Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-13 / 163. szám

me. jút>«s is.

Punantmt napio

3

öt plusz kettő gond

Szombaton és vasárnap

elnéptelenednek a MAY rakodóterei

A csökkentett munkaidő legsúlyosabban talán a MÁV- ot érinti. Az amúgy is ellent mondásos helyzetet — nagy szervezettség, az optimumra ▼aló törekvés magában a vasúti szállításban, spontaneitás, anarchia az áru- és személyfuvarozás terén jelentkező igényekben — még jobban bonyolítja, kedvezőtlenebbé teszi. A kormányrendelet értelmében a vállalatok kötele sek a muankaidő csökkentésével kapcsolatos felkészülési tervüket egyeztetni az illetékes tanácsokkal és a közle kedési szervekkel. A MÁV Pécsi Igazgatósága ennek alapján udvarias hangú levelet küldött a területén fuvaroztató vállalatoknak (259 vállalatnak, amelyből 86 baranyai), közöljék a munkaidő csökkentési tervüket, hogy ennek ismeretében a MÁV fel tudja mérni a várható utasáramlást, s hogy a fuvarozási feladatkörben saját munkarendjét az új vállalati munkarendhez igazítsa. A körlevélre eddig a vállalatok fele válaszolt,

Szerdán 125, vasárnap mélypont

A személyszállítást illetően nincs szükség változtatásra, elenyészően kevesen kérték a menetrend módosítását. Újabban különben is több vonat közlekedik, ami azonban inkább a kulturált utazást szolgálja.

A gondok az árufuvarozásban tornyosulnak. A szabad szombatok miatt a kocsik ki- és berakási ideje megrövidült, a rakodás jóformán a hét népr napjára — hétfő délutánra, kedd, szerda, csütörtökre és péntek délelőttre •— koncentrálódik. Szombaton és vasárnap teljesen elnéptelenednek a rakodóterek, mert a fuvaroztató vállalatok nem rakodnak, egyesek azért, mert nincs is mit, ezeken a napokon nem is termelnek. A Mecseki Szénbányák feladásai az Igazgatóság évi forgalmának közel egynegyedét teszik ki. Ebben az évben a műszaknaptár szerint mindössze 16 szombaton rakodnak, a többin nem, vagy csak minimális mennyiséget. A hétvégi napokon nincs termelés.

Nézzük meg a dolgot a számok tükrében. A MÁV-nál korábban 6 napon át rakodtak, vasárnap volt a gyenge nap. Újabban, mint említettük, csak a hét 4—5 napján. Ha a napi átlagos feladásokat száznak vesszük, akkor a szerdai berakás 125, a szombati 82 és a vasárnapi 40. A hét közepén csúcsforgalom, a kocsipark maximális kihasználtsága — szombaton és vasárnap pangás: szabad kapacitás jelentkezik. A termelékenység ennek következtében romlik, a kocsiforduló indokolatlanul lelassul. Holott a vonatok szombaton és vasárnap is csakúgy közlekednek, vagy közlekedhetnének, ha nem állana annyi kocsi, a vasutasok szolgálatban vannak.

Egy kis számolás

Mielőtt a probléma megoldásán törnénk a fejünket, nézzük meg a kocsik kirakását. A legtöbb vállalat úgy nyilatkozott, hogy a csökkentett munkaidőre való áttérés ellenére is kirakják az érkező kocsikat, legfeljebb egy-kettőt nem. A tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a szombati és munkaszüneti napok kirakásai, valamint az éjszakai kirakások száma jóval kevesebb. A legutóbbi 5 hónap adatai szerint az éjfélkor kirakatlan kocsik száma átlag közel 16 százalékkal, a késett kirakatlan kocsik száma pedig ugyanezen idő alatt 32 százalékkal emelkedett az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva. Az utóbbi időben a helyset tovább romlott

Milyen megoldások kínálkoznak? Milyen eszközökkel lehetne ösztönözni a vállalatokat a szombati és vasárnapi rakodásokra? Csökkentsék a fuvardíjakat! Lehessen olcsóbban feladni ezeken a napokon. Tudomásunk szerint a KPM foglalkozik a kérdéssel. Minél hamarább dönteni kell. És a kocsik kirakásánál? A kocsiálláspénzt január 1-től körülbelül 30 százalékkal felemelték: az első 24 óra kocsinként és óránként 8 helyett 12 forint, a második 24 órában 16, és a továbbiakban óránként 20 forint. Az első félévre nem állanak rendelkezésre adatok a vállalatok által fizetett fek- bérekkel kapcsolatban. De végezzünk a tarifa alapján gyors számolást. A kocsiállás- pénz az első 24 órára 24x12, azaz 288 forint. A rakodó- munkásoknak mázsánként átlagosan 60 fillért fizetnek. Egy 240 mázsás vagon kirakási díja 144 fórint. Fele a fekbémek. Fizessenek a vállalatok mázsánként 1 forintot, akkor is megéri, olcsóbban jönnek ki. A vállalatok munkaerőhiányra hivatkoznak, s hogy a nehéz fizikai munkára nem kapni embert. Ezért a pénzért biztosan kapnának. Miért vállalják inkább a fekbért? Mert az simán beépül a termelés költségeibe, ugyanakkor a kifizetett magasabb bérek élesebben jelentkeznek. A bér- színvonal tabu, nem bolygatják. Ellentmondás van itt, a vállalatok inkább kidobják a pénzt az ablakon. Közben a kocsik állanak kirakatlanul. Tovább emelje a MÁV a fek- béreket?

nap az AKÖV sem vállal olyan fuvart, ahová rakodó- munkásokat kell adni. A szénbányák érvelése elfogadható, óriási költségeket jelentene, ha akkor is rakodnának, amikor nincs termelés. Ehhez tárolókat kellene épi- teni. Viszont a kisebb vállalatok rakodhatnának szombaton és vasárnap. Ha tovább tart a pangás, számolni kell azzal, hogy a MÁV a hétköz- beni berakási csúcsigényeket az év jelentős részében csak egyre nagyobb lemaradásokkal tudja kielégíteni.

Miklósvári Zoltán

Félév — nehézségekkel

A Komlói Kőbánya Vállalat nehéz félév után újabb nehéz hónapok előtt áll. A vállalat féléves termelési előirányzata 89(5 ezer tonna kő volt, a tényleges kereslet azonban jelentősen alatta maradt a szerződések által jelzett igényeknek, s így mindössze 853 ezer tonna kitermelésére került sor. A nem várt kapacitásfelesleget a beruházások terén tapasztalható bizonytalanság

eredményezte: több tervbevett építkezés elmaradt, mások kisebbek lettek, mint ahogy azt eredetileg elképzelték, s ez az építő és közlekedési tárca vonatkozásában több mint 200 ezer szerződésileg lekötött kő sztornirozását eredményezte.

A nem várt új helyzet következtében a polgárdi és a nagyharsányi bányákban egy- egy műszakot leállítottak. Nagyharsányból több embert átcsoportosítottak a BCM építkezésére. A vállalat — mely mindig is rugalmasságáról és akcióképességéről volt híres —, most új lehetőségeket keres teljes kapacitásának lekötésére.

Baranya mezőgazdasága fejlesztésének egyik legjelentősebb akadályozója a vízviszonyok állapota. Hegyes, dombos területeinken az erózió pusztítása ellen, sík vidékeinken pedig az elvizenyősödés ellen kell küzdeni.

Az elmúlt évtizedben a tanácsok és a termelők az állam fokozódó támogatásával igen sokat tettek a növény- termelés vízgazdálkodási feltételeinek javítása érdekében. A sásdi járásban az utóbbi években folytatott több mint 30 millió forint értékű műszaki és agrotechnikai tevékenység kedvező hatásaként a terméseredmények ugrásszerűen növekedtek.! A jelentősen megemelt állami támogatás lehetővé teszi, hogy a síkvidéki területeken, elsősorban a Dráva menti rossz vízgazdálkodású talajokkal renJubilál as első tss

1948 júliusában Csányoszrón jött létre az első közös gazdaság

Gépesíteni a rakodást!

— Minket a kocsiálláspénz nem segít ki, fuvarozni akarunk, kielégíteni az igényeket — nyilatkozza dr. Párkányi Ferenc, az Igazgatóság kereskedelmi osztályának vezetője. Óriási az állóeszközlekötés, népgazdasági érdek az egyenletes, gazdaságos körforgás. Egyes vállalatok, a vasúttal való jó kapcsolatok eredményeként folyamatosan, éjjelnappal rakodnak. De ez nem elég. Egyenletes rakodást! A MÁV az ún. elegytovábbí- tásban, a szállítások megszervezésében az optimumra törekszik. s ma már szép eredményedet ért el. Diesel-mozdonyok járnak nagyrészt, a menetidő szinte a felére csökkent, az áru fele annyi idő alatt eljut rendeltetési helyére. Hamarosan expressz tehervonatok fognak közlekedni, sőt, már közlekednek is zöldség, gyümölcs áruval megrakva. Meggyorsítják a kocsik beállítását a rakodótérre, a vállalatokat időben értesítik az áru érkezéséről. Nagy a szervezettség. Még a saját szénszükségletüket is úgy elégítik ki, hogy a gépi adat- feldolgozó által kiszámított sorrendben és tételekben adják fel rendeléseiket.

Egy másik módszer a vasútnál az irányvonatok szervezése, amiben érdekeltté teszik anyagilag is (kocsinként irányvonati prémium, átvevői jutalom) úgy a feladó, mint az árut fogadó és kirakó vállalatok dolgozóit. Úgy válogassák össze feladásaikat, hogy lehetőleg egy útirányba essenek a célállomások. Az irányvonatok fontos szerepet játszanak, a szállítások mintegy felét teszik ki. A MÁV- nál külön csoport foglalkozik a fuvarozás szervezéssel, szoros kapcsolatot tartva fenn a vállalatokkal. Koordinálják a különböző igényeket.

A vállalatok megfelelő díj ellenében az Igazgatóság autósdaruját és 20 fős rakodóbrigádját is igénybe vehetik. Nagymértékben javítana a helyzeten, ha maguk a vállalatok gépesítenék rakodásaikat. Mint említettük, nehéz fizikai munkára nem kapni embert, szombaton és vasárHúsz évvel ezelőtt 1948 júliusában különös határszemlére figyeltek fel a csányoszrói- ak. Néhány újgazda — vagy ahogy a községbeliek nevezték őket: „tegnapi cseléd” — Varga Lajos vezérletével „mutsra” alá vette Sastia pusztát, a Barlay-féle 70 holdas vitézi telket.

— Volt is mit hallgatnunk érte, kiváltképpen a nagygazdáktól, emlékezik vissza Varga Lajos, — pedig gazban, koszban találtunk mindent az elhagyatott birtokon. De igazában csak akkor kötekedtek velünk, amikor látták, hogy nem csupán parcellákat, hanem az egészet birtokba akarjuk venni,

*

Később kiderült, hogy nem volt egészein alap nélküli a környékbeliek heccelődése. — Mert a földekről letakarították ugyan a giz-gazt és el is kezdték a művelést, de a falutól távoleső, savanyú erdő- talaj nem nagyon ígérgette, hogy jövő évre visszafizeti majd a fáradságukat. Mégsem hátráltak meg. Őszre mindent rendben előkészítettek a kenyérgabona elvetésére és időközben még 300 birkát is beállítottak alapnak. Terveik mégsem a Barlay teilten, hanem a pécsi járáshoz tartozó „Resch pusztán” váltak valósággá.

— Már augusztusban kint jártak nálunk a megyeiek, de akkor inkább csak kíváncsiságból, mondván, hogy látni akarják, hogyan boldogul ez a mi páremberes szövetkezetünk. Amikor pedig októberben újra, jöttek, azt mondták, mi vagyunk a megyében az elsők, országosan pedig a harmadikak, akik így összefogtak. Aztán Novics elvtárs beinvitált néhányunkat a kocsijába, hogy megmutassa nekünk Resch pysztát.

— Biztos vagyok abban

— mondotta —, hogy kedvet kapnak hozzá, ha meglátják a földjét.

*

Szociográfusmak is becsületére válna, ahogyan Varga Lajos leírta az eléjük táruló 20 év előtti állapotokat.

— Engem személy szerint nem is annyira a kidölt-be- dölt gazdasági épületek, vagy a volt cselédlakások nyomorú sága döbbentett meg, hanem az ott ragadt emberek kétség- beejtően szolgai alázatossága. S közülük is Jandó Péteré. Amikor azt kérdeztem tőle: szívesen fogadna-e bennünket Péter bácsi, ha egy napon mi is ide telepednénk maguk közé, azt válaszolta: „Ha kenyeret adnak miért ne, hiszen egész életemben cselédember voltam ..Ezt sosem felejtem el, amíg élek.

Természetesen a szép emlékekkel sem maradt adós Varga Lajos, a Resch pusztai gazdaság egykori vezetője.

— Kilenc munkabíró embert vittem magammal Csány- oszróról és a pusztaiakkal együtt tizenhármán fogtunk hozzá a száz hold megműveléséhez. Már az első télen há- romszázas hízófalkából választ, háttá ki minden család a maga vágnivalóját, és a következő év őszén már 30 fejős tehén és 50 hízómarha állt az istállóinkban.

Győzöm jegyezni mi minden történt a két év alatt amíg a 100 holdjuk 5O0-ra, a taglétszámuk pedig 60-ra gyarapodott

— És ha látta volna, hogy annakidején milyen nagy küldöttségek jártak a csodánkra vasárnaponként — mondotta.

— Vontatók, autóbuszok ontották a közeli, távoli községek parasztjait hozzánk, akik nemcsak földjeinkre, jószágainkra voltak kiváncsiak, ha nem elsősorban az éléskamráinkra. Volt nem is egy közöttük, aki tamáskodva megkérdezte, hogy tényleg a miénk a sonka, kolbász, amit odabent láttak. Hát csak eny- nyit tudok én Resch pusztáról — tárta szét a kezét — mert 1950-ben más posztra szólított el tőlük a pártmegbízatás. De ha kiváncsi a folytatására is, keresse fel Szűcs Jánost és Jandó Pétert, akik ott maradtak mindvégig.

Szücs János, aki jelenleg párttitkára a szövetkezetnek már közel sem bizonyult olyan lelkes történetmondónak mint egykori munkatársa és ajánlója.

— Ha már a színesebbjét amúgy is hallotta, nem tudom, mi érdekeset mondhatnék én. Fejlődtünk, garapod- tunk közben, de csak úgy mint a megye más szövetkezetei. Az 500 hold 3000-re, a 60 ember 330-ra szaporodott és ehhez mérten persze a jószágállomány, a kertészet, a gabonaterület és a gépek száma is emelkedett. Aztán meg említhetném még a melléküzemágainkat is, de arról már megírta az újság az érdemesebbeket ...

így „csak” annyit mondott róluk, hogy tavaly öt és negyedmillió forintot hoztak a gazdaságnak, amit ha hozzá tesz a növénytermelésből, az állattenyésztésből és a fuvarokból származó további hétmilliós bevételhez, már köny- nyen utána is lehet számolni, hogyan jutott egy-egy munkaegységre 42 forint osztalék.

Az idei jubileumára Szűcs János készülődik.

— Látja, az a nap alkalmasabb lesz majd nekem is a történet-mondásra mint a mai. Hiába no, egy magam fajta 65 éves embernek már megfelelő hangulat is kell ehhez...

P. Gy.

delkező gazdaságokban meginduljon a csatornák építése, A megye más részein is nagyon sok vízrendezési feladat van.

Az elmúlt évtizedben a vízrendezésre fordított 100 millió forintot meghaladó hitel országos viszonylatban is igen jelentős. Ez a hitelösz- szeg azonban többnyire a közvetlen veszélyeztetettség megszüntetésére adott lehetőséget. Kormányunk azon intézkedése, amellyel igen jelentős támogatást nyújt a termelők részére az üzemen belüli vízrendezési feladatok végrehajtásához, csak akkor éri el célját, ha megteremtjük az anyagi lehetőséget az állami kezelésben lévő befogadók oly ütemű fejlesztéséhez, mely összhangban van a helyi üzemi törekvésekkel. E tekintetben úgy vélem, hogy a Karasica vízfolyás és a Pécsi víz rendezését indokolt lenne gyorsítani. A megye mezőgazdaságilag művelt területének közel egyharmadát érinti e két vízfolyás. A Karasica vízgyűjtőjében jelenleg a legkisebb mértékű üzemen belüli vízrendezés is bizonytalan eredményű, sőt esetlegesen kámövelésre is vezethet amiatt, hogy a befogadó nem képes levezetni a káros vizeket. A feladatok meghaladják a megalakítandó társulat lehetőségeit. A Karasica vízfolyás — határmetsző lévén — csak a jugoszláviai szakasz rendezésével összhangban rendezhető.

Ügy gondolom azonban, hogy problémánk szomszédaink közreműködése nélkül is megoldható. A vízügyi szervek már évekkel ezelőtt vizsgálták a tározóépítés lehetőségét és megállapították, hogy Borjád község közelében van lehetőség tározó-tó építésére. A tározó megépítésével a fölötte lévő területek vízrendezésének fokozatos fejlesztése is lehetővé válna. A jelenlegihez hasonló aázályos években jelentős területeket öntözhetnénk.

Az a kérésem az fflebSke*

főhatóságokhoz, hogy vázolt indokaim alapján vizsgálják meg a tározó mielőbbi megépítésének és az általa érintett Karasica meder rendezésének lehetőségeit. A Pécsi víz melletti területeket különösen az elmúlt nedves idő« szakban egyre jobban károsította a vízfolyás rendezetlensége. Az érintett mezőgazda- sági területek árvízi biztonsága és az itt folyó mezőgazda- sági művelés vízügyi-műszaki alapfeltételeinek megteremtése azonban feltétlenül megki« vánja, hogy a múltban végzett és a közeli jövőben megvalósítandó rendezési munkák kiegészítéseképpen megtörténjék az eddig még programban nem szereplő mederszakaszok rendezése és a szükséges kiegészítő létesítmények megépítése is. Az érintett főhatóságtól azt kérném, hogy tegyen erőfeszítéseket a Pécsi víz rendezésének meggyorsítására és amennyiben a vízminőség javítása megoldható, az öntözés lehetőségének biztosítása érdekében.

Öntözik a. burgonyát a kétűjfalusl vörös Csillag termelőszövetkezetben. A Gyöngyös patak vizét valamelyest megduzzasztották és egy öntözőszivattyúval emelik U a vizet a burgonya öntözéséhez

Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke válaszában elmondotta, hogy az 1968—70 közötti időszakra az elmúlt tíz év átlagánál 40 százalékkal többet, mintegy 39 miílió forintot bocsátottak a° Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság rendelkezésére. Ez az összeg lehetővé teszi a mederrendezési munkák meggyorsítását, az üzemi és üzemközi csatornahálózat kiépítését.

A Karasicára vonatkozó kér désre azt válaszolta, hogy a magyar mederszakasz rendezésének feltétele a jugoszláv meder szabályozása. A temeket egyeztették a jugoszláv vízügyi szervekkel, a munka szomszédainknál már megindult. A befejezése körülbelül két év múlva várható, s ezt követőé*» kezdődhet meg a

Karasica magyar szakaszának rendezése. A borjádi víztárolót illetően nem ilyen kedvező a helyzet Az említett terület terepviszonyai válóban lehetővé tennék egy nagyméretű, 18 millió köbméter befogadó képességű mesterséges tó létrehozását. Gazdaságossága azonban egyelőre nem igazolható.

Az országos vízügyi hivatal elnöke javasolta: növeljék a Karasica vízgyűjtőjén már egyébként is meglevő kisebb tárolótavak számát — ehhez a vízügyi szervek műszaki tervekkel, kivitelezési kapacitás biztosításával, s állami támogatással is segítséget adnak.

Dégen Imre válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés elfogadta.

Szabó Mátyás interpellációja

Dégen Imre válasza Szabó Mátyás interpellációjára