Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

1 1 Ara: 70 flHW Világ proletárjai, egyesül Jetem r Dunámon napló XXV. évfolyam, 62. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. március 14., csütörtök F urcsa temetés az, ahol nem az elhunyt érde­meit méltatják, ha­nem csokorba szedik a bot­lásait, emberi gyengéit — és szidják. Mégis így történt a napokban Szentlőrincen, ahol a környék tsz-vezetői a helyi TŰVÁL-t „temették”. A szentlőrinci TÖVÁL ugyanis hosszas agonizálás után meg­szűnt. Voltak persze rokonszen­ves hangú, önkritikus szel­lemű megjegyzések is. Az egyik tsz-elnök például el­ismerte, hogy szó ami szó, ők sem törődtek elegei a TÖV Ah-lal. A sorsára hagy­ták hónapokon át, csak* ak­kor kaptak észbe, amikor már „égett” a ház. A szent­lőrinci tsz főkönyvelőjének szavaiból pedig kiderült, hogy amikor megalakították a tár­sulást, nem tisztázták kellő alapossággal, hogy kinek mennyit dolgozik a TÖVAL? Mennyit a négy alapitó tsz- nek és mennyit a kívülállók­nak? Ez a „nagyvonalúság" később persze megbosszulta rnagat, hiszen, amikor a TÖVAL „idegenbe” ment, több alapító tag, közöttük Szentlőrinc is reklamált Azt kívánták, hogy hagyja ott az ^idegeneket”, s dolgozzék az alapító tagoknáL Kicsit jelképes volt ez a vita és mindaz, ami a szent- lórinci TÖVÁL-lal történt Aki bepillant e társulás tör­ténetébe, az megérti, hogy miért futott zátonyra a me­gyében több más, jobb sors­ra érdemes tsz-közi vállalko­zás. S ha netalán még egy példára volna szüksége, nem kell messze mennie. Tudva­lévő ugyanis, hogy négy Sza- badszentkirály körüli tsz sertéskombinátot akart épí­teni a környéken. Maholnap egy éve már, hogy — a megye többi tsz-ét, állami gazdaságát megelőzve — ezt elhatározták, s mégis bizony­talan, hogy lesz-e kombinát A négy tsz ugyanis még nem tudott megegyezni. Olyan alapvető dolgokon folynak a viták, hogy mekkora legyen a hitel, mekkora a készpén­zes, saját erős hozzájárulás stb. De „ugorjunk" még egy kicsit tovább, s nézzük meg most Belvárdgyula példáját, mely borfeldolgozót épít, s nem kevesebb, mint 400 ezer hét decis palack bort szeret­ne előállítani évente. Pilla­natnyilag a VOSZK-kal tár­gyal, s — a jelekből ítélve — azzal társul majd a tsz. Mivel sok és jó bort termő szőlő van a környéken, fel­vetődik a kérdés: miért van szükség ehhez a VOSZK-ra, vagyis a Vendéglátóipari Szövetkezetek Országos Köz­pontjára? Miért ne társulhat­tak volna a környező tsz-ek, hiszen a belvárdgyulai Kö­zös Ut először azoknak tett ajánlatot? Vajon mi az oka annak, hogy amit a VOSZK kedvező ajánlatnak, mini­mum jó tárgyalási alapnak tartott, az a szomszédoknál nem váltott ki különösebb visszhangot? Bár minden tsz-ben azt állítják, hogy első a jövedel­mezőség, meg hogy egész szemléletüket áthatja a gazdaságosság elve, mégis úgy tűnik, nem mindenütt értik meg a maga mélysé­gében, mit takar ez a sokat emlegetett fogalom. Ha meg­értenék, nem építene például megyénk két, egymás mel­lett fekvő nagy tsz-e két ser­téskombinátot, hanem meg­egyeznének egymás között. Ha megértenék, nemcsak Ócsárdon lenne tsz-lucema- lisztgyárunk, hanem másutt is. Igaz, nemcsak a dolgok fel nem ismerése lehet ok, hanem — a tsz-ekben mond­ják így! — a hiúság is. Ne­vezetesen: X tsz-vezető hírt, nevet szerzett magának a járásban, a megyében, s ri­valizál Y tsz-vezetővel, aki valamelyik közeli tsz-t veze­ti. Mi sem természetesebb — mondják a' tsz-ekben — X csak akkor társul, ha az ő neve alatt futnak majd á dolgok. Ha nem, akkor ki­marad Ürügy és kifogás mindig akad bőven. Nagyon . nehéz bizonyítani az ilyesmit, noha mindenki tudja, hogy létezik. Magáért a hiúságért nem is lehet megróni senkit, hiszen — te­gyük a szívünkre a kezün­ket — ki nem az kicsit? Ki az, aki nem örül, nem bol­dog, nem büszke, ha ered­ményt, sikert ért el, ha az általa vezetett közösség fel- virágzik? A jól végzett mun­ka öröme, az ebből fakadó büszkeség érzése pozitív ér­zelem, előrelendító, tehát hasznos. De ha ez öntetszel- géssé fajul, s ha egy — még­ha tehetséges ember is — a közösség elé, fölé helyezi magát, az mélységesen el­ítélendő. S ha „kívülről” ne­héz is bizonyítani, hogy az ő niusaga miatt nem társul­nak, „belülről", vagyis a tsz-ből, különösen a tsz- pártszervezet szemszögéből nézve sokkal könnyebb. S hatásosabb is, mert nem lehet „kívülről” rápa­rancsolni a tsz-ekre, hogy társuljanak. Az új gaz­dasági mechanizmus szelle­métől távol állnak az ilyen utasítások. S különben is: a társulás tsz-ügy, elsősorban a szövetkezetek számára hasznos. Igaz, hogy az állam, a népgazdaság számára is előnyös, hiszen kevesebb ce­ment, tégla, vas stb. kell egy darab tízezer férőhelyes sertéskombináthoz, mint két darab ötezreshez... Az ál­lam — a különböző gazda­sági ösztönzőket felhasznál­va — a többi között ezért igyekszik koncentrálni a tsz- beruházásokat, s — amint a tervbe vett sertéskombinátok mutatják — nem is ered­ménytelenül. A társulások legnagyobb haszonélvezői azonban mégiscsak maguk a társulok. Ezért nem róhatja — mint ahogy nem is rója — meg senki a Szentlőrinc környé­kieket azért, mert megszűnt az építési TÖVÁL. Az ő ügyük. De ha egy társulás megszűnése, vagy egy közös vállalkozás miatt tíz-, száz­ezer forintokat veszít egy tsz, akkor csak magát okolhatja. 0 károsodik. Ezért ajánla­tos meggondolni, megfontol­ni minden lépést, minden igent és nemet, ha egy ser­téskombinátról, borfeldolgo­zóról, lucemalisztgyárról, vagy éppen közös laborató­riumról van szó. Magyar László Az amerikaiak Khe Sanh-i veszteségeiről Előadás az MSZMP politikai akadémiáján A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikai akadémiá­ján szerdán az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Övári Miklós, az MSZMP Köz ponti Bizottsága tagja, a KB. tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezető­je tartott előadást, „Hazafl- sag és nemzetköziség” címmel. Az előadáson: — amely előtt Apró Antal, a Politikai Bi­zottság tagja, a kormány el­nökhelyettese mondott beve­zetőt — ott volt Pullal Árpád, a Központi Bizottság titkára, továbbá a politikai és társa­dalmi élet több más vezető személyisége. A munka­pszichológiai intézet Komlón A komiéi Városi Tanács két évvel ezelőtt tárgyalta az üzeoiegészségügyi szol­gálat munkáját. A két év előtti problémák nagy­részt megoldódtak, a sür­gető feladatokat végrehaj­tották. Komló valamennyi üzemében kisebb vagy na­gyobb óraszámban, de van üzemorvosi rendelés. A Mecseki Szénbányák főbb termelési centrumaiban pe­dig mindenütt napi 8 órá­ban áll a doJg'ózők rendel­kezésére az üzemorvos. A két év alatt jelentős fejlődésen átment Üzem- egészségügy! Szolgálat szá­mára a legnagyobb nye­reség a háromnegyedmillió forintos költséggel tavaly megépült rendeld volt, amelynek megvalósulásával folytatódhatott a már meg­indult szakosítás. A köz­ponti rendelő tágas, kor­szerű, minden Igényt kielé­gít, Van üzemi sebészet. Üzemi fogászat, röntgen­szakrendelés, üzemi bel­gyógyászat, Javult a be- tegellátás a felszereltség révén is, s az üzemegész­ségügyi szolgálat bővítése folytán növekedett az egy betegre eső rendelési idő, A bányaüzemeknél kü­lön szolgálatot igényel az elsősegélynyújtás. Napszinti segélyhelyet állandósítottak csaknem minden bánya- Üzemnél, csak Kossuth- bányán van áz utóbbi évek­ben föld alatti segélyhely. Tavaly 11 és fél ezer eset­ben kellett elsősegélyt nyújtani. Többéves harc után másfél évvel ezelőtt sikerült megvalósítani Kom­lón a bányaorvosok rend­szeres orvosi ügyeleti szol­gálatát. Az ügyeletnek az a célja, hogy esetleges na­gyobb balesetek alkalmá­val a bányamentőkkel együtt a bányaorvos is a színhelyen azonnal orvosi segítséget nyújthasson a baleseteseknek. Az elmúlt két évben is rendszeresen folyt a bánya­mentő állomáson és a se­gélyhelyen az üzemi dol­gozók alkoholvizsgálata. 1968-ban még akadt öt po­zitív eset a leszállók kö­zött, tavaly azonban már egy sem. A Komlói Uzemegészség- ügyi Szolgálat a már meg­lévő területein igyekszik mégjobb eredményeket el­érni, s emelett újabb te­rületekre kiterjeszteni mű­ködését. Így hamarosan megindul a munkapszicho­lógiai intézet működése is Komlón. Nagygyűlés Hanoiban a magyar küldöttség tiszteletére Hanoi—Saigon: Az AFP a Felszaba­dulás Hírügynökségre hivatkozva jelenti, hogy az elmúlt negyven ruip alatt a Khe Sanh-i támaszpont i960 védője — többségé­ben amerikai katona — vesztette életét, se­besült meg, vagy esett a partizánok fogságá­ba. A szabadságharcosok az említett időszak alatt 196 repülőgépet és helikoptert lőttek to vagy rongáltak meg. Az Egyesült Államok légiereje folytatja a hazafias erők által a Khe Sanh-i támaszpont körül létesített állások bombázását. Kedden és szerdán a vadászgépek és a B—52-esek összesen 240 bevetésben támadták a partizá­nok állásait. Hanoi. Szerdáxi este a hanoi nem­zetközi klubban nagygyűlést rendeztek a Hazafias Nép­front és az Országos Béketa­nács ott-tartózkodó küldöttsé­gének tiszteletére. Az ünnepi összejövetelt Tran Dy Hung, a hanoi városi tanács elnöké­nek beszéde nyitotta meg, Üd- I vözölte a magyar vendégeket, méltatta az MSZMP, a ma­gyar kormány és az egész ma­gyar nép Vietnamnak nyúj­tott testvéri segítségét. Ezután Sebestyén Nándor- né, az Országos Béketanács titkára, a magyar küldöttség vezetője mondott beszédet. El­mondotta, hogy népünk évszá­zados harcokban tanulta meg gyűlölni az imperializmust. Éppen ezért a többi szocialis­ta országgal együtt szilárd és következetes szövetségesei, j hátországa vagyunk Vietnam­nak az amerikai agresszorok- kal és lakájaikkal szemben vívott harcában. — Örömmel tölt el bennün­ket, hogy a haladó és becsü­letes embereknek a Vietnam­mal kapcsolatos állásfoglalá­sa most újra hathatósan ki­fejezésre jutott a budapesti .konzultatív találkozón, ame­lyen 67 kommunista és mun­káspárt szolidaritási nyilatko­zatot fogadott el, és küldött Vietnamba — mondotta egye­bek között a szónok, majd hangsúlyozta: A varsói szer­ződés tagállamai képviselői­nek Szófiában tett nyilatkoza­ta is bizonyítja, hogy a test­vérországok minden segítsé­get megadnak Vietnamnak, beleértve az önkéntesek kül­dését is, ha ez utóbbit a VDK kormánya kéri. A magyar delegáció vezető­je ezután részletesen tájékoz­tatta a nagygyűlés résztvevőit azokról a segély-akciókról, amelyekben százezrek vettek részt, hogy munkájuk gyü­mölcséből segélyszállítmányo­kat küldhessenek Vietnamba, természetesen azon a segítsé­gen felül, amelyet kormá­nyunk nyújt a VDK-nai. A magyar KlSZ-fiatalok vietna­mi műszakaiból 30 millió fo­rint értékű felszerelést sike­rült Vietnamba küldeni. A nagygyűlés résztvevői különö­sen forró lelkesedéssel vették tudomásul, hogy Hanoi test­vérvárosának — Budapestnek — a tanácsa a szolidaritási hónap alkalmával felajánlot­ta: a tanácsvállalatok 10 mil­lió forint értékű felszereléssel járulnak hozzá a Hanoiból ideiglenesen kitelepített isko­lák és gyermekintézmények megsegl téséhez. A magyar küldöttség veze­tője kérte a gyűlés résztve­vőit, adják át a magyar nép testvéri üdvözletét az egész vietnami népnek, és tolmá­csolják külön is forró jókí­vánságainkat Ho Sí Mính elv­társnak. A szerdai nap folyamán a Magyar Népfront- és békede­legáció látogatást tett a DNFF Hanoi képviseleténél, ahol Nguyen Phu Soai, a DNFF főmegbízottjának helyettese részletes tájékoztatást adott a februári—márciusi nagy of- fenzívában aratott győzelmek­ről. A magyar küldöttség meg­hívást adott át a DNFF kép­viselőinek. A Hazafias Nép­front áprilisban esedékes kongresszusára és a májusi szolidaritási hónap idejére. A nagygyűlésen és a láto­gatás alkalmával megjelent Pehr Imre, bánod magyar nagykövet Is. A magyar vendégeknek al­kalmuk volt meglátogatni a Csepel Szerszámgépgyár viet­nami testvérüzemét is, ahol a dolgozók meghatottan mesél­ték el, milyen lelkesítő érzés volt, amikor a délen aratott nagy katonai győzelmek: ide­jén csepeli munkástársaik le­velet írtak nekik. Vietnami műszakjaikról és a vietnami ifjúmunkások csepeli képzé­sének eredményeiről. A ma­gyar delegáció felkeresett kul­turális és egészségügyi intéz­ményeket, és megtekintette Hanoi kegyetlenül lebombá­zott kerületeit ta. Véget ért az amerikai szenátus külügyi bizottságának ülése Washington. Kedden, magyar idő szerint az esti órákban befejeződött az amerikai szenátus külügyi bizottságának kétnapos ülése. Tanácskozáson Dean Rusk külügyminiszter összésen tíz és fél órán át válaszolt a bi­zottság tagjai által feltett kér­désekre. A viták hátterében azok a hírek álltak, hogy a Johnson kormány a vietnami háború újabb veszélyes arányú kiszé­lesítésére törekszik és ennek megfelelően újabb kétszázezer fővel kívánja növelni a Viet­namban harcoló expedíciós hadseregének létszámát. Jól haladnak a tavaszi mun melőszövetkezetben kukorica kákkal a megyénkben. A képen s szalántal Hunyadi Ter- alá szántják és simítózzák az egyik Istállótrágyázott táblái A külügyi bizottság tagjai Fulbright szenátor vezetésével követelték, hogy a Johnson kormány az ilyen nagyfontos­ságú döntések előtt kérje ki a törvényhozó testületek és a külügyi bizottság tagjainak véleményét Eközben élesen bírálták a kormány eszkalá- ciós politikáját, s állástfoglal- tak a vietnami háború foko­zatos leépítése, a válság po­litikai rendezése mellett Rusk külügyminiszter a kül­ügyi bizottság tagjai által fel­tett kérdésekre nem volt haj­landó érdemleges választ ad­ni. A válaszok elől azzal az indokolással tért ki. hogy Ful­bright és a bizottság tagjai „az ellenség számára is érté­kes tájékoztatásokat akarnak kicsikarni”. Rusk az ülésen a többi kö­zött hangoztatta, hogy Hanoi „megvétózza a vietnami hábo­rú befejezésére irányuló leg­kisebb lépéseket is”, és hogy „a kommunisták nem akarják a háború befejezését”. Az amerikai külügyminisz­ter egy szóval sem tért ki a VDK hivatalos képviselői ál­tal többször megismételt nyi­latkozatra, amely szerint a tárgyalások megkezdődhetnek miután az Egyesült Államok feltétel nélkül beszüntette a VDK bombázását és az ellene irányuló más háborús cselek­ményeket Johnson elnök a háborús veteránok kedd esti egyik ta­nácskozásán szintén utalt a külügyi bizottság tagjai által hangoztatott bírálatokra. Az elnök kijelentette, hogy ,a> Egyesült Államok neni tér ki a Vietnamban ráháruló köte­lezettségek elől és nem he­lyezkedhet az elszigetelődés politikájára, mert ez veszélybe sodorná az ország biztonsá­gát”. I ♦ r Nem társulunk?

Next

/
Thumbnails
Contents