Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-25 / 147. szám
Hud. Junius 25. Punammi napio 3 Az USA után Magyarországon van a legtöbb válás Válságban van-e a házasság? Könnyíteni kell a munkában álló nők terhein Közelebb kell hozni a munkahelyet a lakóhelyhez — Küzdelem a részegeskedés ellen a munkahely és a lakóhely közelebbhozatala is nagymértékben elősegíti a családi élet zavartalanságát. A házasság védelmének vannak sajátos formái is, amelyekben a kényszer és a meggyőzés, illetőleg a gazdasági és a tudati eszközök egyaránt szerepet kapnak. Ilyen például az alkoholizmus elleni küzdelem. A házasságok megromlásának okai között jelentős tényező a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, a részegeskedés. Nem kétséges, hogy ha ennek a nagyon káros társadalmi jelenségnek romboló hatását le tudjuk szűkíteni, egymagában ezzel a válóperek jelentős csökkenését is elérhetjük. Megelőzni a bajt A házasságok megszilárdítá- tását tiszta nevelési eszközökkel is elősegíthetjük. Itt van szerepe a közvéleménynek; a munkahelynek, esetleg a lakótársaknak, a szocialista brigádoknak, a társadalmi bíróságoknak stb. Beavatkozhat-e azonban a társadalom az egyén házaséletébe, annak legszemélyesebb ügyébe, s ha igen, mikor? Többnyire nagyon bonyolult annak megítélése, hogy mikor tarthatatlan az együttélés akár gyermektelen, akár gyermekes házasok számára. Nem ritka azonban azoknak eseteknek a száma, amikor az emberiesség alapvető követelményeinek figyelembevétele nélkül szakítja meg az egyik, vagy másik házastárs az élet- közösséget, nemeqyszer gyermekeik helyzetének rendezéséről sem gondoskodnak. Az ilyen esetek valóban társadalmi rosszallással kísérhetők. Helyes volna az is, ha az eddiginél több gondot fordítanánk arra, hogy neveljük már gyermekeinket a későbbi, felnőttkori házasságra! Máraz általános iskolák felső tagozataiban helyes volna foglalkozni azokkal az erkölcsi szabályokkal, amelyek a házasság benső emberi tartalmát adják meg. A házasság megromlását előidéző magatartásokról szeriéit bőséges tapasztalatainkat pedig sokrétűen lehet kamatoztatni az iskolán kívüli oktatásban, a népművelés különböző ágaiban. Napjainkban Moszkvától ew Yorkig világszerte vita jlyik a házasságról és a váisról. Társadalmunkban is megoszlók az emberek házasságról vallott véleménye, a házasságra vonatkozó adataink is többféle értelmezésre adnak lehetőséget Vannak, akik az összképet aggodalom-mentesnek látják. Ezek nézetüket elsősorban azzal indokolják, hogy Magyarországon a házasságba n élő lakosság száma eu- . rópai viszonylatban is kiemelkedően magas, és a házasnépességhez viszonyítva nem jelentős a válások száma. Mások ellenkezőleg erkölcsi lazulásról és a közvélemény közömbösségéről beszélnek. Ezt azzal támasztják alá, hogy válásaink száma világviszonylatban rendkívül magas. Az USA után nálunk és Romániában a legmagasabb az ezer lakosra számított válások aranya. A házasságkötések száma viszont, noha abban is jelentős az újra házasulok aránya, az utóbbi időben inkább csökken, népességszaporulatunk pedig aggasztóan alacsony. Erkölcsi felfogás Gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy az új erkölcs még nem, a régi már nem hat az emberek tudatára. Ennek következtében számosán felelőtlenül hagyják ott élettársukat, helytelen magatartásukat a közvélemény nem ítéli el, sok esetben tétlenül nézi, vagy egyesek éppen helyeslik is. A szocialista erkölcs kialakulása bonyolult folyamat. Nem egyszerűsíthető le olymódon, hogy előbb mechanikusan felbomlik a régi erkölcs, csak ezután alakul ki az új, s e két folyamat között erkölcsileg teljesen légüres tér van. A valóság ennél bonyolultabb. A szocialista tudat átformáló ereje a társadalom széles rétegeire romboló tendenciák felszabadítása nélkül is hat. Ennek megfelelően hazánkban ma jelentős a szocialista erkölcs követelményeinek többé- kevésbé mindenben megfelelő állampolgároknak a száma. E fő tendencia ellenére erős azonban még a különböző erkölcsi felfogások rétegződése. Hat még számos kispolgári nézet, amelyek elsősorban a női egyenjogúság megvalósulását gátolják. Az „egy nap a világ”, az „atompánik” nézet tudatos vagy ösztönös követőinek cinikus életvitelével sem ritkán találkozunk. Vannak „semlegesek” is, akiket a nemtörődömség jellemez. Nem becsülhető le azoknak a száma sem, akiknek gondolkodására még a valláserkölcs hat, és akik házaséletüket is ennek megfelelően fogják fel. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a vallás számos esetben csupán a társadalmi együttélés elemi, alapvető erkölcsi normáit öltöztette egyházi szabályokba. A fel- szabadulás előtt pedig az egyházi politikai hatalomnak volt elsősorban abban szerepe, hogy sokan rossz házasságuk felbontását sem kérték, tartva a válás kedvezőtlen társadalmi fogadtatásától. A házassági kapcsolatok helyes társadalmi megítélése' terén tehát épp úgy vannak még feladataink, mint maguknak a házasságoknak a megszilárdításában. Gazdasági eszközök A házasságok megszilárdítása terén épp úgy, mint például a születések számának emelkedésében nagy a szerepe a gazdasági intézkedéseknek. Emeljünk ki ezek közül csak példálózva néhányat! Így mindenekelőtt a munkában álló nő otthoni terheinek egyszerűbb ellátását kell sokféle módon elősegíteni. De a munkahelyüktől távol lakók utazásának könnyítése, gyorsítása sem Jelentéktelen kérdés. Ugyanígy A Magyar Nők Országos Tanácsa pedagógusok, orvosok, jogászok , közreműködésével évek óta tart családvédelmi tanácsadást. Egyes helyeken a gyámhatóságok mellett működnek családvédelmi bizottságok. Hasznos házasság- és családvédelmi tevékenységet folytat nem egy Hazafias Népfront-bizottság is. Ezek azonban ma még inkább csak kezdeményezések, munkájukról a közvélemény is keveset tud, sok jó tapasztalat volna általánosítható. Szükséges volna, hogy e társadalmi szervek — munkájuk megfelelő propagálása mellett —' ne csak a válságba jutott családi kapcsolatokkal foglalkozzanak, hanem legalább annyit a megelőzéssel. Utóbbinak pedig a módszerei sem alakultak ki. Nincs válság Hazánkban a házasság általános válságáról szólni nem helyes. Házasságaink nagy többsége boldog vagy legalábbis zavartalan. Jelentős számban vannak azonban még káros társadalmi jelenségek, amelyek kiküszöbölése gyorsan meg nem oldható feladat. Dr. Csiky Ottó- 36 bikabarjú elpusztult Különösen nagy kárt okozó Szerencsé.lenség történt vasárnap hajnali 3 órakor a Zengőaljai Alla- Gazdaság lovászhetényi üzemegységében. Az üzemegységben lévő 30-szor 12 méter alapterületű, 1951- ben épült istálló betonréteggel fedett téglafödém- zete leszakadt. Az istállóban 40 bikaborjú volt. A szerencsétlenséget azonnal jelentették és a mentési munkákra a pécsi, a komlói állami tűzoltók, a pécsi Petőfi laktanyából honvédek, a pécsváradi önkéntes tűzoltók kivonultak. A födémszakadás azon ban szinte azonnal elpusztított 36 bika borjút, négyet sikerült csak kimenteni. Két baleset Szalántán Szalántán vasárnap reggel Almási Imre szentesi lakos személygépkocsijával elütötte Lozalia Mihályné pogányi lakost. Az asz- szonyt a mentők súlyos sérüléssel az I-es sebészeti klinikára szállították. Délután ugyancsak Szalántán Arató Pál pécsi lakos személygépkocsijával az árokba fordult. Az autóban ülő felesége súlyos, ő és leánya pedig könnyebb sérülést szenvedett. „Halovány Bulokány“ Erb János felvétele kány? A parkot az ősbozót lassan elborítja, bokrai fákká terebélyesednek, sétányai továbbra is gondozatlanok, a tavat szegélyező kőpárkány omladozik, és a zavaros vizű medencében lassan nem fér el a vízinövény. Mindezek tetejébe enyhén szólva furcsa illatok terjengenek a posvá- nyos tó környékén, amit — szerencsére — képünkön nem érez az olvasó. KI MIT TUD!- közqazdAsz módra E vetélkedőn, amely, hanem is olyan látványos, de talán hasznosabb a többinél, nem élne meg az, aki egy az egyben „hozná” Frank Sinatrát, vagy húsz egymásbarakott széket egyensúlyozna az orra hegyén. Pedig Kit mit tud volt ez is, csakhogy itt meghatározott kérdésekre várták a választ, éspedig például arra, hogy mi okozza az állóalapok erkölcsi kopását (könnyebb, egypontos kérdés), vagy hogy mit értünk infrastruktúra alatt, milyen célt szolgál az iparfejlesztési alap, mi a bi- metallizmus, a defláció? Persze gondolkodási idő volt A fiatalok közgazdasági vetélkedőjének megyei döntőjét — az ország valamennyi megyéjében ebben az időpontban tartották — vasárnap délelőtt rendezte meg a Megyei KISZ- Bizottság. Kilencen vettek részt rajta, jobban mondva tízen. Miután kétszer öt fős csoportra osztották a résztvevőket, kiderült, a második turnus csonka. Mire megkérték a nézők között szerényen „meghúzódó”, veterán (ezt is tehetnénk idézőjelbe, mert csak 28 éves) közgazdászt, Csizmadia Zoltánt, hogy ugorjon be ötödiknek, megérte. De mennyire! A végén a második lett és továbbjutott a budapesti elődöntőbe, a kapott jutalomtárgyakat nem is számítva. A zsűri: dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára, a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Csoportjának elnöke, dr. Várszegi Károly, az Építőipari Vállalat főkönyvelője és Szabó Antal, a DÉDÁSZ főmérnöke. A játékvezető dr. Kovács Attila, az MKT megyei csoportjának titkára. A résztvevők nem mindegyike közgazdász, akadt közöttük könyvelő, bérelszámoló, sőt mérnök is — mindnyájan 30 éven aluliak. A selejtezők során először sorban mentek, 1—2—3—4 és 5 pontot érő kérdéseket tettek fel a versenyzőknek, amelyekre írásban kellett válaszolniuk. A két csoportból hatan jutottak a döntőbe, ahol a versenyzők maguk választhatták meg, hány pontot érő kérdéseket kérnek. A kikötés csak az volt, hogy ha mondjuk 3 pontossal kezdte, a következő alkalommal ennél alábbra nem szállhatott A döntő résztvevői, zárójelben a selejtezőben szerzett pontszám: Gál József (11), Harmath Zsigmond (9), Rekettye Gábor, Guth Ferenc, Csizmadia Zoltán (8—8) és Ko- ronics Károly, az NB I-es asztaliteniszező. Az ember általában úgy van a vetélkedőkkel, hogy kiválaszt, favorizál valakit és neki drukkol, vele izgulja végig a versenyt. Én is így tettem, s ezenfelül már csak az arcokat néztem, vajon hogyan sikerül a belső izgalmat elnyomni, mert izgulni ilyen kis méretek és zártkörűség ellenére is lehet A versenyzők sorban, ösz- szesen hat kérdést kaptak, amelyekre most már szóban kellett válaszolniuk. Az első három fordulóban kivétel nélkül mindenki óvatoskodott, hárompontos kérdéseket kért Lassan szaporodtak a pontszámok, holtverseny íze volt a dolognak. Míg nem gesztikulálok, ujjaimmal mutogatok „emberemnek”, Rekettye Gábornak, a Kesztyűgyár fiatal külker szakos közgazdászának, kérjen már 5 pontos kérdést, nincs vesztenivalója, hacsak valami keveset is tud, akkor is összeszed 2—3 pontot Általános meghökkenésre meg is kérte. — Pillanat, csak meg kell keresnem, annyira félretettem — keresgélt papírjai között a játékvezető. A kérdés: Mi a colbertizmus? A zsűri hamarosan 5 pontot jelzett — aranyat érő pontok — s ezzel Rekettye Gábor az élre ugrott Befejezésül mindenki 5 A (® €RnyÖ 6LÖTT HAZATÉRTEK Külföldön élő hazánkfiairól sokféle felosztás készült már ez idáig — hírességük, politikai állásfoglalásuk, távozási időpontjuk, stb. szerint, de végső soron ezek az osztályozások nagy többségükben szubjektív eredetűek. Ha mégis osztályozzuk őket — hisz ez szinte elkerülhetetlen — általában a hazájukkal, közelebbről tekintve: a szocialista hazájukkal szemben elfoglalt magatartásukat szoktuk alapul venni. Tegyük hozzá sietve: túlnyomó részük szereti hazáját, s valójában ez mindig lényegesen több, mint puszta nosztalgia. Az egyórás riportfilm (írója Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője) a sokszázezer külföldön élő magyar közül csak néhányat mutatott be, keresve kissé az emigránsok és kivándoroltak típusait is. Szerrt- györgyi, Szilárd, Vasarely, Dormándy és mások hazánk neves küldöttei a világban, de a sok százezer kinti magyar egyszerű, dolgos állampolgárként éli az életét, névtelenül, szívében örökre rögzítve a szülőföld képét, szeretetét. A lírai hangvételű műsor erről az öreg és olthatatlan szeretet- ről adott képet: a hazajáró washingtoni operaénekestől a már csak a hangjával hazajutó Beregi Oszkárig, Iványi István paksi születésű New York-i hazánkfiától (aki harangot adományozott a szülőfalujának) Lesznai Anna megindult szavain át az Európa-sikerű Máray Sándorig, akinek fájdalmasan megrendítő verse (Halotti beszéd) mindent és teljesen elmondott egy emigránstípus tragédiájáról. Egyesek azt mondják: másfél millió emberünk él a nyugati országokban, mások szerint csak egymillió. Nem a számok dominálnak, hanem az emberek, akik nem szűntek meg magyarnak, hazafinak s embernek lenni, s akik a mi szemünkben is hazánkfiai maradnak. Érdemes és hasznos volt beszélni róluk, mégha csak néhány arc, portré felvillantására jutott is idő. ATLÉTIKA — OLIMPIAI NAP Nem a berlini soprtköz- vetítésről szeretnék írni, hanem ennek ürügyén általában a sportközvetítésekről. A „berlini óra” csupán magábafoglalta mindazt a pontatlanságot, következetlenséget és figyelmetlenséget, amit a „rrem- futball” sportközvetítések alkalmával oly gyakran tapasztalhatunk. Másrészt konkrét igazolás arra is, hogy a televízió, ha véletlenül más sportág eseményeit is közvetíti, nemcsak a labdarúgást — mennyire mérsékelt színvonalon teszi azt. Nem akarom részletezni egyes sportriporterek változatlanul bosszantó magyartalan zsargonját, de az már tartalmi kérdés, hogy a berlini közvetítés első negyedórája után még nem tudtuk meg az alábbiakat: milyen versenyről van szó (válogató, nemzetközi, meghívásos, kupaverseny, stb.) egynapos verseny tanúi vagyunk, vagy többnapos verseny, esetleg egy sorozat közepette kapcsolódtunk-« be egy rövid órára, hány magyar atléta indul és név- szerint kik, vannak-e a ver senynek neves résztvevői, világ- és Európa-csúcstar- tók, stb. A közvetítők, talán a nagy izgalomban, többnyire csak szubjektíve álmél- kodtak a pálya eseményein, és szokás szerint a neveket időnként összecserélték Később, hézagosán bár, de sikerült megtudnunk néhány információt. Az egyéb sportágak tv-közvetítése sajnálatosan elhanyagolt — s ezt nem is a labdarúgás rovására kellene fejleszteni! — bizonyos sportok pedig megcsonkítva szerepelnek a képernyőn, mint például az ökölvívás. Az már szinte nevetséges, hogy ha évente egyszer a televízió be is iktat a programjába egy ökölvívó mérkőzést, annak csak egy részletét közvetítik, mint az idei Sziklaiemlékverseny négy össbecsapását, másnap képfelvételről. Képzeljük el, hogy a szombati FTC—Vasas mérkőzésből csupán harminc percet közvetítettek volna, azt is irmen-onnan, sőt másnap délután, képfelvételről. Mit lehet erről még mondani? <T) Dr. Nagy József értékeli a versenyt pontos kérdést kap -a- határozott a zsűri. Rázós és nagyon nehéz kérdések következtek, fel is jegyeztem magamnak, sok volt a pénzüggyel, a külkereskedelemmel kapcsolatos kérdés, holott a kiírás szerint a vetélkedő célja: a korszerű közgazdasági és Ipargazdasági munka gyakorlati (tehát vállalati) alkalmazásának bemutatása. Amikor megkapták a kérdéseket, ránéztem Rekettyére. — Nem tudom — ingatta a fejét. Aztán mégis tudott „valamit” és holtversenyben Csizmadia Zoltánnal, az ÉPFU fődiszpécserével 11—11 ponttal az első. Ez azt jelentette, hogy mind a ketten bekerültek a budapesti középdöntőbe. Még egy- egy villámkérdés, amely eldöntötte az elsőséget, a jutalmak miatt: 1. Rekettye. 2. Csizmadia. 3. Harmath. A zsűri elnöke, dr. Nagy József hasznosnak ítélte a vetélkedőt és sok sikert kívánt a két versenyzőnek. Az eddigi sikereken felbuzdulva a Mégyei KISZ-Bizottság jövőre megrendezi a fiatal műszakiak és közgazdászok megyei vetélkedőjét. Miklósvári Zoltán V. Czóvátettük a pécsi Balo- ^ kány tó és környékének elképesztő gondozatlanságát. Joggal vártuk, a pécsiek nevében beszélünk, hogy történik valami, vagy legalábbis válasz érkezik. De nem történt semmi és választ sem kaptunk, hogy a Víz- és Csatornaműveknek mi az elképzelése a Balokányt illetően. Újra megkérdezhetjük tehát: Mi lesz veled halovány Balo-
