Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-31 / 126. szám

WML május 31. Dunontmi napto Miért szomjas város Pécs? Megkétszerezhetnénk a Táros ivóvízkészletét Dr. Szabó Lajos közegészségügyi felügyelő cikket irt va­sárnapi számunkban Miért szomjas város Pécs? címmel. Az­óta két reflexió, hozzászólás érkezett be hozzánk. Szerkesz­tőségünk örömmel ad helyet az alkotó véleményeknek, s te­szi közzé a cikkeket. Első alkalommal Dulánszky Nándor­nak, a pécsi vízgazdálkodás nesztorának cikkét közöljük. Még 1925-ben léptem a Pé­csi Víz- és Csatornaművek szolgálatába és ott szolgáltam nyugdíjba vonulásom napjáig. Egész életemben azon fára­doztam, hogy több és jobb vi­ze legyen a városnak, s ma, amikor ismét ínséges a víz­helyzet, örömmel fogadtam, hogy dr. Szabó Lajos, a KÖ­JÁL közegészségügyi felügye­lője megszólalt és cikket írt a vízproblémákról a Dunán­túli Napló vasárnapi számá­ban. Dr. Szabó Lajos cikke arra ösztönzött engem is, hogy ismét kezembe vegyem a tol­iam és elmondjam a gondola­taimat. Ott kezdeném, hogy a Víz­mű jelenleg körülbelül egy­millió köbméter karsztvizet, négymillió köbméter tisztított Duna-vizet és nyolcmillió köb­méter mélységi vizet tud éven­te termelni, illetve a fogyasz­tók részére szolgáltatni. A karsztvíz-termelés jelentős mérvű fokozására véleményem szerint nincs nagy remény, a Duna-víz mennyiségének nö­velését minőségi okok miatt egyelőre csak más lehetőségek hiánya esetén merném java­solni. Ezért amondó lennék, hogy a mélységi vizek terme­lését kellene fokozni. Óriási tartalék Nézetem szerint a pécsi víz­gyűjtő terület alatti alsó Pan­non-homok rétegekben több százmillió köbméter alapvíz­készlet van felhalmozva. So­kak számára talán túl nagy­nak tűnik ez a szám, én azon­ban évtizedeken át folytatott megfigyeléseim után vontam le és látom meglehetősen bi­zonyítottnak a következteté­seimet. Ügy vélem, a jelenleginél sokkal több, legalább 40 ezer köbméter vizet is kitermelhet­nénk naponta a mélyből, ha erre a tartalékra támaszkod­hatnánk, illetve ha gondos­kodnánk az alapvízkészlet utánpótlásáról. Tudom, óriási szám ez a 40 ezer köbméter, több mint arpennyit a város lakossága ma kap. Ám ha egy nagy, 6—8 millió köbméter befogadóképességű víztározót létesítenénk a budapesti és harkányi vasútvonal által közbefogott ún. P-területen, akkor bízvást mondhatom: meglenne az a legalább 40 ezer köbméter mélységi víz is. Egy tanulmányt is írtam a témáról, melyben részletesen kifejtettem a gondolataimat. Itt csak egészen röviden. Sze­rintem három ütemben kelle­ne megvalósítani a tervet. A három ütem alatt fokról fok­ra el kellene árasztani az egész területet. Az árasztás- hoz a Füzes-, a Keszűi-, a Pellérdi-, a Patacsi-, majd pe­dig (a második ütemben) a Pécsszabolcsi-, a Tettyei-, a Siklósi-, a Postavölgyi-, a Ka- pácsi-árok és az I. kerületi tanácsháza mellett elfolyó ún. Sárga-víz biztosítaná a szük­séges vízmennyiséget. Szóba kerülhetne és kellene hogy ke­rüljön a tisztított szennyvíz odavezefése és felhasználása Tízszer olcsóbban Megkérdezhetnék, hogy ezek a viszonylag kicsiny s arány­lag csekély hozamú vízfolyá­sok elengedők volnának-e a terület elárasztáshoz? Meg­győződéssel mondhatom: igen. Több évtizedes ténykedésem alatt felmértem az előbb em­lített vízfolyások egész víz­gyűjtő területét négyzetkilo­méterben, méréseket végeztem, adatokat gyűjtöttem a maxi­mális és minimális vízhoza­mokról. Ilyen adatok birtoká­ban dolgoztam ki a tervemet. A P-terület 40—100 méteres talajrétege úgy viselkedne, mint egy természetes szűrő, nem lenne más dolgunk hát, mint hogy újabb kutakat fúr­junk, s kiszivattyúzzuk az üde ivóvizet. S ha a víz kisebb- nagyobb része mégsem szivá­rogna le, mert a helyenkénti vízzáró rétegek megakadá­lyoznák — akkor sem lenne baj. Akkor a felszínről gyűj- tenénk össze a vizet. Mindez persze nem elegen­dő, hiszen a terület elárasz­tásának, az új kutak fúrásá­nak csak akkor lenne értel­me, ha el is tudnánk vezetni onnan a víztöbbletet. Ehhez viszont a második ütemben egy szivattyútelepre és termé­szetesen nagyobb átmérőjű vízvezetékre volna szükség.! Van még más kívánalom is, a lényeg az, hogy mindent egybevetve is olcsó vizet nyer­hetnénk. Számításaim szerint az egy köbméter kitermelhető vízre vonatkoztatott fajlagos beruházási költség körülbelül egy tizedrésze lenne a MÉLY- ÉPTERV által javasult dunai vízvezeték megépítésével járó költségeknek. Szívesen segítek Gyermekkorom óta itt élek a városban, ismerem minden kövét és rögét. Számomra a nyugdíjazás nem a kényszerű tétlenség időszaka. Most, hogy a téma, a maga komolyságá­ban és súlyában ismét felve­tődött, kész vagyok mindent megtenni, hogy elegendő le­gyen a vizünk. Ismét felaján­lom a szolgálataimat. Dulánszky Nándor ny. főmérnök Halálos baleset Zobák-aknáu A Mecseki Szénbánya Vállalat zobáki üzemé­ben csütörtökön reggel 9 órakor halálos baleset történt. Több mint fél­ezer méter mélységben, a bánya második szint­jén, a fekü irányvágat­ról indított, légösszeköt­tetést szolgáló gurítóban egy váratlanul kiomló kőzettömb halálra sújtot­ta Nagy Albert 25 éves vájárt. A baleset körül­ményeivel kapcsolatban a vizsgálat megindult. Befejeződött a távfűtési konferencia Egyedi órák alkalmazását javasolják Pécsett, a Technika Házá­ban megtartott kétnapos or­szágos távfűtési konferencián az első napon főleg a fűtő­erőművek csúcsraj áratásának gazdaságossági kérdéseivel foglalkoztak. Több javaslat hangzott el a csúcsrajáratás üzemszerű alkalmazásának bevezetésére és tarifális felté­teleinek megteremtésére vo­natkozóan. A Fővárosi Távfűtő Művek felkészültségét dicséri, hogy a csúcsrajáratás szükségessé­gét azonnal elismerték és kö­zölték azt, hogy a szükséges méréseket még a javaslat megszületésekor megkezdték, műszaki és üzemi akadályok Csúcsforgalom a Kossuth Lajos utcában Az export és haszna Az emberek vérévé vált a precíz munka Megtakarítható percek Az export meglehetősen ké­nyes ügy. A svéd átvevő pél­dául választ magának öt szé­ket a szállítmányból. Mind­egyiket végigvizsgálja küllem­re, egyenletesek-e a sarkok kerekítései, pontosan elmun- káltak-e az összeeresztések, nincs-e hiba a tölgyfa mintá­zatában. Ezután fűrészt fog és mindegyik széket szétfűré­szeli, hogy láthatóvá váljon az összeeresztések belseje is. Eb­ből derül ki, hogy pontosan készültek-e az egymásba illő részek, elegendő enyv került-e közéjük, nem éltek-e a régi asztalostrükkel, hogy a bőre sikerült csapot fumirlapocs- kával foltoztál? meg. Ha vala­melyik szék hibás, az átvevő megy, a szállítmány marad. A svéd partner csak hibátlan árut vesz át. Erb János felvétele Ezekután talán érthető is hogy a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat mohácsi gyárá­ban kissé tartózkodóan fogad­ták annakidején a váratlanul kapott exportmegbizatást. Hi­szen nem könnyű a maximális igényekkel fellépő vásárlókat kielégíteni. Nagy felelősséget jelent mindenki számára, aki­nek a kezén a fa keresztül­megy, amíg szék válik belőle Elég egy óvatlan mozdulat ahhoz, hogy ne sikerüljön exportminőségre a szék, és lehet, hogy éppen az kerül a svéd átvevő fűrésze alá ... Ez az exporttól való fázás azonban már a múlté Mohá­cson. Ma már egyenesen szí­vesen csinálják a svéd széke­ket. Mint Jakab Mihály igaz­JELTELEN JELVE'NYEK ... Pécs város színeit hor­dozó szalagon pajzs, rajta Gutenberg képmása, a sza­lag díszes fémszegélyén hárfa-fityegő. A felirat: „Pécsi Gutenberg Dalkör 1911”. Hogy a jelvény, a kabát- ra-kalapra kívánkozó, al- „„ kalmiságával tüntető mini­műtárgy egy múzeum in­tézményesített hobby-ja, ön­magában is érdekes. Hát még ha összeolvassuk ábrá­zolásaikat, felirataikat! A Janus Pannonius Mú­zeum Helytörténeti Osztá­lyán — írásos és tárgyi em­lékek műfaji sokaságában — kartonlapokra tűzve la­pulnak a jelvények, némi tematikai „összetartásra” ügyelve csupán. Ünnepek és évfordulók, testületek, portrék, szakszervezeti moz­galom, koalíciós pártok, űr- hajósok ... olvasható egy- egy tarka mező szegélyén. Egyes darabok pécs-bara- nyai vonatkozása nemhogy kérdéses, de bizonyos. Hogy 8Í® is tudna ellenállni a „hi­vatalból” sem elfásult gyűj­tő, amikor példának okáért korabeli Kossuth-jelvénnyel, avagy — pillantsunk csak a gyűjteménybe — hason­lóan eredeti (és természete­sen kitűzhető) Marx-kép- mással szaporíthatja kin­cseit. Gyűjtenek tehát egyelőre mindent, s ha közben he­lyi vonatkozású ritkaságra bukkannak — kétszeres az öröm. A legutóbbi vásárlással valóban megkétszerezték a gyűjteményt: mintegy más­félezer jelvényük van. Alig több, mint egy „testfelület- nyi” anyag, egyedenként fi­gyelmet érdemel mégis. Egy aprócska jelvény az 1907. évi pécsi országos ki­állításra emlékeztet, a má­sik — alig terjedelmesebb — a siklósi dalárda félév­századdal ezelőtti hangját idézi. „Kulcsoló kéz vörös me­zőben” alapmotívummal a munkásszolidaritás májusi ünnepeinek hírmondói 1905- től napjainkig. Aztán első­világháborús emlékek! Kirívó-zöld táblaszerű va­lami „Zalaegerszeg 14 931” felirattal... egy orosz fo­goly „személyazonosságára” figyelmeztetett agresszíven, a másik, katonasapkára való, az 52-es pécsi honvéd gya­logezred törzsgárda-jelvénye. S „valódi” törzsgárda-jel- vények; üzemek, vállalatok összetartásának szimbólu­mai. A Tanácsköztársaság em­lékeit sajnos hiába keres­sük, bár a munkásmozga­lom, a szakszervezeti moz­galom viszonylagos teljes­séggel van képviselve a gyűjteményben. A munka- feltételek megjavításáért folytatott küzdelmek relati­vitásán eltűnődve forgatjuk kezünkben azt a múlt szá­zad kilencvenes éveiből származó jelvényt, melynek fémszalagján ez áll: „Éljen a teljes vasárnapi munka­szünet!” Boda Miklós 1 gató mondja, az export egyik haszna éppen ez, a jobb mun­ka. Az embereknek egy ki­csit már vérévé vált a precíz, pontosságra való törekvés, na­gyot javult a technológiai fe­gyelem. Ennek pedig nemcsak a külföldi partner látja a hasznát, hanem a belföldi fo­gyasztó is. Ez a kitűnő minő­ségi mutatók elérésére való törekvés szünteti majd meg az exportminőség és a bel- ker-minőség kategóriáját is. Nem lehet ugyanis cél az, hogy a belföldi fogyasztó ke­vésbé jó minőséget kapjon, mint a külföldi. Az ideális ál­lapot az, amikor egy üzem olyan termékeket gyárt a ha­zai piac számára, hogy bár­melyik külföldi partnere igé­nyeit is kielégíti jó minősé­gével. Hát efelé segített lépni egyet a mohácsiak exportja. Az export persze nemcsak devizát és javuló minőséget eredményez. Bár ez a legfon­tosabb. ötletekkel és tanul­ságokkal js szolgál egy export üzlet. Nemrég a svéd fél kérte a mohácsiakat, hogy ne csoma­golják a székeket úgy mint eddig, próbáljanak valamilyen egyszerűbb csomagolást kita­lálni, mert sok időt vesz igénybe a kicsomagolás — az idő pedig pénz. A másik ké­résük pedig az volt, hogy a korábbi megállapodásokkal el­lentétben, ne csavarozzák a székek ülőrészét a vázhoz, mi­vel az utólagos kárpitozás előtt azokat le kell csavarni, és ez felesleges munkát, fe­lesleges költséget jelent. — Egyik művelet sem, sem a ki- csomagolás, sem a felesleges csavarozás elvégzése nem je­lent még talán perceket sem, de érdemes megtakarítani. Ilyen hulladék perceket, fél­perceket bizonyára a mi üze­meinkben is sokhelyütt fel­lehetne deríteni. A mohácsiak exportja kifi­zetődő. A svéd székek tölgy­fából, az angol megrendelés­re készülő ülőkék fehér bükk­fából, tehát hazai alapanyag­ból készülnek. De lehetne az export még kifizetődőbb. A svéd székeket felületkezelés és kárpitozás nélkül szállítják, az ülőlapra csak a habszivacs párnát szerelik rá. Az an­golok is kárpitozás nélkül rendelik az ülőkéket. A leg- kifizetőbb pedig éppen a kárpitozás lenne. De egyik fél sincs megelégedve a hazai kárpitozóanyagokkal. Az an­golok például tartósabb mű­bőrbevonatot kérnek a jelen­legi Grabona típusú műbőr­nél, a svédek a kárpitozó­anyagon túl, még a magyar nitrolakk minőségével sem elégedettek. Hát ez is tanul­ság a kooperáló üzemek szá­mára. Ez a népgazdasági méretek­ben szinte elvesző nagyság­rendű export is bő tanulsá­gokkal szolgál, amelyeken ér­demes elgondolkodni. Haszon­nal fog járni. a vállalatnál nincsenek, de további felmérések szüksége­sek ahhoz, hogy a megfelelő programot elkészíthessék. Ez­zel minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy az erőmű­veket tehermentesítsék, ami­kor azoknál a napi legmaga­sabb villamosenergia igény jelentkezik. Varga István, a Magyar Villamos Művek igazgatója utalt egy érdekes kísérletre, melyet nemrég folytattak két külföldi lakótelepen. Két azo­nos házakból álló településen felméréseket végeztek. Az egyiken használati melegvíz­átalányt , állapítottak meg, amíg a másikon egyedi mérő­órákat alkalmaztak. A gya­korlat bebizonyította azt, hogy ezen utóbbi településen a melegvíz felhasználás negyven százalékkal alacsonyabb volt, mint az átalányozott terüler ten. Javasolta, hogy vezessék be Magyarországon is minél több helyen az egyedi mérés rendszerét. A második napi programban a távfűtés helyzete, üzemelte­tési tapasztalatok, a fejlesztés irányvonala, a forróvíz távfű­tés nyomásviszonyai, a hő­energia mérése, a kommuná­lis költség és ár alakulása szerepelt. Papp János, a Nehézipari Minisztérium közgazdasági osztályának főelőadója emlí­tést tett arról, hogy az ál­lam — eddig még nem hi­vatalosan megállapított — do­tációja 1968. évre százhetven­millió forint. Ebből 137 millió forint esik fűtési és 33 millió forint jut használati meleg­víz szolgáltatás céljára. Ebben az összegben azonban nem szerepel a bányászatnak jut­tatott mintegy ötszázmillió fo­rintos dotáció. Koncz Ferenc, a Fővárosi Távfűtő Művek igazgatója ál­talános tetszés mellett vázol­ta a távfűtő vállalatok nehéz helyzetét. Kifogásolta azt, hogy amíg sorban épülnek a lakótelepek, sőt a távhőellá- tást biztosító erőművek is, ugyanakkor a hőszolgáltató vállalatok abban a mostoha helyzetben vannak, hogy a szükséges távvezetéket nem tudják saját erőből kiépíteni, mert erre a vállalatok nem kapnak pénzt, viszont saját erőből azokat megvalósítani nem tudják. Felszólalásában utalt a Pécsi Hőszolgáltató Vállalat igen nehéz helyzeté­re, mivel a volt Móricz Zsig- mond téri mozdony kazánokat selejtezni kellett, de az eze­ket helyettesítő 3 db LK 2-es kazánok beszerzése a legna­gyobb nehézségekbe ütközik. Félő, hogy a kb. 420 lakást fűtő kazántelep felépítése csak igen sok akadály elhárítása után lesz lehetséges. Az Országos Tervhivatal kiküldöttje arról beszélt, hogy az új gazdasági mechanizmus bizonyos fokú visszaesést oko­zott a távhőellátásban, mivel megszüntették ezen a terüle­ten az ingyenes beruházáso­kat. A vállalatok nem rendel­keznek megfelelő fejlesztési alappal és ez a fejlődés rová­sára megy. Szükségesnek tar­totta egy távhőellátási kon­cepció készítését, mely irány­elveket szolgáltat a távhőel- látás jövőbeni fejlesztésére vo­natkozóan. Utalt arra, hogy ez a szolgáltatás másik két ágánál — a gáznál és villany­nál — már megvalósult. Kigyulladt a dombóvári őrház Csütörtökön eléggé szokat­lan tűzesethez hívták a dom­bóvári tűzoltókat. A mozdony­szikrától — legalábbis felte­hetően ettől — most nem a vasú tmenti száraz fű és nem gabona kapott lángra, hanem az egyik dombóvári őrház tetőszerkezete. Az „üzemi” tűzhöz a helybeli tűzoltók vo­nultak ki, s egy órai mun­kájukba került, amíg elhárí­tották a szolgálati őrhelyet fenyegető veszélyt. t

Next

/
Thumbnails
Contents