Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-30 / 177. szám

1968. Július 30.

mmoinmti r» arsi o

Befejezethet a yasgyű^tő hetek

Vasárnap délelőtt líz órakor rendezte meg a MÉH Tröszt vezetősége a Madách Színházban a vasgyűjtő hetek műsorral egybekötött sorsolását. Mint ismeretes, a vasgyűjtő hetek folyamán átadott minden tíz kilogramm vashulladék után a szabott áron felül egy ajándéksorsjegyet is kaptak a gyűjtőik, így a színházat zsúfolásig megtöltő közönség soraiban jónéhányan reménykedhettek abban, hogy rájuk mosolyog a szerencse, egy Skoda 1000 MB személy- gépkocsi, külföldi társasutazás, televízió vásárlási utalvány vagy egyéb nyeremény formájában.

Még mielőtt a konferanszié megjelent volna a színpadon, a MÉH slágermagyarázatát hallhattuk. „Ádám, hol vagy, vajon hova mehettél?” csendült fel Fenyvesi Gabi szopránja, mire egy rokonszenves férfihang válaszolt: „Ne keresse, ö is elment vasat gyűjteni”.

A folytatás sem volt kevésbé ötletes, öt önként jelentkező részvételével egész kis táncdalfesztivált rögtönöztek, felismerve a helyadta lehetőségeket, ám a zsűri szerepét ezúttal a MÉH Tröszt két osztályvezetője töltötte be. Szerencsés formában, vetélkedő keretében ismerkedhettünk meg a vasgyűjtés népgazdasági hasznával, az öt versenyző abban mérte össze erejét, hogy melyikük tudja gyorsabban felolvasni a néhánysoros szöveget: „Hazánk, mint közismert, ipari alapanyagokban szegény. Ezért különös jelentősége van annak, hogy...”, szóval annak, hogy gyűjtsük a vasat. A bemutatkozás alkalmából a közönség nem kis meglepetéssel vette tudomásul,

hogy az olvasási verseny második helyezettje, egy csinos kislány, nem középiskolás,

hanem az egyik megyei lap gyakornoka. No persze, ha inni kellett volna, minden bizonnyal megszerzi az első

helyet.

A színvonalas műsorban a közönség viszontláthatta kedvenceit: Fenyvesi Gabit, Kés- márky Marikát, Korda Györgyöt, if j. Latabár Kálmánt,

Markos Györgyöt, Medján- szky Ágit, Németh Józsefet, Sárosi Katalint, Szécsi Pált, Túrán László zongora- és Zsoldos Imre trombita-művészt, kísért a „Kék csillag”- együttes, konferált Rózsahegyi Marika. Bemutatták az Úttörő Áruház legújabb di- vatkoHekcióit is, majd a műsor fénypontjaként kezdetét vette az ajándéksorsjegyek sorsolása.

Iá líra

Okosan használták fel az ingyen kapott milliókat Negyven forint már a munkaegység — Megszűnt az elvándorlás

Húszezer forint pénzjutalmat ítélt a tormási Virágzó Tsz- nek a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága, mivel a gyengék kategóriájában versenyző 27 baranyai tsz közül 1967-ben ez a szövetkezet érte el a legjobb termelési eredményeket.

A Szágy patak festői völgyében dolgozó óriási földkotrógép vezet nyomra. Most érte el a falu végén a kertek alját. Ezeket házastul, udvarostul szokta elönteni a Szágy, s az árvíz nem kímélte a tsz nyitott gépszíneiben álló traktorokat, vetőgépeket sem. El- vizesedtek a falu legjobb földjei is, és a szövetkezet felszorult a meredek nyaktörő domboldalakra, ahol a termőréteg vékony, s csak az erős lánctalpas traktor húzza el az ekét. Aratáskor, míg a kom- bájnosok fönn manővereznek, odalenn mindenki nyugtalan, csak most az egyszer ússzék még meg. Több verejték tapad itt ma is minden szem búzához, amit a föld amúgy is szűkmarkúbban ad, mint másutt. S itt az erdők meg az állami rezervátum szomszédságában, nem elég a növényt ápolni, gondozni, de még őrizni is kell a vadaktól.

Az állam segítsége

Ezek a mostoha viszonyok önmagukban is megmagyarázhatnák a tsz sok évi gyengélkedését. A szövetkezet azonban, mikor Kovács Gyula, a jelenlegi elnök 1964-ben átvette, belülről is beteg volt, súlyos beteg.

— November elején léptem munkába, s krumpli még a földben volt, a kukorica töretlen és egy szem búza sem volt elvetve. A cukorrépa is a földben maradt, a füvet ugyan lekaszálták, de a szénát nem hordták be. Három falu — Szágy, Tormás és Ba- ranyaszentgyörgy teljes közönnyel nézte a pusztulást. Egy fillér előleget sem kaptak egész évben az emberek, a mérleg közel félmillió forint deficitet mutatott. Idevalósi vagyok, végső kétségbeesésemben rokonaimhoz, barátaimhoz fordultam segítségért — mert fizetni akkor még nem tudtam —, hogy legalább az állatok ne pusztuljanak éhen. November 5-én vetettük el az első tábla búzát.

A rosszul megalapozott 1965- ös év sem ígért sok jót, s aratáskor 46-an írták alá az ívet, hogy az új elnököt le kell váltani. Csak a járási pártbizottság segítségével állt helyre a rend. De a párt és az állam segítőkészsége nem merült ki ennyivel; 1965-ben

2,5 millió, 1966-ban egymillió és 1967-ben 400 ezer forint

I d ő j si r á s ] elentés

Várható időjárás kedd estig: Pelhőátvonulások, töfcbfeíé eső. Keleten néhány helyen zivatar. — Élénk, időnként erős északi, északkeleti szél. Hűvös idő. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 10—15, legmagasabb nappali hőmérséklet 20—25 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete Siófoknál hétfőn 11 órakor 16,5 fok volt.

állami dotációt kapott a tsz, amit nem kellett visszafizetni. Egyidejűleg kiemelt körzetté nyilvánították Tormást, s három év során közel hétmillió forint értékű vízrendezési, talajjavítási munkát végeztek el a tsz határában, állami megsegítésből.

Biztató

eredmények

A tormásiak legfőbb érdeme, hogy a milliókkal okosan gazdálkodtak. Mindenekelőtt gépesítették a szövetkezetét, 15 erőgépet vásároltak, s most 19 traktoruk van. Szántóföldjük 80 százalékán elvégezték az altalajlazítást s a termésátlagok fokozatosan emelkedni kezdtek. Az egyesülés évében még 6 mázsát adott holdanként a búza, s most 18,7 mázsát takarítottak be. Munkaegység előleget 1966-ban kezdtek fizetni, eleinte csak 10 forintot, ma már 32 forintnál tartanak, 1964-ben 20 forintot, tavaly pedig 42 forintot fizettek ki az egy munkaegységre. A faluból megszűnt a kivándorlás, január elseje óta 34 új tagot vettek fel, s a nemrég lezajlott vezetőségválasztó közgyűlésen a tagság titkos szavazással Ko vács Gyulát újra elnökké vá lasztotta. Ugyanazok az emberek döntöttek így, akik háron éve még el akarták kergetni

Kovács Gyula minden vezetőt meghagyott a helyén akikkel az elődje dolgozott, í szakgárda is ugyanaz. Ma ú Lehőcz János a tsz íőagronó musa. örömmel tájékoztat hogy az idén 2300—3000 lite: az átlagos tejtermelés, s épi kinjártunkkor kötöttek a tej üzemmel pótszerződést, mer az év végéig egymillió liter nél is több tejet fognak a: államnak eladni. Búzából 3; vagonnal adtak el, 60 házi marha ment el már az elsi félévben és 700 hizottsertés s terven felül további ötszáza fognak eladni.

Mostoha

adottságok

Tormás, a megye egyik leg gyengébb tsz-e lábraállt, már nemcsak kap, de adni i tud a népgazdaságnak. Nen gyenge tsz többé a régi érte lemben, az idén már egy fii lér dotációt sem kap az ál Iámtól. Adottságai azonbai változatlanul rosszak, hisz mi; másutt már 140—150 forintér állítják elő a búzát, itt a tor mási hegyek között 3—4 arany koronás földeken 230—240 fo rint a búza önköltsége, d drágább a kukorica, a tej, i hús megtermelése is. Olyany nyira, hogy a jelenlegi felvá sárlási árak sok esetben < termelési költségeket sem té rítik meg. Ezért a tsz telje: adómentességet élvez, s II százalékos ártámogatást kap ami évi félmillió forintot je lent, a gépi munkák maga:

költségeiből pedig 1970-ig évi 150—160 ezer forintot térít meg az állam. Ezt a megsegítést viszont nemcsak Tormás, de minden gyenge adottságú tsz élvezi.

Sok még a pótolni való Tormáson, nincsenek korszerű nagyüzemi épületeik, földjeik erodáltak, s a tsz önerőből képtelen megvalósítani azt a 22 milliós vízrendezési és talajvédelmi programot, amit megkezdték. Még ahhoz is szűkös a saját erejük, hogy a 70 százalékos állami kedvezményt igénybe vegyék. A tsz vezetői és tagjai bebizonyították, hogy helyesen tudnak gazdálkodni a kapott pénzzel, s nemcsak a sültgalambot várják, hanem maguk is hozzáteszik azt, ami erejükből futja. Megérdemelnék, hogy víz- rendezési szempontból továbbra is a kiemelt üzemek közé sorolják őket.

— Rné —

Sosem vallott szégyent velünk a vasút

A nyitott tehervagon oldalának peremén címkés palack, már azt hittem, a rakodó- munkások védőitala. De a rakodómunkásoknak nincs védőitaluk és a vodkás üveget a vagonban találta Lieb György. Üres volt.

Óriási fekete szénrögök — azt nem lehet mondani, hogy repülnek, mert ahhoz nagy darabok — pottyan-nak ki a nyitott teherkocsiból. A pécsi vasútállomás fűtőházi szénterén rakodik Hartman Ádám öt fős brigádja. Ketten a sziléziai darabos szenet lapátolják, a többieknek brikett jutott. Hartman 45 év körüli, vékony ember, de: „hihetetlen energia szorult belé” — mondja róla Sasvári Tibor, a rakodási részleg vezetője.

— Nehez ez a lengyel szén.

— Legpiszkosaibb a gyéké- nyesi folyamkavics — állapítja meg Lieb György. Félmeztelenül dolgozik, felső teste olyan, mint egy sportolóé, a nehéz fizikai munka edzette ilyenné. Most Hartmannal dolgozik együtt, de nem mindig ilyen a párosítás. Persze nem mindegy, hogy ki kivel társul, egy jobb és egy balkezes él meg csak egymás mellett a kocsiban. Az olyan párok kohéziója is hamar megszűnik, ahol míg az egyik hármat lapátol, a másik csak egyet.

— De legalább jól fizet? — mondom.

Panaszkodnak, s kicsit eltúlozzák. Az utcaseprő keres annyit, mint ők, mások kinevetnek — így. Tizenkettő- huszonnégyeznek, a délelőttösök 7—17 óráig, az éjszakások 17-től hajnali 5 óráig. A rakodási részleg tulajdonképpen

Tizenkét órás kemény munka ▼

Háromszázötven mázsát raknak ki fejenként ▼

Valamennyien

vidékiek

▼

Markolók, billenőn

teherautók

kellenének

A

kkortájt jelent meg ez

a cím az Abendzeitungban, amikor Baka Zoli sírva rohant Rajnai tanár úrhoz, utánafutott a német család, ahová elszállásolták.

— Te jó ég, mi történhetett? — ijedt meg a tanár úr.

— Tanár bácsi ón biciklizni akarok! — így Baka Zoli.

— Jaj, hát le kellene már feküdnie a magyar kisfiúnak! —, így a vendéglátó család.

Valóban, este kilenc óra volt már, de Baka Zoli egyszerűen nem hitte el, hogy ennyi az idő, hiába magyarázták; odakint egy óra az időeltolódás, ő egyre csak hajtogatta:

— Még világos van!

A legtöbb zűr mégiscsak az ebédidőkben jelentkezett, mert a paprikás-zsíros ételekhez szokott pécsi gyere(Vlusik mit Paprika

kék bizony pusztán udvariasságból ettek néhány falatot. Persze minden rosszban van valami jó. Akkor meg másik német család jött a tolmács szerepét is betöltő Rajnai Henrikhez:

— Csak sír a gyerek és nem akar enni!

— No mi a baj, Évike?

Mire a harmadikos, tehát

kilencéves Dundi kislány, — hadd hallgassuk el a nevét — sírva jelentette ki:

— De tanár bácsi, én itt le akarok fogyni!

A kedves sztorik azonban mégiscsak másodrendűek ahhoz a sikerhez képest, amit a Pécs-gyárvárosi Úttörőzenekar aratott odakint Németországban. Nemcsak az Abendzeitung találó címe, hanem német városok

sora, a közönség ezrei vallották: az ottani zenekarokhoz képest igen pattogóan, „paprikásán", tehát vérpezsdítőén játszottak. Pedig nem volt könnyű dolguk: majd minden nap felléptek valahol, néha naponta kétszer is. Játszottak Berlinben a Brandenburgi kapunál, a magyar követség előtt, aztán legtöbbet a vendéglátó Lucka kisvárosban, de még sokfelé megtapsolták őket. A róluk írt cikkekből egész füzetre valót gyűjtöttek ösz- sze és vágtak ki. A lipcsei vásár nézői fagylaltjaiddal halmozták el őket — lett is nagy riadalom a zenekarvezetőinek sorában: csak be ne rekedjenek a gyerekek — hogyan fújnak akkor? — Egy tóterasz szabadtéri színpadán egy néző — idős aszszony — száz márkát adott nekik. Most itthon Rajnai Henrik így foglalja össze a két és fél hetes németországi utat:

— Rendkívül növelte a gyerekek biztonságérzetét az odakint szerzett sok siker. Különösen a ritmusér- zékük növekedett nagy mértékben, ugyanis néha karmester nélkül játszottak, avagy libasorban vonultak a színpadra, méghozzá embertömegen keresztül, s mégsem tévesztettekei semmit. Pedig a sor végén játszó gyerektől a sor elején levő hangszer negyven méterre haladt. Ezt különösen értékelték Németországban és az ifjúsági zenekarok elé példaként állítottak bennünket.

F. D.

21 főből áll, a három bngad „hármas fordában’’ — tehát váltják egymást. Az áru féleségtől függően mázsánként 18 —20—25 fillért kapnak, míg ha utaznak — mert rakodnak sokfelé: Szentlőrincen, Bere- menden, Barcson, Villányban, Mohácson stb. — 3,10—3,50 az alapórabér. Valamennyien vidékiek. Van, aki reggel 5 órakor kell és fél 8-kor vetődik haza.

— Tudja mit fizet a szent- lőrinci tsz • a kavicsért? Hétköznap egyhuszat, vasárnap egynyolcvanat.

— Volt egyenruhánk, de azt is elvették — toldja meg Lieb György.

Az igazság az, hogy kapnak helyette ruhapénzt, ami évente 673 forint. Most nincs nyári ruha, nincs posztóruha, köpeny és pufajkanadrág, viszont van kétévenként epy zubbony, kétévenként jár egy pár bakancs — eddig a sajátjukat nyűtték — amit ugyan

3—4 hónap alatt megesz a kavics és a szén. És ötévenként továbbra is kapnak esőköpenyt. A rakodómunkások bundát szeretnének, az irodistáknak van, nekik miéri nincs? — kérdezik. Az a véleményük, a ruhával sokkal jobban kijöttek, mint a ruhapénzzel.

Panaszkodnak, de mégis megmaradnak a vasútnál. Hartmann 15 éve, Lieb 10 éve szolgál a MÁV-nál. Hartman Ádám Keszüről jár be a tavalyelőtt vett Danuvia motorjával, míg Lieb György Ho- boiból, Szigetvárig kerékpárral, onnan vonattal Pécsre. A kerékpárt a málházóknál hagyja, havi 9 forintért őrzik.

— Miért nem hagyják itt ezt a nehéz munkát? Innen mennek nyugdíjba?

— Hát ez nehéz dió. Meddig lehet bírni? Attól függ, kinek milyen a motorja — mondják. Lieb pedig a kérdés első felére válaszol: — Nem szeretünk mi csavarogni. Milyen ember az. amelyik egyik helyről a másikra megy? Itt megszoktuk már. Két beírás van a munkakönyvembe, a vízügy és a MÁV. Pedig tegnap a hoboli tsz elnöke hívott, hogy havonta kétezernél is többet megkereshetnék és egy hold kukoricaföld is jár. — Kis szünetet tart: —, Megint újonc legyek, más emberekkel kezdjek?

Ha egyes hónapokban 1800 is volt a kereset, átlagban 2100—2200 forintot keresnek. Ehhez jönnek a kedvezmények és a vasutijegy, bár ezt nem nagyon használják fel nagy és távoli utazgatásokra,

Az alkalmi rakodómunkások valóban többet keresnek, de itt általában mindig van munka, biztos a kereset. Korábban ez a 21 fős brigád végezte a vasútnál az ún. kény- szerkirákásokat. Ez most megszűnt, csak a fuvaroztató fél hozzájárulásával rakodhatnak. (Űj mechanizmus, igaz, de én nem tudom, helyes volt-e a kényszerkirakásokat megszüntetni, amikor még több a kocsiállás.)

— Most partneroknak tekintjük a fuvaroztató vállalatokat, a rakodási részleg megkeresi az ügyfeleket és felajánlja a rakodóbrigád szolgálatait — tájékoztatott Kelemen Ferenc kereskedelmi főnök. Sőt szerződéseket is kötnek a vállalatokkal, s ezen vállalatoknak a kirakásoknál mindenkor elsőbbséget biztosítanak. A Bányászati Aknamélyítő Tröszttel már kötöttek szerződést, és más vállalatokkal is folynak a tárgyalások. Sajnos, a gépesítettség foka még alacsony, a rakodás manuális munka. És a MÁV- nak nincsenek tehergépkocsijai. ezért a rakodás sokszor depóra történik. A megszakítás pénzbe keiül A modem szállítás éppen az, hogy a fuvaroztató fél kiszolgálása háztól házig, telephelytől telephelyig történik. Gépesíteni kellene a rakodást, billenős gépkocsik, markolók kellenének.

Egyes anyagok kirakását így sem lehet gépesíteni, a darabos szén kirakása továbbra is nehéz fizikai munka marad. A rakodók legalább olyan nehéz munkát végeznek, mint a bányászok, bár ők nem a föld alatt. Munkájuk napi 10—12 óra, kemény munka, teljesítményük átlagban 350 mázsa és sokszor a puszta kezüket kell használniuk, mert a nagyobb darabokat, ha felvennék a lapátra, eltörne a lapát nyele..

Befejezésül azt kérdem, van-e valami különleges kívánságuk, amit szeretnének, ha megírnám. Lieb György válaszol.

— A rakodás hozza a vasútnak a legtöbb pénzt. Több jutalmat szeretnénk, s azt is, hogy többen kapjunk. Én például 10 év alatt egyszer kaptam, pedig elhiheti, sohasem vallott szégyent velünk • vasút. Mikiósvári Zoltáa

v

t