Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-26 / 97. szám

Ära: 70 fiilé» vn&g proletárjai, egyesüljetek DunanTQii napló XXV. évfolyam, 97. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. április 26., péntek Nagy lehetőségek — ltT épzeljék el: táskará- dióval járnak ka­pálni. Kiviszik magukkal a mezőre, s egész nap hallgat­ják. Magam sem hittem vol­na, hogy ilyen sokat fejlő­dik majd a világ! Így büszkélkedett egy tsz­vezető, s az értekezlet hall­gatósága elégedetten bólin­tott. Meg kell hagyni: nem alaptalanul. Jó dolog az a táskarádió. Aki zenét hall­gat, az meghallgatja a rá­dió közbeiktatott híreit, is­meretterjesztő előadásait is, tehát tájékozódik, művelődik. Csak egy a furcsa ... Miért kell ehhez kapálni? Mintha túl sokat kapálnánk az utóbbi időben! Már tavaly is megütötték a fülünket az ilyen monda­tok: „Nem vegyszereztünk le minden kukoricásaidét, mert foglalkoztatni akarjuk a tag­ságot.” Akkor azonban még ritkák voltak az ilyen kije­lentések. Az utóbbi hetekben viszont járványszerűen ter­jednek. Ha így haladunk, ezer és ezer holdakat nem vegyszereznek a kukoricaföl­deken, ha így megy tovább, egy sor tsz nem vásárol bur­gonyakombájnt és más fon­tos munkagépet. Pedig a fő­könyvelők elvégezték a szá­mításokat, s feketén-fehéren kimutatták, hogy a vegysze­rezés, a gép olcsóbb, mint az ember. S mégis a kapa mel­lett döntenek. Ami igaz, az igaz: bonyo­lult a helyzet. A tsz nem ál­lami üzem, a tsz-tag nem­csak foglalkoztatott, hanem tulajdonos is. Nem lehet fel­mondani neki, nem lehet fel­szólítani őt, hogy menjen át egy másik népgazdasági ág­ba, még akkor sem, ha a tsz-nek munkaerő feleslege van. Munkaalkalmat kell te­remteni neki, mert minden — a jövedelem, a háztáji, a űzetett szabadság, táppénz és nyugdíj nagysága — tehát az egész juttatás rendszere attól függ, hogy az adott évben hány munkanapot teljesít Nem számíthatnak arra sem, hogy a tsz-tag majd ön­ként megy el, mert az ipar sem tudja felszívni a sok fö­lös munkaerőt. Nem azért, mert lassan fejlődik, hiszen a múlt évben 9, az idei első negyedévben 7 százalékkal emelkedett az ország ipari termelése. Kétszer annyi ez, mint a világátlag — kíván­hatunk-e többet még? Ami pedig szűkebb pátriánkat, a megyét illeti, a szokványos fejlődési ütemen túl meg­kaptuk a beremendi beruhá­zást, az épülő gyáróriást is. Nem lehetünk telhetetlenek, nem tarthatunk igényt arra, hogy az ország területének 4 és fél százalékát kitevő Ba­ranyának adják hazánk min­den erőforrását. Ritkán is hangzanak el üyen kívánságok, mert a legtöbb tsz-vezető felismerte és méltányolja ezt, s tudja, hogy a mezőgazdaságon, a tsz-en belül kell munkát ta­lálni az embereknek. Ha csak a szándékokról lenne szó, akár dicsérő tirádákat is ír­hatnánk — dehát mivé tor­zul a jószándék, ha kapálási járvány lesz belőle? Nem hittük el, hogy nincs más megoldás, csak a kapá­lás kiterjesztése, a gépesíté­si, kemizálási program lassí­tása, szűkítése, tehát csupa olyan dolog, ami az újkori géprombolókat juttatja eszünkbe, ami ellentmond a fejlődés törvényének, a józan észnek. Érdeklődtünk hát a MESZÖV-től és a MÉK-től, s megkérdeztük, van-e lehe­tőség olyan növényi kultúrák terjesztésére, amelyek a bel­terjesség fokozása irányában hatnak, melyek nemcsak jö- vedelmezőek, hanem munka- igényesek is? A válaszok a következők voltak. A MÉK: „Maholnap már elegendő fó­liás kertészetünk lesz ahhoz, hogy a belföldet ellássuk. A külföldi piaclehetőségek vi­szont gyakorlatilag végtele­nek. Csupán egyre van szük­ség: időben, tehát valóban korán termesszék meg azt a primőrt!”... A MÉSZÖV: > „Csupa munkaigényes nö­vényt mondunk... Csak ti­zenöt vagon szamócát tud­tunk felvásárolni az elmúlt évben, pedig ötven vagon lett volna a kereslet. Tízszer- hússzor annyi meggyet is megvennénk, mint amennyit ma termelnek a megyében, hiszen minden mennyiséget átvenne külföld. Ami a feke­te ribiszkét illeti, alig 50 holdnyi összültetvény van ebből Baranyában, holott vagy 500 holdra lenne szük- sék... S végül — hogy ne csak a növényekről beszél­jünk — ott a húsnyúl. Ma már közhely, hogy minden elképzelhető mennyiséget megvásárolna tőlünk külföld. Ezért nem értjük, hogy a tsz-ek — egy-két kivételtől eltekintve — miért fanya­lognak még a nyúltál, hiszen keresve sem lehetne jobb munkaalkalmat találni az idősebb, betegesebb, tehát már nem teljes értékű mun­kaerő foglalkoztatására, mint ezt az üzemágatr... Fzt mondja a MÉSZÖV meg a MÉK. Nem volt még szó a dohányról, burgo­nyáról, a tsz-ek ipari, illet­ve melléküzemági tevékeny­ségének végtelen változatai­ról. A szó szoros értelmében mondjuk: kimeríthetet- lenek a lehetőségek. S ha egy tsz vezetői e lehetőségek ismeretében, birtokában mégis a kapát választják, akkor nem tud megszabadulni az ember attól a gondolattól, hogy igazuk van azoknak a törekvő, kezdeményező tsz- vezetőknek, akik így nyilat­koznak: „Aki a kapa mellett szavaz, az rossz bizonyít­ványt állít ki magáról. Azt bizonyítja, hogy nincs elég alkotó képzelete, fantáziája, legalábbis mersze, hogy va­lami újba belevágjon”... Bizony nincs. Az ilyen ve­zető nem tudja, vagy nem akarja beleélni magát a tsz- tag helyzetébe. Elfeledkezik arról, hogy a kapálás a leg­nehezebb fizikai munkák kö­zé tartozik, hogy a kapálás kapálás marad akkor is, ha zenére csinálják. Magyar László 500 szivattyú Vietnamnak Közlemény Mahmud Riadnak, az EAK külügyminiszterének budapesti látogatásáról Péter János külügyminiszter meghívására Mahmud Riad,, az Egyesült Arab Köztársa­ság külügyminisztere 1968 április 23-tól 25-ig baráti, hivatalos látogatást tett Budapesten. Az EAK külügyminiszterét budapesti tartóz­kodása során fogadta Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke. Mahmud Riad többízben találkozott Péter János külügyminiszterrel. A találkozások alkalmával a két ország képviselői tárgyalásokat folytattak az Idő­szerű nemzetközi kérdésekről, elsősorban a közel-keleti helyzetről. A megbeszéléseken magyar részről elismeréssel szóltak az Egye­sült Arab Köztársaság kormányának a közel- keleti válság békés politikai megoldását ke­reső tevékenységéről. A felek egyetértettek, hogy további nemzetközi erőfeszítéseket kell tenni az izraeli agresszió következményeinek felszámolására. Az EAK külügyminisztere nagyra értékelte a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevé­kenységét és azt a támogatást, amelyben az Egyesült Arab Köztársaságot részesíti nem­zetközi téren. A két fél a tárgyalásokon áttekintette a magyar—egyiptomi kapcsolatok fejlődését és megállapította, hogy azok a két ország barát­ságának és szolidaritásának jegyében alakul­nak. A megbeszélések a kölcsönös megbecsülés, megértés és a barátság szellemében folytak. Mahmud Riad elutazott Budapestről Csütörtökön, a kora délutá­ni órákban elutazott Buda­pestről Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere és az általa vezetett delegáció. A búcsúz­tatásra a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Péter János külügyminiszter és vezetésével a magyar—egyiptomi tárgya­lásokon részt vett delegáci­ónk. Ott volt Rácz Pál, a kai­rói magyar nagykövet. Meg­jelent Abdel Fattah Fouad, az EAK budapesti nagykövete, továbbá F. J. Tyitov szovjet nagykövet, Josef Pucsik cseh­szlovák nagykövet is. Mielőtt a vendégek beszáll­tak a repülőgépbe, Péter Já­nos így búcsúzott Mahmud Riadtól: — Itt-tartózkodásuk befe­jeztével szedetném még 'egy­szer megköszönni, hogy ön, ellátogatva hozzánk, szívesen adott nekünk értékes tájékoz­tatást országa politikájáról, hazai és külpolitikai tevé­kenységéről. Biztos vagyok abban, hogy a budapesti nyílt szellemű tárgyalás és eszme­csere nagyon hasznos lesz or­szágaink együttműködésének megerősítésére, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése és a közös nemzetközi problémák megoldása terén is. Bizonyos, hogy megbeszéléseink ered­ményei előrelendítő hatással fognak kamatozni az Egyesült Arab Köztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság kapcso­lataiban. Mahmud Riad válaszában hangsúlyozta: — Őszintén őrülök a tár­gyalásaink során elért ered­ményeinknek, és szeretném még egyszer kifejezni az Egyesült Arab Köztársaság népének, kormányának és el­nökének háláját mindazért a segítségért, amelyet az ag­resszió elleni harcunkhoz nyújtott a magyar nép, kor­mánya, vezetőivel együtt. Kapcsolataink örvendetesen fejlődnek, s a magunk részé­ről mindent elkövetünk a bennünket összefűző szálak erősítésére. Az Egyesült Arab Köztár­saság külügyminiszteri kül­döttsége az osztrák fővároson keresztül hazautazik Kairóba. Újabb küldöttek érkeztek az előkészítő bizottság ülésére Mint jelentettük, szerdán Budapesten megkezdte mun­káját a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanács­kozását előkészítő bizottság. Csütörtökön további kül­döttek érkeztek a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozását előké­szítő bizottság- ülésére. Megérkezett a Szudán] Kommunista Párt küldötte: Muawia Mustafa Ibrahim, a Központi Bizottság tagja és a Honduras! Kommunista párt küldötte: E. Escalante, a Központi Bizottság pót­tagja. Napi egy vason tojás külföldre Fellendülőben a nyugati baromfiexport Becs a legjobb kacsapiac A múlt héten nyugatnémet exportőrök járták Baranya gazdaságait, baromfihizlaló nagyüzemeit Ellátogattak többek közt a lippói Béke Őre Tsz-be is, mely évi 35 vagon baromfihúst termel két kor­szerű bábolnai típusú kombi­nátjában, országos szinten is kitűnőnek számító eredmény- nyél. A korszerű lippói kom­binátban 56 napos korra 1 kiló 30 dekás átlagsúlyt érnek el a húscsibék, s ahogy az Országos Baromfiipari Válla­lat kaposvári feldolgozó üze­mében tájékoztattak a tsz-ből származó csibék vágási ará­nya, húsminősége olyan ki­váló, hogy az áru 99 százalé­kát exportálják. A tsz-ben járt nyugatnémet kereskedők elmondották, hogy a német háziasszonyok jobban kedvelik a magyar baromfit a hollandnál, s valósággal ostromolják a kereskedelmet a behozatalért. Hasonló hely­zet alakult ki a bécsi, a sváj­ci és az olasz piacokon is, de a BOV az 1967-es és 1968-as „L Nem tartozik ugyan a nagyüze­mek sorába az öntöde Vállalat 07-es számú mohácsi gyáregysége, speciális gyártmányaival mégis figyelemre méltó exportot bonyo­lít le. Az első negyedévben 1000 darab altalaj tűzcsapot szállítot­tak csehszlovák megrendelésre 1,4 millió forint értékben. Most 400 darab ejektoros kutat is Cseh­szlovákiába. Rövidesen útnak in­dítanak az NSZK-ba egy 200 da­rab tűzcsapszekrényből álló szál­lítmányt. Az eddigi tárgyalások alapján számítanak arra, hogy idei nyugatnémet exportjuk volu­mene eléri a 2,6 millió forint ér­téket. Vietnami kérésre felkészültek 500 darab kézi üzemanyagszivaty- tyú gyártására. A Mohácsi öntö­de 22 szocialista brigádja vállalta, a VDK megrendelésének beérke­zését követően soron kívül elké­szítik az 500 szivattyút. Remélik, hogy április 28-án — ekkorra ter­vezik vietnami műszakjukat — már a szivattyúk szerelésén dol­gozhatnak. Készül az üzem a Budapesti Nemzetközi Vásárra is. Bemutat­ják majd körvágó-ollójukat, az altalajtűzcsapok két változatát, a kézi működtetésű szárnyszivaty- tyut és a vikcndkulat. Cj létesítmények építését kezdték meg tavaly az AGROKER Megyeri üti telepén. A tervek szerint a tizennégymillió forin­tos beruházással készülő négyszintes irodaházat, ezernégyszáz négyzetméter területű alkatrészraktárt, kétszintes műtrágya- és növényvédöszerraktárt, ezer négyzetméter alapterületű fe­dett szint, valamint iparvágány és üzemi úthálózatot ez ér végére adják át rendeltetésének évben Angliába, sőt Kuwait- ba is szállít baromfit. Az elő­ző évek lanyhább érdeklődése után most újra keresett cikk lett a magyar baromfi a nyu­gati piacokon, ez mindenek­előtt a nagymértékben meg­javult minőséggel, egyöntetű­séggel magyarázható, de a ma­gyar baromfi versenyképessé­géhez hozzájárult az is, hogy nagyüzemeink ma már lénye­gesen olcsébb áron állítják elő a baromfit és a tojást. A kedvező piaci lehetőségek és a gazdaságos termelés kö­vetkeztében ez évben fokozó­dik Baranyában a termelés, nem oly módon, hogy több gazdaság kapcsolódik be, ha­nem úgy, hogy a már koráb­ban berendezkedett üzemek bő­vítik kapacitásukat, növelik termelési volumenüket. Má- gocs már tavaly megkezdte a bővítést, Lippó ez évben épít újabb egységeket. A BOV 1968-ra összesen 308 vagon húsbaromfi átvételére kötött szerződést Baranyában — ez mintegy 40 vagonnal több a tavalyinál — s ennek zömét a mágocsi — 70 vagon —lip­pói, somogyapáti, kátolyi, mozsgói, siklósi és boldogasz- szonyfai tsz, valamint a gö- rösgali, bogádmindszenti álla­mi gazdaság és a Tolna—Ba­ranya megyei Halgazdaság adja. Az év slágere a pecsenye- kacsa lesz, melynek termelte­tésével most első ízben foglal­kozik a BOV. A pecsenyeka­csa különösen Ausztriában keresett cikk, úgyszólván min­den mennyiséget felvesz a bécsi piac. Ez évre fél millió pecsenyekacsára kötött szerző­dést a vállalat Baranyában, hat halastóval rendelkező nagyüzemmel a somogyapáti és boldogasszonyfai tsz-szel, va­lamint a görösgali, bogádmind­szenti és szentlőrinci gazda­sággal, illetve Tolna—Baranya megyei Halgazdasággal. A na­poskacsák kihelyezése megkez­dődött, csütörtökön 20 ezret raktak ki a somogyapáti nagy tóra. A tavakon nevelt kacsák legkésőbb 56 napos korra el­érik a 2 kiló 40 dekás súlyt, tehát még betokosodásuk előtt piacképesek. A BOV május 2- án indítja útnak Baranyából az első vagon kacsát Becsbe, hogy azután az év végéig még mintegy 100 vagonnal szállít­son el. Ebben az évben jól indult a tojás felvásárlás és export is, s még a szokásos tavaszi tojásdömpinget sem érezte meg. Április 22-ig több, mint 27 millió darab tojást vásárolt fel Baranyában a BOV három millióval többet, mint tavaly. Húsvét környékén is igen élénk volt az export, mely tojás esetében leginkább Olasz­országba, Svájcba, Csehszlová­kiába és a Szovjetunióba irá­nyul. E héten a Fécsi Vasút­állomásról naponta indítottak tojással megrakott exportva­gonokat Olaszországba. A BOV erre az évre összesen 57 millió darab tojás átvételére kötött szerződést a baranyai tsz-ekkel, fmsz-ekke] és álla­mi gazdaságokkal, a kedvező piaci lehetőségek következté­ben ez a szám várhatóan mintegy 10 millióval emelked­ni fog. — Rné — Elüzemavató a DEDÁSZ-nál Elüzem avató ünnepséget tartottak csütörtök délután a DÉDASZ Rákóczi úti szék­házéban, Németh István igazgató beszámolója után Szili Géza nehézipari mi­niszterhelyettes köszöntötte a vállalat dolgozóit és át­adta az élüzem oklevelet, a vállalat vezetőinek, Németh István igazgatónak, Szabó Antal főmérnöknek és Vár­nai Vilmos főkönyvelőnek a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetést nyújtotta át. — Ugyancsak a Nehézipar Ki­váló Dolgozója kitüntetést kapta Heil János műszerész, Lelik János műhelyvezető és Pálfalvi István, a válla­lat pécsi igazgatósága főköny­velője. Ezt követően az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának képviseletében dr. Nagy József titkár gra­tulált a DÉDÁSZ dolgozói­nak a múlt évben elért ki­magasló teljesítményekhez.

Next

/
Thumbnails
Contents