Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

1968. július 4. Dunamaii napio Épül a pécsbányai külfejtés Dől a gabona, telnek a zsákok „Költözik“ a szőlőhegy 240 ezer tonna szenet rejt a föld Nagypiricsizma térségében Nagypiricsizma környékéről elköltöztek a madarak. Ta­valy ilyenkor még a csend, a nyugalom birodalma volt ez a szőlőkkel, gyümölcsösökkel tarkított vidék — most por fed mindent és a szőlők he­lyén hatalmas kráterek ékte­lenkednek. Markológépek és dömperek dübörögnek. A nyi­ladékok mélyén már előtűntek megkövesedett fekete folyók — a vastag széntelepek. Nagy­piricsizma szoléi helyén kül- fejtéses bánya lesz. Az új üzemet, mely a pécs- bányatelepi Széchenyi-akna egyik egysége lesz, a 23-as telep kibúvása mentén telepítik. A művelhető átlag- csapáshossz 215 méter. A ter­mőtalaj átlagos vastagsága ebben a térségben 2 méter. A szén telep vastagsága 12 méter. Ez alatt az óriástelep alatt azonban még további három, egyenként . 2 méter vastag telep húzódik — ami azt jelenti, hogy Nagypiricsiz­ma térségében együttesen több mint 240 ezer tonna szén vár kitermelésre. Az előzetes vizs­gálatok szerint a minőség is megfelelő, a hamutartalom átlaga például mindössze 36 százalék. Az újonnan nyitott külfej­tésből már hordják a teher­autók a szenet, az előkészítő munka java azonban még vissza van. összesen 700 ezer köbméter földet, illetve med­dőt kell megmozgatni, mely­ből 430 ezer köbméternyi csak robbantással jöveszthető. (A Egy távon városban élő ro­konfiú toppant elő váratlanul a napokban, minimális felsze­reléssel. Életkora a harmadik osztály és az érettségi közt van. Rendes fiú, jól is tanul, testvérei között ő a legidő­sebb. Nem hippy, semmiképp sem az, de a konzervatív esz­ményeknek aligha felel meg. — Hogy kerültél elő? — kér­deztem örvendezve. — Ismerd meg hazádat — nyerített ő jókedvűen. — Vagyis országjáráson vagyok. Gondoltam, betődulok hozzátok egy kis időre. — Igazán rendes vagy. Hol szállt meg a turistacsoport? — Milyen csoport? — Amivel jöttél? Hangja önérzetesen törte át a pillanatnyi csöndet. — Maszek vagyok. Egy hét alatt bejártam már az agg­teleki barlangot, voltam Eger­ben, a várban is természete­sen. Láttam a Köröst, Szege­det ... — Ez elég sok pénzbe kerül­het. — A, nem olyan sokba. — És van elég pénzed? — kérdeztem tapintatosan. — Négyszázzal stratoltam ott­honról. Száznegyvenöt még itt van — mutatott a zsebére. — Nem lesz kevés? — Ha elfogy, hazamegyek. Különben is, van otthon hite­lem. Augusztusra leszegődtem egy ktsz-hez kilencszázért. Az pedig egy egész vagyon, nem? — Ittmaradsz pár napig? — Szó se lehet róla! Várnak az osztálytársaim Tihanynál. Holnap reggel indulnak tovább a Bakonyba, Így beszéltük meg otthon. Az nem lehet, hogy lemaradjak. A sört ügyesen lehajtotta, mint egy felnőtt. Üdvözlőlapja most érkezett meg Zircről. Már a sörözés közben is mindenféle megfor­dult a fejemben, az emberben telep fedője agyag, illetve homokkő). Az értékes szénvagyont rej­tő terület megkutatása több lépcsőben folyt. Először 10 méteres kutatófúrásokkal „ta­pogatták” ki a telep vonulási irányát, majd május 8-át kö­vetően 20—50 méteres fúrá­sokat kezdtek, a mélyebb ré­tegek elemzése céljából. A termelés a múlt hónap elején kezdődött, s átlagosan napi 200 tonna szénnel segíti a külfejtés az „anyaüzem” terv­teljesítését Az idén 31 200 tonnát kell az új üzemrész­nek produkálnia. Elkészült a következő évek termelési menetrendje is. Eszerint 1969—70-ben 80—80 ezer tonna szenet nyernek Nagypiricsizma térségében, 1971-ben pedig további 33 ezer tonnát. A meddőeltakarí­tás természetesen nem „idény”-feladat, a dömperek hosszú éveken át hordják majd a földet — a lehordás ugyanis mindössze 5 méterrel előzi meg a szénhomlok előre­haladását. A művelés sűrített levegős fejtőkalapácsokkal folyik, s a rragypiricsizmai katlan — a nagyfokú gépesítés ellenére — minden bizonnyal a vállalat egyik legnehezebb munkahe­lye lesz. A hőség ezekben a forró nyári napokban már- már elviselhetetlen, s a tél sem ígérkezik könnyűnek .. . Nagy gond a vízvédelem is. A külfejtés rézsűjén kívül 0.5 négyzetméter keresztmetszetű védőárkokat építenek, a mű­velés legmélyebb pontján pe­dig vízgyűjtő zsompot alakíta­nak ki. A zsompból egy 500 liter/perc teljesítményű szi­vattyú emeli majd ki a vizet, de készenlétben áll egy másik szivattyú is — a váratlan, mecseki záporok csapadékvi­zének elvezetésére. Emeletráépítési előkészületek a Semmelweis utcában A PIK megbízásából tanul­mányterv készül a B. m. Ta­nácsi Tervező Irodánál a Semmelweis utcában terve­zett emeletráépítésekhez. A Kolozsvár és Semmelweis ut­cákban korábban már vé­geztek emeletráépítéseket, ugyanis a Kolozsvár utca beépítése az 1957-es város- rendezési felfogásban két­emeletes házakkal történt. 1964—65-ben az alig 5 éves épületekre megindult az eme­letráépítés, mert azt a gaz­daságosság és a könnyű meg­valósítás indokolta. A Sem­melweis utca nagy részében az épületek jórészt eredeti, kétemeletes állapotban ma­radtak. Indokolt itt az arra alkalmas épületekre az egy­ségesebb utcakép és a gaz­daságos lakáskialakítás szem­pontjából az emeletráépítések megindítása. Igénylők máris vannak, és nem lenne hiány belőlük ak­kor sem, ha a Semmelweis utcánál jóval nagyobb terü­leteket tárnának fel emelet- ráépítés céljaira. Itt ugyanis a tanulmányterv szerint mintegy 50 darab két, két és félszobás lakás kialakítá­sára lesz majd lehetőség. Vakáció egyszercsak valami megmoz­dul és startsebességre kapcsol: a régi vakációk, amelyek elég­gé el nem ítélhető módon ak­kor is két hónap után közöm­bösen véget értek, és csupán Verne regényében tarthatott két évig a vakáció, az óriási, izzasztó biciklitúrák az ország különböző tájain, a felejthe­tetlen hobóélefcmód, amitől azóta sem tudtunk igazán megválni, legalábbis a nyári időszakban, legfeljebb most kulturált formáját kempinge­zésnek mondjuk. A rokonfiú azóta már biztos átkelt a Ea- konyon, megteremtve magának a vakáció értelmét és szép­ségét, befogadva magába min­dent, amit látott a világban. Tehát a vakáció most is olyan, mint volt bármikor. S mégsem olyan. Olyan, mert a pihenés ideje, ahogy népszerűbb meg­fogalmazásban mondani szok­ták: az aktív pihenés ideje. Olyan, mert egyszerre terem ott az ember előtt, hasztalan minden készülődés, mégis vá­ratlanul, jó beosztásra, reális elrendezésre várva. Olyan, mert most is hozzátartozik a munka, mint régen, egyénileg vagy közösségekben, építőtá­borokban (vagy mindkettőben) legfeljebb most a család anyagi meggondolásai nem az első helyen szerepelnek. S nem olyan, mert időköz­ben sok minden megváltozott, közvetlenebb és reálisabb lett az életünkben. Megváltozott az élet, jobb lett, könnyebb s masabb, mint volt. Ami tizen­öt—húsz évvel ezelőtt elhárít­hatatlan akadálynak látszott — gyakran egy használt bicikli, egy csónakbérlet, égy hosszabb iskolai kiránduláson való rész­vétel, az ma legfeljebb har­madrangú akadály, és nem ezért romlik el a vakáció, ha elromlik. A kor természetes lüktetése is más, mint volt. A formákhoz való viszonyok is egész másként alakultak. Csu­pán más, és nem megbotrán­koztató. A vakáció — pihenés első­sorban, és nem henyélés. Az az időszak, amivel egy diák többé-kevésbé önállóan rendel­kezik, amelyet megszervez ön­magának, amikor belekóstol a szabad időrendszerezés izgal­mába. Az az időszak, amikor a pihenés kikapcsolódást je­lent, beleértve a munkát is, az egyéni munkát s a tábor­munkát, amely a közösségi életnek egy új oldalát mutatja meg. A munka? Nem is olyan egyszerű, hisz a legtöbb szülő ezen a ponton sebezhető. Az „indoklás” már-már klasszi­kusnak számít a szocializmus viszonyai közt: „Minden tő­lem telhetőt megadok a gye­rekemnek, engem nem érdekel a pedagógia, nekem rossz gye­rekkorom volt, legalább az enyémnek adjam meg, amit. magamnak a szüleim nem adhattak meg.” Sajnos, annál is többet szoktak adni, és amit nem adnak: a munka és a reális önállóság lehetőségét. Azt mondják gyakran: nincs szükség azokra a forintokra, amit a gyerek megkereshet há­rom-négy hét alatt. Bár van­nak családok, ahol egész jól jön a gyerek nyári keresete, amit magára költhet — az előző magyarázatokból inkább az derül ki, hogy nem a pénz­re, hanem a munkára nincs szükség. A munkára, nevezzük azt egyéni elhelyezkedésnek, Aratás Károly­majorban A major vegyesboltjába árut hoztak. A gépkocsivezető és a rakodók a vadgesztenyefák alatt kissé kifújják magukat. Nagy a meleg. Az irodaépület mögött a károlymajori óvodá- ! sok működnek a homokban, a ketrecudvaron túl az építő- ] tábor szögletes katonasátrai j húzódnak. Az irodaépület hű- | vös és csendes, legfeljebb a ! pénztárablakrrál, a folyosón j van időnként kevés mozgás. A majorközpont csöndes, min­denki a határban dolgozik, vagy hátul a magtisztításnál. Auth Pált — a Bólyi Állami Gazdaság károlymajori üzem­egységének vezetőjét is elég nehéz megtalálni ebben az időben, s magában talán nem is örül túlságosan, hogy el­foglaljuk. Aratás, magtisztítás, szalma­lehúzás, időszaki talaj munkák, majd rövidesen a kukorica- címerezés — ebben foglalható össze a pillanatnyi munka- program. Az idő sürget. A major hátsó részében, az erőd­szerűen elhelyezkedő magtá­rak fehér négyszögében éjjel­nappal folyik a magtisztítás. Két váltásban 14—14 ember dolgozik a tisztítószérűn, ahol a múlt évihez képest sokat gépesítettek: szállítószalagok, billenőskocsik és más beren­dezések segítik az emberek munkáját, amely a gépek se­gítségével nemcsak könnyebb és olcsóbb lett, hanem gyor­sabb, automatikusabb is. Pillanatnyilag Károlymajor- ban is az aratás a legfonto­sabb. Június tizennyolcadikán kezdték 355 hold repcével, majd 177 hold borsó követke­vagy tábornak. Az előbb a reális önállóságot említettem. Reálisról kell beszélni, mert egyfelől van fölösleges, már- már megszégyenítő ellenőrzős- di, másfelől van a teljes szü­lői felelőtlenség, amelynek szélsőséges esetei közt egy­aránt találkozunk olyan fiata­lokkal, akik húsz forint össz- vagyonnal vághatnak a há­romhetes nyaralásnak, s az ilyen kalandok nem ritkán lo­pással, betöréssel végződnek, és találkozhatunk tragikus esetekkel, vízbefult kamaszok­kal, lélekben, önérzetben, egyéniségükben megtört lá­nyokkal, fiatalokkal. Kulcskérdés a szülői fele­lősség, s persze, a pedagógu­sé is. A gyerekre egyforma súllyal kell vigyázni fizikai értelemben, szellemi értelem­ben és morális értelemben, de sohasem úgy kell vigyázni rájuk, hogy akadályoznánk a természetes önállóságra való törekvésében. Kicsit bonyolul­tan hangzik. Egyszerűbben megfogalmazva: a vakáció — a szülő és az iskolai peda­gógia együttes próbája is. Hirtelen, egy pillanatra elő­tűnik az agyusztált, eredeti farmernadrág s tisztasága is, a kamaszos kurtaságú válaszok s a haza távoli tájai, amint ott lebegtek valahol lent, a tekintet mélyén, a száznegy­venöt forint is ott lapul egy pillanatra az igazolvány mel­lett, száznegyvenöt forint, amely attól függően kevés vagy sok, hogy kinek a zse­bében foglal helyet, és leg­főképp előtűnik biztossága, céltudatossága, amellyel jött s elment. Egy vakációval, bár­milyen jól sikerült is, nem lehet megváltani a világot, de egy kis részrehajlással azt is mondhatnám: tizenhétéves kor­ban így kell vakációzni. Thiery Árpád Kilenc kombájn dolgozik a károlymajori üzemegységbe*. Pandl József kombájnos, aki a „háziversenyben” a bar* maliik helyen áll. Magtisztítók a major udvarán. zett, végül az 1377 hold búza, amelynek az aratása most is javában folyik. Kilenc kom­bájn dolgozik az üzemegység határában. Eddig 622 holdat vágtak le. Zúgva, harapva törtetnek előre a kombájnok a hatalmas táblában, körülöt­tük felporzik a szikkadt me­leg. A károlymajori kombáj- nosok az idén is versenyben aratnak. A verseny /pillanat­nyi állása szerint Höbler Já­nos az első 2972 mázsával, a második Konrád Tamás 2936 mázsával, a harmadik pedig Pandl József 2855 mázsával Höbler János huszonegy éve dolgozik a majorban, trakto­ros. Két másik versenytársa a gépműhelyben szerelő. — A terméseredményünk jobb lesz, mint tavaly — mondja Auth Pál üzemegység­vezető. — Az eddigiek alap­ján úgy látszik, hogy mennyi­ségileg is több lesz, de a ta­valyihoz képest a minőségi különbség is lényeges. — Mikorra várható az üzemegységben az aratás be­fejezése? — Ez több dologtól függ. Az időjárás is beleszólhat. ,Ha minden rendben lesz, akkor lehet mondani, hogy a zabbal i együtt tíz-tizenkét nap múlva. A rozsdaszínű kombájnokon messze túl, az óriási tábla végén dolgoznak a kazalozók. Két szalmahúzó traktor ber­reg ide-oda mozgékonyán, drótkötél-lasszójukkal, mint az ügyes tehenészlegények ke­rítik a széthagyott szalmacso­mókat. Fent, a kazal legma­gasabb pontján hatan villás­nak, hátul pedig egy harma­dik traktor csörlőzik. A kazal alakja leginkább egy lesiklő- pályához hasonlít. Azt mond­ják: a majorban ez új mód­szer, pontosabban tavaly pró­bálták ki először, s a Villányi Állami Gazdaságtól vették át A harmadik traktor egy csiga és egy drótkötél segítségével „felvontatja” a szalmacsomó­kat az épülő kazal tetejére, fent a villázóknak csak egyen­letesen el kell osztani. A tel­jesítmény lényegesen jobb, mint a hagyományos módszer­rel, és a munka így sokkal könnyebb, emberségesebb is. Károlymajorban száz csa­lád él, az üzemegységnek 204 állandó dolgozója van. Szor­galmas, az okos újat szerető emberek, amit az idei aratás is, de minden hétköznapjuk, eredményük is bizonyít. Kazalozás, új módszerrel.

Next

/
Thumbnails
Contents