Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
ám« ! forint Vil&g proletárját, egyesüljetek! Dunámon napin XXV. évfolyam, 80. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. április 4., csütörtök Szabadságunk születésnapján M ajdnem negyed évszázad múlt el azóta, hogy hazánk megszabadult a háború borzalmaitól és — bár akkor még nem mindenki tudta — sok évszázad népellenes rendszerétől. A huszonhárom év előtti április negyediké ilyen módon a mi számunkra mindent jelentett: a világtörténelem legvéresebb háborújának végét, a fasizmus szörnyűségednek felszámoláséit, a magatehetetlen, de ugyanakkor népünket már-már pusztulásba hajtó úrirend bukását és a fel- emelkedés, a demokrácia és a szocializmus útjának kezdetét. Huszonhárom év már majdnem egy emberöltő. Még néhány esztendeje képeslapjaink egymással versengve mutatták be azokat a gyermekeket, akik a szabadság hajnalán, 1945. április 4-én születtek; ezekből a képekből emlékszünk rájuk — mint úttörőkre, majd gimnazistákra, fiatal életüket alig kezdő, akkor vizsgázott szakmunkásakra. Ma már hiába keresnénk ezeket a „gyerekeket”. Felnőttekké váltak, nem egy családot alapított közülük, nekik maguknak is gyerekeik vannak. Ez a huszonhárom esztendő nemcsak őket növesztette naggyá, hanem az egész országot végre modernné, korszerűvé tette. Kétségtelen eredmény ez, de a modem országnak „modem” problémád is vannak. Természetes az, hogy az ugrásszerű fejlődés nem volt és nem lehetett problémamentes, gond nélküli, sima átmenet. S nemcsak a „történelem” tőlünk bizonyos fokig független erői okozták ezeket a nehézségeket, bonyolították utunkat, hanem a magunk gyöngesé- ged, következetlenséged is, nem egyszer merev szemléletünk, nem eléggé gyors alkalmazkodóképességünk a történelmi fordulókon. Mindez együtt időnként gátjává vált gyorsabb, egyenletesebb haladásunknak. Fiatalok és idősebbek egyaránt keresik hazánk fejlődésének általánosítható tapasztalatait. Korábbi válaszainkat gyakran úgy fogadják, hogy azok nem véglegesek, ki kell azokat egészítenünk újakkal és olyanokkal, amelyek még reálisabb választ adnak jövő utunkra. Ezt az igényt komolyan kell vennünk, újra és újra tanulmányoznunk kell az elmúlt huszonhárom esztendő ered- ményeit-hiányosságait, tapasztalatait. Igaz, nem élhetünk meg pusztán abból, amit az elmúlt több mint két évtized alatt jól vagy kevésbé jól megépítettünk. Igazuk van azoknak a fiataloknak és idősebbeknek, akik azt állítják, hogy az új nemzetközi és hazai viszonyok között sok mindent át kell gondolnunk és — hasonlóan a gazdaság- irányítás mechanizmusához — jónéhány korábbi elgondolásunkat, így például államépítési módszereinket korszerű szocialista módon át kell fogalmazni. Ettől azonban mi eddig sem riadtunk vissza. Eri bizonyítja különösképpen az utolsó évtized sok sikerült kísérlete Magyarországon. Nem szükséges, hogy ezeket mind felsoroljam, s ezért csak kettőre utalok. Közismert tény. a magyar mezőgazdaság kollektivizálása ebben a szakaszban nemcsak azzal tűnt ki, hogy ennek következtében ráléphettünk a korszerű mezőgazdasági fejlesztés útjára, hanem azzal is, hogy a szervezés a leghumánusabb módszerekkel folyt — figyelembe véve parasztságunk problémáit, nehézségeit. Példaként kell és lehet felhoznom azt, hogy az új gazdasági mechanizmusra való átállás hazánk valódi szükségletei alapján történt meg — népünk alapvető, eddig elért eredményeit is megvédve. S ha ma állampolgáraink azt a meggondoltságot, megfontoltságot dicsérik, ami a rendkívül jelentős gazdasági reformot kísérte, hivatkoznunk lehet arra, hogy levontuk a tanulságot a korábbi évek hibáiból. Mindez csak példa kívánt lenni arra, hogy eltökélt szándékunk: minden téren levonjuk a következtetéseket az elmúlt huszonhárom esztendő eredményeiből és hibáiból. S ha az április 4-i számadás során azt mondjuk, hogy valóban nem nyugodhatunk bele a régebbi eredményekbe, a korábbi megfogalmazásokba s le kell vonnunk hibáinkból a következtetéseket, úgy ezt a megállapítást ki kell egészítenünk. Tanulnunk kell nemcsak régi hibáinkból, de kétségtelen eredményeinkből is. Felszabadulásunk óta, a huszonhárom esztendő alatt a szocializmus alapjainak lerakásával együtt modern nagyipart teremtettünk hazánkban. Elsősorban ennek eredményeként sikerült népünk életszínvonalát igen jelentősen megemelnünk. Most talán ne a korábhi, felszabadulás előtti állapotokhoz hasonlítsuk ezt, hiszen azok a lakosság nagy többsége számára valóban középkori viszonyokat jelentettek. Csak azt érdemes itt megemlítenem, hogy gyakran olyan országok életszínvonalával hasonlítják össze a mienket, amelyek történelmi adottságaik következtében évszázadokkal megelőztek bennünket Már ez az összehasonlítás maga is mutatja felemelkedésünk ütemét. Dolgozóink körében nem utolsó sorban a felszabadulásunkig nagy többségében nyomorban élő parasztságunk élete változott meg — ma már mindenki elismeri, hogy elsősorban azért, mert a szövetkezeti utat választotta s ebben a választásában, majd az első évek nehézségeinek legyőzésében munkásosztályunk nagy támogatást nyújtott neki. H a eredményeinket Ismerjük és elismerjük, ezek okát is keresnünk kell. Tudjuk, s ezt sohasem tagadtuk, hogy felszabadulásunk, hazánk függetlensége és felemelkedése azért jöhetett létre, mert a világ haladó erői összefogtak a fasizmus ellen, s mert ebben a szövetségben a legaktívabb szerepet a szocializmus országa, a Szovjetunió vállalta véráldozatával, politikai következetességével egyaránt. Gazdaságunk leromboltságából, politikai elszigeteltségünkből azért emelkedhettünk ki, mert nem álltunk egyedül. Ekkor sem lehetett, de pártunk helyes irányítása mellett nem is akartunk elszigetelten élni. Ez segített át nehézségeinken, és ez adta meg a módot népünknek arra, hogy szorgalommal, észszel építse saját boldogulásának útját. Dr. Bihari Ottó egyetemi tanár, a megyei párt-végrehajtóbizo*tság tagja Díszünnepség a Petőfi filmszínházban Ha |azánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából tegnap este fél 6 órai kezdettel díszüunepségre került sor a pécsi Petőfi filmszínházban az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, Baranya megye és Pécs város Tanácsa, a Hazafias Népfront Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közös rendezésében. A díszünnepségen megjelent a megye és a város számos vezető személyisége. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása, után Deve- cseri Gábor: A beke katonái című versét Ronyecz Mária, a Pécsi Nemzeti Színház tagja adta elő, majd Debitzky István, az MSZMP Pécs városi Bizottságának vb-tagja állt a közönség elé, hogy elmondja ünnepi beszédét. — 1945 tavasza, a hosszúra nyúlt kegyetlen háború reménytelen évei után sokat ígérő, reményteljes tavasz volt. Még folytak a harcok, de a Volga-parti város győzelmi füzénél fellobbantak a népek szabadságát hirdető fáklyák fényei, s szerte Európában — kioltott, meggyalázott emberi életek milliói és romba döntött, üszkös városok, falvak felett — az új élet ígéretét hirdették. Az ígéretből valóság lett. Huszonhárom esztendő egy nemzet életében nagyon rövid idő, és mégis évszázadok munkáját végeztük el, pótoltuk be. Ezalatt a huszonhárom esztendő alatt huszonhá- romszor újhodott meg a nemzet; huszonhárom új generáció sorakozik azok mögé, akik szemtanúi, szenvedő részesei voltak a hosszú és kegyetlen, életet és értéket nem tisztelő, ész nélkül pusztító véres háborúnak, , .részesei szenvedésben és megaláztatásban annak a kornak, amikor a városi munkás szükségben, jogtalanságban tengődött, a falu népe a földesúrnak vetett és aratott, fia, leánya tudatlanságban nőtt fel, mindenféle betegségek tizedelték, s voltak idők, amikor a gyötrelmet megtetézte az elnyomó véres parancsuralmának dühöngése, amikor az ember kínokkal élt és kegyetlen halállal hált meg.” — Az új gerenáció számára — folytatta — ez a fájdalmas, nem is nagyon távoli múlt mindinkább történelemmé válik. Az örökhagyók száma évről évre csökken, az elmenőket — az élet rendjének megfelelően — újabb nemzedékek egész sora követi. Nekünk idősebbeknek arra kell törekednünk, hogy a jobb élet mellett, örökbe hagyjuk azoknák a dicső és kemény, áldozatos harcoknak az emlékét is, melyek lehetővé tették, hogy a sok-évszázados éjszaka, után eljöhetett a hajnal, és az örökhagyók — munka közben maguk mellé állítva a felnövekvőket — a ragyogó hajnali fénynél felépíthették a dolgozó emberek országát. — A felszabadulás óta még egy emberöltő sem telt el, és mi ezalatt a viszonylag rövid idő alatt olyan ipart teremtettünk Magyarországon, mely hatszor annyit termel, mint valamikor a tőkés ipar. Alapvetően megváltoztak a mező- gazdasági viszonyok is. A végtelen táblákban egyesült közös föld ma már az ország lakosságának jólétét szolgálja. És soha nem adott annyit ez a föld, mint ma. — Nem kis büszkeséggel beszélhetünk a szociális vívmányaink terén elért fejlődésről is — mutatott rá az ünnepi szónok. — És minden, amit eddig elértünk, csak közbenső állomása végső céljainknak. Mert a szocialista társadalom nem ismer megállást az ember javáért, az ember előbb- rejutásáért kifejtett erőfeszítésben. Űj módszereket alkalmazunk a gazdaságirányítás rendszerében, fejlesztjük, erősítjük társadalmunk intézményeinek, közszellemének demokratizmusát. — A Szovjetunió, a világ első szocialista állama — mondotta a továbbiakban — mindent elkövetett, hogy a rágalmak és az ellenséges propaganda ellenére normális államközi kapcsolatot építsen ki a felszabadulás előtti Magyar- országgal. Nem rajta múlott, hogy ez akkor nem sikerült, és Magyarország lett a fasiszta Németország leghűségesebb vazallusa. — Levontuk a szükséges tanulságokat. A felszabadulás óta eszmei alapokra épült, sokoldalú együttműködés bontakozott ki és szélesedik, erősödik a két nép között. Évről évre bővülnek gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval, árucsereforgalmunk, energetikai rendszereink együttműködése, a Barátság olajvezeték, MHHBH az alumínium-egyezmény, az atomerőmű építése, mind fényes állomásai a két állam, a két nép között kialakult mély és igaz baráti együttműködésnek — Ha holnap, a nagy ünnepen vidáman szalad majd a vonat a kiránduló családdal szépen müveit földek és új- piros tetős falusi villaházak között, ha fenn, a Mecsek kanyargós útjain sétálunk és lenézünk büszkeségünkre. Űj- mecsekaljára, ha a Hőerőmű kéményeinek felkiái tójelein akad meg tekintetünk — mondotta beszéde végén Debitzky István —, ne feledkezzünk meg azokról, akik a szabadságot hozták — sokan közülük életükkel fizetve érte — és emlékezzünk azokra is. akik névtelen katonái voltak az illegális harcnak, vállalva a börtönt és a szenvedéseket, feláldozva életüket, ha úgy kívánta a szabadság ügye. Éltesse emléküket az idők végtelenségéig a hála és a szeretet. Az ünnepi beszédet követően a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola leánykára Ivasivka Mátyás vezényletével munkásmozgalmi dalcsokorral köszöntötte az ünneplő közönséget. A díszünnepség részvevői végezetül megtekintették _ a „Ha szereted hazádat” című szovjet dokumentumfilmet A VPK kormányának nyilatkozata Johnson bejelentése a közvélemény szemérmetlen félrevezetése Hanoi: Szerdán este a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője, Ngo Dien ismertette a szocialista országok Hanoiban működő sajtó- tudósítóival a VDK kormányának nyilatkozatát. — A nyilatkozat válasz Johnson amerikai elnök március 31-i beszédének arra a részére, amelyben bejelentette a VDK ellen folyó légiháború korlátozását, s ezzel egyidejűleg viszont azt is, hogy további csapaterősítéseket küld Dél- Vietnamba és igyekszik megerősíteni a saigoni bábrezsim hadseregét is. A kormánynyilatkozat bevezetőül megállapítja, hogy az amerikai imperialisták immár több mint tíz esztendeje arcátlanul megszegik a Vietnamra vonatkozó 1954-es genfi egyezményeket és agressziót követnek él a vietnami nép eliten. 1965 óta az agresszió 3 korábbinál is nagyobb méreteket öltött, szabályos helyi háborúvá szélesedett, minthogy az Egyesült Államok expedí- ciós hadseregét óriási méretűre duzzasztotta délen és ezzel egyidejűleg elkezdte Észak- Vietnam ellen pusztító légi- háborúját. A nyilatkozat a továbbiakban megállapítja, hogy a vietnami nép délen a DNFF vezetésével egyik vereséget a másik után méri az amerikaiakra, csatlósaikra és a báb(Folytatás a 2. oldalon) Kitüntetés a Megyei Tanácson. Fáiké Sándor elvtárs kSszünfi a kitüntetetteket Távirat Lvovba SZKP Lvov területi Bízott* s ágának Lvov terület szovjetjének Kedves Elvtársak! Hazánk felszabadulása hu- szonharmadik évfordulóján szeretettel köszöntjük Lvov terület valamennyi kommunistáját, dolgozóját. Nagy nemzeti ünnepünkön hálás szívvel emlékezünk meg azokról, akik felszabadították hazánkat, megnyitották népünk előtt a társadalmi, gazdasági, kulturális felemel kedés útját, mindvégig baráti segítséget nyújtottak a szocialista építőmunka feladatainak megoldásához. Kívánjuk, hogy tovább erő södjék a szovjet—magyar barátság, a két testvérterület számtalan kapcsolata, a szocializmus, a világbéke ügyének javára. Elvtársi üdvözlettel: RAPAI GYULA, az MSZMP megj ei bizottságának első titkára PALKÓ SÁNDOR, a Megyei Tanács vb-elnöke I f
