Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
Ara: 70 fillér VU&g proletárjai, egyesülj etem i Dunámon naplö xxv. évfolyam, 166. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és-a Megyei Tanács lapja 1968- íúnus i*-. szerda j A tartalomból: | Megnyílt a genfi leszerelési értekezlet j Ores helyek a gimnáziumokban Nyitva a kapu mindenki előtt \ Békés atomhírek | Harci gyűlés ) Honnan rajtolt a reform ? Komplex program a szénbányászatban Árengedmény az állandó szén / og yasz toknak Figyelembe veszik a bányászat idényszerűségét A csorgunk a téren, kellemes este van, jól esik nézelődni. Barátom — az egyik pécsi bányaüzem dolgozója —, magabiztosan magyarázza, mit kellene szerinte tenni, hogy Pécs igazán nagy város legyen, amikor hirtelen elénk toppan Klári, valamikori iskolatársam. Évek óta nem láttuk egymást, záporoznak hát a kérdések. Hogy vagy, mit csinálsz, mire vitted? Újságíró vagyok — mondom. Klári másra már nem is kíváncsi — neked aztán megszaladt, fiú — lelkesedik —, s már kérdezi is a barátomat: hát maga, szinten zenész? Barátom zavartan elmosolyodik, igen, mondja, kollegák vagyunk, csak én nem itt, liánéra Kaposváron ... Megiszunk egy kávét, s Klári már búcsúzik is. Mi még maradunk. Szótlanul bámuljuk az üres kávéscsészénket. Valahogy nem megy a beszélgetés. Nem tudom megérteni a barátomat Miért kellett hazudnia? Jól keres — jobban, mint én —, szereti a szakmáját, ■munkahelyén megbecsülik. Ha ő lenne az első, aki egy adott pillanatban fülem hallatára másnak adja ki magát mint aki, talán nem izgatna a dolog, de sajnos, vannak már hasonló „élményeim”; fiatalok között gyakori, majdhogy nem divat az ilyesmi. Tucatnyi példa jut eszembe, de a „szépítés” oka mindig ugyanaz volt: a fizikai munka szégyene. De ha így van, akkor annak oka van. Alaposabb és mélyebb, semmint hogy el lehessen intézni egy megvető mozdulattal; éretlen vagy szélhámosságra hajlamos emberek megnyilvánulása mondván. Nehéz megmondani, hol kezdődött Talán ott hogy egyre több szülő tűzi maga elé célul, hogy a fiából „különb” embert nevel, mint 6 maga, s ez alatt többségük mindössze annyit ért, hogy a gyerek ne végezzen fizikai munkát. Persze, az is lehet hogy „feljebb” van a hiba. Elemezni kellene, mennyire vettük az elmúlt években komolyan az egyszerű emberek szavát, kikértük-e tanácsaikat, s ha igen, hallgattunk-e véleményükre — mert a munkás-megbecsülésnek szerintem ez az alapja. De nézzük a kérdés másik oldalát: mennyire becsülik az ifjú kétkezi munkások saját magukat? Az iskola befejezése után — félig gyerekfejjel —; nyomdában kezdtem az „élettel” Való ismerkedést Az első ami meglepett: bármilyen rendű vagy rangú ember is lépett köszönés nélkül a szedőterembe, kollégáim átkiáltottak egymásnak: Nem láttad, bejött valaki? Akkor — ma már tudom —, azért tetszett ez nekem, mert vakmerő csínynek véltem, pedig a dolog lényege nem ez. A lényeg az önbecsülés. Egykori kollegáim között egy sincs, aki valaha PANELHÄZ MOHÁCSON: Harmlnclakásos panelházat építenek Mohácson a Liszt Ferenc utcában a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Az épületelemeket a dunaújvárosi házgyárból szállítják Mohácsra." Az épületet a Bőlyi Állami Gazdaság építteti dolgozói részére Félmillió hold öntözött terület Takarékoskodjunk as öntözővízzel! is letagadta volna szakmáját, vagy kevesebbnek érezte volna magát bárkinél is, pedig többségük reggeltől estig olajos ruhában, festékes kézzel végzi munkáját. Azt hiszem, mindenki ismer öreg szakikat, akiktől nemcsak a szerszámfogást vagy az anyagok „lelkének” felfedezését leshették el a fiatalok, de emberi tartást, szakmaszeretetei, munkás büszkeséget is tanulhattak. Ezeket az öregeket mindenki tisztelte és becsülte. Mert — s ez életük legfőbb tanulsága — a legegyszerűbb és legnehezebb munkát is lehet méltósággal végezni. Ha egy kétkezi munkás eleve úgy jár az emberek között, hogy kisebbségi érzése van — vagy ami ezzel egyet jelent: büntetésnek érzi feladatát —, majd hogy nem törvényszerű, hogy mások — az iskolázottabbak, a magasabb beosztásúak, a tisztább ruhában járók — előbb- utóbb fontosabbnak, különbnek érzik magukat nálánál. Persze, — ezt talán már mondanom sem kellene —, az önbecsülés nem egyszerűen magasra emelt homlokot jelent, hanem mindenekelőtt precíz, elismerést követelő, értékes munltát. Ha már az önbecsülésnél tartunk — s szóba került a ruha is —, megkérdezem: vajon miért olyan sok manapság a gyárakban az igénytelenül öltözött, közvetlen munkahelyével mit sem törődő ifjúmunkás? Megint az öreg szakik példáját szeretném idézni, akik évtizedeken át nap mint nap foszladozó nyakú, de hófehérre mosott ingben álltak a gép mögé, ezzel is kifejezve: komolyan veszik, tisztelik és megbecsülik önmagukat és szakmájukat. Vannak személyes ismerőseim, akik az utcán olyan elegánsak, mint bármelyik filmszínész, a gyárban azonban rongyokban dolgoznak; ismerek fiatal esztergályost, aki azzal dicsekedett, hogy munkaruhája a sok olajtól úgy áll a szekrényben, mintha bádogból lenne, és tudok olyan ipari tanulókról, akik virtust csinálnak abból, kinek van legkevesebb gomb a „melós szerelésén”... H a egy fiatal szakmunkás letagadja a foglalkozását, nyilván azért teszi. mert kevésnek, jelentéktelennek érzi, amit csinál. No, de egyazon feladatot sokféleképpen lehet végrehajtani! A legkiválóbb elképzelést is ki lehet még valamivel egészíteni és a legpontosabb dokumentációt is el lehet rontani. Embere válogatja. Nincsenek fontos és kevésbé fontos munkakörök, csak jól és rosszul végzett munka van. Aki öntudattal és igényesen nyúl a munkához, több eredményt tud felmutatni, s ennek következtében nyilván nagyobb megbecsülésben is részesül. Mert a becsülés és önbecsülés két egymástól elválaszthatatlan fogalom B. S. Kedden a MÉM-ben dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatót adott az öntözéses növénytermesztés hely zetéről és problémáiról. Bevezetőben hangsúlyozta: A nagy szárazság miatt ugrásszerűen nőttek meg az igények az öntözőberendezéseket értékesítő kereskedelmi szerveknél, de amire nem volt példa a hazai mezőgazdaság történetében, az AGROTRÖSZT az első félévben 54 000 csövet értékesített, míg tavaly az egész évben 44 000-re volt szükség a hazai mezőgazdaságban. Az érdekelt szervek az öntözési kérdések összehangolására most operatív bizottságot alakítottak. Gyors munkával alig egy hét alatt felmérik az alapanyag-ellátás és a gyártó kapacitás várható alakulását és ennek megfelelően Intézkednek. Előreláthatólag öt-hat hét alatt lehet enyhíteni a jelenlegi cső és alkatrészhiányt. A miniszterhelyettes befejezésül elmondotta: a vízügyi szervek mindent megtettek a mezőgazdaság megsegítésére. A tavalyihoz képest kétszerte nagyobb teljesítménnyel, jelenleg másodpercenként 200 köbméter vizet adnak és a szivattyúk a szokásos 800 üzemóra helyett a legtöbb helyen már 1200 órát teljesítettek. 900, eredetileg más cél ra szánt belvízi szivattyú is az öntözőtelepeket szolgálja ki. A vízkészletek rohamos apadása — például a Tisza 27 centiméterrel alacsonyabb a július eleji átlagnál — arra figyelmeztet, hogy nagyon takarékosan kell bánni az öntözővízzel. Máris elsőfokú vízhasználat! korlátozást kellett elrendelni a Balatonon, és ha nem érkezik csapadékutanpőtlás, a Tiszán, a Körösökön Is hasonló intézkedésekre kerülhet sor. Ez lényegében azt jelenti, hogy csak azok a növényfélék — például a zöldségek — kaphatnak mesterséges csapadékot, amelyek egyszerűen nem nélkülözhetik a nedvességet és a vízelvonás rendkívül súlyos károkat okozna. Tamási István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke szerint a szénbányászatban sikerült megtalálni a jövő útját, és ezen az úton már meg is indultak. Az eddiginél sokkal jobban figyelembe veszik a szénbányászat idényszerűségét. Télen elsősorban a kitermelést, a nyári hónapokban viszont az előkészítő munkálatokat növelik, a 44 órás munkaidőt pedig a legtöbb helyen úgy hozzák ki, hogy télen hat, nyáron öt napot dolgoznak he- tenkint a bányászok. A szénbányászat további fel adatairól az egyesülés nagy komplex programot dolgoz ki. A széleskörű piackutatással felmért fogyasztói igények és A lakosság építőanyag-ellátás helyzetét, problémáit ismertette kedden Samodai Árpád, a Tüzelő- és Építőanyag Kereskedelmi Egyesülés igazgatója. A kereskedelem az idén a tavalyinál 11 százalékkal több, összesen 4.7 milliárd forint értékű építőanyagot hoz forgalomba. Az idén várhatóan 40 ezer lakás épül magánerőből, s ehhez részben hazai termelésből, részben importból gondoskodtak elegendő építőanyagról. Mintegy hét- százmillió forint értékű anyagot importálnak, s további erőfeszítéseket tesznek a hazai termelés növelésére. Egyebek között . anyagilag ösztönzik a gyárakat. — Például minden ezer többlet tégláért 250 forinttal többet fizetnek az üzemeknek. Ennek nyomán az eredetileg vállalt mennyiségen felül negyvenmillió téglát ad az idén az ipar a kereskedelemnek. Az ellátás javítására a bányák termelési ajánlatainak egyeztetésével állították már össze az 1969—70-es programot. A szénárat szeretnék januártól úgy megállapítani, hogy árengedményt adhassanak állandó fogyasztóiknak. Ezért csökkenteni kívánják az önköltséget. Részben műszaki fejlesztéssel, részben úgy, hogy a kedvezőbb önköltségű bányák termelésének növelésével egyidejűleg fokozatosan felszámolják az átlagnál gaz- daságtalanabb bányák művelését. Elbocsátásokat nem terveznek, a természetes lemorzsolódást viszont a teljesítmény növelésével akarják ellensúlyozni. a kereskedelem a BNV-n egy olasz mozaiklap gyártógépsort vásárolt a beton- és vasbeton- ipari művek számára, amely a berendezés termelését évi mintegy 300 ezer négyzetméternyi mozaiklapot, a belkereskedelemnek adja át. A nehézségek ellenére az idén tovább növekedett az építőanyag forgalom — öt hónap alatt két százalékkal — s javult az ellátás. Jelenleg a legnagyobb hiány tetőfedő anyagokból van, hiszen az idén az ipar csupán 40 százalékát szállítja annak, mint amennyire szükség lenne. — Ugyancsak gondot okoz a tégla, a vasbetongerenda, az ajtó és az ablak beszerzése, pedig ezekből a cikkekből jóval, többet szállítanak a gyárak a tavalyinál, örvendetes viszont, hogy a múlt évben még hiánycikknek számított cement, mész, kavics, gipsz, parkettaimport, csempe országszerte korlátozás nélkül kapható a TÜZÉP telepeken. Az Építőipari Vállalat lakatos részlege évi 18—20 millió forintos kapacitással dolgozik. A szükséges vasmunkákat: ajtókat, ablakokat, lépcsőkorlátokat, tetőszerkezeteket ők készítik a vállalat részére. A képünkön látható állványokból 40 darabot gyártanak, melyekkel a panelüzemet fogják bővíteni. Foto: Rácz Károly Negyvenezer lakás magánerőből Sajtótájékoztató az építőanyag-ellátásról Becsülés-önbecsülés
