Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-19 / 91. szám
üra: 70 fiUéf VTl&g proletárjai, egyesülete» i DunCmTOll naplö xxv. évfolyam, 91. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága éS'a Megyei Tanács lapja 1968- áPri|i* péntek „Szövetségeseinket tiszteljük segítségüket a mindennapi munkában nagyra értékeljük6( Kádár János felszólalása a Hazafias Népfront kongresszusának második napján Az Építők Székházában csütörtökön reggel a beszámoló feletti vitával folytatta tanácskozását a Hazafiam Népfront IV. kongresszusa. Az ülésen részt vett és az elnökségben helyet foglalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczy Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottsága pártfőiskolájának igazgatója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Német Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. A tanácskozáson Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára is felszólalt. Együtt építjük a közös hazát Tisztelt Kongresszus! Elvtársak! Barátaim! A Népfront Mozgalom hazánkban egyesíti a szocializmus és a béke alapvető céljaiban egyetértő külünböző világnézetű embereket. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a Hazafias Népfront IV. Országos Kongresszusa belpolitikai életünk jelentős eseménye és munkájának eredményessége népünk, egész társadalmunk érdeke. Az elhangzott elnöki megnyitó, az országos tanács átfogó beszámolója, és javaslatai, a szocialista demokrácia, a gazdaságirányítás reformja, a szocialista hazafi- ság és az ifjúság nagy kérdéseivel foglalkozó értékes bizottsági anyagok jó alapot nyújtanak az érdemi tárgyaláshoz. Erre gondolva, mindenekelőtt tisztelettel köszöntőm a kongresszus elnökségét, küldötteit, külföldi vedégeit, minden résztvevőjét és sikeres munkát kívánok mindnyájuknak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében. Kedves Elvtársak! Mi, kommunisták, tudjuk, hogy a párt és a népfront munkája kezdettől fogva egymásba kapcsolódott, igy van ez jelenleg is és úgy véljük, elválaszthatatlan lesz a jövő- , ben is egymástól. A párt a r szocializmus, a kommunizmus megvalósításáért küzd, annak tudatában, hogy a dolgozók osztálynélküli, szabad társadalmának megteremtése az egész nép érdeke és csak az egész nép közös műveként jöhet létre. Történelmi feladatunk eredményes megoldása a dolgozó osztályok, a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a kispolgárság összefogását, a kommunisták és pártonkivüli- ek, a materialisták és hívők együttműködését igényli az alapvetően közös érdekek és célok alapján. Mindebből következik a párt belpolitikájának lényege, a szocialista demokrácia állandó fejlesztésére törekvés, a szocializmus megvalósítását célzó szövetségi politika, a nemzet minden alkotó erejének összefogása és egységének megteremtése. A párt belpolitikájának ezt a leglényegesebb és legállandóbb elemét a köznyelv, más szóval és igen helyesen népfront politikának nevezi. Hazánkban a párt ma vitathatatlanul a társadalom ve- vető ereje és befolyása döntő módon érvényesül az ideológia, a politika, az állami élet, a gazdasági és kulturális tevékenység minden fő terüle- i tén. A történelmi tapasztala- 1 tok azt bizonyítják, hogy a marxista—leninista párt vezető szerepe nelkülözhetetlen, szükséges a szocializmus építésének egész időszakában, a kommunizmus megvalósulásáig. Ennek hangsúlyozásakor utalnom kell arra is, hogy pártunk kongresszusain és mindennapi munkájában egyaránt kifejezésre juttatja, hogy a vezető szerepet nem uralkodásként, hanem történelmi küldetésből adódó feladatként a munkásosztály, a nép érdekeinek szolgálataként fogja fel. A párt vezető szerepét úgy értelmezi és valósítja meg, hogy az feltételezi és igényli az állami és társadalmi szervezetek önálló, felelős és rendeltetésszerű működését. A párt igényli a szocialista célt elfogadó és támogató összes társadalmi erő és tényező cselekvő részvételét a közügyekben. Gondolom, az elmúlt évtized tapasztalatai mindenki számára meggyőzően megmutatták, hogy mi, kommunisták, a szocializmus építésében velünk együtt haladókat nem ideig óráig szükségesnek tekinthető, megtűrt társutasoknak, hanem egyenrangú szövetségeseinknek tekintjük. — Szövetségeseinket tiszteljük, segítségüket a mindennapi munkában nagyra értékeljük, a jövőt illetően pedig azt tartjuk, hogy mi együtt építjük azt a közös hazát, amelyben a szocializmus minden építőjének egyformán, minden meg különböztetés nélkül és egyenlő joggal lesz helye. A párt közvetlen szerepéről még egy-két dolgot kívánok szóvá tenni. Az elmélet és minden politika próbája a gyakorlat, s csak az élet igazolhatja helyességét. A Magyar Szocialista Munkáspárt immár csaknem 12 esztendeje hirdeti és realizál egy töretlen vonalú politikát. A párt politikája egyértelmű és nyílt, annak programtételeit a népfront minden aktivistája, országunk egész politikai közvéleménye jól ismeri. Politikánkban a szó és a tett egybeesik, amit a párt meghirdetett, azt cselekedte mindenkor a valóságban is. Meggyőződésünk szerint a párt politikájának helyességét a gyakorlat, az élet igazolta és a tömegek saját és közvetlen tapasztalatai alapján nyerte el és bírja munkásosztályunk, egész népünk bizalmát és támogatását Az összes hazai tapasztalatok és a legújabb nemzetközi események és tapasztalatok figyelembe vételével, a Központi Bizottság nevében ma megismételhetem, megerősíthetem azt, amit pártunk IX. kongresszusa másfél évvel ezelőtt leszögezett: pártunk politikájának fő irányvonalán nem változtatunk. Fő feladatunknak e politika még hatékonyabb és jobb gyakorlati megvalósítását tartjuk. Nagy megelégedéssel tölt el, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ide vonatkozó következtetése, amelyet tegnap Erdei Ferenc elvtárs ismertetett, ezzel a megállapítással teljesen azonos. Meggyőződésem, hogy politikai fő irányvonalunk megtartása és következtés folytatása népünk érdekeivel és kívánságaival találkozik. Bízom abban, hogy a Hazafias Népfront most tanácskozó IV. kongresszusa a maga részéről ugyancsak jóváhagyja és támogatja ezt a politikai törekvésünket. Elvtársak! Barátaim! A párt megjelölheti a követendő irányt, eszmeileg és politikailag vezetheti és irányíthatja a társadalmi folyamatokat, de a politika általános megvalósítása a nép, a nemzet egyetemes érdekeinek hatásos szolgálata, a nagy országos feladatok sikeres megoldása, a társadalom összes erőinek cselekvő felépítését kívánja. Ennek mozgósításában viszont a népfront-mozgalomnak van sajátos és nélkülözhetetlen szerepe. A. szocialista országok gyakorlata jól mutatja, hogy forradalmunknak vannak nemzetközileg azonos, lényeges vonásai, mint a ,tarmelési eszközök köztulajdona, a volt kizsákmányoló osztályok felszámolása, a munkásosztály forradalmi pártjának vezető szerepe és vannak más kérdések, amelyek megoldása az egyes országok, népek adottságainak és sajátosságainak megfelelően különböző. így nem elvi, hanem gyakorlati kérdés az adott társadalom politikai mechanizmusának kérdése, így s ennek megfelelően a szocialista országok egy részében egy politikai párt működik, más szocialista országokban többpártrendszer van. Cél: as érdekelt egyestetése Nálunk történelmileg úgy alakult, hogy egy politikai párt, a munkásosztály forradalmi pártja működik. Ugyanakkor társadalmunkban a kizsákmányolás felszámolásával megszűntek ugyan a kibékíthetetlen osztályellentétek, de Yiem szűnt meg minden ellentmondás, mert időleges és feloldható érdekösszetűzés még dolgozó osztályok között is adódik. Az egyes dolgozó osztályoknak a termelésben, a társadalmon belüli helyzete nem pontosan azonos és ez az osztály szemléletében tömegméretekben tükröződik. Még az egyes dolgozó osztályok is egyénileg különböző politikai fejlettségű és világnézetű emberekből állnak társadalmunk jelenlegi, átmeneti állapotában. A jelenlegi viszonyok között a forradalom fejlődési ütemének meghatározása, az egyes dolgozó osztályok érdekeinek egyeztetése, az állampolgárok összességét képviselő országgyűlés, tanácsok, az ál(Folytatás a 3. oldalon) Kádár János, Tran Huu Duyet, a VDK HP főtitkára és Joseph Marie Ho Húréba, a DNFF KB. tagja a tanácskozás szünetében. A beszámoló feletti vitával folytatódott a tanácskozás A hatalmas terem teljesen megtelt a küldöttekkel és a meghívott vendégekkel. A délelőtt elnöklő Erdei Lászlóné sorra adott szót a hazai Népfrontküldötteknek, valamint a külföldi testvérszervezetek, illetve mozgalmak delegáltjainak. Számos felszólaló foglalkozott a Munkás-Paraszt Szövetségre támaszkodó szocialista nemzeti egység fejlesztésének feladataival, lehetőségeivel. A felszólalók személyes tapasztalataikat mondták el azzal kapcsolatosan, hogy ott, ahol az üzemi gazdasági és pártvezetők felismerték és tevékenységük során jelentőséget tulajdonítanak a népfrontbizottságoknak, már az eddigiek során is számottevő és kézzelfogható eredményeket lehet felmutatni. Ezzel kapcsolatosan olyan javaslatok hangzottak el, hogy a népfrontbizottsógok váljanak az eddigieknél hatékonyabban a munkások, a parasztok és értelmiségiek találkozóhelyévé, a társadalmi építőmunka vitafórumaivá. Jelentős eredményekről számoltak be a népfrontmoz- galom megyei küldöttei is. Felszólalásaik során teljes bizonyságot nyert az, hogy ma már falun szinte nincsen olyan jelentős társadalmi akció, amelyben ne vállalna részt a népfrontmozgalom. Ez jelenleg elsősorban a különböző társadalmi munkák szervezésében, szocialista patriotizmus erősítésében jut kifejezésre. örömmel számoltak be a felszólaló küldöttek arról, hogy területükön milyen biztatóan fejlődik a szocialista demokrácia, amely pártunk IX. kongresszusának útmutatásai alapján törvényeink helyes alkalmazása révén jótékonyan hat vissza a közéletre és egyre nagyobb tömegeket tesz aktívvá. A külföldi delegátusok közül elsőnek a Dél-vietnami Felszabadítási Front Központi Bizottságának küldötte szór lalt fel. Beszédét a kongresszus megiíletődött csendben hallgatta,, vázolta azt a kegyetlen agressziót, amelyet az amerikaiak folytatnak a vietnami nép ellen. A hallgatóságot megindította az a hősi elszántság, amelyről a küldött beszámolt, amellyel a vietnami nép napról napra megvívja harcát, „az óriással szemben”. Mielőtt a delegátus elhagyta volna a szónoki emelvényt; a Vietnami Demokratikus Köztársaság Hazafias Frontjának felszólalásra következő főtitkárával a kongresszus színe előtt testvérként átölelték és, mogcsókolták egymást, amely megindította és föllelkesítette a kongresszus résztvevőit. A legkifejezőbb szó talán az lenne: „Egy csepp Vietnamból”. Olyan jelenetnek lehettünk szemtanúi, amely a szétszakított vietnami nép megtörhetetlen akaratát, az együvé-tartozást, a félelemnélküli életért való elszánt küzdelmet szimbolizálta. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Hazafias Frontjának főtitkára ugyancsak beszámolt az amerikaiak barbár légitámadásaival szemben tanúsított sikeres erőfeszítésekről, tényekkel bizonyította az amerikai agresszo- rok stratégiai kudarcát, amely miatt Johnson rákényszerült a kétszínű manőverezésre. Felszólalása után a kongresszus résztvevői tapsától kísérve adta át a vietnami nép ajándékát: a 2800-ik lelőtt amerikai repülőgép kicsinyített modelljét és egy roncsdarabját. A Dél vietnami Fel- szabadítási Front Központi Bizottságának küldötte pedig díszzászlót adott a kongresz- szus elnökségének. Ezt követően hosszantartó ünneplő taps fogadta azt a javaslatot, hogy a Hazafias Népfront IV. kongresszusa küldjön üdvözlő táviratot a vietnami testvérszervezeteknek. t i í r i
