhetnék tőle a maga- korabeliek. Mert lám mi ju­tott eszébe 62 éves fejjel? Az idén júniusban feladta a magámpart és belépett a he­lyi fmsz-be. — Hát, ami igaz-igaz, fur­csa volt kicsit ennyi év után részesedésért dolgozni, de nem panaszkodhatom. Bár az első hónap végén csak 1360 forin­tot kaptam, de júliusban már megközelítettem a 2000 fo­rintot. Tulajdonképpen a nyugdíj miatt változtattam így a sorsomon. Igaz, hét év­vel ezelőtt már megszereztem rá a jogcímet, persze csak maszek alapon, de aztán arra gondoltam biztosabb is, ma­gasabb is az állami nyugdíj. Na, de hol van az még! Mert Lendvai bácsi ha "tré­fálkozva is, de olyasmit mon­dott, hogy... — Tudja, azért nem bán­nám ám, ha az én szerszá­maimmal még 20—30 évig megváratnám a múzeumot... P. Gy. ságra azonban kocsonya, töl­töttkáposzta, pörkölt is kap­ható. Tiszták az abroszok, a függönyök, de a mellékhelyi­ségeket nem szívesen mutat­ják meg az alkalmazottak, ott nagyon elkelne a sósava- zás, meszelés, alapos takarí­tás. A Vörösmarty kisvendéglőt meg fogják szüntetni. A vá­ros nem terjeszkedik tovább Kenderföld irányában és a je­lenlegi körzet nem tudja a gazdaságos .üzemeltetést biz­tosítani. Nemsokára ideköltö­zik a cukrászüzem, ezt már a vendégek is tudják, ezért nem szólnak az egyhangú ét­lap és a környezet miatt. He­tek, de talán hónapok óta csontleves. mákosmetélt, to­jásos galuska, ponty halászlé, sertéspörkölt, szerb rizseshús és még néhány megszokott étel van az étlapon, amit ha­vonta egyszer írnak meg. A konyhán „csúcs”-forgalom van, a bejárathoz közel elő­fizetéses menüt esznek a ven­dégek. Miután a konyhát megnéztük, nem ülünk kö­zéjük. Az élelmiszerek keze­lése nem kifogástalan, de leg­nagyobb baj a mosogatással, takarítással van. Ahány po­harat leemelünk a polcról, annyit találunk piszkosnak. — Én pedig rendesen mo­sogatok! — csattan fel a ta­karítónő. — Dehát, ha óhajt­ják. elmosogathatom ezeket mégegyszer... A WC tisztaságáért ugyan­csak ő felelős. — Igaz, igaz, hogy koszos­ság van, de azért rondák a vendégek is — zsörtölődik. — Mindent ellopnak, összetör­nek, elpiszkítanak. — Az ablakot is? Mikor volt az lemosva? * — Hol lehetne ebédelni? — Ügy gondoltam, a Békében rendes körülmények között lehet étkezni. Az étlap ígért néhány különlegességet, pél­dául rántott sertéshalat, mar­hapörkölt salátát, zöldlecsós szeletet, de ahogy Petter Já­nos üzletvezető később meg­magyarázta, csupán gépelési hibákról volt szó. — Melegítik a levest, türel­met kérünk — szólt udvaria­san a pincér és elhozta csak­nem kihűlt állapotban a zöldbabot. A flekken gyorsan elkészült, de vissza kellett vinni a konyhára, mert fel­cserélték a köretet. Cserélni kellett az evőeszközöket is, mert ételmaradványok voltak a késen és villán, s legszí­vesebben visszaküldtem volna a kétforintnyi helyen kicsor­bult tányért is. Az egyik sze­let hús stiches volt. — Mindent elismerek, de a hússal kapcsolatos állítást nem hiszem. Mi rendesen tá­roljuk a húst, megmutatha­tom. Megnéztük ... Aztán elhit­te. Budafán és Mánián benyi­tottunk a Juno presszóba. Mindhárom helyen akadna dolga a KÖJÁL higiénikusá­nak. — Azért más is van ám Komlón — mondta a Mecsek kisvendéglő felé tartva a NEB elnöke. — Nézzük meg pél­dául ezt az üzletet. Itt találtuk az első olyan söntést, ahol makulátlanok voltak a poharak és az első olyan vendéglátóegységet, amely ellen a legkényesebb vendégnek sem lehet kifogá­sa. A konyha ragyog a tisz­taságtól, tizenhét féle készétel, tízfajta frissen sült közül le­het választani. Ételspecialitá­suk is van, a baranyai böllér- pecsenye. Dicsérendő állapotban talál­tuk a nemrég megnyílt sikon- dai önkiszolgáló éttermet és a hozzá tartozó helyiségeket is. A tapasztalatokat ezután összegeztük. O Több komlói vendéglátó- egység osztályba sorolásának nem megfelelő feltételek kö­zött működik. Kívánatos vol­na nívójuk emelése. A Ven­déglátó Vállalat igazgatója ál­tal közölt akadály: szűkre szabottak a felújítási, karban- j tartási keretek. Ez igaz. De, ha felettes szerveik nem tud­nak újabb anyagi erőforráso­kat e célra biztosítani, kívá­natos volna a kérdéses üzle­tek visszasorolása, mert a je­lenlegi körülmények között nagyobb hasznot hajtanak a vendégek rovására, mint amennyi a tényleges helyzet alapján a vállalatot megillet­né. O A higiénia biztosításának anyagi és személyi feltételei vannak, megteremtésük nem tűrhet halasztást. © Fontos volna a vendég­látóegységek ital- és ételvá­lasztékának növelése (szénsa­vas üdítőitalok árusítását megtiltották, mert kisebb az árrése, mint a szörpnek; nem lehet sehol péksüteményt kapni). © Végül pedig a komlóiak igényeinek megfelelően meg kellene teremteni azt a rep­rezentatív éttermet és presz- szót, ahova vendégeket is le­het vinni. ■Miután elolvastam a NEB jegyzőkönyvét, kiderült, hogy megállapításaink nagyjából egyeznek. Határozataikban nem kívánnak lehetetlent a Vendéglátó Vállalattól. A vál­lalat vezetői jóindulattal fo­gadták az észrevételeket. ígé­retük: december 31-ig osz- tálybasorolásának megfelelő szintet biztosítanak a vendég­látóegységekben. Ha nem si­kerül, végrehajtják a javasolt visszasorolást. Harsányi Márta r i 4

Next

/
Thumbnails
Contents