Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-18 / 167. szám

TOSS. Juft us TS.

DunontQii naoto

3

Háromezer vitás ügy

Csökken a munkaügyi panaszok száma — A döntőbizottságok munkájáról tárgyalt az SZMT

Ha a dolgozó úgy érzi, Jogsérelem érte, a helyi munkaügyi döntőbizottsághoz, másodfokon pedig a Baranya megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz (TMDB) fordulhat. A TMDB 1965 óta közel háromezer vitás ügyben döntött Milyenekben? Például, a Mátraaljai Szénbányák pécsi külfejtési üzemében egy balesetből eredő kárért a gépkezelőt vonták felelősségre annak ellenére, hogy a vizsgálat megállapította: a vállalat a karbantartást nem végezte el a munkahely ki- világítatlan volt. — A TMDB a dolgozót a kárfelelősség alól mentesítette.

Kevesebb a másodfokú intézés

Baranyában S36 vállalati, városi és járási közös, valamint hivatali munkaügyi döntőbizottság működik. A döntőbizottságok a vállalat vagy intézmény nagyságától függően évente hozzávetőlegesen 25—30, de a Szénbányák, a MÉV területén működő munkaügyi döntőbizottságok 150—200 ügyet, sőt, akadnak olyan vállalatok, ahol ennél is több ügyet intéztek.

Az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról készült jelentést tegnapi ülésén tárgyalta meg az SZMT.

A Jelentés megállapítja, hogy a döntőbizottságok a munkaügyi viták intézésében eredményes munkát végeztek. Panasz formájában hozzájuk került munkaügyi vitákban az eljárást az esetek többségében a jogszabályban előírt nyolc napos határidőn belül fejezték be és döntésükről a dolgozót értesítették, a nagyobb vállalatoknál, ahol a munkaügyi viták száma magas, az ügyintézési határidő 15 nap. A döntőbizottságok tevékenységüket a jogszabályok és a kiadott vállalati intézkedések figyelembevételével törvényesen végezték, a TMDB ellenőrzései során kirívó törvénysértéssel nem találkozott

A Területi Munkaügyi Döntőbizottság 1965-ben 905 ügyben (600—350, a továbbiakban zárójelbe tesszük, hogy ebből hány esetben fellebbezett a dolgozó és hány esetben a vállalat), 1966-ban 1045 (684—361), 1967-ben 673 <469— 204) és 1968 első félévében 319 (191—128) ügyben folytattak eljárást Érdekes, hogy a munkaügyi viták másodfokú intézésében némi csökkenés tapasztalható. A TMDB határozatai ellen 1965-ben 35, 66- ban 43, 67-ben 14 és az idei első félévben mindössze öt esetben terjesztettek be óvást.

A legtöbbször azonban a TMDB határozata változatlan marad.

Csak a dolgozó meghallgatásával

Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatban munkajogi szabályokat tekintve kirívó törvénysértés nem fordult elő. A fellebbezési eljárások alkalmával észlelt törvénysértések a helytelen jogszabályi értelmezésből fakadtak, ez a kezdeti időszakban volt tapasztalható, amikor még az 1968. január 1-i előtti szabályokat is figyelembe kellett venni. Az első negyedévben és az áprilisban készült munkajogi felmérések azt mutatják, hogy a jogszabályok gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban lényeges problémák nincsenek.

A fellebbezési eljárások során főként a fegyelmi és kártérítési ügyeknél tapasztalható, hogy a tényállást nem tisztázták, megalapozatlan és kitervelt adatokra hivatkozva vonták felelősségre a dolgozókat A vállalatok esetenként azt sérelmezték, hogy a TMDB ilyen esetben a vállalati intézkedést hatálytalanította. Több olyan ügyet lehetne felsorolni, fegyelmit is, kártérítésit is, amikor bebizonyosodott, hogy sem a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit, sem pedig a kollektív szerződésekben írtakat az eljárásoknál nem vették figyelembe.

Fegyelmi ügyeknél még mindig általános az a jelenség, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a dolgozót a fegyelmi eljárás során nem hallgatja meg, nem teszi lehetővé számára, hogy védekezzen, amit egyébként a törvény kötelezően előír. Sok területen az sem tisztázott, hogy ki az illetékes. Ezért fordult elő sorozatosan, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója a dolgozót nem hallgatta meg. A fellebbezési eljárás során ilyen esetben a határozatot hatályon kívül helyezték és a vállalatot új fegyelmi eljárás lefolytatására kötelezték. A kártérítési eljárásoknál hasonló a helyzet Kivizsgálások nélkül, feljegyzések alapján még akkor is a dolgozót marasztalták el, amikor a károsodásban a vállalat felelőssége volt megállapítható.

Félreérthető

pontok

Az SZMT elnökségi ülésének résztvevői közül Bíró Sándor (KPVDSZ) rámutatott arra, hogy a vállalati döntő- bizottságok a kényesebb ügyeket gyakran átpasszolják a TMDB-nek. Kovács József (Pedagógusok Szaksz.) javasolta, szüntessék meg a pedagógus döntőbizottságokat olyan helyeken, ahol egy évben egy, vagy még egy vitás eset sem merül fel. A pedagógusoknál elég lenne minden járásban egy munkaügyi döntőbizottság. Kinczli József (Vasutasok Szaksz) a döntő- bizottsági elnökök tapasztalat- cseréjét szorgalmazta. Rácz Gyula (MÉV) felhívja a figyelmet, hogy a kollektív szerződéseket sok helyen menetközben kell átdolgozni, mert egyes pontjaik félreért- hetők. Erre nagy figyelmet kell fordítani, a döntőbizottságok jogi szempontból hathatós segítséget nyújthatnak. Tapasztalat: egyes gazdaságvezetők nem bíznak a helyi munkaügyi döntőbizottságok döntéseiben (főként akkor, ha a dolgozónak nagyobb összeget kell kifizetniük) és olyankor is fellebbeztek már, amikor eleve tudták, hogy nem lesz igazuk.

) Óriás daru | a komlói fatelepen

Nyolcvanhat méter hosszú hid-darut építenek a Szénbányák komlói fatelepén. Az anyag- mozgatás komplex gépesítését szolgáló berendezés Ausztriából érkezett Komlóra 28—30 méteres darabokra szedve. A gépkocsikon lebonyolított szállítás önmagában is izgalmas műszaki feladat volt, a dolog neheze azonban most következik: a szerelést a munka zavartalanságának biztosításával párhuzamosan kell végezni.

Az óriás daru 300 méte rés sínpályán mozog majd. Az építést osztrák szakemberek irányításával az Országos Bányagépgyártó Vállalat és Kossuth Bányagépüzem munkásai végzik.

Veszélyben 1500 mázsa bal

Kritikus a helyzet a pellérdi tavakon Csak az eső segíthet

Az idén rekord termést vártak a pellérdi tavakon, s joggal, hisz a halpremix etetés bevezetésével a szokottnál gyorsabban fejlődtek a pontyok. A 114 holdas hármas tavon, ahol a piaci halat tartják, már a két héttel ezelőtti próbafogásnál 1,20 kilogramm átlagsúlyúak voltak a halak. A tóegység vezetői azt remélték, hogy őszre a szokásos 1,80 kilós átlagsúly helyett 2 kilós súlyban tudják a halat értékesíteni.

Az időjárás azonban minden számítást keresztül húzott. A hosszú idő óta tartó száraz kánikulai melegben óriási méreteket öltött a tavak párolgása, s mivel a pellérdi tórendszert az esőn kívül semmiféle vízbefolyás nem táplálja, megkezdődött a gyors apadás. Naponta 5 centimétert apad az amúgy is sekély víz, a hét közepéig a négyes tó vízmagassága 20 centiméterre csökkent le. A kánikulai meleg 34 fokosra hevítette fel

Vizet, meleg ételt kérnek a vasútépítők Űttalan

utakon,

porfelhőben,

vaksötétben

Letérünk Nagy harsány és Beremend között az útról, amely most felújítás alatt van éppen: gödrök, földhányások, mélyedések. De ez semmi, mert ezután már „szűz” terepen haladunk tovább és fejünkkel verjük a Zsuk-kocsi tetejét. Tarló, kukoricás, erdősáv következik, aztán jobbról fekete töltés féle.

— Rendezőpályaudvar — jegyzi meg mögöttem Jasze- novics Miksa mérnök, a be- remendi beruházás irányítója. — Néhány épület is lesz. Kell egy kilométernyi rendező, hogy a vonatok megfelelő távon tolassanak majd a gyári szállítmánnyal.

A töltés megszakad, aztán egy végeláthatatlan, szikkadt legelő következik, gémeskút- tal, gyér számú tehéncsordával. A vakondtúrásos talajon ugrál a kocsi és ez a kényelmetlen utazás addig tart, amíg a közforgalmú vasút új nyomvonalát ismét el nem érjük. Dömperek, billenős Skoda kocsik húznak el mellettünk földdel. Elérjük a bevágást, amely tulajdonképpen egy nagyon mély katlan, fenekén kotrók, szképerek, dózerek dübörögnek. A katlan szélén véA Sopiana Gépgyár 142 vákumos húskeverŐRápei és 142 szalonnakockázé gépet szállít Idén a Szovjetuniónak. A vákumos húskeverőgépékből 102-t már legyártottak, a többi gyártása pedig folyamatosan történik. Jelenleg a hazai ipar részére hat húsipari késköszörűgépet készítenek.

Foto: Cácx Károly

kony akácfa alatt lakókocsi, műhelykocsi. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat embereinek rezidenciája.

— Pocsék hely ez, — mondja Sisa József szképeres.

— Miért pocsék?

— A por miatt

— Ki tehet erről? — mondom.

— A szárazságról senki, de ami azzal jár, arról igen.

Mondják, kóstoljam csak meg a vizet, ott a lajt, nyissam meg a csapot. Hogy meleg, az hagyján, de rossz is. És ez a lajt különben sem ivóvíz-szállításra való. „Könyörögni kell a dömpereteknek, hogy egy fordulóval hozzanak vizet a faluból...” A dömpe- resek, skodások ihatnak a faluban, de akik a szképerekkel, kotrókkal dolgoznak a katlanban, azokat köti a gép, gyalog pedig két kilométer be, kettő vissza... — szóval ez lehetetlen. Első hallásra az ember roszindulatot vagy nem törődömséget tételez fel a skodásoktól. Pedig nem így van. A magyarázat erre egyszerű: mielőtt a földdel megrakott kocsival elindul, kap egy piros színű blokkot. Két kilométerrel odább a töltés végén lebillenti a földet, kap egy fehér blokkot. A két blokk jelent egy fordulót, azaz a ráeső teljesítménybért.

— Vízszállításra viszont nem kap blokkot, így érthető, hogy ingyen nem fuvaroz egyik sem — mondja a szerelő Pauli Ernő.

Nemcsak ivóvízről van szó.

— Öntözni is kellene rendszeresen a nyomvonalat, mert kész csoda, hogy eddig nem történt baleset.

Még nappal úgy-ahogy, de éjszakai műszakban a gyorsabb mozgású Skodák úgy felverik a port, hogy a dömperek, s főleg a cammogó szképerek kiszorulnak a töltés végére. Gyakran le is állnak, nem mernek tovább menni, mert a vaksötétben az orrukig sem látnak. És ha egy dömper megbillenne a töltés peremén ... Rossz rágondolni is. A Skoda-kocsi vezetőjét pedig nem lehet arra kényszeríteni, hogy lépésben hajtson, mert nem keresi meg

még a hideg vízre valót sem.

A villányi tanács — helyesen — korlátozta az vízfogyasztást, mert a község vízmüve nem dolgozik teljes kapacitással.

— A Karasicában van víz

— jegyzem meg.

— Az jó is öntözésre, de ahhoz szivattyú kell.

— A vállalatnak nincs szivattyúja?

Az emberek vállukat vono- gatják: nem tudják, hogy

van-e, lehet, hogy van. Any- nyi biztos, hogy a kedvező munkakörülmények megterem tése nem a munkások feladata.

— Baj van az étkezéssel is

— mondja a szerelő. — Kapunk egy húsz forintot érő blokkot a vállalattól, amelynek felét mi álljuk. Ezen a blokkon a községi szövetkezeti boltban hidegélelmet vásárolhatunk. De csak hideget! A szekrényem tele van konzerv- vel, készétellel, alkalmilag elfogyasztható, de rendszeresen mindig csak hideget enni! Rá se tudok nézni már a szalonnára meg a konzervre.

Az építés jelenlegi üteme jó, megfelel a tervezettnek. A vállalat emberei rendkívül jó munkát végeznek: ha így haladnak, jövő nyáron a közel kilenc kilométeres új közforgalmi vasútra belökhetik az első vagont.

De méltánylást érdemelne az is, hogy a vasútépítő munkások rendkívüli körülmények között dolgoznak, következésképpen több gondoskodást érdemelnének. Kísérőim a szakszervezetet említik, mint érdekvédelmi szervet.

— Nem találkoztunk velük...

— jegyzik meg tömören az emberek.

Két és fél milliárdos beruházás realizálásának vagyunk tanúi. Ennek egy része a vasútvonal. Nagy tervek, sok pénz, szép jövője egy készülő ipari objektumnak. De vízre amit innának és amellyel öntöznének, meleg ételre, amit a nehéz testi munkát végző emberek elfogyasztanának — nincs lehetőség. Érthetetlen dolog, hallatára mindent, csak éppen mosolyogni nem lehet.

Rab Ferenc

a tavak vizét. A tavakat d» lepő kék algák ellen nagy mennyiségű meszet szórtak a vízbe, mindaddig míg a vízvizsgáló laboratórium le nem állította a víz ellúgosodása miatt. Ekkor következett be a tragédia, amit már előre vártak, hisz az éjszakai ügyeletet már korábban megszervezték, Július 8-án éjszaka a halak pipálni kezdtek, miután a via oxigén tartalma teljesen fogytán volt. A pipáló halak nagy, úgynevezett bandákba verődtek össze fokozva a fulladás! veszélyt. Éjszakákon át motoros brigádok cirkáltak a tavakon, hogy szétkergessék a halakat, s dolgozott minden szivattyú, hogy a vizet átszellőztessék. A dombóvári központ embereket küldött, s még a falusiak segítségét is igénybe vették.

Ennek ellenére nem tudták megakadályozni a halpusztulást, a halállomány mintegy

20—25 százaléka a múlt hét folyamán elpusztult. A pellérdi halgazdaság idei terve, mintegy 1500 mázsa hal volt, s csak a nagy hármas tóról 870 mázsa halat szándékoztak értékesíteni. A lehűlés, valamit enyhített a helyzeten a ezen a héten már megszűnt az éjszakai készültség a tavak partján. De a víz változatlanul apad, szerdán a tavak vizszintje az üzemi vízszintnek csak 30 százaléka volt. Lehalászásra még gondolni sem lehet, mert legkevesebb másfél hétbe telne, míg a vizet leeresztik, s addig a melegben elpusztul minden hal. Csak úgynevezett ellenvízzel tudnák a halakat a tavakból kimenteni, de erre Pel- lérden nincs lehetőség.

Hogy a jelenlegi halállomány megmaradjon, ahhoz egy kiadós eső kellene. A pellérdi tavaknál nyaranta visz- szatérő jelenség a víz kivirágzása, az algásodás réme, az oxigénhiány. De ilyen nagy méreteket még egyetlen évben sem öltött. A pécsi víz ugyan ott folyik el a tavak mellett, de ez annyira szennyezett, hogy csak kiadós eső után tudnak belőle vizet nyerni. A pellérdiek szerint egyedüli megoldás az lenne, ha Pécs város adna nekik a Duna vizéből. Ezt bizony ma még nehéz elképzelni.

1400 kocsi üresjáratban;

Elkészült a kimutatás a MÁV-nál az első félévben fizetett kocsiálláspénzekről. A vállalatok ezek szerint a Pécsi Vasútigazgató- ság területére érkező, késedelmesen kirakott kocsik után az idei első félévben összesen több mint 8 millió forint fekbért fizettek a MAV-nak, egymillió forinttal többet, mint tavaly első félévben. Az új gazdasági mechanizmus első félévében minden tizedik vagont késedelmesen rakták ki, a késés, az egy kocsira eső óraátlag 1967. I. félév: 15,5, 1968. I. félév:

16,6 óra. A késedelmes kirakás közel 1400 vagont vont ki a szállításból, azaz mintha az első félévben egyik délelőtt nem rakodtak volna a MAV-nál.

A késetten kirakott kocsik száma és a késett órák száma összesenben csökkent tavaly első félévéhez viszonyítva. Ez ösz- szefüggésben van a kocsiálláspénz tarifájának megemelésével, valamint a költségtényezőként bevezetett eszközlekötési járulékkal, amely arra ösztönzi a vállalatokat. hogy igyekezzenek minél hamarabb feladni, kirakni áruikat. A MÁV- nál elmondották, hogy egyre nehezebb irányvonatot szervezni a töm eg szállítások — szén, kő, kavics elszállítása — a korábbiakhoz kénest egyenetlen lett. Hasonlóak a problémák a vagonok berakásánál, hét végén a fuvarozók fele any- nyit raknak be, mint a bét közepén.