Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
OtmoniOM ni • to 1968. május 26. 4 Miért szomjas város Pécs? Nincs kihasználva a dunai vezeték — Húszezer köbméter tartalék Nem építhetünk vízvezetéket, ha nem csatornázunk felhasználnánk. Két évvel ez- ! előtt, amikor a Ruhr-vidéken, Essenben jártam, hatalmas mesterséges tavat láttam. A tisztított szennyvizet tárolták ott, melyet az ipar aztán felhasznált. Pedig Essen nem szűkölködik a vízben, hiszen az egyik oldalról a Ruhr, a másikról pedig az Emse érinti a várost. Mi viszont a Drávába eresztjük a tisztított szennyvizet, holott a város 40—50 kilométerre fekszik a nagyobb folyóktól! Szegények vagyunk, de tékozlunk! Bár az ún. P-terület 12 ezer köbméter vizet ad már, további cca 8 ezer köbmétert szivattyúzhatunk ki onnan még, ha folytatjuk a megkezdett kutatófúrásokat, ha nem nézzük ölhetett kézzel, hogy a Mecsekről lefutó ürögi és patacsi árok, illetve Mecseki forrás vize elfolyjék a városból. Ha ezt a vizet — Du- lánszky Nándor és Arató Ferenc javaslatához híven — összegyűj fenénk a P-terület fölött, az egész víznyerő területet feldúsíthatnánk. Építsük be a „sivatagot“! A budapesti—harkányi vasútvonal által közbeíogott P-te- rülettől viszonylag távcl fekszik Tüskésrét, a P-területnek, Tüskésrétnek, a Baranya megyei Építőipari Vállalatnak, a Köztisztasági Vállalatnak és a város vízellátásának látszólag semmi köze egymáshoz. Ez azonban csak látszat! Hogy érthetőbbé váljék a dolog, ott kezdeném, igen érzékenyen érintett bennünket az a döntés, hogy ipartelepítésre jelölték ki a P-terület egy részét. Őszintén megvallom, máig sem tudok egyetérteni avval, hogy az Építőipari Vállalatot, illetve a többi szó- banforgó vállalatot oda költöztessék, hiszen megkurtítják a város legértékesebb víznyerő területét! Most pedig „ugorjunk” gondolatban a Hőerőmű közelébe! Közismert, hogy óriási meny- nyiségű zagy keletkezik a kazánokban, melyet el kell helyezni valahol. A Hőerőmű szinte „körömszakadtáig” harcolt azért, hogy a 'szomszédságukban lévő térséget, közöttük a Tüskésrétet tölthesse fel, hiszen számára ez ígérkezett a . leggazdaságosabbnak. Mi viszont minden erőnkkel azon voltunk, hogy megakadályozzuk ezt a tervet, hiszen így vagy 3 négyzetkilométernyi sivatagi jellegű terület jönne létre a városban. Így érveltünk, s hozzátettük még, hogy a Tüskésrétet a már említett másik, a tisztított szennyvíz felhasználását célzó víztároló létesítésére kellene felhasználni. Azóta aludtunk már néhányat, s lehiggadtak a kedélyek. Most már így tesszük fel a kérdést: mi történnék, ha a terület egy — a mohács —pécsi vasút, a Pécsi-víz és Tettyei-árok által határolt — részét valóban „elsivatagosíta- nánk”, avval a feltétellel azonban, hogy a Baranya megyei Építőipari, a Köztisztasági Vállalat stb. itt kapna telephelyet. Bőségesen elegendő volna erre ez a térség! Megszűnne a „sivatag”, illetve porveszély, felszabadulna a P-terület már említett része is, s mindennek tetejébe még a Tüskésrét is megmaradna víztárolónak. Á tároló vizével az ipartelep zöldsávjait is öntözhetnénk. Ők is pécsiek Vegyük sorba a lehetőségeket: 1. tízezer köbméter ivóvizet adna a második üszögi tisztítómű; 2. mintegy nyolcezret a feldúsított P-terület; 3. további, egyelőre még felbecsülhetetlen mennyiséget — minden esetre sok ezer köbmétert — nyerhetnénk azáltal is, ha ivóvíz helyett tisztított szennyvizet használnának fel az üzemek. Több mint húszezer köbmétert gyűjtöttünk össze, körülbelül annyi pluszt, amennyire a feltevések szerint 1975-ig lesz Szüksége a városnak. A Városi Tanács vb számításai szerint ugyanis Pécs mai 36—37 ezer köbméteres ivóvíz fogyasztása 1975-ben eléri az 58 ezer köbmétert. Megvallom, nem vagyok bizonyos abban, hogy valóban elég lesz az a 20—22 ezer köbméter plusz, hiszen ebben a 22 ezer köbméterben nem szerepel , Vasas, Pécsszabolcs, Nagyárpád, Magyarürög stb., tehát a peremterületeken élő mintegy 25 ezer ember vízigénye. Ez a 25 ezer ember — csekély • kivételtől eltekintve — ma kúti vizet iszik. Nem tudott nyugton hagyni, hogy ez a 25 ezer ember évek óta kimarad a fejlesztési tervekből, ezért egy munkaközösséggel összefogva megvizsgáltam 903 kút, illetve családi vízvezeték vizét az említett településeken. A vizsgálat eredménye: a peremterületek lakosságának mindössze 14 százaléka (3,5 ezer émber) iszik egészséges, jó ivóvizet. További 32 százalék (nyolcezer ember) már kifogásolható vizet fogyaszt. E kutak azonban még jó vizet adnának, ha kiszámítanák, illetve átépítenék őket. Semmiféle átépítés és tisztítás nem segítene viszont azokon a ku- takon, amelyeket a lakosság 54 százaléka (tizenhárom és félezer ember) használ. E kutakat ugyanis rossz helyre telepítették, rosszul építették, e kutakba beszivárog a szennyvíz. A tények arra figyelmeztetnek, hogy nem lehet tovább halogatni a peremterületek ivóvízproblémáját. Településről településre haladva meg kellene keresni a legjobbnak ígérkező megoldásokat. Elképzelhető például, hogy Vasas I. és Vasas II. törpe vízművel látná el magát. A törpe vízmű a Vasast követő ún. hosszú- hetényi és hirdi völgyből szerezhetné be a vizet, ha folytat nák az ún. hársastelepi kút- rendszer kiépítését. Már ma is ez a karsztvízforrás illetve kútrendszer látja el a vasasi Petőfi-aknát és környékét. Nagyárpádra és Málomba viszont be kellene vezetni a városi vízvezetéket, hiszen nem nagy a távolság, s nagy fejlődést jelentene már a közkutas megoldás is. Városépítés űrgödrökkel? Mielőtt befejezném a cikket, utalni szeretnék még arra is, hogy hiába az újabb üszögi víztisztító, a P-területi kutatófúrás és minden erőfeszítés, ha nem oldjuk meg j a szennyvízkérdést. Ha ugyanis 7-*-10 év múlva 20—30 ezer köbméterrel növekedik az ivóvízfogyasztás, körülbelül ugyanannyival emelkedik a napi szennyvízhozam is. Márpedig olyan csatornahálózat, amely ezt az újabb, nagy tömeget befogadná — nincs. Olyan szennyvíztisztítómű, mely napi 40—50 ezer köbméter derítésére, tisztítására volna alkalmas, nincs, s ami a legnyugtalanítóbb, egyelőre mégcsak nem is hallunk arról, hogy mikor lesz. Ügy érzem, ez a legkritikusabb pont a város vízgazdálkodásában. Avval a — nem is titkos — gondolattal írtam meg ezt a cikket, hogy talán másók is kedvet kapnak arra, hogy kifejtsék a véleményüket, sdk termékeny gondolat lát napvilágot, s eljön az idő, amikór nem várjuk szorongva a nyári hónapokat. Lesz vizünk! Dr. Szabó Lajos, a Városi KÖJÁL állami közegészségügyi felügyelője. IS 000 hektoliteres óríáshordót építenek az Állami Pincegazdaság Mecsekvidékl pincészetének borpalackozójában Pécsett, a Batthyány utcában. A hatsztntes vasbeton óriáshordót nevezhetjük emeletes pincének, mert a hőszigeteléssel ellátott bortároló ptn- cehófokot biztosit a tárolt bornak. Jelenleg a betonépítmény harmadik szintjét készítik, ebben az évben adják át. Tragédiák az országutakon (IV») Vigyázzunk a másikra is! Minden negyedik baleset közlekedési jellegű — Ne mozgassák a sérültet — javasolja a mentőorvos Ha végigszirénázrtak a város főútvonalain, megbénítva egy pillanatra a közforgalmat, az éles vijjogásra a kék fény ideges villogására összerezzenünk és egy pillanatig magunk elé képzeljük a lehetséges helyzetet... A mentőszolgálat az emberek életének ezreit menti meg gyors és szakszerű beavatkozásával. A megye területén is, a nap minden percében három mentőorvos és a korszerű mentőkocsik tucatja áll készenlétben. Szolgálatban kerestem fel a pécsi I. számú központi mentőállomáson dr. Gavri János főorvost, aki maga is kitűnő sebész, gyors helyszíni beavatkozásaival nemegyszer életet mentett. Az ambulancia melletti hűs irodában semmi sem emlékeztet arra a célszerű robbanékonyságra, amely legfontosabb jellemzője, sőt lételeme a mentőszolgálatnak, az ambulancia kórházi jellegére is csupán egy erőtlen nyöszörgés figyelmeztet, amely a kezelőszobából szűrődik át — Az első kérdés: a mentők által konstatált összes balesetnek hány százaléka közlekedési jellegű? — Huszonöt-harminc. — Az új mentőállomás főprofilja az ambuláns kezelés mellett nyilván a sürgős elsőjy emcsak a pécsi tükék ' reklamálták: Mi lesz a sorsa a Séta téri vízesésnek? A kérdéssel a II. kerületi tanácsot kerestük meg. Hogy mi lesz vele? — ez mind a II. kerületi tanácsot, mind pedig a Városi Tanácsot egyaránt foglalkoztatja. Jelenleg azért nem lehet üzembehelyezni, mert akkor beázik az Állami Pincegazdaság pincéje, amely éppen a tér alatt húzódik. Komoly szigetelés kellene. A kerületi tanács ezért tervet > készíttetett a Pécsi Tervező > Vállalattal. A terv szerint l az új vízesés, amely tompa ( kék fényben pompázna, mindenestül 586 ezer forintba kerülne. Sőt ennél is jóval többe, talán 650—700 ezer forintba is, tekintve, hogy időközben jelentősen megdrágultak az építőanyagok. A II. kerületi tanács anyagi eszközeit messze túlhaladja ez az összeg, a hárommillió forintos KÖFA- költségvetésből nem futja, ebből az összegből sokkal égetőbb problémákat kell megoldaniuk. A Kertvárosban sárban járnak az emberek, hogy csak egyet említsünk a sok közül. De nincs pénze a vízesés helyreállítására a Városi Tanácsnak sem, nyilván hasonló okokból. Még kivitelezőt sem mertek keresni. Mi lesz a vízeséssel? így nyilván nem maradhat. Talán mégsem reménytelen az ügy, mondják. A II. kerületi tanács vezetői elhatározták, hogy hamarosan helyszíni bejárást tartanak az érdekeltekkel és mérnököket kérnek fel, hogy társadalmi munkában vizsgálják meg, mit lehetné tenni. Társadalmi összefogással talán sikerül? Ez még a jövő titka. segélynyújtás. A korszerű eszközök birtokában milyen jellegű, milyen színvonalú a mentés? Gondolok a rohamkocsi modern felszerelésére, a személyi felkészültségre, a sérült további gyógykezelésének lehetőségeire. — A mentésben a sürgősségi szemlélet mellett már a helyszínen megkezdjük a gyógyító folyamatot. A rohamkocsi felszerelése például maximális, URH révén könnyen irányítható, gyógyszerkészlete kitűnő. A rohamkocsi majdnem azt jelenti, hogy a helyszínre juttatott ambulancia. — A mentés szempontjából a közlekedési baleseteknél mi okozza a legtöbb problémát? — A közlekedési baleseteknél a legtöbbször polytravati- zált esetekkel állunk szemben. A nagy fájdalmak, a törések, égések, zúzódások egymaguk elindítói lehetnek egy folyamatnak, amit mi sokknak nevezünk. A folyamatot azonnal ellensúlyozni kell, az érpályák feltöltésével, fájdalom- talanítással, óvatos szállítással. A sokkos helyzet főleg a közlekedési baleseteknél fordul elő, és ha a sérült nem kap időben kellő szakszerű kezelést, a sokk könnyen halállal is végződhet. A KRESZ szigorú felelősségrevonást ír elő az áldozat cserbenhagyá- sa esetén. A balesetet okozó autós például gyakran a saját kocsiját sem kímélve azonnal beszállítja a sérültet a kórházba, tíz-húsz kilométer távolságra, anélkül, hogy a sérültet szakember látta volna. Az ilyen jóindulatú, de laikus segítség a polytraumús betegeknél beláthatatlan következményekkel járhat. Sokszor életveszélyes helyzetek táptalaja a minden áron való segítés. — Mi tehát a teendő? — A sérültet a helyszínen kell hagyni! Ne mozgassák! ; Azonnal értesíteni kell a men- í tőket és a rendőrséget! Ezzel ! használnak a legtöbbet. — Előfordultak-e olyan ese- ; tek, amikor a mentőszolgálat I helyszíni beavatkozása, sokktalanítása mentette meg a sé- ! rült életét? — Hogyne. Szép számmal ! vannak, akiket így meg lehet menteni, de ismétlem: [ egy rossz, gyakorlatlan moz- i dulat végzetes lehet. Volt né- > nány sikeres esetünk, ami azt I illeti. Többszörösen törött be- ! tegek ... Páprádnál például |egy életerős fiatalember bor- | da- és cömbtörést szenvedett, i a helyszínen kellett sokktala- ’ nitani. Utána meggyógyult. — Mi a tapasztalatuk a bukósisakról? — Amióta bevezették, a megye területén kétszáz ember menekült meg a biztos haláltól. — Eddig, mint mentőfőorvost kérdeztem, most mint a közforgalomban résztvevő gépjárművezetőt szeretném megkérdezni tapasztalatairól. — Igaz, hogy a gépjárművek napról napra szaporodnak, és ezzel nem tart lépést az utak minősége, tágassága. Nem is tud lépést tartani, sőt nem is szeretek arra gondolni, hogy öt év múlva mennyire zsúfoltak lesznek az országutak. De ezzel együtt is a vezetőkben látom a hibát. A balesetek nagy része mindig valamelyik fél vigyázatlanságából ered. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy gépjárművet vezetni csak „tiszta tudattal” lehet. A biztonságos közlekedéshez szerintem hat lényeges elem szükséges: az üzembiztos kocsi, a szabályok betartása, az óvatosság, a rutin, a türelem és az udvariasság. Ezek bármelyikének a hiánya balesetet idézhet elő. Az óvatosság rendkívül fontos, mert a közlekedésben szinte sohasem ismétlődik meg ugyanaz a helyzet, tehát a puszta rutin nem elég. Én nem tudom, hogy az a másik gépjárművezető mennyire ismeri a szabályokat, inkább vigyázok én. Mondok egy számot: ha tízezer gépjárművezető közt kialakulna egy reális önbizalom, hátha az a másik nem tud úgy vezetni... A közlekedésben ez már megkétszereződik, mert az ember a másikra is gondol... — Van még valami, amit szeretne e témakörben megemlíteni? — Van még egy, amiben mi, a mentőszolgálat segíthetnénk. Gyakran előfordul, hogy a beteg állapota nem teszi lehetővé, hogy még egy órát a helyszínen hagyjuk, mert a közlekedési rendőrség még i nem érkezett meg. Ebből komoly problémák keletkezhetnek a későbbi eljárás folyamán. Tulajdonképpen a terveink között szerepel, hogy ha a rendőrség még nincs ott, amikor már mi ott vagyunk, rögzítenénk a helyszínt, fényképezőgéppel felszerelve, stb. A rendőrség ki szokta kérni a véleményünket, de azt hiszem, mi a jelenleginél jóval többet segíthetnénk. — Érdekes javaslat. Meg fogjuk kérdezni az illetékeseket. Thlcry Árpád 1 Félmillióba kerülne a sétatéri vízesés Már megint nincs víz!... Örökké visszatérő refrén ez a városban. Másfél hónapig szomjaztak a múlt év nyarán azok az újmecsekaljaiak, akik a 4—7. emelet magasságában éltek, s ma két hete megint megkezdődtek az ínséges napok. Még a tél kellős közepén is fellépett a vízhiány Meszesen, a Mecsek és Hunyadi utca környékén, a pécsi polgár tehát már ekkor sem érezheti száz százalékig biztonságban magát. Pécsiek döntsenek! Sokan felteszik a kérdést: miért nem találnak már ki valamit a vízhiány ellen? Ha csak a „kitaláláson” múlna, azt hiszem nem lenne már problémánk. Tervben, elképzelésben nincs hiány. Évek óta halljuk, hogy egy újabb dunai vízvezetéket kellene építeni Pécsre. A járulékos kiadásokat is beleértve egymil- liárd forint körüli költségről beszélnek. Egyre többször szóba kerül, hogy hatalmas víztározót létesíthetnénk valahol Borjád környékén, ismét feléledt a drá- vai vízvezeték gondolata. Már több évtizeddel ezelőtt felvetették, hogy nagy mesterséges tavat, vagy ahhoz hasonlót kellene kialakítani a budapesti és harkányi vasútvonal által közbefogott ún. P-területen. A szakemberek egy másik csoportja viszont azt javasolja, hogy a Pécsi Hőerőmű és Nagyárpád között elterülő Tüskésréten építsünk egy 5 millió köbméteres, nagy tavat. Bármilyen üdvös, hogy ilyen sok (azaz hogy még ennél is több!) terv, elképzelés látott napvilágot, maholnap még a szakemberek sem ismerik ki magukat a változatok útvesztőiben, mélységeiben. Belefáradunk már a sok vitába, mindnyájan úgy érezzük, hogy ki kellene már választani azokat a megoldásokat, melyek reálisak, nem haladják meg gazdasági lehetőségeinket, s mégis vizet adnak a városnak. Dönteni kellene már. A döntésnek itt Pécsett kell megszületnie. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert miközben vitázunk, a MÉLYÉPTERV tanulmánytervet készít a vízproblémák megoldására — Pesten. A Dunántúli Napló egyik közelmúltban megjelent cikkéből ítélve 1,1 millió forintba kerül csupán a terv. A cikkből ítélve még a Városi Tanács vb előtt sem ismeretes, hogy mi lesz tulajdonképpen abban a tervben, pedig a vb nemrég ült össze a téma megtárgyalására. Megjegyzem, a mi intézményünk, a KÖJÁL . sem tájékozhatott a részletekről, holott hivatalból kellene tudniuk a tervről. Tékozló szegények Nem az önérzeteskedés, illetve presztízs kedvéért vetem fel ezt a témát, hanem azért, mert évtizedek óta itt élünk ebben a városban, mert bennünket nemcsak a munkahelyen, hanem otthon is foglalkoztat a víz, mert attól tartunk, hogy a helyismeret híján, egyes fontos mozzanatok kimaradnak abból a tervből. Nagyon szeretnénk tudni például, mi lesz az üszögi tisztítómű 2. szakaszával. Miközben ugyanis * második dunai vezetékről, közel egymil- liárd forintos beruházásról beszélünk, még a jelenlegi vezeték sincs kihasználva. Bár a vezeték napi kapacitása 38 ezer köbméter, gyakorlatilag csak mintegy 28 ezer köbméter érkezik a városba, mert j nincs hol megtisztítani azt a tízezer köbmétert. Nincs 2. szakasz, pedig összehasonlíthatatlanul kevesebbe kerülne, mint az új vezeték. Ha ez a tízezer köbméter a rendelke-1 zésünkre állna, még a legna- | gyóbb szárazság idején sem lenne vízhiány a városban! Üjabb húszezer köbméter j vizet nyernénk azáltal is, ha. • város tisztított szennyvizét1
