Dunántúli Napló, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
PEBKTTAS TI. napló 5 Mátyás király juhásza Bemutató a gyermek- színházban 5 aktjának a kürtök, szólítsák a népet, Lássanak vigalmat itten, esodaszépet! írják krónikába nevét a juhásznak, Hadd szálljon a kire szép diadalmának! — Mátyás király • szaraival ér réget a játék a Gyermek- tzínháx előadásán, hogy aztán felcsendüljön a taps, a szereplők ünneplése. A pécsi gyerekeknek ugyanis nincs szerencséjük Copperfield Dáviddal: minthogy vasárnaponként a televízió képernyőjén látható kalandos élettörténete, a Gyermekszínház színpadán a várt Dickens-hős helyett Mátyás király juhásza lépett a színházbajáró legfiatalabb korosztálybeliek elé. A bemutató sikerének tanúsága szerint őt is szeretettel fogadták. Jékely Zoltán verses mesejátéka eredetileg is a gyermekek számára íródott. Az aranyszőrű bárány naivságá- ban is bájos története pereg le a nézők előtt. A Burkus király — „Hordó hasán rezeg a háj, / Szeme duzzadt, orra veres, I Bizonyos, hogy nagy részegesr és leánya Kunigunda Mátyás király udvarába látogat. A szépséges Kunigunda — „Rajta tájra útibunda / Gyémánt szikrázik a sarkán! / Inkább tündér, mint boszorkány” —■ megkívánja Beatrice híres, aranygyapjat adó bárányát. Felkeresik hát szállásán a bárányt őrző juhászt. A Burkus király bíztatja leányát: „Vedd le a lábáról, csavard el a fejét, / Bolonditsd meg, törd meg híres becsületétr Azonban mialatt a bográcsban megfő a vacsora, épp az ellenkezője történik. A juhász ugyanis megtanítja a királylányt kovával tüzet pattintani: „Ha Mátyás király embere! Burkus király palotájában elsőre nem gyűl, meggyűl másodikra” — oktatja.' Kunigunda pedig kénytelen apjának bevallani: „Apám a szívemet gyújtá meg a szikra!" De még Kunigunda szerelme sem ingatja meg hűségében a juhászt, így csak ármány útján sikerül a Burkus királynak megszereznie a bárányt. Végül azonban Kunigundát is meghatja a juhász helytállása: visszaadja a bárányt és vele együtt a legény becsületét is, mely elnyeri méltó jutalmát. Népmeséi ihletésű e történet, talán kissé naivabb a Gyermekszínházban eddig látott daraboknál. Persze itt nem a felnőtt kritikai szemlélete az irányadó, hanem azok tetszése, igénye, értelmi és érzelmi foka, akiknek szól. Elsősorban a 6—12 évesek figyelmét köti le a cselekmény bonyolódása, a látványosság, a bőven adagolt humor, a jellemek kristálytiszta egyszerűsége és a nyilvánvaló tanulság. A nagyobbak minden bizonynyal a versek költőiségét, valamint a tolmácsolás, a meg- elevenítés művészi értékeit élvezik. Mert a színház ezúttal is, mondhatni: parádés szereposztással örvendeztette meg a fiatal nézőket. Érződik valamennyi szereplő lelkessége, odaadó igyekezete, bár a mesefigurák helyenként meglehetősen vázlatosan megrajzoltak. Mátyás király és Beatric szerepe pl. nem sok lehetőséget nyújt! Iványi Józsefnek és Ágoston Editnek. Sokkal hálá- sabb feladat jutott ifj. Kőmíves Sándornak: Burkus ország nagypocakú királyával árnyalt, egyéni, kissé fanyar humorral átszőtt, mindvégig hihető figurát állít színre. Várhegyi Mártának Kunigunda szerepe alkalmat ad arra, hogy kultúrált énekhangja mellett prózai színészi képességeit is megcsillantsa. Bálint András egyszerűségében is meggyőző eszközökkel formálja hús-vér figurává a megkísértett, de mégis becsülettel helytálló juhászt. Természetesen nagy közönségsikere van a két vidám figurának: Kö- löntének és menyasszonyának, Ccuporkának. Bősze György és Föídcssy Margit nem fogy ki a kacagtató mókázásból, mely sohasem válik öncélúvá és túlzóvá. Kovács Dénes Furtagyi ezermestere. Kutas Béla Vakácius tudósa. Kovács László, Baraboly vitéze mellett Bakos László és Báthori Mária mesehangulatot jól tükröző alakítása járul még hozzá az előadás sikeréhez. A mesehangulat kidomborítása Babarczy László rendezői munkájának legfőbb, szinte egyetlen törekvése: ez érződik a szereplők helyenként bábszerű mozgatásán, a gyerekeket megnevettető ötletek alkalmazásán. A gyermeki fantáziához jól illő színes díszleteket Pintye Gusztáv, a jelmezeket Fekete Mária, a koreográfiát Hetényi János tervezte. Kocsár Miklós komponált a mesejátékhoz hangulatteremtő muzsikát. Inkább kísérőzene ez, hat szólisztikusan is jeleskedő hangszeres tolmácsolásában, Károly Róbert lelkiismeretes irányításával, pedig a mesejáték és a szereplőgárda igényesebb, önálló zenei számokra is lehetőséget nyújtott volna. Mátyás király: Iványi József A Mátyás király juhásza, hangulatos tolmácsolásával, főleg á kicsinyeknek kellemes és tanulságos szórakozást ígér. rDr. Nádor Tamás HANGVERSENYKRÖNIKA Bónky József és Lehel György hangversenye K ét Beethoven-szimfónia: az 1812 nyarán Teplitz fürdőhelyen, Goethe és művészbarátai felvillanyozó társaságában komponált, sziporkázóan ötletes és ellenállhatatlan sodrású VIII., valamint a csaknem tíz évvel korábbi, romantikusan érzelemdús és harmonikus, az ötödik előtti megpihenést és erőgyűjtést jelentő IV. szimfónia szerepelt a Pécsi Filharmonikus Zenekar idei első bérleti koncertjén. S bár a gyakran hallható remekműveket nemegyszer fenyegeti az elcsépeltség veszélye, megvédte ettől Lehel György határozott, biztos kezű, mélységekbe hatoló vezénylése. Jóllehet Lehel magasba ívelő dirigensi pályafutása szorosan ősz- szefügg a Rádiózenekarral, a pécsi együttes is érezhető kedvvel és ro- konszenwel követte Lehel szuggesz- tív erejű irányítását és fegyelmezetten, pontosan tolmácsolta a két Beetho- ven-művet. A hangverseny kiemelkedő eseménye mégis Ravel D-dur zongoraversenyének megszólaltatása volt A balkézre írott, rendkívül izgalmas és nehéz feladatot jelentő zongoraszólamot városunk neves művésze, Bánky József tolmácsolta. Már megszoktuk, hogy Bánky minden koncertje élményt jelent. Most különösen rendkívüli feladatot vállalt e, csak a bal kezet igénybevevő versenymű megszólaltatásával, s egyben alkalmat adott arra, hogy a műsorválasztás tükrében művészetének értékeit elemezzük. Tudott tény, hogy Bánky szívesen játssza Ravel alkotásait. Az ő tolmácsolásában hallhattuk többek között a Miroirs-sorozatot, a Gaspard de la Nuit-t, a G-dur zongoraversenyt. Másik jellemzője Bánky művészeténeit az újra való törekvés: minden eddigi hangversenyén új művel lepte meg a közönséget: ő mutatta be városunkban Brahms B-dur zongoraversenyét, Rachmaninov: Rapszódia egy Paganini témára c. alkotását, Ravel G-dur és most1 másik, D-dur zongoraversenyét. E műnek tolmácsolásával nemcsak a raveli stílus beható ismeretéről, nagyszerű virtuozitásáról tett tanúságot, hanem a mű pedagógiai céljainak maradéktalan kifejezéséről is. A bal kézre írott művek többsége ugyanis pedagógiai céllal íródott: egyrészt az ügyetlenebb bal kéz teljesítményének technikai fejlesztése a cél, valamint egy másik, magasabb- rendű ok: hogy az a két kézzel játszott mű hatását keltse. Ravel zongoraversenye éppúgy, mint a közönség lelkes tapsai viszonzására ráadásul játszott, ugyancsak bal kézre írt Szkrja- bin: Nocturne, valamint Bánky, saiát kompozíciója valóban Ilyen hatást keltett, ami azt bizonyította, hogy Bánky megtalálta e nem mindennapi művek kifejezésének igazi módját. Ezért jelentett különös, maradandó élményt Bánky József tolmácsolásában Ravel alkotása. N. T. A mesék általában nem tartoznak a túl komolyan vett dolgok közé, a meséket könnyedén és kizárólag a gyerekek romantikusan érzékeny világába utaljuk. Pedig a mese nem is olyan komolytalan dolog. Azoji túl, hogy a mesének pótolhatatlan kultúrtörténeti jelentősége van, azon túl. hogy a meseirodalomnak olyan pompás „tájai” vannak, mint a keleti mesék utánozhatatlan fantáziája és egyszerűsége, a meseirodalomnak olyan alakjai vannak, mint Andersen vagy a Grimm-testvérek. s azon túl, hogy a népmesék szinte alakját képezik a nemzeti irodalomnak. a nemzeti irodalmak kialakulásának — a mesének ennél köznapibb, gyakorlati oldala is van. Közelebbről: meddig mese a mese? Történt még az ünnepek előtt, hogy az egyik általános iskolában az elsőosztályos gyerekek tanítója — nyilvánvaló pedagógiai célból, sőt: pedagógiai jóindulatból — így búcsúzott el az osztálytól a szünetre, kellemes ünnepeket kívánva: „Az ajándékokat természetesen nem a Télapó hozza, hanem az anyukátok és az apukátok veszi meg a boltban”. Ne érintsük, sőt egyenesen kapcsoljuk ki ennek a mondatnak a pozitív értelemben vett pedagógiai szándékát. Sokkal érdekesebb — tágabb értelemben tanulságosabb is — a gyermeki képzelet, a játék, a mese oldaláról megközelíteni. A gyerekek nagyjából háromféle módon reagáltak a mondatra. Az egyik, egy kissé a stréberek stílusában azonnal nyújtotta a kezét: „Én tudtam ezt! A Télapót csak kitalálták a felnőttek, de mi, a nővéremmel már tavaly mindent kifigyeltünk” — jelentette ki a felfedezők izgatott csillogásával a szemében. A másik — az igazsághoz tartozik, hogy ők mind kevesebben vannak — lesütött szemmel hallgatott. Náluk otthon karácsonykor a Jézuska szokott „megjelenni” misztikus, fehér fényektől kísérve és titokzatosan, és általában szelíd kis csengetésekkel jelzi, hogy a másik szobában volt, de már távozik. Ezek a gyerekek, ha nem is biztosak száz százalékig a saját tapasztalataikban és feltevéseikben, ha messze is vannak még a belső önállóságtól, de azt már érzik biztosan, hogy az ő karácsonyi titkuk valami oknál fogva korszerűtlen (nincs más kifejezés erre) és legjobb hallgatni róla. A harmadik gyerek először meglepődött, azután elcsüggedt. így tűnődött magában: „Én eddig is sejtettem, hogy valami nem stimmel itt, de olyan játékos volt az egész hogy nem törődtem az igazsággal. Elhittem, hogy a Télapó hozza az ajándékaimat, és ez egész jó játék volt nekem. De most már vége ennek a játéknak, de hát miért kellett ezt most megmondani nekem? Jó lett volna ünnep után is.” M inden valószínűség szerint ezek az utóbbi gyerekek voltak a legtöbben. Anélkül, hogy elmélyednénk e történet konkrét tanulságaiban — egymást követik a kérdések, amelyek végül is az alapkérdésig vezetnek vlsz- sza: mi is az a mese? A nevelés szórakoztató eszköze csupán? A gyerek „útitársa”, mintegy nyomravezetője a dolgok, viszonyok reális elrendeződését a helyes magatartást illetően? A pedagógus azt mondja: a mese tulajdonképpen kisegítő eszköz. A szakszerűen, jól időzítve alkalmazott niese kisegíti a pedagógust a tanításban, a gyereket a tanulásban. Lehetővé teszi, hogy a gyerek a szárnyaló képzelet révén is lépésről lépésre a reális valóságot közelítse meg. Azt, ami körülveszi a valóságban, azt, ahogyan viselkednie kell, azt, ami az iskolában, majd az életben rá vár. De éppen ezért a gyereket csakis a saját korának és értelmi szintjének megfelelően szabad gyerekként kezelni. Ez érthető módon a mesére is vonatkozik. Ez nem egyszerűen praktikus szemlélet, hanem annak a nyílt kimondása, hogy mese címén a gyereket nem tarthatjuk vissza a valóságtól. Nem mondhatunk következetesen — és gyakran a realitásnak megfelelő komolysággal, intenzitással — olyan dolgokat mese címén, amelyeknek az ellenkezőjét, vagy éppen annak reális értékét tapasztalja a gyerek. A pszichológus azt mondja: a mese jelentőségét nem szabad leegyszerűsíteni. Abból kell kiindulni, hogy a mese bizonyos reális tényezők ellensúlyozására szolgál a gyerekben. Kétségkívül segítőtárs (nem kisegítő eszköz) az ismeretek megszerzésében, kiszélesítésében, de nemcsak ez. A mesének más fontos szerepe is van. A gyerekek, már úgyszólván a legkisebb korosztály is, értem ez alatt az öthat éves korúakat is, 'szinte óráról órára különböző feszültségeknek vannak kitéve. Ezek a feszültségek a legkülönbözőbb oldalról érhetik és érik őket, kezdve az ismertektől, beleértve a papa által otthon hallgatott rádióhíreket is (vagy a TV-híradó képeit), amelyek a vietnami háborúról, súlyos elemi csapásokról, stb. számolnak be. Ezeket a feszültségeket a kiegyensúlyozott szülői és iskolai környezet oldja fel elsősorban, de nem utolsósorban segít feloldani a jó mese. Fontos szempont, hogy a mese jó legyen. A mese játék, és mint ilyen, a gyerek életének, gondolatvilágának, fejlődésének a fontos része. A mesétől, a gyermeki képzelet szárnyalásától nem kell félni, ha az egészséges gondolati környezetben játszódik le, csak arra vigyázzunk, hogy a gyereket ne hagyjuk fölösleges tévhitekben. A mese azóta különösen „közügy”, amióta a televízió minden este beiktat a műsorába egy-egy, lefekvés előtti mesét a gyerekeknek. (Más téma, hogy ezek a mesék időnként alatta maradnak a naivabb gyermeki szemléletnek is, bár nem ez a jellemző.) Érdekes azonban megfigyelni, hogy míg a Mazsola-történetek már-már a legkisebbek körében is kezdenek unalmassá válni, más mesék viszont, mint például a lengyel Lolka, a Rémusz-bácsi történetei vagy a világhírű jugoszláv Vukotics minap sugárzott űr-rajzfilmje — osztatlan sikert aratnak. Nyilván azért, mert a gyerekfantázia szárnyain, de a gyerekrealizmus szintjén mintegy „nyomravezetőként” szerepelnek a felnőtt- világ titkainak megfejtésében. Ez magában hordja a választ is arra a kérdésre, hogy meddig mese a mese? Mindaddig, míg nem riadunk meg attól, hogy mese. rrhicry) á I * Meddig Mese c ^tese?
