Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-15 / 112. szám

\ <968. május 15. Dunaman nap 10 3 Dr, Selye János professzor Pécsett „Valósággal büszke vagyok a magyar tudományos eredményekre“ i ...a tudomány nemcsak felfedezés, hanem életszemlé­let, Jellem, temperamentum és képzelőerő dolga.** (Előszó a magyar kiadáshoz. Selye Já­nos: Alomtól a felfedezésig. Egy tudós vallomásai. Akadé­miai Kiadó, 1967.) Középmagas, mozgékony, ősz férfi, karcsú és fiatalos, arcán állandó figyelem, s a mindenkinek kijáró udvarias­ság. Egy hete sincs Magyar- országon, már bejárta a fél országot, több előadást tar­tott, készséggel és tömören válaszolgatott az újságírók kérdéseire, g mindent meg­nézett, ami érdekelte. Zsúfolt pécsi programjából alig né­hány percet szentelhetett a mi kérdéseinkre, de arra a néhány percre arcán a foko­zott figyelem, barátságos ér­deklődés látszott. Közismert tény, hogy egyike azoknak a tudósoknak, akik nemhogy nem becsülik le a tudomány népszerűsítését, hanem egyik fontos feladatuknak is tekin­tik. Közismertek izgalmas könyvei is, az Életünk és a stress, amelynek négy magyar kiadása is elfogyott, s a ta­valy kiadott Alomtól a fel­fedezésig, amely az Egy tudós vallomásai alcímet viselte. Mindkét könyvének magyar előszavát dr. Lissák Kálmán akadémikus, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem Élettani Intézetének professzora írta. Tegnap délelőtt érkezett Pécsre Selye János. Első útja az Anatómiai Intézetbe veze­tett, néhány őt érdeklő kísér­letről, kutatásról érdeklődött. A szövettani laboratórium­ban éppen egy különleges kí­sérletet néz végig. Dr. Halász Béla adjunktus egy patkány agyoperációját végzi Selye professzornak. Halász a saját maga által kikísérletezett módszerrel úgy tudja az agy bizonyos részét izolálni, hogy ez a rész mégis megtartja kapcsolatát az agyalapi mi­riggyel. E módszer segítségé­vel bizonyíthatóak az izolált agyrész működésének jellem­zői. Selye professzor egy sereg kérdést tesz fel, bólogat, bele­pillant a mikroszkópba és el­ismerően mondja: — Nagyon szép. A laikus persze nem lát egyebet, mint egy féldiónyi, véres kis agyvelőt, s nem tud­ja, miért szép. De Selye pro­fesszor, a világhírű tudósokra jellemző természetességgel és egyszerűséggel fogalmaz két perc múlva, amikor az újság­író kérdéseire válaszol. — Eredetileg a calciphila- xisról kellett volna Pécsett előadást tartanom. Ez egy újabban felfedezett reakció, a szervek mész-kicsapódásával kapcsolatos. Ez azonban csak egy részét képezi a montreali kutatásoknak, s ezért pécsi barátainkkal egyetértésben úgy döntöttünk, hogy a strees- elmélet jelenlegi állásáról tar­tok előadást, beleértve a calciphylaxis kérdését is. — Néhány napja van már Magyarországon, több intézet­tel, egyetemmel ismerkedett meg, ezek alapján milyen be­nyomásai vannak a magyar kutatók munkájáról? — Benyomásaim a legjob­bak. Mondhatom, valósággal büszke vagyok a magyar tu­dományos eredményekre; a Magyarországon működő or­vostudósok olyan színvonalon állnak, amely megfelel a vi­lágszínvonalnak. Mindez per­sze nem új számomra, kap­csolataim eddig is voltak ma­gyar kutatókkal. Szegeden pár napja egy egész asztalt ül­tek körül azok a kutatók, akik mind megfordultak ná­lam, a montreali intézetben. Mondanom sem kell, hogy nemcsak ezért —, de itthon érzem magam. — Magyarországi tapaszta­latai, azt hiszem különlegesen aktuálissá tesznek egy kérdést. A mai, hihetetlenül gyors tudományos technikai fejlődés mellett, a tudomány pénz­igényessége mellett, vélemé­nye szerint milyen pespektí- vák állnak egy kis ország tu­dományos élete előtt? Mi az, amiben a szerényebb anyagi lehetőségek ellenére is kiemel­kedő eredményeket érhetnek el? — Nagyon izgalmas kérdés, sokat foglalkoztam vele, már- csak azért is, mert különösen azokat a tudományos munká­kat szeretem, amelyek újsze­rű korrelációt dolgoznak ki elméletek között. Sokszor na­gyon egyszerű eszközökkel lehet így új dolgokat felfe­dezni. A molekuláris biológia korunkban arra törekszik, hogy mindig hatalmasabb ap­parátusokkal, mindig erősebb és drágább eszközökkel szedje széjjel a természetet, akár ké­miailag, akár az elektron- mikroszkópok segítségével. Ez és a többi analitikus munka nagyon fontos, feltétlenül szükséges, azonban általában hihetetlen összegeket feltéte­lez, s olyan kis orságok szá­mára, ahol ilyen nagy tőke nem áll rendelkezésre, ez az út többnyire járhatatlan. Egyetlen műszer árán egész egyetemet lehetne megvásá­rolni. Ezzel szemben éppen a magyar tudomány története mutatja, hogy voltak és van­nak tudósok, akiknek nem az eszközeik, hanem a fejük ért milliókat. Sok tudományág van, amely nem igényel ha­talmas befektetéseket, ezeket célszerű tehát művelni, s nyu­godtan mondhatom, ezek a tudományágak többségükben Magyarországon nagyon ma­gas fokon állanak. Az endok­rin kutatások, különösképpen a neuroendokrinológia terén kiváló eredményeket érnek el. Igen nagy hatást tett rám néhány immunológiai kutatás a debreceni egyetemen. Ez az operáció, amit itt láttam, úgyszintén nagyon fontos és igen izgalmas neuroendokrin- kutatás. — Pécshez fűzték ezelőtt is kapcsolatok? — Tudni kell, hogy én so­se jártam még Pécsett, sem néhány más magyar városban, hiszen Komáromban jártam annakidején iskolába, s már 1918-ban, fiatal gyerekkorom­ban elkerültem Kanadába. A második világháború óta har­madszor járok Magyarorszá­gon, de korábban mindig csak Budapesten, az Akadémia vendégeként. Most én kértem, hogy hadd nézhessem meg a kitűnő magyar egyetemeket is. Annak is örülök, hogy Lissák professzorral is van alkalmam végre „nyugodt körülmények” között pár szót váltani, hiszen 6 írta könyveim magyar elő­szavát. — Újabb könyve nem jele­nik meg Magyarországon? — De igen, az Akadémiai Kiadóval most állapodtunk meg, következő könyvem kü­lönösképp „tiszta magyar” mű lesz, mert eredeti elő­szavát Szentgyörgyi profesz- szor írta. — Úgy hallottuk, szó volt arról, hogy esetleg, nyuga­lomba vonulása után Magyar- országra telepedne át. — Nézze, elvileg nem lehe­tetlen, de a kérdés sokkal bo­nyolultabb. Végülis én ezen még nem gondolkoztam, fel­tették nekem a kérdést, de nem tudok válaszolni. Az az idő nincs is olyan közel, hogy nyugalomba vonuljak. A mont- reáli intézetben a hivatalos nyelv, mivel Kanada francia részében van, a francia. A második hivatalos nyelv pe­dig az angol. Nálam azonban hat magyar kutató dolgozik, s kanadai kollégáim nemegy­szer gúnyolódnak is: nálatok a hivatalos nyelv tulajdon­képpen a magyar. Mondom. 1918 óta élek kint, s mégis jól beszélek magyarul, igaz? — Tökéletesen. — Ezen csodálkoznak is kint, miért ragaszkodik vala­ki fél évszázadon át egy nyelvhez, amely nem „hasz­nos nyelv”. A dolog nehezen magyarázható, de ha valaki­nek van egy fia, nem szereti azt teljes szívvel? Dehogy­nem! S ha vajon születik még egy fia, kevésbé szereti az el­sőt? Dehogy! Nos, így vagyok ezzel én is. De feleségem ka­nadai francia és négy gyer­mekünk van. A telefon cseng, sürget az idő, Selye professzort a rek­tor várja, majd indul az új klinikára, hogy megtartsa nagy érdeklődéssel várt elő­adását korunk egyik legfon­tosabb kutatási irányzatáról, a stress-elméletről. Hallania E. Jl Ipari-termelőszövetkezeti együttműködés Horgonyláncok a szigeten Fotelokat gyárt a Duna Völgye Tsz — 130 embernek ad állandó munkát a gépjavító Megyénk legnagyobb közös gazdasága működik Mohács­szigeten, három nagy közsé­ge, 1600 tagja és tízezer hold földje van. Jó termelőszövet­kezet, tagjainak évi átlagos jövedelme közel jár a húsz­ezer forinthoz. Adottságai rendkívül kedvezőek. Mást ne mondjunk, földjei keresztül- kasul vannak csatornázva. Papp János tsz-elnök nem is tagadja: annyi vizük van, hogy mind a tízezer holdat öntöz­hetnék. Mégsem teszik. Most, hogy a szárazság sanyargatja a szigetet, elővették az összes öntözőberendezést, összesen tizenkettőt. Ezekkel 1200 hol­dat öntöznek, de csak a ker­tészetet rendszeresen. A szán­tóföldi öntözések mentesítő jellegűek. Nincs annyi trá­gyájuk — sajnos kevés jószá­got tartanak —, műtrágyájuk, nincsenek kellő anyagi eszkö­zeik ahhoz, hogy intenzív ön­tözéses gazdálkodásra rendez­kedjenek be. Övék a volt gépállomás — A jelenleg érvényben lé­vő felvásárlási árak nem te­szik lehetővé akkora forgó­alap képzését, amelyből a szö­vetkezet megteremthetné a belterjes öntözéses gazdálko­dás feltételeit — vélekedik erről a kérdésről a szövetke­zet elnöke, egyidejűleg elis­meri, hogy a termelés bővíté­sét, a belterjességet ma már nemcsak gazdasági szempon­tok sürgetik, de a tsz-en be­lüli munkanélküliség, a fog­lalkoztatási gondok is. Külö­nösen a hétszáz nőnél, akik­nek ez a növénytermelési pro­filú, de jól gépesített és ke- mizált növénytermesztéssel rendelkező nagyüzem az év­nek csak hat hónapjában tud rendszeresen munkát biztosi- J tani. Mégis, ha nem az állat- : tenyésztéssel, mivel kívánnak' —■ A szolidaritási hónap j programjának keretében a Hazafias Népfront Baranya j megyei és Pécs városi Bizott­ságának vendégeként tegnap Pécsre érkezett Günter Rei- chardt, a Halle megyei Na­tional Front titkára. A német vendéget délelőtt Sztergár Já­nos, a Hazafias Népfront me­gyei és dr. Takács József, a Népfront városi titkára fo­gadta. Tapasztalatcserét foly­tattak a két megye népfront­mozgalmáról, majd városné­zésre indultak. elegendő munkaalkalmat te­remteni a tagságnak? Vannak a tsz-nek bizonyos törekvései a munkaerő lekö­tésére, ezekre érdemes felfi­gyelni. Egy ilyen ipari jelle­gű kooperáció van kiépülőben a budapesti Láncgyárral. A gyár szerszámozza fel a tsz gépjavító üzemének egyik részlegét, ahol tengerjáró ha­jók csörlő- és horgonyláncait készítik majd 1969-től a szö­vetkezeti tagok a gyárnak. Ugyanitt bányaláncokat is kí­vánnak gyártani. De a tsz gépjavító üzeme — melyet 1968. január 1-el vett át — más jellegű ipari tevékenysé­get is folytat. Forgó fotelók — Sztár fotel, Pécs fotel — asztalkák és bárszékek fém­lábait, a Mohács garnitúrák vasalásait gyártják itt nagy szériákban. Legnagyobb meg­rendelőjük a budapesti Szék- és Kárpitosipari Vállalat és ennek újpesti, mohácsi, deb­receni, kecskeméti gyáregysé­gei. Kis szériákat is elvállal­nak posta-munkaként, a bu­dapesti Royal szálló berende­zéséhez ők szállítják a fém­tartozékokat. A gépjavító üzem mindenekelőtt a tsz ha­talmas gépparkját tartja kar­ban, javítja ki, de az ipari tevékenységből származó be­vétel olyan tetemes, hogy fe­dezi a gépjavítás — évi hat­millió forint — költségeit, ezen felül 130 embernek nyújt megélhetést, állandó munka- alkalmat. Két bolt Pesten Dicséretes a tsz-nek az a törekvése, hogy minél sokol­dalúbban lekösse az annak idején 15 milliós beruházással létesült gépjavítóüzem kapa­citását, mert a népgazdaság­nak sem mindegy, hogy egy új létesítmény milyen ütem­ben téríti vissza a befekte­tést. Okos, és az új mecha­nizmus adta lehetőségeket azonnal üstökön ragadó ve­zetésre vall, hogy az itteniek a kooperációnak olyan sokféle fajtáját tudják megvalósítani elzártságuk ellenére, s e célra anyagi befektetést is áldoz­nak. A rövidesen beinduló epeda részleg 40—50 asszony­nak ad majd folyamatos mun­kát és exportra termel. A másik kooperációs megoldást a Mohácsi Farostlemezgyárral dolgozta ki, ebben a részleg­ben 50 asszony fog dolgozni, akik a hulladék illetve se­lejt farostlemezekből apró használati tárgyakat készíte­nek. A tsz gatter-üzeméből kikerült hulladékfából pedig partvis- és seprűnyeleket, pa- radicsompaszírozókat gyár­tanak majd az asszonyok. A hatalmas 500 holdra fel­fejlesztett kertészet is sok nő­nek ad munkát, itt most egy manipuláló üzemet építőnek, ahol exportra válogatják, osz­tályozzák, csomagolják a hí­res szigeti zöldségeket. Még az idén felépítenek egy 200 vagonos kapacitású lucerna- lisztgyárat is, az ócsárdi má­solatát. A tsz élénk kereske­delmi forgalmat -bonyolít le, két saját boltja van Pesten, kettő Pécsett. Ezen kívül 22 boltegységnek szállít közvet­lenül. Hatmilliós tartalék Lemaradásról szó sem le­het. A gazdasági reform ter­mékeny talajra talált a szige­ten, a Dunavölgye Tsz leg­alább olyan jól, ha nem job­ban él a reform adta lehető­ségekkel, mint a megye más szövetkezetei. Igen sok árut termel, ezt jól érzékelteti az évi 70 millió forintos árbevé­tele is. Anyagi alapjaik biz­tosak, az évet hatmilliós tar­talékkal kezdték, adósságuk úgyszólván nincs. Egyetlen ponton szállhatnánk vitába elképzelésükkel, s ez az állat- tenyésztés megítélése. A vi­szonylag gyér jószágállomány ma még nem probléma, oly­kor esetleg előny is, de táv­latilag fékjévé válhat a szi­get fejlődésének. Mikrobiológiai konferencia az új klinikán Tegnap megkezdődött a Pécsi Orvostudományi Egye­tem Mikrobiológiai Intézete által rendezett mikrobiológiai tudományos konferencia az új klinikai tömbben. A lipo- polysaccharidák kutatásának kérdésköre a konferencia té­mája. Az NDK-ból. Lengyel- országból, Franciaországból, Angliából, az NSZK-ból és az USA-ból összesen tizen­egy tudós, Magyarországról a pécsi intézet munkatársain kívül három kutató vesz részt a konferencián. Dr. Ráüss Károly egyete­mi tanár, a Mikrobiológiai Intézet igazgatójának beve­zető szavai után dr. Szabó Dezső rektorhelyettes üdvö­zölte az egyetem nevében a konferenciát, majd a freitagi intézetből dr. Westphal pro­fesszor méltatta a konferen­cia jelentőségét, hangsúlyoz­ta, milyen múltja van Pé­csett az ilyenirányú kutatá­soknak, majd összefoglaló jellegű előadást tartott a lipopolysaccharida-kutatás jelenlegi állásáról. A tegnapi nap délelőttjén Anna-Marie Staub, a párizsi Pasteur-In- tézet kutatója, Otto Lüde- ritz, a freiburgi intézet ku­tatója, valamint dr. Schloss- hardt kelet-berlini mekrobio- lógus tartott beszámolót az intézetükben folyó kutatá­sokról. A konferencia tegnap dél­után, valamint ma egész nap további előadásokkal és be­számolókkal folytatódik. Aranydiplomás a Mecsek Énekkar Bonyhádon rendezték meg vasárnap a Liszt Ferenc da­lostalálkozót, amely egyben alkalmat adott a kétévenként szokásos országos minősíté­sekre is. A Mecsek Énekkarnak, amely a Mecsek Táncegyüt­tessel együtt a Doktor Sán­dor Művelődési Ház kórusa, ez volt a harmadik minősítő hangversenye. Első ízben 1962-ben vett részt minősítő bemutatón, Székesfehérvá­ron, s ott ezüstkoszorút ka­pott. Két évvel ezelőtt a sár­közi napokon megrendezett országos minősítő hangver­senyeken már aranykoszorú­val jutalmazták produkció­ját. Most Bonyhádon meg­kapta az aranydiplomát, ami a legmagasabb minősítést je­lenti egyben, s amelyet egye­dül a Mecsek Énekkar nyert el. A kórus ezúttal is veze­tőjének, Tillai Aurélnak ve­zényletével mutatta be mű­sorát, s Haydn és Kodály kórusművei mellett Tillai Aurél egy új énekkari szá­mát is bemutatták, Elmégy rózsám címmel. ÜJ műhelyt építenek a Pécsi Fémipari Vállalat Szigeti úti lakatos üzemében. Mintegy kétmillió forintos költséggel épülő műhely né­hány hét múlva készül el — Szokolai felv. — J

Next

/
Thumbnails
Contents