Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
1968. május 5. Dunanmii napio Jubileumi ünnepségek októberben Százéves a Porcelángyár rucz Kálmán szerint, az évforduló nemcsak a gyár, hanem Pécs és a megye idei legnagyobb kulturális eseménye lesz, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia irányításával, az MTA Dunántúli Tudományos Intézete, a Szilikátipari Tudományos Egyesület, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum képző- és iparművészeti osztálya, valamint a Pécs városi Tanács művelődésügyi osztálya, illetve ezek képviselői rendeznek. Az említett szervek és intézmények tudományos ülésekkel, művészettörténeti, gazdaságtörténeti, valamint a szili kátipar műszaki témáiból tartott előadásaikkal emelik az október 14—19-i ünnepségek színvonalát. Ami pedig a gyári előkészületeket illeti, nem kevésbé gazdag a programjuk. Ízelítőül csak néhányat említünk meg. Elsőnek talán a gyártörténeti kiállításukat, amely a gyár múltjának dokumentálása mellett gazdagon illusztrálja majd az államosítástól eltelt 20 esztendő jelentős eredményeit is. Beleértve nemcsak az ipari porcelángyártás időközben elért magas színvonalát, vagy a közönség által jól ismert és nagyon kedvelt porcelán'és eozin dísztárgyaikat, hanem a Zsolnayaknak egykor világhírnevet adó fajanszdísztárgyak teljesen új eljárással történő előállítását is. Az érdem elsősorban Kovács Istváné, a festészeti részlet vezetőjéé, aki kivételes képzettségével, adottságaival újra életrehívta a több, mint 50 évvel ezelőtt abbahagyott, s ma már csak a Zsolnay Múzeumban és néhány magánosnál található porcelánfajanszot, amely ma egyik szenzációja a gyárnak. A kísérletek, amelyek voltaképpen csak az idén kezdődtek meg, több, mint biztatóak. Bizonyítják ezt a festőrészleg vitrinjeiben elhelyezett „Zsolnay-stílusban” készült csodálatos vonalú és mintájú vázák, áttört díszű kosarak, teás, mokkás készletek, s egyéb olyan tárgyak, melyek minden tekintetben vetekednek a félévszázad előtti remekművekkel. És ez csak az első lépés, mert a hagyományos mellett rátérnek a mai ízlésnek megfelelő, modernvonalú fajansz dísztárgyak mintadarabjainak előállítására is, amelyekkel a jubileum alkalmával ismerkedhet meg a közönség. De már a pécsi bemutatót megelőzően, az idei BNV-n is kiállítják a porcelángyár új remekeit, melyek a herendiekéi mellett méltán reprezentálják maid a magyar porce- lándíszműipar világszínvonalát. Röviden ennyit a készülődésről, ami természetesen bővelkedik még más jelentős eseményekkel, produktumokkal is, köztük a Zsolnay Múzeum kiállítási anyagának felfrissítésével, kibővítésével, hogy az a lehető legteljesebb képét adja a nagyhírű gyár száz évre visszamutató tevékenységének. De erre és a programba foglalt más érdekességekre a maga idejében még visszatérünk. P. Gy. TSrSk János alkotás« — eosin- mázas kisplasztika Ha a Megyei Levéltárban őrzött régi telekkönyvi adatokat vennénk figyelembe, tulajdonképpen csak néhány esztendő hiányozna ahhoz, hogy együtt emlegessük korát a 125 esztendős Herendi Porcelángyáréval. Ugyanis a pécsi Porcelángyár jelenlegi helyén már 1852-ben is „gyár” állott, mégpedig a kereskedő Zsolnay Miklós jóvoltából, aki legidősebb fia, Ignác számára az utolsó szegig megvásárolta és ide telepítette a lukafai kőedénygyárat. Az első évek azonban nem váltották be a reményeket. Így került hát sor arra, hogy Zsolnay Vilmos vette át a családi kezdeményezést. 1888. május 5-én kérvényt nyújtott be Pécs város polgármesteréhez, hogy „Első Pécsi Cement Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára” címén iparengedélyt kapjon. A kérvény szövegét Ruzsás Lajos „A Pécsi Zsolnay-gyár története” című könyvéből idézzük: „A Budai-külvárosban, hol a közönség előtt ismeretes ..., edényt készítő íazekasműhelyem létezik: egy nagyszerű, a műipar igényeinek tökéletesen megfelelő és a mostani műipar színvonalán álló gyárt szándékozom felállítani, mégpedig aként, hogy az, a már ott létező épületek tökéletes átidomítása és nagy- mérvben történő kiterjesztése által lenne építendő ...” Az engedélyt a legújabb kutatások szerint 1868. május 15-én kapta meg, tehát innen számítandó a tulajdonképpeni gyáralapítás dátuma is. A jubileumi ünnepség egyik porcelángyári szervezője, KuMa már klasszikus mintázatúnak számító virágváza Pályázati felhívás Városunk címere P écs m. j. város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága pályázatot hirdet pécsi, vagy Pécsről elszármazott képzőművészek részére városunk címerjelvényének megtervezésére. Városunk vezetősége valamennyi fent említett művész részvételére számít, ezzel Is kifejezésre juttatva, hogy Pécs büszke művészeire és alkotó tevékenységükrePécs a XIX. század végétől hivatalos címerrel nem rendelkezik és a korábban használatban lévő hagyományos címer napjainkban már nem szimbolizálja a fejlődést, különösen a szocialista építő munka eredményeként kialakult városképet. A pályamunka elkészítésénél a helyi heraldikai hagyományokat helyes figyelembe venni. mert ezek részben tükrözik a város haladó történelmi hagyománj'ait. Természetes azonban hogy az új címerjelvénynek tükröznie kel! a szocialista alkoó munkánk eredményeként, létrejött pécsi jellegzetességeket. A pécsi gazdasági és társadalmi élet meghatározóit, a bányavidéket, a kultúrcentrum és diákváros, az iparvárost, a borvidéket stb. A városi tanács végrehajtó bizottsága a pályamunkák díjazására 15 000 forintot biztosít. A pályamunkák elbírálását, illegve a kitűzött díj elosztását egy képzőművészekből, társadalmi szervek képviselőiből, történészekből álló bizottság végzi. A pályázók 1968. szeptember 1-ig egy fekete-fehér, maximum 30x30 centiméteres tusrajzot küldjenek be a „Címerjelvény Bíráló Bizottság” címére; Pécs, Városi Tanács, Széchenyi tér 1. A tusrajzot jeligével ellátva kell beküldeni (a jeligés boríték tartalmazza a pályázó nevét és pontos címét). A Bíráló Bizottság a beérkezett vázlatrajzokból 1963. október 1-ig kiválasztja a legjobbakat és írásban külön megbízást ad a végleges pályamű elkészítésére. A Bíráló Bizottság azon pályázók részére, akiknek a vázlatrajzok alapján megbízást ad, pályadíjat biztosít. A városi címerjervény alkotója külön — a megbízásért járó díjazástól függetlenül — díjra jogosult. Tájékoztatásul közöljük, hogy a pályázni kívánó művészek a Pécsi Állami Levéltárban, illetve az Egyetemi Könyvtárban megtekinthetik a régi, hagyományos városi címer rajzát és pontos szövegleírását. Megragadni minden lehetőséget... Érettségi és semmi más Fajánsz teáskészlet A reális lányok két sorban ülnek előttem, előre kiválogatva. Én kértem így: válasz- szanak ki nékem a Janus Pannonius Gimnáziumban néhány olyan lányt, aki általános gimnáziumi osztályban érettségizik, felsőfokú oktatási intézményről nem ábrándozik, oda nem is jelentkezett, továbbá többé-kevésbé határozott elképzelései vannalc arról, hogy hol tud majd mun kát vállalni. Vagyis: reális kislány. Most hát itt vannak előttem hatan, — hamvas arcukkal és reális vágyaikkal. Persze az is a realitáshoz tartozik, hogy hátuk közül legfeljebb kettőnek lesz jórendű az érettségi bizonyítványa, a többinek körülbelül közepes. Lássuk tehát ezeket a reális vágyakat! Ki mi akar lenni? A válaszok: egészségügyi pálya, iroda, egészségügy, számítástechnikai és ügyvitel- szervezési munka, egészségügy, gyógyszerészet. „Ha a férfiak nőt éreznek a közelben...44 A szőke tündér Alacsony, sovány ember Domoszlai Mihály mohácsi lakos, nyugdíjas. Mint mondja, bal szemével nem lát, a jobb sincs teljesen rendben. A bal karja pedig béna. Ahhoz azonban úgy látszik mégis élesiá. tó volt, hogy mindig kiválasz- sza a szórakozóhelyeken azokat az embereket, akikkel érdemesnek tartotta — ha csak rövid időre is — barátságot kötni. Felesége és egy elvált asz- szony társaságában szinte törzsvendége volt a mohácsi szórakozóhelyeknek, a Halász- csárdának, a Kék Duna presz. szónak... Lassú, megfontolt szavakkal meséli, hogyan szerzett a nyugdíjához egy kis „mellék- keresetet”. — A feleségem barátnője az Erzsi. Esténként mindig hármasban indultunk el. Hol ebben a presszóban, hol abban az étteremben ültünk asztalhoz. Rendeltünk, aztán.,. Aztán alaposan körülnézett, kikkel lehet megismerkedni, már csak azokkal, akiknél százasokat sejtett. — Tudom én uram azt, hogy a férfiak, ha egy kis „nyomás” van bennük, nők után •áznék, keresik a gyors ismeforintja is hiányzik. Ennyit pedig nem költött. Akkor hol a pénz? Ügy hírlik, hogy Mohácson a pincérek, ha az öreget és társaságát meglátták belépni, már suttogni kezdték maguk között: na ma ki keresi a pénzét? — Könnyű volt rendszeresen új ismeretséget kötni? Széles mozdulattal tárja ki kezét: — Könnyű, uram. legyen az nős. vagy nőtlen, ha Erzsit kínáltam, nem számított a pénz, fizettek meg itattak bennünket, közben én is „dolgozhattam”. Volt úgy is, hogy Erzsi küldött egyik-másik asztalhoz, mondva. azokkal szívesen megismerkedne ... Mint mondja, a horgász- egyesület tagja. Addig halászott a zavarosban, míg végül ő került horogra. • — Mert uram. ha a férfiak „nőt éreznek a közelben”, nagyon könnyelműek, nem számit a pénz ... Tapasztalatból beszél, hinni lehet neki. Garay Ferenc Valahogy ■ kissé hitetlenül ülök velük szemben. Tizennyolc év és reális életpálya. Hát igen. elképzelhető e kettő együtt, de valamiképpen ebben a korban illik még a romantika, egyfajta makacs „szépségideál” még a pálya- választásban is. Ha valaki tizennyolc éves fejjel tisztán csak realista, akkor én mindig vagy a tizennyolc éves kort vonom kétségbe, vagy az őszinteséget. Ezért csak firtattam tovább a dolgokat: — Gyermekkorukban mi akartak lenni? A most választott pálya megegyezik szüleik vágyaival? Ha megváltozott a kamaszkori életcél, az mindjárt a most kiválasztott foglalkozást vonta maga után? Sorra feleltek: Hoboli Erzsébet: — Varrónő szerettem volna lenni, de az irodai munka könnyebb és ott nem kell éjjel is dolgozni, nyolc óra után szabad vagyok. — Varrt már valamit? — Egy blúzt, szépen sikerült. — Egész biztos abban, hogy egy jelentéktelen akta elintézése társadalmilag van olyan hasznos, mint egy szépen megvarrt kosztüm? De ennél is izgalmasabb: az aktamunkáért ugyanannyit kap-e, mint a varrásért? Még ha nem maszek, akkor is? — Papám is a közigazgatásban dolgozik. En is ezt választottam. Kerényi Szilvia: — Az volt az álmom, hogy gyerekekkel foglalkozom majd, s ezért tanítónöképzöbe megyek. De ehhez gyenge a bizonyítványom. — Ha egészségügyi pályát választ, akkor is foglalkozhat gyerekekkel, ápolhatja őket. — A beteg gyerekeket any- nyira sajnálom, hogy megszakadna a szívem. Inkább egy iroda. Ugi Kiss Katalin: — Korábban tanítónő/ szerettem volna lenni, majd mezőgazdasági és biológia szakos tanár. Bizonyítványom azonban ehhez nem elegendő. Dolgozni akarok. Asszisztensnőképzőbe jelentkeztem, munka melletti képzésre. Móka Erzsébet: — Szinte eredeti vágyam, hogy gyógyszerésztechnikus leszek. Nagyon nőnek való, tiszta és könnyű munka. Hrubes Agnes: — Én is tanítónő szerettem volna lenni, de bár van hozzá türelmem, rájöttem: nem tudnék tanítani. Ezért, hogy mégis gyerekek között legyek, csecsemőgondozónak készülök. Nyílt tekintettel néznek rám a lányok — egyébként Bártfai Lászlóné tanítványai — és már ötödször írom le ezt a szót: gyerek. E körül forog a legtöbb lány gondolata, a gyermekápolás, a kisgyermek tanítása körül. A realitások tehát ezúttal nem lélektelen üzleti számítgatás- ban nyilvánulnak meg, hanem az örök nő örök alapvonásai ütköznek ki belőlük. És szerencsére találkoznak is a társadalmi lehetőségekkel. — Jó, hogy négy évig tanulhattunk, valóban kell ez az általános műveltség. De irigyeljük a most kezdő gyermekfelügyelő szakközépiskolásokat. Az ő jövendő érettségijükhöz képest mi szinte úgy állunk most, mintha csak nyolc általánost végeztünk volna. Erről persze nem lányok tehetnek! ezek Földessy Dénes Ételmérgezés Az Egészségügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint pénteken nyolc olyan beteget szállítottak kórházba, aki a fővárosi Rosenberg házaspár utcai csarnokban magán árusoktól vásárolt júhsajtot fogyasztott. A meglehetősen súlyos tünetek — hasgörcsök, gyakori hasmenés, hányás, hányinger, láz — mintegy másfél órával a sajt elfogyasztása után jelentkeztek. A megbetegedettek valamennyien az említett csarnokban vásárolták a juhsajtot két piaci árustól, akik összesen 50—60 kiló juhsajtot adtak el aznap. Mindketten Kuti János gyá- li lakostól szerezték be az árut. A KÖJÁL az árusoknál megmaradt készletet azonnal zárolta és laboratóriumi mintákat vett. Ezen kívül a Pest megyei KÖJÁL Gyálon helyszíni vizsgálatot folytat az eset körülményeinek tisztázására. A laboratóriumi vizsgálat a KÖJAL-ban még folyamatban van. ? k retséget. Különösen a szórakozóhelyeken bátrabbak, közlékenyebbek és ha valaki sejteti velük, hogy ha akarják, nőt mutat be nekik, nem sajnálják a pénzt. Az én társaságomban Erzsi mindig ott volt. Csinos, valóságos szőke tündér az. Figyeltem a szomszédos asztaloknál ülő férfiakat, akik ittak és közben sűrűn kacsingattak felénk. Tudtam: Erzsit nézik. Spiccesek voltak, szólt a zene, a hangulat megfelelő volt, akkor csak úgy „véletlenül" elsétáltam az asztaluk mellett. „Mondja öreg, fel lehet kérni azt a nőt?”, kérdezték. — Hát, majd összehozom vele — mondtam. Volt aki ötvenest, százast is adott, csak járjak közbe ... Én aztán összehoztam az ismer- kedési lehetőséget. Volt úgy, hogy összetoltuk az asztalokat, és már együtt is ült a társaság. Mindig az új ismerősök fizették a cehet. Ha a végén volt, miből. Mert mindig úgy helyezkedett, hogy a „vendég” mellé kerüljön az asztalnál. „Igyon még Miska bácsi” — kínálták. — Elfogadtam a rendelt italt, aztán pertut ittunk, megölelgettem a friss tegezőpajtást. — Csak úgy szeretetből ölelgette? — Hát, nem ... Addigra már megfigyeltem, hol, melyik zsebében van a pénztárca. — És egy alkalmas pillanatban ... Lehajtja a fejét, hiába rajtakapták, itt már tagadni nem lehet. — Igen, kihúztam a zsebből a pénzt. Több mint fél évig alkalmazta sikerrel ezt a módszert. — Mennyit lehetett így „keresni"? — Nem tudom — talán ezer forintot összesen... A keresetet otthon mindig a feleségemnek adtam. Az asztalukhoz ülő vendég pedig amikor fizetésre került a sor, nem találta a pénzét ... Vagy másnap reggel csodálkozva tapasztalta: négy-ötszáz J^öztudott. hogy Pécs műnk lerő-helyzetének legfőbb jellem- zöje a férfi munkaerőket’siet és bizonyos nagyságú női munkaerökinálat. Ez a helyzet egyaránt jellemző a felnőtt lakosságra és az iskolát befejező Ifjúságra. Az ifjúság rétegéből különösen nehéz helyzetben vannak a lányok, mert a részükre nyíló új és kiegészítő munkahelyek és iparitanuló férőhelyek száma messze elmarad a fiúk számára meglévő lehetőségektől. í Ezért a pályaválasztás, illetve a tényleges munkavállalás előtt álló lányok komolyan vegyenek számításba minden reális lehetőséget, beleértve a fizikai munkavállalás lehetőségét is. (Vörös Károly, a Városi Tanács munkaügyi osztálya vezetőjének nyilatkozata).
