Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
1968. június 16. punantmt napio 3 260 millió forint hitelt kértek a baranyai vállalatok Megalapozott óvatosság A vállalatok igényei általában reálisak és megalapozottak Évekkel ezelőtt mondotta egy termelőegység gazdasági vezetője: „Ha az ember pénzt akar szerezni fejlesztésre, jobb ha 14 fokos okmánybélyeggel kezdi el a kálváriát..Ha ez a szokás nem is volt általános, azért ennek az ironikus megjegyzésnek volt némi alapja. A felügyeleti hatósághoz egy demizson 14 fokos borral beállító kérelmező, előbb-utóbb hozzájutott egy kis pénzhez, amelyet vissza sem kellett fizetnie, vagy ha igen, akkor is a hitel összege kiesett az adózási terhek alól és változatlanul hagyta az egész évi nyereséget. A kérelmek is túlzottak voltak, hiszen gyakran előfordult, hogy a szükséges beruházási keretnek többszörösét igényelték, számítva arra, hogy úgyis alkuba kell bocsátkozni, a legrosszabb esetben is még mindig a „pénzüknél maradnak”. Arra is volt példa, hogy az összevont vállalatok központja a „nagykalapból” törlesztette a hitelt, mert a kérelmező gyáregység — bár a hitelt felhasználta — fizetés- képtelen volt. Érthető, hogy ez a többnyire liberális, vállalaton belüli hitelpolitika anyagilag hátrányos helyzetbe juttatta a többi gyáregységet. Megfontolt kérelmek A kormány 1968-ban érvénybelépett hitelpolitikai irányelvei megszüntették ezeket a visszásságokat. Ideje volt, hiszen — például — 1967-ben a beruházások színvonala meg haladta a gazdasági fejlődés általános ütemét. A népgazdasági ágazatok az említett két esztendőben mintegy 10 milliárd forinttal többet költöttek beruházásokra, mint amennyit a terv előirányzott. Énnek következménye volt az is, hogy a folyamatban lévő beruházások száma rohamosan megnövekedett, a beruházások elaprózódtak. Ebben az esztendőben aztán — a megye termelőegységei is — megalapozott óvatosságot tanúsítottak a hitelkérelmek indokolásánál. Az óvatosság persze nem a beruházási hitelek számában nyilvánul meg, hiszen az első öt hónapban a Magyar Beruházási Bank Baranya megyei Fiókjához nyolc — úgynevezett éven belüli megelőlegezési hitelkérelem érkezett be közel 10 millió forint értékben. Tizennégy vállalat (ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági) körülbelül 95 millió forint középlejáratú hitelt kért, tíz termelőegység pedig összesen mintegy 150 millió forint hosszúlejáratú hitelre nyújtotta be igényét. Az alapos megfontolás — nagyon helyesen — inkább a hitelkérelmek indokolásánál, a gazdasági vezető döntését meg alapozó javaslat kidolgozásánál tapasztalható. A különböző gazdasági variációk közül azt választják ki, amely a legkedvezőbb: hitelt olyan fejlesztésre kérnek, amely a lehető legközvetlenebb módon gyorsítja meg, illetve teszi gazdaságosabbá a termelést, vagy pedig új termékek bevezetésének elengedhetetlen feltétele. A hitelpolitikai irány elvek szigorúan meghatározzák a hitelnyújtás feltételeit. A legkedvezőbb ajánlat Hitelt elsősorban az a termelőegység kap, amely már folyamatban lévő beruházással rendelkezik, de a kivitelezés teljes befejezésének költségeit saját alapból biztosítani nem tudja. Ez esetben is a beruházási bank először megvizsgálja, hogy a vállalat a megadott határidőre vissza tudja-e fizetni a hitel összegét? A pénz forgási sebességének megtartása végett a bank igyekszik azokat előnyben részesíteni, akik a határidőt illetően kedvezőbb ajánlatokkal jelentkeznek. A hitelért folyó versenyben előnyben részesülnek' azok a vállalatok, amelyeknek beruházásai nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak. Vannak korlátozások is. Például termelőüzem irodaház-építésre sem közép-, sem hosszúlejáratú hitelt egyelőre nem kaphat még közvetett felhasználás révén sem A vállalatok eddig általában reális igényekkel fordultak a Megyei Beruházási Bankhoz. A Bm. Állami Építőipari Vállalat 4,5 milliós kérelmét kedvező javaslattal továbbították, mert a pénzből termelést elősegítő gépeket vásárolnak és a visszafizetés biztosított. A Szigetvári városi Tanács kérelme is valószínű „zöld utat” kap, mert a hitelt lakosságszolgáltatás fejlesztésére fordítják. Nincs még döntés a Bm Szikvíz- és Szeszipari Vállalat és a Bm. Vendéglátó- ipari Vállalat ügyében. Az előbbi 216 ezer forintot kért, de a bank megelőző vizsgálata szerint legalább 900 ezer forint értékű forgó eszközre is szüksége lenne a vállalatnak ahhoz, hogy a 216 ezer forintos beruházást a termelésbe beállíthassa Ez az összeg azonban nem áll a vállalat rendelkezésére. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat kérelmét a vállalat visszavonta, mert a hitelvisszafizetés nem volt biztosított. Az ágazat hitellehetőségének kimerülése miatt elutasították a Baranya—Tolna megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat 550 ezer forint ösz- szegű középlejáratú új hiteligényét. Nagv a „pénzéhség“ A hiteligények meítélésénél a Beruházási Bank nagy gonddal gyakorolja nemcsak a kedvezmények megadását, hanem a szelekciót is. Az évközi megelőlegezést a Megyei Beruházási Bank saját döntési joggal eszközli, a közép (általában 3 évi időtartamra) illetve a hosszúlejáratú (maximum 6 évi) hitelekre viszont javaslatot tesz és a döntés már központilag történik. Erre azért van szükség, mert a hitelkeret — népgazdasági szinten — korlátozott. Ebben az esztendőben 6,7 milliárd forint a keret és ennek megfelelő elosztása csakis központi akarat révén történhet. Az úgynevezett „beruházási éhség”, vagyis az igény mindig a lehetőségek előtt jár. Hogy ez mennyire így van, azt érzékelteti az a tény is, hogy Baranyában eddig mintegy 260 millió forint értékű hiteligényt nyújtottak be a banknak, de ha ezt az ország 19 megyéjében megismétlik (és miért is ne?) máris kimerül az egész évi keret, de akkor hol van még a fővárosi termelőegységek hiteligénye? Arról nem is beszélve, hogy az országos hitelkeret (6,7 milliárd forint) kétharmadát, csakis a folyamatban lévő beruházások befejezésére lehet fordítani. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a jó jövedelmet Ígérő vállalkozások indításához a bank nem nyújt támogatást. De mindig és minden esetben a realitások keretein belül, figyelem- bevéve a népgazdaság teherbíró képességét a pénzügyi egyensúly érdekében. Rab Ferenc Budapesti őszi vásár Huszonhat év után a BNV területén az idén ismét megrendezik a budapesti őszi vásárt, ahol a hazai lakosság részére szánt cikkeket vonultatja fel a magyar ipar és kereskedelem. Hasonló vásárt utoljára 1942-ben tartottak, akkor azonban csupán lakberendezéseket állítottak ki. Az idén a közszükségleti cikkek seregszemléjére kerül sor, s amíg a BNV az exportkapcsolatok elmélyítését szolgálja, a BÖV a magyar ipar és kereskedelem együttműködését kívánja elősegíteni. Azoknak a vállalatoknak a rész-vételére számítanak tehát, amelyek közszükségleti cikkeket gyártanak vagy hoznak forgalomba a hazai lakosság részére. Látogatóban Terve már hosszabb Ideje foglalkoztatta az embereket, idén aztán meg is született a szocialista együttműködési megállapodás az István-aknai szállítási körlet és az Urán III. üzem szállítási körlete között. A két körlet munkája — kisebb, a bányák jellegéből fakadó különbségektől eltekintve — nagyjából megegyezik, s a bányászok úgy gondolják, van mit tanulniok egymástól. De a tapasztalat- cserénél nem kisebb fontosságot tulajdonítanak a nem szakmai jellegű közös rendezvényeknek, kirándulásoknak, sportnapoknak, mozi- és színház-látogatásoknak, hogy megismerjék egymást, barátokká legyenek a két körlet dolgozói, ez is hozzátartozik a szocialista brigádmozgalomhoz. Május elsején tízen a Sza- bolcs-bányaiak közül áz urá- nosok soraiban vonultak fel, a III. üzem szállítási körletének tíz dolgozóját pedig a szénbányászok látták vendégül menetükben. Május 17-én az 1st- | ván-aknaiak Kővágószöllősön jártak tapasztalatcserén, e látogatás viszonzására e hét péntekjén került sor. Az István-aknaiak nagyon felkészültek az uránosok fogadására, őket elsőosztályú vendéglátásban részesítették négy héttel ezelőtt, s most, mint házigazdák, nem akartak szégyent vallani. E felkészülésről csak annyit, hogy Benes Ferdinándné és Simon Ferencné, a külszíni szállítás dolgozói e pénteki napon beöltöztek szakácsnak és osztatlan sikert arattak pörköltjük- kel. A vendégeket elkísérte Ko- csor Ferenc, a III. üzem vezetője is. őszinte érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő tette fel a legtöbb kérdést Kálmán EndréI nek, Islván-akna főmérnökének, aki Szabolcs-bánya jelenéről és jövőjéről adott tájékoztatót. De ha az üzemvezető nincs jelen, sem lett volna formális a beszélgetés, igen sok kényes témáról érdeklődtek a III. üzem szállítási körletének brigádvezetői és dolgozói is. Az „elméleti előkészítést” bányajárás követte, a vendégek két csoportra oszlottak és Kis Lantos Ferenc körletvezető, illetve Bánkuti Lajos szb-titkár vezetésével megnéztek egy-egy fejtést. Ellenberger Imre körletbri- gádvezetőtől megkérdeztük, milyen különbségeket fedezett fel a két munkahely között. — Nehezebb az itteni bányában való közlekedés, nagyobb erőfeszítésre készteti a bányászokat. Ugyanakkor kedvezőbb a szállító vágatok kiSzáznegyvenmilliós beruházás Oszloperdő a Megyeri úton Tudtam, hogy balhé lesz, ha Sárán Ferenc művezető megérkezik ebédről. Itt jön a felvonulási épületek előtt, hallani a hangját: — Nem tartjátok luxusnak, hogy három gép áll?! — El kell rakni a csöveket a kocsi elől, mert nem tud beállni! — érvel valaki. — Majd én rakom el, nem?! A perpatvarnak hamar vége lesz, megszabadítják az utat a dögnehéz — hosszú, lomha — nyergeskocsi elől, aztán beáll a hernyótalpas NCK-daru gémje alá. Három födémelemet hoz el egy fordulóval a vasútról. Egynek- egynek a hossza 12 méter, súlya 4 tonna. A daru megfogja, emeli, két ember a födém két végére erősített kötéllel irányítja ezt a roppant terhet, amelyet daruval emélnek fel a csarnok magas oszlopait összekötő, 18 méteres vasszerkezetre. Az arányok ijesztően félelmetesek. Egyelőre vasbetonoszlop-erdőt látni itt, amelyek majd tartják a raktár-csarnok mennyezetét szolgáló 4 tonnás födémelemeket. Az egész raktárbázis itt lent a Megyeri úton, a vasúti átjárón túl körülbelül húsz holdnyi területen fekszik majd. Az egybefüggő raktár hossza 226 méter, szélessége 108 méter. — Ez már végleges méret? — Reméljük... — jegyzi meg Hirt József építésvezető eléggé bizonytalanul. Nem is csoda. — Már kétszer volt tervmódosítás — mondja Krisztiánná, aki aztán rajzokat szed elő, amelyekből kiderül, mi készül itt kora tavasz óta. Ebben a raktárvárosban kap helyet majd a Vas Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, aztán az ÜVÉRT, a FÜSZÉRT, továbbá épül a csarnok mellett a TÜZÉP-nek egy nagy tárolóhelye, lesz itt robbanóképzése, több a rendező és kitérő vágány, ez meggyorsítja, folyamatosabbá teszi a szállítást. És persze az akna kapacitása sokkal nagyobb, gépi berendezése korszerűbb, mint a mi aknánké. i Mező István körletvezető az István-aknai főmérnök tájékoztatójából különösen elgon- dolkoztatónak tartja azt a megjegyzést, hogy az akna kapacitásának jobb kihasználása a kiadott személyszállítási idők megtartásánál kezdődik- — Nálunk is arra kell törekedni, hogy megszűnjön a hivatalos személyszállítási időn kívüli csellengés, az ötnapos munkahét ugyanis az akna kapacitásának maximális kihasználását igényli. A két körlet tapasztalatcseréje az István-aknai művelődési házban, majd az újságíró klubban folytatódott, ahonnan új dalokkal gazdagodva tértek haza urán-, szénbányászok egyaránt. (Kéri) 226 méter hosszú, 108 méter széles raktár épül — Közös irodaházat kap a VASÉRT, ÜVÉRT, FUSZÉRT és a TÜZÉP szer raktár is a bányák számára. Az összes kereskedelmi szervek közös irodaházat kapnak szociális helyiségekkel. Megépítik az iparvágányt is, a létesítmények között pedig betonút lesz. A rajzokon feltüntették a tervezők a különböző raktárhelyiségek változó hőmérsékletét is, azaz annak megfelelő fűtő- és légkondicionáló berendezéseket kell beépíteni. — Hagyományos körítő falakat húznak fel a raktárépületnél? — Panelelemeket építünk be és valószínű copilit-üveg- ből képezzük ki a homlokzatot. Szép lesz. Hasonlít majd a Rostműbőrgyárhoz. Azt is mi építettük. Ismét kimegyünk az építkezés színhelyére. A látóhatár itt már eléggé kitöltődött. Jó évekkel ezelőtt még mezőgazdasági terület volt ez, távolabb pedig a vásártér, amelynek túlsó peremét a kertvárosi családi házak határolják. De később felépítették az út jobboldalán a Ruha és Textil Nagykereskedelmi, aztán a RÖVIKÖT, a Cipő Nagykereskedelmi Vállalat, illetve a MÉK raktárait. Itt van még a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, aztán az AGROKER is. A terület tehát szűkül, de milyen lesz majd akkor, ha ez a 140 milliós raktárbázis is megépül? — Hiszen csak a létesítmények száma több mint negyven, a transzformátor-állomásokkal, új vasúti őrházzal, hídmérlegekkel együtt! — mondja Krisztiánná. És ez negyven műszaki leírást, tervdokumentációt, költségvetést jelent. Mindebből persze, kint a munkahelyen egyelőre csak az égnek törő betonoszlopokat látni és súlyos födémeket, amelyek lassan befedik a volt bolgárkertészetet. A vasútvonal és a raktárváros közötti — a Siklósi úttól idáig húzódó — területsáv még egyelőre mozdulatlan. De már Mákul az a kép, amelyet a városrendezési terven láttam. A raktárvárosnak óriási lesz a gépkocsiforgalma. A Megyeri úti vasúti átjáró átengedő képessége már rég tetőzött. Most is, hogy idejöttem, vártam kilenc percet: a felhúzott sorompó alatt 27 teherkocsi és személykocsi vonult el. Ennyi futott össze itt, aránylag rövid idő alatt. A mozdulatlan területsáv lesz az ipari út: ezen bonyolítják le a forgalmat, minden várakozás nélkül majd akkor, ha az ipari út egyszer felkanyarodhat a Rózsa Ferenc utcai felüljáróra ... De nagyon előreszaladtunk. Maradjunk csak a raktárbázisnál. Pontosabban, lecsökkenteti méreteinél, a tervmódosításoknál. — Tehát miért lesz kisebb a tervezettnél? * I Az építők összemosolyognak. — Hagyjuk ezt! Rendben van, nem is az ő asztaluk, való igaz. De a Központi Statisztikai Hivatal Baranya megyei Igazgatóságának I. negyedévi jelentésében ez olvasható: „A koordinált raktárberuházásnál nagyarányú többletköltség merült fel (több mint 20 millió forint) hibás tervezés, rossz egységárak alkalmazása miatt s jelenleg úgy néz ki, hogy az építendő rakterűiét négyzetméter csökkentésével tartani kell az eredeti programelőirányzatot. Emiatt áttervezési munkákra kerül sor...” Ez az egyik — írott érv. A másik élőszóban hangzik el itt- ott: a beruházónak nem volt annyi, pontosabban 20 millióval kevesebb pénze volt, mint ameddig a „takarója ér...” Nem tudni, mi igaz ebből, de mindenesetre a kivitelező többletmunkáját valószínű senki sem fizeti meg. — De talán nem is ez annyira a lényeg. Inkább az, hogy az ember szeretné már egyszer megérni: egy létesítmény megszületett minden különösebb komplikáció nélkül... Előzzük meg a tüzeket! ( Megkezdődött az aratás, > > s vele a gondok is sza- > ? porodtak. ilyen közöttük a ? ( termények nyári tűzvédel- s ) me. > ) Melyek a legfontosabb tes endők? A községi taná- s ) csők, meglévő hírközlő > ) eszközeikkel, a hangosbe- c ( mondó vagy dobszó útján s ) hívják fel rendszeresen a <> ? lakosság figyelmét a tűz- t ( védelemmel kapcsolatos J> ; tennivalókra. A tsz-ekben } < a vezetőségnek már koráb- ( S ban tűzrendészeti felhívást S > kellett közreadniuk. A felc hívást, illetve utasítást, va- ( S lamint a gépszemle jegyző- ) könyvi kivonatát minden <> ( erőgépkezelő a tűzrendé- < S szeti ellenőrző füzettel j> ) együtt köteles magánál ó c tartani. £ S Az érés idején gondos- J» ) kodni kell a vasútvonalak <! < mellett vetett szállástermé- ( ) nyék őrzéséről. Egyes tsz- > / ekben évről évre elmulaszt- ) < ják ezt. Tartsuk szem ( ) előtt: őröknek csak olyan > (’ személyeket állítsunk, akik } ( tűz esetén gyorsan és szak- ‘ > szerűen tudnak intézkedni. > S Fokozott gondot kell for- } dítani a gépek tisztítására, < karbantartására, valamint a £ szakszerű üzemanyagtárolásra. Tavaly, az aratás befejezése után jónéhány kazal- és erdőtűz keletkezett Baranyában. A vasútvonalak mentén ne feledkezzünk meg a védőszán- tásroí. A tarlóégetési szélcsendes időben és fokozott felügyelet mellett végezzük. Ha a tarlóégetéskor bárminemű tűz keletkezik, még eloltása esetén is be / kell jelenteni az illetékes ( tűzrendészeti hatóságnak. I Elmulasztása pénzbírságot ( vonhat maga után. V