Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-18 / 194. szám
TMS. augusztus It. Dunantmi naoto Cj kfayergabona- fajták Szombaton ülést tartott a Mező gazdasági Fajtaminösitó Tanács. A tanács megállapította, hogy hazánkban eddig a legelterjedtebb és a legjobban bevált, bőven termő búzafajta a Bezosztája 1-es, amelyet az ország búzavetésterületének 70 százalékán termesztenek. A tanács előzetes elismert fajtának nyilvánította a dr. Lelley János által nemesített Kiszombori 1. búzafajtát. Ko- raisága, jó termő- és ellenál- lóképessége alapján az ország középső és déli területein javasolják köztermesztésre vételét mindaddig, amíg még jobb hazai nemesitésű fajtáival nem rendelkezünk. A tanács a P. P. Lukjeanenko által Krasznodárban nemesített Kannája 12., a szovjet őszi búzafajtát forgalombahoaa- talra engedélyezte. A fajta a Bezosztája 1-gyel több tulajdonság tekintetében megegyezik, de jobb állóképességű & 3—-4 nappal korábban érik. Az ország középső és ettől északra eső tájain vehető köztermesztésre. A Moisson francia búzafajtát ugyancsak forgalom- bahozatalra engedélyezték igen jó termőképessége és kifogástalan állóképessége miatt az ország középső, de különösen a déli részein a fajtaválaszték bővítésére termeszthető — kizárólag intenzív körülmények között. Télállósága és minősége azonban gyengébb a Bezosztája 1-nél. Az utóbbi években igen nagy az érdeklődés a takarmánygabona-termesztés fejlesztése iránt. Az igény kielégítésére — meghatározott termesztési körzetben — a Libellula olasz fajta és az Etoile de Choisy francia fajták ígérkeznek a legalkalmasabbnak. A tanács mindkét fajtát forgalombahozatalra engedélyezte. A korábban előállított Triticale 30-at nem fogadta el a tanács, de nagyobb termő- képessége miatt a Triticale 57-es és 64-es faj tejelőiteket előzetes elismerésben része- . sítette. Nagy fehérjetartalmuk miatt elsősorban abrak-, másodsorban zöldtakarmány termesztésre alkalmasak, a jó tápanyagtartalmú homokon és kevésbé száraz viszonyok között. A tanács az NDK-ból származó Danae nevű jó termő- képességű rozs forgalombaho- zatalát engedélyezte. Ez a fajta gépi betakarításra igen alkalmas. — A motor elé ugrott. Ifj. Holler Pál ötéves komlói kisfiú féktávolságon belül lépett Demeter Dénes komlói lakos motorja elé. A figyelmetlen fiú nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Működik az új gazdaságai mechanizmus Összezsugorodott a hiánycikklista Fél tízkor, nyitáskor vagy harmincán várakoznak az Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat pécsi fiókja előtt. Amikor felhúzzák a rolót, a vásárlók szinte berontanak az üzletbe. Naponta 200 magán- gépkocsi-tulajdonos és negy- ven-ötven vállalati anyagbeszerző fordul meg itt. több mint az elmúlt években bármikor. Csak egyetlen adat: az elmúlt hét hónapban 50 százalékkal nőtt a magánosok készpénzforgalma a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva. A forgalom ennek következtében elaprózódott, s mert az elszámolás körülményes — nem tudnak ugyanis átállni a blokkrendszerre — a vásárlók tömege lassan oszlik. Egy-egy kért alkatrész különben is a raktár-labirintus mélyéből kerül elő, nemegyszer száz métert is meg kell tennie érte az eladónak. Olcsóbbodás, drágulás A pécsi fiók szocialista országokból importált gépkocsialkatrészeket árusít, a Trabant, Wartburg, Skoda, Moszkvics és a Warszawa személygépkocsik, a Csepel, GAZ, Z1L és Framó tehergépkocsik alkatrészeit. Január elsejével árrendezést hajtottak végre. Feltehetően a világpiaci árakhoz igazodtunk. A nyugati gépkocsialkatrészek jelentősen megdrágultak, s változtak a szocialista országokból behozott gépkocsialkatrész árak, mégpedig csökkent a motorikus alkatrészek ára, ugyanakkor megdrágultak a különféle felszerelések. A pécsi fióknál az áremelkedés átlagosan 4—6 százalék, amely adatot az év végi záró és az év eleji nyitóleltár egybevetéséből nyerték, a raktárkészlet értéke 1967 december 31-én 10,8 millió forint, az átárazás után 11,4 millió. A reform a pécsi fiók eladói-forgalmazói tevékenységében jelentős változásokat hozott. Az egyik alapvető változás, hogy január elsejével a pécsi fiók megszűnt nagykereskedelmi vállalat lenni. Az eladás kizárólag fogyasztói áron történik. Korábban itt elégítette ki alkatrész igényeit egy sor nagyvállalat, a 12-es AKÖV, az Autójavító, az ÉPFU és mások — a forgalom 40 százalékából ők részesedtek — most a nagyfogyasztókat elvesztették. Ezek a vállalatok az AUTÓKER budapesti központjával kötöttek szerződést, rendeléseiket havonta adják fel, szükségleteiket tehát Budapestről elégítik ki, igaz, jóval olcsóbban, nagykereskedelmi áron, valamint bizonyos tétel felett árkedvezménnyel. A pécsi fiók nál csak esetenként jelentkeznek, ha prompt igényeiket kell kielégíteniük, ebben az esetben természetesen ugyanúgy fogyasztói áron juthatnak az alkatrészhez, mint a magánosok. Hétszáz cikkel több Miért volt erre a szervezeti változtatásra szükség? Nem volt szükség, technikai okok játszottak közre. Ha a pécsi fiók továbbra is nagykereskedelmi vállalat marad, legalább négyféle áron kellett volna számon tartam és számlázni az autóalkatrészeket, ezt az adminisztrációs pluszt viszont semmiképp nem bírnák. Emiatt viszont a fiók említett nagyfogyasztói Budapestről kénytelenek kielégíteni igényeiket, ami, tekintve a szállítást, pluszköltségeket jelent. Az AKÖV-nek például két kocsija állandóan útban van alkatrészért, sőt három fővel külön beszerző irodát tartanak fenn Budapesten. Nyilván megtakaríthatnák a szállítási költségeket, ha nagykereskedelmi áron itt Pécsett vásárolhatnának. Amennyiben a számlázás technikai előfeltételét sikerül megteremteni, valamint megtörténik a közü- letek és magánosok részére történő árusítás szétválasztása (külön-külön üzlethelyiségben), remény van arra, hogy a jövőben nagykereskedelmi vállalatként működjön a pécsi fiók. A fejlődést persze a szakosított üzletek jelentenék, amikor is márkánként külön-külön üzletben árusítanák a gépkocsialkatrészeket. De hát itt még nem tartunk, s legalább is addig szó sem lehet erről, ameddig meg nem szűnik a sorbanál- lás magánál a gépkocsi vásárlásoknál. Működik az új gazdasági mechanizmus. Mi másnak tudható be, az alkatrészellátás rendkívüli módon megjavult. Jelenleg ötezer féle autóalkatrészt tartanak raktáron, hétszázzal többet, mint tavaly. A forgalom annak ellenére, hogy leadták a nagyfogyasztókat, nem csökkent, tavaly 40 milliót forgalmaztak, az idei terv is közel 38 millió forint. Az ellátás folyamatos,, a hiánycikklista jelentősen összezsugorodott, az autósoknak ma már nem kell felutazniuk Pestre alkatrészért. Régebben negyedévenként adhatták fel rendeléseiket, most havonta, sőt ha valami kifogyóban van, vagy kifogyott: azonnal. Megszűnt valameny- nyi cikknél az úgynevezett cserekötelezettség — az elhasznált főtengely, akkumulátor stb. korábban vásárláskor be kellett szolgáltatni — megszűnt a speciális csapágyak igénylési rendszere — raktárról tudják adni. Közép-Európában a legolcsóbb A magánosok készpénz forgalmának növekedése mellett nagyfogyasztóvá lépett elő a mezőgazdaság, az egyre nagyobb gépkocsiparkkal rendelkező tsz-ek, valamint a mezőgazdasági gépjavítók igénye, ezen kívül más megyékből is sokan megfordulnak a pécsi üzletben. (Korábban e téren megkötöttség volt.) Alkatrész van bőven. Nagyon sok külföldi, főleg jugoszláv gépkocsi tulajdonos vásárol a pécsi fióknál, s véleményük szerint Közép-Európában hazánkban lehet a legolcsóbban autóalkatrészt kapni. MiUósvárl Zoltán A Pécsi Dohánygyárban több éve tartó rekonstrukciós munkák során az üzemi konyhát és ebédlőt is korszerűsítik. — Képünkön: % központi fűtésszerelők az ebédlőben hegesztik a gőzvezetéke* Mindvégig balesetmentesen Negyven év a közlekedésnél A héten múlott negyven éve, hogy Báthori László, a pécsi AKÖV Kossuth téri forgalmi szolgálattevője munkába állt. A Közlekedési Vállalat igazgatósága kis ünnepség keretében gratulált a vállalat egyik legrégibb dolgozójának. Az már csak természetes, hogy az egy havi fizetést tartalmazó boríték sem maradt el... Laci bácsi most szabadságát tölti, de egy kis beszélgetésre szívesen szakít időt. A beszélgetés helye hol másutt lenne, mint a Kossuth téri forgalmi iroda ugyancsak forgalmas helyiségében. Erre az alkalomra felöltötte „ünneplő” szolgálati ruháját. — Már negyven éve? Hej, de repül az idő! — mondja Laci bácsi. — Tizenhárom éves koromban álltam az akkori Pécsi Villamos Közlekedési Vállalat szolgálatába. Pénzt kellett keresnem. Apám a Dunántúli Bank kisfizetésű kézbesítője volt és sok éhes száj várta a kenyeret. Tizenkét gyermeket szült anyám, ma nyolcán élünk ... Emlékszem, ott laktunk a mai Pannónia borkóstoló helyiségében, levegőtlen, sötét lyuk A katonaviselt ember még teljes biztonsággal felismeri ugyan az „öregek” között masírozó fiatal katonákat, az első hetek sutasága és határozatlansága azonban már régen a múlté. Két hónap nagy idő. Túl vannak a katonás mozgás elsajátítását biztosító alapkiképzésen, lezajlottak az első éleslövészetek, sőt már a harcászati jellegű kiképzési feladatokba is belekóstoltak. S most ünnepre készülődnek. — Ha mindenki eljön, aki ígérte, különbusznak kell hozni a rokonságot — mondja Száraz Zoltán nevetve. Az egység KISZ-irodájában ülünk, s a téma (mi is lehetne más?): a katonaélet eddigi élményei. Beszélgető partnereim — Barna István, Száraz Zoltán és Móricz István honvédek —, meglehetősen fáradtak: hajnalban riadó volt, ezt követően pedig a szokásos anyag- és szerelvénykarbantartás következett. A délutáni program se könnyű: menetgyakorlat lesz. A hangulat ennek ellenére kitűnő, hisz valamennyien az első kimaradás küszöbén állnak. Száraz és Móricz Baranyából vonult be, Barna Balaton- fftzf'V.-ői. Eskü döfi — Most már itt az ideje, hogy a várost is meglássam, mert ez idáig csak Csertetőig jutottam el — mondja. — És? — Es sose felejtem el. Társai nevetnek. Csertető jónéhány gyakorlat és foglalkozás színhelye volt az elmúlt hetekben, s hiába volt felhős, szeles idő, száraz ingben sohasem értek vissza a laktanyába. Hatvan nap — hat kötetnyi élmény. Barna István a lőeredmé- nyeire a legbüszkébb. (Akármiről is beszélünk, úgy irányítja a dolgokat, hogy újra meg újra ehhez a témához kanyarodjunk.) — Életemben először lőttem, s egy kilencesem, meg két tízesem volt... — A részleteket is elmondaná, Száraz azonban leinti: — Géppisztollyal könnyű, géppuskával próbálnád ... Nyár elején találkoztak először, s mégis úgy érzik: öröktől fogva ismerik egymást. Titka itt csak keveseknek van: a gond könnyebb, az örömnek meg csak akkor van íze, ha barátokkal osztja meg az ember. Takarodó után gyakran órákig beszélgetnék. — Azt hiszem, az egész egységnél én vagyok az egyetlen újonc, aki már járt otthon — mondja Száraz. — Az unokabátyám esküvőjén voltam, s amikor megjöttem, mindenki azzal várt: na gyere, mesélj ... A hétköznapi történetek, apró kis epizódok is óriási jelentőségűvé növekednek. Legtöbbjük most van először hosz- szabb ideig távol az otthontól, s ez mindenkiben feltámasztja a valahová-való tartozás vágyát. De van egy másik nagy alapélménye is az elmúlt két hónapnak: s ez a sikerélmény. A fiatal katonák pár heti előképzés után olyan feladatokat oldottak meg sikerrel, melyekre korábban többnyire képtelennek érezték magukat. Móricz István például nemrégiben még félve ült be a volán mögé... — Közvetlenül bevonulás előtt, az MHSZ-nél tanultam meg vezetni, de valahogy mindig tele voltam szorongással. Most meg?!... Jókedvűek, magabiztosak. Ha valaki — leendő katona —, tanácsot kérne tőlük, már tudnák, mit mondjanak. Mert először is: az a legfontosabb, hogy ne higgyen az ember a „jóbarátoknak”. Másodszor: vegye tudomásul, hogy honvédségnél is dolgozni kell, és végül: ne érezze magát senkinél alávalóbbnak. Ahogy múlnak hetek, úgy szaporodnak a tervek, elképzelések is. Száraz Zoltán: mindenképpen szeretném megtanulni a gépkocsivezetést. Barna István: Pécset szeretném megismerni, aztán meg a nésülésre is gondolni kell, mert mire leszerelek, éppen 25 éves leszek. Móricz István: tanulni kellene valamit. A Sopianában dolgoztam, oda vissza is várnak, de időközben nyilván sok minden történik ... Persze panasz is van. Száraz: Hát nem bánnám, ha ebéd kétszer lenne ... Móricz: Kitalálhatnának már valami szerelvénykarbantartó automatát. Barna: Én jobban szerettem volna a vegyvédelmiekhez kerülni ... Lassan dél lesz, búcsúzni kell. Viszontlátásra, augusztus 20-án. Békés Sándor volt, nappal is két villany égett — Milyen munkát adtak egy 13 éves gyereknek? — Söpörtük a villamosokat a kisállomás melletti végállomásnál, meg váltókat állítottunk. Aztán irodára kerültem, én adtam ki a jegyeket a kalauzoknak. Később segédmunkás lettem a garázsban, majd kalauz, 1939-ben vizsgáztam villamosvezetésből, 1947-ben pedig gépjárművezetésből. A régmúlt „panaszos emlékei” jutnak eszébe. — Amikor villamoskalauz voltam a harmincas években, ha például hó esett, mindenkit berendeltek hajnali négy órára. A sínekről kellett lesöpörnünk a havat az egész vágányhálózat hosszában. — Csak ezután, reggel fél 7 felé „ülhettünk” villamosra. Aki nem ment be, vagy elkésett, 10 pengő volt a büntetése. Egy hétre fizetésként 17—18 pengőt kaptunk,.. Kitekint a forgalmiiroda ablakán, az induló és érkező buszoktól zajos Kossuth térre. Mosolyra derül az arca. — Hol vagyunk már attól az időtől, a harmincas évek elejétől, amikor mindössze három autóbusz bonyolította le a forgalmat! De 1947-ben sem volt több busz 15—16- nál... Tizenhárom évig ült a volán mellett. — Mindvégig balesetmentesen. Hat évig volt egy kocsim, 280 000 kilométert tettem meg vele... Mellettünk egy kalauz pénzt önt az asztalra, befejezte munkáját, leszámolni készül. Arrébb egy buszvezető egyenruhájába öltözött férfi megigazítja siltes sapkáját, most kezdi a műszakot. „Hát akkor lóra magyar, vagy éjfélig” — mondja nevetve a többieknek és indul kifelé. — Negyven év közlekedési tapasztalata áll Laci bácsi mögött. Milyennek ítéli meg Pécs mai közlekedési helyzetét? — Nagyon helyes intézkedés volt a villamosok megszüntetése válaszolja. — A busz gyorsabb és korszerűbb. Csak több kellene belőle. Meg szerelőkből is. Persze a forgalomirányító jó szervezése enyhíthet a gondokon, az utas áramlást mindig nagyon kell figyelni. Több csuklósbuszra van a városnak igénye. Úgy hírlik, kapunk. A közlekedés szolgálata a „családban van”. Lánya a pécsi AKÖV jogtanácsosa volt, férhez ment, most a Veszprémi Közlekedési Vállalat dolgozója. — Még az sincs kizárva, hogy a két unokám is közlekedés szakember lesz — mondja mosolyogva. Gyakran pillant ki az ablakon, hiába van szabadságon, érdekli a Kossuth tér forgalma, ahonnan naponta — mint mondja: — ötszáz járat- indulás van. Ez a forgalmi iroda az ő munkahelye, hol belső „adminisztrációt” végez, hol a téren járkálva figyeli: nem kell-e pótbuszt küldeni valamelyik megállóhoz. „Szép az én munkám s higgye el, mi bosszankodunk legtöbbet, ha valahol zökkenő van” — mondja. — Mivel tölti szabadságát? — Galambászok... A madarak repülése is valahol találkozik a közlekedéssel —■ mondja jóízű derűvel. (Garay) — Két új sörfélét mutatott be szombaton a sajtó és a kereskedelmi szervek képviselőinek a Nagykanizsai Sörgyár. Az ipar beavattai és a kereskedelmi szakemberek szerint ilyen kitűnő ízű, jó zamatú italt a magyar söripar még i>em produkált, mint a „Kanizsa” elnevezésű tizenhárom ballind fokos világos sör, amely erősen komlózott, kesernyés ízű, s így az igazi sörivók itala lesz. A sörgyár másik újdonsága, a „Göcseji barna”, amely tizennyolc ballind fokos. 1
