Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

üra: 70 fiUéf VTl&g proletárjai, egyesülete» i DunCmTOll naplö xxv. évfolyam, 91. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága éS'a Megyei Tanács lapja 1968- áPri|i* péntek „Szövetségeseinket tiszteljük segítségüket a mindennapi munkában nagyra értékeljük6( Kádár János felszólalása a Hazafias Népfront kongresszusának második napján Az Építők Székházában csütörtökön reggel a beszámoló feletti vitával folytatta tanácskozását a Hazafiam Népfront IV. kongresszusa. Az ülésen részt vett és az elnökségben helyet foglalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Losonczy Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke. Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bi­zottsága pártfőiskolájának igazgatója, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Német Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első tit­kára. A tanácskozáson Kádár János elvtárs, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára is felszólalt. Együtt építjük a közös hazát Tisztelt Kongresszus! Elvtársak! Barátaim! A Népfront Mozgalom ha­zánkban egyesíti a szocializ­mus és a béke alapvető cél­jaiban egyetértő külünböző világnézetű embereket. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a Hazafias Népfront IV. Orszá­gos Kongresszusa belpolitikai életünk jelentős eseménye és munkájának eredményessége népünk, egész társadalmunk érdeke. Az elhangzott elnöki megnyitó, az országos tanács átfogó beszámolója, és javas­latai, a szocialista demokrá­cia, a gazdaságirányítás re­formja, a szocialista hazafi- ság és az ifjúság nagy kér­déseivel foglalkozó értékes bi­zottsági anyagok jó alapot nyújtanak az érdemi tárgya­láshoz. Erre gondolva, min­denekelőtt tisztelettel köszön­tőm a kongresszus elnökségét, küldötteit, külföldi vedégeit, minden résztvevőjét és sikeres munkát kívánok mindnyájuk­nak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága nevében. Kedves Elvtársak! Mi, kommunisták, tudjuk, hogy a párt és a népfront munkája kezdettől fogva egy­másba kapcsolódott, igy van ez jelenleg is és úgy véljük, elválaszthatatlan lesz a jövő- , ben is egymástól. A párt a r szocializmus, a kommunizmus megvalósításáért küzd, annak tudatában, hogy a dolgozók osztálynélküli, szabad társadal­mának megteremtése az egész nép érdeke és csak az egész nép közös műveként jöhet létre. Történelmi feladatunk ered­ményes megoldása a dolgozó osztályok, a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a kispolgárság összefogását, a kommunisták és pártonkivüli- ek, a materialisták és hívők együttműködését igényli az alapvetően közös érdekek és célok alapján. Mindebből kö­vetkezik a párt belpolitikájá­nak lényege, a szocialista de­mokrácia állandó fejlesztésére törekvés, a szocializmus meg­valósítását célzó szövetségi po­litika, a nemzet minden al­kotó erejének összefogása és egységének megteremtése. A párt belpolitikájának ezt a leglényegesebb és legállandóbb elemét a köznyelv, más szó­val és igen helyesen népfront politikának nevezi. Hazánkban a párt ma vitat­hatatlanul a társadalom ve- vető ereje és befolyása döntő módon érvényesül az ideoló­gia, a politika, az állami élet, a gazdasági és kulturális te­vékenység minden fő terüle- i tén. A történelmi tapasztala- 1 tok azt bizonyítják, hogy a marxista—leninista párt ve­zető szerepe nelkülözhetetlen, szükséges a szocializmus épí­tésének egész időszakában, a kommunizmus megvalósulásá­ig. Ennek hangsúlyozásakor utalnom kell arra is, hogy pártunk kongresszusain és mindennapi munkájában egy­aránt kifejezésre juttatja, hogy a vezető szerepet nem uralkodásként, hanem törté­nelmi küldetésből adódó fel­adatként a munkásosztály, a nép érdekeinek szolgálataként fogja fel. A párt vezető szerepét úgy értelmezi és valósítja meg, hogy az feltételezi és igényli az állami és társadalmi szer­vezetek önálló, felelős és ren­deltetésszerű működését. A párt igényli a szocialista célt elfogadó és támogató összes társadalmi erő és tényező cse­lekvő részvételét a közügyek­ben. Gondolom, az elmúlt év­tized tapasztalatai mindenki számára meggyőzően megmu­tatták, hogy mi, kommunisták, a szocializmus építésében ve­lünk együtt haladókat nem ideig óráig szükségesnek te­kinthető, megtűrt társutasok­nak, hanem egyenrangú szö­vetségeseinknek tekintjük. — Szövetségeseinket tiszteljük, segítségüket a mindennapi munkában nagyra értékeljük, a jövőt illetően pedig azt tart­juk, hogy mi együtt építjük azt a közös hazát, amelyben a szocializmus minden építő­jének egyformán, minden meg különböztetés nélkül és egyen­lő joggal lesz helye. A párt közvetlen szerepé­ről még egy-két dolgot kívá­nok szóvá tenni. Az elmélet és minden politika próbája a gyakorlat, s csak az élet iga­zolhatja helyességét. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt immár csaknem 12 esztendeje hirdeti és realizál egy töret­len vonalú politikát. A párt politikája egyértelmű és nyílt, annak programtételeit a nép­front minden aktivistája, or­szágunk egész politikai köz­véleménye jól ismeri. Politi­kánkban a szó és a tett egy­beesik, amit a párt meghir­detett, azt cselekedte minden­kor a valóságban is. Meggyő­ződésünk szerint a párt poli­tikájának helyességét a gya­korlat, az élet igazolta és a tömegek saját és közvetlen tapasztalatai alapján nyerte el és bírja munkásosztályunk, egész népünk bizalmát és tá­mogatását Az összes hazai tapasztala­tok és a legújabb nemzetközi események és tapasztalatok fi­gyelembe vételével, a Központi Bizottság nevében ma megis­mételhetem, megerősíthetem azt, amit pártunk IX. kong­resszusa másfél évvel ezelőtt leszögezett: pártunk politiká­jának fő irányvonalán nem változtatunk. Fő feladatunknak e politika még hatékonyabb és jobb gya­korlati megvalósítását tartjuk. Nagy megelégedéssel tölt el, hogy a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának ide vonat­kozó következtetése, amelyet tegnap Erdei Ferenc elvtárs ismertetett, ezzel a megálla­pítással teljesen azonos. Meg­győződésem, hogy politikai fő irányvonalunk megtartása és következtés folytatása népünk érdekeivel és kívánságaival találkozik. Bízom abban, hogy a Hazafias Népfront most ta­nácskozó IV. kongresszusa a maga részéről ugyancsak jó­váhagyja és támogatja ezt a politikai törekvésünket. Elvtársak! Barátaim! A párt megjelölheti a kö­vetendő irányt, eszmeileg és politikailag vezetheti és irá­nyíthatja a társadalmi folya­matokat, de a politika általá­nos megvalósítása a nép, a nemzet egyetemes érdekeinek hatásos szolgálata, a nagy or­szágos feladatok sikeres meg­oldása, a társadalom összes erőinek cselekvő felépítését kívánja. Ennek mozgósításá­ban viszont a népfront-moz­galomnak van sajátos és nél­külözhetetlen szerepe. A. szocialista országok gya­korlata jól mutatja, hogy for­radalmunknak vannak nem­zetközileg azonos, lényeges vo­násai, mint a ,tarmelési esz­közök köztulajdona, a volt kizsákmányoló osztályok fel­számolása, a munkásosztály forradalmi pártjának vezető szerepe és vannak más kér­dések, amelyek megoldása az egyes országok, népek adott­ságainak és sajátosságainak megfelelően különböző. így nem elvi, hanem gyakorlati kérdés az adott társadalom politikai mechanizmusának kérdése, így s ennek megfele­lően a szocialista országok egy részében egy politikai párt működik, más szocialista országokban többpártrendszer van. Cél: as érdekelt egyestetése Nálunk történelmileg úgy alakult, hogy egy politikai párt, a munkásosztály forra­dalmi pártja működik. Ugyan­akkor társadalmunkban a ki­zsákmányolás felszámolásával megszűntek ugyan a kibékít­hetetlen osztályellentétek, de Yiem szűnt meg minden el­lentmondás, mert időleges és feloldható érdekösszetűzés még dolgozó osztályok között is adódik. Az egyes dolgozó osztályoknak a termelésben, a társadalmon belüli helyzete nem pontosan azonos és ez az osztály szemléletében tömeg­méretekben tükröződik. Még az egyes dolgozó osztályok is egyénileg különböző politikai fejlettségű és világnézetű em­berekből állnak társadalmunk jelenlegi, átmeneti állapotá­ban. A jelenlegi viszonyok kö­zött a forradalom fejlődési ütemének meghatározása, az egyes dolgozó osztályok érde­keinek egyeztetése, az állam­polgárok összességét képviselő országgyűlés, tanácsok, az ál­(Folytatás a 3. oldalon) Kádár János, Tran Huu Duyet, a VDK HP főtitkára és Joseph Marie Ho Húréba, a DNFF KB. tagja a tanácskozás szünetében. A beszámoló feletti vitával folytatódott a tanácskozás A hatalmas terem teljesen megtelt a küldöttekkel és a meghívott vendégekkel. A dél­előtt elnöklő Erdei Lászlóné sorra adott szót a hazai Nép­frontküldötteknek, valamint a külföldi testvérszervezetek, illetve mozgalmak delegáltjai­nak. Számos felszólaló foglalko­zott a Munkás-Paraszt Szö­vetségre támaszkodó szocia­lista nemzeti egység fejlesz­tésének feladataival, lehetősé­geivel. A felszólalók szemé­lyes tapasztalataikat mond­ták el azzal kapcsolatosan, hogy ott, ahol az üzemi gaz­dasági és pártvezetők felis­merték és tevékenységük so­rán jelentőséget tulajdoníta­nak a népfrontbizottságoknak, már az eddigiek során is szá­mottevő és kézzelfogható eredményeket lehet felmutat­ni. Ezzel kapcsolatosan olyan javaslatok hangzottak el, hogy a népfrontbizottsógok váljanak az eddigieknél hatékonyabban a munkások, a parasztok és értelmiségiek találkozóhelyévé, a társadalmi építőmunka vi­tafórumaivá. Jelentős eredményekről számoltak be a népfrontmoz- galom megyei küldöttei is. Felszólalásaik során teljes bi­zonyságot nyert az, hogy ma már falun szinte nincsen olyan jelentős társadalmi ak­ció, amelyben ne vállalna részt a népfrontmozgalom. Ez jelenleg elsősorban a külön­böző társadalmi munkák szervezésében, szocialista pat­riotizmus erősítésében jut ki­fejezésre. örömmel számoltak be a felszólaló küldöttek arról, hogy területükön milyen biz­tatóan fejlődik a szocialista demokrácia, amely pártunk IX. kongresszusának útmu­tatásai alapján törvényeink helyes alkalmazása révén jó­tékonyan hat vissza a köz­életre és egyre nagyobb töme­geket tesz aktívvá. A külföldi delegátusok kö­zül elsőnek a Dél-vietnami Felszabadítási Front Közpon­ti Bizottságának küldötte szór lalt fel. Beszédét a kongres­szus megiíletődött csendben hallgatta,, vázolta azt a ke­gyetlen agressziót, amelyet az amerikaiak folytatnak a vietnami nép ellen. A hallga­tóságot megindította az a hősi elszántság, amelyről a küldött beszámolt, amellyel a vietnami nép napról napra megvívja harcát, „az óriással szemben”. Mielőtt a delegátus elhagy­ta volna a szónoki emelvényt; a Vietnami Demokratikus Köztársaság Hazafias Front­jának felszólalásra következő főtitkárával a kongresszus színe előtt testvérként átölel­ték és, mogcsókolták egymást, amely megindította és föllel­kesítette a kongresszus részt­vevőit. A legkifejezőbb szó talán az lenne: „Egy csepp Vietnamból”. Olyan jelenet­nek lehettünk szemtanúi, amely a szétszakított vietna­mi nép megtörhetetlen aka­ratát, az együvé-tartozást, a félelemnélküli életért való el­szánt küzdelmet szimbolizál­ta. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Hazafias Front­jának főtitkára ugyancsak beszámolt az amerikaiak bar­bár légitámadásaival szem­ben tanúsított sikeres erőfe­szítésekről, tényekkel bizo­nyította az amerikai agresszo- rok stratégiai kudarcát, amely miatt Johnson rákényszerült a kétszínű manőverezésre. Felszólalása után a kong­resszus résztvevői tapsától kí­sérve adta át a vietnami nép ajándékát: a 2800-ik lelőtt amerikai repülőgép kicsinyí­tett modelljét és egy roncs­darabját. A Dél vietnami Fel- szabadítási Front Központi Bizottságának küldötte pedig díszzászlót adott a kongresz- szus elnökségének. Ezt követően hosszantartó ünneplő taps fogadta azt a javaslatot, hogy a Hazafias Népfront IV. kongresszusa küldjön üdvözlő táviratot a vietnami testvérszervezetek­nek. t i í r i

Next

/
Thumbnails
Contents