Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
T968. május 19. > Duna man napio > A B&sSÍ CevStart»« le* ** újabban előkerült do kumentumok egyike gróf Zi ehy Gyula pécsi megyéspüs pök levele herceg Lobkowitz hoz, a király főhadsegédéhe 1918. május 27-i keltezéssel Hét nappal a pécsi 6-os láza dást követően a megyéspüs pök arra kéri a király főhad segédét, hogy az újvidéki 6 os gyalogezredet vigyék e Pécsről. A zendülés csak alá támasztotta az ezred csekél; megbízhatósága felett már i háború kezdetétől érzett gró fi aggodalmakat Az amúg; Is sok, szociáldemokrata esz méktől megfertőzött szénbá nyász és egyéb munkás i megbízhatatlan katonaelemekkel társulva kiszámíthatatlan veszélyt hozhatnak i városra és környékére. Háborúellenes hangulat Zichy gróf aggályoskodása nem volt túlzott. A főkénl délszláv és román származású katonákból álló 6-os cs. é> kir. gyalogezred hadtörténetében már 1914-ben olyan momentumokkal találkozunk, melyek arra utalnak, hogy a legénység nem tekinti sajál ügyének a háborút, 1917. novemberében pedig, az orosz forradalom hatására, már fogságba esés előtt az „ellenséggel” barátkoznak a 6-os katonák. A pécsi cs. és kir. 6. pótzászlóalj III. pótszázadának legénysége nagyrészt Oroszországból hazatért hadifoglyokból állt, sokan közülük Krasz- nojarszkban, a forradalmi hadifogoly-mozgalom egyik központjában szívták magukba a forradalmi tanokat, a budapesti honvédtörvényszék vádirata szerint tevékeny résztvevői voltak az „ orosz politikai mozgalmaknak. De 1918 Magyarországán forradalmi tanok nélkül is elege volt az embereknek a háborúból, békére vágytak civilek, katonák egyaránt. A hadsereg hangulatát híven tükrözi egy akaratlan tanú, a m. kir. 19. honvéd gyalogezred Fokos című lapjának 1918 februári száma. A szerkesztői üzenetekben ezzel a néhány sorral találkozunk: „H. S. Pécs. Sajnos bizony, az idegsokk igen veszedelmes betegség, és nem is gyógyítja talán más, mint egy alapos ■— békekötés.” De akit ez még nem győz meg, a lap vezércikke így kezdődik: „A békeharangok bíztató szava hangzik felénk Kelet felöl...” S a bányászok hangulata? A lázadás kitörése előtt néhány hónappal a honvédelmi miniszter parancsot adott, mely szerint „Ha sztrájkra kerül a sor, aminek jogossága még visszásságok esetén sem ismerhető el, akkor határozott parancsot kell adni a munka megkezdésére és ha ezt nem teljesítik, fegyelmi eljárást, illetőleg katonai bűnvádi eljárást kell indítani.. ” 1918. január 28 és február 4 között, Buday alezredes vezetésével különleges bizottság folytatott „megelőző” vizsgálatot Pécsbányatelepen, hogy kiválassza és harctéri szolgálatra vonultassa be a ,,felbujtó és izgató” bányászokat. Százhatvannégy bányamunkás azonnali bevonulta- tását rendelte el ez a bizottság Pünkösdnek két napja van... Dr. Hajdú Gyula jól emlékszik XJjvári Márton segédvájárra, akit 30 napra csuktak be. mert nem tartotta magát a tíz órás munkaidőhöz, nyolc órát ledolgozott, majd kiszállt a bányából. A fogda nem jelentett felmentést a munkakötelezettség alól. Herszényi Zsombor alezredes, a bányamunkás zászlóalj parancsnoka a műszak befejeztével „fogadta” az elítélteket, kedvenc büntetési módjai közé tartozott az éheztetés és a gúzsbakötés. Mivel a honvédelmi miniszter parancsa lényegében megengedte a „visszásságokat” a bányászokkal szemben, a DGT tisztviselői szabadon garázdálkodtak, ké- nyük-kedvük szerint döntöttek emberek sorsa felett. Ilyen a helyzet a lázadás kirohanása előtt. írni, mivel tudott dolog, hog\ amennyire eseménydús vol\ az első, annyira eseménytelel volt a második nap. Nem történt semmi, de semmi...” Hat évet kell várni ahhoz hogy a Pécsi Lapok 1924 augusztus 10-i számában meg. jelent cikk alcíme egyáltalán feltehesse a kérdést: ,.M: történt Pécsett 1918. májúi 20-án?” A .lap tájékozatlanságát vagy talán óvatosságál mutatja, hogy .terjedelmes cikkében csupán a birtokába került vádirat kivonatos ismertetésére szorítkozik. „Annak idején a 6-osok lázadásáról egyik lapnak sem roll szabad írni” — bocsátja előre Kemény György korabeli pécsi hírlapíró, a cikk szerzője. 1918-ban nem volt szabad írni a lázadásról, 1924-ben már szabad volt, de bűnvádi eljárást vont maga után... Vitatott mozzanatok Ahelyett, hogy a lázadás teljes történetét — ki tudja hányadjára — ismertetnénk, nézzünk meg közelebbről néhány régóta vitatott mozzanatot. Egyes forrásmunkák a lázadás közvetlen kiváltó okát így rögzítik: „Pünkösd hétfőn május 20-án reggel 8 óra körül Molnár Sándor hadnagy lépett be a 6-osok barakkjába kutyakorbáccsal a kezében... Dühödten nézett végig a hiányos öltözetű, vi- gyázzban álló katonák során, majd rájuk förmedt: — Miért nem vonultok ki, mocskos disznók? Megtizedeltetlek benneteket! A korbácsot magasra emelte és belecsapott egy szerb szakaszvezető arcába, aki közvetlenül az ajtó mellett állt. A pillanat műve volt, hogy a szakaszvezető előrántotta a bajonetjét és belevágta a hadnagy szivébe, aki a helyszínen meghalt. Fjzzel a mozzanattal robbant ki a lázadás.” Nos, aki megismerkedik ezzel a helyzettel, önkéntelenül is azon kezd gondolkodni, mi lett volna, ha a barakkba léirat — az egyetlen, ami jelenleg a kezünkben van — elsősorban pécsbányatelepi, szabolcsi, borbálatelepi, vasasi és Ullmann-telepi bányászok ellen készült (6-os katonát egyet sem .sorol fel) és a fő vádlottakat éppen a két tiszt, Herszényi Zsombor és Meisz. ner Miklós megölésével gyanúsítja. Amikor azt mondjuk: 6-os lázadás, értjük alatta a bányászok lázadását is, Takáts Mátyás elsőrendű vádlott pécsi születésű, foglalkozása bányász. László János 19-es katona, Háhn Károly, a harmadrendű vádlott ugyancsak pécsi bányász, s folytathatjuk a sort Hajek Vencellel, Keblics Antal kőművessel, Bukovszky Lajossal, bár utóbbi ismét nerp bányász, de nem is hatóé) hanem pécsi vasúti fékező. A nyolcad- és kilencedrendű vádlott pedig nő éppenséggel, Ritz Jánosné és Háhn Mária, Háhn Károly harmadrendű vádlott testvérei, pécsbányatelepiek ők is. Takáts Mátyás, ugyanennek a vádiratnak az adatai szerint» 1918. május 20-án a cs. és kir. 6. pótzászlóalj felfegyverzett legénységének összecsődülése, ellenszegülése alkalmából Pécsbányatelepen önként csatlakozott a lázadókhoz, részt vett a fogolyőrség lefegyverzésében és a foglyok kiszabadításában, Herszényi Zsombor alezredesnek és Meiszner Miklós századosnak a parancsnokság épületéből történő erőszakos kihurcolásában is, a Szent János kútnál pedig ő is lőtt a tisztekre, akiknek halála következett be. A vádirat szerint részt vett a tisztek kivégzésében László János, Háhn Károly (aki a lázadás kezdetekor éppen büntetését töltötte a pécsbányatelepi alsó fogdában), Hajek Vencel, Keblics Antal és Bukovszky Lajos is. A megtorlás Ritz Jánosné Háhn Rózát és Háhn Máriát, Háhn Károly nővéreit izgatással vátöltényt vett magához, s csak ezt követően ölte meg a megfékezésére megjelent két tiszt közül az egyiket. Egy nemrég megjelent írásban azt olvastuk, hogy a lázadók „fölfegyverkeztek és harcra készen vártak ... majd hamarosan megkezdődött a harc a helyőrségi parancsnok által kivezényelt 19-esek és a 6-osok között.” Tudniillik „A város másik laktanyájában épp készen állt a frontra a 19-esek egyik menetzászlóalja, amelyet azonnal a katonalázadás leverésére vezényeltek.” Nemcsak vártak Ez az adat kiegészítésre szorul, a lázadók nemcsak vártak. hanem megszállták a fő- postát, a vasútállomást, majd betörtek a 19. honvéd pótzászlóalj laktanyájába is. Aligha tudták volna ezt megtenni, ha ott épp készen áll a frontra a 19-esek egyik menetzászlóalja. A menetzászlóalj abban az időben nem volt a laktanyában, hanem kint gyakorlatozott a Zsebén. A lázadók csak a fenti objektumok elfoglalása után ütköztek ellenségbe. Először, jobb híján, a 8-as honvéd huszárokat vetették be ellenük, de a lovon ülő, karabéllyal fel- Eegyverzett huszárok tehetetlenek voltak a 6-osok géppuskáival szemben és pillanatok alatt szétszóródtak. Csak őket követően érkeztek a helyszínre 19-esek, és vették fel a larcot a lázadókkal. Az eseményekhez hozzátartozik az is, hogy a lázadók a rogoly bányászok kiszabadí- '.ása után behatoltak a pécsbányatelepi VII. bányász nunkászászlóalj s a 105. szánd népfelkelő bányamunkás- tzázad parancsnokság közös livatali helyiségéül szolgáló •.pületbe is. elfogták és májukkal hurcolták Herszényi Zsombor honvéd alezredest, a )ányamunkászászlóalj, és Meiszner Miklós honvéd szá- adost, a bányász század pa- ancsnokát. A tömeg a Szent dolta a honvéd ügyész. „Ez az a bitang gazember, aki a -fivéremet bezáratta/■” — kia- -bálták. Herszényi Zsomborra mutatva. — „Eleget kínozták szegény bányászokat, most kínozzák és lőjék agyon őket is!” E vádirat indoklása jelent meg a Pécsi Lapok 1924. augusztus 10-i számában, ennek az ügynek a főtárgyalását ígérte 1924. őszére Horthy- ék bírósága. Ötven év távolából, egymásnak ellentmondó emlékezések, csekély számú és hiányos dokumentumok alapján nem könnyű feltárni a lázadás leverését követő megtorlás egyes mozzanatait. A Bécsi Levéltárból előkerült legújabb dokumentumok szerint 1918. május 23-án kezdték meg a rögtönítélő bíróságokon hozott ítéletek végrehajtását. Pécsett és környékén kétezer zendülőí kellett elfogni ahhoz, hogy a nyugalom helyreálljon. 165 bányász és lázadó katona ügyét tárgyalta rögtönítélő bíróság Felber Arthur kir. főügyész 1918. május 26-i jelentéséből már az is kiderül, hogy a rögtönítélő bíróságok május 23- án négy. 24-én három, 25-én ismét négy, 26-án pedig egy halálos ítéletet hoztak és „Ezen elítéltek nyomban kivégeztettek ...” Berta György szabadságon levő 6-os tizedes, pécsbányatelepi (vagy Ullmann-telepi) lakos nevét mindenki említi, valószínűleg ő vezényelte a sortüzet a két tisztre, őt egész biztosan kivégezték. Emlegetnek még egy Nagy Józsefet, egy Takács és egy Horváth nevezetűt, közelebbit nem tudunk róluk. Állítólag Vajda László zászlós is erőszakos véget ért, mert azt mondta a géppuskásoknak, hogy ne a lázadókra, hanem a városházára irányítsák a fegyver csövét. Bukovszky él És mi lett a bányászokkal, akik a vádiratban szerepelnek, és akik közül hatra halált kért a honvéd ügyész? Az Acsádi Ignác utcai Általános Iskola úttörői elhatározták, hogy a lázadás 50. évfordulójának tiszteletére felkutatják az események szemtanúit, a részvevők még élő hozzátartozóit, és az ő elbeszéléseikből ismerkednek meg , 1918. május 20-a történetével. Lelkes kutatómunkájuknak nem várt, nagyszerű eredmé- . nye lett. Egyik nap azzal lepték meg az akciójukat irányító Ábrányi Lászlóné ta- ; námőt, hogy megtaláltuk Bu- . kovszky Lajost, itt lakik a szomszédban, Mecsekalján. ; Egyezik a születési év és a i foglalkozás is, 1900., vasúti • fékező. (Bukovszky Lajos he- j tedrendű vádlottként szerepel j a vádiratban, melynek adatai j szerint Pécsett csatlakozott a < lázadókhoz, velük együtt i ment ki Pécsbányatelepre. 1 Dtt „Én utánam jöjjetek” ki- ; íltással a lázadó tömeg élére i állt, s a békét és forradalmat r ílfető, s a fentebb nevezett j tét tisztet tettleg és szóbeli- j eg bántalmazó lázadó tömeg, j ;el a Szent János kútig ment. t 5t is a tisztek megölésével i vádolja a honvéd ügyész, ha- h álbüntetést kér rá.) v Hatvannyolc éves, nehezen 1 )eszél, mert gégeműtétje c 'olt, de mindenre pontosan r ■mlékezik. I' lt — Abban az időben egy Je- e enszky Vilmos nevű bányász p zervezte az embereket Pécs- j bányatelepen, Berta György- a yel és egy Horváth neveze- j, üvel. Május 20-án, amikor n iértem Pécsbányára. a bá- n yászokat már kiszabadítot- k ík, de a parancsnokság meg- ohanásában majd a két js Iszt elhurcolásában én is észt vettem. Azazhogy csak egy darabig, a Szent János kútig nem mentem együtt a tömeggel. Schróll-aknánál Sütő Ferenccel együtt egy más, rövidebb utat választottunk, eredetileg ugyanis arról volt szó, hogy Herszényiéket bevisszük Pécsre. — Nem is találkozott később a többiekkel? — De, Cassiánban találkoztunk újra a tömeggel, ekkorra azonban a tiszteket már kivégezték, és visszavonulóban voltak a 19-esek túlereje elől. Ezt nem akarták elhinni, amikor kihallgattak, most meg látom, maga sem hiszi el . . . — Mi történt a lázadás leverése után? — Pécsbányatelepen az alsó iskolába gyűjtött be minket a csendőrség, majd hetünket (Takáts Mátyást, László Jánost, Keblics Antalt, Je- lenszky Vilmost, engem és a két Háhn lányt) behoztak a Perezel utcai fogdába. Három napig tartottak itt minket ét- len-szomjan. Később hallottam, hogy anyám hozott be nekem élelmet, de azt mondták neki, öntse a síromra, mert engem már kivégeztek. Ezután a megyére, majd Budapestre szállítottak minket. A két Háhn lányt és Dobro. vies Petárt (azt. hiszem, ő hatos tiszt volt) már előbb felvitték Pestre, A Conti utcába kerültünk. Szobaparancsnok helyettes lettem, nagyobb mozgási lehetőségem volt. Egyszer látom ám, hogy a fogoly tiszteket sétáltatják az udvaron, és köztük van Dob- rovics Petár is. Lementem az udvarra, 6 is meglátott engem, és gyorsan odasúgta: „Amint meghalljátok az In- ternacionálét kezdjétek!” Előző éjjel már hallottunk lövöldözést, rögtön kapcsoltam. Felmentem a munkaterembe és szóltam a többieknek, akik ragasztották a papírzacskót, csak sajnos az örök is észrevették, hogy készülünk valamire, és visszazavartak minket a hálóterembe. Végül egy forradalmi menetszázad jött be a börtönbe, lefogták az őröket, így szabadultunk ki,■ számunkra ezzel kezdődött a forradalom. Szabadulás másodszor is — A Tanácsköztársaság idején beléptem a 44. vörösdandárba, amelynek Hajdú Gyula volt a politikai megbízottja. Dombóváron, Bonyliádon, majd Püspöknádasdon állomásoztunk. 1921. augusztus 20-án a szociáldemokrata párt felszólítására Jugoszláviába mentünk egy nagy szerelvény- nyel, Eszékre, majd Zenszkij Rudnikba kerültem, ott bá- nyászkodtam, én aki soha nem voltam bányász. Ott volt Cservenka Győző, Cservenka István, Langauer István, meg még mások is. de az ő nevükre nem emlékszem. Huszonegy november elsején jöttem haza, Pécsre, rögtön rendőri felügyelet alá helyeztek és 1923-ban letartóztattak. — Kikkel volt együtt? — Takátscsal, Lászlóval, Kebliccsel és Háhn Károllyal. Keblics bent is kőművesként dolgozott, így hozzá tudott futni különböző szerszámokhoz és rövid időn belül megszökött. Két évig voltunk vizsgálati fogságban a Frigyes aktanyában, valamennyiünkre halált kért az üsgyész. Hajdú jyula többször bent volt ná- unk, egy alkalommal azt nondta, hogy kicseréltet miniét orosz fogságban levő magyar tisztekkel. Erre aztán rém került sor. Havonta egy- ;zer volt ügyészi kihallgatás, ni mindig kértük, hogy enged- enek minket szabadon, vagy árgyalják végre az ügyünket. Zgyszer aztán mindannyiun- :at maga elé hívatott az igyész és megkérdezte, hogy viselkednénk, ha szabadon ngednének minket. Takáts nondta, hogy úgy, ahogy egy ó hazafihoz illik. Akkor kel- itt írnunk egy kérvényt és rá gy hétre egy vasárnapi na- on, 1925-ben ki is szabadulunk. Én nem tudom, hogy többiek valóban elkövet- ík-e, amivel vádolták őket, lindenesetre az ügyészségnek em volt elegendő bizonyíté- a ellenük. Ma délelőtt Bukovszky bácsi ott lesz a 48-as téren ren- ezendő ünnepségen. Kéri Tamás János kúthoz érve találkozott az ellenük kiküldött honvéd járőrökkel, e két tisztet aa őket közvetlenül kísérő katonák és bányászok sortűzzel kivégezték. Miről szól a vádirat? E jelentős mozzanat nélkül nem tudjuk megmagyarázni, miért szállta meg a csendőrség oly lázas gyorsasággal Pécsbányatelepet, miért szedett össze annyi embert, hogy fogdának kellett kinevezni a tánctermet, az iskolát és a kórházat is, sőt, nem tudunk mit kezdeni a budapesti honvéd törvényszék ügyészi vádiratával sem. Hiszen e vádpő hadnagy ember módjára viselkedik? Ez nyilván nem sérti a szerb szakaszvezető önérzetét, és lehet, hogy az elégedetlenkedő pófzászlóalj, zúgolódva bár, de kimegy a frontra és nem tör ki lázadásban ... Félreértés ne essék, bármennyire is a lázadók tudatosságát kérdőjelezik meg a szemtanúk, akik a lázadás kitörésének közvetlen okát így adják elő, nem vitatkoznánk velük, ha ezf az állítást alátámasztanák a tények. De a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a legénység előbb megtagadta egy ismételten kiadott szolgálati parancs teljesítését, feltörte a fegyverraktárt. fegyvert és Piros pünkösd napja nagy készülődésben találta a tety- tyei honvédnap szervező bizottságát. a pécsi helyőrség tisztjeit. Az alapos felkészülés meg is hozta gyümölcsét, a honvédnap fényesen sikerült. De mi történt pünkösd hétfőjén? A Munkás című újság 1918. május 25-i számából nem sokat tudunk meg, a cenzúra jelképes beszédre kényszerítette a lapot: „Szóljunk az eseményekről talán részletesen? Említsük meg az első ünnepnap legkiemelkedőbb szenzációját, az 52-esek napját, a tettyei murit, a perselyes pumpolást, vagy talán a szokásos bérmálási ceremóniát...? De nem volna illő dolog zengő hangon az első napi eseménysorozatról ötven éve történt A pécsi 6-os lázadás
