Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
4 DtmontOM napto 1968. június 23i to? Vita helyett összefogás Feszültté vált, illetve elmérgesedett a viszony az utóbbi időkben a Szigetvári Konzervgyár és a környék borsótermelő tsz-ei között Erről már többször beszámoltunk lapunkban. Ezért hatott meglepően — és igen kellemes meglepetésként — az a hír, hogy az utóbbi napokban fordulat történt s a tsz-ek és konzervipar régebbi, kielégítőnek mondható viszonya nemcsak helyreállt, hanem jobb, mint korábban volt. Pedig a kibékülés is egy előre nem látható bonyodalommal kezdődött Az történt ugyanis, hogy a Szigetvári Konzervgyár övezetében gaz- dálkozó tsz-ek többszáz hold ún. Juvel zöldborsót termeltek, s e borsó 20 mázsás, helyenként 24—25 mázsás, tehát jóval több termést adott, mintsem remélték. Mivel néhány napja még rekkenő hőség uralkodott * borsó érési folyamata rendkívül meggyorsult. Olyan helyzet alakult ki, hogy a borsó zömét néhány nap alatt be kell takarítani. Ha ugyanis nem ezt teszik, egészen rövid idő alatt másod-, illetve harmad- osztályúvá silányul a termés. Mivel a Szigetvári Konzervgyár még a legjobb akarata mellett sem tudta fogadni, illetve feldolgozni a lökésszerűen jelentkező óriási borsómennyiséget, a tsz-ek a pécsi tsz-szö- vetséghez, illetve az Országos Konzervipari Tröszthöz fordultak segítségért. A Konzervipari Tröszt gyorsan és mintaszerűen .Jntézke-. dett, amikor közölte, hogy az ország közeli konzergvárai ban, tehát Nagyatádon, Pakson, Kecskeméten és Szegeden készek a baranyai zöldborsó azonnali fogadására. Az ígéretnek megfelelően csütörtökön már megjelent a Szegedi Konzervgyár teherautója Felsőszentmártonban, S Nagyatádra címzett borsót vagon íroztak be Szigetvárott. Zavartalanul folyhat tehát a borsószüret, megnyugodtak a kedélyek. Mint sokan mondják: ilyen gyors és gyümölcsöző megegyezésre volna szükség máskor is! BpttI a 26-os EpítSlparl Vállalat munkásszállója. • • Ötszáz ember a BCM-nél Ma négyszáz, holnap — hétfőn — már ötszáz ember dolgozik a BCM építkezésén, de augusztus közepén a létszám várhatóan ezer lesz. Ennek a sokaságnak az étkeztetése elég nagy gonddal jár. A munkahelyek szétszórtsága is nehezíti a helyzetet. Az építkezés körülbelül 100 holdnyi területen folyik, de ez csak maga a gyár, illetve a kapcsolódó épületek helye. Az iparvasút már távolabbra esik, a nyolc kilométeres közforgalmi vasút építkezése pedig Villány alatt húzódik. Megint csak több kilométerre a centrumtól a panel-lakótelepet építik, a Nagyharsány és a BCM közötti országút korszerűsítését végző honvéd alakulat szintén kilométerekre megnyújtott munkahelyen dolgozik. A legjobb megoldás az lenne, ha már készen állna a központi üzemi étterem, de ősznél előbb aligha készül el. Jelenleg az étkeztetést két szerv végzi: az egyházasha- raszti termelőszövetkezet és a beremendi földművesszövetkezet. Egészen kis mértékben még a villányi Oportó vendéglő. A felszolgált ételek árában, mennyiségében viszont már különbség van. Horváth László, az egyhá- zasharaszti termelőszövetkezet elnöke elmondja, hogy 11,50 forintért adják az ebédet a Kaposvári Betonútépítő Vállalat Kistapolcára kihelyezett dolgozóinak. Nyersállapotban a húsadag súlya 12—15 deka. Hat deciliter leves, vagy főzelék és két szelet kenyér. A húshoz járó körítés is elég nagy adag. A termelőszövetkezet szinte naponta vág sertést, tehát friss húst dolgoznak fel a konyhán. Az ételt gépkocsin szállítják a kista- polcai állomás közelében lévő felvonulási épületbe. — Most hatvan adagot viszünk át naponta, de már a 26. Állami Építőipari Vállalat is bejelentette igényét egyelőre húsz főre. Egyébként 150 építőmunkás ebédjét tudjuk biztosítani. A beremendi kanyarban — öreg hársfák árnyékában — pavilont is építenek az egy- házasharasztiak. Gyümölcstől kezdve a pecsenyéig mindent árusítanak majd. Beszerelik a hűtőpultot, hűtőszekrényt és a 300 üveges hűtővitrint is. — Mozgó árusítást is végzünk. A nagy távolságban lévő munkahelyeken megjelenünk egyik gépkocsinkkal, délelőtti és délutáni műszakban, mindig azonos időpontban a cigarettát, szendvicset, gyümölcsöt, üdítőitalt árusítunk — mondja az elnök. A betonútépítő munkások nagyon elégedettek a termelő- szövetkezet konyhájával. Az egyházasharaszti tsz épfllö pavilonja. A FÖLDGÉP, illetve a B. m. Állami Építőipari Vállalat emberei már kevésbé elégedettek a beremendi ellátással. Pontosabban — mert ez az igazság — a különben jogos panaszok szűnőfélben vannak. Ez már az utóbbi egy-másfél hétre vonatkozik. A szövetkezeti vendéglő 12,50 Ft-ért ad egy ebédet. Tehát egy forinttal drágábban, mint az egyházasharaszti termelőszövetkezet, viszont az adag — a húson kívül — kisebb. Pedig a földművesszövetkezet 20 százalék kedvezményt is ad, ami any- nyit jelent, hogy a 12,50 forintos ebédet 14,33 forintból állítja elő. Csakhogy a szövetkezet — ezt rendelet írja elő — 70 százalékos haszonkulcsai kénytelen dolgozni. — Ennek ellenére nagyobb leves, főzelék vagy körítés adagot is tudunk majd adni — mondja Virágh László üzletvezető. — De képzelje csak el, hogy amíg az építkezés nem kezdődött meg a tavasz- szal, mi naponta csupán 30— 40 ebédet főztünk, erre is voltunk berendezkedve. Most pedig egyszerre 150 főre kell főznünk, de amíg nem kapunk nagyobb edényeket, üstöket, addig a húson kívül, csökkentett adagot tudunk csak adni. Rendeltek két 400 literes üstöt, az egyik megérkezett, a másikat is rövidesen megkapják. A szövetkezet vásárolt két gázzsámolyt, de mert háztartási gázra konstruálták, most át kell alakíttatni, a vendéglő konyhájában propánbután gázzal főznek majd. A hó végére — a Nagykanizsai Gázművek ígérete szerint — a két berendezés megérkezik, és ezzel a probléma megoldódik. — Talán! — teszi hozzá az üzletvezető. — Mert az igaz, hogy az ebéd minőségével; mennyiségével nem lesz baj, azonban a szövetkezet a konyha fejlesztésére százezer foAz egyházasharaszti tsz és a beremendi fmsz főzi az ebédet * Pavilon a hársfák alatt Mozgóárus a munkahelyeken rintot fordított, de a berendezést később még sem tudjuk kihasználni. A földművesszövetkezet aggodalma érthető. Ha az ősz közepére megépül kint a BCM területén a konyha és étterem, minden bizonnyal a Mecsek- vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat Veszi át üzemeltetésre. A tömeges étkeztetést ott bonyolítják le, és nem valószínű, hogy a községben lévő most fejlesztett szövetkezeti vendéglőre szükség lesz. Nos, van ennek az egész ügynek egy szépséghibája. Anélkül, hogy szándékunkban állna megsérteni az üzemélelmezési vállalatot, kicsit furcsának tartjuk, hogy éppen ők nem jelentkeztek az elmúlt hónapokban a beremendi közétkeztetés lebonyolítására, holott ez a profiljukhoz tartozna. Mondogatják is Beremenden, hogy az üzemi vendéglátó majd „beül a készbe” és átveszi a „piacot” éppen azoktól, akik a jelenlegi mostoha körülmények között is igazán szép igyekezettel a dolgozók étkeztetésén fáradoztak. Az elmarasztalásban bizonyára van némi túlzás, mert a MÜV gépesített konyhaberendezésével nem vonulhat fel kint a mezőn felállított sátorba, ahol se víz, se villany nincs, illetve ... korábban nem volt. Vagy talán mégis lett volna valami megoldás? Nem tudni. Azért nem tudni, mert a MÜV nem reagált sem a lapunkban, sem más szervek által is többször fölvetett közétkeztetési problémákra. Ha valamiért, hát ezért valóban jogos szemrehányás illetheti a vállalatot. R. F. LOTTO A Sportfogadási és trOttóigaz- gatóság közlése szerint a 25. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 44 fogadó ért el, nyereményük egyenkint 80 140 forint. Három találata 5020 fogadónak volt, nyereményük egyenként 351 forint. A két- találatos szelvények szánna 147 800 darab, ezekre égyenként 15 forintot fizetnek. A nyereményösszeg a nyere- ményilleték levonása után értendő. A közölt adatok tájékoztató Jellegűek. Nem „kölcsönösen", hanem egyoldalúan Hosszú évek óta folyik Vietnamban a népfelszabadító harc. Voltaképp akkor kezdődött, amikor Vo Nguyen Giap 34 főnyi csoportjával a Tonkingi-felvidéken, jóformán fegyvertelenül megkezdte a felszabadító harcot a japán gyarmaturalom ellen. A nemzeti harcnak azóta fényesebbnél fényesebb állomásai voltak — mint katonailag a franciák elleni döntő győzelem Dien Bien Phu-nál, vagy a szabadságharcosok múlt téli saigoni offenzívája, diplomáciailag az 1954. évi genfi értekezlettől a Russel- bíróság üléssorozatáig — a harc azonban nemhogy véget ért volna, hanem a történelem egyik legkegyetlenebb gyarmati háborújává fejlődött. A hazafiaké a kezdeményezés A világnak emberileg legfájdalmasabb és politikailag legérzékenyebb pontja Vietnam. Elég csupán végigpillantani az Egyesült Államok háborús apparátusán: több millió tonna bomba, ágyúlövedék, vegyianyagok, tobbezer repülőgép, hadihajó, mindenféle hadianyag és több mint félmillió katona. Az ember a puszta felsorolásra is megborzong: mi történik Dél- Vietnam falvaiban, városaiban, mi történik a demilita- rizált övezetben s attól északra, Ca Mau-ig. Kegyetlen háború, amelynek célja a genfi határozattal ellentétben állandósítani a 31 milliós vietnami nép kettéosztottsá- gát, Dél-Vietnamban állandósítani a bábkormány hatalmát. Minden reális érzékkel bíró katonai szakember elismeri, hogy az egész dél-vietnami hadszíntéren a hazafiaké a kezdeményezés. A DNFF legutóbbi közleményé szerint az amerikaiak vesztesége 60 ezer katona, 2500 repülőgép és helikopter, 2380 tank, 330 hajó és katonai csónak. Másfél hónapja a vietnami nép felszabadító harca kiterjedt egy másik frontra is: a diplomácia területére. A párizsi tárgyalások eddig nem sok eredményt hoztak, sőt az amerikai fél igyekszik a hazafiak hadisikereit úgy beállítani, mintha ez a körülmény alapvetően akadályozná a megegyezés útját. Következetesen igyekszik bebizonyítani, hogy a Saigon környéki harcok heves fel- újulása, mint a hazafias erők demonstrációja, akadályozza, veszélyezteti az érdemi tárgyalásokat. Vietnam egy Beszélhetnénk azokról a heves erőfeszítésekről, amelyeket az amerikaiak s a bábkormány közösen tesznek — embert s felszerelést nem kímélve — hogy agressziós állásaikat megtarthassák. Beszélhetnénk arról, hogy Észak-Vietnam bombázása földrajzilag ugyan pillanatnyilag „korlátozott” területen folyik, a ledobott bombamennyiség azonban megfelel a korlátozás előtti mennyiségnek. A legfontosabb azonban annak eldöntése, hogy ki harcol kinek a szülőföldjén? Ki követ el agressziót? Kérhet-e, számíthat-e „kölcsönösségre” egy olyan hadviselő fél, amelyik sokezer kilométerről küldi fiait, hajóit, bombáit egy emberileg és jogilag vesztett ügy érdekében, és ezzel mérhetetlen veszteségeket okozva egy 31 milliós népnek. Annak idején a genfi értekezleten elismerték Vietnam függetlenségét, kétéves határidőt szabtak meg az egységes választások lebonyolítására, és a 17. szélességi kört csak ideiglenes katonai demarkációs vonalként húzták meg. Az ország egyesítését nemzetközi egyezmény szavatolja. De a genfi értekezlet utolsó ülésén az USA és a saigoni bábkormány már ellenszegült a nemzetközi döntésnek. Demonstráció volna csupán egy nép szabadságharca? Lehet itt „kölcsönösségről” b®* szélni? A DNFF Központi Bizottságának Elnöksége két héttel ezelőtt nyilatkozatot hozott nyilvánosságra, mely egyben válasz is az amerikai tárgyaló fél „kölcsönösségi” manőver jeire: „Vietnam egy. A vietnami nép egy. Az amerikai imperialisták agressziót indítottak Dél ellen, és pusztító háborúba kezdtek Északon. Az egész vietnami népnek szent feladata és törvényes joga tehát, hogy egyesítse erőit, és váll váll mellett harcoljon a közös ellenség ellen. Dél felszabadítása ügyében a dél-vietnami nép elsősorban a saját erőire támaszkodik, és ugyanakkor sokoldalú segítséget kap északi testvéreitől is... A délvietnami nép ellenállási harca a nemzet megmentéséért ugyanakkor élvezi az egész haladó emberiség, beleértve a haladó amerikai népet is, helyeslését, támogatását, segítségét .. Mit nyújt a népnek Bármely népnek joga van a hazájáért, a szülőföldjéért, a nemzeti függetlenségéért harcolni az agresszióval szemben. Mit „nyújt” az amerikai hadsereg és a bábkormány a vietnami népnek? Hosszú évek óta a háborús szenvedést, a nélkülözést, a stratégiai falvak rendszerét, a bombák robbanását, a gyűlölet szítását testvér és testvér között, a gyanakvást és az erőszakot, amelyről — sok más közt — oly döbbenetesen vallott a Russel-bíró- ság dániai ülésén Peter Martinson, a Berkeley-egyetem pszichológia szakos hallgatója, aki nyolc hónapig teljesített szolgálatot Vietnamban. Létbizonytalanságot nyújt, olyan gazdasági viszonyokat, ahol a társadalom legjobb anyagi körülmények között élő rétegét a prostituáltak képezik. A dél-vietnami bábkormány jobb érzésű tisztviselői és tisztjei zavarban vannak. Egyfelől látják a teljes politikai és gazdasági káoszt, másfelől északon a kiegyensúlyozottságot, a szilárd elszántságot, a szociális igazságot, amelynek sorozatban lehet idézni a példáit, mint a Hoabin környéki járást is, ahol azelőtt egy orvos működött és az újszülöttek nyolcvan százaléka meghalt, ma viszont járási kórház működik, ezenkívül 29 egészségház van, és az újszülöttek 99 százaléka életben marad. Egyfelől a saigoni kormány például leváltotta Phan Quar.g Dán minisztert, mert azt javasolta, hogy a saigonj kormány kezdjen tárgyalásokat a DNFF képviselőivel, másfelől látják az ország négyötöd részén a hazafias erőket, köztük írókat, egyetemi hallgatókat, buddhista méltóságokat, tanárokat, vagy magát a DNFF elnökét, Nguyen Hu To-t, aki egykor mint jónevű saigoni ügyvéd, neves polgár, aki Franciaországban végezte az egyetemi tanulmányait, már a francia betolakodók elleni szabadság- harcnak is aktív részese volt. Azt mondják: az Egyesült Államok vezetőinek diplomáciai gesztusaiban az utóbbi hetek folyamán több olyan mozzanat figyelhető meg, amely a Szovjetunióhoz való közeledés szándékára utal. Ha így volna, jó volna. Elsősorban a vietnami agressziós háború bélrés megoldása érdekében, amely háborúban és háborúért már százezrekre tehető a halottak száma, az észak-vietnami bombatámadások gyermekáldozataitól a hazafias erők névtelen hősi halottjaiig, a besorozott és félrevezetett és a vietnami erdők mélyén maradt egyszerű amerikai fiatalemberektől Robert Kennedy-ig. A vietnami nép hőn óhajtja a békét, de ennek a békének függetlenségben és szabadságban kell létrejönnie. Nem ..kölcsönösen”, hanem egyoldalúan. Az Egyesült Államok fegyverei nélkül, a genfi egyezmény értelmében. Thiery Árpád
