Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

1968. március 22. i Duna ntoii naoK* Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Talaj védő gazdálkodás Központi Bizottságának csütörtöki üléséről g| HCPyflálOH (Folytatás az 1. oldalról). ben, a pártok önállóságának és egyenjogúságának tisztelet­ben tartásával. A Központi Bizottság üdvözli, hogy a ta­lálkozó résztvevői biztosítot­ták és megvéd ték minden pártnak azt az elidegeníthe­tetlen jogát, hogy saját véle­ményét szabadon kifejtse, és ugyanakkor visszautasították, hogy önálló állásfoglalása miatt testvérpártot, küldött­séget vagy bárkit is közösen, testületileg elmarasztaljanak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt továbbra is aktí­van részt vesz a kommu­nista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásának előkészítésében, mindent megtesz annak sikeréért, és a létrehozott előkészítő bi­zottságban képviselteti ma­gát. A Központi Bizottság meg­tisztelőnek tekinti a testvér­pártoknak azt az egyhangú állásfoglalását, hogy az elő­készítő bizottság Budapesten működjön, és megbízza a Po­litikai Bizottságot, hogy te­remtse meg az előkészítő bi­zottság sikeres munkájának összes feltételeit. A Központi Bizottság biztosítja a testvér­pártokat, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a közös ügy szolgálatában a reá há­ruló feladatok tőle telhető legjobb megoldására törek­szik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, híven a marxizmus— leninizmus eszméjéhez, az in­ternacionalizmus elvéhez, a jövőben is síkraszáll a nem­zetközi kommunista mozga­lom egységéért és összefor- rottságáért. Pártunk a magyar munkásosztály és a népünk érdekeinek megfelelően, ha­zánkban egész tevékenységé­vel a szocialista társadalom felépítésén, nemzetközileg a társadalmi haladás és a béke előmozdításán munkálkodik. Ennek megfelelően a jelen történelmi szakaszban a Köz­ponti Bizottság, a párt egész tagsága összes lehetőségeivel és minden erejével részt vesz valamennyi haladó erő tömö­rítésében a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért . és függetlenségért, a békéért és a szocializmusért folytatott imperialistaéllenes harcban. Elősegítjük az atomsorompó-szerződés életbeléptetését Fock Jenő elvtárs, a Politi­kai Bizottság tagja, a kor­mány elnöke a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének 1968. március 6 —7-i szófiai ülésén részt vett küldöttség munkájáról tett jelentést. A Központi Bizott­ság a jelentést tudomásul vet­te és megállapította: Az atomsorompó szerződés időszerű és fontos kérdés ál­talában a népek, s közelebb­ről a Magyar Népköztársaság biztonsága szempontjából. A* elmúlt évtizedekben a Szovjetunió nem egyszer terjesztett elő konkrét ja­vaslatokat az általános és teljes leszerelésre, az atom és hidrogén fegyverek, va­lamint azok hordozó eszkö­zeinek megsemmisítésére, a hagyományos fegyverzetek több szakaszban történő csökkentésére, majd felszá­molására. A tapasztalatok azt mutatják, hogy célun­kat, az általános és teljes leszerelést csak lépésről lé­pésre, részleges előrehaladás útján érhetjük eh A nukleáris fegyverek elter­jedése reális veszély, amely­nek súlyos következményei lehetnek a nemzetközi viszo­nyok további alakulására. A Német Szövetségi Köztársaság revansista erőinek törekvése, hogy a nukleáris fegyverek birtokába jussanak. A külön­böző földrészeken léteznek más kapitalista országok is, amelyek számára elérhető kö­zelségben van a nukleáris fegyverek előállításának le­hetősége, s közülük egyesek politikai céljaik érdekében nukleáris hatalommá kíván­nak válni. Ez a folyamat — amennyiben nem sikerül elé­je gátat emelni —, kiszámít­hatatlanul veszélyessé teszi a nemzetközi helyzetet, s oda­vezethet, hogy bármilyen he­lyi fegyveres konfliktus az emberiség létét veszélyeztető termonukleáris háborúba tor­kollhat Éppen ezért úgy ítél­jük meg, hogy politikai erőinket mozgósít­va és együttműködést ke­resve különböző rendszerű országok kormányával is, elősegítjük a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására alkalmas nemzetközi szerződés létre­hozását és életbeléptetését. A Központi Bizottság he­lyesli, hogy a Magyar Nép- köztársaság küldöttsége állást foglalt az atomsorompó szer­ződés megkötése mellett a tanácsülésen. Üdvözli a Ma­gyar Népköztársaság képvi­selőinek a Bolgár Népköz- társaság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kül­döttségeivel e tárgyban közö­sen nyilvánosságra hozott nyilatkozatát. A párt egészségesen fejlődik Biszku Béla elvtárs, a Po­litikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkárának előadói beszéde alapján a Központi Bizottság egyhangú határozatot hozott a párt munkamódszerének fejleszté­séről. Tóth Mátyás elvtárs, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályá­nak vezetője beszámolt a párt­építőmunka, a tagjelöltség megszüntetése, a tagfelvétel és a tagkönyv cserével kap­csolatos tapasztalatokról. A pártbizottságok és párt- szervezetek a tagjelöltek párt­taggá minősítését nagy poli­tikai felelősséggel, körülte­kintéssel, a kommunisták ak­tív részvételével, a IX. kong­resszus határozatának meg­felelően végezték el. A tag­jelöltek , 93 százalékát, több mint 35 000 főt tartottak al­kalmasnak a párttagságra. zói közül egyre több tagot vesznek fel a pártba. Az új, fiatal párttagoknak több mint felét a Kommunista Ifjúsági Szövetség ajánlot­ta felvételre. A pártszerve­zetek 1967-ben 28 560 új párttagot vettek fel, akik­nek több mint fele fizikai dolgozó. A pártba felvett szellemi dol­gozók mintegy 30 százaléka műszaki értelmiség. A párt. taglétszáma egészségesen, egyenletesen fejlődik és 1968 elején meghaladta a 600 000 főt. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy a pártbizott­ságok és pártszervezetek, a pártaktivisták a tagjelöltek ügyének rendezését és a tag- könyv-cserét politikailag, szer vezetileg megfelelően oldot­ták meg és ezért elismerését Bemutató Gödrekeresztúron öt évvel ezelőtt az akkori Földművelésügyi Minisztérium a Baranya Csatorna vízgyűj­tőjét kiemelt területnek nyil­ván! tóttá. Ugyanabban az év­ben, tehát 1964-ben kezdőd­tek meg a komplex vízrende­zési és talajvédelmi munkák a gödrekeresztúri termelőszö­vetkezetben is. Az azóta el­telt időszakban, mintegy 33 millió forint értékű meliorá­ciós munkát végeztek el a vízgyűjtőben gazdálkodó nagyüzemekben. Egyedül a gödrekeresztúri tsz-ben tizen­egymillió az az összeg, amivel az állam e nagyszabású táj­átalakító, erózióvédelmi mun­kálatokat finanszírozta. Nőitek a hozamok Mennyi térült vissza eddig a nagyarányú állami befekte­tésből? Érdemes volt-e az or­szágnak ekkora összeget ál­doznia? Követhetők-e mások részére a talajvédelemnek azok a módszerei, melyeket a csa­torna menti gazdaságokban alkalmaznak? E kérdésekre vártak választ csütörtökön a gödrekeresztúri tsz-ben meg­rendezett talajvédelmi tanács­kozás részvevői. ügyelő, a téma előadója, a Dráva menti síkság vizes te­rületeinek gyors megjavításá­ra is ajánlotta az altalajlazí­tásnak a sásdi járásban ki­próbált módszerét. A sásdi járás átlagtermései a hatvanas évek elején, tehát a meliorációs munka megkez­dése előtt a legalacsonyab­bak voltak a megyében, ma viszont búzából, kukoricából, őszi árpából, burgonyából és cukorrépából meghaladják a megyei átlagot. Míg a megyei átlagtermések az előző há­rom évhez képest csak 14 szá­zalékkal nőttek, addig e já­rásban 28 százalékos volt a termésátlagnövekedés az átlag 5,7 aranykoronás földeken. A 33 milliós befektetés máris megtérült a nagyobb termé­sekben. A bemutatóra méltán kije­lölt gödrekeresztúri tsz nem­csak elfogadta az állam segít­ségét, de mintegy 8—10 millió forinttal maga is hozzájárult a területén folyó talajvédelmi munkához. A vállalkozás kez­detben kockázattal is járt, hisz a tájátalakító — a lejtőt sávokra bontó — munkával járó esetleges terméskiesésre a tsz nem kapott dotációt. A pártszervezetek mind a pártba jelentkezőkkel, mind az ajánlókkal szemben a kong resszus által megszabott köve­telményeket támasztották. A pártépítő munka eredmé­nyesebbé vált és a tömeg­szervezetek aktívái és a szocialista brigádok dolgo­A Mecseki Sznb&nyák párt­végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott, s egye­bek mellett megtárgyalta a vállalat kötelékében dolgozó munkásfiatalok helyzetét. Az ország második legnagyobb bányavállalatának összlétszáma ez idő szerint 17 393 fő. Ebből 5224 a harminc éven aluli, s közülük 2254 a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja. A fiatalok túlnyomó többségé a szocialista brigádok köteléké­ben végzi munkáját — mint ezt a párt vb megállapította —, lelkes támogatója minden új­nak. Jó munkájukat bizonyít­ja egyebek mellett a kitünte­tések magas száma. A leg­utóbbi két évben 321 fiatal nyerte el a „Kiváló dolgozó” fejezi ki. A Központi Bizott­ság megbízza végrehajtó szer­veit és a pártszervezetekeit, hogy a tagfelvétel és tagkönyv- csere figyelemre méltó ta­pasztalatait a munkában hasz­nosítsák, a pártépítő munkát az eddigi irányelvek alapján folytassák. elmet, tizenhatan kaptak mi­niszteri és kétszáznegyvenen kormánykl' ünletést. A KiSZ-bizottság áltál elő­terjesztett jelentést a végre­hajtó bizottság elemző vita után elfogadta. IDÖJARÁSJELENTÉ5 Várható időjárás péntek estig: változóan felbős, párás, enyhe idő. Többfelé eső. Mérsékelt, Időn­ként élénk délnyugati nyugati szél. várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 3—8, legmaga­sabb nappali hőmérséklet lő—15 fok között, délen helyenként 15 fok fölött. A nagyüzemi tábláit kiala­kítása során az egyéni, tera­szos, padkás ki spar cellákat összeszántották, s ezzel foko­zódott a talaj nagymérvű le­pusztulása. A domboldalakon előtűnt az alapkőzet, s a víz a völgyekbe hordta le a ter­mőtalajt. Ezek a völgyek job­bára rétek, viszont az év nagyrészében víz alatt álltak. A feladat tehát kettős volt: megvédeni a megmaradt ter­mőtalajt, vagy ahol ez már nem volt meg, kialakítani az új termőréteget és lecsapolni a völgyek vizét -A munkát alulról felfelé haladva kezd­ték meg, s néhány kezdeti kí­sérlet és kudarc után meg­találták a lehető legjobb meg­oldást, mely síkvidéken és hegyoldalon egyaránt célra­vezető módszer, s ez az alta- lajlazítás. Az elmúlt négy év­ben a csatorna vízgyűjtőjében 14 ezer holdon végezték el az altalajlazítást, a gödreke­resztúri tsz-ben kétezer hol­don történt meg ez a munka. A mélylazított — felszíntől 60 —70 centi mélyen — területe­ken holdanként 4—5 mázsá­val nőttek ugrásszerűen a ga­bonahozamok és 8—10 mázsá­val adott többet a kukorica. Hardi József megyei szakfel­Gépek kellenek A talaj védő gazdálkodásra áttért szövetkezet azonban né­hány komoly akadályba ütkö­zött. E problémákra hívta fel a figyelmet Spiesz Ferenc, a tsz fóagronómusa. Ma még 9 magyar kereskedelemben nem kapható olyan traktor, amely a 25—30 százalékos lejtőn biz­tonsággal dolgozik, márpedig a pillangósok betakarítását ma már nem lehet a nagy­üzemben kézzel megoldani. Az elkészült csatornákat, árkokat a tsz-nek karban kell tartani, de nem lehet kapni ároktisz­tító, árokásó gépet. Egyáltalán megoldatlan még hazánkban a talajvédő gazdálkodás cél- gépesitése. Veszélyben van a felső sáv is, az újonnan tele­pített fiatal fenyőerdőt a va­dak télen kipusztították. Meg­oldatlan a vadvédelem. A le­csapolt területen gondot je­lentenek a fakadó forrásvizek is, ezek elvezetéséről pótlólag gondoskodni kell. A tanácskozás és azt követő helyszíni bemutató részvevői hasznos tapasztalatokkal tér­hettek haza a Dráva melléké­re, vagy a hasonló problé­mákkal küzdő Zselicségbe. Napirenden: II rounkásifjúság helyzete Mai Júliák V. A házasság az emberiség legszilárdabb erkölcsi építmé­nyei közé tartozik, és ebben csak megerősítenek azok a kis idézetek is a riportok fölött, amelyek neves szociológusok­tól származnak, akik — ha nem is egyértelmű ideológiá­val — de mindenesetre be­hatóan foglalkoznak korunk házasságának problémáival. A házasság általában a fia­talkori döntések közé tarto­zik, legalábbis az első házas­ságok, s ez különösen a nők­re érvényes. Az európai sta­tisztikák szerint míg a 35 évesnél idősebb férfiak több, mint hetven százaléka meg­nősül, a 30 éves hajadonoknak csak a 35—40 százaléka megy férjhez. A 40 éveseknek alig tíz, az 50 éveseknek pedig csupán négy-öt százaléka. Ez­zel szemben egy ötvenéves agglegénynek, vagy elvált fér­finak még kitűnő esélyei van­nak a házasságra. Általános tapasztalat szerint a nők a házasságot komolyabban, sors­szerűbben fogják fel, mint a férfiak,' ugyanakkor (talán épp ennek a következménye a sorsszerűség) a hátuk mö­gött viszonylag kevés életta­pasztalattal, jóformán csak múló impressziókra támasz­kodva döntenek a párválasz­tásban. Riportjaimmal nem akar­tam felépíteni a téma szinté­zisét Annál Is Inkább nem, mivel a riportokban csak négy lehetséges változat sze­repel a valóságban előforduló sok közül. A teljes képhez szükséges sok lényeges elem kimaradt. Nem egy kialaku­latlanságot tükröző új témá­ról van szó, hanem egy örök téma új felfogásáról. Ennek csupán néhány jellegzetesen mai vonását szerettem volna dokumentálni. Melyek hát ezek a vonások? A férfi és a nő egyenjogú­ságát törvényeink rögzítik. A családban azonban nem teljes az egyenjogúság. Annyira nem, hogy a férjhezmenő lá­nyok ezt — nem kis megle­petésemre — szinte természe­tes, változhatatlan körülmény­ként fogják fel. Törvényeink, a szocializmus, a felvilágosí­tás szelleme, társadalmi , felfo­gása sokat változtatott hu­szonhárom év alatt az emberi gondolkodáson. Azt mondjuk: nagyon kevés kivételtől elte­kintve megszűnt a régi érte­lemben vett kiszolgáltatottság, de a házasságon belüli teljes egyenjogúságról még aligha beszélhetünk általában. De va­jon a házasságon belüli Is­mert egyenlőtlen feltételek, a nő speciális helyzete — jog­egyenlőtlenséget is jelent? A munka egyenlőtlensége tech­nikai (s ezen belül személyi) kérdés, a jogegyenlőség pedig társadalmi érvényű kérdés. A fő probléma itt nem jogi ter- mészetü, hanem az, hogy egy férfi szemében ugyanaz a nő más értéket jelent a házassá­gi aktus előtt, és mást utána. Azt hiszem, ebben nem téve­dek. Sőt, az a bizonyos érték a házasság csúcspontjától kezdve1 fokozatosan süllyed a mélybe. Ennyit a házastársak egyenlőségéről, amelyet érde­mes volna elméletileg beható­an elemezni. Figyelemreméltó és bámu- latraméltó az az igyekezet, ahogy a mai lányok (elmélet­ben) s majd mint fiatalasszo­nyok (gyakorlatban) nagy erő­feszítések, gyakran gyors egészségromlások árán meg­próbálják egyenlő szinten egyeztetni a családot és a munkát. Azon mi már mesz- sze túl vagyunk, hogy a nő társadalmi helyzetét kizárólag a családi állapota határozza meg, mégis a dolgozó asszo­nyok — más gyakorlati okok mellett — elsősorban az egyenlőség érzete miatt vál­lalják az áldozatot, amitől örökké fáradtak, csak dolgoz­nak, s nem bontakoznak ki, és amibe idő előtt beleöreged­nek. A háziasszony sem dol­gozik kevesebbet, pláne, ha két-három gyereket nevel, mégis — nem a társadalom előtt csökkent értékű, hanem szomorúan és érthetetlenül önmagát, nézi le. Természe­tesen az, hogy egy asszony állásban van-e, nem csupán lelki kérdés, hanem a család jobb, gyorsabb anyagi boldo­gulásának feltétele Is. Emel­lett nyilván szerepet játszik a háztartások fokozódó me- chanizálódása, a szolgáltatá­sok javulása, az orvosok, pszichológusok és szociológu­sok által támogatott megálla­pítás, miszerint a dolgozó anyák gyerekei viszonylag ha­marabb megtanulnak csele­kedni, a ház körüli teendő­ket megoldani, felelősséget vi­selni. A hozományra adott vála­szokból kiderül, hogy az anya­gi tényezők elég csökkent sze­repet játszanak a párválasz­tásban. Mi a véleménye a hozo­mányról? — Ö, ez már nem divat... A házasságból nem lehet üzle­tet csinálni... — Elavult fogalom. A régi értelmezésben nem állja meg a helyét. — Csak a legszükségesebb kell, nem muszáj gazdagnak lenni. A szerelem a fontos Igaz, ma már társadalmunk­ban elképzelhetetlen egy olyan indulóvagyon — vagy egészen ritka — amely munkanélküli életet, házasságot biztosít. Le­het, hogy a családjogban jár­tas szakemberek megcáfolnak, de úgy érzem: adott esetek­ben a közös munka, a közös célok, a közös anyagi szer- zémények erkölcsileg is össze­kötő kapcsok lehetnek a há­zastársak között. És nem a nagy, régi értelemben vett hozományok hiánya, nem a két ember egymásra utalt munkája, tehát nem az anya­gi okok — legfeljebb a la­káshiány — okoz válást. Ez pedig társadalmilag feltétle­nül a házasság új vonásaihoz sorolható. Hogy milyen legyen az ideális férj — ez általában mindig a kor kívánságai sze­rint alakult, de örök követel­mény — a természetesen két­oldalú hűség. A négy riport­szereplőn kívül sok nővel be­szélgettem ezekről a kérdések­ről, és bármelyikük szereplője lehetett volna ezeknek a ri­portoknak — de a hűség min­den esetben főtényezőként Szerepelt. Ismerek néhány na­gyobb Igényű felmérést, és ezekből is kiderül, hogy a hű­ség a házasság alapkövetelmé­nyei közé tartozik ma is, leg­feljebb az értelmezésbe csú­szik be helyenként egy kis különbség. Például arra a kérdésre, hogy a hűség a há­zastársak kötelességei közé tartozik-e? — száz férfi zül 86 és száz nő közül 84 válaszolt igennel. Arra a kér­désre viszont, hogy megcsal­hatja-e az ember a házastár- sát, bár továbbra is szereti? — száz férfi közül 84 és száz nő közül 13 válaszolt igen­nel. Arra a kérdésre, hogy minek tekinti a házastársak hűtlenségét, árulásnak, bűn­nek? — száz férfi közül 83 és száz nő közül 76 válaszolt igennel, ugyanakkor arra a kérdésre, hogy házasságtörés esetén legjobb megoldás-e a válás? — száz férfi közül csak 12 és száz nő közül csak 11 válaszolt igennel. Lehet, hogy kissé ódivatú a láncolat, de a riportszereplők válaszai fűzték egybe: hűség — bizalom — harmónia, mint j a jó házasság egyik alapkér­dése. Ha önmagában nem is old meg mindent, hiánya meg­semmisítheti a többi jót. Tartozom még egy közlés­sel. A tizennégy „férfi-jótu- lajdonság" közül hatot egyál­talán nem választottak ki. Ezek: szorgalom, csinos külső, rendszeretet, humorérzék, pon­tosság, csendes viselkedés. Mai Roxanokról, Júliákról volt szó, fiatalokról. Szinte minden előttük van még, be­leértve a házasságot is. Egy híres francia író egyszer így mordult fel: „A fiatalságot az élet. végére kellett Volna ten- nil” Talán meg kellett volna kérdezni még, hogy mi erfö; a véleményük? Vége Thiery Árpád V »

Next

/
Thumbnails
Contents