Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

2 Dimonran nopia 1968. március 19. ♦ MOSZKVA: Az SZKP Központi Bizottsága, a Leg­felső Tanács Elnöksége és a Minisztertanács szívélyes üd­vözletét tolmácsolta a bolgár népnek a szovjet—bolgár ba. rétsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 20. év­fordulója alkalmából. A táv­iratot Brezsnyev, Podgomij és Koszigin írta alá.-f BAMAKO: Sí. Vutemanorics, j a Jugoszláv Kommunisták Szövet- | sége Központi Bizottságának tag- I ja vasárnap Barnákéból Conakry- i ba utazott. + BERLIN: Berlinben va­sárnap véget ért a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség mellett műlzödő vietnami szo­lidaritási bizottság kétnapos rendkívüli ülésszaka, amelyen 35 ország, közte hazánk kép­viselői vettek részt. A kiadott nyilatkozat szolidaritási kam­pányra hívja fel a világ asz- szonyait a vietnami nép hő­sies küzdelmének támogatá­sára és az amerikai agresszió beszüntetésének követelésére. + BOGOTA: A kolumbiai álta­lános választásokat vasárnap tar­tották meg. A hétfőn délelőttiig megszámlált szavazatok alapján politikai megfigyelők bizonyosra veszik a Nemzeti Front elnevezé­sű kormánykoalíció győzelmét. ♦ KAIRÖ: Az A1 Ahram hétfői tájékoztatása szerint Nasszer elnök a tervezeti kor­mányátalakítás során 15 új minisztert nevez ki. Ez lesz egyébként az első nagyobb kormányátalakítás 1952 óta és a 15 új kormánytag közül egyik sem töltött még be mi­niszteri tárcát. Mint az A1 Ahram közli, Nasszer lesz a kormány elnöke, s emellett megtartja államelnöki tiszt­ségét is. + PÁRIZS: Ismeretlen eredetű robbanás rázta meg a francia fő- , városban két amerikai bank, va- j .amint ai egyik nagy amerikai i légiforgalmi társaság irodájának épületét. Mindhárom esetben 1 anyagi kár keletkezett, sebesülés azonban nem történt, ♦ CALCUTTA: Az indiai Calcutta vasárnap — péntek óta immáron harmadszor — ismét véres vallási zavargá­sok színtere volt. A város hindu ét muzulmán közössé­gének tagjai tőrrel, kövekkel és házilag előállított bombák­kal támadtak egymásra. A helyzet péntek óta annyira élmérgesedett, hogy Indira Gandhi miniszterelnök vasár­nap kénytelen Volt személye­sen megjelenni a városban. Az eddigi zavargások során há­rom ember halt meg, ötven pedig súlyosan megsebesült. A SZÖUL: tűz ütött ki a dél­koreai Puszan várős telefonköz­pontjának épületében. A lángok elöl menekülve közel 3® tisztvi­selő ugrott ki az épület 5. eme­letéről. Négyen meghalták, 43-an megsebesültek. A DAMASZKUSZ: Vasárnap a legmagasabb rángd szíriai vezetők és a Szovjetunió kép­viselői jelenlétében ünnepé­lyes külsőségek között meg­kezdődtek a munkálatok az Eufrátesz folyón létesítendő hatalmas gát építésén. A gát szovjet segítséggel épül és mintegy hatszázmillió dollár­ba kerül. 4 CANTERBURY: A műit hét végén betörők elrabolták a Can­terbury! székesegyház 2S 00® dol­lár értékű kegytárgyát. Vasárnap újabb betörés történt a városban, ezúttal egy hadtörténeti müze-i- - mot raboltak ki, főleg ezüst­tárgyakat vittek el. A BEIRUT: Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere va­sárnap este Ankarából jövet Beirutba érkezett. Törökorszá­gi tárgyalásaival kapcsolatban Riad kijelentette, hogy bizto­sítékot kapott az ankarai kor­mánytól, amely szerint Török­ország az arab ügyet fogja támogatni a nemzetközi fóru­mokon, 'A ISZTAMBUL: Isztambultól 8® kilométernyire összeütközött két autóbusz. Harmincötén mezhal­tak, negyvenötén megsebesültek. A ALGÍR: Dr. Ibrahim Makhusz, Szíria miniszterei, nök-heiyettese megérkezett Algírba. ■f r.V —•RÁD: Belgrádiét So ki­lométernyire vasárnap délután áz Ibár folyóba zuhant egy utasok­kal teli autóbusz. Kilenc személy életét vesztette. Közlemény a nemzetközi aranypool hét tagállamának washingtoni tanácskozásáról Kényszerintézkedések a dollár megmentésére Robert F. Kennedy: Minden szétesőben yan...'',’ Az amerikai szenátor cikke a New York Timesben A nemzetközi aranypool hét tagállamának washing­toni tanácskozása csak időleges megoldást tudott találni a fenyegető pénzügyi válságra. A hét állam bankjának vezetői zárt ajtók mögött csaknem 15 órát tanácskoztak szombaton és vasárnap William MeChesney Martinnak, az amerikai szövetségi tartalékbank-rendszer vezetőjé­nek elnökletével. A londoni aranypooiban résztvevő or­szágok bankigazgatóinak két napos washingtoni tanácsko­zása befejeztével közleményt adtak ki: ,.Belgium, az NSZK, Olasz­ország, Hollandia, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egye­sült Államok központi bank­jainak kormányzói 1968. már­cius 16-án és 17-én Washing­tonban találkoztak, hogy meg­vizsgálják annak az arany- poolnak a működését, amely­nek aktív tagjai. A kormányzók megállapí­tották, az Egyesült Államok kormányának eltökélt politi­kája az, hogy a dollár értékét megfelelő adóügyi és pénz­ügyi intézkedésekkel megvéd­je. Ugyancsak megállapítot­ták, hogy az Egyesült Álla­mok egész aranykészlete ren­delkezésre áll a dollár értéké­nek megvédésére. A kormány­zók tudomásul vették, hogy az amerikai kormány tovább­ra is az érvényes unciánkénti 35 dolláros áron veszi és ad­ja el az aranyat a pénzügyi hatóságokkal folytatott tranz­akció során. A kormányzók megállapod­tak abban, hogy teljes mér­tékben együttműködnék az érvényes átváltási árfolyamok fenntartásában, valamint va­lutapiacaikon a rendezett fel­tételek fenntartásában. A kor­mányzók úgy vélik, hogy ezentúl a hivatalosan fenntar­tott aranyat kizárólag a pénz­ügyi hatóságok közötti átuta­lások lebonyolítására szabad felhasználni és ennélfogva úgy döntötték, hogy többé nem szállítanak aranyat a londoni, vagy bármely más aranypiac­ra. Végezetül a kormányzók megállapodtak abban, hogy ezentúl nem adnak el aranyat a pénzügyi hatóságoknak a magánpiacokon eladott arany helyébe. Tekintettel a font sterling-; nek a nemzetközi pénzügyi < rendszerben betöltött fontos- ^ ságára, a kormányzók megái- j lapodtak abban, hogy az Egye-i sült Királyság hátóságai szá­mára azonnal hozzáférhető í hitelek összegét (beleértve a 5 nemzetközi valutaalap gyors-! segélyét is) 4 milliárd dollár- 5 ra emelik. A kormányzók felhívják a$ többi központi bankot, mű- S ködjenek együtt a fentiekben; meghatározott politika folyta­tásában.” Vietnami jelentés Szűkül a partizánok ostromgyűrűje Khe Saabnál A Dél-Vietnami Nemzett Felszabadítási Front harcoló alakulatai élénk tüzérségi te­vékenységet fejtettek ki az amerikai expedíclós hadsereg Kentucky fedőnevet viselő hadműveletének térségében. Az övezetben elhelyezkedő Gio Linh, Dong Ha Cam Lo és Con Thien tengerészgyalogos- támaszpontok területére szom­baton 440 rakéta, valamint gránát és tüzérségi lövedék csapódott be. Az immár 57. napja szűkülő ostromgyűrübe zárt Khe Sanh-i amerikai katonákra egyre nehezebb napok járnak — jelenti Derek Wilson, a francia hírügynökség tudósí­tója. Vasárnap a kora hajnali órák lián a támaszponttól 15 kilométernyi távolságból ki­lőtt lövedékek megsemmisí­tettek egy hadianyagraktárat, súlyosan megrongálták a ra­dar-rendszert. Elrabolták Guatemala érseké! Oflitemli City: Guftte- mftia fővárosába* hivatalosan be­jelentették, hogy Ismeretlen tette­sek elrabolták Mario Caslegó ér­seket, az ország katolikus egyhá­zának fejét. A rablás szombaton történt, amikor az érsek a fővá­ros repülőteréről palotája felé hajtatott. Az érsékkel együtt él- tünt kocsija és sofőrje is. Marié Casiego szombaton métikéi láto­gatásáról tért vissza. A guatemalal főváros utcáin szombaton röplapok jelenteit meg, amelyek ázzál vádolják a guaté- malái katolikus egyház vezetőit, | hogy „együttműködnek a kom­munistákkal*9 Egres megfigyelők ebből árrá következtédnek, hógv I az érsek elrablása mögött széiső- i jobboldali terroristák álinak. Saigon. A dél-vietnami felszabadító hadsereg egységei hétfőn a kora reggeli órákban —■ ezút­tal tüzérségi előkészítés nél­kül gyalogsági támadást in­téztek a Khe Sanh-i támasz­pont ellen. Mint a saigoni amerikai parancsnokság kö­zölte, a szabadságharcosok a táborba behatolni nem tud­tak, s egy és negyedórás harc után délkeleti irányba vissza­húzódtak. A partizánok hard tevékenységének fő színhelye ezenkívül a központi fennsík volt, ahol az amerikai ejtő­ernyősök két ízben is harcba keveredtek a szabadságharco­sokkal, Kontumtól húsz kilo­méternyire északnyugatra. A felszabadító hadsereg tüzérsé­ge vasárnap este a deltavidé­ken lőtte Dong Ha és Can Tho dél-vietnami támaszpontokat. Hétfőre virradó éjjel a 4. szá­mú útvonalon fekvő Long Thanh-i hidat felrobbantották Saigontól körülbelül 200 kiló- ternyire délnyugatra. A híd 80 százalékban elpusztult és a közlekedés a fővárost után­pótlással ellátó útvonalon megszakadt Dél-Vietnamiban B—52-es j bombázókötelék Thaiföldi tá­maszpontról érkezve á Hűétől < délnyugatra fekvő hegyvidé­ket bómbázta. Ezenkívül há- j rom ízben léptek közbe a < stratégiai bombázók a Khei Sanh-i helyőrség támogatásé-j ra. M l tfirtént Amerikával? Miért háborognak polgárai? Kit kell elért okolni? Száz és szál kérdést vethetünk lel, bogy honnan ez a nyugta­lanság. reménytelenség. Johnson elnök is elismeri, hogy valami nincs rendben a nemzettel. A kormány­férfiak, a hírmagyarázók, a költők és a tüntetők egy­aránt bizonyítják, hogy be­teg az amerikai szellem, le­tört a kezdeményezés, a kedv, az akarás: Politikánk megosztotta a nemzetet, s nemcsak a bőrük színe, ha­nem meggyőződésük alapján is különválnak az emberek. A tüntetők sakkban tartják a kormányt, a kormány pe­dig a tüntetőket Az anar­chisták azzal fenyegetőznek, hogy lángba borítják az or­szágot A városok utcáin páncélautók cirkálnak, és tüzet nyitnak polgáraiknak. Ifjúságunk — történelmünk legjobban képzett és nevelt ifjúsága — hátat fordít tár­sadalmunknak, elhanyagolja kötelességét, és elkeseredé­sében a kábítószerek rabja lesz. Ügy látszik, valóban úgy állnak a dolgok, ahogyan a most felnőtt nemzedék tag­jai állítják: minden széteső­ben van, nincs már egy szi­lárd mag, amely maga köré gyűjti, egybefogja a társa­dalmat; a világ a féktelen anarchia martaléka lesz. Az idén új elnököt vá­lasztunk. De nemcsak az a feladatunk, hogy alaposan megválogassuk a jelölteket^ hanem az is, hogy felmér­jük, jó irányban haladunk-e milyen civilizációt is aka­runk mi_ tulajdonképpen fel­építeni. Nemzeti jövedelmiünk meghaladja a 800 milliárd dollárt évente. De ebből az óriási összegből ki kell von­nunk annyit, amennyivel füstösebbek lesznek váro­saink, amennyivel többen esnek áldozatul a szünte­len növekvő forgalomnak, a különkiadást a biztosító Zárakra ajtóinkon, és azok­nak az embereknek a kár­térítését, akik ezeket a zá­rakat felfeszífik. Mississippi államban még mindig éheznek az emberek, nem sokkal jobb a hely­zetük a gettókban sínylődő négereknek, a rezervátu­mokba zárt indiánoknak. Nyomorukat nem enyhítik a televíziókészülékek. S minket sem kápráztat el a tény, hogy lassan hetven- miüió képrádió lesz az or­szágban. Nem lehetünk büszkék a világban betöltött szere­pünkre. Valamikor azt gon­doltuk, hogy mi vagyunk az emberiség legnagyobb ígérete. Ma kiderült, hogy puszta erőt, hatalmat te­remtettünk, s csak erre tá­maszkodhatunk. Félmillió kiválóan képzett fiatalunk harcol a föld tá­voli vidékén, sokan meg is halnak közülük. Ugyanak­kor itthon maradt társaik a legkisebb megértést sem tanúsítják a kormány po­litikája iránt, nem tisztelik a háború célját. Szörnyen lehangoló tény, hogy egyes fiataljaink Kanadába és Svédországba emigrálnak a katonai behívó előL Hatalmunk óriási, a leg­nagyobb az emberiség tör­ténelmében. Mégis meg kel­lett érnünk, hogy régi szö­vetségeseink hátat fordíta­nak nekünk. Amerika nem élhet vissza gazdagságával és erejével, tiszteletben kell tartania szövetségeseinek és a közvélemény akaratát. Feltehetjük a kérdést: a kötelező tiszteletet tanúsít­juk-e még az emberiség többségének véleménye iránt? Vagy, mint a régi Athén, híveket vásárolunk magunknak, s ezzel vég­eredményben aláássuk tulaj­don biztonságunkat, mert csak saját céljainkat tart- szemelőtt? A menekülés az egyéni kis boldogságba nem segít, mert életünket megmér­gezték a kételyeit, s ezek a problémák sokkal fontosab­bak annál, hogy csak néhány kormányférfi foglalkozzon velük. Lassan kutatunk a meg­oldásuk után. Újra meg kell hódítanunk az orszá­got, de még nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. Ez kínozza az amerikai szel­lemet. S az, hogy sikerül-e az idei választásokon olyan embert állítani az ország élére, aki egybefogja a nem­zetet, és kigyógyít bennün­ket lelki bajainkból. 68. Milyen egyszerű volt! A ku­tató valami sugárzó rádiumos vagy foszforós anyaggal rajzolta a térképet a karóra számlapjára. A számlap repedései között ész­revétlenül bújtak meg azok a halvány, hajszálvékony vonalkák, amelyek úgyszólván láthatatla­nok, csak éjjel világítanak, ha előzőleg napsütés érte a szám­lapot, és a fos2foros anyag visz- szasugározza az elnyelt fényt. A kényes politikai ügyékben utaz­gató, térképező Russel első váz­latát erre a berepedt számlapra rajzolta fel, láthatatlan, illetve átlátszó anyaggal, amely elnyeli a sugarakat. Azután lefixírozta ragasztóval. Ha megtámadták, ki­kutatták, ezerszer is szétszedték az órát — nem találhattak sem­mit, mert a térkép csak akkor vált láthatóvá, ha erős napfény érte, és sötétben nézték. Most valamennyien tágult szem- l mel, -mintha túlvilági jelenést ( néznének, bámulták az órát A számlapon egész apró szag­gatott vonal jelezte az utat a Nigerig, egy ponttól, amely T be­tűvel volt jelölve. Ez csak „tá­bort” jelenthetett Azt a helyet ahol Russelék utoljára táboroz­tak. És itt épült Aut-Taurirt erődje. Lent ez állt: 1 mm: 2 km. Az utat mintegy két centi- méteres vonal jéiezte, szóval kö­rülbelül 40 kilométernyire voltak az átjárótól. Az utat jelző kis csík keresztülhaladt egy ponto­zott vonalon, amelyet N. jelzett Ez csak Niger lehet. Lent a má­sodperc mutató alatt ez állt fel­írva: III. 10.—VI. 25. Ez is vilá­gos és egyszerű volt Harmadik hó tizedikétől hatodik hó huszon­ötödikéig a Niger vízállása Olyan, hogy az átjárón lehetséges közle­kedni, a többi hónapokban a fo­lyó bizonyára elönti. — Ha ezt előbb tudjuk — mondta a döbbent Csendben íves őrnagy —, sok-sok ember életben maradt volna. Valaki felcsavarta a villanyt. — Nézd csak, a hülyé Kréta! — kiáltotta Galamb. — Nem barátom — mondta mo­solyogva „Kréta”. — Én vagyok az a bizonyos íves őrnagy, aki­vel kapcsolatban magának annyi kellemetlensége volt... De csuk­ja be a S2áját fiam, mert így nem hat valami előnyösen. Galamb ugyanis akkorára nyi­totta a száját, amennyire az egy­általán lehetséges volt. Nyakát előregörbítette, a szemét kime­resztette, és hol a meglepően fesz­telen modorú „Krétára”, hol a nevető tisztekre nézett, ijedten kapkodva a fejét, jobbra-báira. — Hüüü! — mondta azután. — Ismétlem, amit Deiahay ba­rátom mondott: maga nagy szol­gálatot tett. Maga a világ leg­könnyelműbb és legjobb katonája. Ami pedig Krétát illeti, a szeren­csétlen hülyét, az ő nevében kü­lön hálásan kezet szorítok magá­val. Keményen megrázta Galamb kezét. Ez még mindig pislogva nézett egyik tisztről a másikra, és csak azt ismételgette zavará­ban és meglepetésében: — Szép kis cirkusz ... Szavam­ra, szép kis cirkusz. — És ráadásul a mi Galamb barátunk még szerencsés is — szólt közbe Finley. — A véletlen hozzájuttatta az óra titkához, amit annyi hozzáértő ember hiába ke­resett ... — Jó, hógy említed! — mond­ta Deiahay felkönyőkölve az ágy­ban, mert valósággal újult erőre kapott a megviselt kis öreg em­ber. — Csak ne pihenjünk, amíg a szokoták támadása váratlanul érhet bennünket. — Ez most már nem olyan veszélyes — legyintett íves. — Elsősorban ma március nyolcadi- ka van, és nem valószínű, hogy négy-öt napnál előbb járható le­gyen a Batalanga-földre vezető út. Russel térképe tizedikét jel­zett. Azután a térkép birtokában megszállhatjuk az átjáró nyílását. Bizonyára a Niger medre alatt vezet az átjáró, ahol elég erős a sziklás meder, és nem szakadhat be a folyó ágya. — Ágy! — kiáltott ismét vadul Galamb, és a homlokára csapott. — Egy Laporter nevű bűnöst az ágy alatt felejtettem valahol. — Laporter! — ugrott fel „Kré­ta”. — Hol van? Esküdni mer­tem volna, hogy kisiklott a ke­zemből... Jöjjön, fiam! — Ga­lamb és az őrnagy a kantin mö­götti folyosóra siettek, és benyi­tottak abba a szobába, ahol a gengszter maradt megkötözve. Mikor kioldozták, Pencroft tag­jai úgy hulltak ki a kötélből, mint valami felbomlott batyuból a széteső rongyok. Félig halott volt már. Galamb a fejét csóválta: — Alaposan megviselte a ma­gány ... (Folytatjuk) «

Next

/
Thumbnails
Contents