Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-07 / 132. szám

1968. június 7. Dunonttm napin Milyen jövő vár a Pécsi Ruhaipari Vállalatra? Kevés a megrendelés A Városi Tanács ipari osztálya tervet dolgoz ki a vállalat problémáinak megoldására Az 540 dolgozót foglalkoz­tató Pécsi Ruhaipari Vállalat sajnos nem csekély problé­mákkal néz jövője elé. Ez év januárja óta úgyszólván csak máról holnapra biztosított megrendelésekkel tudják le­kötni úgy, ahogy a kapacitá­sukat, miközben a vezetők újabb szerződésekért kilincse­lik sorra a helyi és fővárosi kereskedelmi vállalatokat. Ez ideig nem sok eredménnyel. Következmény? Az év eleje óta több, mint ötven dolgozó, javarészt tapasztalt, régi szak­emberek és gépmunkások hagyták ott a vállalatot. És a közel 500 ember, aki to­vábbra Is gyárban maradt? — Zúgolódnak, elégedetlenked­nek és a vezetőket okolják a bizonytalanságért Nagy felfutás Egyelőre ennyit a vállalat jelenlegi helyzetéről, amelynek megértéséhez feltétlenül a ko­rábbi évek példáiból kell ki­indulni. Vagyis azokból az esztendőkből, amikor még Ru­ha- és Cipőipari Vállalat cí­mén nagyobbrészt a lakosság igényeinek közvetlen kielégí­tése és a családfenntartó nők foglalkoztatása volt a legfőbb feladatuk. E kettős feladatnak eleget téve eljutottak odáig, hogy 1950-től 1954-ig csaknem kétmillió forintra növelték éves forgalmukat. 1955 októberében iktatták be őket az árutermelő vállalatok sorába és kezdeti sikerként az év utolsó negyedét kétmilliós teljes termelési értékkel és másfélszázezer forint nyere­séggel zárták. Ezután minden évben szinte ugrásszerűen nőtt a termelésük, ami alig 10 esz­tendő elmúltával 1966-ban már több, mint 45 millió fo­rint értékű termékkibocsátást, következésképpen két és fél millió forintos nyereséget ho­zott. A legnagyobb ugrást 1967- ben tették meg, amikor ex­port viszonyba kerültek egy NDK-beli megrendelővel. A szerződés 30 000 férfiöltöny el­készítésére kötelezte a válla­latot. Ezért közel 15 millió forinttal bővítették kapacitá­sukat és jelentősen növelték a létszámot is. A kapacitásnö­vekedést nem a régi partne­rekre, hanem az új üzletfélre alapozták, s nem minden ok nélkül. Az exportrendelés elmaradt Ugyanis az új gazdasági re­form előszele ekkor már egyre erőteljesebben éreztette hatá­sát. A kereskedelem válogatni kezdett, ami természetes, hi­szen nagyon sok helyről, s szinte egymásra licitálva kapta a kedvezőnél is kedvezőbb ajánlatokat. Ezzel a ténnyel talán indokolhatnánk is, hogy a Pécsi Ruhaipari Vállalat a maga szerény lehetőségeivel miért nem vette fel a harcot a kétségtelenül előnyösebb helyzetben lévő nagyiparral, a régi vevők megtartásáért, s miért választotta a kényelme­sebb, „biztosabb” megoldást, az NDK-exportot. Ráadásul még jól is indult minden. Az exportmunka első 17 ezres szériáját reklamáció nélkül vette át a megrendelő és kilátásba helyezte, hogy 1968-ra még kecsegtetőbb szer­ződést kötnek a vállalattal. A második tízezres küldemény után azonban —- ami a válla­lat vezetői szerint sem jobb, sem gyengébb nem volt az előbbinél — már minőségi ki­fogást emelt az üzletfél. És sajnos erről a nyilvánvaló „előrejelzésből” a pécsiek nem vonták le idejében azt a kö­vetkeztetést, hogy a külföldiek is válogatósabbak lettek. „De miért is számoltunk volna ez­zel — szabadkoztak a válla­lat vezetői —, amikor a rek­lamációk ellenére az idei évre már 33 ezer férfi öltönyre ígértek megrendelést!...” Nos, ezzel az ígérettel, „ami­ből nem született szerződés”, léptek át az új esztendőbe és egyúttal a vázolt súlyos gon­dok kellős közepébe. A gon­dokhoz sajnos más problémák is csatlakoztak. Ugyanis nem­csak a kereskedelmi partnerek válogatósságán múlott a Pécsi Ruhaipari Vállalat bajbajutá- sa, hanem az alapanyaggyártó vállalatok év eleji tehetetlen­ségén is, amelyek az ármeg­állapítások késése miatt he­lyezkedtek várakozó állás­pontra. Ennek következmé­nyeit legkevésbbé az alap­anyagokkal, megrendelésekkel bőven rendelkező nagyipar, hanem a középüzemek síny­lették meg, s ez újabb teher­tételt jelentett. A Pécsi Ruhaipari Vállalat vezetői mégis elkerülhették volna jelenlegi súlyos helyze­tüket. Erre vallanak aa üze­mükben már hetek óta folyó szakértői, illetve tanácsi vizs­gálatok megállapításai, de a vállalatvezetőknek ma már egyre önkritikusabb megnyil­vánulásai is. Ezek sommázva így foglalhatók össze: Mi lesz ezután? A vállalat már 1966 óta nagyszériás bérmunkákkal kö­ti le kapacitásának jelentős részét, ami önmagában még nem nevezhető hibás lépés­nek, hiszen elsősorban ez je­lentette számára a tavalyi több milliós felfutást, következés­képpen az említett nyereséget is. Ez eddig rendjén is lett volna, ha közben arra is gon­dot fordítanak, hogy a régi partnerek megtartása és főleg az újak megszerzése érdeké­ben kvalifikált ruhatervező­ket, hozzáértő kereskedelmi szakembereket vegyenek fel. Sajnos, ezt elmulasztották. Olyannyira, hogy ma már az igazgató, a főkönyvelő és a műszaki vezető kilincsel a ke­reskedelmi vállalatoknál egy- egy inkább időhúzó, mint vég­leges megoldást jelentő üzlet után. Az eredmény? Egyelőre dol­goznak az emberek. Júliusig, augusztusig biztosítva van á „foglalkoztatottság”. De mi lesz azután? A választ erre most mór nem a vállalat, hanem a Vá­rosi Tanács ipari osztálya, il­letve annak vezetői adják meg, akik már eddig is sokat tettek a süllyedő hajó meg­mentése érdekében. Erre utal­nak a kereskedelmi vállala­tokkal személyesen lebonyolí­tott, biztatónak ígérkező tár­gyalások és ennek kapcsán a már készülő és hamarosan vb elé kerülő tervezetük is, amely- lyel — úgy néz ki — még idejében kivezetik kátyújából a vállalatot. Pálinkás György Bolgár miniszter Pécsett Pável M átess, bol­gár népművelési minisz­ter vezette négytagú dele­gáció tegnap este Péésée érkezett. A boigáC állam­férfiak — akik Ilku Pál művelődésügyi miniszter meghívására érkeztek ha­zánkba — ma délelőtt lá­togatást tesznek a Megyei Pártbizottságon, majd a Modern Képtár, és a Zsol- nay kiállítás értékeivel Is­merkednek. Ezt kővetően ellátogatnak a Jakováli Hasszán dzsámiba, ahol á Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola férfi vokál- együttese hangversenyt ád a vendégek tiszteletére. A bolgár delegáció dél­után megtekinti a Székes- egyházat, majd az rtjme- csekaljai építkezéseket né­zi meg. Programjában sze­repel a siklósi vár és Har- kány-fürdő felkeresése, va­lamint koszorúzás a harká­nyi bolgár katonai temető­ben. Nagy forgalom a könyvhéten A sláger a Körkép és a Szép versek voltak Lezajlott az ünnepi könyv­hét is, és bár tulajdonképpeni célja, értelme e pillanatban rjem lemérhető, a forgalom adataiból mégis képet alkot­hatunk, hogy mennyien sze­retik a könyvet városunkban is. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat pécsi boltjá­ban és a 150 üzemben, hi­vatalban árusította ezekben a napokban a könyvhét könyve­it. Az összforgalom 300 ezer forint volt, ami egy szokásos heti forgalomnak közel két­szerese, de mivel az üzemi könyvterjesztők részletre ad­ják el a könyveket, ez a szám tulajdonképpen még nem is mutatja a teljes képet. Né­hány helyen meglepő eredmé­nyek születtek. A Mecseki Ércbányászati Vállalat I. üze­mének dolgozói például 8 ezer forint értékű könyvet vásá­roltak, a Zsolnay gyárban 5, Megkezdték a panelhäzak szerelését a beremendi új lakótelepen. Kedden délután emelték helyére az első elemét. Ifjú képzőművészek alkotóháza Százéves a Bőripari Szakszervezet A Siklósi Járási Ta­nács kezelésében elké­szült a villányi szőlőhe­gyen az Ifjú művészek ancotóhaza. Az úgyneve­zett Gyimóthy villát mintegy 300 ezer forintos költséggel felújították. Fermtartásáx'ól a járás üzemei, intézményei, tsz- ei gondoskodnak 1000 fo­rintos „részjegyek” vásár­lásával. Június köze­pén pedig már otthont ad első „beutaltjainak”, — húsz képzőművésznek — akiknek 3 hétig nyújt lehetőséget művészi mun­kájukhoz. 1868 júliusában egy pesti kiskocsmában alakult meg a ! Budapesti Cipész és Csizma- | dia Munkás Egylet, amelyből a későbbiek folyamán kinőtt a bőripari dolgozók ma már 40 000 tagot számláló szakszer­vezete. A közelgő centenári­um alkalmából tegnap dél­előtt Turzó László főtitkár sajtótájékoztatót tartott az újságírók székházában. A magyar kapitalizmus a múlt század 60-as éveiben in dúlt fejlődésnek és az ország mezőgazdasági jellegéből adó­dóan az elsők között éppen a bőripar vált nagyüzemi jel­legűvé. A pécsi és simontor- nyai gyárak voltak az első korszerű üzemek, és jelentő I ségűek a mai napig válto- I zatlan maradt. A „bőrösök | munkásmozgalmi hagyomá­Lassacskán epul a resti Egy éve már, hogy a pécsi főpályaudvaron a kultúrváróte- rembe költöztették az Utasellátó éttermét. A régi étterembe he­lyezték át az addig korszerűt­len, toldalék épületben működd konyhát és cukrászüzemet. Rö­vidre rá megkezdték egy két­szintes új épületrész építését, amibe modern, korszerű konyha és cukrászüzem kerül majd. A melegkonyhai rész uapl 350 adag kapacitású lesz, a hidegkonyhai és a cukrászüzem pedig évi 250 ezer forint értékű árut készít majd nemcsak a pécsi, hanem a kirendeltség Baranya és Tolna megyei süntései részére Is. Az új épület berendezéseivel és a korszerűsítendő új étteremmel együtt mintegy négymillió fo­rintba kerül és előreláthatólag lövő év első Begyedében kezd Szemelni. nyai az első Internacionálé megalakulására nyúlnak visz- sza, az Általános Munkásegy­let létrejötte után pár hónap­pal a cipészek is megalakí­tották a saját szervezetüket és nem sokkal ezután a csiz­madiák, a szűcsök és a tímá­rok is a szervezett munkások táborába léptek. Az első nagy megmozdulásokra 1890-ben ke­rült sor, amikor is a munka­nélküliség ellen és a 10 órás munkanap bevezetéséért tün­tettek. Ezt követően a forra­dalmi munkásmozgalom min­den nagy eseményénél ott ta­láljuk a bőripari dolgozókat. A súlyos áldozatokat köve­telő 100 esztendős harc ismer­tetése után Turzó László fő­titkár, a szakszervezet mai helyzetéről tájékoztatta az újságírókat. A bőr-, a cipő- és kesztyüiparban több mint 40 ezer ember dolgozik. A szer­vezettség 97 százalékos és a szakszervezeti bizottságok mind nagyobb szerepet vállal­nak az üzemi problémák megoldásában. Az elmúlt esz­tendőben — a centenáriumra készülve — az iparág vala­mennyi gyára túlteljesítette éves termelési tervét, aminek eredményeképpen 15—26 napi nyereséget kaptak a dolgozók. Az eredmények jellemzésére Csak két számot: 1938-ban, az utolsó békeévben 4,5 millió pár cipő készült az országban. Tavaly 28 miílió. A Bőripari Dolgozók Szak- szervezete a gazdasági veze­téssel egyetértésben jelentős intézkedésekkel teszi igazán ünnepivé a centenárium évét. 1968-ban az iparág valameny- nyi egységében áttérnek a 44 órás munkahétre. Ez idő sze­rint 3500-an dolgoznak csök­kentett munkaidőben. 1-én 15 ezerre nő éz a szám. Az év végére pedig fokozatosan min­denütt sor kerül az áttérésre. Békés Sándor a Kesztyűgyárban 4,5 ezer fó­rint értékű könyv talált gaz­dára. De egy Iskolát, a Tiboré utcai általános iskolát is meg kell említeni: 5000 forintért vásároltak ott is könyveket A sláger a Körkép 1968, a Szép versek, a Weöres Sándor, Váci Mihály, Illyés Gyula kö­tetek voltak, de ezek mellett Raffai Sarolta Egyszál ma­gáin című drámája Is pilla­natok alatt elfogyott. Külön­legességnek számít, hogy * közel 200 forintos Kislexikon­ból Is ezer darabot vásárol­tak meg a könyvhét alatt. A bolt Moldova-készletét Is „ki­rabolták”, hiszen a könyvhét egyik népszerű íróvendége a csütörtök esti ünnepségen de- [ dikálta is könyveit. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Széchenyi téri boltja a Széchenyi téren sátrat is üzemeltetett, amelynek for­galma 17 ezer forintot tett ki. Az összforgalomból megálla­pították, hogy az idei könyv­héten a tavalyinál 12 száza­lékkal több könyv fogyott el. Sajnos — mondják — a Szép versek és a Körkép mindösz- sze három-négy napig tartott. Kár volt ezekből az amúgyis népszerű, s a könyvhét időtar­tamára féláron árusított köte­tekből Ilyen keveset kibocsá­tani. A Széchenyi téri bolt­ban egyébként nagyon nép­szerű volt az újfajta tombola, a vásárlók ugyanis húzhattak a tombolacédulákból, s sokan közülük 50, 100, 200 forintos utalványt nyertek. Szellemes megoldásnak bizonyult, hogy a tombolán lehetett nyerni azonnali „választási lehető­séget” is, a helyszínen össze­állított bemutatópolc könyvei­ből, valamint ajándéksorsje­gyet, amely — az 50 forint feletti könyvvásárláshoz ka­pott sorsjegyekkel együtt --- a június 23-án sorrakerülő hú­záson nyerhet. A Magyar írók Könyvea- boltjában az ünnepi könyvhé­ten 52 ezer forint ára könyvet"', adtak el. A Széchenyi téren felállított sátor 10 ezer forin­tot forgalmazott. Náluk is a Weöres-, a Garai- és Váci­kötet, Vészi Endre: Vendég az esküvőn, Csorba Győző: lélek és ősz című kötetei fogytak el legelőbb, természe­tesen a két könyvheti gyűj­teményen kívül, amelyből itt sem tartott ki a készlet Egészében véve a könyvter­jesztő szakembereknek, a már említett hiányosság mellett, az a véleménye, hogy a könyv kiadás erre az idei ürmepi könyvhétre valóban értékes és jó könyvanyaggal ’tudott új híveket toborozni az olvasás­nak. KRESZ oktatás az iskolákban Baranyában az 1966—67-é* tanévben megkezdték és a? 1967—68-as tanévben is foly­tatták a KRESZ-oktatást a vi­déki általános Iskolák 6. és 7. osztályában évi 6 órában. Eb­ből 3 óra az elméleti és 3 óra a gyakorlati oktatás. A KRESZ-t nem minden falusi, illetve vidéki iskolában, ha­nem csak a kijelölt, nagyobb forgalmú településeken, to­vábbá a városokban tanítják. Az oktatást a kiadott tan­könyvből meghatározott tema­tika alapján végzik a felkért előadók, rendőrök, valamint a jogosítvánnyal rendelkező nevelők. A rendőri szervek igen sok segítséget nyújtanak, például szemléltető eszközökét és mozgó filmvetítést biztosí­tanak a diákok részére. Ugyanakkor kerékpáros és gyalogos kirándulást is szer­veznek, amelynek célja a sza­bályos közlekedés gyakorlása. Az eddigi kétéves tapasz­talat azt mutatja, hogy az ál­talános iskolás diákok a KRESZ szabályait szívesen tanulják és ennek a gyakor­latban is nagy hasznát ve­szik. A megye területén mái sok olyan általános iskola van, ahol önkéntes úttörő járőrök teljesítenek szolgalatot-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents