Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
1968. Június 9. DUTtQnTQ.ii naoto 3 Elegendő víz van a mélyben Kilencvenezer köbméter jó ivóvíz — A mai termelés többszöröse Tizenkét éve végzünk rendszeres földtani kutatásokat a nyugati Mecseken és 1961 óta a Délkelet-Dunántúlon. Ez idő alatt átfogó és részletes képet kapunk e területek geológiai felépítéséről, horizontális és vertikális értelemben egyaránt, Hol az opponens? Ez ä tizenkét éve folyó munka késztet bennünket arra, hogy a Pécs vízgondjait tárgyaló vihához hozzászóljunk. Igaz ugyan, hogy a földtani kutatások során a vállalat profiljába vágó prognózisok voltak elsőrendűek és kötelezőek számunkra. Ez természetes. Mindvégig fontosnak tartottuk azonban a vizet is. Részint azért, mert mi is Pécsett élünk, részint pedig azért, mert a felszín alatti vizek bányászati nyersanyagnak tekintendők, hiszen földtani felderítést és feltáró' létesítményeket igényelnek. A Mecseki Ércbányászati Vállalat hivatalos formában illetve a MTSZ-ben elhangzott előadásokban tette közzé a kutatási eredményeket. A hivatalos szervek azonban nem reagáltak az utóbbi helyen elhangzottakra, noha az kívánatos lett volna. Annál is inkább, mert a különböző budapesti kutató és tervező cégek nem egy kidolgozott témánk alapján kaptak milliód nagyságrendű megbízatást. ' önkéntelenül felvetődik az opponeneia kérdése, hiszen — mint a tudományos munkák elbírálásánál szokásos — a megrendelőnek ■ nemcsak joga, hanem kötelessége az, hogy megfelelő tudású, pártatlan szakemberekkel bírál- tassa el a kérdéses tanulmány terveket. Csak ezután célszerű kifizetni, illetve kivitelezni azokat Mivel csak az opponeneia nyújthat teljes biztosítékot arra,- hogy megfelelő minőségű és használható munkát kapunk, sürgősen meg kell valósítani azt. úan rá lehetőség, nem kell sokat keresgélni Pécsett megfelelő ipari illetve tudományos intézmény után. A barlangjáratok kihasználása Felszíni, vagy pedig mélységi vizek? Szinte minden hozzászóló feltette ezt a — szerintünk is egyik legfontosabb — kérdést, majd pedig — meggyőződéséhez híven — válaszolt rá. Mi is ezt tesz- szük. Ami pedig a meggyőződésünket illeti: a rendelkezésünkre álló ismeretekből azt a következtetést vontuk le, hogy elegendő mélységi vizünk van a város ivóvízgondjainak megoldására. Nézzük mindenekelőtt a Tettyét, ahonnan ma 840 ezer köbméter vizet nyerünk évente! Nézetünk szerint ezt a mennyiséget 600—700 ezer köbméterrel növelhetnénk, ha az ún. nagy vízhozamokat „megfoghatnánk”. Ennek az lenne a legegyszerűbb módja, ha a korábbi cikkekben már említett tüskésréti tároló elkészülne. így azonban csak ipari vízként hasznosíthatnánk. Ezért célszerűbb a forrás visszaduzzasztása. A visz- szaduzzaSztáshoz a Tettye föld alatti barlangjáratait lehetne felhasználni. Ehhez természetesen újabb vizsgálatokra van szükség, amelyre a Vízügyi Tervező Vállalat már megbízást kapott. További hozamnövelést ered ményezhetne a statikus, tehát a jelenlegi forrásszinttől mélyebben fekvő vizek hasznosítása, de ez költséges feltárást és' üzemelést igényel. Sokkal célravezetőbbnek ígérkezik a szomszédos . vízgyűjtő területek bekapcsolása. • Már egy 1965-ben készült — az ún. visszaduzzasztásról szóló — tanulmányunkban ' felvetettük az Orfűnél eredő Vízfő-forrás bekapcsolását, mely — ha módot találnánk az ingadozó hozam kiegyenlítésére — mintegy hárommillió köbméter vizet jelentene évente Pécs számára. Több lehetőség kínálkozik a víz ideveze- tésére. Az egyik 'csővezeték építése. Tanulmányunkban részletesen szóltunk arról, merre haladhatnának a vezetékek. De még a csővezetékből is megtakaríthatnánk 10 kilométert, ha a Tettye természetes barlangjáratait felhasználnánk, s így juttatnánk el a tettyei forráshoz a vizet. Mindent egybevetve: a Tettye ma 2600 köbméter ivóvizet ad naponta, évi átlagban. Ha az előbb említetteket megvalósítanánk, ez a meny- nyiség 12 600 köbméterre nőhetne. IJjabb víznyerő terüleiek A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat még korábban megvizsgálta a Mecsek déli peremének vízháztartását, 279 négyzetkilométer területen, beleértve a Tortyogót és Pel- lérdet is. A vizsgálat végén arra a következtetésre jutottak, hogy napi 35 ezer köbméter víz mindenképpen kitermelhető e területről. Ez annyit jelent, hogy még többre is számíthatunk, ha nem riadunk vissza az ún. statikus készletek megcsapolásától. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat csak Boda—Bicsérd— Zók vonaláig terjesztette ki a vizsgálatokat, a MÉV viszont kutatófúrásokat telepített attól nyugatra, Szentlőrinc közelében is. Minden remény megvan arra, hogy legalább tízezer köbméter vizet nyerhetnénk ebből a térségből is! Számottevő perspektívákkal bír a nyugati Mecsek északi előtere is. Ebben a — Mecsek- rákostól Abaligetig illetve attól nyugatra eső — térségben is volt már kutatófúrás, mely reménytkeltő eredményekkel járt. Bár korai lenne még messzemenő következtetéseket levonni, de feltehető, hogy innen is kivehetnénk napi 15— 20 ezer köbméter vizet. Hasonlót mondhatunk a Villányi-hegység északi előteréről is. Vókány mellett egy kutatófúrás 680 liter/perc vízhozamot eredményezett, 12 méteres leszívással. Megállapítottuk, hogy a leszívás megduplázásával 1000 liter/perc kitermelésére is lehetőség nyílik. Napi 1440 köbméter vizet lehetne tehát nyerni itt egy kútból. Ez sem csekély meny- nyiség, hiszen tíz kút esetén tízszer ennyire számíthatnánk. Igaz, hogy a vízminőség laboratóriumi elemzése még nem készült el, egyben azonban bizonyosak vagyunk: a víz mentes lesz mind a fenoltól, mind pedig a coli baktériumoktól. Külöuvezetéket az ipari víznek! Számoljunk csak kicsit! Mint megállapítottuk, a Tettye- és Vízfő-forrás visszaduzzasztásá- val stb-vel napi 13 ezer köbméter vizet nyerhetünk. A P-terület és Tortyogó hozama napi 4o ezer köbméterre növelhető. Újabb 10 ezer köbmétert termelhetnénk ki Szentlőrinc közeléből, 15 ezret Vókány térségéből, s — elképzeléseink szerint — tízezret a Mecsek északi előteréből. összesen 88 ezer, ki kerekítve 90 ezer köbméterre növelhető a napi hozam. Ez csaknem két és félszer annyi, mint amennyit a Pécsi Vízmű ma termel. Talán ez a vázlatos felsorolás is megmutatja: van biztosíték a város közeli és sok vonatkozásban távlati ivózf problémáinak megoldására! A mélységi vizek mellett szól az a tény . is, hogy a felszíni vizek mind jobban elszennyeződnek. Ezt bizonyítja a világstatisztika, a jelenünk és jövőnk is. A Duna mellett épült és épülő létesítmények — közöttük a leendő atomerőmű — szinte óva intenek bennünket attól, hogy a város ivóvízellátását erre a területre korlátozzuk. Bármilyen soknak is tűnik ma ez a 90 ezer köbméter, még ez a mennyiség is véges. Ebből következik, hogy nem szabad ivóvizet ipari vízként felhasználni. Ezt viszont — a többi között — csak akkor tudjuk elérni, ha külön vízvezetéke lesz a lakosságnak és külön vezetéke az iparnak is. Közös vezetékkel nem megy! A külön ipari vízvezeték még a keresztszállítás mellett is rentábilisnak látszik! Válasszuk ki a legjobbat! Bár nem kevés ismeret- anyaggal tudjuk alátámasztani állításunkat, mégis úgy gondoljuk, hogy sem a korábbi cikkekben felvetett, sem az általunk javasolt lehetőségek nem tekinthetők egyedüli és kizárólagos megoldásoknak. Hiába ugyanis a sokféle változat, ha nincs gazdasági értékelés, ami összehasonlítást biztosít és lehetőséget teremt az optimális megoldás kijelölésére. Ügy érezzük, maholnap ez lesz a legfontosabb. Számolnunk kell már. Ha a város vízgazdálkodásáért felelős hivatalos szervek kigyűjtik és feldolgozzák a hasznos javaslatokat, ha lehetőséget biztosítanak egy fórumra, egy vitára, akkor biztos meglesz az eredmény. Dr. Szederkényi Tibor, Kassai Miklós, Rónaki László, a MÉV kutatói. Az Y. siklósi várfesztivál programja 9 órakor: Siklós főútvonalain reggeli köszöntő lesz. 10 órakor: Ünnepélyesen megnyitják a várfesztivált és az V. fúvószenekari találkozót. Harsonajel, zászló- felvonás. az ünnepi láng meggyújtása és a zenekarok bevonulása után Takács Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese mond megnyitó beszédet, majd ünnepi műsor következik. 11 órakor: a vár lovagtermében megnyílik a fiatal képzőművészek kiállítása. 11 órakor: Kápolnahangverseny a siklósi gimnázium kórusa, a Nagy Lajos Gimnázium férfikara, Barth István és Szkladányi Péfer fuvolaművészek, Győry Emil színművész közreműködésével. A kápolnahangHázi kiállítás a szép munkákból versenyt 12 és 13 órakor megismétlik a várkápolnában. 11 órakor: a szabadtéri színpadon ifjúsági és úttörő fúvószenekarok hangversenye. 11 órakor: a Gerencsér Sebestyén Művelődési Házban ifjúsági írók és olvasók műsoros délelőttje. 14 órakor: a szabadtéri színpadon fmsz-néptáncegyüt- tesek műsora. 14 órakor: a vár udvarán ka- mara-fúvósegyüttesek hangversenye. 16 órakor: a vár udvarán az V. fúvószenekari találkozó ünnepi hangversenye, a katonai zenekarok és az országos minősítő hangversenyen aranylant fokozatot elért polgári zenekarok közreműködésével. 19 órakor: a vár udvarán zár. szót mond és a serlegeket átadja Zsifkó Ferenc, a siklósi járási tanács vb- elnökhelyettese, és közös zenekari hangversenyt ad ad a szovjet és a magyar néphadsereg zenekara. 20.30 órakor: a várparkban tűzijáték és a vár ünnepi kivilágítása. 21 órakor: a szabadtéri színpadon Tábortűznél címmel a Mecsek Együttes ad műsort. Hiúsági írók konferenciája Tegnap délelőtt 10 órakor a Jelenkor szerkesztőségében kezdődött meg a siklósi várfesztivál alkalmából megrendezett ifjúsági írók konferenciája. Lukács János, a KISZ Baranya megyei Bizottsága első titkára mondott megnyitó szavakat, s köszöntötte az ifjúsági irodalom művelőit, szakértőit, valamint Kárpáti Sándort, a KISZ Központi Bizottságának titkárát. A vitaindító referátumot Földes Péter tartotta „Cselekményesség — feszültség — katarzis az ifjúsági irodalomban” címmel. A kalandosság, a kalandos hős, a feszültség kérdéseit feszegető referátumhoz többen hozzászóltak a jelenlévők közül, így Száva István, Petrolay Margit, Kuczka Péter, Koczogh Ákos, Mándy Iván, Kolta-Ferenc, Szederkényi Ervin, Csorba Győző, Rónaszegi Miklós, Lengyel Balázs, Aszódy Éva, Angyal Endre. Elkészült a TU—154 Moszkva. Andrej Tupoljev, az ismert szovjet repülőgéptervező irányításával elkészült a világ legnagyobb há- romhajtómüves repülőgépe, a TU —154. A gép 11 kilométer magasságban ezer kilométeres sebességgel repülhet. Teherbírása 80—86 tonna vagy 164 utas. Az új gép egyik változata 250 utas szállítására alkalmas. A Komszomolszkaja Pravda, amelyben az új gép fényképe és műszaki adatainak leírása megjelent, megjegyzi, hogy a gép súlya mindössze 40 tonna, míg a 120 utas szállítására alkalmas TU —104-es 42 tonna. 164 utas szállítása esetén Tupoljev új alkotása 4700 kilométert tehet meg leszállás nélkül. Grízli szőlőtőkékből Ha rajtam múlana, legszívesebben művészeti szakkörnek léptetném elő, noha Szilágyi János, a Bakócai Fiúnevelő Intézet igazgatója és Pernek Józsefné nevelő csak kézmunkaszakkörnek nevezte a képen is látható, nem mindennapi foglalatoskodást. Az igazgató meg is indokolta, miért. — Régóta komoly gondunk, hogy a gyerekek szabadidejét az ismert, de meglehetősen sablonos szakköri foglalkoztatások helyett, valami olyannal kössük le, ami a becsvágyuk felkeltése mellett, anyagi érdekeltséggel is párosul. Nálunk különösen indokolt ez, hiszen ide nem a szülői, családi környezetből járnak be reggelenként a gyerekek, mint a kinti iskolákba, amiből az következik, hogy egy és másban a nevelői feladatok is különböznek azokétól. Különösen a kamaszkorhoz közelítő 12—14 éveseinkre vonatkozik ez. akikben már természetszerűen jelentkeznek az önállóságra való törekvés nagyon is nyilvánvaló jegyei. Például az ő igényeik, ha szerény formában is, de már túlj lépnek az intézet által nyúj- I tott, egyformán kiporciózott zsebpénz lehetőségein, ök már a fagyis, csokis vágyakon túl olyan valamit kívánnak, ami maradandóan csak az övék. Mindegy mi legyen az: farmernadrág, karóra, fényképezőgép vagy sportszatyor, a lényeg az, hogy az ő elvitathatatlan személyi tulajdonuk legyen. Természetes törekvés ez, amit pedagógiai, pszichikai szempontból méltányolnia, sőt támogatnia kell a nevelőnek. Hát ilyen megfontolások után kerestek lehetőséget az új szakkör létrehozásában, amiben nem kis része volt Pernek Józsefnének, aki ugyan a „véletlen” művének nevezte a dolgot. — Évek óta foglalkozom a fiúkkal, mégis eleinte csak fenyőtobozokból, makkból, vadgesztenyéből fabrikáltat- tam velük nagyon mutatós, de inkább csak ajándékozási célra alkalmas dísztárgyakat — mondotta. — Később azonban, amikor már láttam, hogy az ügyességükből többre is futja, új nyersanyagforrások után néztünk. Na persze csak a mi számunkra volt új, mert nem mi fedeztük fel, hogy a kiöregedett szőlőtőkékből és a természet más hasonló ajándékaiból, mi minden szépet lehet produkálni. Nekik szerencsére lehetőségük is volt rá, egyrészt a bakócai szőlősgazdák jóvoltából, másrészt — és ez már nem szerencse, a nagyon ügyeskezű, merész fantáziájú szakköröseik révén, akik „csodadolgokat” művelnek a bizarr alakzatú szőlőtőkékből. Sajnos, csak néhány ilyen példányt láttam a mestermunkáikból, mert a javát a siklósi várfesztivál és csillebérci országos úttörőolimpia kép. zőművészeti kiállítására kérték el a rendezőszervek. Pernek Józsefné szerint az itthon maradt példányokat is minden bizonnyal szétkapkodnák az ajándékboltok, ha egy kicsit is propagálnák, de ezt még korainak tartják. Egyelőre maradjon is belőlük ihletének. Bár erre sem igen van szükség. Bebizonyosodott ez a szakkör három legügyesebb kezű „mesterének” nyilatkozatából is, akik még mai nap sem „bocsátják meg maguknak”, hogy a sok szép munka között pont a „legígéretesebbekből” csináltak selejtet. Bóta Sany> például egy „grízlimedvének’ a fejét nyisszantotta le véletlenül, Rónai Feri viszont egy „fecskének”, Jagicza Pista pedig egy „griffmadárnak” ügyetlenkedte el a szárnyát. Na, de mikor volt ez? Valamikor januárban. S hol tartanak ma már? Például Jagicza Pista képviseli majd a bakócaiakat az úttörőolimpián, ahol szigorú zsűri előtt, helyszínen formál meg egy zsákmányra leső „vízimadarat”, de a két társa sem panaszkodhat. Ugyanis azon felül, hogy jutalomüdülésben részesíti őket az intézet igazgatója, az ő munkájukból is eljut egy-egy példány Csillebércre, sőt úgy hírlik, hogy a szófiai VIT-re is. Na és természetesen a szakkör többi tagja sem marad jutalom nélkül, noha erről előlegberí csak annyit árultak el az intézet vezetői, hogy az iskolai, záróünnepségén nem csörgő, hanem zizegő borítékokat osztanak ki valameny- nyiüknek. • Rászolgáltak. P. Gy.
