Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-24 / 95. szám

I9M. április 24. Dutv-antmi naoto 3 Losonczi Pál Baranyában (Folytatás az 1. oldalról) — Nincs eladatlan árunk és az üzletekben is kaphatók — válaszolta Bérei Pál igazgató. Amíg asztalhoz ültek, hogy meghallgassák az igazgató tá­jékoztatóját, a vendég és kí­sérete jót derült Ambrus Je­nő elvtárs tréfás megjegyzé­sén: „Szemfényvesztésnek tet­ték csak ki ezt a kiállítást, nem is biztos, hogy itt gyárt­ják ezeket a bőröket.” Az igazgató a gyár munká­jának ismertetése előtt öröm­mel jelentette be: „Tegnap ér­tesítettek bennünket, hogy él­üzem lettünk.” Szó esett a nagymúltú gyár fejlődéséről, a sokmillió forintos beruhá­zással épült rostműbőrgyárról, az új krómos üzemről. — Hogyan élnek az új gaz­dasági mechanizmus adta le­hetőségekkel, hogyan alakul­nak a bérek? — és még szá­mos kérdést tett fel az elnök. Közvetlen, egyszerű szavakkal beszélgettek de ez az egysze­rűség és közvetlenség általá­ban jellemezte a fogadtatást, bárhova is ment a Népköztár­saság elnöke pécsi, illetve ba­ranyai látogatása során. A rostműbőrgyárban, az új kró- mos üzemben több Ismerőst talált, akiket kézfogással üd­vözölt, és az idő rövidsége miatt, ha csak néhány szóval is, de érdeklődött felőlük. A látogatás végén a gyár dolgo­zói a 200 éves Pécsi Bőrgyárat bemutató könyvvel ajándékoz­ták meg az elnököt, aki sok sikert kívánt a gyár összes fock rádió’ és tv-nyilatko&aia A véméndi tsz-ben Kissé szokatlan epizódokkal kezdődött Losonczi Pál elv­társ véméndi látogatása. Alig állt meg a gépkocsi a tsz előtt, alig lépett ki az autó ajtaján, elé ment egy közép­korú férfi és testvériesen meg­csókolta őt. Csakhamar kide­rült, hogy Véménden él az egyik távoli rokona, Láklia Rudolf vasutas személyében. Már négy éve nem látták egy­mást. Nem sokkal később, egy másik férfi szólította meg a véméndi utcán az államfőt, közvetlen, tegeződő stílusban. Losonczi elvtárs azonnal meg­ismerte, hogy Grubics Blago- val, egykori katonatársával ta­lálkozott. Pedig már huszonöt éve nem látták egymást! Ezek a kis epizódok is azt illusztrálták, amit az Elnöki Tanács elnöke még hétfőn, lá­togatása első napján mondott: „Idevalósi vagyok, erre a kör­nyékre .. A községnek még sohasem volt" Ilyen magas rangú ven­dége. Nagy tömeg várakozott a falu főutcáján, kiváncsi fe­jek sokasága hajolt ki az emeletes iskolaépület minden ablakából. Miután Rótt Antal, az Egye­sült Lenin Tsz elnöke tájé­koztatta az államfőt a tsz éle­téről, terveiről, Losonczi elv- tásr és kísérete megtekintette a közös gazdaságot. Sorra jár­ták az istállókat, gépműhelyt, Losonczi elvtárs elbeszélgetett a tsz-tagokkal. Bogos Lázár­tól, a gépműhely munkakörül­ményeiről érdeklődött. Moldo- ván Mária állattenyésztővel a borjak gondozásáról, Borka Lászlóval pedig a dohányter­mesztésről folytatott eszmecse­rét. Részletesen tanulmányoz­ta az új, nyolcezer férőhelyes sertéskombinát tervét, amit a véméndi tsz akar felépíteni. Mindenki meggyőződhetett ar­ról: nem hiába volt Losonczi elvtárs az ország egyik leg­nevesebb közös gazdaságának, a barcsi Vörös Csillag Tsz-nek az elnöke, azt követően pedig földművelésügyi miniszter, még ma, magas állami tiszt­ségében is szívesen foglalko­zik a mezőgazdasággal. A véméndiek a búcsúzás pillanataiban egy helyi vö­rösbor-különlegességgel meg­töltött hordócskát, illetve egy csikóbőrös kulacsot ajándé­koztak az államfőnek. Losonczi elvtárs meleg sza­vakkal búcsúzott a véméndi- ektől, Baranyától. Elmondotta: nagy élmény volt számára a tsz meglátogatása, hiszen olyan tsz-ben járhatott, amely an­nak ellenére, hogy nem a leg­jobb minőségű földeken gaz­dálkodik, kitűnő eredménye­ket ért el. Losonczi elvtárs ezt köve­tően elbúcsúzott a véméndiek- től, a megye vezetőitől és visszatért Budapestre. Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke ked­den a rádióban és a televí­zióban beszélgetést folytatott a televízió riporterével idő­szerű kül- és belpolitikai kér­désekről. Az alábbiakban rö­vidítve ismertetjük a kérdé­seket és Fock elvtárs vála­szait. RIPORTER: szerete tel köszön­tőm Fock elvtársat stúdiónkban. Szere nénk tájékoz atás. kapni Öntől, többek között franciaorszá­gi látogatásának eredményeiről, tapasztalatairól, hiszen éppen Fock elvtárstól származik az a megállapítás, hogy e látogatás fordulópontot jelent a magyar- francia kapcsolatok történe ében. VÁLASZ: a megállapítás ugyan nem tőlem származik, de emlékezetem szerint én is használtam ezt a kifejezést A látogatásról a sajtó, a rá­dió, a televízió úgy tett em­lítést, hogy az mérföldkövet jelent a két ország kapcsola­tában, s vendéglátó házigaz­dáink is szívesen használták ezt a kifejezést. S bennem is ki­alakult ez a meggyőződés, — amit egyébként maga a meg­hívás ténye, hogy tudniillik személyesen először járt ma­gyar miniszterelnök hivatalo­san Párizsban, s a tárgyalá­sok őszinte légköre is alátá­masztott. A nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiben — várakozásunknak megfelelően — egyetértünk a francia kor­mánnyal: például a vietnami agresszió, a közel-keleti hely­zet megítélésében azonos a két kormány álláspontja. RIPORTER: a tárgyalások őszln- e légköre nyilván megkönnyítette íz eszmecserét olyan kérdésekrő! s, amelyekben nem jött létre sgyetértés? VÁLASZ: igen. Ezek közül az európai béke és biztonság kérdését emelhetném ki. Egyet értve a lényeggel, már mint az európai béke és biztonság megerősítésével, azon belül azonban a problémák megíté­lésében nem azonos a két kormány álláspontja Például a német problémát illetően elég jelentős az eltérés kö­zöttünk. Mi a saját vélemé­nyünket De Gaulle elnöknél épp úgy mint Pompidou mi­niszterelnöknél, vagy Couve de Murville-nél tett látogatá­sunk alkalmával kifejtettük és a francia fél is megma­gyarázta a maga álláspontját. RIPORTER: az ország közvéle­ményét élénken fogiakoz atják a gazdasági mechanizmus beveze é- sének első tapasztalatai. Hogyan értékeli a gazdasági reform in­dulását? VÁLASZ: az első negyedév tapasztalatai jók. De meg kell néznünk, hogy miért. Sze­rintem azért, mert helyes módszerekkel, nagy türelem­mel és a dolgozók iránti nagy bizalommal dolgoztuk ki a reformot. Nálunk hiába kér­dezi valaki, hogy ki a reform atyja, vagy ki a reform any­ja. Szerencsére erre senki nem tud — ha tisztességesen akar válaszolni — úgy felel­ni, hogy egy nevet megjelöl. A reform úgy készült, hogy az előző hét-nyolc év magyar tapasztalatait figyelembe vet­tük, elemeztük, mellé tettük a nemzetközi tapasztalatokat, s ezek tükrében vizsgáltuk meg. Mindvégig igényt tartottunk arra, hogy a bevezetéskor már tíz- és százezrek legye­nek, akik támogatni akarják ezt a reformot; igényt tartot­tunk arra, hogy a közvetle­nül érintett vezetők és szak­emberek értsék a reformot, annak mirrden összefüggését; igényt tartottunk arra, hogy a széles közvélemény, ha le­het, a legteljesebb nyugalom­mal és bizalommal várja a reform bevezetését. Örülök annak, hogy ez így történt, s ennek eredménye­ként mondhatjuk az első ne­gyedévben, hogy a gazdasági élet egyetlen területén sem volt visszaesés, sőt, minden jelentős iparág többet termelt, mint a múlt év azonos idő­szakában. Az egész magyar ipar kereken 5 százalékkal többet termelt. Az értékesítés a termeléshez viszonyítva — ha nem is jelentősen, de ked­vezőbb volt, mint tavaly ilyen kor, a lakosság pénzjövedel­me körülbelül 9 százalékkal nőtt, ha figyelembe vesszük a két százalékos árszínvonal­csökkenést —, kereken 6 szá­zalékkal többet vásárolt a lakosság, mint tavaly az első negyedesztendőben. RIPORTER: az özem: demokrá­cia és az egyszemélyi felelős ve­ze és gyakorlatának összeegyezte­tésében még nágyon sok a ta­nácstalanság. az értetlenség, sőt, á konfliktus is. Mi az ön tapasz­talata? VALASZ: En sajnos, mióta miniszterelnök vagyok, sok­kal kevesebbet tudok üzemek­be járni, mint régebben, de nekem is az a benyomásom, hogy az üzemi vezetők nem tudnak még megfelelően élni a rájuk bízott jogokkal és ha­táskörrel, és az üzemi kollek­tívák és az üzemi szakszerve­zeti szervek sem szoktak még eléggé hozzá ahhoz, hogy a rájuk bízott hatáskörben meg­felelően el tudjanak járni. Eb­be még úgy látszik bele kell tanulniok, nem kétséges, hogy bele fognak tanulni. Nagy je­lentőségűnek tartom a refor­mot olyan szempontból, hogy a bekövetkezhető súrlódásokat is az üzemben kell megoldani, akármilyen súrlódás volt, leg­többször a minisztériumokig, sőt a Minisztertanács és a SZOT szintjéig jutottak ezek az üzemi problémák. Fock Jenő ezután a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tokról, az együttműködés for­máinak fejlesztéséről szóló kérdésekre válaszolt. : MA ESTE Főiskolás hangverseny Ma este rendezi hagyo­mányos hangversenyét a Liszt teremben a Pécsi Ta­nárképző Főiskola vegyes­kara, nőiliara é? zeneka­ra. A koncertet a zenekar műsorszámai nyi'ják megs Kováts András művészeti vezető irányításával Hän­del és Bach műveke ad­nak elő, valamint bemutat­ják Mozart ké orgonaszo­nátáját Oláh Gizella közre­működésével. A női kart Sinkovics George te ve­zényli. Előadásukban előbb Palestrina, Moraiv és Ver- di-művek hangzanak el, majd a hangverseny má­sodik részében mai magyar szerzők művei, valamint Kodály három jelen ős al­kotása a Villő. a Hegyi éjszakák I. és a Pünkös­dölő kerül bemuta ásra Ér­dekes műsorral lép a kö­zönség elé a főiskola ve­gyeskara is Tillal Aurél vezényletével. Reneszánsz és romantikus me terek művein kívül V. Williams, valamint Klodálv és Bárdos kóruskom poTÍeiói teszik művészileg magas színvo­nalúvá a ma esti koncertet. Méhésztalálkozó a MÉSZÖV-nél Ezer vagon méz A termés zöme exportra megy A véméndi Egyesült Lenin Tsz borjúnevelojcben. Losonczi elvtárs Rótt Antal tsz-elnök és dr. Csendes Lajos, a Me­gyei Pártbizottság titkára társaságában Erb János felvételei Vasárnap délelőtt a MÉ­SZÖV kultúrtermében a me­gye szakcsoportjainak képvi­seletében mintegy száz mé­hész gyűlt össze, hogy meg­hallgassák Kocsis Sándornak, az OMSZK igazgatójának tá­jékoztatóját a méz hazai és külföldi forgalmazásának le­hetőségeiről. A világ méztermelése — mint az előadó mondotta — 39 000 vagon. Európában 8600, Magyarországon ezer vagon­nyit termelnek. Az évi 600— 650 vagonnyi szervezett felvá­sárlás (a többi méz közvetle­nül kerül a fogyasztókhoz) zöme exportra megy. Nagy­részt tőkés exportra: Nyugat- Németországba, Belgiumba, Franciaországba és Hollandiá­ba. Ez évben Japánba is megy 120 vagon akácméz. Baranya mézfelvásárlása az utóbbi 3—4 évben megduplá­zódott, 1963-ban még 23 va­gon volt, az elmúlt évben már 44 vagon. A mézfogyasztás nálunk nem túl nagy, 12 forint érté­kű mézet fogyasztunk szemé­lyenként. A mézfogyasztás népszerűsítése érdekében az OMSZK a megyei FŰSZERT ügyintézői között versenyt hirdet, és ha az előző évhez viszonyítva 25 százalékkal nö­velik a mézforgalmat, a népi demokratikus országok bár­melyikében kéthetes üdülés­ben részesülhetnek. Első benyomásra, semmi­ben sem különbözik Godfrey Osir ötödéves orvostanhall­gató szobája a többiekétől. A ruhásszekrény és a reka- mié közé szorított íróasztal­ka szinte kiporcirozott ké­nyelme, de még a fényké­peikkel, s egyéb apró csa­ládi ereklyékkel kitapétá­zott falak is, a kollégiumi élet többé-kevésbé konfek­cionált, s mégis megkapó jegyeit viselik. Lám, a főhelyre ő is a családi portrékat helyezte és köréjük a távoli haza gon­dosan kiválogatott képdoku­mentumait. Kenya egzotikus tájait, Nairobi éjszakai fé­nyeit, nappali forgatagát, s hogy a harmónia teljes le­gyen, néhány régi keltezésű folyóiratot is, melyek nyil­vánvalóan nem a hírek, ha­nem elsősorban az anya­nyelv egyszer-egyszerj meg­ízlelése végett kerültek az ereklyéi közé. Kicsit zavarban van, hogy hóvá is ültessen a csupán egyszékes komfort miatt, de „Tanítok, hogy tanulhassak...“ aztán úgy menti meg a helyzetet, hogy engem ültet a könyvekkel felpolcolt író­asztal mellé, ő meg teafőzés ürügyén állva marad. — Ha elfogadja, szívesen megkínálom egy csésze fa­héjas kenyai teával, és köz­ben kérdezgethet is — mon­dotta alig kifogásolható ak­centussal, de kicsit fölösle­gesen is, mert a kollégium gondnoka jó előre értesítette a jövetelem céljáról. — Tudom, arra kiváncsi, hogyan is taníthatom én an­gol nyelvre a diákkollégái- mat, amikor magamnak is elkelne még jónéhány kurzus a magyar nyelvből. De amikor nyugtázta az elismerésemet e szép kerek­re sikerült mondatáért, lé- legzetnyi felkészülés után már ki is rukkolt a követ­kezővel. — Tulajdonképpen azért tanítok, hogy közben én is tanulhassak, vagy ahogy önök mondanák; így kötöm össze a kellemeset a hasz­nossal ... Aztán kiderült, hogy a nyelvtanításban sem kevés­bé talpraesett mint a ma­gyar szavak forgatásában. Először természetesen az angol nyelvtant „rágatja át” — ez is az ő szóhasználata — csak ezután kerít sort a gyakorló órákra. Hogyan? — Keskeny papírszeletek­re olyan magyar tájak, vá­rosok, folyók nevét jegyzem fel, amelyekről magam is ke­veset tudok, aztán vizsgaté­tel formájában kihúzatom a tanulókkal __ mondotta. — í gy kölcsönösen jól járunk. Én kijavítom a nyelvtani hi­bákat, és cserébe megismer­kedem Magyarországgal. De van ennél eredetibb és szórakoztatóbb módszere is. A tanfolyamot két cso­portra osztja, és ... A téma, a többnejűség — mondotta. — A fiúknak vé­deni kell, a lányoknak pe­dig cáfolni, és ebből olyan vita kerekedik, hogy alig győzöm korrigálni az állás­pontokat ... Van aztán olyan „felad­vány” is, amelyben bajosan tudna vitát provokálni. A kérdés: — melyik életformát választanák a diploma után: a városit vagy a vidékit? Azonban „helyszűke” mi­att elhagyom ezúttal a vá­laszokat, hogy feljegyezhes­sem még Godfrey Osir leg­kedvesebb szavait is. — El sem hiszi, hogy ezek a tanfolyamok milyen sokat segítettek nekem az igazi vizsgáimon. De rtiég ezeken túl is, mert fel sem mérhe­tem, hogy mit jelenthetnek majd évek múlva, amikor már odahaza gyakorló vagy beosztott orvosként hibát­lanul el kell igazodnom, a magyar orvosi szakkönyvek­ben, folyóiratokban. Hát eb­ből is láthatja, hogy volt némi önzés is az én nyelv- tanárkodásomban. (Pálinkás) Ez évben több évi szünet után lépesmézet is hoznak forgalomba. A tíz vagon lé­pesméz felvásárlásból öt va­gon lépesmézet angol export­ra terveznek. A lépesméz elő­állítását, illetve megtermelé­sét elsősorban a Zala megyei méhészek végzik majd. Ked­vező adottságainál fogva Ba­ranya megye a méztermelés mellett elsősorban virágpor gyűjtésére kötött szerződést. Az ország virágpor szük­ségletét elsősorban a Baranya megyei méhészek gyűjtik ösz- sze, ez évben 2000 kilogramm­ra kötöttek szerződést. A méhészetnek a mézter­melés mellett igen nagy je­lentősége van a virágok be­porzásában. Bebizonyosodott, hogy különösen vörösherénéí 50—80 kilogrammal több a termés katasztrális holdan­ként. Az első megyei méhész —mezőgazdász találkozón de­cemberben Sántha János, a garéi tsz főagronómusa el­mondotta, hogy különösen az egyik táblájukon volt szem­betűnő az eredmény. Ezt a méhek jobban látogatták a másik táblával szemben, mert ott a maglucemásuk napra­forgó mellett volt és a mé­hek inkább a napraforgó táb­lákba röpültek. Ajánlatos vol­na a maglucernák, lóherék mellé facélia vagy más mé­zelő növényt keskeny csíkok­ban vetni úgy, hogy a vörös­here vagy lucerna virágzása előtt tíz nappal virágozzék, így a méhek odaszoknak és a vöröshere vagy lucerna be­porzása eredményesebb lesz. Az első megyei méhész—ag- ronómus találkozónak az volt a célja, hogy megismerjék a méhészek és az agronómusok egymás problémáit, az agro­nómusok győződjenek meg, is­merjék el a beporzás jelen­tőségét, a méhészek szívesen oda is vándorolnak, de az ag­ronómusok tartsák be az elő­írásokat a porzásnál, perme­tezéseknél. Még csak az év kezdetén vagyunk, máris sok mérgezés Okozta kárról érkezett jelen­tés. A pécsváradi tsz nemrég fizetett 12 ezer forint kárt a mecseknádasdi méhészeknek, mert nem tartotta be a po­rozásnál az előírásokat. A mé­hészek nem kártérítéseket akarnak, hanem mézet ter­melni. A mezőgazdaságban vé­gezzenek növényvédelmet, mert az megóvja a károsodás­tól a növényeket, de ezt úgy végezzék — az előírások be­tartásával —, hogy a méhé­szetekben se legyen kár, de a növényvédelem is elérje célját. Lukács József t

Next

/
Thumbnails
Contents