Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-15 / 63. szám

2 Dvmonratl r* opto 1968. március 15. 4- WASHINGTON: Johnson amerikai elnök három és fél millió dollárt kért a képvise­lőháztól a washingtoni bűnö­zési hullám leküzdésére. — Egyedül Washingtonban az elmúlt évben 2500 fegyveres bűntényt követtek el. ♦ PÁRIZS: De Gaulle fran­cia elnök hivatalos romániai látogatására május 14. és 20. között kerül sor. 4 WASHINGTON: Dr. Karel Duda Csehszlovákia washingtoni nagykövete szerdán átnyújtotta W. Stoesselnek, az amerikai kül­ügyminisztérium európai ügyek­kel foglalkozó államtitkár-helyet­tesének a csehszlovák kormány jegyzékét. Ebben a csehszlovák kormány hivatalosan kéri a szö­késben levő Jan Sejna volt ve­zérőrnagy kiadatását aki két or­szág közötti jogsegély-egyezmény hatálya alá eső közönséges bűn- cselekményeket követett el. A jegyzékhez csatolták a katonai főügyész elfogatási parancsát. 4- DÜSSELDORF: Josef Neuberger, Északra j na-Veszt- fália nyugatnémet tartomány igazságügyminisztere egy gyű­lésen kijelentette, hogy még 120 000 nyugatnémet állampol­gár ügye vár kivizsgálásra a náci fasiszta időkben kifejtett tevékenysége rhiaft. Mint mondotta, eddig összesen 6179 esetben hoztak elmarasztaló ítéletet és hozzátette: „kétség­telen, hogy bizonyos esetek­ben a túlságosan enyhe ítéle­tek jelentősen sértik a jogról alkotott felfogásunkat”. + ISFAHAN: Isfahan közelében ünnepélyes külsőségek között zajlott le szerdán a Szovjetunió közreműködésével épülő kohá­szati üzem alapkőleíétele. Az ün­nepségen jelen volt Mohammed Reza Fahlavi iráni sah, A A. Ho- veida miniszterelnök és a szovjet küldöttség Iliodor Kulevnek, a külföldi gazdasági kapcsolatok ál­lami bizottsága elnökhelyettesének vezetésével. Az iráni sah beszé­dében köszönetét mondott a Szov­jetuniónak. 4- ANKARA: A felhőszaka­dás és a hóvihar az utolsó 24 órában katasztrofális mérete­ket öltött Törökországban. Az árvíznek és a szokatlan hi­degnek eddig 15 halálos áldo­zata volt. A partmenti hajózás is szünetel, 15 kisebb halász­hajó sorsáról nem tudnak.-f BELGRAD: A Jugoszlá­via és Hollandia gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működéséről szóló egyezményt Joseph Luns holland és Mar­ko Nikezics jugoszláv külügy­miniszter írta alá szerdán a jugoszláv külügyminisztérium­ban. 4 POZSONY: A CTK Jelenti, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács csütörtökön megnyílt ülésén fel­olvasták Mi dial Chudiknak, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöké­nek levelét, melyben bejelenti, hogy lemond elnöki tisztségéről és elnökségi tagságáról. A levél felolvasása után a Szlovák Nem­zeti Tanács több tagja felszólalt. Klokoc, a tanács tagja rámuta­tott, hogy a levélben Michal Chu- dik nem szólt hibáiról. Javasolta, hogy a tanács a lemondásának ezt a formáját ne fogadja el és Chudikot hívja vissza funkciójá­ból, mivel nincs bizalma benne. A Szlovák Nemzeti Tanács ki­dolgozza Michal Chudik levelével kapcsolatos álláspontját és ennek elkészítésére bizottságot jelölt ki. A tanács ezután foglal állást Michal Chudik lemondásához. 4- BÉCS: A bécsi Volkstim­me beszámolója szerint azon­nali hatállyal elbocsátották állásából Ferdinand Eidler-t, az óriási Eszterházy-birtokok egyik uradalmának traktoro­sát. Az ok: Eidler szerepel az Osztrák KP jelöltjei között a márciusi tartományi válasz­tásokon. A traktorost a jó­szágigazgató, a Magyarország­ról szökött „nemes” Nagv Al­bert dobta ki, aki egyébként — bár a nemesi címeket Ausztriában félévszázada el­törölték — ma is csak így engedi szólíttatni magát. 4 PEAGA: Vladimír Jankó ve­zérezredes csehszlovák honvédelmi m* ai-szterhelyettes csütörtökön délután tragikus körülmények között elhunyt, — jelenti a CTK­4 LENINGRAD: A többezer leningrádi diák között, akik a hagyományoknak megfele­lően a kazahsztáni szűzföl­dekre utaznak dolgozni, az idén a szocialista országokból — köztük Magyarországról — érkező 600 diák is lesz. Egy­hónapi munka után a fiata­lok utazást tesznek a Szovjet­unióban. IHogyan halt meg Guevara? Richard Gott, a Guardian Bolíviában járt tudósítója a lap csütörtöki számában do­kumentumokkal alátámasztott értesüléseket közöl, amelyek­kel bebizonyítja, hogy Ernesto Che Guevara nem harcban esett el, hanem bolíviai kor­mány-csapatok sebesülten fog­lyul ejtették és kivégezték. Guevarát 16 társával együtt tavaly október 8-án reggel a Rio Grande folyó felé vezető szűk völgyben bekerítették a kormány-csapatok. Dél felé a partizánosztag egy része Gue­vara vezetésével elindult a folyam felé. Itt túlerőben lévő katonasággal találták magu­kat szemben. Guevarát egy golyó lábán sebesítette meg. I Egy Willy nevű bolíviai bá- j nyász segítségével megpróbált i elmenekülni, de mindketten j hamarosan fogságba estek, i A két foglyot ezután a kö- j zelben lévő La Higuera falu- i ba hurcolták. Ide szállt le ezt í követően az a helikopter, amely a Vallegrande-i katonai parancsnokságról érkezett és egy bolíviai ezredest, vala­mint a CIA kubai származású ügynökét, Eduardo Gonzalest hozta fedélzetén. Gonzales feladata az volt, hogy azono­sítsa és kivallassa Guevarát. Az azonosítás sikerült, de Guevara nem volt hajlandó | vallani. Noha a katonák tudták, hogy Guevarát azonnal agyon kell lőni, mint ahogyan ezt csaknem minden elfogott par­tizánnal tették, mégsem szán­ták el magukat a kivégzésére, mert kifejezett parancsot vár­tak La Paz-ból. Másnap reggel Zenteno ez­redes, a körzet katonai pa­rancsnoka helikopteren a faluba érkezett és néhány óra múlva megkapta a Barrientos elnök és Óvandó hadsereg­A csehszlovák kormány szerdai ülésén meghallgatta a külügyminisztérium, a hon­védelmi minisztérium és a katonai főügyész jelentését a szökésben lévő és lefokozott Jan Sejna volt vezérőrnagy bűnös tevékenységével kap­csolatos vizsgálat előrehaladá­sáról. Az ügy részletes tanul­mányozása után a kormány visszatér a kérdés megvita­tására és szigorú következte­főparancsnok által aláírt, rá­dión továbbított kivégzési pa­rancsot, Guevarát ezután a falu iskolájának egvik tanter­mében agyonlőtték. A ravaszt bolíviai hadsereg egy ismeret­len őrmestere húzta meg, köz­vetlenül Che után Willy-t is kivégezték. A holttestet a helyi kór­házban közszemlére tették ki. Az egész művelet irányítását ekkor Felix Rámos, a CIA I ügynöke vette át. Ezen a hét- I fői napon majd kedden is le- j hetővé tették, hogy az újság- ! A lengyel fővárosban szer­dán már második napja nem volt rendzavarás, az egyete­meken folytak az előadások, s az egyetemi hallgatók kép­viselőinek jelenlétében és köz­reműködésével ifjúsági gyű­léseket is tartottak. Ezeken, mint például a varsói orvosi egyetemen — olyan határoza­tok születtek, amelyek — mint a Sztandar Mlodych írja — figyelmeztetik a hallgatókat, tartózkodjanak a felelőtlen politikai kalandoktól, ne le­gyenek politikai provokációk eszközei, követeléseikkel for­duljanak az egyetemi ható­ságokhoz, az egyetemi Ifjú­sági szervezetekhez, amelyek minden problémát készek tisztázni. „A munkásosztály bízik az ifjúságban”, „Az üzemek dol­gozói követelik a botrányos jelenetek szervezőinek meg­büntetését” — ilyen címek alatt számolnak be a lapok a dolgozók gyűléseiről az őr­léseket von le belőle az ál­lami szervek vonalán. A minisztertanács ülésén a továbbiakban foglalkoztak a nem hatékonyan termelő szén­bányák felszámolásának prob- lémájával, a fémkohászatban végrehajtandó változtatások­kal, a nemzetközi gazdasági együttműködés és külkereske­delmi kapcsolatok fejlesztésé­vel, végül pedig a Szlovákia elmaradott vidékei gazdasági életének fellendítésével. írók megtekintsék a holttes­tet, ám a szerdára virradó éj­jel a hatóságok egy kisebb repülőgépen egy CÍA-ügynök irányításával ismeretlen hely­re szállították a tetemet. A továbbiakról csak ellent­mondó legendák szólnak: az egyik változat szerint a holt­testet Panamába vitték egy amerikai támaszpontra, egy másik verzió szerint egy el­hagyott helyen kidobták a re­pülőgépből. Valószínű, hogy az igazság sohasem fog kiderül­ni. szág különböző üzemeiből és városaiból. Bialystokban szerdán este munkásfiatalok és diákok kö­zös gyűlésen ítélték el a var­sói rendzavarások értelmi szerzőit és követelték Pawel Jasienic író megbüntetését, alti kapcsolatban állt a diák- tüntetések főkolomposaival. 4- LONDON: Három héttel az utolsó megbetegedés után hivatalosan megszűntnek nyil­vánították az angliai száj- és körömfájás járványt, amely 208 80Ó Szarvasmarhát, 100 760 juhot. 133 500 sertést éi 39 kecskét követelt áldozatul. Az angol kormány 26 300 000 font sterlinget fizetett ki kárpótlá­sul a kényszervágásra került állatokért. Tanácskozott <*• az írószövetség Csütörtökön a Fészek Mű­vészklubban össz-taggyűlést tartott a Magyar írók Szövet­sége. Dobozy Imre főtitkár megnyitója után Darvas Jó­zsef elnök vont mérleget az írószövetségnek az elmúlt két évben — a legutóbbi közgyű­lés óta — végzett munkájá­ról, elemezte mai irodalmi munka helyzetét, az írók tes­tületének külföldi kapcsola­tait, s felvázolta a következő — két év múlva összeülő — közgyűlésig esedékes feladato- kat. Á csehszlovák kormány ülése Munkás- és diák gyűlések Varsóban 1 íz else práb3vál2sztás3k után 1 Folyékony“ politikai helyzet az VSA-ban Robert Kennedy is jelölteti magát? A New Hampshire állam­ban lezajlott próbaválasztá­sok eredményeivel foglalkozó riy ugati hírügynökségi kom­mentárok megállapítják, hogy az Egyesült Államokban ki­alakult politikai helyzet tel­jesen „folyékony” állapotot mutat, „minden lehetséges”. Mint már jelentettük, a vi­etnami háború folytatása el­len fellépő McCarthy a próba­választáson a szavazatok 42 százalékát kapta meg szem­ben Johnson 49 százalékával. Azonban a demokratapárti szenátor a Köztársasági Párt listáján is kapott 4640 szava­zatot és így összesen 26 854- en foglaltak mellette állást, míg Johnsonnak meg kellett elégednie 25 950 szavazattal. Noha Johnson a próbaválasz­táshoz fűzött megjegyzéseiben igyekezett lekicsinyelni Mc Carthy szereplését, a kommen­tárok rámutatnak, hogy a szavazatok összeszámlálása megrázkódtatásként érte a Fehér Ház köreit. Valószínű­leg nem hat megnyugtatóan Robert Kennedynek esetleges indulására vonatkozó kijelen­tése sem. Kennedy szenátor még min­dig nem adott egyértelmű vá­laszt arra, hogy jelölteti-e magát az elnökválasztáson, egy szerda esti tv-nyilatkoza- tában azonban csaknem két­séget kizárólag kijelentette, szándékában áll felvenni a versenyt Johnsonnal. A sze­nátor szerdán előbb csak any- nyit mondott, hogy „felül­vizsgálja korábbi álláspont­ját”, estére azonban már ki­jelentette, ha indul „győz­ni akar”. A szenátor szerdán a kora esti órákban Washingtonban tárgyalt McCarthyval, aki a New Hampshire-i siker után sajtónyilatkozatot adott arról, hogy fenntartja jelöltségét, I „egészen Chicagóig”, a De­mokrata Párt jelölő kongresz- szusálg. Kampánya kezdetén azonban a New York-i szená­torral egyeztette elképzeléseit, s politikai körökben felételez- ték, hogy csupán Robert Ken­nedy előfutára lesz, aki Ken­nedy nyílt kiállása esetén visszavonul. Kennedy tv-nyilatkozatában azt mondta, hogy „az ország népét aggodalommal tölti el, hogy nem a helyes irányban haladunk. Beszélnünk kell ezekről a kérdésekről és új irányba kell terelnünk az or­szág politikáját” — mondotta, majd hangoztatta, tudatában van annak, hogy a hatalmon lévő elnöktől nehéz elhódítani a jelöltséget. „Ez nehéz prob­léma, de az egész ország problémákkal áll szemben” —1 jelentette ki Kennedy. A szenátor azt mondta, a legutóbbi események, köztük Rusk külügyminiszter állás- foglalása a szenátus külügyi bizottsága előtt megmutatták, hogy a kormányzat „Délkelet- Ázsiában változatlanul azt a politikát akarja folytatni, amely katasztrófához vezet­het”. Az elnök nem foglalt állást annak a bizottságnak a jelentésével kapcsolatban, amelyet a gettó-lázadások ki­vizsgálására jelölt ki, holott ez „száz év óta a legnagyobb veszéllyel fenyegető belső vál­ság”. Ugyancsak válságjel­ként értékelte, hogy a Re­publikánus Párt elnökjelöitje minden bizonnyal Nixon lesz, márpedig „az ő elképzelései nem jelentenek eltérést a je­lenlegi helyzettől”. Előkészületek a VIT-re Szófiában befejeződött azok­nak a szakértőknek kétnapos konferenciája, akik a július 28-tól augusztus 6-ig megren­dezésre kerülő IX. VIT kul­turális programjának előkészí­tésével foglalkoznak. Tizen­négy ország képviselői meg­vitatták a kulturális rendez­vények programját és állan­dó munkacsoportot hoztak létre. A program 236 nemzetközi és több száz olyan hangver­seny megrendezését irányozza elő, amelyeket bolgár művé­szek adnak. Ezenkívül film- fesztivál, és kiállítások rende­zésére is sor kerül. 120 ország ifjúsági szerve­zete jelentette be eddig rész­vételét a szófiai VIT-en. 63. Amikor Finley lenézett az ab­lakból és látta a gyülekező ka­tonákat, megfordult. — Kezdődik ... Gardone verejtékező, rémület­től sárga arcát törölgette. — Mi a véleményed? — kér­dezte a hadnagyot. — Meg fogunk halni — felelte egykedvűen. — Ha van ekrazit- juk, akkor nem tarthatjuk sakk­ban őket, mert felrobbantják a csövet. Azután csakugyan meg­érkeznek majd a szokoták, és ha a lázadók nem ölnek meg, akkor fejbe lőhet j ük magunkat, mert természetesen eszemben sincs, hogy megadjam magam ... — Kérlek... hadifogság... — Ugyan! Nyomban lemészá­rolnak. — Nem bizonyos,. sőt... Mi érdekük lenne? Finley undort érzett. Ha gyáva is valaki, azért uralkodhatna ma­gán, amikor látja, hogy meg kell halni, és nincs segítség. És ez az ember hordja a francia tisztek egyenruháját! Kréta hangja hallatszott kívül­ről: — Légy szíves, és megállj, mert különben a közlegénynek lőni kell... Ez a parancs... — Eredj a pokolba — mondta valaki, és úgy látszik, félretaszí­totta a bolondot, mert nyílt az ajtó, és Hildebrandt lépett be. — Közlegény! — rivallt rá Finley. — Ki engedte, hogy en­gedély és kopogtatás nélkül... — Várj! — szólt közbe a ka­pitány. — Én vagyok a parancs­nok. Mit akar itt? — fordult Hildebrandthoz. — Kapitány úr! A legénység küldött, hogy tárgyaljak a tiszt urakkal. Megtagadjuk az enge­delmességet! Haza akarunk men­ni, és haza is fogunk menni. Nem gátolhatnak meg senkit ebben. A tisztek nem bántottak bennünket, mi sem bántjuk őket. Az erődöt sem. Megmondják a kombinációt, ellátjuk magunkat vízzel az útra. Ha nem tesznek így, akkor elfoglaljuk az erődöt. Ha kell, felrobbantjuk az egész törzsépületet, van elég ekrazi- tunk, és ez reménytelenné teszi a tisztek részéről az ellenállást így is, úgy is hozzájutunk a vízhez. De akkor felrobbantjuk a vízvezetékcsöveket, elpusztít­juk az erődöt és mindenkit, aki önökkel tart. — Takarodjon! — kiáltotta Finley. — Lázadókkal nem tár­gyalunk, és valamennyien... — Csendet kérek! — mondta erélyesen a kapitány. Nem érez­te a közvetlen halálveszélyt, és ez nagyképűvé tette. — Miféle szerepük van az ügyben bizo­nyos Szokota négereknek? — A szokoták útban vannak Aut-Taurirt felé. Az erdei törzs főnökével üzentek, hogy ha az erődöt elfoglaljuk, és így a fran­cia katonaságtól nem kell fél­niük, akkor ők elvezetnek ben­nünket egy rejtett úton Angol Guineába. — Menjen ki — felelte Gar­done Hildebrandtnak —, és vá­rakozzék a folyosón! Hildebrandt tudta, hogy nyert. Katonásan megfordult, és kiment Kréta dugta be utána a fejét: — Tiszt úr... nem kell le­lőni a közlegényt? — Hord el magad! Kréta vigyorgott, és eltűnt. Gardone fensőbbséggel mondta Finleynek: — Kérlek, szerintem diplomá­ciai érzék kell ehhez az ügyhöz. Itt nem hősködésre van szükség. A helyőrség és az út az első. így szól a parancs. Menjenek hát ezek a zendülők, ahová akarnak. Az erőd pusztulásáért nem vállalom a felelősséget. Gardone felfújta magát, és gőgösen nézett helyettesére. — Csak nem akarod kinyitni • csapot, kapitány úr? Vagy el­árulni a kombinációt? — De igen! Ezek jó fiúk, csak elkeseredettek. Egy kis diplomá­cia, kérlek ... Menjenek el... és így legalább megmarad az erőd. Ha felrobbantják a csövet, akkor végeznek • helyőrséggel is... Nem adhatjuk fel ezt a fontos hadászati, stratégiai pontot... — Nem osztom a véleménye­det, kapitány úr — felelte táguló orrcimpákkal, dühösen Finley. — Ügy? Hát ez nem is fon­tos... Engem azért küldtek ide, mert tudták, hogy kényes fel­adatról van szó... Hadnagy úr, parancsot adok önnek, hogy ve­zesse a lázadók követét a csap­hoz, és közölje vele a páncél- szekrény kombinációját. A tiszt habozás nélkül felelt: — Megtagadom az engedelmes­séget! — A kardját! Finley rövid, gyors mozdulat­tal lecsatolta a kardját, és az íróasztalra tette. — A szobájába megy. és to­vábbi parancsomig ott marad. Én fogom megmondani a zár nyitját, és saját felelősségemre kinyitom a vízcsapot... Köz­legény! Minden szó hallatszott a vé­kony ajtón, úgy hogy Hilde- bandt örömmel ugrott a szobába, és Gardone valamit mondani akart, de ijedten hátralépett. A szemben álló Hildebrandt mellkasából hirtelen kibújt egy szurony... A katona tágra nyílt szemmel, tátott szájjal meredt maga elé... azután felbukott. Mögötte, puskával a kezében Kréta állt, a fegyver szuronyá­ról csepegett a vér. — íves őrnagy vagyok — mond­ta csendesen, és egyenesen Gar­done szemébe nézett. — Kapi­tány! Adja át a kardját Finley­nek! Árulásért letartóztatom ... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents