Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-22 / 118. szám
f968. május 22. DUTiQnmn nap io Bizakodva nézünk a jövő elé Rádió- és tv-interjú Gáspár Sándor elvíárssal A rádió és a televízió interjút készített Gáspár Sándorral, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a SZOT főtitkárával. Az interjút a rádió és tv kedden délután sugározta. A riporter bevezetőben arról érdeklődött, mi tette szükségessé és indokolttá, hogy a SZOT és a kormány vezetői az utóbbi időkben már többször közös tanácskozást folytattak. Érdeklődött arról, hogyan zajlanak le ezek a megbeszélések, majd a megbeszélések egyik témájára utalva megkérdezte Gáspár Sándor elvtársait: Mennyiben tartották kielégítőnek a bérek ezévi alakulását, GÁSPÁR SÁNDOR: összefoglalóan annyit lehet mondani, hogy az átlagkeresetek és az átlagbérek, a reálkeresetek és a reálbérek a tervezettnek megfelelően alakulnak. Üj gazdaságvezetési rendszerünktől többek között azt is vártuk és reméltük, hogy bevezetésével a szocialista elosztás elvét tovább tudjuk javítani, csiszolni, tökéletesíteni. Ezzel kapcsolatban még tapasztalataink nincsenek, de a törekvés az, hogy a keresetek differenciáltabbak legyenek, ami annyit jelent, hogy az eddiginél kicsit jobban kerüljenek összefüggésbe a teljesítménnyel, a végzett munkával. Ez évben két százalék, illetve maximum négy százalék van előirányozva béremelésre. Ennek a két százaléknak a felhasználását illetően vannak olyan tapasztalataink, hogy helyenként bizony van egy kis óvatoskodás. IMPORTER: Talán nem helytelen az óvatosság. GÁSPÁR SÁNDOR: önmagában nem, ha ésszerű tartalékolásról, pontosabban szólva, ha olyan esetekről van szó, hogy nem tudják a pénzt a termelésre ösztönző módon felhasználni; de abban a pillanatban, ha a dolgozók termelési aktivitását csökkenti az óvatoskodás, akkor annak semmiféle helye nincs. Általában azt lehet mondani, hogy bérrendszerünk egészségesen fejlődik és bizakodva nézünk a jövő elé. RIPORTER: Néhány Özemben az indokoltnál magasabb a túlórák száma, ami nem egészséges dolog. GÄSPÄR SÁNDOR: Hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint országos átlagban ez év első negyedében ugyanannyi volt a felhasznált túlórák száma, mint tavaly, ez bizonyítható. Általában természetesen fellépünk a túlóráztatás ellen. Ebben az évben, irányítási rendszerünk reformjának bevezetésével a túlórák felhasználása tekintetében egy új jelenség tapasztalható, arról van szó, hogy a bérszínvonal rovására történik a túlórák kifizetése. Ez azt jelenti, hogy a túlórákra kifizetett összeget a bérszínvonal emelésére nem tudják felhasználni, ami azokat a dolgozókat sújtja, akik nem túlóráztak. Éppen ezért üzemi szakszervezeti szerveinket állandóan arra biztatjuk — és ők állják a sarat —, hogy csak a törvényes keretek között, a munka törvénykönyve szerint, illetve a kollektív szerződések szerint engedélyezzék a túlóráit A riporter ezután ft munkaidő-csökkenté sse! kapcsolatban tett fel kérdést Gáspár Sándornak. GÁSPÁR SÁNDOR: Legyen szabad talán a kérdést annyiban kiegészítenem, hogy nagy az érdeklődés és nagy a „nyomás”. Ez idő szerint Magyar- országon mintegy 300 000-en dolgoznak csökkentett munkaidőben. A tapasztalatok jók: a termelés nem csökkent azokban az üzemekben, ahol bevezették a rövidített munkaidőt, s nem csökkentek, — sőt helyenként emelkedtek a keresetek. 1968. második felében újabb üzemekben csökkentjük majd a munkaidőt. Ez mintegy 600—650 ezer embert érint. Az elvek itt is hasonlóak. Tovább csökkentjük 1968-ban és 1970 végéig a munkaidőt s lényegében az iparban és az építőiparban foglalkoztatott dolgozók teljes egészében csökkentett munkaidőben fognak dolgozni. RIPORTEB: Olyan üzemekben. ahol már csökkentett munkaidőben dolgoznak, a különösen nehéz és egészségtelen körülmények között dolgozó munkások — akiknek már korábban csökkentették a munkaidejét — felvetik, hogy miért nem csökken most arányosan tovább az ő munkaidejük is? Nagyon sok a panasz azzal kapcsolatban, hogy az alapszabadság csökkent. Mi a véleménye erről? Jogosak a panaszok? GÁSPÁR SÁNDOR: Természetesen jogosak. De társadalmilag igazságtalan lenne, ha most ezeket a panaszokat orvosolnánk. Nincsenek még meg a feltételek ahhoz, hogy orvosoljuk, hiszen százezrek dolgoznak még régi munkarend szerint, teljes munkaidőben. — Nem szabad elfelejteni, hogy több mint háromszáz- ezer olyan munkásember van még hazánkban — a közlekedésben és egyebütt —, aki nem 48 órát dolgozik, hanem többet Tehát társadalmilag lennénk igazságtalanok, ha ilyen feszültséget okoznánk. A riporternek a bürokratizmussal kapcsolatos kérdésére válaszolva Gáspár elvtárs elmondotta, hogy a SZOT észrevételei alapján a Miniszter- tanács úgy döntött: egy hónapon belül a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság beszámol a kormánynak, illetve a tapasztalatok alapján konkrét javaslatokat tesz, mit kell tenni, hogy még egyszerűbb, még gyorsabb legyen a dolgozók hivatalos ügyeinek intézése. Elhatározta azt is, hogy ez év második felében az Igazságügyminisztériumot is beszámoltatja. A kormány tagjai viszont szóvátették a szakszervezetek kezelésében lévő társadalomigazgatási munka bürokratikus voltát. „És ebben igazuk van —folytatta a SZOT főtitkára. — Sok mindent tettünk már ez ellen. Régebben például 38 nap kellett a nyugdíjkéréstől a folyósításig, most már csak 25 nap. De még mindig bürokratikus az ügyintézés. Tehát saját portánkon is söpörni kell.” RIPORTEB: Al üzemekben éppen a szakszervezetek növekvő feladatával kapcsolatban gyakran szó esik a szak- szervezetek vétójogáról. GÁSPÁR SÁNDOR: Néhány évvel ezelőtt, amikor a gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatos elképzeléseinket megfogalmaztuk és vitára bocsátottuk, a dolgozók, a munkások legszélesebb rétegei már értették a lényegét, célját, de egy aggályt szóvá tettek. Nevezetesen azt, hogy nem lesznek-e a dolgoeók kiszolgáltatva a gazdasági vezetőknek az új irányítási rendszerben? Természetesen erre felfigyeltünk és azóta is napirenden tartjuk, milyen garanciát lehetne teremteni, hogy a dolgozóknak ezt a félelmét eloszlassuk. A félelem jogos, mert vezetési rendszerünk most olyan, hogy a gazdasági vezetőket arra ösztönzi: dolgozzanak önállóan, termelékenyen, gazdaságosan. Ez jó cél, s ezt érti is mindenki. A dolgozó viszont azt mondja — nem áldoznak-e fel bennünket, illetve nem rendel- nek-e mindent alá a gazdaságosságnak? Azt mondjuk — és a vétójog Is ezt a célt szolgálja —, hogy a gazdasági vezetőket a szakszervezetek támogatják céljaikban, a gazdaságosabb termelésre irányuló törekvéseikben stb. De nálunk a gazdaságosság érdekében is csak olyan eszközöket lehet igénybe venni, amelyek szocialista rendszerünk természetével összhangban vannak, vagyis emberségesnek kell lennie a bánásmódnak. Ha tehát olyan eszközöket vesz igénybe az igazgató az üzemben, amelyeket a pártszervezet, a szak- szervezet úgy ítél meg, hogy azok már nem férnek össze rendszerünk természetével, akkor életbe lép a vétójog. RIPORTER: Tehát nemcsak új gyakorlatról, hanem új elvekről is szó van a szakszervezeti munkában? GÁSPÁR SÁNDOR: A szak- szervezetek munkájában is új elvekről van szó, ahogyan az egész társadalmi életünkben is. Űj emelőket, elemeket építettünk be gazdasági, társadalmi, kulturális életünk minden területén; gazdasági életünkben éppen most a gazdasági vezetési rendszer reformját. Volt aggály, hogy jó lesz-e a reform? Ma már alig akadnak aggályoskodók, bár még természetesen nincsen minden eredmény a „zsebünkben”. Mi a garanciája annak, hogy nem fogunk eltévedni? Az, hogy bár új elveket alkalmazunk, de tudományos világnézetünk, a marxizmus—leni- nizmus alapelemeit időt nem álló divatos elemekkel soha nem fogjuk helyettesíteni. NYÄRFASOB — Szokolai felv. — Keveset ön A kapacitás fele sincs kihasználva Díjtalan öntözési szaktanácsadás Űjabb víztározókat építhetnének Néhány ember talán mosolyog, mondván: borús az ég, szemerkél az eső és öntözésről ír az újság. Pedig nincs ebben semmi meglepő. Ezt bizonyítják az Iregszemcsei Mező- gazdasági Kutató Intézet bi- csérdi telepének adatai is. Eszerint a múlt év októberétől májús 18-ig, tehát szombatig 200 milliméter volt a csapadékhiány, a sokévi átlaghoz viszonyítva. Ennek „ellen- súlyozására” május 19-én, vasárnap lehullott Bicsérden 10,3, a rákövetkező éjjel pedig 1,8 milliméter. Tehát még mindig több, mint 180 milliméter a mínusz, s a borús ég, szemerkélő eső ellenére is az évszázad legszárazabb tavaszában vagyunk. Ezért illeti dicséret a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóságot, illetve felettes szervét, az OVF-et, hogy öntözési tanácskozást hívtak össze tegnap Pécsett, a Technika Házában. Az ország 12 vízügyi igazgatóságának mezőgazdasági mérnökei találkoztak a mezőgazda- sági vezetőkkel, tsz főagronó- musokkal, s az agrártudományok olyan jeles művelőivel, mint dr. Kurnik Ernő profesz- szorral, az Iregszemcsei Kutató Intézet igazgatójával, az ún. iregszemcsei takarmánytermesztési rendszer kidolgozójával. Az előadásokban, illetve vitákban szó esett a többi között arról, hogy egyáltalán nem állja meg a helyét az a teória, miszerint csak a mohácsi és Dráva menti síkságon öntözhetünk. Egy seregnyi víztározónk van már a dombvidékeken is, s további — egyenként több száz holdas, s óriási vízmennyiséget befogadó — tározókat lehetne építeni Csertő, Szulimán, Sásd és nem utolsósorban Borjád határában. Az állam mintegy 50 százalékos támogatással segíti azokat, akik építenek. „Bárcsak jelentkeznének már, hogy építeni szándékoznak” — mondotta Polohn István, a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezető főmérnöke. Sajnos azonban — ez ismét az ő előadásából derült ki — még a jelenlegi tározók, halastavak, csatornák és patakok vize sincs kihasználva. Csak néhány adatot! A megye öntöző berendezései 22 ezer hold öntözését tették lehetővé 1967-ben, s ezzel szemben csak 9148 holdon folyt öntözés az elmúlt évben. Pedig az ún. száraz periódus már tavaly nyáron megkezdődött, s két hónapig tartó aszály formájában pusztított! S bár 1968-ról még nincsenek adatok, minden valószínűség arra mutat, hogy ebben az évben is mesz- sze járunk a lehetőségek maximális kihasználásától. Május elején, amikor egy sor baranyai tsz-t végigjártunk, azt tapasztaltuk, hogy úgyszólván csak a kertészetekben folyt öntözés. A többi növény valósággal „sírt” a víz után. Szó esett még arról is, hogy még az elmúlt években ún. öntözési tanácsadó szolgálatot hoztak létre a Vízügyi Igazgatóságnál. Ennek jelenleg 3 tagja van, akik általában havonként — ha kérik előbb — végigjárnak minden olyan tsz-t, ahol öntözés folyik, s tanácsokat adnak. 1969 tavaszára már tíz tagú lesz ez a testület Továbbra is az állam fizeti őket, a tsz-eknek tehát csak egy feladatuk marad: vegyék igénybe a szolgálataikat! Hogy milyen óriási jelentőségű az öntözés, arról újólag megbizonyosodhattak a résztvevők, amikor dr. Kurnik Ernő A takarmánynövények öntözéses termesztésének iregszemcsei rendszere című előadását meghallgatták. Kurnik professzor — miután a hallgatóság megtekintette az ireg- | szemesei módszerről szóló filmet — elmondotta: 245 mázsa zöldtakarmányt takarítottak be április 25-én Bicsérden, az egy holdra eső átlagban. Ez a 245 mázsa zöldtömeg mintegy 40 mázsa szemes kukorica keményítő, illetve 70—80 mázsa morzsolt kukorica fehérje értékének felel meg. Hangsúlyozzuk: április 25-én, amikor a legtöbb helyen még el sem vetették a kukoricát. Ennyit tesz hát az öntözés! Polohn István és dr. Kurnik Ernő mellett előadást tartott Sopronfalví Hugó, az Állami Gazdaságok Országos Központja Baranya megyei Főosztályának főagronómusa is, Szántóföldi öntözés hígított sertéstrágyalével címmel. A többi között hozzászóltak Lég- rády György, a Megyei Tanács főállattenyésztője, Kiss György, a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója és mások. A tanácskozás résztvevői ma gyakorlati bemutatókra utaznak. A bicsérdi telep után a bükkösdi tsz öntözött szálastakarmány tábláját, majd a bikali és pécsi állami gazdaságok hígított trágyaleves öntöző telepeit tekintik meg, ezt követően ismét visszatérnek a városba, s a Technika Házában megvitatják tapasztalataikat M. L. 1968 negyedik negyedében hatalm martonban. Itt épül majd fel ma ország legmodernebb műtrágyagy hatóanyagú — nitrogént, foszfort, gyát gyártanak majd. A gyár mü technológiájának megfelelően egy épített, ahol évi 5600 tonna hárm nak jelenleg. A mini műtrágyagy munkások, akik maid a felépülő as arányú építkezés Indul Pere- gyar és angol tervek alapján az ára. Évi 254 000 tonna hármas- káliumot tartalmozó — műtrá- szaki gárdája a készülő gyár kisebb kísérleti műtrágyagyárat ashatóanyagú műtrágyát gyárta- árban tanulnak be azok a szak- óriási műtrágyagyárat kezelik. Miért csak 45 százalék? — Miért nem kapjuk me* a teljes ártámogatást? Miért csak 45 százalék lehet ft legtöbb, amiben részesedhetünk? — teszik fel aggódó kérdésüket az építő szövetkezetek, melyek az úgynevezett „vegyes kivitelezés” alap ján építenek a lakosság részére családi házakat, öröklakásokat. Aggodalmuk nem alaptalan. Igaz ugyan, hogy a 2/ 1967. (XII. 31.) ÉVM—PM— ÁH számú közös rendelet értelmében államunk nem hárítja át a január elsejével életbe lépett új építőanyag- árak terhes kihatásait a lakosságra, az építtetőkre, hanem az árkülönbözetből adódó többletkiadást ártámogatás formájában téríti meg a kivitelező vállalatoknak és szövetkezeteknek. Egy két- szoba összkomfortos lakás esetében, ha társasházban panelos technológiával kerül kivitelezésre 38 Ö00 forint az ártámogatás, hagyományos technológiával 32 000 forint, míg családi házanként megépítve 27 000 forint. Vegyes kivitelezés esetében azonban — úgy szól a rendelkezés —j csak a földmunka, az alapozás, a beton és vasbeton munkák, a kőműves, a víz- szigetelő, a ragasztott tetőfedő és a kályhás munkák után számíthat az általa végzett munka 20 százalékos értékéig dotációra a kivitelező. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg a teljes ártámogatás 45 százalékát. A laikus is megállapíthatja, hogy a rendelkezés nem kedvez a vegyes kivitelezés kategóriájába tartozó munkát is végző vállalatoknak, szövetkezeteknek. Mert mi is az a „vegyes kivitelezés?” — Minden építkezés annak minősül, amelyikben az építtető saját anyagával, vagy munkájával közreműködik, így a rendelkezés éppen azokat a lakásépítkezéseket hátráltatja, ahová a legjobban elkelne a segítség. Például a KISZ társasházok építését. A fiatalok a költség- kímélés és az építkezés meggyorsítása — közismert a kubikoshiány — céljából vállalják társasbázuk földmunkáit. De ezzel a segítségükkel akaratlanul „kiveszik” a dotáció nem lebecsülhető summájának jelentős részét a kivitelező — rendszerint kisipari szövetkezet — zsebéből. Mivel az ártámogatást a végszámla alapján az OTP fizeti a jogosult kivitelezőknek, az Országos Takarék- pénztár Baranya megyei fiókintézetében Tegzes József igazgatóhelyettestől kértünk tájékoztatást a vegyes kivitelezések ügyében. Elmondotta, hogy a rendelkezésnek ezzel a részével kapcsolatosan országszerte sok panasz merült fel és értesüléseink szerint a miniszteriális szervek ezekkel behatóan foglalkoznak. Rövidesen várható a megfelelő módosítás, amely reális helyzetnek megfelelően szabályozza majd a vegyes kivitelezésű lakásépítés dotációs rendszerét. Azt mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a „gólt” a kivitelezők lőtték, tehát „öngól” volt... S ezen érdemes elgondolkozniok. A rendelkezésekkel ellentétben ugyanis — ez általános gyakorlattá vált — kisebb-na- gyobb összegű előleget vettek fel az építtetőktől a munkálatok megkezdésekor. Az előleget úgy „legalizálták”, hogy saját anyagként számolták el a kivitelezők javára. Ezzel kamatmentes hitelhez jutottak, hiszen nem kellett a bankhoz fordulniok forgóeszköz alapjuk kiegészítéséért. A vegyes kivitelezésre vonatkozó rendelkezések egyik célja éppen az volt, elvegye a kivitelező kedvét a jogtalan előnyök keresésétől. Nos, ha reális rendezést várnak, akkor azt saját gazdálkodásukban honosítják meg. L. J. t
