Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-29 / 151. szám
J?68. június 29. Dundntmi namo 3 Felárpanaszokkal foglalkozott a Gazdasági Bizottság Az új mechanizmusban az egyedi kívánságoknak is egyre inkább eleget tesznek az ipari vállalatok, a szokásostól eltérő szállítmányok után azonban kisebb-nagyobb felárakat számolnak el. Általában drágábban adják az árut, ha annak minősége, mérete, csomagolása eltér a szabványtól, vagy ha valamely termékből kisebb mennyiséget szállítanak. Ezekben az esetekben ugyanis a gyártás is többe kerül. A felárakkal kapcsolatban panaszok is elhangzottak, ezért a kérdéssel a legutóbbi ülésén foglalkozott a kormány gazdasági bizottsága. Az Országos Anyag- és Ar- hivatal elnöke jelentésében elmondotta, hogy a panaszok többnyire a kis mennyiségek után felszámított felárakat érintik. E felárfajtának azért van létjogosultsága, mert a termelőüzemet érdekeltté teszi abban, hogy olyan, egyébként kevésbé kifizetődő különleges termékeket is készítsen, amelyeket a rendelők csak kis mennyiségben igényelnek. A panaszok általában azzal függtek össze, hogy az év elején egyes anyagokból, főleg a feketefémekből kedvezőtlen volt az ellátási helyzet, nagyobb mennyiségek megrendelésekor is csak kisebb tételeket tudtak szállítani a TEK-vállalatok, s a kis mennyiség miatt maximális felárakat számítottak fel. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke megjegyezte: az árhatósági rendelkezéseknek egyáltalán nem céljuk, hogy a szállító vállalatok például a felárak esetén a maximális lehetőségekkel éljenek. A kis mennyiségek után fizetendő maximális felár elsősorban akkor indokolt, ha ebből a kis mennyiségű gyártás többletköltségeit is fedezni kell. Az említett esetekben azonban csupán arról volt szó, hogy a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok nem rendelkeztek a szükséges mennyiségű áruval. — Ilyenkor a raktározás, a kezelés költségeivel, illetve a fel használó költségmegtakarításával arányban álló felár indokolt, amiben az árumaximumon belül az eladó és a vevő megegyezhet. Azóta ezt már a termelőeszköz-kereskedelem is felismerte, és egyes TEK-vállalatok már csökkentették a kis mennyiséggel kapcsolatos feláraikat. Egyes vállalatok több esetben jogtalanul számítottak fel sürgősségi felárakat, a többletet vissza kellett fizetniök. Az árhivatal elnökének véleménye szerint a felárak alkalmazásával kapcsolatban nincs szükség központi intézkedésre, viszont figyelemmel kell kísérni az árak alakulását. Ezzel kapcsolatban a szűk séges intézkedéseket már megtette. A Gazdasági Bizottság a tájékoztató jelentést tudomásul vette. A Ferroglobus Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat, július 1-től több száz termékének felárát csökkenti ezúttal 10—50 százalékkal. Ma indul a különvonat Debrecenbe A vasutas, postás és közlekedési fiatalok XIII. ifjúsági béketalálkozóját holnap, vasárnap rendezik meg Debrecenben, a Nagyerdőben. A találkozóra a Pécsi Vasútigazgatóság területéről indított különvo- nattal mintegy 650 vasutas, 250 postás és 150 az AKÖV- néi dolgozó fiatal utazik. A különvonat ma este fél 12-kor indul Pécsről, ■ a baranyaiakhoz Szentlőrln- cen a Zala megyei, Dom* bóvárott a Somogy megyei, Sárbogárdon a Tolna megyei és Rétszilason a Fejér megyei fiatalok csatlakoznak. A szerelvényt, amely külsőségeiben, díszítésében is kifejezi a fiatalok békeakaratát, a korábbi évekhez hasonlóan ifjúsági szocialista brigádok továbbítják. A béketalálkozó programja igen színes és változatos. Az események reggel 8 órától késő délutánig a debreceni sportstadionban, a Nagyerdőn felállított színpadon és a Nagyerdei Stadionban zajlanak, délelőtt 10.15-kor tartják az ünnepi nagygyűlést. Íme, kiket láthatnak majd a résztvevők a Nagyerdőben felállított színpadon: fúvós- és tánczenekarokat, énekeseket, irodalmi színpadok tagjait, népitánc csoportokat, népiegyütteseket, színművészeket, egy kubai együttest, valamint a Debreceni MÁV Szimfónikus Zenekart. A tánczenekarok műsorából kiemelkedik az Omega együttes és a Rádió és Televízió fiatal tánc- dalénekeseinek, a Budapesti Közlekedési Szakszervezet Volán tánczenekarának műsora. Délután az Állami Áruház divatbemutatót tart. A sportprogramban labdarúgó-mérkőzések, atlétikai, tornász, művészi torna bemutatók, az „erős emberek”, a birkózók és a súlyemelők bemutatója, ejtőernyős ugrás, motorkerékpáros salakverseny szerepel. Debrecen város válogatottja a Szombathelyi Haladással barátságos labdarúgó mérkőzést játszik. A találkozó résztvevői díjmentesen vehetik igénybe a kitűnő nagyerdei strandot. A kűlönvonat délután 5 órakor indul vissza Pécsre. Nyolcadik hónapja üzemel már kifogástalanul a bár! keltetőállomás korszerű keltetőgépsora. A negyven, egyenként tízezres előkeltető és a 10 ugyancsak tízezres bujtatógépben ebben az évben megközelítően három millió naposcsibe kel ki. Párás, fojtogató a levegő. A hirtelen jött esti zuhatag végigverte a Kossuth utcát, a jelforrósodott aszfalt kissé lehűlt. Bent roppant meleg van. A zenekar valami gyors ritmusút játszik, de elég nagy a hangzavar az asztalok fölött ahhoz, hogy a káoszból tisztán kiváljon a közismert táncszám. Nem is baj. Ezek a falak szolidabb csendet soha nem észleltek. — Tudnak-e a lovak szájharmonikázni?! Megcsörren a pohár, valaki felvisít, a lány felugrik, miniszoknyájáról rázza le a sörhabot. A négyszemélyes asztaloknál nyolcan-tizenketten ülnek, öreghölgy kapaszkodik a fröccsös pohárba. Színe hagyott zilált haja eltakarja egyik szemét. Szája sarkában cigaretta lóg, olyan mint a régi kémfilmek véres-plakátjainak Mata H ári ja. — Szóval tudnak-e, vagy sem?! — ismétli meg a kérdést, de az öregúr, aki asztaltársa, csak nézi szótlanul a plafont, hátradőlve a széken. Kicsit eltűnődik, aztán egy mondattal lezárja ezt az értelmetlen, szürrealista vitát: — Ha át tud futni ferdén Rázzák a az egér az égen, akkor a lovak is...! — Legyint, elhallgat Bolondok ezek? Ismeretlen világ ez. A másik asztalnál vagányok, izmosak, rossz- arcúak. Közöttük néhány lány. Ezek viszont bájosak és jólápoltak. Érthetetlen ellentétek. Hívják a pincért, nyolc feketét konyakkal. Fekete nincs, mert rossz a gép. — Rossz a gép — morfondíroz egyik vagány, szeme összeszűkül: — Meg kell húzni a gép oldalán a gráblit, utána bele egy kis forveiszet, egy kis brajzlit és kész. Csak érteni kell hozzá! Ahányan vannak, annyiféle hangfekvésben felnevetnek, visonganak. Középkorú „lányok? is érkeznek. Az imént üresen hagyott asztalhoz letelepednek. Egyik vagány átül hozzájuk. — Minden reggel exponálok — jelenti ki váratlanul és a vállát előreereszti, karjain megfeszíti izmait. Köny- nyű e mutatványra felfigyelni, miután felső testén csak egy atléta-trikó van. rongyot... — Talán expandert akartál mondani, fiacskám nem? — jegyzi meg gúnyosan az egyik „hölgy”. Karcsú, fekete, szép sötét szemekkel. Cigarettáért megy a presszógéphez, jön vissza, puhán, mint a párduc. — Tudja, ki ez? — Nem. — Szabad leülnöm? — IgenVékony, sovány fiatalember könyököl az asztalunkra. — Hufnägel Manci. Vagy Matild? Valami ilyesmi. Gallérgyárosok voltak. Nem volt gyáruk, csak egy kis sufni Pesten egy bérház alagsorá- ban. — Most mivel foglalkozik a lány? — Hármat találgathat... Asztaltársunk ezután egy csomag borotvapengét szed elő: „Nyolc forint darabja. Igazi rekord-penge ..." — A Silver jobb. — És inget? Jugó inget? — Mennyi van? — Amennyit akar. Hetvenet? Nyolcvanat? Öi és fél ezer holdon aratják a búzát Bályban Vizsgáztató napok A mindig is szeszélyes Pé- ter-Pál ezúttal a vártnál sokkal korábban feladta a leckét a gabonatermelő gazdaságoknak. A szinte átmenet nélkül beérett, s emellett aszálykárosult termés betakarítása aligha követelt valamikor is nagyobb szervezettséget és gyorsaságot a tsz-ektől, állami gazdaságoktól, mint az idén. Nos, a Bólyi Állami Gaz- gaságban egyikből sem volt hiány, pedig az ugyancsak túl- korán beérett repcéjük, borsójuk betakarítása alaposan igénybevette embereiket, gépeiket, idejüket egyaránt Igaz, más gazdaságokkal szemben megvolt az az előnyük, hogy árpaföldjük nem lévén, „csupán” öt és fél ezer hold búza aratása várt rájuk, de hogyan, milyen körülmények között? Márton Pál, a gazdaság központi agronómusa szerint az érettség már-már olyan stádiumában, amikor minden legcsekélyebb késés, bizonytalankodás, az „elvetélés” veszélyével fenyegette a kalászokat A helyzetet csak súlyosbította az esőkkel, zivatarokkal vegyes időjárás is, ami lehetetlenné tette a 40 kombájn1 bevetését, noha a gépészeik percet sem tétlenkedtek. A már említett borsó, repce betakarítása alól felszabadult kombájnokat állították át gabonára, miközben az összes fellelhető hibásodásokat is kijavították a gépeiken. A tulajdonképpeni start június 25-én délután kezdődött, de egy nappal később, amikor kint jártunk, már szervezett „hadrendben” folytak a munkálatok. Ez a kép fogadott bennünket Sátorhelyen, a gazdaság 1738 holdas búzaföldjén is. Ennek egy 112 holdnyi tábláján figyelhettük a gépek és — Annyit nem is tud áthozni a határon — mondom neki. — Erre specializáltam magamat. Legutóbb negyvenet hoztam át. Bár most már nem nagy üzlet. A Silver pengékben sincs. Azelőtt az üzemben sort-álltak érte az öltözőben, ma már a szoc.- ker. importálja. Jól átvágtak. Kissé elcsügged, megissza a fröccsömet, hátrafordul és elmerengve veszi szemügyre a gallérgyáros párducot. — Rázza a rongyot a spiné. A múltkor kocsonyát evett, de nem azt mondta a pincérnek, hogy kocsonyát kér, hanem „aszpikos húst!” Hát most mondja! Zárórakor szinte egyszerre vonul ki a nép az utcára. Az XJRH-s kocsinak rendőrök támaszkodnak- Szótlanul nézik a rongyrázók hazamenetelét. Nyolc esztendeje topogó volt. Fogadásból egy fuvaros bevezette a lovát és rumot itattak vele. Ilyen hely volt. A színvonal jobb, már ami a berendezést illeti. Vendégek? Divatosabban öltöznek és rit- kóbban verekednek. Minden egyéb, változatlan. Rab Ferene az emberek valóban hadművelethez hasonlító, bámulatosan összehangolt munkáját Szinte percekre volt beosztva minden. Az egymás mögött lépcsőzetes rendben haladó kilenc kombájn látszólag megállás nélkül rótta, falta a sorokat és a tábla szélén „lesben álló” dupla pótkocsis ze- torosok egyike másika — ők tudják milyen jelre — egyszerre csak besurrantak a maguk kombájnjához, hogy annak kicsépelt búzaterhét átvéve újabb ügyes manőverezéssel máris odasoroljanak a bekötőúton strázsáló cséplőellenőr elé. A veszteglés itt is csupán annyi volt, amíg Süssmann Károly — ő az ellenőr — feljegyezte, kitől való s ki szállítja tovább a rakományt és már indulhatott is a zetor a néhány kilométerrel odább lévő kombájnszérűre. Egyelőre nem követtük nyomon, maradtunk a búzaföldön, ahol az elmondottakon kívül még nagyon sok minden bizonyította a szervezettséget, összehangoltságot. Például Jakab Dénes és Schill Géza üzemmérnökök jelenlegi posztja is, amit aligha lehetne az idekinti beosztások ké- nyelmesebbjei közé sorolni. Fülig porosán reggeltől napestig ott járnak a kombájnok nyomában, s el nem kerülheti figyelmüket a legkisebb rendellenesség sem. A munkakezdés és a munkabeosztások gondjain kívül ők ügyelik a gépek működését, a szállító jármüvek irányítását, a szemveszteség felmérését, a tarlómagasság szigorú betartását. Azért „ráérős” embert is találtunk ebben a nagy forgatagban. Baranyai Istvánt, az ügyeletet tartó műhelykocsi főnökét, aki ugyan lekopogta, hogy csupán a szerencsének köszönheti pillanatnyi tétlenkedését, később mégis kiderült, hogy ebbe objektívebb okok is közrejátszottak. Ö is idejében és pontosan megszervezte a „maga hadrendjét”. És ez nemcsak abból áll, hogy a „sasokétól” a törekrázó tengelyig minden olyan alkatrész a kezeügyében van, ami a helyszínen azonnal cserélhető, hanem abból is, hogy motoros futárjai révén állandó kapcsolatot tart a központ javító műhelyével, ha netán szükség volna komplikáltabb vagy több segítőkezet igénylő beavatkozásra. Hát ennyit az aratás színhelyéről, most pedig eredjünk a nyomába a gabonaszállító zetomak és nézzünk körül néhány percre a kombájnszérük, a tárolók környékén is. A magyar—szovjet vízügyi egyezmény határmenti területeket érintő előírásainak végrehajtásáról tanácskoztak június 26—28 között Nyíregyházán a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezetőivel a j szovjet vízügyi szolgálat meg- I Márton Pál Kun Konrád, a magtár „mindenese” dicsérte és sza- pulta az idei nyarat, ami véleménye szerint megvámolta ugyan a gabonát, de másrészről kegyes maradt a gazdasághoz. — A búza hektolilersúlya sokkal jobb a tavalyinál, ami nem kis mértékben kárpótolja a mennyiségi kiesést, de a víztartalmára sem lehet panaszunk — mondotta. — Olyannyira minimális, hogy nem lesz gondunk a forgatására, kezelésére. — Sajnos annál több a tárolására — jegyezte meg közben Márton Pál, aki mindvégig kalauzunk volt, az eseményekkel teli határszemlén. — Ha ilyen ütemben megy a betakarítás, július első hetében végére is érünk az öt és fél ezer holdnak — mondotta. — De mj lesz addig, ha időközben nem áll be á megsürgetett uszály. Igaz. eredetileg július 5-re rendeltük • mohácsi kikötőbe, dehát mit tegyünk, ha a tervünkbe, elgondolásunkba ilyen sürgetően beleszólt az időjárás. Valóban nincs nagyon mit tenniök azonfelül, hogy a maguk részéről mindent megtet- i tek és megtesznek a veszélybe került gabona megmentésére. Tehát ezek után a gabonatröszt vállalatain a sor. hogy végleges biztonságba helyezzék a nem kis erőfeszítések, küzdelmek árán betakarított termést. P. Gy. bízottai. A magyar és a szovjet vízügyi szakemberek megvizsgálták a határmenti ár- vízvédelmi berendezéseket, á műtárgyak állapotát, a folyók vízminőségét és megállapodtak a helyzet további javítását szolgáló intézkedésekben. Magyar—szovjet határmenti vízügyi tárgyalások
