Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-25 / 173. szám
/ 1968. július 25. DuTiQnvmi napio A szélsőségek éve Pótolni kell a veszteségeket! Takarmányhiány fenyeget több tsz-ben A szélsőségek éve... Ilyennek minősítik a mezőgazdászok az 1968-as esztendőt. A meghatározásban nincs semmi túlzás, hiszen miközben a tsz-ek 16 mázsa körüli átlagtermést takarítottak be búzából (ami rekordnak számít a tsz-ek történetében), takar- mámyhiány fenyeget egy sor szövetkezetben. A hosszantartó aszály a legutóbbi kiadós eső ellenére is érezteti a hatását. Mit akarnak tenni a tsz-ek ez ellen? Pótolni tudják-e a veszteségeket, s ha igen, mivel? Ezt a kérdést tettük fel a megye három termelőszövetkezetében. Öntözhető területekre — Harminc-harmincöt vagon hiányunk van pillangós szénából — fogadott bennünket Monostori János, a ko- vácshidai Egyetértés Tsz fő- agronómusa. — A hosszantartó szárazság miatt ugyanis mind az első, mind a második kaszálás hozama messze elmaradt attól, amit vártunk. Hozzátette: nem bíznak többé a természet kegyeiben. Kétszáztíz holdnyi silókukoricát, csalamádét, szudáni füvet, kölest és egyebet vetettek most a nyáron a szálas- takarmány-hiány pótlására, s ennek felét olyan helyre tették, ahol öntözni is lehet. Nem kockáztathatnak — minden körülmények között biztosítaniok kell az állatok takarmányszükségletét. Hasonló törekvésekkel találkoztunk a többi tsz-ben is: inkább a tervezett vetésforgót is megváltoztatják, de az öntözhető területeket még az idén, mindenképpen hasznosítani akarják. A perzselő szárazság mindenkit óvatosságra intett. A kovácshidai tsz egyébként abban is nagyon hasonlít a többihez, hogy amit a vámon vesztett, megnyeri a réven. Mert igaz, csak tetemes többletkiadással lehet pótolni azt a 30—35 vagonnyi hiányzó pillangós szénát, a búza viszont többet termett a vártnál. Húsz vagonnal több búzájuk van, mint amennyire számítottak. Ez a húsz vagon, illetve annak értéke többé- kevésbé kiegyenlíti azt a kárt, amit a pillangósoknál és másutt okozott az aszály. A tsz tehát még az aszály ellenére is elérheti azt a jövedelmet, mint amennyit a zárszámadásra tervezett — feltéve, hogy jól gazdálkodik a jövőben is. Gyorsan cselekedtek A drávaszabolcsi Dózsa Tsz- ben nemcsak a szálastakarmányoknál és néhány kisebb jelentőségű növénynél okozott nagy kárt az aszály, hanem — Kovácshidától eltérően — még a kukoricában is. Száznegyven holdnyi tengerijük teljesen kiégett, s a többin is tetemesen csökkentek a terméskilátások. Bár a legutóbbi eső sokat „behozhat” még, Nagy József főagronómus és Viola István párttitkár még így is vagy 40 vagon májusi morzsolt kukoricára taksálja azt, amit a természet elorozott tőlük. Mindemellett csak 20—22 vagon konzerv-zöldbabjuk terem azon a száz holdas tábláin, ahol — a nem is túl optimista számítások alapján — 30 vagont reméltek. Kevesebb lett a szálastakarmányuk is stb. — mindent egybevetve 2,3 millió forint kár érte eddig a tsz-t. A takarmányhiány pótlásán túlmenően (amire a tsz a ko- vácshidaihoz hasonló lépéseket tett) a 2,3 millió forint sorsa izgatja most a legjobban a tsz vezetőit. A tőlük megszokott módon gyorsan számoltak és cselekedtek. Az első aratású San Pastore búza után sürgősen elvetettek 140 hold konzervnek való zöldbabot, téli káposztát termelnek 30 holdon és így tovább. A felsorolt intézkedések a jelek szerint elegendő biztosítékot nyújtanak a jövőre nézve. Úgy tűnik, nem csökken a tsz jövedelme, az egy dolgozó tagra eső 17 ezer forintos jövedelmet elérik a zárszámadásig. Már most is l a karékoskodun k — Mi 10—12 vagon szemes kukorica hiányra számítunk. Egy akkora tsz-ben, mint a miénk, ez komoly mennyiség — mondotta Csizy István, a borjádi Új Élet Tsz főmezőgazdásza. Bár 5 vagonnal több takarmánybúzájuk termett, mint remélték, még így is sok a hiány. Ezért elhatározták, hogy vesznek majd — terven felül — egy-másfél vagon korpát, illetve hét és fél vagon cukorrépa-szeletet. Mindemellett még áprilisban rátértek a takarékosságra. Akkor még azért, mert abban az időben a takarmánybúza termése is rossznak ígérkezett. Most viszont a kukorica miatt folytatják, mert Csizy Istvánnak az a — rendkívül megszívlelendő — véleménye, hogy nem altkor kell takarékoskodni a takarmánnyal, amikor úgyszólván már nincs. Akkor kell kezdeni, amikor még van. Még májusban áttértek a tehenészetben az egyedi takarmányozásra, a haszonállat tehát csak annyi abrakot kap, amennyit megillet. A lovak már hónapok óta nem kapnak abrakot. Mivel nincsenek az állatok kizsarolva (gépek végzik már a legnehezebb munkát), úgy tűnik, tápanyag- szükségleteiket bőségesen fedezhetik a lucernából. Felülvizsgálták az egész állatállomány abrakfelhasználá- sát, s szigorúan ügyelnek arra, hogy ne lépjék túl az optimális hlzlalási súlyokat. Csizy István, illetve a főállattenyésztő rendszeresen ellenőrzi ennek betartását. — Nem volt és nem hiábavaló a takarékosság — mondja a főmezőgazdász. — Hiánytalanul leadjuk az 1700 sertést és 200 hízómarhát, tehát mindazt, amit terveztünk. Járási szántóversenyek I A sokéves hagyománynak megfelelően az idén is megrendezik a járási szántóversenyeket, amiket majd az augusztus 12-én Pogányban megrendezendő megyei, később pedig az országos szántóverseny fog követni. Az idei szántóversenyeknek a vejti Rákóczi Tsz- ben lesz a nyitánya. A siklósi járás tsz-einek, állami gazdaságainak és gépjavító állomásainak legjobb traktorosai ugyanis itt mérik össze ma az erejüket. A szigetvári és mohácsi járás holnap, tehát július 26-án, pénteken rendezi meg a szántóversenyét Nagypeterden, illetve Babarcon, a pécsi járási szántóversenynek pedig — akárcsak a megyeinek — Pogány lesz a színtere. Miért van elegendő hús? Hatvannégyezer sertést ős tizennégyezer szarvasmarhát vágott az első félévben a Húsipari Vállalat Ezúttal arra kerestünk választ a Húsipari Vállalatnál: miért van elegendő hús? (Végre egy ilyen kérdést is feltehetünk!) Nos, röviden: az állattenyésztésben anyagilag érdekelt a mezőgazdaság, sokkal inkább, mint korábban bármikor. Részletesebben: szaporodott a vágómarha- és sertésállomány. A Húsipari Vállalat az I. félévben 64 ezer sertést és 14 ezer szarvasmarhát vágott. Tavaly, azonos időszakban 52 ezer sertés és 8600 szarvas- marha került a vágóhídra. Ma már a sok vágóállat okoz nem is kevés problémát a i vállalatnak és az értékesítő „Ahol munka van, oda megyünk44 Pécset^ ai isten háta mögött Vasiak a pécsi aszíaltútépítőknél Tegnap kezdték meg a Hunyadi üt aszfaltozását. Az eddigi kiskocka kövei borított szakaszt aszfaltburkolattal látják el * — Szokolai fetr. — A gondnok szerint túl sokat várni tőlük nem lehet azért a potom havi 800 forintért, különben is, örült a vállalat, hogy akadt erre a munkára jelentkező. A II. épület 6. szobájába — este hat után — megérkezik a négy lakó. Horváth Károly, Kugler László, Horváth László és Nagy Sándor. Segédmunkások, egy brigádban dolgoznak, valamennyien Vas megyeiek. Átlagban kétezerkétszáz forint a keresetük, ebben benne van a napi 20, illetve 15 forint különélési pótlék is. Nagy Sándor húszat kap, mert nős, van egy hathónapos gyerekük. — Hogy élnek itt? — Vagyogatunk... — válaszolják. — Vas megye messze van. — Jánosházán dolgoztunk, de hát tudja, hogy van az aszfaltútépítőknél: ahol munka van, oda megyünk. — Őszintén szólva nem is akarunk a vállalattól megválni. Meg a telepvezetőtől sem. Pál Zoltán a főnökünk, fiatal építészmérnök. Nagyon rendes ember. Ha ő nincs, aligha jövünk utána János- házáról... — Bejárnak a városba? — Nem járunk be. Idő sincs rá. Este hatig dolgozunk, hazajövünk, lefürdünk, megfőzzük a vacsorát, rádiót hallgatunk, beszélgetünk, ultizunk. Leheveredünk az ágyra, hamar el is alszik az ember. A munka nehéz, fáradtak vagyunk. — Mikor járnak haza7 — Hétvégén. Huszonnégyen vagyunk Vas megyeiek, teherautóval szállítanak bennünket. Mondják, hogy bár az út hosszú és fárasztó, azért ki lehet bírni, de a kocsi platóján tenyérnyi rések vannak, menetközben feljön a „cúg”, hideg napokon órákig tartó utazás alatt könnyen reumát kapnak. Fürdés? Van villany- boiler, két 200 literes, de az egyik a gépészeké, kevesen vannak hozzá, elég a melegvíz, de a másikra vannak öt- venen, felének nem jut. Pedig van még boiler a raktárban, a komlói raktárban is, csak meg kéne csináltatni. A gondnok védelmébe veszi a vállalatot, azt mondja, drága mulatság egy ilyen javítás. Kugler László ironikusan jegyzi meg: — laaza van. 7,ol* Mrsi. Ha a raktárban hever, tényleg nem kerül semmibe. De a tv is rossz! A tavaszon néztük utoljára a meccset, azóta semmit. Pedig a tv nem rossz dolog, itt az istenháta- mögött, egyetlen mód van arra, hogy a világból megtudjon az ember valamit. Maga a gondnok, miért nem intézkedik? Az öreg dohog magában, zavartan álldogál a szobában, láthatóan idegesíti, hogy az újságírónak kiteregetnek mindent, mit szól majd a vállalat? A fiúk megnyugtatják, nem bántják ők a „vállalatot”, ragaszkodnak ők a munkaadóhoz, de ami igaz, az igaz. Könyvtár? — Van. Jó könyveket kiszedjük, de nem mindenki olvas. Jó lenne, ha néhány újságot járatna a vállalat. Napközben nincs idő arra, hogy újságot vegyünk, itt kint meg nem árusítanak. — Hétvégén, otthon könynyebb azért... — jegyzem meg. összenevetnek. — Hogyne! Ha nem kéne dolgozni! Ez összefügg a „rezsi”-vel. Az ebéd ugyan olcsó, 4,50 forint, (ragyogó tiszta étterem, konyha), de reggelire, vacsorára több pénz kell, főként ilyen munka mellett. Havi hatszáz-hétszáz forint, de fele ennyi értékben élelmet még hazulról is elhoznak. Ezért kell a földet otthon megmunkálni zöldségnek, kukoricának, főleg a kukoricának, mert a hízót évközben elhordják apránként munkára. A szombat tehát rámegy a kapálásra, ha szőlő van, permetezésre. — Télen, nagy hidegben nem lehet utat építeni. A havi tizenötszázalékos fagypótlékot meg gondolom, nehéz összerakni, hogy abból mondjuk két havi kereset összejöjjön. Miből élnek télen? Megint csak összenéznek, úgy tűnik, a kérdést naivnak tartják. — Megéltünk, ezután is megélünk. A városi ember mindjárt kétségbeesik, ha nem kapna egy hónapban fizetést — mondja Kugler Laci. Hogy miből élnek? Ott az erdő, fát vágnak, megkeresik a téli tüzelőt, meg még többet is. — Lányok? Hetente egyszer vannak otthon, hogyan udvarolnak? — Kinek milyen a szókincse; — hunyorít ravaszkásan Horváth László. — Huzamosabb lcujtorgásra nincs mód — folytatja Kugler —, a lányok tisztában vannak a szándékunkkal. így hát nem nősülünk. Talán ez a szerencsénk, nekünk, vándormunkásoknak. Rab Ferenc A Vajszló és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet hegyszentmártoni szeszfőzdéje megkezdte üzemelését Mindennemű és mennyiségű CEFRE FŐZÉSÉT vállalja szerveknek is. A vállalatnál gyakori a túlóra, nagyon sok a munka, nemcsak a hazai fogyasztás miatt, hanem jelentős tételt szállítanak szarvas- marhából az olaszoknak és a franciáknak is. Központi utasítást kaptak, miszerint a teljes kapacitást igénybe kell vennie a vállalatnak, hogy a megnövekedett termelést folyamatosan biztosítani tudják. Az utasításban az is szerepel, hogy fokozni kell az értékesítést. Ez különösen a marhahúsra vonatkozik. Az értékesítési számok is ezt bizonyítják: Baranya megye múlt héten 860 mázsa sertéshúst és csak 290 mázsa marhahúst fogyasztott el. Ennek főként az az oka, hogy — eltérően a külföldtől — a mi élelmiszerkultúránk még mindig előtérbe helyezi sertéshúst a sokkal egészségesebb (kevés zsiradéktartalom miatt részben) marhahús rovására. A háziasszonyok a rostélyoson, pörköltön, gulyáson kívül tulajdonképpen alig ismernek más marhahúsból készült ételt. Érdekes módon találkoznak az egészségügyi és gazdasági szempontok a sertéshúsnál. Az ideális sertés az, amely alig zsíros. A soványhús fogyasztása egészséges, ez különben közismert. A húsipari vállalatok is szívesebben vágnak hússertést, mert a zsír és a hús közötti árkülönbség húsz- huszonkét forint, azaz több a haszon a hússertésen. A vállalat a III. negyedévben körülbelül 30 ezer sertést vág. Csökkenés tehát nem várható és ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy a mező- gazdaság lassan felhagy a hagyományos hizlalási módszeren: a hizlalási forduló már nemcsak a téli hónapokra korlátozódik, hanem megosztva az esztendő más időszakaira kiterjed, így a húsellátás folyamatos lesz. A vállalatot egyébként bővítik, mintegy tízmilliós beruházással. Főként a hűtőteret fejlesztik. Ösztöndíj a vájártanulóknak Az idei tanévtől kezdve * Mecseki Szénbányák tanulmányi szerződést köt a felvételre jelentkező vájártanulókkal, melynek értelmében az elsőéveseket ha* vonta 200, a másod- ét harmadéveseket pedig havonta 300 forint ösztöndíjban részesíti. A vájártanu= lók ezenkívül megkapják rendes, jogszabályban biztosított tanulóbérüket, és a vállalat elhelyezésükről is gondoskodik Komlón, a MtiM. 501. sz. Szakmunkás- képző Intézet kollégiumában. A tanulmányi szerződés a szakmunkásbizonyítvány megszerzéséig, tehát három éven át biztosítja az ösz= töndíjat, ennek fejében a tanulók arra vállalnak kötelezettséget, hogy tanulmányaik befejezését követően két évet a Mecseki Szénbányáknál dolgoznak. Szalmafalvak Valóságos „szalmafalvak* épülnek ezekben a hetekben. A kazlak formája az alpesi házakéra emlékeztet: magasak, keskenyek és csúcsos a tetejük. Már nem a hagyományos módszerrel — villázással — rakják a kazlakat, hanem bálákból építik fel. A gazdaságok ugyanis szakítottak a kazalozás eddigi — sok embert lekötő — formájával, és gépesítették az egész munkafolyamatot. Az idén már több mint másfélszáz szovjet, illetve NDK gyártmányú bálázógép dolgozik a tarlókon. A bálázás nagy előnye, hogy egyszerűbb szállítani és tárolni a szalmát, s a papírgyárak is könnyebben tudják felhasználni. Máris körülbelül tízezer „alpesi szalmaház” áll a baranyai tarlókon.A munkásszálló három hosz- szú épületét itt állították fel a vállalat telepén, a Légszeszgyár utca 15 alatt. Vigasztalan a környék is, ez már valóban a város széle, ezen túl már zsombékos, szemetes, gidres-gödrös parlag van. A telepen egészen apró zúzalék- kőhegy foglalja el a terület nagyobb részét. Reggeltől estig tizenkét órán át dohog, dübörög a bitumenkeverőgép, a csatlakozó rostákkal, szárítókkal, adagolókkal. A kátrány füstje és a por a gépcsoport közelében szinte kibírhatatlan. Alig néhány lépéssel odébb a munkásszállások. Láda Zoltán karbantartó i lakatos egyben a szállás gondnoka is. A III. épület 2. szobába benyitunk, a gondnok restelkedve áll meg a küszöbön. Patinás rendetlenség. Az ágyakon a pléd és a fehér ágynemű ugyan tiszta, de a padlón szanaszét zoknik, ci- pőpasztás dobozok, kefék, bakancsok. Az asztalon mosat- lan edény, tányér, hátára fordított félvekni kenyér, héjára ragadt szalonna darabbal, kenyérmorzsa, zsírfoltok, különféle kacatok. — Kik laknak itt? — Rendes fiúk, de vérükben van a trehányság. Cigányok — jegyzi meg a gondnok. Vegyes előítélettel nyitok be a többi helyiségbe, de szerencsére alaptalanul. Sehol egy felesleges holmi, a szekrények zártak, az ágyak szinte laktanyás szigorról tanúskodnak, a tussoló is elfogadható. Elfogadható lenne, mert a falakat azért lemeszelhették volna. Két takarítónőre hárul a három épület közel 30 szobájának rendbentartása.
