Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-28 / 150. szám

1968. június 28. 3 Dunamau navio Miről dönt a döntőbizottság? Már csak elvétve akad kötbérigény és minőségi panasz Szerződési vitákból és behajtási perekből áll a tárgyalások zöme Ha halljuk, hogy a döntő- bizottság, az ember mindjárt a kötbérügyek bonyolult pe­reire gondol. A Baranya me­gyei Gazdasági Döntőbizott­ság hozzávetőleges statisztiká­ja szerint 1956-ig havi 150— 160 különböző jellegű ügyben mondta ki a végső szót, ké­sőbb a perek száma — körül­belül a múlt évig bezárólag — 70—80-ra csökkent. (Most ismét emelkedő tendencia ta­pasztalható.) A benyújtott ke­resetek zöme kötbérpanasz volt. De csak volt... Ma már elvétve akad ilyen ügy, s ez nem is csoda. Hiszen a ko­rábbi gyakorlat nem volt más, mint — ha némi túlzással is — de az állam egyik zsebéből a másikba tette a kötbér ösz- szegét és az ügyfelek viszony­lagos egyetértésben eltávoz­tak. Ma viszont egy késedel­mi kötbér a vállalati jövedel­mezőséget csökkenti és „vál­lalat legyen a talpán”, ame­lyik ezt az összeget — ami lehet több tízezer, de esetleg százezer forint is — „kigaz- dálkodja”. A szállítási vagy kivitelezési határidőket tehát saját érdekében minden vál­lalat igyekszik betartani, ha nem akarja kockára tenni a nyereséget, sőt a nyereségré­szesedés összegét. Szerződéskötési szabadság A bizottság elé kerülő kere­setek tematikája azonban mégis eléggé változatos és a gazdasági mechanizmus kiha­tásaként több új témakör is jelentkezik. A tárgyalások zö­me általában a szerződési vi­tákkal (megkötés, módosítás, felbontás) aztán szerződéssze­gésekkel (kötbér, minőségi hi­bák, kártérítés, szavatosság, jótállás) vagy behajtási perek­kel (túlszámlázás stb.) foglal­kozik. A tárgyalások — a per konkrét célján túl — a kü­lönböző felkészültség vállala- tak újonnan kialakult viszo­nyára is bepillantást nyújt. Ezek fölöttébb tanulságosak. Itt van például a pécsi ke­reskedelmi szervek kontra Komlói Helyiipari Vállalat vi­tája. A vállalat által ajánlott cipőket a kereskedelem' nem veszi át, mert drágának tart­ja. A cipőkereskedelem — ki­csit monopolisztikus alapon — egységárat kínál fel, ami meg­felel mondjuk a Duna Cipő­gyárnak, de nem a komlóiak­nak. Más a Duna Cipőgyár műszaki felkészültsége és más — azaz jóval hátrányosabb — a helyiiparé. A komlóiak ön­költsége magasabb, mert gé­peinek kapacitásértéke kisebb, másrészt pedig ritkán jut olyan jóminőségű bőrhöz, mint a nagyszériában terme­lő, korszerűen felszerelt Du­na Cipőgyár. Nyilvánvaló, hogy a helyiipari vállalat drá­gábban adhatja csak el ter­mékeit. A cipőkereskedelmi szervek viszont közösen álla­podnak meg az egységárban, s ezt tartják. Sok választása nincs a kis­üzemnek. Vagy enged az ár­ból saját nyeresége rovására, vagy nem gyárt cipőt. Az ügy a döntőbizottság előtt van, de nem valószínű, hogy a bizott­ság döntést hoz. Ugyanis szer­ződéskötési szabadságot élvez­nek a termelőegységek, illet­ve a kereskedelem is, kivétel ez alól csupán a kormány ál­tal kiemelt beruházás vagy egyes kényszerpályás termék. Egy meg nem kötött szerződés fölött ítéletet hozni tehát nem lehet. A minőségnek nincs aktája Akadnak gyanúsan furcsa jelenségek is. Ahogy koráb­ban a kötbér volt a „sláger”, hasonlóképpen „sláger” volt a szavatossági illetve minősé­gi panasz is az élelmiszer- iparban. Ma — legalábbis a reform életbelépésének el­ső öt hónapjában — elvétve akad. Mi lehet az oka? Két­ségtelen, hogy az élelmiszer- ipar az utóbbi egy esztendő­ben nagy gondot fordít ter­mékei minőségére, csomago­lására. Ezt tanúsítja a már­ciusi műszaki hónap idején megrendezett élelmiszeripari kiállítás termék-kollekciója is. Javult a tejtermék, a hús- készítmény vagy a sütőipari termék minősége is (ez utób­binál inkább mennyiségi problémák vannak) és amíg a korábbi években annyi panasz érte az üveges kon- zervek rossz csomagolása miatt a budapesti vagy kecs­keméti konzervgyárat (a szi­getvárit nem!), ma már ez is szűnőfélben van: „nincs ak­tájuk” a döntőbizottságon. Tehát látszólag minden rend­ben volna? Aligha. Van ebberí negatív jelenség is. A Tv-mintabolt műsorában több húsüzemet elmarasztaltak nagyon gon­dos laboratóriumi vizsgálatok alapján rossz minőségű kol­bászaik miatt. Nem vizsgálták meg, de ettől függetlenül szinte ehetetlen az előre el­készített, nylon-tasakba cso­magolt vagdalthús-pogácsa is, amely sütés után rágós, ízet­len, de n e m szagtalan ... De főképpen a fogyasztók tud­nák megmondani, mennyi és mennyi olyan termék kerül a pultokra, amelyeknek mi­nősége erősen kifogásolható. A kereskedelem mégis kí­nálja. Ugyan miért? Nehéz bebizonyítani, de bizonyos érdekviszonyok is fennálla- nak a termelő vállalat és a kereskedelem között. ja még kevés idő arra, hogy az árak letisztuljanak, a kez­deti időszakban elég sok za­var tapasztalható még. Túl­zott reményeket persze egyet­len üzem, egyetlen kereske­delmi szerv se tápláljon arra vonatkozóan, hogy ez a szük­ségszerű kis liberalizmus so­káig fenntartható lesz. A jog­szabályt már kidolgozták, csak a végrehajtási uta­sítás hiányzik, amely bármi­kor érvénybe léphet. És ez a szabály nagyon szigorú. A gazdasági bírság összegét mindenkor úgy állapítják meg, hogy az meghaladja a vállalat által elért előny, illetve okozott kár összegét. Ez pedig nagyon tetemes összegre rúghat, és nincs az a „milliomos” termelőegység vagy kereskedelmi ágazat, amelynek jövedelmezőségét ne érintené érzékenyen. A sza­bad és mozgóárakkal lehet okosan, becsületesen és gaz­daságosam variálni. De hát valamit valamiért: a szaba­dabb árrendszer alkalmazása nagyobb felelősséggel is jár. Rab Ferenc A harkányi strandon betonlapok­kal burkolják az öltözókabinok környékét. Eredményes tárgyalások a tanácsokkal Közös vállalkozások ISő a technikai szolgál látások aránya Ktsz-gebinek a kisközségekben A kisipari szövetkezetek szolgáltató tevékenységéről és a hálózatfejlesztés jövő­jéről tárgyalt tavasszal a Megyei és a Pécsi városi Ta­nács. Az együttes vb-ülésen fontos elvi kérdést tisztáztak; leszögezték, hogy a szövetke­zetek szolgáltató tevékeny­sége és a hálózatfejlesztés társadalmi szükséglet, nem pedig a ktsz-ek és a lakos­ság piaci kapcsolatának kér­dése. A megyei és a városi tanács végrehajtó bizottsá­gainak határozatai után a KISZÖV, a Megyei Tanács ipari osztályával együttesen tárgyalásokat folytatott Bara­nyában a járási és városi ta­nácsok vezetőivel, felülvizs­gálva a perspektivikus háló­zatfejlesztési terveket, tisztáz­va a fejlesztés lehetőségeit és forrásait. Nos, a tárgyalások befeje­ződtek, s az illetékesek op­timistán nyilatkoztak: a kér­dést illetően megértésre ta­láltak a járási és városi ta­nácsok vezetőinél, a tanácsok Higiénikusok vándorgyűlése A stressz mint urbanizációs ártalom — A városlakó emberből hiányzik a biológiai egyen-úly — A konyhatechnika elmaradt az éielmianyag-ellátás mögött Tegnap délelőtt Pécsett, a Járási Tanács dísztermében megkezdődött a Fodor József születésének 125. évfordulója tiszteletére rendezett vándor- gyűlés. A vándorgyűlés el­nökségében helyet foglaltak, Illetőleg üdvözlő beszédet mondtak az ország higiéni­kus szaktekintélyei, az ille­tékes államigazgatási vezetők, majd megkezdődött a három­napos vándorgyűlés első nap­ja, mégpedig a gyűlés va­lamennyi szekciójának rész­vételével, vagyis teljes ülés­sel. Téma lesz az árdrágítás Uj téma lesz majd az ár­drágítás is. Azért csak „lesz”, mert a reform első öt hónap­Az első előadást Páter János professzor, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem Köz­egészségtani Intézetének igaz­gatója tartotta A fiziológiás szemlélet Fodor József mun­kásságában címmel. Hangoz­tatta: Fodor József a higiéné addig egyoldalúan kémiai szemléletének kínai falát tör­te át, s helyette a fiziológiás és biológiai szemléletet hir­dette. Mint Páter professzor mondotta: Fodor József Hyp- pokrates sejtései és Pavlov bizonyító kísérletei között már érezte és látta az ember és környezetének dinamikus kölcsönhatását. Ezek után részletesen is­mertette és értékelte Fodor Bombay József igazgató, a Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola nevében átveszt táblát. emlék­József munkásságát, majd előadását ezekkel a szavakkal zárta be: — Ma még csak hangsúlyoz­zuk és imitt-amott alkalmazzuk a gyakorlati higiénés munká­ban a fiziológiás és biológiai szemléletet. Fodor József kö­zel száz évvel ezelőtt már ennek a szemléletnek alapján képzelte el és hitte a higiénés kutatást és gyakorlati mun­kát. Ez az, ami Fodor nagy­ságát fémjelzi és bennünket magyar higiénikusakat köve­tésére késztet A következő előadó dr. Bakács Tibor egyetemi tanár, az Országos Közegészségtani Intézet főigazgatója, a Ma­gyar Higiénikusok Társaságá­nak elnöke volt, aki a város- tervezés és1 az urbanizáció hi­giénéjéről beszélt Pontos ké­pet adott a várostervezés múltjából és a jelenlegi vá­rostervezési irányzatokról, ter­mészetesen a higiénikus or­vos szemével. Előadásában két fő csoportra osztotta a modem urbanizációs ártalma­kat. Egyik: A városi eredetű levegő-, víz- és talajhigié­nés egyészségügyi ártalmak. Másik: A stressz szerepe bi­zonyos szomatikus illetve pszichikus kórképek kialaku­lásában. Végül az ezzel kap­csolatos teendőket így foglalta össze: pótolni kell a termé­szetes környezetet, s meg kell keresni és tartósan biztosí­tani a városlakó ember bio­ritmusát, új egyensúlyi hely­zetét. Mégpedig két úton. Egyik a várost környező táj, mint úgynevezett városi hát­tér felhasználása. Másik a technika és a természetes és mesterséges környezet lehető legjobb egyensúlyának ki­alakítása. Dr. Tarján Róbert profesz­szor az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi In­tézet nevében köszöntötte a vándorgyűlést, majd megtar­totta előadását Az urbanizá­ció élelmezés-egészségügyi problémái címmel. Kifejtette: a régi önálló, az élelmiszert otthon tároló és primitíven tartósító háztartások helyett ma már egyre több a köz­ponti árualapból ellátott ház­tartás. Ez pedig nagymennyi­ségű áru többszörös szállítá­sát jelenti, továbbá jelentős tárolási problémákat, vala­mint az elosztó hálózat kiépí­tését vonja maga után. A romlandó élelmiszerek a hosz- szú szállítás és tárolás alatt különleges szállítóeszközöket, különleges raktárakat és bi­zonyos fajta tartósítást igé­nyelnek. A hagyományos, százötven éves steril zárt csomagolás költséges és nagy anyagigényű. Ehelyett a har­minc éve terjedő gyorsfa­gyasztás a korszerű. Ez utób­binál napjainkban már kor­szerűsítik a felengedést is. A kémiai és fizikai alap­kutatások eredményeit az élelmiszertárolásban is igye­keznek felhasználni, de itt még nagyszámú tisztázatlan közegészségügyi probléma aka dályozza ezen módszerek szé­leskörű bevezetését. így az antibiotikum oldatok haszná­lata a felület sterilizálására, az akronizálás, a nagyerejű sugárforrások felhasználása az enzimbénításra és a felületi mikroorganizmusok elpusztí­tására. Végül hangsúlyozta: étkezési szokásaink és kony­hatechnikai eljárásaink lassab­ban fejlődnek, mint az alap­jában változó élelmianyag el­látás. A hagyományos kony­hatechnika miatt jelentős településegészségügyi problé­mák is jelentkeznek, például a szerves szemét problémája. A feladat tehát a háztartás minél gyorsabb és minél na­gyobb mérvű gépesítése és a konyhatechnika átalakítása az új feltételeknek megfelelően. Ez utóbbi feltételezi az ipar jelenleginél sokkal nagyobb részvételét a városi háztartá­sok élelmiszeranyagellátásá­nak elkészítésében. Ezek: tisz­títás, darabolás, csomagolás, tehát „konyhakész” vagy köz­vetlenül fogyasztható élelmi­anyagok nagyüzemű gyártása. saját gondjuknak tekintik a I hálózatfejlesztést. A perspek- I tívikus terveket, elképzelése- : két tekintve érdekes a kép: a szolgáltatások aránya a ' jövőben a technikai szolgál­tatások irányába tolódik el: egyre nagyobb súllyal szere­pel majd a gépkocsi szerviz* a vidéki törpevízművek meg- épültével a vízvezetékszereléa valamint a villanyszerelés, a rádió, tv és más háztartási gépek javítása. Milyen for­mában képzelik el a taná­csok és a ktsz-ek a hálózat- j fejlesztést? Ez is érdekes. El- ! képzelhető — többek között —, hogy közös érdekeltsége­ket hoznak létre, mégpedig a tanácsok adják a helyisé­get, anyagi eszközöket, a ktsz-ek pedig a berendezést* a technikai személyzetet. Az egészen újszerű társulás alap­elvei, részletei persze még ki­dolgozatlanok, nem is beszél­ve a dolog jogi kereteiről. Fehér foltok ennek elle­nére is maradnak a megyé­ben, főként a kis községek ellátása probléma továbbra is. Megtalálták viszont azt a formát — úgy gondolják —, amely mégis jelent valamit ezen a téren. Ahová a ked­vezőtlen feltételek következté­ben még a kisipar sem tele­pül, ott a szövetkezetek ge- bines, önelszámoló egysége­ket hoznak létre. Ezt először kísérlétképpen a pécsi járás­ban vezetik be. A kis közsé­gek helyzetét tovább javítja, hogy a fehér foltokkal szem­ben a körzeti központi köz­ségeket megfelelően ellátják* szolgáltatóházakat építenek. És Pécsett? A Megyei Ta­nácshoz hasonlóan a Városi Tanács végrehajtó bizottsága is fontos határozatokat ho­zott. Hogyan fejlődik tovább a szövetkezetek szolgáltató tevékenysége Pécsett? A ta­nács illetékes osztályai és a KISZÖV a kerületi tanácsok vezetőivel és az állandó bi­zottságokkal most Pécs mind­három kerületében megvizs­gálják és kidolgozzák a háló­zatfejlesztési terveket, meg­határozzák a fejlesztés forrá­sait. A tárgyalások eredmé­nyeiről szeptember végén tesznek jelentést a vb-nek. (M—z) Dr. Berencsi György pro­fesszor, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem Közegészség­tani Intézetének igazgatója A pesticid kérdés higiénés prob­lémái címmel tartott előadást, utána pedig a Pozsonyi Köz­egészségügyi Kutató Intézet, illetőleg a Pozsonyi Orvos- és Gyógyszerésztovábbképző In­tézet képviselőinek, a Bara­nyai—Grunt—Krizán szerző­hármasnak előadása követke­zett, címe: A vidéki telepü­lések urbanizálódásának ha­tása a lakosság higiénés szín­vonalára és egészségi álla­potára. y1 Az oktatásiig dolgozók szabadsága Az oktatásügyi dolgozók sza­badságával kapcsolatos fontos tudnivalókról tájékoztatták a sajtót a pedagógusok szakszer­vezetében. Elmondották, hogy a pedagógusoknak munkaköri pótszabadságot kell adni, az ok­tatásügy nem pedagógus munka­körben foglalkoztatott dolgozói­nak pedig általában a beszámí­tott munkaviszonyuk arányá­ban jár a pótszabadság. Az is­kolákban működő tanítóknak, tanároknak, napközivezetőknek 12 munkanap alapszabadság és 36 munkanap pótszabadság, ösz- szesen tehát 48 munkanap ren­des szabadság jár. 1968. január 1-től ugyanennyi szabadságra jogosultak a diákotthoni és kol­légiumi nevelők, valamint a javító-nevelő intézetek pedagó­gusai is. Az óvónőknek, a szakmunkásképző intézetek tan­műhelyfőnökeinek és oktatóinak 12 munkanap pótszabadság, ösz- szesen tehát évi 24 munkanap rendes szabadság jár. Az okta­tási intézményekben dolgozó gyermekfelügyelők, — akik bér­besorolás szempontjából ugyan pedagógusoknak számítanak —■, függetlenül képesítésüktől, szol­gálati idejük alapján kapják pótszabadságukat. Az oktatási dolgozókra is vo­natkozik a Munka törvényköny­vének az a rendelkezése, amely szerint a sokgyermekes anyáknak három 18 éven aluli, kereső foglalkozást nem foly­tató gyermekek után a rendes évi szabadságon felül két mun­kanap szabadságot kell adni, ami minden további gyermek után két-két munkanappal nö­vekszik. Végül felhívják a figyelmet arra. hogy az új Munka Tör­vénykönyve szerint a szabad­ság ide?é~e a pedágóg soknak és a többi oktatásügyi dolgozót is átlagkereset illeti meg. A ko­rábbi évekéhez képest változás, hogy az oktatásügyi dolgozók­nál a szabadság idejére járó munkabér kiszámításánál a sze­mélyi alapbéren felüli keresetet is figyelembe veszik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents