Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

1968. június 4. DuuQntmi napio 3 9Az eladó lányokat öltöztetni kell“ Árubőség — csomagolási láz Valóságos forradalmát éli a csomagolástechnika. Fár nap­pal ezelőtt hallottam, a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron vá­sárdíjjal tüntették ki az Álla­mi Pincegazdaság pécsi pin­cészetének egyik termékét, a Pécsi Nektár malaga bort, s a kitüntetés ezúttal az ízléses, grafikus rajzolta-tervezte do­boznak is szólt, amibe az üve­get csomagolták. Egyre nehezebb eladni A csomagolási láz egyáltalán nem divat vagy öncél. Az új gazdasági mechanizmus kísé­rő jelensége, amikoris a piac- ra-termelés kezdi éreztetni ha­tását. Az árucikkek nagy köré­ben máris határozottan bőség­ről beszélhetünk. Egyre több kereskedőtől hallhatjuk — ne­héz, egyre nehezebb eladni, s ezzel tisztában vannak a gyá­rak is. Már most ugye a cso­magolás nemcsak a minőség megőrzését, az áru tárolását szolgálja, hanem reklám is. Márpedig, tréfás hasonlattal élve: ha valakinek három eladó lánya van, azokat öl­töztetni kell. A másik körül­mény, amellyel a „kiszerelés­nél” számolni kell, hogy egyre nagyobb szerepet játszik a ke­reskedés új formája, az eladó és a vevő új technikai jellegű vi­szonya — az önkiszolgáló rend­szer. Kereskedelmi kifejezés­sel élve, az áruházak gondolái­ra, azaz a polcokra és termé­szetesen a kirakatokba nern mindegy, hogy milyen áru ke­rül. Mutatós, gusztust csináló vagy pedig igénytelen külle­mű, unalmat sugárzó, a vásár­ló szemének közömbös lát­ványt nyújtó. Mindezeken fe­lül mint tényező, és elsőként említhettük volna, mert meg­határozó: a nagy léptekkel elő­rehaladó vegyi és műanyag­ipar, amely az utóbbi időben ontja az ötletesebbnél ötlete­sebb, ízlésesebbnél ízlésesebb csomagoló anyagot, göngyöle­get — Tíz évvel ezelőtt még barna papírzacskóba csoma­goltuk az áruk többségét, a cukrot, a lisztet, a cukorkát ... (ha mindent fel akarnánk so­rolni nem érnénk a végére) mint a régi szatócsboltokban — mondta Papp Antal, a pé­csi nagycsemege üzletvezetője és garmadával rakta elém a csemegebolt szebbnél szebb csomagolású árucikkeit. A papírt lassan felváltja a műanyag. A papír a háztar­tásban szemétnek számít, s nemrég olvastam, Nyugaton olyan papírt állítottak elő, amelyet, ha vízbe dobnak, szabályszerűen elolvad. Te­repszemlét tartottam jónéhány üzletben, a szép csomagolás, a műanyag dominál. Méricskélnek A csokoládék szebbnél szebb, mutatósabb csomagolásban so­rakoznak, nem csoda, ha e szín- és formaparádé láttán minduntalan anyja kezét rán­gatja a gyerek. Mézet például alig adott el a kereskedelem eddig, most viszont „műanyag fiúcskában” árulják, amelynek fejebubján cucli van, így ka- pósabb. Megfigyelhető, hogy a gyárak egyre inkább kisebb tételeket csomagolnak be. Van már ötdekás csomagolt vaj is. Eddig úgy mérték ki az öt dekát, hogy a tíz dekásat ket­té vágták, majd papírba tet­ték. A dzsemet újabban te­nyérnyi nagyságú műanyag teknőcskébe sajtolják. Sokkal praktikusabb így, gondoljunk csak rá, ha vonaton utazunk, nem kell az üvegből kiskanái- lal kikotorászni. A szörpöket azelőtt 20 literes demizsonok- ból mérték ki, ma reprezen­tatív, halvány rózsaszínű mű­anyag korsócskában kelletik magukat. Műanyag pohárban adják a szárított gombát, körözöttet, de ecetes tormakrémet is, ame­lyet eddig árusítani sem tud­tak, mert nem volt miben. Celofánban kínálja magát a dióbél, a mogyoró, a cukorka, előre csomagolják a cukrot, a lisztet, a búzadarát stb. Saj­nos nem mindenütt, sok he­lyen, főként a kisebb üzletek­ben ezt úgy kell kiméricskél­ni. Bosszantó, s nem is szól­va arról, hogy az ilyesfajta „kiszerelésnél” hosszú szám­sorok sorakoznak a zacskón, mert az eladó azon számolt. Nem igen esztétikus. Távolról sincs megoldva a kenyér csomagolása. A félbe­vágott kenyérhez tenyérnyi papír dukál, az egész kenyér­hez sokszor még az sem. Pes­ten kísérleteztek azzal, hogy selyempapírba bugyolálták a kenyeret, de ez meg borzasz­tóan papírfaló eljárás. Hallot­tunk már róla és nagyon vár­juk a tej újfajta palackozását, amikor az étolajhoz hason­lóan, vastagfalú műanyag do­bozban, pohárban, vagy zacs­kóban kerülhet a fogyasztó­hoz. Vajon mikor? Zűrök az üveg- visszavát lásnál hat. A liszt méricskéléssel el­töltött idő a vevő számára idegesítő, annak is aki kapja és akinek emiatt várakoznia kell. De ami a legfontosabb: az ízléses csomagolás — rek­lám. Véletlen, hogy amikor megjelent a jugoszláv nápolyi és szárított tészta, sorbaálltak érte, pedig a hazainak sem kell szégyenkeznie, felveszi vele a versenyt. De, mert a jugoszlávok olyan szépen cso­magolták. Tanulnunk kell azokból a módszerekből, aho­gyan a kereskedelem külföl­dön igyekszik a legrövidebb úton a fogyasztókhoz eljutni. Persze ne feledkezzünk meg, hogy elsősorban mégis csak az az érdekes, hogy mit cso­magoltak be. A fogyasztó sze­mével a jó áru, a jó minőség adja meg a kereskedelem és a termelő hitelét. M. Z. Minősítő hangverseny A pécsi és Baranya megyei énekkarok minő­sítő hangversenyét június 12-én este 19 órakor ren­dezik meg Pécsett a Liszt­teremben. Ezen a Pécsi Építők Madrigál Kórusa, a 12. AKÖV Bartók Béla Férfikara, a Pécsi Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetkezet Janus Pan­nonius Női Kara, a KISZ Énekkara, a Pécsi Neve­lők Háza Kamarakórusa1, valamint Mecsek Együt­tes Énekkara vesz részt. Ezt megelőzően a Mecsek Együttes kórusa már résztvett egy minősítő hangversenyen Bonyhá- don, ahol aranykoszorú­val díjazták. Rehabilitációs Társadalmi Bizottság alakúit A rehabilitáció nemcsak humánus, rentábilis is az ve­Nagy probléma még üvegvisszaváltás. Zűrös a vőnek, mert az egyik boltban nem akarják visszaváltani, a másikban szombaton nem ve­szik át, s mosatlan állapotát reklamálják. Zűrös a kereske­delemnek is, mert a boltokat feleslegesen terhelik az üveg­visszaváltással, rengeteg mun­ka van vele, raktározni, szor­tírozni kell, s gondoskodni el­szállíttatásáról. Miért nem ve­hetné ezt át mondjuk a MÉH? Talán csak majd az segít, ha az üveget kiszorítják a mű­anyagok, de persze teljes egé­szében ez sem lehetséges, más megoldás is kell. Feltűnő egyébként, hogy még kevés üzlet vagy bolt ajándékozza meg vevőit saját emblémájá­val ellátott szatyorral, amibe a vásárolt holmikat beletehet- né az ember. Ez az egyébként filléres cikk egyike a legjobb propaganda eszköznek, hiszen a vevő hazafelé rengeteg já­rókelő szemeláttára végigló- bálja. Nem papír, műanyag szatyorra gondolok. A csomagolásnak mellesleg jelentős szerepe van a közíz­lés formálásában, de nyilván az emberek hangulatára is ki­Magyar galambnevek Dr. 'leremi Gábor könyve D r. Teremi Gábor, a Megyei Kórház főorvosa, aki nemzetközi viszonylatban is el­ismert szaktekintélye a ga­lambtenyésztésnek, eddig meg­jelent szakkönyvei után újab­bal örvendeztette meg a témá­val foglalkozó, vagy abban ér­dekelt szakembereket. A mintegy 160 oldal terjedel­mű, gazdag illusztrációval el­látott könyvében ezúttal a ma­gyar szakirodalomban még nem ismert, ősi s csak egyes vidékeken használt szakkifeje­zéseket, azok eredetét, jelen­tőségét foglalta össze több, mint 30 esztendős kutatómun­kájának eredményeképpen. Egyik leggazdagabb gyűjtő területe az Alföld tanyavilága és egyes olyan városai, falvai voltak, amelyekben évszázados hagyományai vannak a speciá­lis magyar galambfajták te­nyésztésének, de a fajtákat megkülönböztető „szakkifeje­zéseknek” is, amelyek nyilván a korabeli szakirodalom hiá­nyában sok esetben tévútra ve­zették a tenyésztőket. Különösen Szeged, továbbá Kecskemét és Szolnok környé­kén, ahol már az 1700-as évek­ben is tradíciója volt a ga- lambászkodásnak, előfordult, és sajnos előfordul ma is, hogy ugyanazt a galambfajtát egymástól eltérően jellemzik. Például a „Szegedi keringő” fajták egyes változatait „Böcs- fejünek”, „rezsdásnak”, „sze- mőkösnek”, „liszán-rajzinek” nevezik a szegediek, míg ugyanezeket a szolnokiak már „pontomos-fejűnek”, Mhomá­A Megyei Tanács vb egész­ségügyi osztályának társadal­mi szerveként Rehabilitációs Társadalmi Bizottság alakult a csökkent munkaképességű fiatalok gondozásának, képzé­sének és munkába állításának megkönnyítése érdekében. Munkatársunk ebből az alka­lomból feltett néhány kérdést dr. Péntek Erzsébetnek, a Me­gyei Gyermek Szívbeteggondo­zó főorvosnőjének, aki az újonnan alakult bizottság el­nöke lett. — Mit jelent tulajdonkép- ken a rcbahilitáció kifeje­zés ebben a vonatkozás­ban? — A rehabilitáció a min­dennapi szóhasználatban a ko­rábbi jogokba való visszahe­lyezést, egészségügyi nyelven pedig a károsított egészségű dolgozó újbóli munkába állí­tását jelenti. A beteg fiatalok esetében viszont a munkába való belépést, más szóval a pályaválasztást értjük a reha­bilitáció kifejezés alatt. A pá­lyaválasztás igen komoly probléma általában is, de kü­lönösen az a hosszabb ideje beteg, vagy állandó betegség­ben szenvedő tanulóknál, hi­szen részükre a pályáknak csak egy szűkebb köre jöhet számításba. — Hogyan született meg önben a csökkent munka- képességű fiatalok támoga­tásának gondolata? — Nemcsak bennem szüle­tett meg, de csak magamra nézve nyilatkozhatok. Amikor tanulmányozni kezdtem a csökkent munkaképességűek helyzetét, megdöbbenéssel ta­pasztaltam, hogy az eddig megjelent rendelkezések csak a munkájuk közben „csök­kentté” vált betegekkel foglal­koznak, de a csökkent munka- képességű fiatalokkal nem. A gyakorlat sem nyújt kedve­zőbb képet. Nálunk a munka­adók egy része gyakran elzár­kózik a csökkent munkaké­pességű fiatal alkalmazásától. Iyokos-szemgyűrűsnek”, „tor- kigos-nyakúnak” stb. nevezik. Érdemes még megemlíteni az Osztrák—Magyar Monarchia idejéből fennmaradt német ki­fejezéseket (Budán és Pozsony­ban találkozott velük), ame­lyek a „szíves” illetve „deres** rajzolatú, tollazatú galambfaj­tákra a „herzlizett” illetve a „simlizett” jelzőt használják. És miután az említett sok­fajta elnevezés évszázadon át szívósan tartotta magát, saj­nos alkalmat adott arra, hogy a galambkereskedők kihasz­nálva e „fajta választékosság­ban’* rejlő üzleti lehetőséget, becsapták a tájékozatlanabb galambászokat, ami aztán a valóban értékes galambfajták elkorcsosulásához, illetve ki­pusztulásához vezetett. A közeljövőben kiadásra ke­rülő könyv tehát nemcsak tör­téneti szempontból érdekes, hanem szakmai ismeretekben is sok újat nyújt majd a spe­ciális magyar galambfajták te­nyésztésével foglalkozók szá­mára. —s—gry— Ekkor a beteg elkezd vándo­rolni, és végül vagy eltitkolja fogyatékosságát a munkaadó elől, vagy erejét meghaladó munkára vállalkozik, mely előbb-utóbb egészségének to­vábbi' romlásához vezet. Ha pedig nem tud elhelyezkedni, fokozódik a hasznavehetetlen- ségi, feleslegességi érzése, mely a későbbiekben súlyos pszichés konfliktusokhoz ve­zethet. — ön tavaly júniusban járt az NDK-ban, részt vett az Erfurtban megren­dezett III. Intcrnacionális Rehabilitációs Kongresszu­son. Milyen tapasztalatok­kal tért haza? — Az ott iátottak megerő­sítettek abban a meggyőződé­semben, hogy a csökkent mun­kaképesség nem jelent egyben csökkent értékűséget is, az egészség-károsítottak nagyobb része képes a neki megfelelő munkakörben százszázalékos teljesítményre, többet és job­ban termelnek, kevesebbet hiányoznak, mint egészséges társaik, és nem váltogatják a munkahely tikét. Tanúja lehet­tem annak, amikor kilenc volt schwerstbehinderte (legsúlyo­sabban károsított) — többsé­gük ma is kerekes kocsival vagy két mankóval közlekedik — beszámolt saját rehabilitá­ciójáról. Egyikük ágyhoz, ko­csihoz kötötten elvégezte az egyetemen a matematika sza­kot és a neki gyártott speciá­lis eszközök segítségével elekt­ronikus számológépen komoly tudományos tevékenységet vé­gez. A másik, egy 25 év kö­rüli nő, minden végtagja bé­na, de műszaki rajzoló, és szá­mára külön átalakított Tra­banttal jár a munkahelyére. Lipcsében egyébként, a Son- derschuléban autóbusszal sze­dik össze minden reggel az ott-tanuló gyerekeket, akik a rendes iskolai oktatásban nem tudnak részt venni, de itt el­sajátítják az általános isko­lás anyagot, sőt, a felsőbb osztályokban valamilyen szak­mát is. — Nagyratörő tervek, ha az NDK-ban látottaknak csak egy részét is kívánja megvalósítani a bizottság. De vajon tud-e erre anya­gi fedezetet biztosítani a népgazdaság? — Egyelőre csak annyit mondok, népgazdaság; szem­pontból is jelentős eredmény, ha tudunk segíteni a beteg fiatalokon, mert egyrészt ma­guk is termelő munkát végez­hetnek és nem szorulnak rá, hogy eltartsák őket, másrészt nem kell az SZTK-juttatáso- kat (felemelt családi pótlék, kórház- és gyógyszerköltségek, útiköltségek stb.) 16 éves ko­ron túl is folyósítani számuk­ra. — A közeljövőben pedig a külföldi statisztikák felhasz­nálásával és hazai vizsgálódá­saink eredményeként fehéren- feketén ki fogjuk mutatni, hogy a rehabilitáció nemcsak humánus, hanem rentábilis is. A fogyasztók védelmében Kifogásolható élelmiszerek Ötezer forintra emelték a pénzbírság határát A fogyasztók érdekvédel­me ... Változatlanul ez a Megyei Minőségvizsgáló Inté­zet munkájának legfőbb értel­me. A Húsipari Vállalat ter­mékeit nem számítva 57 hús- készítményt, illetve töltelék­mintát vizsgált meg ebben az évben, s ezek közül 11-et ta­lált kifogásolhatónak. Szabály­sértési feljelentést tett pél- I dául Noszák János pécsi kis- iparis ellen, mert az általa előállított gyulai kolbász ned­vességtartalma 8,9 százalék­kal, zsírtartalma pedig 6,9 szá- ; zalékkal volt magasabb a megengedettnél. I A töltelékáruknál majdnem mindig ez — a magasabb víz- és zsírtartalom — a minőségi kifogás. Igen jellemző ebből Szóbeli érettségi vizsgák Június 1-én országszerte megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák. Korábban beszámoltunk arról, hogy az írásbeli vizsgákra hol és hány pécsi és baranyai ne­gyedikes középiskolás ké­szült. Ezeknek a száma lé­nyegében csak néhány ta­nulóval csökkent, a sok évi átlag arányában ugyanis egy részük már az írásbeli érett­ségin megbukott s így szó­belire nem is mehetett. Akadt néhány felfüggesztett diák is, például a szigetvári gimnáziumban három, akit meg nem engedett segédesz­köz használata, vagyis „pus­kázás” miatt az iskola ki­zárt a mostani érettégi vizs­gáról. Az újdonságnak számító, teszt rendszerű írásbeli ma­tematika érettségi eredmé­nyéről, hasonlóan a többi tárgy eredményéhez, még nincsenek pontos adatok. Azonban mind a megyében, mind a városban az előző évekhez képest valamelyest romlott az írásbeli matema­tikai érettségik eredménye. Ennek oka nem annyira a feladatok nehézsége volt, inkább azok szokatlan vol­ta. Az anyag egy része pél­dául ' olyan kérdésekből állt, melyeket az eddigi érettségi vizsgákan elhanyagoltak. To vábbá például a második feladat eléggé újszerű volt, összetett, bonyolult és mun­kaigényes, s a diákok egy része nem tudta részekre bontani. Mindezek mellett azonban ez a módszer bi­zonyult járhatónak. A szó­beli vizsgák a hónap köze­pén fejeződnek be. a szempontból Kiss János szentlőrinci hentes esete. Az általa gyártott kenőmájas, ri- zses véreshurka, disznósajt és gyulai kolbász egyaránt ala­csonyabb fehérjetartalmú volt a megengedettnél. Ahol ilyen gyakran ismétlődnek a minő­ségi kifogások, ott szó sem lehet véletlenről, ezért az Ál­lami Kereskedelmi Felügyelő­ség ezer forint pénzbírsággal sújtotta. Az intézet a többi között megvizsgálta a nagykozári Bo- gádi Virágzó Tsz szörpüzemét is, s megállapította, hogy a szabályoknak megfelelően nagy gonddal folyik a gyár­tás. Hasonlóképpen nem volt panasz a drávasztárai Dráva Gyöngye Tsz savanyítóüzemé­re sem. Nem volt ez elmond­ható a Pécs és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Értéke* sítő Szövetkezet magyarürögi savanyítóüzeméről. Az intézet ugyanis sem az ecetes papri­kájukat, sem az uborkájukat, sem pedig a savanyított ká­posztájukat nem találta meg­felelőnek. „Mellesleg” megje­gyezve, az üzemnek nem is volt működési engedélye. Ezért nemcsak a telepvezetőt sújtot­ták pénzbírsággal, hanem a szövetkezet áruforgalmi főosz­tályvezetőjét is. Az intézet vizsgálatot foly­tatott több tejfeldolgozóban il­letve tej begyűjtőben is, s meg­állapította, hogy Gyöngyös­melléken, Drávaiványin, Tót- szentgyörgyön, Cunban és Kö­kényben a tej zsírtartalma jó­val alacsonyabb volt annál a minimumnál, amit a szabvány előír. Az ilyesmi mindig a vizezés gyanúját kelti. Jóval nagyobb port vert fel ennél a Baranya megyei Me­zőgazdasági Vállalat, közkele­tűbb nevén a Pécsi Keltető Vállalat ügye, amely még feb­ruár elején robbant ki. A vál­lalat ugyanis csaknem 18 ezer tojást szállított a Bem utca 8 szám alatti boltba eladásra; Az intézet 30 darabot vizsgált meg ebből, s megállapította, hogy a 30 tojásból egy sem felelt meg a minőségi köve­telményeknek. Csak ipari, esetleg takarmányozási célra lettek volna alkalmasak. Ezért azonnal zárolták a boltban lé­vő tojásmennyiséget (már csak 4 ezret sikerült, mert a töb­bit eladták), s a III. kerületi Tanács igazgatási osztálya pénzbírsággal sújtotta a vál­lalat telepvezetőjét. A 17/1968-as kormányrende­let ötezer forintra emelte fel a pénzbírság jelenleg is ér­vényben lévő háromezer fo­rintos felső határát. A rende­let ez év október elsején lép életbe. Pályázati hirdetmény PÁLYÁZATOT HIRDETÜNK egy modern, kárpitozott fekvő és ülő GARNITÜRA TERVEZÉSERE, amelynek asztalosipari munkaigénye az összes munkaigény 30—35u/o-a lehet. A garnitúra legalább egy db kétszemélyes, vagy kettő db egyszemélyes heverőbői, kettő db fotelból és négy db székből álljon. A terméknek alkalmasnak kell lenni sorozatgyártásra. A pályázatnak tartalmaznia kell pontos műszaki leírást, komplett műszaki rajzot, szabász jegyzéket, látszat! képet. I. díj: 10 000,— Ft II. díj: 7 000,— Ft III. díj 5 000,— Ft Beérkezési határidő: 1968. július 15. Zsűrizés: 1968. szeptember 16. Eredményhirdetés: 1968. szeptember 21-én 9 órakor a Pécsi Vegyesipari Vállalat Lotz K. úti telepén. Beküldés: ajánlott csomagban, kizárólag jeligével a Pécsi Vegyesipari Vállalat, Irányi Dániel tér 9. címre. A díjat nyert pályaművek tervdokumentációja a Pécsi Vegyesipari Vállalat tulajdonát képezik, az esetleges gyártási joggal. A nem díjazott pályaművekből a vállalat külön megegyezés alapján megvásárolja azokat a pályamunkákat, amelyekre igényt tart. PÉCSI VEGYESIPARI VÁLLALAT 4 i T Í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents