Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

tW8. JORus 10. DutiOntmi naoio 3 öt plusz kettő gond Szabad szombat A gyárakban nem csökkent a termetes — képtelenek a vasúti rakodók — löbb szerződéses járat elmaradt ■ ■ Otvenfokos hőségben Sajnos, egyelőre nem ren­delkezünk olyan kimutatással, amely részletesen tartalmaz­ná, hogy Baranyában mely munkahelyeken vezették be vagy vezetik be a közeljövő­ben a csökkentett munkaidőt Az ilyen munkahelyek száma különösen július elsejével ug­rott meg. Ahol megértek a teltételek A bányászok kezdték. Ta­valy, kísérleti jelleggel, három munkahelyen, Vasason, Béta­bányán és Szászvárott vezet­ték be a 42 órás munkahetet, április elsejével pedig a vál­lalat valamennyi, 18 ezernyi dolgozója élvezheti a kedvez­ményt Mégpedig a föld alat­tiak az ún. 3+1-es munka­rendben — ami azt jelenti, hogy a hónapban 3 szombat szabad, egyen dolgoznak — a bányatisztviselők, külszíni munkások pedig 2+2-es mun­karendben dolgoznak. Az Ál­lami Építőipari Vállalatnál január 1-én tértek át a 44 órás munkahétre, ami éves szinten értendő, mert nyáron változatlanul heti 48 órát dol­goznak. Az első félévben tért át a csökkentett munkaidőre a Hőerőmű, a Szigetvári Ci­pőgyár és mások. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az áttérés nem okozott termelés kiesést, a dől gozók bére nem csökkent — Helyes volt tehát az óvatos­ság, a körültekintő kísérlete­zés. Azért sem tudhatjuk elő­re, hogy az elkövetkezőkben mikor és hol vezetik be a csökkentett munkaidőt, mert határidő nincs, csak ott ke­rülhet erre sor, ahol meg­értek rá a feltételek. Ez a jjjj^re méginkább vonatkozik. Központi támogatást ugyanis csak rendkívüli esetben kap­hat egy vállalat. Milyen fel­tételekről van szó? Munkaidő­csökkentésre csak a termelé­kenység alakulásától függően kerülhet sor, azaz hogy szin­ten maradjon vagy emelked­jen a termelés, és ne csökken­jenek a bérek. De nemcsak erről van szó! Mindezzel pár­huzamosan meg kell javítani a dolgozók munka- és életkö­rülményeit, biztosítani kell a megnövekedett szabadidő kul­turált eltöltését. Kevés a buszvezető öt plusz két gond, írtuk a címben. Valóban, az ötnek is és a kettőnek is megvannak a maga pluszproblémái, ame­lyeket csak részben tudunk itt most körvonalazni. A csök­kentett munkaidőnek szerte­ágazó hatása van, ma még teljes egészében fel sem mér­RENDELET a kenyérgabona és liszt cseréjéről A mezőgazdasági és élelmezés- agyi miniszter, az országos anyag- és árhivatal elnökével egyetértésben rendeletet adott U a kenyérgabona és liszt cse­réjéről. A miniszteri rendelet az 1962- ben kiadott intézkedést módo­sítja. Leglényegesebb változás, bogy a 15 százalékos „őrlési di­jat** 8 százalékra csökkentették. A malmok és a liszt-cseretele­pek ezentúl egy mázsa kenyér- gabonáért nem 85 kiló, hanem 92 kiló búzaörleményt adnak. Egy mázsa rozs ellenében Is 92 kiló rozsörlemény Jár. A ren­delet intézkedik arról is, hogy ha a termelőszövetkezetek a tagság kenyérgabona-fejadagját egyben, nagy tételben viszik cserére, a beszállításért fuvar­díjat kapnak. Az őrleményt vi­szont a cseréltető saját költsé­gén szállítja el a malomból vagy a cseretelepről. hető. A szállítást máris érzé­kenyen érintette. Baranyában a vasúti személyszállítást ille­tően egyelőre nincs menetrend változás. Az árufuvarozást azonban már komolyabban érinti, lehetetlenné téve a rö­vid kocsifordulót. A Pécsi Vasútigazgatóságnak most nem kis gondja, hogy a vagonok ki- és berakási ideje jóformán a hét négy napjára koncent­rálódik. Szombat és vasárnap teljesen elnéptelenednek a ra­kodóterek. Ami a pécsi autóbuszközle­kedést illeti, szembetűnő, hogy az eddig csúcsforgalmú szom­bat reggelek a hét leggyen­gébb forgalmú délelőttiévé lép tek elő. A távolsági járatok ugyanúgy menetrendszerint közlekednek, mint eddig, vi­szont jónéhány ún. szerződé­ses járat a szabad szombat miatt elmarad. Bár ez utóbbi még jól is jön az Autóközlekedési Vál lalatnak, mert így szabadna­pot adhat gépkocsivezetőinek. Gépkocsivezetőkből ugyanis nagy hiánya van a vállalat­nak, amit csak három szám­jeggyel lehetne kifejezni. — Emiatt a hét utolsó napjain, legalább az egyik napon, több tucat autóbusznak kell veszte­gelnie. Társas utazások A szállítást tehát érzékenyen érintette a rövidített munka­hét De ez csak egy a sok közül, megoldatlan probléma akad még elegendő. Itt van­nak a szolgáltató vállalatok, a kereskedelem, a vendéglátó- ipar, azután a hivatalok, in­tézmények. Munkarendjüket nyilván az új helyzetnek meg­felelően kell kialakítaniuk. Átgondolt, nagyon körültekin­tő intézkedésekre, az intézke­dések összehangolására van szükség. A vállalati és szakszervezeti szervek feladata, hogy gondos­kodjanak: dolgozóik haszno­san, kulturáltan tölthessék el a megnövekedett szabadidőt Máris szembetűnő, hogy a szombati napokon szinte ug­rásszerűen megnőtt megyénk­ben a különjáratok száma. A csökkentett munkaidőben dol­gozók közül egyre többen utaznak a megye fürdő- és üdülőhelyeire, s bizonyos, hogy a szabadidő eltöltésének a jö­vőben még inkább ez lesz az uralkodó formája. Az AKÖV utazási irodája, a Volán, az idegenforgalmi hivatalokkal szorosan együttműködve döm- pingben indítja különjáratait Kis részben maguk szervezik, ők hirdetik meg az utazást, de sokkal inkább a vállalatok, tanácsok, KISZ-szervezetek és szakszervezetek megrendelése­it veszik fel csupán, mert jön­nek az igénylők maguktól Is. Hogy viseli a szőlő a szá­razságot, mi a helyzet a me­gye borvidékein? Kérdéseink­re dr. Diófási Lajos, a Pécsi Szőlészeti Kutató Intézet tu­dományos munkatársa vála­szolt A szőlő pillanatnyilag szép termést ígér, de hogy az aszály milyen terméskiesést okoz, azt előre nem lehet lát­ni. Borvidékeink közül egye­dül a Mecseken észlelhető máris helyenként igen súlyos aszálykár. A rendkívüli hő­ség és a levegő alacsony pá­ratartalma miatt a szőlő ki­sebb páraleadásra rendezke­dett be, a bogyók igén aprók, csököttek, töppedtek. Félő, hogy egy esetleges eső után hirtelen megduzzadnak a sze­mek és megrepednek, tápot adva a különféle rothasztó gombáknak. Az igényeket nem tudják ki­elégíteni. Kevés az autóbusz és még kevesebb a gépkocsi- vezető. Az IBUSZ például fel­vette a kapcsolatot a csökken­tett munkaidőben dolgozó vál­lalatokkal, de csak országjá­rásra kapnak az AKÖV-től autóbuszt, mert a kocsiknak naponta nyilvánvalóan bizo­nyos kilométert kell befutni­uk. Országjárásra viszont a hétvége két napja nem ele­gendő. Kínálatról, propagan­dáról így nemigen beszélhe­tünk, mint ez az utazási iro­dáktól megszokott lenne. Nem magánügy Mit csináljunk Szabad szom baton? A megnövekedett sza­badidő kitöltése nem egysze­rűen az egyén magánügye, hanem lehetőségek kérdése, mégpedig úgy, hogy sok­féle lehetőség között válogat­hasson az ember. Mindezt te­hát először biztosítani kell, mert csak ezután van meg a csökkentett munkaidő széles­körű bevezetésének reális fel­tétele. Miklósvárl Zoltán Szomorú statisztika Hatszázhét közúti baleset > történt az első félévben ) megyénkben, havonta több s mint száz a Baranya me- 5 gyei Rendőrfőkapitányság } Közlekedésrendészeti osztá- s lya és a Baranya megyei > Közúti Balesetelhárítási Ta- } nács tájékoztatása szerint. S Huszoneggyel több baleset > következett be, mint ta- < valy ugyanebben az idő- S szakban. \ Megdöbbentő a halállal végződő balesetek számá- S nak növekedése: a tavalyi ) hattal szemben 1968. első ( hat hónapjában 11 halálos S közúti baleset történt. 1967 ? első félévében a súlyos sé- < rűlések száma 115 volt, az { idén 136. \ A balesetet előidéző főbb s okok: a szabálytalan elő- ) zés, fordulás, kanyarodás, 1 a követési távolság be $ nem tartása, a figyelmet- ) len, gondatlan vezetés. ( Gyalogosok hibájából 69 s esetben történt baleset. ; 1967 első félévében 49, ez < év eslő félévében 73 eset- < ben fordult elő baleset az $ ittas vezetők gondatlansá- j ga következtében. A tavalyi első félévi ) közúti balesetekből szárma- j zó 1 250 826 forint anyagi $ kár 1 106 836 forintra csők- ) kent. de ez év júniusában ( a kár értéke meghaladta S a 212 420 forintot, ez 78 580 < forinttal magasabb az 1967 ( június havinál. Meglepő, hogy a traktor- ? vezetők tavaly júniusban j egyetlen balesetet sem > okoztak, ez év júniusában ) viszont tizenhetet. A mélyebb fekvésű borvidé­keinken, a villány-siklósi és mohácsi szőlőkben aszálykár eddig egyáltalán nem ész­lelhető, a szőlők szépen fej­lettek és jó termést ígérnek. A Mecseken sem egyforma a kártétel. Főleg a merede- kebb, magasabb fekvésű sző­lőkben, ahol a termőréteg vé­kony, s a talaj köves, ott sú­lyos a helyzet. Ott nemcsak a levélzet sárgul és hullik, de maga a szőlőtőke is pusztu­lásnak indult A hajtásrröve- kedés annyira lecsökkent, hogy csonkázni úgyszólván nem is kell. A teendő? Az aszály ellen nem lehet védekezni, illetve, a kutatók mégis tudnak aján­lani egy igen hasznos mód­szert, a karbamidos levéltrá­gyázást Ha valaha, akkor most igen sokat segít a táp­EJőkerítek egy egyszerű — tizenöt forintos hőmérőt — aztán végigjárok néhány mun kahelyet. A Patyolatnál nehéz lenne eldönteni, hol van a legmelegebb, hiszen a hőség megcsapja az embert már az udvaron, ahol a beton és az épület falainak derékszögében megreked a forróság De ma­radjunk az úgynevezett ka­lander-gépeknél. Hengeres va­salógépek, amelynek egyik ol­dalán abroszokat, ágynemű­huzatot, lepedőket eresztenek át, a másik oldalon pedig ki­emelik a kivasalt holmit. A gép motorháza olyan for­ró, hogy tenyérrel rátámasz­kodni szinte lehetetlen. A hő­mérőt egy asztalra helyezem közvetlenül a gépnél dolgozó asszonyok, lányok mögött. — Plusz 48 fokot mutat. Zöldi Erzsébet mondja: — Nincs étvágyam a me­legtől, alig eszem valamit. A tejüzem konyhájából hordják át az ebédet, és sze­rencsére, ebben a nagy meleg­ben könnyebb ételt szolgálnak fel, sok főzeléket, sovány hús­sal. De a vállalat is úgy pró­bál enyhíteni a belső — túl­zottan magas hőmérsékleten, — hogy 8 deka sűrített citrom szörpöt adnak a dolgozóknak egy műszakra. A sűrítményt többnyire szódával hígítják, úgy fogyasztják. — Állandóan fáj a fejünk. Nézze csak, a Marikának, Kis- vargánénak ma egész nap a feje fáj, be is kötötte vizes ruhával, de nem sokat segít — mondja Zöldi Erzsi. Azt is mesélik, kissé moso­lyogva az orvos sós ételt ja­vasolt. Pedig nincs ezen mo­solyogni való: sós ételt kell fogyasztani, esetleg sós kek­szet, amire persze inni kell, s aminek következmbényekép- pen erősen izzadnak, de éppen ez nyújt némi védelmet a már hetek óta tartó roppant meleg ellen. Van itt persze más prob léma is. Amikor a gyár épült — néhány esztendeje csupán — már eleve rossz volt a anyagvisszapótlásnak ez a formája, mivel a talaj víz­készlete szinte teljesen elfo­gyott, s a szőlő gyökérzete így nem képes a talajból fel­venni a tápanyagot, levélze- tén keresztül azonban igen. A karbamidos levélpermete­zést többször is meg lehet is­mételni. A Kutató Intézet szőlőiben a virágzás óta har­madszor permeteznek karba- middal, mindegyik esetben összekapcsolták a növényvé­dő permetezéssel. Tehát, a szőlőnek most az első számú ellensége az aszály. A gombakártevők nem jelentenek most veszélyt, a szőlőatkának és a szőlőmoly­nak ezzel szemben nagyon kedvez ez az időjárás, a moly­nál most fog jelentkezni a második nemzedék. légkondicionáló berendezés. Azóta pereskednek, és bár a Megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága megszavazott 200 ezer forintot, — az új berendezés, — kivitelezői kapacitáshiány miatt — késik. Az igazgató­tól tudom meg később, hogy ha ez a kánikula tovább tart, akkor ideiglenesen egy órával csökkentik a napi munkaidőt, aztán majd a termelési le­maradást behozzák, ha az idő­járás rosszabbra, azaz „jobb­ra” fordul. Pécsi Hőerőmű. Turbina- gépház. Kovács János gépész a műszerfalról olvassa le a hőmérsékletet: 47 fok. Ennek az óriási csarnoknak vasbeton falai, mennyezete már rég át­forrósodott s ezt tetőzi még a tömszelencéken át kiáradó gőz, amely 320 fokos. — Ma egyetlen szelet ke­nyeret ettem gyümölccsel, az ebédemet ismét hazaviszem. Képtelen vagyok a felesége­met meggyőzni arról, hogy ilyen roppant melegben nem tudok enni. A vállalat — amit tudott — megtett: saját szódaüzemet rendezett be, ezenkívül van még négy automatikus szóda- töltőgéptink is. Hűtőszekré­nyeket helyeztek el az üzem­ben, a dolgozók itt tartják az éllemiszert. A csarnokban összesen 48 nagyteljesítményű ventillátor működik, de hiá­ba, ha egyszer a kintről ér­kező levegő is forró. Szamárkuti mészégető ke­mence. Izmos, nehéz testű emberek hordják ki talicskán a kiégetett mészkövet. Másfél mázsa megy rá a talicskára, amelynek önsúlya 80 kilo­gramm. Egy ember — átlag­ban — naponta 150 mázsát „lök ki” a rámpára. Azt mondja Martonka József ki­hordó: — Menjen be a kemencébe, vigye a hőmérőt is. Pállanátok alatt ötvenre fut fel a higanyszál, tovább nem megy, ez csak szoba-hőmérő. A „kihűlt” kemencében 70 fok meleg van. Amíg Pusztai Já­nos telepvezető telefonon a szokásos napi négy ballon szódáért reklamál (teljes jog­gal!) addig az emberek el­mondják, hogy az ebédet a Mecsekvidéki Üzemi Vendég­látótól szállítják ki, de na­gyon kevesen, csak néhányan veszik igénybe. Az adag meny nyisége normális, ízletes is, de mégis, nekik kevés ilyen munka mellett. — Hiába nagy a meleg, ét­vágyunk van, mert kell vala­mi, ha az ember tartani akar­ja a „kondit” — mondja Men- döl János. — Reggel liter tej, húsz deka szalonna, sok paprika, még több kenyér —, ez körülbelül a napi „hazai menü”. Nem éppen változatos, de a tele pakolt talicska „megeszi”. Fehér-poros, göcsörtös út vezet fel a kőbányához. A látvány Is félelmetes. Félkör, alakban égignyúló mészkőszik- la-fal, valóságos katlan, 48 fokos hőséggel, ahol még a A vasalógépnél ♦ A turbinák mellett ♦ A mészkemencében ♦ A kőbányában ember orra előtt, annyi szellő sem rebben. A csillék vágá­nyai legyezőszerűen ágaznak szét a fal alatt Ahány csille, annyi vágány, megannyi kő­fejtő. Itt van Török János kő­fejtő, pontosabban, műbútor, asztalos, a maga közel 60 esz­tendejével. Műbútorasztalos? — Csak két évig dolgoztam fiatalkoromban a szakmában. Nem volt sok a kereset. haxH kilencszázezer korona, viszont a kőbányászatnál négymillió koronát kerestem. Kellett a pénz, itt is ragadtam, éppen 44 éve dolgozom mint kő­bányász, ebből huszonkét évet a vállalatnál, a Baranya me­gyei Építőanyagiparinál. Zömök, roppant inas férfi, bőrét a nap kiszárította, keze- fején, lábaszárán az éles kö­vek okozta hegek sokasága. — Mennyi megy egy csilié, be? — Nyolc mázsa. — Hány csillét kell kiter­melni? — Attól függ. Van, amikor hússzal, huszonöttel. Ez a „műszerem”, ez a nyolckilós kalapács. — Ilyen melegben? — Ilyen melegben. Meg le­het szokni. A kenyér sok mindenre rászorítja az em­bert. Voltak itt fiatal ember­kék is. némelyik kilökött négy csillével, aztán vissza sem jött. — Kereset mennyi? — Az idén még nem értem el a kétezret... A katlan széléről — amely maga a pokol — átlátni a gyümölcsfás. szőlőborította gyükési völgyön a Mecsek szép. erdős nyúlványaira. Már a látvány is üdítően hat. De itt: 46—48 fok. Külön világ ez, inas, szikkadt emberek­kel. Mennyi is a kereset? Mit is mondott Pusztai, a te­lepvezető? A bánya — bár tanácsi vállalat — ágazatilag a köny­nyűipari minisztériumhoz tar­tozott. Most az ÉVM-hez Ja­nuár 1 óta. De a bérszínvonal maradt a régi, a könnyűipar által meghatározott bázisként. Lejövünk a bányától, valami friss szellő bevág az ablakon a zöld völgy felől. Azon tű­nődöm, hogy a sziklát rob­bantó. nyolckilós kalapáccsal dolgozó, kék-zöld foltos, zú­zott bőrű kőfejtő munkás miért volt „könnyűipari” dol­gozó. pontosabban, miért nem képes szabadulni még ma sem a könnyűipari — nevet­ségesen alacsony — bérszín­vonaltól? Csinálja valaki utánuk! cigarettafüst is megáll Rab Ferenc Aszálykár a mecseki szőlőkben Karbamidos permetezést javasolnak r * t I

Next

/
Thumbnails
Contents