Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-05 / 130. szám

9968. június 5. DututnTm« napio 3 Pannónia mezőgazdasági napok Előadások két szekcióban Ma legelőgazdálkodási bemutató A hétfői közös program után kedden két táborra sza­kadtak a Pannónia napok résztvevői. Reggel 9 órai kez­dettel a pécsi járási tanács dísztermében dr. Baskay-Tóth Bertalan egyetemi tanár el­nökletével kezdte meg mun­káját a gyepgazdálkodási szek­ció. A programnak megfele­lően itt öt előadás hangzott éL Baskay-Tóth professzor „Gyepgazdálkodásunk tovább­fejlesztésének időszerű kérdé­sei” címmel megtartott beve­zető előadásához dr. Nagy Zoltán kandidátusnak, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető­jének előadása kapcsolódott a korszerű gyephasználatról és legeltetési technológiákról. Gyimesi Antal, a kaposszek- csői Kossuth Tsz főállatte­nyésztője ismertette e téren élenjáró szövetkezetének gyep­gazdálkodási tapasztalatait, majd dr. Rákóczi Ferenc, a Sinatelepi Állami Gazdaság igazgatója a korszerű legelő­berendezésekről és az intenzív legelőüzemág kialakításáról, Százhelyi Pál, a budapesti OVH elnökhelyettese pedig a legelő vízgazdálkodásáról tar­tott előadást. A szekció vi­táját a mai abaliget—bükkös- di gyakorlati bemutatón foly­tatják, ahol betekintést nyer­hetnek egy korszerű hegyile­gelő komplexumba. Rendkívül aktuális témavá­lasztása miatt, a várakozásnak megfelelően, igen sok érdek­lődőt vonzott az agárközgaz­dasági szekció keddi prog­ramja, melyet a Technika Há­za földszinti előadótermében bonyolítottak le, dr. Vági Fe­renc kandidátusnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető taná­rának elnökletével. Legjövedelmezőbb a növénytermesztés Vági Ferenc professzor elő­adásában olyan izgalmas és ellentmondásos témát ragadott meg, mint a jövedelmezőség és az anyagi érdekeltség kér. dése a termelőszövetkezetek­ben. Előadása során rámuta­tott, hogy a tsz-ekben a jöve­delem 90 százaléka a mező- gazdasági tevékenységből szár. mazik és csak 10 százaléka ipari és egyéb tevékenységből. A mezőgazdasági tevékenysé­gen belül a növénytermelés produkálja a bruttó jövede­lem 93 százalékát, s az állat- tenyésztés mindössze 5 száza­lékát. s ez állattenyésztésünk alacsony színvonalára mutat. Ha tovább akarunk lépni, fej­lesztenünk, korszerűsítenünk kell az állattenyésztést. Az ál­lati termékek ára viszonylag még mindig alcsony a magas takarmány-árakhoz képest, de alapvetően nem ez határozza meg az állattenyésztés jöve­delmezőségét, hanem a költsé­gek csökkentése, a korszerű termelés. Jellemző, hogy a növényter­mesztésen belül is a kenyér­gabonánál képződik a bruttó jövedelem egyharmada, ide tartoznak még az ipari növé­nyek, a szőlő-gyümölcs és a zöldségfélék. A tiszta jövedel­met vizsgálva mégis nagy kü­lönbség van e növények kö­zött. Mert a dohány, az alma vagy a zöldségfélék terület- egységre eső bruttó jövedelme ugyan magas és e növények igen jól növelik az összes jö­vedelem tömegét, de nagy rá­fordításaik miatt kevés nettó jövedelmet adnak, míg a terü­letegységre viszonylag alacsony bruttó jövedelmet mutató búza egy munkanapra vetített brut­tó jövedelme a legmagasabb. Ezt az ellentmondást a tsz-ek­ben nem könnyű ma felol­dani. Az előadó úgy fogalmaz­ta meg, hogy a termelőszövet­kezetek soha nem válhatnak teljesen nettó jövedelem érde­keltségű üzemekké, mivel alapvető rendeltetésük, s ez lényegükből fakad — hogy tagjaiknak megélhetést bizto­sítsanak. Főleg azokban a tsz. ekben — és Baranyában is sok van ilyen — feszít ez az ellentmondás, ahol magas a tagsűrűség. Itt gyakran paran­csoló szükségesség olyan kul­túrákat is beállítani — zöld­ségfélék, dohány stb. —, me­lyek kevés nettó nyereséget hoznak, de a tagságnak mun­kát és megélhetést nyújtanak. További árváltozások szükségesek A továbblépéshez a bruttó és nettó jövedelem rátájának fokozatosan emelkedni kell, s ez a mezőgazdasági terme­lés technikai színvonalának növelésével érhető el. A jelen­legi árszínvonal mellett az or­szág termelőszövetkezeteinek 30 százaléka gazdálkodik jöve­delmezően, ez a 30 százalék adja a szektor bruttó jövedel­mének közel 50 százalékát E jó tsz-ek 10 éven belül meg­duplázzák termelésüket A többi tsz jövedelmezővé téte­léhez szükség van még bizo­nyos árváltozásokra. Tejnél 20—21 százalékkal, hízómarhá­nál 36 százalékkal, sertésnél 2 százalékkal lenne szükséges a termelői árat megemelni, s akkor a szarvasmarha ágazat­nál évi egymilliárd forinttal, sertésnél 300 millióval lenne magasabb a tsz-ek árbevétele. Ez jövedelmezőbb gazdálko­dást tenne lehetővé, ha ehhez a termelés színvonalemelése is párosul. Az agrárközgazdasági szek­ció keddi ülésén még továb­bi négy előadás hangzott el. Dr. Csendes Béla kandidátus, az MTA Közgazdasági Intéze­tének főosztályvezetője az esz­közigényesség és az üzemi jö­vedelem összefüggéseiről, dr. Kovács Attila, az Építésgazda­sági és Szervezési Intézet tu­dományos munkatársa az anyagi érdekeltség és a ter­melésszervezés kapcsolatának matematikai vizsgálatairól, dr. Dányi Pál, a Pécsi Városi Ta­nács osztályvezetője a közös­ből és a háztáji gazdaságok­ból származó jövedelem össze­függéseiről és ellentmondásai­ról tartott előadást. A nap egyik érdekes eseménye volt Benasics Pavaunak, a Bellyei Mezőgazdasági és Ipari Kom­binát főagronómusának színes filmvetítéssel illusztrált beszá­molója a termelés, feldolgo­zás és értékesítés bellyei ta­pasztalatairól. Az ifjúsági szekció A rendezvény ifjúsági szek­ciója a TIT Bartók Klubjában ülésezett, ahol dr. Fekete Jó­zsefnek, a KISZ KB paraszt­ifjúsági osztályvezetőjének vi­taindító előadása után, a KISZ VI. kongresszusa által vállalt rét- és legélővédnökség ta­pasztalatairól és továbbfejlesz­téséről tanácskoztak az ország minden részéből összesereglett fiatal agrárszakemberek. Már a nyolcadik emelet falelemeit szerelik a Budai vámnál épülő tízemeletes panel toronyházon Maga az élet teszi szükségessé Egységes szakigazgatási szerv a községekben Értekezletre jöttek össze az elmúlt héten a járások vb- titkárai a Megyei Tanácson. Noha a közös községi tanácsok problémái szerepeltek a napi­renden, egy felszólalás nyo­mán a községekben létreho­zandó egységes szakigazgatási szervekre terelődött a szó, s ez a téma rendkívüli érdek­lődést váltott ki a szakembe­rekből. Érvek és ellenérvek csaptak össze, végül abban ál­lapodtak meg a jelenlevők, hogy június elején újabb ér­tekezletet tartanak, kizárólag e tárgyban. Mit jelent tulajdonképpen a községek életében az egységes szakigazgatási szervek létreho­zása, melyek azok a tényezők, amelyek különös jelentőséget kölcsönöznek ennek az intéz­kedésnek? Bár minden kategorizálás leegyszerűsítéssel jár, a jobb megértés kedvéért osszuk két csoportra a községekben je­lentkező feladatokat.-Az egyik a község általános, politikai Komlói nyugdíjasok Segítenek a parkosításban — Kedvelt helyük a Juhász Gyula Klub és Kossuth-bánya kultúrterme Nem riasztja őket reggeli álmukból az ébresztőóra csör­gése. Izmaiknak már idegen a nehéz munka ritmusa. Jó, ha egy évben egyszer leszáll- nak a fekete „gyémánt” bi­rodalmába. Bányász nyugdíja­sok. A nyugdíj — amiről a fel- szabadulás előtt csak ábrán­dozhattak — ha nem is telje­sen gondtalan, de biztos meg­élhetést, nyugodt öregséget jelent a munkában megfáradt bányászok számára. Komlón, a szocialista bányavárosban ma 770 nyugdíjas bányász él. A pénzespostás minden hó­napban felkeresi őket. De raj­té kívül akad-e más is, aki rájuk nyitja az ajtót? Hogyan él, mivel foglalkozik a 770 nyugdíjas bányász? — Ha érdekli a nyugdíjas bányászok sorsa, keresse fel Komlón a régi trösztépület második emeletén lévő irodá­jukat. Minden hónap első pén­tekjén itt tartja vezetőségi ülését a nyugdíjas szakszer­vezeti bizottság — tanácsolta a Mecseki Szénbányák szak- szervezeti bizottságán Tárnái János. Az adott időpontban való­ban együtt találtuk a szak- szervezeti bizottság tagjait — Éppen jókor jött, most fejeztük be az ügyek tárgya­lását — fogadott Róth Antal, titkár, aki 43 évig dolgozott Kossuth-bányaüzemberí és 32 évet töltött vájárként föld­alatti munkán. Bányamentő­ként vett búcsút négy eszten­Egytizedére csökkent a tenyészbikák száma Tízmilliós megtakarítás Néhány évtizeddel ezelőtt még minden falu képéhez hoz­zátartozott a bikaistálló. Ma már nagyon kevés Ilyen is­tálló van a megyében. A te­nyésztés ügyét ugyanis az 1949-ben alakult Baranya me­gyei Mesterséges Termékenyí­tő Főállomás vette át, ez a tény pedig valósággal megpe­csételte a tenyészbikák több­ségének sorsát. Az apaállatok zöme ugyanis feleslegessé vált. Jellemző, hogy két évtizeddel ezelőtt még mintegy ezer te­nyészbikát tartottak a megyé­ben, ma pedig alig százat, mert ma mesterséges termé­kenyítés révén — ez a száz Is elegendőnek bizonyul a me­gye harmincegy néhány ezer tehenet számláló állományához. Ez a folyamat igen nagy gaz­dasági előnnyel jár, hiszen az a tény, hogy ma száz bika is elegendő a régi ezer helyett, körülbelül 13 és fél millió fo­rint évi megtakarítást jelent. Ha ezzel a 13 és fél millióval szembeállítjuk a Mesterséges Termékenyítő Főállomás fenn­tartásának évi 3—3,5 milliós költségét, még mindig tízmillió plusz mutatkozik. A legfőbb hasznot azonban nem is lehet forintban kife­jezni, hiszen miközben a te­nyészbikák száma csökkent, fokozódott a szelekció, követ­kezésképp egyre javult a meglévő állomány minősége. Csupán közvetett bizonyítékok­ra támaszkodhatunk, arra a tényre például, hogy amíg 1949-ben, a megye össztehén létszámának alig 20 százalékát kitevő törzskönyvezett tehén- állományának 2639 liter volt az egy tehénre eső évi tejterme­lése, ma már 2700 liter körül járunk Baranya megye tsz- átlagában. Pedig ebben min­den — a nem törzskönyvezett — tehenek átlaga is benne van! Van már olyan járásunk — a sásdi — ahol a tsz-átlag háromezer liter körül Jár. A fejési átlagok emelkedése nem­csak tartás, takarmányozás kérdése, hanem fajtakérdés is, s ez utóbbiban kiemelkedő szerepe van a Mesterséges Ter­mékenyítő Főállomásnak. A megye mezőgazdasági üze­meiben egyébként már nem is képezi vita tárgyát, hogy a mesterséges termékenyítés a korszerűbb módszer. A megye tíz állami gazdasága már IS évvel, a tsz-ek zöme pedig rö­viddel a megalakulást köve­tően áttért erre, s csupán a kövesúttal nem rendelkező községek tartanak még te­nyészbikákat. Ebben az évben egyébként újabb 1500 tehénnél térnek át a mesterséges ter­mékenyítésre, elsősorban a szigetvári járásban, tehát to­vább csökken a kívül rekedt községek száma. de je az üzemtől — Kérdezzen. Mire kíváncsi? Elmondtam, hogy az öreg bányászok, a nyugdíjasok hely zete, sorsa érdekel. — Szinte a fülembe csen­genek még a búcsúztató sza­vak, amikor nyugdíjba men­tem ... — emlékezett Róth Antal. — Mondták, nem fe­ledkeznek meg rólunk, mun­kában megöregedett bányá­szokról. — És megtartották, amit ígértek? — A legnagyobb mértékben. Minden kedvezményt magka­punk, amire csak mód és le­letőség van. — Mire van lehetőség? — Arra, hogy minden nyug­díjas évenként 10 mázsa sze­net kapjon díjtalanul, meg 14 havonként egy kocsi fűrészelt bányafát. Gyakran juttatnak nekünk kedvezményes üdülési beutalókat is. Szakszervezeti bizottságunk egyébként telje­sen önállóan gazdálkodik. — Miből? — A kérdést Fiszt- ner Józsefnek, a gazdasági fe­lelősnek tettem fel. — Az idén már a befolyó tagdíj 90 százaléka nálunk marad — felelte. — Ez vi­szonylag nem sok, hiszen a nyugdíjas havonta csak három forintos tagdíjat fizet, de így is összejön azért az idén több mint 27 ezer forintunk. Ezt kizárólag segélyezésre hasz­náljuk fel. A 770 között mintegy 300 olyan nyugdíjas bányász él Komlón, akinek a havi nyug­díja nem éri el az ezer fo­rintot Közülük választják ki azt a 80—90 öreget, akiknek alkalomadtán 200 forintos se­gélyt folyósítanak. Kiderül, hogy bár a nyugdíjak átla­ga magas, a szóródás igen nagy. Csak azoknak magas a nyugdíjuk, akik rokkantság miatt kerülnek nyugállomány­ba. A korhatárig dolgozóknál, mivel mindig az utolsó öt esztendő kereseti átlaga a dön tő, erősen lecsökken a nyug­díjalap ... Azon azután lehet­ne vitatkozni, hogy ki és mi­ért érdemelne többet. Az öreg komlói bányászok jelentős része ezért igyekszik élni a havi 500 forintos kere­seti lehetőséggel. Közülük 40 —45 portás vagy éjjeliőr a komlói üzemeknél. Sokukat foglalkoztat a Mecseki Állami Erdőgazdaság is a faültetések­nél. Rendszeres munkaadójuk­nak tekinthető a városi ta­nács: Komló parkosításában, csinosításában veszi igénybe a napi négy órás munkaidővel dolgozó nyugdíjas bányászok segítségét — S az ilyen fog­lalkoztatás nemcsak azért jó. mert kiegészíti a szerény nyugdíjat, de nagyon jelentős az a kedvező hatása, hogy nö­veli a még munkaképes öre­gek önbizalmát: kedvet, jó hangulatot ad, lekötöttséget jelent a közösségben végzett munka. — Hogyan gondoskodnak azokról, akiknek megfelelő a nyugdíjuk és valósággal „idő­milliomosok”? — Itt Komlón, minden kul- túrházban, könyvtárban szíve­sen látják a nyugdíjasokat. Különösen kedvelt helyünk a Béta-bányaüzemhez tartozó Juhász Gyula Klub, meg a Kossuth-bányaüzemi kultúrte­rem. Jó magam például a Kun Béla Gimnázium épületé­ben működő városi könyvtár­nak vagyok a rendszeres ol­vasója. Nekem egyébként a keresztrejtvény fejtés a leg­főbb szórakozásom. — Milyen a kapcsolatuk a bányával? — Amiben tehetik, segíte­nek bennünket — felelte Róth Antal. — A bányásznap alkalmával sokunkat meghív­ják egy kis földalatti sétára és ilyenkor vendégasztalt is terítenek a részünkre. Külö­nösen Kossuthnak és Bétának kedves szokása ez. Mindig jól­eső érzés a magunkfajta öre­geknek az a tudat, hogy va­lóban nem felejtettek el ben­nünket. Apróság, de számunk­ra sérelmes, hogy nem fizet­hettünk elő a Mecseki Bányász újságra. Egyszerűen Vissza­küldték a múlt év végén fel­adott előfizetési díjat. Ben­nünket nagyon érdekelne, mi újság az üzemekben, hogyan folytatják a fiatalok az álta­lunk megkezdett munkát... Jó, hogy szakszervezeti bi­zottságuk révén a maguk gazdái a nyugdíjas komlói bányászok. Komolyabb pana­szuk nincsen, s amit mégis el­mondtak, azon lehet — bizto­san lehet segíteni. Lórinpz János és társadalmi fejlődését szol« gáló tevékenységi formák kö­re, a másik a kifejezetten szakmai jellegű igazgatási fel­adatok. Utóbbit a szakigazga­tási ügyintézők végzik. E szak­előadóknak túl sok, más néző­pontból vizsgálva pedig túl kevés főnökük volt. A közsé­gi adóügyi előadónak példá­nak okáért utasítást adhatott a vb-elnök, a vb-elnökhelyet- tes, a vb-titkár, és közvetlenül irányította munkáját a járási adóügyi apparátus. (Kettős alárendeltség.) Ugyanakkor nem volt egy olyan, szakmai­lag rátermett vezető, akinek joga lett volna átfogni, egysé­gesen irányítani a községi ta­nácsnál folyó szakigazgatási tevékenységet. Mit várhatunk a községi szakigazgatás egységesítésétől, melynek talán leglényegesebb jellemzője, hogy mintegy meg­erősíti a kettős alárendeltség megszüntetését, mindennemű szakmai irányítást csak a szakigazgatási szerv vezetőjén keresztül tesz lehetővé, aki egy személyben felelős a szak­mai munka egészéért? Az egységes szakigazgatási szerven belül, a járási tanács­szervek útmutatásai alapján lehetővé válik a tervszerű munkát megalapozó munka­rend és ügyrend kialakítása, a munkakörök egymástól való elhatárolása. Ugyanakkor, anélkül, hogy e specializáló­dás rovására menne, feloldód­nak a belső korlátok, a szak- igazgatási szerv vezetője, fő munkaterületükön kívül ese­tenként egyéb feladatok ellá­tásával is megbízhatja a be­osztottakat. Ez azt jelenti, hogy besegíthetnek egymásnak a reszortosok s így ki lehet küszöbölni az egyes szakterü­letek munkával való ellátott­ságában időnként jelentkező aránytalanságokat. Az egyre növekvő szakmai, követelmények, maga az élet teszi szükségessé, hogy meg­felelő szakmai képzettséggel, szervezőkészséggel rendelkező vezető kerüljön az egységes szakigazgatási szerv élére. A rendelet szerint a szakigazga­tási szerv vezetője a községi tanács vb-titkára. De jogsza­bály enged kivételt is ez álta­lános szabály alól. „Kivétele­sen indokolt esetben, a sze­mélyi adottságokra és a spe­ciális helyi körülményekre te­kintettel ...” a vb-elnök a szakigazgatási szerv vezetője olyan községekben is, ahol a titkári funkció be van töltve. Ebben a megfogalmazásban nincs is nagyon elrejtve a szakmai képzettségre, a szer­vezői készségre történő utalás. Az egységes szakigazgatási szerv kialakítása visszahat a község általános, politikai és társadalmi fejlődését szolgáló feladatok végrehajtására is. A községi tanács vb-elnöke, mi­vel felszabadul a szűkebb szakmai, szakigazgatási teen­dők végzése alól, többet fog­lalkozhat a lakosság kommu­nális és egyéb ellátási problé­máival, eredményesebben mozdíthatja elő a községpoli­tikai, községfejlesztési tervek kialakítását, a kulturális szín­vonal emelkedését, több ideje marad figyelemmel kísérni a községi intézmények rendelte­tésszerű működését, hatékor nyabban segítheti az állandó bizottságok és a tanácstagok munkáját, rendszeresebb kap­csolatot tarthat a tanács alá nem rendelt állami, társadal­mi szervezetekkel és így to­vább. A rendelet 1968. július 1-én i lép hatályba. (K) Antarktiszi lelet A Transzantarktisz hegység középső részén egy ősi folyó medrében megkövesedett áll­kapocstöredéket találtak. A tudósok megállapították, hogy körülbelül 350—200 millió év­vel ezelőtt élt emlős állat csontjáról van szó. Az emlő­sök ugyanezen csoportjához tartozó élőlények megkövese­dett maradványaira bukkan­tak Ausztráliában és Dél-Afri- kában is. méghozzá megköze­lítőleg azonos korú kőzetek­ben. Egyes tudósok úgy vélik, hogy ez megerősíti azt a tu­dományos feltevést, amely szerint Afrika, Ausztrália, In­dia, Dél-Amerika és az An­tarktisz valaha egyetlen gantikus kontinens volt. gi­»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents