Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
1968. június 9. punantmi nap to 5 írók Baranyában Nem véletlen, hogy a me- gyeszerte ismert Írók Baranyában sorozat eddigi eredményeiről, tapasztalatairól éppen az ünnepi könyvhét időszakában számolunk be. Szorosan összefügg a kettő, mert mi baranyai könyvtárosok ezzel a mozgalommal egész éven át szolgáljuk azt a célt, amit a könyv ünnepének egy hete írt zászlajára: felkelteni és ébren tartani a könyvek szeretetét, az olvasás iránt megmutatkozó és egyre növekvő igényt, s népszerűsíteni a mai magyar iro dalom alkotásait. A felszabadulás óta sok minden történt az olvasás megszerettetéséért. Nem is eredménytelenül. Ma az ország lakosságának egynegyede rendszeres olvasó. De észre kell vennünk azt is, hogy sok még a tennivaló. Különösen , a parasztság körében mutatnak elmaradást az olvasási statisztikák. Elsősorban őket, s a munkásság még nem olvasó részét kell közelebb hoznunk a könyvhöz. Ez adta az ötletet, hogy egy több évre tervezett sorozatot indítsunk Írók Baranyában eímmel. Célunk kettős volt: egyrészt az író bemutatásával lehetőséget adni olvasóinknak és az érdeklődőknek — elsősorban falun —, hogy akár a vendég saját életével és munkásságával, akár az irodalom egészével összefüggő problémáikra, nyitott kérdéseikre választ kapjanak, másrészt felkelteni a mai magyar irodalom iránt az érdeklődést. Minden esetben tapasztalható volt ugyanis, hogy egy-egy találkozó után a vendég író könyveit sokáig nem találtuk a könyvtárak polcain, azok közkézen forogtak. örvendetes az is, hogy sokan megvásárolták az író műveit. Majd az olvasók figyelme a többi ma élő író ' felé fordult, s rendszeres könyvtáriátogatók lettek. A találkozókat ősztől-tava- szig szervezzük, mert a nyári nagy munkaidő nem alkalmas erre. A hosszú téli estéken pedig tarka színfoltot jelent egy kis falu életében. Eddig Jobbágy Károly, Ga- labárdi Zoltán, Garai Gábor, Berkes! András, Váci Mihály, Veres Féter, Csanádi Imre, Rab Zsuzsa, Gergely Márta, Fekete Gyula, Szilvási Lajos, Bede Anna, Kónya Lajos, Tímár Máté, Abody Béla, Karsai Elek jártak Sellyén, Sás- don, Egerágon, Szentlőrincen, Pécsett, Szigetváron, Magyarszéken, Űjpetrén, Mohácson, Siklóson, Pécsváradon, Egy- házaskozáron, Vajszlón, Ko- ■ zármislenyben. Szászváron, Szederkényben, Mágocson, Pellérden. A találkozók színhelyén mindenütt könyvárusítás is volt, s az írók dedikálták műveiket. Az Írók Baranyában sorozat egyre ismertebbé válik a megyében. Mind több és több igény érkezik hozzánk, amiket elsősorban anyagi okok miatt csak korlátozottan tudunk kielégíteni. A már itt járt vendégírók szinte kivétel nélkül ismét eljönnének hozzánk, de azok a helyek is, ahol már volt találkozó, ismét kérnek ilyent. Most az ünnepi könyvhétre Molnár Gábor és Moldova György volt a vendégünk. Előbbi Gödrekeresztúron és Szentlőrincen, utóbbi pedig Mohácson és Pécsváradon találkozott olvasóival. Nagyon nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadták őket. A nyári hónapokban szünetet tartunk. Ezt arra használjuk fel, hogy felmérjük a további lehetőségeket, kívánságokat és felkészülünk az őszitéli hónapokra. További munkánkhoz lendületet ad az a tudat is, hogy ezzel a sorozatunkkal a legmesszebbmenőkig támogatjuk a Magyar Írók Szövetségének éppen az ünnepi könyvhét előtt meghirdetett „Olvasó Népért” mozgalmát. Józsa D. Piroska könyvtáros Nagy tihanyi táj (olaj) Kováts Albert képei A történésztalálkozó szünetében Május 29-én Soltra Elemér nyitotta meg a Bartók Klub legújabb rendezvényét, Kováts Albert festő kiállítását Képei nem szokványosak, már az első látásra is tudatos alkotót sejtetnek, aki érzéseit, gondolatait önelemző módszerrel tárja fel és transzponálja festői látvánnyá. Tulajdonképpen autodidakta. A mesterség fogásait, alapelemeit sajátította csak el Vén Emil szakkörében. De a többi1 kitartó önképzéssel saját erejéből érte el. A kifejezési vágy utat .keresett magának és megtalálta a megfelelő módot. Ma már — képei láttán — nyoma sincs az önmagát kereső ember kezdeti bizonytalankodásának. Egyértelműen és kifejezően a festészet nyelvén szólaltatja meg a belsejében kavargó benyomásokat, vágyakat, sejtéseket. Nem „okleveles” festő, nem járta végig az iskolás okulás garádicsait, de nem is kerülte meg a rajzi készség sok gyakorlással kiművelhető fokozatait. Ez a nehezebben járható út, az önálló út sok buktatóján már nem egy biztató kísérlet torpant meg, de a kitűzött cél ezen a módon éppúgy elérhető. Erős egyéniségre valló szigorú következetesség áll Kováts A'- bert eddigi eredményei mögött. Az önkifejlődésnek, az önképzésnek ez a spontán formája határozott előnyt is jelent az erőseknek, a következeteseknek. Nevezetesen nála arról van szó, hogy előbb bontakozott ki egyénisége, gazdagodott világképe, differenciálódott érzelmi és tudati világa s csak ezután kereste a kifejezés festői eszközeit. Csak ekkor sajátította el a manuális fogásokat, de ekkor már tudatosan választhatta meg azt a legcélravezetőbb kifejezési formát, melynek segítségével gondolatai, érzései kitárulhattak. Képalkotásában talán ezért is játszik igen jelentős szerepet a gondolati, spekulatív elem, melyet piktú- rájában tömören összegezve a racionális képépítés jellemez. Az akadémikus képzés megkerülése a szemléletmód egyéni kialakulásának . lehetőségét is jelentette Kováts Albert számára, önálló ítélettel kereste ki azt a festői előzményt, amely fundamentumát jelenti piktúrájának, amely kiindulást jelentett ugyan, de nem végcélt is egyúttal. Klee főként csak reprodukcióból ismert mű vészetének hatása helyett elsősorban Vajda Lajos és a szentendreiek eleven hagyományára kell gondolnunk Kováts Albert festészetének eredőjét kutatva. 1966-os Fényes Adolf-terml kiállításán még erősebbnek tűnt a konkrét formai-szellemi kötődés az előképekhez, amit a személytelen ikon-portrék sora is alátámaszt. Pécsi kiállításán az elmúlt három év termését láthatjuk. Évgyűrűként leolvashatók lépéseinek fokozatai. Korai tájképei, miként az ikonok is, statikusak, szigorúan kötött síkábrázolások. A kép kerete a síkokra szabdald mező rácsrendszerének mintegy feszítő szerkezeti eleme (Dunántúli táj, Tihanyi földek). Ugyanezen elv érvényesül a csendéleti elemekkel gazdagított képein is (Tihany az ablakból, Tihanyi délután). Ezt a statikus egyensúlyt billenti fel a táj dinamikáját érzékeltető, élénk színekkel is hangsúlyozott komponálással. Az eddigi síkábrázolás a plasz ticitás irányába fordul, képeit nyugtalan mozgalmasság feszíti (Övár, Nagy Tihanyi táj). A Belső tó holdakkal című fesi ménye — úgy érezzük — kitérő a leegyszerűsítő dekoratív stilizálás irányába. Ebben az időben azonban még más probléma megoldásán fáradozik. A széttördelt formákból új képi rendet teremt. A kép középpontja, mint gyűjtő fókusz, p felé fordulnak az egyes elemek. A kép keretének függőlegese és vízszintese elveszti immáron rendező szerepét. Helyette a körbehatárolt, több nézőpontot láttató szerkesztés válik képein uralkodóvá (Tavaszi kertek, Hadiüzem). A festő eddig megjárt útja következetes és előremutató. Felvetődik azonban a hogyan tovább kérdése, a következő lépés iránya és mikéntje. A festő legújabb képei többféle lehetőséget sejtetnek. A kiállítást L á n c z Sándor művészettörténész rendezte. Romváry Ferenc Tihany az ablakból (olaj) „A tanácskozások nyelve német” — nyilatkoztatta ki tömören a meghívó, amely az osztrák—magyar történésztalálkozóra invitálta néhány héttel ezelőtt az érdekelteket. Berzenkedett kissé a nyelvi öntudat: valóban elkerülhetetlen. hogy „hazai pályán” ekkora előnyt adjunk a partnereknek? Nos, a tanácskozások gördülékenysé- gükkel is bizonyították, hogy történészeink teljesítményét alig-alig érintette a mindennaptól eltérő nyelvi klíma. Dr. prof. Kari Scheidl, az Institut für Österreichkunde főtitkára szerint konkrét eredményekkel bizonyította a tanácskozás, hogy az egymás kölcsönös megismerésére és megbecsülésére irányuló törekvéseket tudományos összefogással is érdemes megalapozni, nem csupán a sport- és kulturális kapcsolatok szintjén. Másik kedves vendégünket, dr. Johann Andritsch professzort végképp nem hozta zavarba az „idegen pálya”, hiszen mindkét fél nyelvét kitűnően beszéli. Nekem is könnyű a dolgom, mert közvetlen, barátságos ember. — Szüleim révén két „anya”-nyelvet örököltem: szerencsére nem hanyagoltam el egyik örökségemet sem. A grazi egyetem bölcsészkarán tanítok magyart, s jóllehet külön tanszékünk nincs, e munka igen megtisztelő feladat számomra. Nem tanárokat képzünk, hanem aktív nyelvművelőket: öt szemeszter után fordító- vizsgát, hét szemesztert követően pedig tolmácsvizsgát tehetnek hallgatóink. — Csupán a nyelvet tanítják? — Természetesen nem. A nyelv egyébként is csak alap, bár véleményem szerint a legnélkülözhetetlenebb alap a népek szintjén való ismerkedéshez. Heti két órában a magyar föld, nép és kultúra ismeretében oktatjuk különös gonddal és szeretettel. Ez jó azért is, mert így van mihez kapcsolnunk az egyébként túlságosan elvont nyelvi anyagot. — Gondolom, egynémely tekintetben kissé tapintatoA Ford-alapítvány ösztöndíjával Svédországba utazott dr. Telegdy Gyula, a Pécsi Orvostudományi Egyetem adjunktusa, az egyetem Elet. tani Intézetének munkatársa. Dr. Telegdy Stockholmban, a svéd orvosi kutató bizottság Endokrinológiai Intézetében végez kutatásokat. Ez az Intézet a Karolinska Kutató sabb lehetne idegenajkú művelői iránt nyelvünk, nyelvtanunk?! — Különös, hogy nem is annyira a bonyolult végződésrendszer teszi próbára a tanulók képességeit, hanem az alanyi és tárgyas szemlélet. Az „emelek” és az „emelem” különbsége. Egyébként a magyar nyelv inkább leír, mint elvonatkoztat... — S jelenleg hányán tanulnak önöknél? — Nagyon kell figyelnünk a lemorzsolódások indítékaira, mert mindenképpen fenn szeretnénk maradni. Egyebütt már igencsak akadozik az oktatás. Előfordult, hogy mindössze 5—6 hallgatóval üzemeltünk: az átlagos létszám ennek mintegy két-há- romszorosa. Vigyázunk arra, hogy indokolatlanul magas követelményekkel mindjárt az elején el ne riasszunk olyanokat, akik csupán pusz- ta lelkesedésből vették fel a tárgyat. Később ugyanis — ez a tapasztalatunk — a magyar kultúra tudatos propa- gátoraivá válhatnak. Nálunk tanult magyarul a tehetséges költő és műfordító, Barbara Frischmuth is. — Szeretném kiemelni a Kulturális Kapcsolatok Intézetének segítségét, kivált a magyar- országi ösztöndíjak közvetítésében. — Mi is mindent megteszünk azért, hogy az aktív nyelvhasználat legfőbb akadályát, a beszéd-gátlást a lehető legminimálisabbra csökkentsük. Sajnos, még nem áll rendelkezésünkre magyar nyelvű audio-vizuális anyag... Engedje meg, hogy a főiskolai szintű képzés után kissé „alább” adjuk! — Az osztrák középiskolások fakultatív tárgyként felvehetik a magyart, sőt érettségizhetnek is belőle. Jelenleg mindössze két burgenlandi iskolában állt össze a szükséges tizenöt főnyi létszám. Elkészült nemrégiben az oktatás hivatalos tanmenete is általános, ausztriai érvénnyel. Később azt is megtudom, hogy a kérdéses tanmenetet a szívélyes interjúalany, dr. Johann Andritsch profesz- szor állította össze. Intézethez tartozik. Kutatása itt a reprodukció endokrinológia területén lesz. Ebben a témakörben utoljára a Magyar Endokrinológiai Társaság 1967 szeptemberében Pécsett rendezte meg kongresszusát, amelyen dr. Telegdy Gyula adjunktus is nagysikerű referátumot tartott. Boda Miklós Ford-ösztönd íjjal Stockholmban Nagysikerű bemutatkozás íQYERMAN ISTVÁN HEQEDVESTJE . Nem hirdették öles falragaszok, hosszú hangversenyévad végén tartunk, mégis csaknem telt ház előtt hangzott el kedd este a Liszt-teremben Gyermán István hegedűestje. A közönség jórészt szakmabeliekből tevődött össze, Pécs muzsikusainak, zenetanárainak és zenei pályára készülő ifjúságának színe-java jelen volt, ezt a közönséget lebilincselni, magával ragadni, legmelegebb elismerését kivívni, csak a legjobb előadóknak sikerül. Gyermán István öt évvel ezelőtt szerezte hegedű-mű-. vésztanári oklevelét. Az idei tanévben lett a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára. Pedagógiai munkásságával, hegedű- és kamarazenetanárként egyaránt, már első tanévében jelentős sikerekkel hívta fel magára a fi. gyeimet. Üj jászervezíe a Művészeti Szakközépiskola vonószenekarát és ezt rövid idő alatt a barokk hangszeres zene elmélyült, hivatott tolmácsolójává nevelte. Szólistaként közreműködött ifjúsági zenekari hangversenyeken és az egyik Bach- matinén, de igazi pécsi bemutatkozásának kedd esti szólóestjét tekinthetjük. Műsorának összeállítása a legnagyobb igényességre vall. Szünet előtt két szólóhegedűre írt művet játszott: Bach Chaconne-ját és Bartók Szólószonátáját. Bach variációsorozata nem csupán méretével — előadása közel húsz percig tart, — de mondanivalójának súlyával, tartalmasságával a barokk zene egyik csúcsa. Gyermán István előadásában nyomát sem éreztük az elfogódottságnak, minden hangot és dallamvonalat felelősen megformált, vonója alatt olykor egy vonószenekar hangzása szólalt meg. Bartók Béla hegedűre írt Szólószonátáját nem sokkal halála előtt, Yehudi Menuhin felkérésére komponálta. A hallatlanul magas zenei és technikai követelményekkel fellépő mű, amely egyébként egyike Bartók legjellemzőbb, legegyénibb hangvételű alkotásainak, tudomásunk szerint ez alkalommal hangzott -fel először Pécsett. Gyermán István érdeme, hogy a közönség mind részleteiben, mind pedig egészében követni és élvezni tudta Bartók művét, az előadó nem elégedett meg a technikai buktatók legyőzésével, képes volt az összetett. sokarcú zene mélyére hatolni. Szünet után Gyermán István virtuóz készségéről és tudásáról győződhetett meg a közönség. Ez a virtuozitás azonban, mint azt Saint- Saéns Havanaise-é nek és Etűd keringőformában c. darabjának előadása bizonyította, nem hivalkodó, egy pillanatra sem külsőséges, mindenkor a stílus, az ízlés és a mondanivaló szolgálatában áll. Paganini D-dúr Ca- natabile-jében Gyermán István meleg, salaktalan hegedűhangját élveztük, a közkedvelt La Campanella-ban viszont annak örültünk, hogy az „ördög hegedűsének” hihetetlenül nyaktörő bravúrmutatványai nem bizonyultak megoldhatatlannak a fiatal, szerény, igen szorgalmas és tehetséges művész számára. Zongorán kisért Simonfai Mária, mértéktartással, jó ízléssel. A pécsi zeneélet nagy nyeresége Gyermán István, örülünk, hogy a jövő évadban a szimfonikus zenekarban is elfoglalja az őt megillető helyet. Kívánjuk, hogy munkáját az eddigi lendülettel folytassa, pedagógusi és-mű- vészi pályája az első év kiemelkedő sikerei után töretlen maradjon! Szesztay Zsolt r ■J