Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
ms. lufiéi *w Dunonimi napio 3 Hidegzuhany a kőbányákban Tizennégy millió forintos megrendelést töröltek — Elveszett az alföldi piac — Aszfalttöltő anyagot készítenek a nagyharsányi malomban ? Befejeződött az aratás Rekordtermést takarított be a megye Tlzermégymillió forintot lőtt ki az ÉM. Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat éves termelési tervéből a vállalat egyik legnagyobb fogyasztója, a Közlekedés Építési Tröszt. Erre ez évre 14 millió forintos ren delést mondott vissza a beru- 1 lázasi keretek megszorítására, lefaragására hivatkozva, s ezzel súlyos helyzetbe hozta a Kőbánya Vállalat két mészkőbányáját, a nagyharsányit és a Fejér megyében lévő pol- gárdit. (A másik két bányájuk: a komlói és az erdős- mecskei). De magát a vállalatot is! A tervezett évi termelési érték 92 millió forint, ebből a költségek — s ezek sajnos meglehetősen konstans költségek — 84 millió forintot tesznek ki. A kiesett termelési értékkel az önköltség nem csökken arányosan, tehát 92 mínusz 14 egyenlő 78 millió forint, ugyanakkor a költségek így is elérik a 80 millió forintot, ami azt jelenti, hogy nyereség helyett vesztesége van a vállalatnak. Hidegzuhany Tavaly év végén, amikor felmérték az igényeket és megkötötték a kapacitás szerződéseket, úgy gondolták, övék az új mechanizmus egyetlen olyan iparága, ahol nem lesznek értékesítési prob lémák. Mindenki nagy számokat mondott, ami összeseiben jóval felülmúlta a kapacitást. Később jött a 14 millió forintos hidegzuhany. Mit tehetett a vállalat? Perelje a trösztöt a meghiúsulásért? Csak 14 millió forint 2 százalékát perelheti. A megerősített értékesítési csoport hozzálátott tehát, hogy felmérje, felkutassa a piacon, milyen igényekre lehet még számí- lani a második félévben. A vállalatvezetés pedig átszervezte az anyagi-műszaki feltételeket: Nagy harsányban és Polgárdiban a 3 műszakról áttértek a két műszakra, ennek megfelelően átárazták a gépek értékcsökkenési leírását, bizonyos robbanó és üzem anyagok megrendeléseit törölték, a gépjavításokra vonatkozó szerződéseket kisebb igények miatt felmondták. Feltárták a veszteségidőket, megszigorították anyaggazdálkodásukat. Megjegyzendő, a három műszakról két műszakra való áttérés következményeként egyedül Nagyhar- sányban voltak elbocsátások, illetve a 36 dolgozó többsége maga mondott fel; amíg jobbra nem fordul a helyzet, átmentek a beremendi építkezéshez, ahol többet is keresnek. Polgárdiban pedig átcsoportosítást hajtottak végre, a felszabaduló létszámot a saját rezsiben folyó kisebb üzemi építkezések szívták fel. Az intézkedések eredményeként a várható önköltséget sikerült 76 millió forintra leszorítani, s így még némi nyereségről is lehet majd beszélni. Természetesen a piackutatás továbbra is napirenden marad, a második félévben bármilyen igényt ki tudnak elégíteni.. De milyenek a kilátások a második félévben? Január elseje előtt nem volt probléma, mindegy hová szállítottak, akár az ország túlsó felébe. A vasút tonnánként 40 forintos átlagfuvarköltséget szá— A hőség, illetve a hosz- szantartó száraz, meleg időjárás következtében a vízkezelési szabályzatban megállapított minimális szintnél 22 centiméterrel alacsonyabbra süly- lyedt a Balaton vízszintje. Számítások szerint a megengedett alsó határnál kereken 130 millió köbméterrel kevesebb a magyar tenger vízkészlete. Az apadás szempontjából július első tíz napja volt a legkritikusabb időszak. Akkor nyolc centimétert apadt a vízszint, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy tíz nap alatt megközelítően 50 millió köbméter vizet emeltek ki az »cgi szivattyúk” a tóból. molt fel. Az Alföld igényét így majdnem teljes egészében ők elégítették ki. Január elsejétől a MÁV új tarifát vezetett be, a fuvarköltségek a kilométertől függően tonnánként elérhetik a 251 forintot is. Annak ellenére, hogy országosan az itteni kőárak a legalacsonyabbak, a Dél-dunán- j túli Kőbánya Vállalat piaca a rossz fekvés miatt beszűkült. Ráadásul a konkurren- ] cia is egyre fokozódik, tsz- ek, tanácsok nyitottak és nyitnak új bányákat. A beszűkült piac és a MÁV A megdrágult vasúti szállítás következtében tavasszal a kecskeméti, valamint a hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalatok elálltak egy 10—15 millió forintos, összesen mintegy 3C0 ezer tonna zúzott kő megrendeléstől. Miért? A nagyharsányi kő eddig a Pécs —Dombóvár—Bátaszék—Baja vasúti kerülő úton is olcsó volt az Alföldnek, tnost viszont a 100 kilométeres ke- rülőutat felszámolja a vasút. A plusz fuvarköltségek miatt az Alföld kiesik. Ismeretesek a csökkentett j munkaidő miatt} kocsiállás problémák a MÁV-nál. Ha a MÁV hajlandó lenne csökken teni a tarifát, legalább a szombati és a vasárnapi berakásoknál, visszanyerhetnék versenyképességüket, s újra i megjelenhetnének az Ali öl-1 dön. Nagyharsányban, egész | héten éjjel-nappal rakodna a kőbánya — a rakodás magas I fokon gépesített — akár napi j 200 vagont is megtölthetné- j nek, szemben a mostani napi I 120 vagonnal. Irányvonatokát lehetne szervezni az Alföldre, ami pillanatnyilag Nagyharsányban éppen lehetetlen. A tarifacsökkentésben sajnos nem a Pécsi Vasútigazgatóság az illetékes, ők rokonszenveztek a kéréssel, annakidején fel is terjesztették, a KPM azonban nem hagyta jóvá. „All a malom...” Mi van a Kőbánya Vállalat tavaly májusban 30 millió forintos költséggel elkészült „szomorú” beruházásával — (ezért ugyan nem a vállalatnak kell pirulnia), a nagyhar- I sányj kőőrlőüzemmel, amelynek költségkeretét annak idején — miután állítólag felmérték a mezőgazdaság országos igényeit — az FM „harcolta ki”, hogy talajjavítás céljára mészkőőrleményt állítson elő? Most teher a vállalat hátán. Az évi kapacitás három műszak és 18—20 fős kezelőszemélyzet mellett évi 200 ezer tonna, s most jó lesz, ha összejön az évi 20 ezer tonna. A 10 százalékos kapacitás kihasználtság jelentősen megnöveli az önköltséget. (Vajon mikor fog ez a beruházás megtérülni? Belátható időn belül nemigen.) Az igények manapság egészen mást mutatnak, a mezőgazdasági üzemeknek nincs szándékukban mészkóőrleményt rendelni. Az igazság az, hogy sajnos pontosan a talajjavításra váró területek, az Alföld esik mész sze. Az amúgy sem olcsó tonnánként 115 forintos őrlemély költségeit a fuvar jelentősen megemelné. A Kőbánya Vállalat most úgy fut a pénze után, ahogy tud. A nemesanyagnak van kereslete. A komlói üzemből átcsoportosítás eredményeként kisebb osztályozóművet szállítottak Nagyharsányba és a meglévő két utántörővel kétszer tört osztályozott anyagot állítanak elő. A malommal j egyelőre nem csinálnak semmit, de biztató kísérletek foly nak, hogy a malom megfelelő beállításával, aszfalttöltő anya got, úgynevezett fillért állítsanak elő, amelyet az aszfaltútépítő vállalatok használnak. Nemrég három mintát terjesztettek fel, és az egyik már megközelítette a szabványost. A filler sokkal értékesebb, mint a mészkőőrlemény, két Az aratás 98,5 százalékát kombájnok végezték el Búzából 15,8? árpából 15 mázsa a tsz-ek átlaga nullás anyag, kétszeres ára van. Uj piacokat keresnek tehát, de mindezzel még nehéz lenne a kapacitást lekötni. Az országos szükséglet sincs annyi, amennyi a kapacitásuk lenne, és még kon- kurrencia is van, s itt is határt szabnak a szállítási költségek. Mindent egybevetve: — Átmenetinek érezzük a helyzetet — bizakodik a főmérnök és a főkönyvelő. — Bízunk benne, hogy a feltételek és a népgazdaság pénzügyi helyzete — minket is érintve — a jövőben sokkal i kedvezőbb lesz. A közvéleményt hetek óta élénken foglalkoztatja, milyen az idei gabonatermés. Nemcsak a szokásos, minden aratáskor megnyilvánuló, „évi kenyerünkért” érzett aggodalom késztette találgatásra az embereket, hanem a súlyos aszály is. Most. hogy az aratás befejeztével tudjuk, a végeredmény épp olyan jó, mint amit a részstatisztikák már két hete jeleztek, dr. Földvári Jánoshoz, a Megyei Tanács elnökhelyetteséhez fordultunk a kérdéssel, minek köszönhető a nem remélt siker? — Az időjárás valóban súlyos aggodalomra adott okot az idén. 1968 első hét hónapjában a mai napig mindössze I 254 milliméter csapadék hűl- , lőtt, ami fele az ötvenéves át- | lagnak. Ráadásul a júliusi esők egy részét a gabona már nem is tudta hasznosítani. Volt olyan időszak a tavasz folyamán, hogy úgy éreztük, veszélyben az idei termés. A szakemberek bíztak benne a legkevésbé, hogy a szárazság okozta fejlődési lemaradást a gabona be tudja hozni. És itt egy érdekes biológiai jelenséggel állunk szemben. Mivel a kánikula nem eső után. tehát nem hirtelen jött. mint más években, hanem tartósabb szárazság után fokozatosan melegedett fel az idő. a nö! vény is fokozatosan alkalmaz- j kodott hozzá. Bámulatos, j ahogy a nagytermőképességű I intenzív búzák idomultak a i körülményekhez, a nagy felületen párologtató szervei rovására a búza „a szemre dolgozott”. Ez a magyarázata az idei alacsonyabb szalmatermésnek, s a vártnál nagyobb szemtermésnek. — A növények alkalmazkodó képessége azonban önmagában kevés lett volna az aszály leküzdéséhez. — Ez természetes. A másik fontos tényező az volt, hogy nagyüzemeink szakember-ellátottsága és termelőeszköz-ellátottsága olyan fokot ért el, amivel a gabona termesztését magas színvonalon képesek folytatni. Az évről évre emelkedő termésátlagokban nemcsak a korszerűbb fajták, a nagyobb műtrágyaadagok, a jobb gépi ellátottság, hanem a nagyüzemi módszereket nagy hozzáértéssel alkalmazó szakemberek munkájának hatékonysága is tükröződik. Ösz- szel jól előkészített talajba vetették el a búzát, mely időben megkapta a műtrágyát és a gyomirtó vegyszereket is. A jó kultúrállapotban lévő, s tápanyaggal kellően ellátott talajok, a gyommentes növényállomány tette lehetővé, hogy a búza a kevés csapadékot maradéktalanul hasznosítani tudta és szép terméssel fizetett. — Hogyan alakult a búza és a takarmánygabonák átlagtermése? — Végleges terméseredmé- j nyék csak az állami gazdasá- ! goknál vannak. Náluk 21,5 I mázsa lett a búza átlaghozama. Takarmánybúzából 19,8, ősziárpából 17,5 mázsával zárták az állami gazdaságok az idei aratást. A termelőszövetkezeti átlagtermések a Iáét elejéről származnak, amikor még mintegy 6 ezer hold gabona aratása hátra volt. A búza ekkor a termelőszövetkezeteknél holdanként 15.8 mázsás átlagtermést mutatott. A még nem értékelt hatezer hold termése, ha módosíthat is ezen az átlagon, nagyon nagy eltérést már nem okozhat. 1960 óta a következőképpen alakult a búza átlagtermése a megyében: 1960-ban 8.8 mázsa volt, 1961-ben 9.7 mázsa. 1962-ben 11,1 mázsa, 1963-ban 9,1 mázsa, 1964-ben 10.1 mázsa. 1965-ben 11,2 mázsa, 1966-ban 13,9 mázsa. 1967- ben 14,3 mázsa s végül 1968- ban 81 ezer hold átlagában 15.8 mázsa. Az ősziárpa 15 mázsát adott átlagosan, s ez már végleges adat. Néhány kiemelkedő eredményt is hadd említsek, a lip- pói tsz 24,5 mázsával lett megyei első. a bólyi tsz 23 mázsás. a babarci 21 mázsás búzatermést takarított be. öszi- árpából Űjpetre 21,7, Szabadszentkirály 21,2, Gerde és Pel- lérd egyaránt 20,9 mázsás átlagtermést ért el. — Felkészültség és szervezettség szempontjából hogy értékeli az idei aratást? — A tsz-ek három hét alatt learattak az idén. Ez mindenekelőtt a gabonabetakarítás gépesítettségének köszönhető. A termelőszövetkezetekben 340 kombájn dolgozott, s ezek naponta 18 ezer kéziarató munkáját végezték el. 1960-ban * gabona 61,7 százalékát még kézzel aratták le a tsz-ek, a kombájnmunka aránya 22 százalék volt. Most 1968-ban az aratást 98,8 százalékban géppel, ezen belül 98,5 százalékban kombájnokkal végezték el. Míg 1960-ban mindössze 3106 vagon, tavaly 9284 vagon kenyérgabonát értékesítettek a baranyai tsz-ek, az idén július 20-ig 9000 vagonnal vett át a Gabonafelvásárló Vállalat a közös gazdaságoktól s még további 500 vagon átvételére számítanak. Miklósvári Zoltán A Dráva szabolcsi Lengy árban a termelőktől átvett gumós lenkórót három technológiai folyamaton ke resztül (gubózás, áztatás, rostíel- tárás) dolgozzák fel. Végtermékként az értékes lenszálat és a kevésbé értékes lenkócot kapják. A kész termék 40 százaléka lenszál, S0 százaléka pedig lenkóc. Képünkön: a lenkötegek behelyezése az áztató medencébe Foto: Bácz Károly Uj gyár Komlón Szép, erdős-völgyes környezetben áll a komlói munkás- szálló három-szekciós épület- csoportja. A harmadik, hátsó épületben kőművesek, villanyszerelők, vízvezetékszerelők dolgoznak. A eredetileg társalgóknak, játéktermeknek szánt helyiségeket alakítják át munkatermekké. A legfelső emeleten varrógépek sorakoznak a munkaasztalok mellett. A sárgára festett oszlopok, türkiszzöld függönyök és a melegfényű világítótestek kellemes hangulatot árasztanak. Itt dolgozik napi négyszer négyórás osztott műszakban körülbelül 330 komlói asszony és leány, a Budapesti Május 1 Ruhagyár új munkásai. — Az üzemvezetővel együtt tizen — művezetők, technikusok — jöttünk le az anyavállalattól néhány hónapra — mondja Búkor Lajos, művezető. — Az új munkások betanításával foglalkozunk. — Utána vissza a ruhagyárba? Mosolyog. bizonytalanul vonja a vállát. — lesz, aki vissza megy, lesz, aki nem. — Felcserélik Budapestet Komlóval? — Egyik művezető társam, Bárány József és felesége már leköltözött Kaptak lakást a tanácstól. — Én ön? — Ha úgy dönt a vezetés, hogy maradjunk, akkor valószínűleg letelepedünk. Egyébként a feleségem is itt van, ő is művezető. Családunk nincs, könnyen elképzelhető, hogy maradunk Komlón. Végül is, mindenütt dolgozni kell. Ez a vidék pedig nagyon szép. Rokonaim is élnek itt, Vókányban. — Mi a véleménye az új munkásokról? — Múlt héten hétfőn indult be az üzem, sokat még nem mondhatok. De nézze, ezt a kis tandarabot Öröm fog el ilyen szép munka láttán, pedig hát olyan asszonyokkal, lányokkal dolgozunk, akiknek többsége egyáltalán nem jártas a szabó szakmában. Kék színű, szivacsos gyermekkabátot mutat, utána pedig egy női felöltőt. Az anya- vállalat a kiszabott anyagokat küldi le, itt összeállítják, csomagolják és végtermékként kerül a kereskedelembe. Azaz hogy kissé előreszaladtunk az időben. Egyelőre tizenöt napon át betanítási időszak van. A nem egészen két hét alatt csak alig néhányan morzsolódtak le, « többség maradt. Jáhn Miklósné komlói fiatalasszony már hónapokkal ezelőtt jelentkezett felvételre és igazán örült, hogy a múlt héten végre elfoglalhatta helyét a varrógép mellett. — Az volt a baj, hogy éveken át itt, Komlón semmi munkaalkalom nem adódott a nőknek. Tizenkét évvel ezelőtt rövid ideig dolgoztam a bányászkonyhán, azóta nem. — Miért jelentkezett most? — Kellett a pénz. Férjem vájár, tisztán, ha megkeres 2800 forintot. De van egy kislányunk, évekig beteg volt, az is pénzbe került. Aztán az anyósom és az apósom Pécsett élnek, nyugdíjuk nincs, őket is segíteni kell havonta néhány százassal. Szeretnénk kicserélni a bútorunkat is. Szóval bőven van helye a pénznek. — Mennyit keresnek majd? — Amíg tanulunk, semmit. De ahogy értesültünk, havonta ezer forintot hazaviszünk. — Megszokta ezt a környezetet? — Nagyon hamar. Szép, tiszta munkahelyünk van. Válint Erzsi 18 esztendős kislány, egyike azon keveseknek, akik előnnyel indultak. Női szabó a mestersége, most a nyár elején tette le a szakmunkásvizsgát — Keresete? — Ezerszáz forint. De én első naptól, hogy beléptem, nyolc órát dolgozom. Szeretek itt lenni, mert sokan vagyunk együtt a teremben és jó érzés ennyi ember között lenni. Az üzem rövidesen nyolc- száz főre fejlődik, attól függően, hogy az alsó emeletek átalakítása milyen ütemben fejeződik be. A vállalat nemcsak munkát és bizonyos szakképzettséget ad a komlói asszonyok, lányok kezébe, hanem felkészültségük, rátermettségük alapján csoportvezetőket, művezetőket is nevelnek majd közülük. Jelenleg a legfőbb feladat az, hogy a teljes létszám meglegyen és a betanítás lebonyolódjék: Egyelőre az anyavállalat termelési normájának 60 százalékát kell .adniok a komlóiaknak és majd idővel fokozatosan eltüntetik a norma-különbséget: A komlói telep most teszi meg a kezdő lépéseket. Nem lesz könnyű teljesen új munkásgárdával. Az viszont tagadhatatlanul örvendetes, hogy a helyi párt és tanácsi szervek, illetve a Május 1 Ruhagyár vezetőinek közös elhatározásából — nem kis gondokkal kísérve persze — a komlói nőknek munkalehetőséget biztosítottak. K. W.
