Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-10 / 84. szám
Ara: 70 fittét Vü&g protetárlat, egyesUljeten i DundnlQil naplö rxv. évfolyam, M. sióm Az MSZMP Baranya megye* Bizottsága és-a Megyei Tanács lapja 1968- áPrilis 10-. «•»*■ Nélkülözhetetlen iparág A kérdés — szükség van-e az atom és az olaj korában a szénbányászatra? —, újabban mind kevesebbszer hangzik el, s miután a múlt évi erőátcsópor- tosítások által keltett hullámok is viszonylag hamar elültek, az iparág lékerült a közérdeklődés napirendjéről. A bányák dolgoznak, a szén fogy, sőt — mintha csak meg akarta volna fricskázni a véletlen a „válsághirdetőket” —, a télen még szénhiány is volt A múlt évi fcnélyvölgyet követő ^konjunktúrát” mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt hónapokban szinte valamennyi bányaüzem kapujára kikerült a munkásfelvételt hirdető tábla. Bányászok között járva (egyszerűbb, alacsonyabb beosztású emberekről van szó) olyan érzése támad az érdeklődőnek, hogy a bányászok közérzete kezd átcsúszni a „ló túlsó oldalára”. Egy mázai ember mesélte — s a jelen lévők mind támogatták —, hogy jövőre új üzemet nyitnak a falu határában, már kint is jártak a mérnökök. Beszéltem borsodiakkal is — őket sújtotta legjobban a tavalyi racionalizálás —, ők meg azt állítják: még az idén megnyitják a becsukott aknákat Olyan eseteket is hall az ember, hogy ahol az égjük bánya járatot befalazták, most a szénmező másik szélén — azért ott, hogy szó ne érje a ház elejét —, újat építenek. A hírek mögött természetesen semmi sincs, legfeljebb a szakmájukat közismerten nagyon szerető, munkahelyükhöz megható módon ragaszkodó egyszerű bányászok vágyakozása. Ezek ‘a dölgok mégis figyelmet érdemelnek. Arra figyelmeztetnek: megint baj van a tájékoztatással. Tavaly azért okozott oly sok érzelmi vonatkozású problémát az átszervezés, mert hirtelen jött, nem voltak felkészítve rá az emberek, s most ugyanezért kapnak lábra a legendák. Mi hát a valóság? A szénbányászat — nemcsak nálunk, világszerte —, a változás korát éli, ez a változás azonban közel sem egyértelműen negatív. Az iparág nem múlta idejét, szükség van rá, a megváltozott körülmények ténye elől azonban nem térhet ki, alkalmazkodnia kell hozzá. A változás két irányú. Némileg csökken a termelés mennyisége, s jelentős mértékben fokozódik a koncentráció. Ami az elsőt illeti: ez a folyamat a fejlett államokban már korábban meg indult, 8 bár a hatalmas széntrösztök mindent megtettek a „fekete arany” mo- nopolhelj’zetének védelmében, a fűtőanyagmérleg íel- billenését nem lehetett megakadályozni. Az Amerikai Egyesült Államokban 1965-re 12,5 százalékra csökkent a szén részaránya az energiahordozók között, s ha az olaj előretörése nálunk lassúbb ütemű is, hódításának üteme pár év adataival is nagyszerűen érzékeltethető. Az összevont fűtőanyagmérleg 1960-ban még 77,5 százalékos szén részesedést mutatott. 1965-ben ez a szám 68 J? százalékra csökkent, s 1970- ben előreláthatólag már csak 53 százalék körül lesz a szilárd energiahordozók részaránya. A termelés csökkentése természetesen nem egyformán érinti az egész iparágat. Az olajjal folytatott verseny jegyében ugyanis előtérbe kerülnek a minőségi követelmények, s a termelés ennek megfelelően a legjobb lehetőségekkel rendelkező vállalatok üzemeiben, koncentrálódik. A koncentrációs folyamatot gyorsítja az a tény is, hogy a kis, régi módszerekkel dolgozó aknácskák ma már képtelenek a kor színvonalán, gazdaságosan termelni. Az elkövetkezendő években tehát egyrészt a szénmedencék vonatkozásában kerül sor súlyponteltolódásra, másrészt a termelő- egységek között kibontakozó verseny következményeképpen — mintegy önkizárásos alapon —, üzemi szinten is sor kerül a racionalizálásra. Hogy melyik vállalat és melyik üzem marad meg, ezt mindenekelőtt az elfogulatlan számok alapján döntik majd el. A megmásíthatatlan valóság tehát ez: a szén kell, de nem mindegy, hogy milyen minőségben és milyen áron. Mindebből következik: üzembezárások és átcsoportosítások ezután is lehetnek — ez azonban nem az iparág haldoklását, éppen ellenkezőleg, regenerálódását jelenti Mi lesz a Mecsekkel? A pécs—komlói feketeszén számos vonatkozásban1 kiváltságos helyzetben van. Kalóriaértéke hazai vonatkozásban a legnagyobb, s ami külön erénye: kokszolható. Igaz, ez csak a mérleg egyik oldala. A másik: a geológiai és egyéb nehézségek következtében ma még rendkívül drága a termelés, a versenyképesség fokozását tehát mindenekelőtt az önköltség csökkentése jelenti. Az eltúlzott — s éppen ezért nagyon idegesítő vész- hangok után — most csend van, a „kuli-.zák” mögött azonban csak most kezdődik az igazi harci zaj. Az iparág vezető szervei és a vállalati igazgatóságok soha nem látott erővel láttak hozzá a jövő megalapozásához. Elemzik a jelenlegi helyzetet, értékelik a lehetőségeket, készítik a fejlesztési programokat. Gyorsan és helyesen kell határozni. A gondok nagyságára csak néhány példát Szinte minden vállalatnál elsőrendű kérdéssé lett az önjáró biztosítások alkalmazása. Milyen legyen? Mennyi legyen? — nem könnyű öt-tíz évre előre megmondani. Eget a jövesztés gépesítésének problémája is. 1960-ban a hazai szénbányászat által termelt szénmennyiség 2,1 százalékát jövesztették géppel, ma 12 százaléknál tartunk, 1975-re azonban el kell érni az 50 százalékot A gazdasági eredménynek — iparági szinten —, nyolc év alatt meg kell négy- szereződnie, s ennek — egyebek mellett —, az a feltétele, hogy a legdrágábbal, az emberi erővel is jobban kell gazdálkodni. ß bányaüzemek kapuin ott függnek a táblák: „Munkásokat felveszünk”. A néhány hónapig tartó totális bizalmatlanság után ma már olvad a jég: az emberek merik vállalni a bányász- sorsot, nem féltik a jövőt, s ez jó dolog. Van az éremnek azonban egy másik oldala is: a létszámnövelés ellentmond a fejlődés irányának, a korszerű bányászkodás ugyanis nem sok embert, hanem tökéletes munkaszervezést és sok gépet követel. Hogy van-e létszámhiány a magyar szénbányászatban nem könnyű eldönteni, még akkor sem, ha a márkairodákban tucatjával függnek a gazdátlan pléhek. Az iparág ma mintegy 100 ezer embert foglalkoztat, köztudott azonban, hogy milyen tarthatatlanul rossz a produktív és improduktív munkások aránya. A hiánypótlásra ez az égjük lehetőség — a másik pedig a korszerű technológiák mielőbbi alkalmazása. Februári időjárás9 több mint 30 milliméter csapadék Hóvihar a Mecseken Mé% nem okozott nas,y károkat a hűvös idő Bolond április! Nemhiába illetik az emberek ezzel a jelzővel e szeszélyes hónapot. A Meteorológiai Intézet tájékoztatása szerint a rendkívül erős lehűlést sarkvidéki légtömegek beáramlása okozta, amely tovább folytatódik. A Misina-tetői meteorológiai állomás közölte: a hétfőn délben kezdődött esőzés este 8 órakor havazássá változott, éjszaka a Misinán hófúvás volt. Tegnap reggelre átlagosan 4 centiméter hó esett — összesen 16 milliméter csapadék — egész nap havas volt a Mecsek, a Tenkes, a Szársomlyó és a megye más kevésbé ismert magasabban fekvő részei is. A Misinán a szélvihar kavarta hóbuckák elérték a huszonöt centiméteres vastagságot Az átlagos hőmérséklet tegnap mínusz 2 fok körül járt, délután fél S-kor mínusz 2,6 Celsius fok. A havas erdő szép látványt nyújtott, s ennek tulajdonítható, hogy sok pécsi érdeklődött telefonon a Misina-tetői meteorológián, milyen az erdő, érdemes-e felmenni, gyönyörködni. Az emberek többsége azonban inkább bosszankodott a téliesre fordult időjárás miatt Sokan kérdezték aggódva: nem okoz-e kárt a gyümölcsösökben, szőlőkben, s általában a mezőgazdaságban ez a szokatlan hideg? A Dömör-kapunál I Fot«: Erb J&aas Szakemberek véleménye A kérdést az Illetékes szakemberekhez, közöttük ár. Diófási Lajoshoz, a Szőlészeti Kutató Intézet Pécsi Kísérleti Telepének tudományos főmunkatársához továbbítottuk. Dr. Diófási Lajos elmondotta, hogy a korai, már elvirágzott gyümölcsfajtáknál egyelőre nincs mitől tartani, a teljes virágzásban lévő őszibaracknak, cseresznyének és meggynek azonban aligha használ a hideg Valószínű, károsodik is. A károsodás mértékét azonban ma még nem lehet megállapítani, bár egyben biztosak lehetünk: nagyobb veszélytől, az egész gyümölcstermésre kiható, katasztrofális mértékű károsodástól csak akkor kell tartanunk, ha a szél eláll, s az ég kitisztul. Akkor szoktak jönni a fagyok. A szőlőnek nem ártott a lehűlés, mert még csalt most van a rügyfakadás kezdetén. Hasonló értelemben nyilatkozott Heiner László, a Villány—Siklósi Állami Gazdaság főkertésze is. Mint mondotta, egyelőre még nem tapasztalták. hogy kárt okozott volna a hűvös idő. A szakemberek szerint az október elsejétől eltelt fél év csapadékmérlege már i.OO milliméter mínuszt mutatott vasárnapig a legutóbbi 50 év átlagához mérten. Talán éz az egy adat is jól érzékelteti, hogy menynyire szükség volt már az esőre. . Szinte minden mezőgazdasági szakember arról nyilatkozott, hogy 30 milliméter körüli, vagy azt némileg meghaladó csapadék- mennyiséget mértek. Baracs József, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának megbízott vezetője elmondotta, hogy megyeszerte megköny- nyebbüléssel fogadták az esőt. Jót tett a kalászosoknak, mert azok szeretik a hűvösebb, esős áprilist, az őszi takarmánykeverékeknek, melyek most kezdenek szárba szökkenni. Az eső lehetővé tette azt is, hogy feloldódjanak azok a műtrágyák. amelyeket a közelmúltban szórtak ki a földeken. A Meteorológiai Intézet jelentése Az északnyugatról Euró- I pa fölé nyomult rendkívül hideg légtömegek a kontinens nagy részét elárasztották és Közép-Európa egyes tájaira visszahoztál! a teíet A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán közölték, hogy a szerdára virradó éjszaka északnyugat felől felszakadozik a felhőzet, s éppen ezért országszerte 0—mínusz 5 fokos éjszakai lehűlésre kell számítani. A szél sokhelyütt máris mérséklődött, s ez is növeli a fagy veszélyt. Szerdán főleg a keleti országrészeken lesznek még havas esők. A nappali maximumok előreláthatólag -j-5 fok körül alakulnak ki, néhány helyen, elsősorban a délnyugati megyékben esetleg eléjük a +10 fokot is. Ha csak a mát nézzük nyilván sok helyütt tényleg úgy teljesíthetők legbiztosabban a feladatok, ha embereket vesznek fel, a jövő szempontjából azonban terhet jelenthet minden felvétel, hisz a műszaki színvonal emelkedésével párhuzamosan a létszámnak mindenképpen csökkennie kell. A létszámhiány — melyről különösen Északon hallani sokat —, tehát nem biztos, hogy valóban a szénbányászat legfontosabb problémái közé tartozik. JZmberprobléma” mégis van — méghozzá jelentős. Az elkövetkezendő években ugyanis minden eddiginél több tökéletesen képzett, szakmáját szerető, konvencióktól mentes fiatal szak emberre lesz szükség — s erről már ma kell gondoskodni. A feladat pedig egyáltalán nem látszik egyszerűnek. Mindennapos a panasz: a fiatalok nem érdeklődnek a bányászat iránt. Magyarázat is született: persze, mert az iparág elvesztette kiemelt jellegét. Igaz. A dolog azonban nem ilyen egyMegkezdték a próbaüzemet A bőrgyár! áj krómosban „vizsgázik“ az automatika Ezer ldlói tételekben [ hordják át a marhabőrt a I meszesműhelyből a Pécsi I Bőrgyár új krómosüzemébe. I A szállítókocsi megáll az ötszintes, modernvonalú épület végében, i a bőrökkel megrakott vaskosarat emelőszerkezet, az úgynevezett „futómacska” viszi fel a második emeletre, ahol a 11 hatalmas cserzőhordó berakónyílása sorakozik. Amikor a vaskosár az éppen töltendő hordó nyílása fölé ér, az alja automatikusan kinyílik — így kerül a bőr most már emberi kéz érintése nélkül a cserzőhordóba. Ez a munkafolyamatok első „lépcsője” a magasfokon gépesített új krómos- üzemben, ahol április 8-án, hétfőn kezdték az üzemi próbákM. Az üzem „agya” az automatika vezérlőközpontja az épület második emeletén. Itt találtuk kedd délután a próbaüzem két irányítóját: Tarr Györgyöt, a Villamos Automatilca Intézet mérnökét és Marton Antal üzemvezetőt, a 103 millió forintos bőrgyári beruházás közvetlen irányítóját. — A krómlé adagolását próbáljuk, most már az automatika segítségével — tájékoztatott Marton Antal. — Tegnap még csak a kézi csapok segítségével végeztük a vegyszeradagolást. Fokozatosan kapcsoljuk be az egyes berendezéseket és elszerű, a perspektíva és a kér reset mellett ugyanis a munka milyensége, a munkakörülmények színvonala is döntő tényező abból a szempontból: bányásznak áll-e valaki? A dolgok — perspektíva, vonzóerő, ragaszkodás és kereset —, tehát, nagyon szorosan összefüggnek egymással, hogy aztán egyetlen tény- be torkolljanak: mielőbb emelnünk kell é nélkülözhetetlen iparág műszaki színvonalát. Békés Sándor telik néhány hét, amíg valamennyi vegyszer automatikus vezérléssel kerül « cserzőhordókba. — Holnap indítjuk az első műveletregisztereket is — vette át a szót Tarr Oyörgy. — Segítségükkel a technológia betartása pontosan ellenőrizhető. — Hány hordóban folyik már cserzés? — Az első hárommal tódultunk, a következő hármat csak vízzel forgatjuk, hogy előkészítsük a cserzésre — felelte az üzemvezető. — Mikor helyezik üzembe a 11-es számú, program- vezérelt hordót? — Két hét múlva arra is is sor kerül. Nagyon fel kell készülnünk rá, hiszen a cserzés teljes idejét, a 24 órát egyhuzamban a berendezés mellett töltjük. — Talán nem bíznak a műszerekben? — Szó sincs róla! — felelte a mérnök. — De ez a próba számunkra is „vizsga” lesz... Remélhetőleg ezen sem vallanak szégyent a korszerű berendezések kivitelezői, a VILAT1 szakemberei, akik június 30-a helyett már most, negyedévi idönyerés- sel kezdték meg az üzemi próbákat. Ezzel teljesítették a felszabadulás évfordulója tiszteletére tett felajánlásukat. A régi krómosból már sokan átkerültek az új üzembe. Ezek közé tartozik Kovács Lajos cserző-vegy- Szeradagoló is, akivel az egyenletesen forgó hordók mellett találkoztunk. ■— Tíz évet töltöttem e régi üzemben, nehéz munkakörülmények között — mondotta. — Egy műszakban 20 mázsa vegyszert kellett kézi erővel a hordóba juttatnunk, nem is szólva a fárasztó lépcső járásról, meg a savgőzös levegőről... Itt csak a gépeket kezeljük, minden gombnyomásra működik és a vegyszerekkel úgyszólván nem is találkozunk. I* J ) I i
