Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

t$ó8. június 4. Dunontmi natí to Sorszámozott blokk Esztendőkkel ezelőtt közreadtuk és bevezetés­re javasoltuk a prágai Lucerna étterem-bár kombinát módszerét. En­nek az a lényege, hogy a belépésnél kapott sorszá­mos blokkra írnak fel a pincérek minden felszol­gált tételt, kölcsönösen megkönnyítve a vendég és a fizető dolgát. Az étel és ital árlap mindvégig ott van a vendég keze- ügyében. tehát ellenőriz­heti, hogy helyesen szá­moltak-e neki és fizetés­nél reklamálhat. A fize­tőpincér kézjegyével ellá­tott blokk másra is jó: a kombinátból kilépő vendégnek ezzel kell iga­zolnia, hogy fogyasztását kiegyenlítette. Javaslatunk Pécsett nem talált megértésre. Visszhangja volt, de a Lucerna módszerének he­lyességét csak magánem­berként ismerték el a vendéglátóipari szakem­berek. Most örülünk, mert Budapesten a déli pálya­udvar restijében és még jónéhány más vendéglá­tóegységben ezt a mód­szert alkalmazzák — ta­lán mondani sem kell — nagy közönségsikerrel. Budapest már közelebb van Pécshez, mint Prága, s így reményünk lehet arra, hogy a módszert itt is átveszik. Harsány! Putrik — lassú fogyóban Kamatmentes építési kölcsön van, de nem kell — Lehelne rugalmasabb a rendelet — Mikor számolják fel a Majális téri cigánytelepet? Eltűnnek a putrik, az erdő­ben törökülésben kuporgó, pi- pázgató, banyakemencénél tü- zelgető cigányasszonyok a pé­csi Majális térről, a komlói út mellett — hallottam a Városi Tanács vb egy korábbi ülé­sén. Huszonkilenc család él itt, Orsósok, Kalányosok, nyolcvanan-kilencvenen, s ki így vagy úgy, de elsősorban házépítési kölcsönnel még az idén kikerül erről a szomorú látványt nyújtó telepről embe­ribb körülmények közé. Az állam jóvoltából ugyanis az idén 20 család kaphat kamat­mentes házépítési kölcsönt az OTP-től az első kerületben, s mindezen felül a kerületi ta­nács is megadja a tőle telhető maximális segítséget, többek között ingyenes házhelyet és potom áron anyagot a házak bontásából. — Valóban eltűnnek a put­rik még az idén? — szögez­tem a kérdést Gyenis József­nek, az I. kerületi tanács vb- elnökhelyettesének. — Az idén nem sikerül. Az érdeklődés nagy a telepiek kö­zött, szeretnének kikerülni. De azt mondják, ne 72 ezer forintért. Nem titok előttük, tudják, egyeseknek a tanács térítésmentesen juttatott la­kást. Ilyet szeretnének ők is. Az idén 20 kamatmentes épí­tési kölcsönt biztosít az OTP-n keresztül az állam az első kerületnek, aminek még felét sem igen tudjuk felhasználni. Viszolyognak tőle. Eszéki művészeti együttes a Liszt-teremben A Lipa vendégjátéka Szombaton este tartotta nagy érdeklődéstől kísért elő­adását az eszéki Lipa művé­szeti együttes Pécsett, a Liszt­teremben. Nagy taps köszön­tötte az együttes tamburaze- nekarát, tánc- és énekkarát Az egész együttes stílusára jellemző volt a szinte erede­tiben a színpadra vitt folklór. Rendkívüli hangulatteremtő képességükkel, a néptáncok és népdalok harsány jókedvével megnyerték a közönség tetszé­sét. A Lipa-együttes és a 12. AKÖV Szakszervezeti Bizott­ságának Bartók Béla férfika­ra között kialakult barátság következménye volt ez a ven­dégszereplés. Tavaly a Bartók Béla férfikar volt Eszéken vendégfellépésen. Most a ke­reken 115 tagú együttes láto­gatott Pécsre. Az előadáson kívül befért a programjukba egy városnéző séta, egy szi­getvári kirándulás és egy ba­ráti találkozó is a két cso­port tagjai, vezetői között. Az AKÖV székházában tar­tott baráti beszélgetésen, ahol az eszéki együttes vezetői je­lentek meg, sikerült néhány perces beszélgetést folytatnunk prof. Drágán Mucic-al, az együttes vezetőjével. — Ügy hallottuk, hogy a Lipa, vagyis magyarul Hársfa elnevezés onnan származik, hogy hajdan a Lipát alapító munkások Eszék egy külső te­rületén fekvő, hatalmas hárs­fa alatt gyülekeztek s kezdtek énekelni... — Igen, így szól a legenda. Valójában ezt így nem mer­ném állítani, de Eszék való­ban teli van ma is hatalmas hársfákkal, egész fasorok há­lózzák be. A Lipát pedig va­lóban munkások, alkalmazot­tak alapították ezelőtt ponto­san 90 évvel, 1878-ban. Mi ma az elnevezést szimbólumnak érezzük, a terebélyes, erős hársfa olyan, mint amilyennek mi a népi ének- és táncmoz­galmat látni szeretnénk, s tenni igyekszünk. — A Lipa valóban Horvát­ország legrégibb művészeti egyesülete? — Egyik legidősebb és leg­tekintélyesebb kulturális egye­sület. Fenntartói ma is tagjai, munkások, alkalmazottak, ér­telmiségiek. A Lipa legna­gyobb éve az 1905-ös év volt, akkor aratta legszebb sikereit. Ma már sajnos nem olyan nagy, nem is olyan erős az egyesület, de azért nem pa­naszkodhatunk. Van egy zene­iskolánk, ahol hangszeres né­pi zenét tanulnak a kisiskolás kortól a nyugdíjas korig... — Hogyan alakulnak a jö­vőben pécsi kapcsolataik? — Mi rendkívül fontosnak tartjuk ezt a kapcsolatot, amit a pécsi Bartók kórussal, ez­zel a kitűnő énekkarral sike­rült kialakítanunk. Vélemé­nyünk szerint a kapcsolatok további sorsa már rajtuk mú­lik, szerintünk ugyanis most „ők következnek” .., Szeret­nénk számukra egy nagyobb hangver senykörutat szervezni, nemcsak Eszéken, hanem Hor­vátország, sőt egész Jugosz­lávia nagyobb városaiban. Nagyon reméljük, hogy erre hamarosan sor kerül. A miértre keressünk vá­laszt. Gyenis József, mint ahogy már lenni szokott, vas­kos dossziét húzott elő író­asztalából és előkereste azok­nak a névsorát, akik építeni vagy házat akarnak vásárol­ni. Négy család hajlandó épí­teni, kettő vásárolni és hár- mat-négyet minőségi cserével a tanács helyezne el. Ezenkí­vül bizonnyal mások is sze­retnének építeni, de valóban nagy kérdés, miből? Kinek miből futná a részletekre? Legtöbben az alacsony jöve­delmi kategóriába esnek, ha­vi keresetük 800—1000 forint. Nincs pénz, s ráadásul nagy a család. A férfiak zömmel a Mecse­ki Szénbányáknál, az Ércbá­nyászati Vállalatnál, a Köz- tisztaságinál és az Erdőgazda­ságban dolgoznak. Egész nap kulturált körülmények között. Délután aztán visszaesnek a szutyokba. Bár akad néhány „masszív” kunyhó, van akinek rádiója, tv-je, motorkerékpár­ja van, némelyik újságot is olvas. Gyenis József megje­gyezte, a cigányasszony fékezi a férjét. — Megpróbáltam már segí­teni. Nálunk a kertészetben az idén is munkáshiány van. öt forint órabért fizetünk. Ki­mentünk a Majális téri telep­re, magam is leültem török­ülésbe a cigányasszonyok kö­zé. Tíz nevet rögtön felírtam. Mondtam nekik, akkor más­nap jöjjenek be. Másnap? Senki sem jött. — Végül is mit tesz a ta­nács, hogy eltűnjenek a put­rik? Hiszen a kérdés hogyan­jának sokféle változata lehet­séges. — Most tegye le a ceruzá­ját, ez nem újságtéma, tájé­koztatásul mondom. Azt kér­dezte, mit teszünk mi, már­mint a tanács. Volt már ne­kem parázs vitám, nem mon­dom meg, hogy melyik üzem­vezetőséggel ... út. Vajon miért szenvedett ha­jótörést a kezdeményezés? Megpróbálok magam vála­szolni erre. Idegenkednek a cigányoktól, s hogy miért, an­nak van is alapja. Másrészt van egy olyan rendelet, misze­rint egymás mellé kettőnél több cigánycsaládot nem sza­bad letelepíteni. A rendelet sok szempontból indokolt. Csakhogy, 1960-ban kezdődött, s nézzük csak, azóta hány csa­lád került ki a putrikból az első kerületben, ahol Pécs há­rom kerülete közül a legtöbb, körülbelül 135 cigánycsalád él? Tíz-tizenöt. Hát ez nem valami nagy szám, még ha a körülmények ismeretében tu­lajdonképpen mégiscsak ered­ménynek könyvelhető el. Azt nem várhatjuk, hogy önszán­tukból otthagyják azt az élet­formát, amelyben évszázadok óta részük ván, amelyet saj­nos. de így van, megszoktak. Óriási anyagi eszközöket vo­nultatunk fel (kamatmentes kölcsönök, ingyen házhely stb.) és mégsem sikerül. Nem fölösleges nagyvonalúság ez? Átmeneti megoldásként a put­rikból felvonulási épületekbe, szoba-konyhás, komfortos la­kásba költözni, leszámítva a nem kívánatos többen egymás mellett élés tényét, mégiscsak előrelépés. Egy lépés a cigány­ság felemelkedésében. Ezzel felébresztjük igényeiket, ame­lyek további igényeket szül­nek bennük, s talán majd sa­ját erejükre is jobban tá­maszkodnak. Érdemes lenne az összes körülmény figye­lembevételével megvizsgálni, vajon nem szorul-e módosí­tásra a rendelet. Mert a ren­delet adta lehetőségek túlsá­gosan lelassítják a kitűzött cél megvalósítását. Miklósvári Zoltán €L0TT Tartom magam, s leteszem a tollat, ha már így kérte Gyenis József. A részleteket elhallgatom, csupán a lénye­get, mert az feltétlen figye­lemre méltó. Mit is tett a ta­nács? Annak idején javasol­ták már, hogy a Hőerőmű né­hány felvonulási épületében alakítsanak ki szoba-konyhás lakásokat a cigánytelepeken élőknek. Terveket készítettek, hogy épüljön bontási anyag­ból felvonulási épületekhez hasonló, lapostetejű ház, szo- ba-konyhás-éléskamrás, vil­lannyal, vízvezetékkel ellátott lakásokkal, amelyekben 6—8 családot is el tudtak volna helyezni. A tanácsnak 200 ezer forintja volt erre a célra. Egy másik helyen X üzem rendbe- tett volna egy szintén felvo­nulási épületet. Kiderült azon­ban, hogy egyik sem járható termelőszövetkezeti gazdák családját, vagyonát védi a korszerű SHOW-VITA A legtöbb sorozatműsornak az a legfőbb veszélye, hogy egy idő után nem tudja „meg­újítani” önmagát, azaz elszür­kül. A Show-hivatal is ko­moly veszélybe került. Mikes György belkritikái bármeny­nyire is szellemesek, Poor Klári bármennyire is a leg­szimpatikusabb tv-riporterek, műsorvezetők közé tartozik — az utóbbi időben azonban nem nagyon van mit vezetni. A legutóbbi Show-hivatalban már csupán egy-egy halvány színfoltra bukkantunk, a többi gyengécske megoldás volt. Ta­núi voltunk viszont a legutób­bi Show-műsorban egy vitá­nak. A téma: a slágerszövegek színvonala. Az író-kritikus Bor Ambrus megfogalmazta azt, amit egyébként is hosszú évek óta tudunk, hogy sajnos, a slágerszövegek nagy része mé­lyen alatta marad a színvo­nalnak, s csak egyetérthetünk Bródy Jánossal, aki három mondatban is körülbelül meg­fogalmazta a slágerszöveg, ha szabad ezt mondni: „ars poe­ticáját”. Nem nagyon érthet­tünk viszont egyet a két leg­divatosabb táncdal-szövegírő- val, közülük is Szenes Iván­nal nem. Kiindulópontja egy fölösleges sértődöttséggel ve­gyes túlbiztosság volt, meg egy kis szellemeskedés, de ez kevésnek bizonyult a bizonyí­táshoz. Amennyire nem áll meg a helyén az, hogy min­den táncdal-szöveg „en bloce” színvonaltalan, éppúgy nagy hiba egy sláger divattá válá­sában komoly szerepet tulaj­donítani a szövegnek. A tánc­dal sikere — pláne külföldön — messzemenően a dallam, a ritmus, a zene sikere. Talán egy példát... A legutóbbi Made in Hungary óta a hazai slágerlista előkelő helyén áll a Mindenkinek van egy álma című dal. Ki, hova helyezi a listán, egyéni ízlés dolga, csu­pán azért említem ezt a dalt, mert a szövegét Szenes Iván írta: íme: „Mindenkinek van egy álma / Az enyém te let­tél / Van egy nagy-nagy ide­álja / Az enyém te lettél / Egy bolondos ideálja / Az enyém te lettél... / Hát, Fé­nyes Szabolcs melódiájára bi­zony, nagy szükség volt. KÖRKÉP mentáit könyvheti betét nézé­se közben jutott eszünkbe, amely az írói filmportrék mellett is (Németh Lászlóé sikerült a legjobban) száraz, könyvtári beszámolónak tűnt. Az élet, a pillanat természetes lüktetése hiányzott, és ezt a hiányt csak aláhúzta a sok igényes, de felolvasott szöveg, nem beszélve arról, hogy Lor­ca versét sem felolvasni kel­lett volna. A műsor többi ré­sze lényegében beszámoló volt, egyszerű tudósítás a Madrigál kórusról, Kafka: Amerika cí­mű könyvének dramatizálásá- róí és más kulturális ese­ményről. A Körképből a vita­jelleg hiányzik. Egy kiemel­kedő téma vitája. A televízió pedig talán a legkitűnőbb fó­rum a vitázásra, élő és konkrét (más rovatok hétről hétre kitű nő vitaműsorokat produkálnak) másrészt pedig kulturális mű­vészeti életünk roppant vita­képes, a művek, események jó színvonalát és a problémákat tekintve is. Miért nem lehet ezt érdekesen, ügyesen kihasz­nálni? EN, EN, EN ES A TÖBBIEK... Távol áll tőlem, hogy egy eléggé hígra sikerült — bár kétségkívül szórakoztató fil­met — értékén felül dicsér­jek, de be kell vallani, hogy az utóbbi két héten legjobb filmje volt a képernyőnek. Ez elsősorban a többi film ala­csony színvonalára figyelmez­tet, amely most már nemcsak a tv „éjszakai” mozijában uralkodik, hanem az egész filmmműsorban. Ami az Ért, én, én .. színvonalát illeti? Sokan írták, és az igazán jó ötleteket, pompás szellemessé­geket, a fanyar iróniát (ami a témában bennerejlik) minden­ki a másik szerzőtársra bíz­hatta, ezért hiányzott. Sok vi­lágsztár is megjelent a film­ben, akiket szívesen láttunk, Cbiari egyenesen kitűnő volt Latinovics Zoltán hangjával. A film az emberi önzés paro- disztikus tanulmányaként jelen tette be magát, végülis a szo­kásos kommercionális recept szerint készült: egy kis melo­dráma, egy kis szentimenta- lizmus, egy kis sex, egy kevés ironizálás és sok sztár. Ettől a recepttől általában nem le­het gyomorrontást kapni. Egy­szóval: sokkal jobb filmeket várunk, mint amilyeneket az utóbbi időben a képernyőn láthattunk. (T) A televízió kulturális folyó­irata ezúttal műsorának felét a könyvhétnek, az események- ] nek, illetve a kiadványoknak j szentelte. Voltaképpen mégis- j mételhetnénk a Show-hivatal- lal kapcsolatos kifogásainkat: j a kimerülés veszélye fenyeget j itt is. A tv-műfaj, általában ' _ az újságműfaj könyörtelen. ^ronkakp,p,ali Állandó megújulást, az Ótle- kelt, a zivatar idején megerősödő, tek, a fonnák állandó variá- ' változó irányú szél. a hőmérsék­riniát ieénvli különben esv- ,et alakulásában lényeges változás ciojat igényű, KUionoen egy . nem lesz v4rhat6 legalacsonyabb kettőre elszürkül, érdektelen- | éjszakai hőmérséklet ío—is, íeg- né válik. Ez egyébként a rend ; magasabb nappali hőmérséklet 23 kívul színvonalasan megírt, nek hőmérséklete siófoknál hót- de valójában szürkén doku- főn 12 órakor 19 fok volt. Időjárásjelentés Várható időjárás kedd estig: fő­HÁRMAS IKREK A kis szoba, konyhás házat (a nyárikony­hában a ház tulajdonosai, a nagyszülők laknak) most az ikrek uralják. Rengeteg pe­lenka szárad, hogy ismét be­tölthesse hivatását, anyuka épp tisztába teszi az egyik kicsit, mint hamarosan kide­rül, Zolikát, a nagymama nyugodt-bölcs mozdulattal ringatja Ágit, a kislány sztoikus nyugalommal tűri, már csaknem 0,12 éves, má­jus 9-én született. Hartmann István, a papa bevallja, hogy csak akkor tudja megkü­lönböztetni őket egymástól, ha meztelenek, felesége el­nézően mosolyog, csak egy férfi lehet ilyen. Mert igaz, a két kislány hasonlít egymás­ra, mint két tojás, de Beáta egyelőre még a Gyermek- klinikán van a koraszülött Osztályon, ez a Zoli pedig egész más karakter. A nyolc éves Attila moso­lya elégedett, ö már akkor szólt, amikor az orvos jelez­te, hogy ikrekre lehet szá­mítani: nem igazságos, ha csak anyu és apu kap kis gyereket, hármat kérjenek a Gólyanénitől, hogy- egy neki is jusson. Hogy lehurrogták akkor, s lám, mégis igaza lett. Ennyit a felnőttekről. Hartmannénak nem oko­zott gondot a plusz egy fő­nek nevet mondani, egy lány és egy fiú nevük volt tartalékban. Ha mind a hár­man lányok, nem mondom, akkor, nehezebb lett volna eldönteni. A Gyermekklinika ápolónője, szülés után meg­látogatták kolléganői, gratu­láltak neki és nagyon saj­nálták. .. Pedig mi ez a há­rom gyerek? Más anyának előbb kell tanulni a fürde­tést, az etetést, a pelenká- zást, ő meg úgy érzi magát, mintha a munkahelyén len­ne, nagyjából ugyanazt a munkát végzi most is, igaz, hogy a nap huszonnégy órá­jában. A papának, aki bányamé­rő (nem bányamérnök, az egy-két betűvel és egy-két ezer forint fizetéssel több) a Mecseki Szénbányáknál szintén sokan gratuláltak, de itt már a sajnálatnak nyoma sem volt, hiába, a férfi nép praktikusabban gondolkodik. „Ne félj sem­mit — mondogatták neki —, most aztán kaptok ti is mo­sógépet, televíziót, hűtőszek­rényt, gyerekkocsit, Pécs nem fog lemaradni Miskolc és Debrecen mögött. Egy­szóval, megfogtátok az isten lábát!” — És valóban megfogták? — Eddig csak egyszer jött haza a postás, három, a gye­rekek nevére címzett levele­zőlapot hozott a Centrum Áruházból. Azt írták, hogy náluk vegyük meg a csecse­mőholmikat, óriási választé­kuk van. De nem akarnak szerény­telenek lenni, február óta házat építenek a Szabó István utcában, most, hogy az ikrek jöttek, a szénbánya vállalta, hogy a hátralevő munkákat befejezi. Takaros, két szobás komfortos ház, kár, hogy mire elkészül, ki­csi lesz a hirtelen hat főre szaporodott családnak. — Épp ma gondoltam — újságolja anyuka, aki, már látom, mindenre gondol, —, hogy hetenként félrete­szünk mind a három pici részére 5—5 forintot. így az­tán mire felnőnek a lányok, lesz külön szobájuk. Azon még nem gondolkoztunk, hogy addig hogy helyezke­dünk el a két szobában, at­tól függ, hol lesz a helye az ágyaknak. Zoli 2,41 kiló, ahhoz ké­pest, hogy koraszülött, ha­talmas súlyú, lassan már Zoltánnak kell szólítani, öt Ági követi, 2,05 kiló, Bea jelenleg egy és háromnegyed kilónál tart, ha eléri a két kilót, ő is hazajöhet. A családnak egyelőre leg­főbb gondja a ház. Nem az építkezés ütemével van ba­juk, be lehet költözni még e hónap végén. Hanem, ha bent laknak már... A víz­vezeték ugyanis az utcába be van építve, de a házakba még nincs bekötve. A Víz­mű szívesen segítene, de hiányzik -a kerületi tanács engedélye. Maga az építke­zés is gyorsabban haladna, ha helyben lenne a víz, és nem 160 méter távolságról kellene hordani, de hogy ho­gyan fog Hartmanné napi harminc pelenkát mosni ilyen körülmények között, arra még gondolni se jó. Emlékszem, a Ki mit tud egyik elődöntőjében egy kis­lány táncdalokat énekelt, elég halványan, nem is ju­tott tovább, de a közönség tapsától kísérve átvehette két, már nem is tudom milyen gyár ajándékát. Na­gyon szép jelenet volt, bár már többször láttam hason­lót, a meghatottságtól könny­be is lábadt a szemem. Kéri Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents