Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-20 / 67. szám
1968. március 20, Duno ntmi naf»tö 3 Mit jelent a pártbizottság koordinálási joga? A politikai munka nem szakadhat el a gazdasági tevékenységtől Húszéves a Baranya megyei Építőipari Vállalat Több mint háromezer ember dolgozik a 12. AKÖV-nél, mintegy 10 százalékuk párttag. Őket a vállalati pártbizottságon kívül öt pécsi és három vidéki alapszervezet fogja össze. A három vidéki telephelyen — Komlón, Mohácson & Szigetváron — lévő alapszervezet kezdetben a területi elv alapján a köz- igazgatási egység szerint illetékes városi pártbizottsághoz tartozott minden vonatkozásban, újabban pedig, a Politikai Bizottság határozata értelmében ide is, oda is tartozik egy kicsit. Egész pontosan meghatározva e közlekedési alapszervezetek irányításáról a területileg illetékes — vagyis a komlói, a mohácsi és a szigetvári városi — pártbizottság gondoskodik, a vállalat pb-titkárának azonban — a termeléssel összefüggő kérdésekben — koordinálási joga van. — Mi a „Jós! *náss” ezeknek a közlekedési alapszervezeteknek? — kezdjük a beszélgetést Héra Istvánnal, a vállalat pártbizottságának titkárával. — Hatáskörük semmivel sem kisebb, mint egy önálló vállalat alapszervezetéé. Hogy mást ne mondjak, e területi alapszervezeteknek jogúit: van intézkedéseikről beszámoltatni az egység gazdasági vezetőjét, véleményeltérés esetén pedig — amennyiben a gazdasági vezető kitart eredeti álláspontja mellett — saját belátásuk szerint fordulhatnak akár a területileg illetékes városi pártbizottság, akár pedig a vállalat pártbizottságához. — Hogyan tártják s kapcsolatot a vidéki pártalapazorve- «etekkel? — Pártrendezvényeinkre, legyen az kibővített pb-, illetve vb-ülés vagy titkári értekezlet, ha a napirenden szereplő téma indokolja, mindenkor meghívjuk a vidéki alapszervezetek titkárait. Ugyanígy, mi is részt veszünk a komlói, mohácsi és szigetvári alapszervezet pártrendezvényein, ha fontosabb termelési vagy ezzel összefüggő kérdéseket tárgyalnak. — Nem nehezíti a termelési feladatok végrehajtására történő mozgósítást az bogy e vidéki alapszervezetek politikai irányítása nem önökhöz tartozik? — Egyáltalán nem érezzük ezt. ha pedig az alapszerve- aeték részéről közelítjük meg « kérdést, azt kell mondanunk, hogy ez a megoldás kimondottan könnyebbséget jelent számukra, már csak azért is, mert nem kell minduntalan Pécsre beutazniuk vagy a mi érkezésünket várniuk, ha egy-egy dologban a konzultálás szükségéi érzik. A „kettős irányítás” akkor jelentene valóban komoly problémát, ha nem lenne jó és szoros kapcsolatunk az illetékes városi pártbizottságokkal. Együttműködésünk azonban kielégítő és egyre kedvezőbben alakul. Igyekszünk megismertetni őket a vállalat gazdasági elképzeléseivel, és a pártbizottságok érdeklődnek is ezek iránt, hisz az AKÖV tevékenysége érinti az illető városokat is. Ugyanez a jelenség fordítva is érvényesül, a városi pártbizottságok megbeszélik velünk a közigazgatási egységükben lévő alapszerv politikai irányításának fő koncepcióit. esetenként még módszereit is. — Mit foglal magiba a koordinálási jog tartalmi vonatkozásban? — A koordináló tevékenység azt célozza, hogy szakmai kérdésekben egy nyelven beszéljenek a vállalat politikai munkatársai. Különös fontosságot az új gazdasági mechanizmus ad e jog gyakorlásának. Koordinálási jogkörünk ma nem csupán a korábbinak a folytatása; mások a feladatok, mást kell koordinálni. Rövid idő alatt jelentős változások következtek be szakmai téren, e változásokat nyomon kell követnie a szemlélet megváltozásának is. Ezt pedig csak a koordinálás útján érhetjük eL — Egy-két konkrét példát szabad kérnem? — Nálunk különös fontossággal bír például az eszköz- gazdálkodás, mert eszközigényünk igen magas, a vállalat eszközállományának értéke mintegy 450 millió forint, öt százalék (2 millió 250 ezer forint) eszközlekötési járulékot fizetünk utána, — ha kihasználjuk, ha nem. Elérni azt, hogy ezt megértsék a dolgozók, és ennek megfelelően tevékenykedjenek, nem könnyű feladat. Vagy Itt van a bérkérdés. az átlagbérszínvonal és a gazdálkodás összefüggései. Év elején jelentősen túlléptük az átlagbérszínvonalat, s most, amikor vissza akarunk térni a megengedett szintre, a pártmunkásokhoz fordultunk, élve koordinatív jogunkkal, minden egységnél a segítségüket kértük. Aztán vannak itt más jellegű problémák is. Minden dolgozónk tudja, hogy a megye területén monopolhelyzetben vagyunk. Ebből néhányan azt a következtetést vonják le, hogy „nem kell csipkedni magunkat" az utasok és a fuvaroztatók érdekében. És valóban, ha teszem azt. nem takarítanánk rendesen vagy ritkábban mos nánk az autóbuszokat, gazdaságilag még előnyösebb is lenne. A pártszervezet segítsége nélkül lehetetlen lenne megértetni a dolgozókkal, hogy mindennek ellenére úgy kell dolgoznunk, mintha a legvadabb konkurrencia szorítana minket. A Politikai Bizottság azért vezette be a koordinálási jog fogalmát, hogy a politikai munka ne szakadjon el a gazdasági tevékenységtől. S mi igyekszünk belevinni e jogkörbe vállalatpolitikai elképzeléseinket. Egészségügyi világnap Húsz évvel ezelőtt, 1948- április 7-én alakult meg az Egészségügyi világszervezet. A -WHO megalakulásának napját az egészségügy világnapjaként ünnepllk az öt földrészen, az idén április 7-én a megemlékezések témája a holnap világának egészségügye lesz. Az egészségügy! világszervezet tagállamainak száma 128. Hazánk az európai területi irodához tartozik, amelynek Koppenhága a székhelye. A szervezet egyrészt szervezi a csak nemzetközi összefogással megoldható feladatok elvégzését —- így a fertőző betegségek terjedésének megakadályozását, másrészt közvetlen, gyakorlati segítséget nyújt tagállamainak. Hazánk csaknem a kezdettől tagja a szervezetnek. A közismerten magas színvonalú magyar egészségügy elismeréseként 23 magyar szakembert választottak be a szervezet 21 szakértőbizottságába, s 1964 óta négy nemzetközi értekezletet és taníolyamot rendeztek hazánkban. A tervek között erre az évre Is szerepel egy, az egészség- ügyi személyzet-szükségletről tartandó konferencia, amelynek Budapest nyújt otthont októberben. Részt veszünk a WHO tudományos munkájában is. A mai nagy vállalatnak az 1946-ban létesült „Déldunántúli Építőipari Szövetkezet” volt az elődje. Két éves tevékenysége a Dráva menti falvak romházainak felújításában, majd a pécsi bányász kislakások építésében merült ki. Ézt a szövetkezetét szervezték át 1948-ban állami vállalattá, amely még- abban az esztendőben 250 főre szaporodva havonként mintegy 300 ezer forint értékű termelésével hívta fel magára a beruházók figyelmét. A Pécsi Magasépítési Nemzeti Vállalat 1949-ben már 18 vertikális üzemmel és háromezres létszámmal rendelkezett; évi építési tervét közel 43 millió forint értékben teljesítette. Építési programja Baranya, Tolna és Somogy megye jelentősebb beruházásaira terjedt ki, amiből nyilvánvalóan az következett, hogy mintegy 177 építkezésen kellett megosztania nemcsak a létszámát, hanem az akkor még igen szerény mennyiségű és kapacitású gépeit és szállítóeszközeit is. A következő években a nagyüzemi építőipar több kisebb vállalatra, szervezetre forgácsolódott szét ami érzékenyen érintette a már szépen fejlődő pécsi vállalatot is. Hogy csak egy példát említsünk, az 1951-1 termelése 15 millióval, létszáma pedig 1000 fővel csökkent, ami 1955-re, vagyis a mai nevének felvételekor már 800 főre zsugorodott. Mégis egy évvel később, 1956-ban, a vállalat új nekirugaszkodásának kezdetén nem kisebb vállalkozásba fogott mint Ujmecsekalja építésébe, amelynek első produktuma az Ércbánya Vállalat 2000 fős legényszállása volt. S ezt követően már imponáló ütemben következett a korszerű lakóházak, iskolák, óvodák, bölcsődék, üzletházak építése. Az építőipari munkákat egyre jobban gépesítették. Igaz, ezek a gépek még általában kis kapacitású darukból, szállítóeszközökből álltak, de az építők e nehéz körülmények között is példásan teljesítették éves terveiket A korszerű gépesítés tulajdonképpen a paneles építkezés térhódításával vette kezdetét amikor már modern, nagykapacitású önszerelő toronydaruk, földgyaluk, dózerek, kotrógépeit segítették az évről évre tízmilliókkal növekvő építési programok megvalósítását. A paneles építési mód mindszélesebb körű alkalmazása és a velejáró nagyfokú gépesítés természetszerűen megkövetelte a vállalat műszaki gárdájától az új technológiák elsajátítását, sőt tovább fejlesztését amire példák helyett talán elég annyi is, hogy amíg 10 évvel ezelőtt a vállalat műszaki létszámának csak 9 százaléka rendelkezett mérnöki diplomával, ma mái- ez az arány 12 százalékra emelkedett. S ha ehhez hozzáadjuk a technikusi létszám mégnagyobb mér vű növekedését, már nem is lepődünk meg azon, hogy az évente átlagosan benyújtott 120—130 újítási javaslatnak közel 40 százalékát hasznosították a vállalat leg különbözőbb munkahelyein. De szólni kell a legutóbbi években kibontakozó és egyre szélesedő szocialista brigádmozgalmunkról is, amely 1962-ben még 39 brigáddal és 542 brigádtaggal indult és 1967-re már 169 brigádra és 2226 főre gyarapította a szocialista címért aspiráló fizikai, műszaki dolgozók számát. Nélkülük, az ő kezdeményezéseik és nagyszerűnél is nagyszerűbb eredményeik nélkül bajosan jutott volna el a vállalat százmilliókkal mért éves terveinek sorozatos és sikeres teljesítéséig. Lássuk, mit is adott ez a vállalat húsz év alatt Pécsnek és a megyének. Összegezve nem kevesebb mint 4 és fél milliárd forint értékű munkát, amely többek között 9600 lakás, 235 közép- és általános iskolai tanterem, 820 óvodai, bölcsődei férőhely, a 400 ágyas klinika és egész sor jelentős ipari objektum felépítésében átadásában realizálódott az elmúlt évtizedek alatt. És mit kapott mindezekért elismerésképpen? Ha csak azt mondanánk el, hogy ezideig kilencszer nyerte el az élüzem címet és háromszor a Miniszter- tanács és a SZOT vándorzászlaját. még mindig adósak maradnánk az ugyan szerényebbnek tűnő elismeréssel, amellyel a nagyközönség városszerte, megye- szerte végig kísérte húsz éves útján mind kézzelfoghatóbban fejlődő és produkáló Baranya megyei Építőipari Vállalatot. —s—gy Kéri Tamás A pécsi Zippernovszky Károly Technikum gépész, erősáramé, villamos és műszeripari tagozatának diákjai heti 7—8 óra műhelygyakorlaton, a felsőévesek még plusz 4—5 óra laborgyakorlaton sajátítják el a szakmák gyakorlati fogásait. A negyedéves műszerész-villamos tagozatosok a ka posvári Villamossági Gyár részére ezres tételekben szere lik a darukapcsolókat. m. A nAZASVLÁSl HAJIAM nagyobb, mint BÁRMIKOR VOLT...*» Mai J A beszélgetés idején még menyasszony volt, március 16- án férjhez ment. (Könnyű egy huszonegy éves falusi lány izgatottságát pusztán azzal magyarázná, hogy egy újságíró mégis csak újságíró, még akkor is, ha csupán negyven kilométerről jött, de P. E. hetek óta ilyen iz- * gatott, és néhány napig még eltart ez az izgalom. Túláradó boldogság sugárzik az arcáról, csak egy-egy pillanatra, rajtkapva magát, röstelkedve néz maga elé. Arcát ellepi a pi- rosság. Megpróbálom kimozdítani ebből a boldog izgalomból.) — Nagy esküvő lesz? — Százötven személyes. — Mibe kerül egy ilyen nagy lakodalom? — Tizennyolcezer forintba, biztos. A húgom fél éve ment férjhez, az ő esküvője százszemélyes volt és tizennégy- ezerbe került. — Ilyen nagy esemény még nem volt az életében, ugye? — Hát, ennél nagyobb még lem. *— Szeretett volna férjhez- menni? — Tizenhat-tizennyolc éves korom óta nagyon sokszor elgondoltam, hogy mi lesz, ha férj hezmegy ele? Elképzeltem az egész családi életet. Ez volt a legnagyobb vágyam, és remélem, hogy be is fog teljesülni. — Gondolom, tele vannak most tervekkel. — Tervünk az rengeteg van. Például a lakást rendbetenni, bebútorozni. Utána jöhetnek a gyerekek, de kettőnél több nem. Ha van gyerek, van cél is, van mire gyűjteni. — Szeretné-e, ha a gyerekei többre vinnék az életben, mint maguk ketten, a szülők? — Ha többre is viszik, ne a nagynavágyás hajtsa őket Inkább éljenek szerényen, és többre fogják becsülni az emberek. (P. E. nagyszülei cselédemberek voltak. Az apja üzemvezető a mozsgói tsz-ben. A lány is a tsz-ben dolgozott azelőtt, a gyümölcsösben, csak rövid ideje teljesült titkos nagy vágya: bekerült a moasgói postára telefonoSkisasz- szonynak. Nincs húsz perce, hogy telefonon beszélgetett a vőlegényével, aki a kaposvári autójavítónál dolgozik. Mozs- gón akarnak véglegesen megtelepedni, a fiú is idejön majd dolgozni. Egy ideig csak tűnődöm magamban, hogy érdemes-e feltenni az eddig alkalmazott indítókérdésemet. Végül mégis elszánom magam.) — Okvetlenül férjhez kell menni egy lánynak? — Nem szükséges, de ha megtalálta a fiút, akkor miért ne menne? De érdekházasságot kötni nem szabad, mert annak úgyis válás a vége. Én érdekből nem tudok férjhez menni. Egyszer már voltam menyasszony, de érdekből akarták erőszakolni... (Elhallgat, mintha rossz emlékek zavarták volna meg.) Az se jó, ha egy lány egyáltalán nem megy férjhez, mert a házasságban vari valami cél, van miért harcolni. Különben csak csavarogna az ember. — Most megtalálta az igazit? — Jobbat nem is találhattam volna. A szüleim is nagyon szeretik a vőlegényemet. — Mit gondol, a nő hátrányosabb helyzetbe kerül-e a házasságban a férfival szemben? Ki van-e szolgáltatva? — Most már nincs kiszolgáltatva, de úgy gondolom, hogy a nőnek többet kell alkalmazkodni. A házasságban nincs teljes egyenjogúság. A nő sokkal inkább függ a férjétől, mint megfordítva. — Egy asszony összeegyeztetheti-e a családi kötelességeit és a munkát? — Szerintem igen. Amíg lehet, szeretnék a postán maradni. Hat órát dolgozom naponta, ennyi kereset kell is egy nőnek. És nem is tudom elmondani magának, hogy milyen jő érzés, amikor az ember egy vonalat be tud hozni. Annyira jó érzés ... — Mi a véleménye a hozományról? Kell, nem kell? — Csak a legszükségesebb kell, nem muszáj gazdagnak lenni. A szerelem a fontos, egy jó házasságot nem lehet a gazdagságra alapozni. Ruhánk van, hálószobabútorunk is, a szüleimnél fogunk lakni. Ez minden, meg a havi keresetünk, é* ez elég lesz. — A szerelemnek milyen szerepe van a házasságban? — Döntő szerepe. Később elmúlik, és marad a szeretet, de ennek a szerelemből kell következnie. — Felsorolok magának öt férjtipust. Ezek közül melyik a legszimpatikusabb? Tehát: a pénzkereső. A szexuális értelemben vett partner? A lelkitámaszt nyújtó? Az otthonülő? A közéleti? — A lelkitámasz és a szexuális partner. És inkább az otthonülő. (Elneveti magút.) Én jól választottam. — Véleménye szerint a házastársak kötelességei közé tartozik a hűség? — Ha szexuális szempontból megfelelnek egymásnak, akkor hűségesnek is kell lenni egymáshoz. — És ha ez mégsem sikerül? — (A padlóra bámul.) Inkább mondja meg, minthogy idegentől tudja meg a másik fél. — Megbocsátaná? — (Nagy csend.) Megbocsátani nagyon nehéz. Én se tudnám ezt megbocsátani. — Elválna? — (Nagy csend ismét.) H* nem szeretném, elválnék tőle, az biztos. — Leírtam itt néhány jótulajdonságot, ami kötelező a jó férjre nézve. Válassza ki a maga szerinti három legfontosabbat. — (Sokáig tanulmányozza a felsorolást.) Még négyet is ki tudnék választani, ami azt illeti. A hűség, az biztos. Azután a becsületesség, és harmadiknak a takarékosság. — Mi a vágya a házasságban? — A gyerek és a szeretet. Ez a két nagy vágyam van. — Jó feleség lesz? — Remélem, hogy igen. — Van még valami, amit szeretne hozzáfűzni a beszélgetésünkhöz? — Mit tudnék még mondani? Azt, hogv egy lány se menjen érdekből férjhez, hanem csak ahhoz, akit szeret, és aki minden szempontból megfelel. És minden lány úgy szeresse a vőlegényét, mint én, és viszont. Sose nézzék hogy mije van a fiúnak, kocsija, háza, inkább legyen szegény, de jó férj, jó apa. — Ez tanács a többi lánynak? — Ügy is mondhatjuk. Nincs tóvább, elragadta a boldogság. (Folytatása következik) Thiery Árpád t 1