Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-06 / 157. szám

Ara: 70 fitté* Dunámon napiö xxv. évfolyam, 157. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. július 6., szombat VI léig proletárjai, egyesül Jete* t Az USA fokozza légitámadásait a f DK ellen Négy nap alatt 370 bevetés A !szaltad§ágliarco§ok sikerei lílie Sauli térségében a tartalomból: Szovjet—egyiptomi tárgyalások---------------------------------------------------------------------a-- ........................................ ..................................■ M ax Retináim nyilatkozata [ Nászéjszaka rendőri készültséggel Harkány fejlesztése | Robbanás a piactéren [ Földrengések Megalakult a Megyei Helytörténeti Bizottság Érdemek szerint Y annak pirosbetűs napok ’ naptárunkban, amelye­ket már el sem tudunk kép­zelni ünnepélyes aktusok nélkül Mindmegannyi al­kalmat ad, hogy tisztelettel megemlékezzünk a kiválóan dolgozó emberekről. A tet­tek, az érdemek nem ma­radnak rejtve a bányák mé­lyén, a verejtékes munkát követelő szántóföldeken, de a tantermekben, a laborató­riumokban sem. Sehol. De mi is van azon bizonyítani- való, hogy a mi társadal­munkban anyagi és erkölcsi megbecsülés illeti meg azo­kat, akik többet, jobbat, ki­válót produkálnak. S ez, így természetes, így szocialista. Az idősebbek még bizo­nyára emlékeznek azokra az időkre, amikor az ember tár­sadalmi rangját nem a mun­ka határozta meg, Iranern az, hogy „hova hozta a gó­lya”, vagy mi a kénye-kedve magas pártfogóinak. A szo­cialista rendszer elég erős ahhoz, hogy a régi idők elő­ítéleteit átadja a múltnak, félrelökje az urak országá­ban megszokott normákat, s új erkölcsöt teremtsen. Ez az erkölcs a tényleges érdemek­re épül, az emberi értékek tárgyilagos megítélésére. Vajon ez a szabály már általános-e? Nemrég olvas­tam egy kollégám tollából, hogy valakit évekkel ezelőtt addig-addig kérleltek, amíg otthagyta kényelmes, jó, komfortos beosztását, s visz- szament szülőfalujába. Uj, számára izgalmasnak látszott a feladat, de még inkább az nyomott a latba, hogy a kö­zösség boldogulásáért dolgoz­hatott. Nagyobb volt a mun­ka, a felelősség, a teher. S amikor az eredményes esz­tendőktől fáradtan némi ked­vezést kért, az annakidején tett ígéretek beváltását, ha­mar leintették, mondván: ,.más sem ül ölhetett kézzel, más is dolgozik”. A jó mun­ka, az odaadással vállalt fe­lelősség sem nyeri el tehát mindig a jutalmát. Ez igaz. De azt nem lehet letagadni, hogy szerencsére, már mind kevesebb azoknak a száma, akik a kimagasló tetteket csak amolyan kényszeredet­ten ismerik el, mintha a fo­gukat húznák, s akik az anyagi és erkölcsi megbecsü­léssel úgy fukarkodnak, mint­ha saját szájuktól vonnák el a falatot. Ezek a szűkkeblű, nem ritkán szívtelen és kö­zömbös emberek szembehe­lyezkednek a közös érdekkel: ha volt idő, akkor most élünk abban a korban, ami­kor mindjobban létfontossá­gú kibontakoztatni a tehetsé­get, a szorgalmat, a ráter­mettséget, mindenki számá­ra világosan megmutatni a lehetőségeket. TV agyon fontos tehát azok 1' számára, akik, mind­egy, milyen poszton, emberi tevékenységet Ítélnek meg, emberi erényeket bírálnak el, igazságosan, következetesen alkalmazzák a mércét. Ez nem könnyű feladat. Nem könnyű azért, mert az igazi érdem nem szokott kérkedni, követelőzni, kelletni magát, hanem a legtöbbször szeré­nyen meghúzódik. De ép­pen ezért kötelességük azok­nak, akiket ezzel megbíztak, hogy mélységes megértéssel és figyelemmel kísérjék az emberek munkáját. Ha vala­ki felszínesen látja ezt el és a helyes mértéket mind­untalan elvéti, az nemcsak tévedhet, hanem kárt is okozhat. És mi a mérce? Rövid a meghatározás. Az az ember, ismételjük, aki töb­bet tud, többet vállal és töb­bet cselekszik, az többet is érdemel. Hanoi: A TASZSZ hanoi tudósí­tója a VDK külügyminiszté­riumában kapott tájékoztató­ja alapján részletes adatokat közöl arról, hogy július első napjaiban az amerikai légi­erő és haditengerészet nagy­mértékben fokozta az ország déli területének bombázását. Előzetes adatok szerint csu­pán Vinh liinh övezetében az amerikai légierő gépei jú­lius 1-én 65 bevetésben, jú­lius 3-án 48, július 3-án 92 és július 4-én 165 bevetés­ben vettek részt. Az ameri­kaiak főleg B—52-es stra­tégiai bombavetőket alkal­maztak. Fokozódott a tüzérségi ak­ció a VDK déli területei el­len. Ugyancsak nem végle­ges adatok tanúsítják, hogy július 2-ról 3-ra virradó éj­szaka a 7. amerikai flotta négy hajója 30 000 lövedéket — a legkülönbözőbb kaliberű tölteteket — lőtt ki falvakra és településekre. Július 3-án az amerikai tüzérség 7000, július 4-én 8000 lövedékkel bombázta a déli területeket. A fokozott légi és tüzérségi tevékenység a jelzett térség­ben folytatódik, Saigon: A felszabadító népi fegy­veres erők alakulatai egy hé­ten belül pénteken hajnalban immáron másodszor támad­ták meg a Khe Sanh-i ame­rikai tengerészgyalogos tá­maszpontot a parti síksággal összekötő 9-es számú főközle­kedési útvonalat. A hazafiak gyorstüzelő fegyverekkel és gránát ve tőkkel végrehajtott támadása súlyos veszteségeket okozott az utat védelmező amerikai tengerészgyalogosok­nak. Az amerikaiak gondosan őrzik a 9-es számú ország­utat, mert ha a partizánok­nak sikerülne elvágniok, ak­kor a saigoni parancsnokság kénytelen lenne az elhagyott támaszponttal együtt a még ottlevő felszereléseket is fel­adni. A Khe Sanh körül hullám­zó harcokkal foglalkozik a Quan Dói Nhan Dan, a viet­nami néphadsereg központi lapja. A tengerészgyalogosok kép­telenek voltak az eredeti tervnek megfelelően vissza­vonulni Khe Sanh-ból — mutat rá az újság. Az ame­rikai legénységi állomány egy része le van kötve az övezetben, s ezek nemcsak a becsapódó lövedékektől szenvednek, hanem az őket körülvevő, állandóan zak­lató és támadó DNFF gya­logságtól is. Az utóbbi napokban foly­tatódtak a harcok Tacon, Ku Bac és a 89-es, 832-es és 471- es magaslatok körzetében. Az amerikai katonai parancs­nokságnak, minthogy a csa­tatér többi részén is válsá­gosra fordult a helyzet, nem maradt más választása, mint Khe Sanh kiürítése, noha Johnson ígéretre kötelezte tá­bornokait, minden áron meg­védelmezik a tengerészgyalo­gos támaszpontot — mutat rá a cikk; LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Pénteken délután az utolsó amerikai tengerészgyalogosok is kivonultak a Khe Sanh-i támaszpontról, amelynek megtartását nem is olyan ré­gen az amerikaiak még első­rendű fontosságú kérdésnek tekintették. Az amerikaiak utászegysé­gei pénteken röpítették leve­gőbe az utolsó két bunkert. A támaszpontról mintegy 3500 tengerészgyalogos teher­autókon és helikoptereken tá­vozott. A környező hegyek­ből a partizánok tüze bú­csúztatta az amerikaiakat. A Megyei Népművelési Tanács egyik tavalyi ülésén kimondották: szükség van egy helytörténeti bizottság megalakítására. Ez a bizott­ság most megalakult. Vezető­je Bernics Ferenc, a Bara­nya megyei Tanács VB mű­velődésügyi osztályának ve­zetője, tagjai pedig a követ­kezők: dr. Babies András, a Dunántúli Tudományos Irrté- zet igazgatója, dr. Csizma­dia Andor, a Pécsi Tudo­mányegyetem Állam- és Jog- tudományi Kara jogtörténe­ti tanszékének professzora, dr. Dankó Imre, a Janus Pannonius Múzeum igazgató­ja, dr. Dénes Béla, a Pécsi Tanárképző Főiskola történe­lemtudományi tanszékének docense, Fancsovits György, a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának ve­zetője, Gábriel József Pécs megyei jogú, város Tanácsa VB művelődésügyi osztályá­nak vezetője, dr. Molnár Ist­ván, a Pécsi Egyetemi Könyvtár munkatársa, Sur­ján Miklós, a Baranya me­gyei Könyvtár csoportveze­tője, Szabados Mihályné, az MSZMP megyei archívumá­nak vezetője, dr. Szinkovich Málta, a Megyei Levéltár igazgatója és dr. Vargha Ká­roly, a Pécsi Tanárképző Fő­iskola németnyelvi és iroda­lom tanszékének vezetője, egyúttal a Megyei Honisme­reti Szakbizottság vezetője. A Helytörténeti Bizottság már össze is állította az 1968—69-es népművelési évadra szóló munkatervét. Továbbá, meghatározták: a Megyei Népművelési Tanács bizottságaként, annak irányí­tása alapján működik majd, s üléseit negyedévenként tartja. Az elkövetkezendő népművelési évadban fő fel­adata az ötven éves politikai jubileumok megünneplésének segítése lesz. Ezenkívül meg­vizsgálja és összehangolja a helytörténeti kutatások pub­likációs lehetőségeit, a forrás­feltáró munka helyzetét. Ar­ra törekszik majd, hogy egy úgynevezett baranyai adat­tárat létesítsen. Ezenkívül beindítanak egy kis monográ­fia sorozatot a felszabadu­lással kapcsolatos tématerv alapján. A Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára egész Pécs és egész Baranya megye terüle­tére vonatkozólag tervet — ezen belül külön kiállítási tervet — készít. Egyik főfeladata a forrás­feltáró munka szervezése. Ennek során nagymértékben támaszkodik majd a Janus Parmonius Múzeumra, a Me­gyei Levéltárra, a Baranya megyei Könyvtárra és a Pé­csi Egyetemi Könyvtárra, kü­lönös tekintettel a felszaba­dulással kapcsolatos doku­mentumokra. Bővítik a Porcelángyár szlgetelfigyártá részlegét Tovább bővítik, korszerűsí­tik a Pécsi Porcelángyár szi­getelőgyártó részlegét. A négykamrás kemence mellé újabb kettőt építenek és így külön tudják majd égetni a száz kilovoltos óriásszigetelő­ket, valamint a hosszúrúd szi­getelőket. Ez annyit jelent, hogy nagyobb mennyiségben és jobb minőségben tudják kielégíteni hosszúrúd szigete­lőkből a magyar—szovjet 400 kilovoltos távvezetékhez szó­ló megrendeléseket. A képen: készülnek a hosszúrúd szi­getelők. (Erb János felv.) Hazánk lett Kíizép- és Észak* Európa „lióceníruma” Pénteken, a déli országok­tól, Görögországtól, Olaszor­szágtól stb. eltekintve ismét hazánk volt Európa „hőcent­ruma’’. A déli órákban a hő­mérséklet országszerte 29— 32 fokig emelkedett. Ugyan­akkor Nyugat-Európában 8— 12 fokkal volt alacsonyabb a hőmérséklet, mint nálunk. Az előjelek szerint a mos­tani fülledt, meleg idő to­vábbra is megmarad. Leg­korábban vasárnap délutánra várható zivatarfelhők megje­lenése. Kozmosz 230, Moszkva. A Szovjetunióban pénteken felbocsátották a Kozmosz- sorozat 230. tagját. A szput- nyik keringési ideje 93 perc, a föld felszínétől való legna­gyobb távolsága 580 kilomé­ter, legkisebb távolsága pe­dig 290 kilométer, az egyen­lítő síkjával bezárt hajlásszö­ge 48,5 fok. Megkezdték a második kaszálása lucerna íeidslgozását Negyvenöt vagon lucernalisztet készí­tettek az első ka­szál ásü lucernából a baUsai Ezüst Kalász Termelőszövetkezet ócsárdi lucernaliszt üzemében. Az első és a második kaszá­lás közötti három hetet arra fordítot­ták;, hogy átalakít­sák a berendezést termény szárítására. A héten ismét meg­indult a lucernaliszt- üzem, megkezdték a második kaszálási? lucerna feldolgozá­sát. — Szoknia! felv, =

Next

/
Thumbnails
Contents