Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

4 Dunámon nmiio 1968. április 4. 7 ilos tüzel rakni az erdőkben ! ; A Belügyminisztérium 5 5 Tűzrendészete Országos \ s Parancsnokságán közöl- J < ték: a tavaszi időszakban ! S leginkább tűzveszélyes az > í erdő. Ebben az évben a > > csapadékmentes és a szó- i j katlanul meleg időjárás < tovább fokozta a tűzve- > í szélyt. Az erdőgazdaságok > > és a tűzrendészeti szer- s í vek a múlt napokban < \ többször is felhívták a í l figyelmet arra, hogy a í ! szokottnál is fokozottabb > } gondossággal, figyelem- > I mel és körültekintéssel i kell eljárniuk azoknak, í akik az erdőben dolgoz- S nak, vagy ott tartózkod- S nak. De még a — tűz- < rendészet szempontjából < — kedvezőtlen időjárási í helyzet sem indokolja, > hogy ilyen nagyszámú { \ tűzeset forduljon elő. A \ í parancsnokság szakembe- í | rel nyomatékosan hang- ^ súlyozták: kizárólag a la- ; j kosság fegyelmezett ma- / I gatartása veheti elejét a ) további, súlyos anyagi í károkkal járó füzeknek. < Éppen ezért az eddigi ? tapasztalatok alapján, a / megelőzés érdekében a > Mezőgazdasági és Élei- i mezésügyi Minisztrérium < / arról rendelkezett, hogy jj < április 2-től kezdve az / £ erdőkben és az erdők kö- í í zelében még a kijelölt < I ! helyeken is — az erdei í üzemi termelés helyeit, a / szénégető és mészégető i helyeket kivéve — tilos i a tűzrakás és a gazége- l tés. (Egyébként a tűzren- l dészeti hatóságok a sza- > bálysértöket súlyos pénz- í büntetéssel sújtják, indo- $ Í kolt esetben bűnvádi el- t járást is kezdeményez- í nek.) ; Végül a Tűzrendészet S Országos Parancsnoksága i figyelmezteti a kirándu- j lókat, akik nyilván ki- í használják a közelgő ün- > nepeket és az iskolai ta- S vaszi szünetet, hogy min- < denképpen tartsák meg a í tűzrendészeti előírásokat ? A Mecseki Szénbányák minden üzemében Szabad­szombatos munkarend Hétfőtől a Mecseki Szénbá­nyák valamennyi üze­me — bányák, szénelőkészítő művek, kisegítő üzemek, va­lamint a két brikettgyár — úgynevezett háromharmados szabadszombatos munkarend­ben dolgozik. Az átállást a műszaki, gazdasági feltételek megteremtéséved párhuzamo­san, fokozatosan terjesztették ki. Az első 60 fős kísérleti cso­port a múlt év márciusában tért át a szabadszombatos munkarendre. 1968. április 1- től pedig már 18 000-en dol­goznak ebben a munkaidőben. A munkacsökkentési program végrehajtásával a vállalat évi 1.9 millió óra munkaidő-ked­vezményt biztosított dolgozói­nak. Ennek bérértéke kereken 30 millió forint. Amit külön­féle szervezési, műszaki-fej­lesztési intézkedésekkel ellen­súlyoznak. Az érintett dolgo­zók valóságos időnyeresége azonban jóval több. Nemcsak a munkában töltött napok száma csökkent, de a kapcso­lódó igénybevételek — az utazás, a eligazítás, az öltöz­ködés, a tisztálkodás ideje is. Ezzel együtt a számítások sze­rint a Mecseki Szénbányák dolgozóinak évi szabadidő nö­vekedése 3,2 millió óra. Az új ■ rendben a vállalat különös gonddal tanulmányoztatja a j műszaki-gazdasági mutatók alakulását. Tv-antenna minden második ház tetején Tsz-tagok az Adrián Babarc 1968-ban Tizenhat személygépkocsi van a faluban — a takarékbetét — Körzeti iskola Mohácstól nyugatra tíz ki­lométernyire fekszik az 1240 lakosú Babarc község. 333 há­zának túlnyomó része a fel- szabadulás előtt épült. Az em­bereknek mindig volt mit a tejbe aprítaniuk, de sokan nem engedték meg maguknak, hogy tejet igyanak, inkább elvitték a csarnokba, hogy pénz, majd föld legyen abból 1948-ban tíz földnélküli zsel lér termelőszövetkezeti csopor­tot alakított itt 90 katasztrá- lis holdon. Egy évre rá a csoport III. típusú termelőszö­vetkezetté alakult és felvette a Béke nevet. 1961-ben Lip- tóddal, 1965-ben Szajkkal és Versenddel egyesült, jelenleg 5140 katasztrális hold a közö­sen művelt földterület. A múlt év végi adatok szerint 1056 a tsz-tagok száma, bele­értve Tóni bácsit, aki annak idején sapkáját a földhöz vág­va jelentette ki: Nem!, és Józsi bácsit, aki soha nem szólt semmit, amikor agitál­ták, csak nézett maga elé, akárha aludna. Most sem be­szél sokat, de felveszi az 55 forintot minden munkaegy­ség után, — Nézze, megmondom őszin tén, annak idején az embe­rek nem akartak belépni. Én sem. Most meg már az újon­nan jelentkezők nagy részét el kell utasítanunk. Megnőtt a tsz-tagság értéke, nem is csoda, az elmúlt évben ka­tasztrális holdanként 22,75 má­zsa búzánk termett, ez kima­gasló eredmény megyei vi­szonylatban. — És az egyéni eredmé­nye? Maga személy szerint mit tud felmutatni? Idősebb Maul Károly elfo­gultság nélkül kezdi mesélni élettörténetét 1936-ban építettem egy há­zat. Ezzel meg a 21 hold föl­demmel 1947-ben mint sváb, vagyonkorlátozás alá estem. Nem telepítettek ki, hanem átraktak egy elhanyagolt, öreg házba. 1951-ben léptem be a tsz-be, másodszor 1959-ben ... A közösből származó jövedel­memből kicsinosítottuk azt az öreg házat, három éve pedig vettünk egy szebb, nagyobb épületet is, közvetlenül a miénk mellett. Abban lakik a fiam — állattenyésztési bri­gádvezető — a családjával. Én növénytermesztési brigád­vezető vagyok, hatvankét em­ber van a kezem alatt. Azt mondogatják, csak ne legyen rosszabb jövőre se. Amennyi­re az ilyesmit tudni lehet, legtöbbjüknek van betétje a takarékban. A babarci takarékszövetke­zet betétállománya 1968. már­cius 31-én 5 millió 577 ezer forint, a betéttulajdonosok több mint háromnegyed része babarci lakos. Tizenhat sze­mélygépkocsi, 141 televízió- készülék van a faluban. — 1964 őszén jöttem ide — mondja Englert János, a ve­gyesbolt vezetője, akkor egy­millió 700 ezer forint volt a bolt évi forgalma. 1967-ben már csaknem 3 millió. Az utóbbi két évben mintegy 80 mosógépet, 60 porszívót és táskarádiót, 40 hűtőszekrényt és 20 kis- és nagymotort ad­tam el. Tíz naponként 20 kiló pörköltkávé fogy, rögtön le is daráljuk a vevőknek. Ö a mohácsi Fmsz könyv- bizományosa is. Az elmúlt év­ben több mint tízezer forint értékű könyvet vásárolták tő­le a falusiak. Most kapott új helyiséget a 2300 kötetes könyvtár — 247 ifjúsági és 118 felnőtt olvasója van —, . korszerű férfi és női fodrász- ! üzletet nyit a község központ­jában a B. m. Fodrász Ktsz, a Bóly és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet pedig több mint há­romszázezer forintot fordít cukrászda létesítésére, vala­mint a vegyesbolt és húsbolt átalakítására. Nemrég költözött új, na­gyobb helyiségbe a község óvodája (hetvenezer forint KÖFA, ötvenezer a járástól, plusz társadalmi munka), reg­gel nyolctól délután négyig, a tavaszi munkák idején öt óráig vannak el itt a gyere­kek Éneklő hangon, kórusban fogadják köszönésünket, arra is egyszerre és igennel vála­szolnak, hogy izlett-e az ebéd. Cukorborsófőzelék volt rán­totthússal, ha a szakácsnő nem mondaná, nem is tud­nánk, a tányérok már mind üresek, Évike, a napos szor­galmasan szedi össze őket. A babarci körzeti iskolába j 232 tanuló jár, 171-en ide­valósiak, közülük 21 hátrá­nyos helyzetűnek tekinthető. Egy részük azért, mert csak az egyik szülő él, az is bete­ges és komolyan számít a gyerek otthoni munkájára, a másik rész azokból tevődik össze, akikkel szüleik nem tö­rődnek, egyszerű felelőtlen­ségből, nem anyagi okok mi­att. Hock János iskolaigazgató tájékoztatása szerint öt-hat tanulónál nem lehet biztosra venni, hogy elvégzi a nyolc általánost, ők kivétel nélkül a felelőtlen szülők gyermekei. Akik tovább akarnak ta­nulni, azoknak sikerül is. Az elmúlt években a végzettek mintegy 35 százaléka került középiskolába, tanulmányi eredményük átlagosan mind­össze fél százalékkal csökkent, ami szép eredmény. A többiek szakmunkásképző intézetben folytatják tanulmányaikat, el­enyésző azoknak a száma, akik a nyolc általános után otthon maradnak vagy rögtön mun­kába állnak. Öt és fél millió forint napközivel konyhaépület áll ott, sehol sem tartanának még, ha együtt lett volna rá a pénz. De a tanács csak 200 ezer fo­rinttal tudott hozzájárulni a KÖFA-alapból, a hiányzó 126 ezret pedagógusok, gyerekek, szülők lelkes társadalmi mun­kával pótolták, így lett kész gyorsabban, mintha vállalat építette volna. Huszonöt-har- mincezer téglát építettek be, ha teljesen elkészül a beru­házás, az eddigi negyven he­lyett nyolcvan gyerek veheti igénybe az iskola-napközit. — A szülői munkaközösség 2820 társadalmi munkaórát ajánlott fel — mondja And­rási Miklós, az iskola-napközi vezetője —, de ettől eltekint­ve is kijelenthetem: az SZMK- ra legalább annyira támasz­kodhatunk, mint bármelyik városi iskola pedagógusai. A babarci KlSZ-szervezet- nek negyven tagja van. Sze­retnek sportolni, szórakozni, mint mindenütt a fiatalok, de Stefán Mária KISZ-titkár sze­rint van egy „különleges” tu­lajdonságuk: egyáltalán nem közömbösek. Április 4-én „Háború és béke” címmel iro­dalmi műsort mutatnak be húsz szereplővel, mert eny- nyien jelentkeztek, és nem akartak senkit sem visszauta­sítani. Egy nap nagyon kevés, majd­nem semmi egy község feltér­képezésére. Késő délután van, ideje elbúcsúzni. Izsák Lajos vb-elnök és Pál József né vb- titkár kikísérnek a kapuig és hosszasan integetnek a távo­lodó kocsi után. 1963-ban, amikor idekerültek, „Gyere­kek” címmel jelent meg cikk róluk a Tanácsok Lapjában. Most is fiatalok, de az eltelt öt év alatt felnőttek az egyre szebb és egyre nehezebb fel­adatokhoz. Kéri Tamás Három héttel ezelőtt még fű és dudva nőtt a tantermek üres térségén, ma már nyolc­van főt befogadó ebédlő­Uukuzawa Hicsiro ja- pán írónak van egy megrázó novellája. Az elbe­szélés egy faluról szól, ahol az a szokás, hogy a hetven év körüli öregeket felviszik egy nagy hegyre, majd ott­hagyják. Az öreg magával vihet néhány rizsgombócot, s amíg az tart, eltengődhet, de ha az elfogy, nincs más választása, mint az éhenha- lás. Annak az öregnek ugyanis, akit a halál szent hegyére vittek fel, nem sza­bad visszatérnie. Ha mégis megkísérli: gyávának bé­lyegezik és visszakergetik. Nálunk nem voltak ilyen csontvázaktól fehérlő szent hegyek, de az öregek sorsa szomorú volt sok helyen itt is. Abban a faluban, ahol gyermekkoromban éltem, még magam is láttam a konyha zugában, a rongyos vackaikon tengődő öregeket, s fültanúja voltam annak, amikor egy idős asszony lá­nya felfortyant: Maga is itt van még?! Jobb lenne, ha meghalna már! Még mindig magam előtt látom az öregasszony riadt, tétova tekintetét. S eszem­be jut: micsoda történelmi korszaknak kellett eltelnie ahhoz, hogy ennyire gyö­kerestől megváltozzék min­den: nyugdíjat kapjon a paraszt! Talán nem is ér­tékeljük kellőképpen, mit jelent ez. Mint ahogy meg­szokjuk, hogy egy tsz-jegy- zőkönyv lapjain ilyesmit olvashatunk: János Lajos idős tsz-tagunkat szívtrom­bózis érte és munkaképte­lenné vált. Mivel János La­jos a nyugdíjkorhatárt még nem érte el, járadékot kap. Ezenkívül, a szociális bi­zottság javaslatára kétezer forint vissza nem térítendő rendkívüli segélyben része­sítjük őt, hogy némileg kárpótolhassuk a sajnálatos rokkantság miatt. Kelt Hí- mesházán, 1967 ... Mindez csak egy kis íze­lítő abból a mind tartalma­sabbá váló szociális prog­ramból, mely a mai falvak­ban kibontakozik. Ez a program minden generációt átfog, következésképp sok juttatást kapnak a fiatalok is. A hímesházi tsz-ben pl. 500 forint bevonulási se­gélyt és ezer forint házas­sági segélyt szavazott meg a küldöttgyűlés. Ha mind a két házasuló tsz-tag, ak­kor mind a ketten megkap­ják az ezer forintot, még akkor is, ha a menyasszony teszem fel egy szomszédos szövetkezetben dolgozik. Az a fontos, hogy tsz-tag legyen ő is. A bevonulási, meg házas­sági segélyhez járul még a szülési segély, temetkezési segély vagy tanulmányi se­gély. S végül az említet­teken túl van még egy tá­mogatási forma a tsz-ek- ben: az ún. rendkívüli se­gély. Ezt akkor adják, ami­kor se szülés, se házasság, haláleset, vagy hasonló nem fordult elő a családban, vi­szont mégiscsak történt va­lami előre nem látható ese­mény, mely érzékeny anya­gi veszteségekkel, illetve kiadással jár. Ha a sokféle segélyt ösz- szeadjuk, láthatjuk, hogy a hímesházi tsz-tag már úgy­szólván minden olyan tá­mogatásnak a részese lehet, mint az a hímesházi férfi, aki bejár Pécsre, s valame­lyik ipari vállalatnál dol­gozik. Még ez, a szociál­politika is azt bizonyltja tehát, hogy a tsz-ek olyan nagyüzemek, melyek egyre inkább az ipari vállalatokra kezdenek hasonlítani. Ter­mészetes, van azért még né­mi különbség, hiszen csak a jobb, erősebb tsz-ek ké­pesek arra, hogy napidíjat, házassági segélyt stb-t fi­zessenek, s a nyugdíj össze­ge, a családi pótlék nagy­sága általában nem éri el még az ipari színvonalat; Jól jelzi azonban a tenden­ciákat, hogy vannak már olyan tsz-ek is, ahol arra törekszenek, hogy a még meglévő különbséget ki­egyenlítsék. Ilyen például a véméndi tsz, mely úgy döntött, hogy két gyermek után 300, három gyermek után 510 forint családi pót­lékot fizet, tehát pontosan annyit, mint amennyit a munkások és alkalmazottak kapnak az államtól. TLf ég az üdülés terén is foszladoznak a kü­lönbségek. A szabadszentki­rályi és baksai tsz-nek pél­dául saját üdülője van Harkányban, s a megye mindkét tsz-szövetsége arról tárgyalt, illetve tárgyal, hogy újabb üdülőket kelle­ne építeni, esetleg a Bala­tonnál. Tömeges méretűvé váltak az országjárások, sőt a külföldi utazások is. Az elmúlt évben vagy egy tucatnyi baranyai tsz foga­dott külön autóbuszt, s vit­te el tagjait az Adriai-ten­ger partjára. Birtokunkban van például a hímesházi Petőfi Tsz egyik vezetőjé­nek felvétele. A fénykép bőszoknyás, kendős és tu- tyis sváb néniket ábrázol, akik kagylót szedegetnek a tenger partján... Elkértük s ezúttal közzé- tesszük ezt a történelmi je­lentőségű felvételt. Törté­nelmit mondok, hiszen a parasztok közül azelőtt csak a férfinem képviselője jut­hatott külföldre, ő is ak­kor persze, ha besorozták katonának. A parasztasszo­nyok nem szoktak külföld­re járni. Talán ez a kis kitérő is érzékeltetni tudja, hogy micsoda ellentmondások lappanganak egy ilyen ad­riai felvétel csendes derűje és líraisága mögött. Talán segít felidézni, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, • — ami a legfontosabb — miért léphettünk arra az útra, amin most járunk. Magyar László Hímesházi tsz-tagok kagylót szednek az Adriai-tenger partján ... (Németh Elemér felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents